Gen szüleivel és testvéreivel Hirosimában él a II. Világháború vége felé. Mivel apja nem hajlandó a megnyerhetetlen háborúért bevonulni, a családot hazaárulónak kiáltják ki. Az étel ritkán látott vendég lesz a házban, és ennek leginkább Gen terhes édesanyja látja kárát, legyengül és megbetegszik, Gen és öccse halat lopnak a tóból, hogy legyen mit enni adni neki. A nehézségek ellenére a család kitart, a beteg állapota javul, étel is akad valahonnan, és különös módon a mindennapos légiriadók dacára Hirosimát elkerülik a bombázók, csak felderítőgépek húznak el a fejük felett. Aztán bekövetkezik a katasztrófa: az amerikaiak ledobják az atombombát.
A film ezen a ponton vált át egy véres rémálomba, amiből nincs ébredés. A sokkoló képsorok az anime hátralévő részéig kísértenek, realisztikusan bemutatva az atombomba közvetlen és utóhatását. Az idáig gyermeki, sőt igénytelen ábrázolásmód most különös részletességgel mutatja be nekünk a milliónyi halált, szemünk láttára foszlik le a hús és folyik ki a szemük a villanás 4000 fokában az embereknek, látjuk a halálosan megégett de még élő emberek vánszorgását a mérgező vízhez csak hogy ott erőtlenül összeesve megfulladjanak, látjuk a túlélők minden kínját, a sebeiket ellepő férgeket, a sugárzástól kopasz és lassan elsorvadó szerencsétleneket, és bizony az áldozatok jó része gyermek és nő. Mint látható, a Barefoot Gennek legkevésbé sem célja a szórakoztatás, a sokkoló képek egyetlen célja, hogy a néző képes legyen egy kicsit átérezni a világtörténelem e véres fejezetét. Ennek megfelelően az események történelmi és tudományos hűséggel lettek kidolgozva (Nakazawa maga is egy hirosimai túlélő), a narrációval együtt ez a mű leginkább egy oktatófilm. Ugyan a grafika régi és egyszerű, a zene sem éppen nagyratörő és a
seiyuuk sem valami kiemelkedők, ez az anime felül áll a szubjektív értékelhetőségen.
A Barefoot Gen az az anime, ami egy kicsit jobb hellyé tenné a világot, ha mindenki megnézné, én mégis szűk közönségnek ajánlom csak. Bárki is szánja rá magát, hogy megnézze, ezek a jelenetek egy életen át elkísérik és emlékeztetik a nézőt, milyen szörnyű pusztításra képes az ember (ez napjainkban ugyancsak aktuális), ezért kizárólag nagykorúaknak ajánlom, és csak az erősebb gyomrúaknak. A film ugyan viszonylag happy enddel végződik, mégsem ajánlom a szórakozást, kikapcsolódást keresőknek. Ezt a filmet csak az nézze meg, aki nem sajnál másfél órát az életéből, hogy egy kicsit közelebb kerüljön a Hirosimában szörnyethalt sokszázezer ember történetéhez, mementójához.
Ismertető