Egy orvos küzdelme, aki megpróbálja megállítani azt a sorozatgyilkost, akinek az életét ő mentette meg kilenc évvel korábban.
1986-ban járunk. Dr. Kenzou Tenmát, egy jónevű német kórház sztársebészét választás elé állítja a lelkiismerete, amikor egymás után hoznak be egy halálán lévő fiút és a polgármestert. Tenma felettesei akarata ellenére is úgy dönt, hogy a súlyosabb eseten segít és egy műtéttel sikeresen meg is menti a gyereket, de a polgármester (akit így gyengébb orvoshoz került) meghal. Ez egyben Tenma karierrjének végét is jelentené, ha váratlanul az igazgató és Tenma riválisai nem válnának gyilkosság áldozatává. Ki tehette?
Kilenc év múlva újabb rejtélyes gyilkosságok kapcsán Tenma szembekerül az egykori tettessel - a szörnyeteggel, akinek ő adott új életet. Szembesülve a saját tette következményeivel, a megrendült orvos hátrahagy mindent, hogy megpróbálja megfékezni a gyilkost és helyrehozni a hibáját.
"Felnőtt" animéből manapság sincs túlkínálat, de ha valami, hát a Monster bizonyítja, hogy nem kell egy történetnek elrugaszkodnia a valóságtól, hogy tanulságos és mégis hátborzongatóan izgalmas legyen. Az Urasawa Naoki mangájából készült pszicho-drámában nincsenek akciójelenetek vagy legyőzhetetlen hősök: emberi sorsok, megdöbbentő felismerések és váratlan fordulatok annál inkább. Központban a nyomozás áll a gyilkos és annak múltja után; utóbbit külön kiemelném, hiszen a Monster fő kérdése, hogy a kulcsszereplő, Johann miért teszi, amit tesz? Vajon mindannyiunkban megvan ez a "szörnyeteg" és csak arra vár, hogy előbújjon? Az a szörny, aki megöl valakit - vagy az, aki erre késztette: az igazgató, aki csak a saját érvényesülésére gondolt, a tudós, aki csak kísérletet lát egy gyerekben, vagy a bűnöző, aki a megélhétésért bármire képes? A cselekmény több országon át kanyarog (köztük Budapesttel!), és itt megcsodálhatjuk azt a részletességet, ami a Monster sajátja: a kor és hely sajátosságait mindenhol igyekeztek pontosan visszaadni, és a történetet az összes szereplővel együtt kapcsolták a valós történelemhez, hogy minél megfelelőbb háttérrel szolgálhassanak a szereplők életútjához. A Monster amúgy nem csak bonyolultságban rekorder, de a szereplők számában is: minden epizódhoz tucatnyi mellékszereplő jár, a háttérben komoly emberi drámák zajlanak és a szereplők egy része - bár a főhős végig Tenma marad - akár több epizódra is átveszi a főszerepet. Én itt csak néhány kulcsszereplőkre térnék ki - a kb. egy tucat főszereplőből úgyis mindenki kiválaszthatja majd a saját kedvenceit.
Johan Liebert a történet központi alakja. Jóvágású szőke fiatalembernek tűnik, ami nem jön rosszul neki, mivel a tökéletes gyilkosságokon kívül mások manipulálásában is rendkívül jártas.
Nina Fortner (valójában Anna Liebert) a "szörnyeteg" ikerhúga. A bátyjával együtt vitték be a kórházba, azóta nevelőszülőkhöz került, a múltjáról (egy emlékezetkiesésnek köszönhetően) mit sem tud. Azt sem, hogy a bátyja megfogadta, hogy a 20. születésnapján eljön érte...Bátor és tehetséges lány, Tenmán kívül az egyetlen, aki képes szembenézni a bátyjával. Kettejük közös múltja a történet egyik kulcsa.
Lunge felügyelő egy megszállott nyomozó, aki kezdetben meg van győződve Tenma bűnösségéről. Hihetetlen memóriával bír, de ehhez az a fura mánia társul, hogy (mint egy számítógépen) muszáj "végigzongoráznia" az ujjaival az emlékeket. (Érdekes egyébként, hogy ahogy kezdi feladni a saját tévedhetetlenségébe vetett hitet, úgy hagyja el ezt a szokást is.)
Ilyen előzmények után azt gondolhatnánk, hogy ez egy sötét és pesszimista anime. Hát nem az. A sorozat legalább akkora hangsúlyt fordít az emberek jó oldalának bemutatására, mint a sötétségeikére. Talán a sorozat hosszúsága miatt, de létezik egy "extra" epizód is, ami igyekszik a legfontosabb jeleneteket összefoglalni (reménytelen feladat). Egy-egy rész ugyan a puszta alaphelyzet ismeretével is élvezhető, de a teljes kirakó úgy áll össze, ha a néző valamennyi nyomot összegyűjti. A sorozat egyébként díjazza az ilyen jellegű kitartást: elejtett félmondatokat, rejtett utalásokat találni az korábbi eseményekre.
Az animációnál valósághű látványra törekedtek, ami (egyes epizódoknál ugyan kevésbé, de) teljesül is. A zenét eleinte kissé csöndesnek találtam, de később nagyon megtetszett. A történet simán felveszi a versenyt bármely filmsorozattal - ha akad még olyan ismerős, aki szerint az anime gyerekműfaj, annak egyenesen kötelező a megtekintése. 16 éven felül mindenkinek ajánlható - méltó vetélytársa valószínűleg jó ideig nem lesz.
Ismertető