Az emberek egykor nagyon féltek az olyan lényektől, melyek létezésére nem tudtak megnyugtató magyarázatot adni. Különösen akkor, ha ezek a lények embernek látszanak, de mégsem azok, viszont olyan képességekkel bírnak, amelyekről úgy gondolták, hogy veszélyesek. A feudális Japánban is élt egy ilyen lény, egy "Yaka", akinek magányosan kellett élnie egy barlangban, soha nem lépve ki a napfényre. Mivel a közeli faluban rettegtek esetleges haragjától, ezért kiválasztottak egy lányt, akit áldozatként a barlanghoz küldtek. De aki ott élt, valójában nem volt barátságtalan, így rövidesen nem csak a lány, hanem a testvére is a barátai lettek, szinte el is felejtve, hogy igazából miért kellett odamenniük. Ám hamarosan tragédia történt, és az ismeretlen, a Yaka ismét egyedül maradt. Azóta magányosan járja az éjszaka sötétjét, kerülve az embereket, nem gondolván, hogy egyszer még átélheti azokat az érzéseket, amiket akkor ismert meg. De történni fog valami, amire nem számított.
Még sötét az égbolt, amikor a 15 éves középiskolás fiú, Morimiya Yorito biciklire ül, hogy a tengerpart felé guruljon lefényképezni a napfelkelte szépségét. Yorito bolondul az ég látványáért, és a furcsa kinézetű rongybabákért. Már épp beállította a gépet, amikor hirtelen fémes kongást hall a háta mögül. Ahogy odamegy megnézni mi történt, látja, hogy egy fiatal lány rúgott bele ismételten egy üdítőautomatába, ami galád módon elnyelte a pénzét. Egy hasonló mozdulatsor után, amikor megfordul, hogy odaadja az üdítősdobozt, a lánynak már nyoma veszett a hajnali félhomályban. Iskola után viszont a parton ismét találkozik vele ugyanott, ahol hajnalban látta, miközben a lány megint az automatával küzd. A lány neve Shihou Matsuri. Leülnek, és beszélgetni kezdenek Yorito kedvenc időtöltéséről, a fényképezésről. A fiú még nem sejti, hogy a lány nem teljesen az, akinek látszik, és hogy kedves természete mögött sok fájdalom rejlik. Ezért azt a könnycseppet sem érti, ami egy pillanatra megjelenik Matsuri arcán. De amikor otthon eszébe jut, hogy a fénykép, amit nála látott, neki is megvan, egy hirtelen késztetésnek engedelmeskedve azonnal a rajta lévő templomhoz siet. De amikor odaér, és kinyitja az ajtót, hirtelen azt látja, hogy Matsuri a terem végében áll, és egy ismeretlen férfi áll előtte karddal a kezében, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a lány nem maradhat életben...
Bár Matsurinak kemény küzdelem után sikerül elmenekülnie, és az ismeretlen figyelmezteti Yorito-t, hogy ne ártsa bele magát ebbe az ügybe, Yorito elrohan megkeresni a lányt, és hazaviszi magához. Miután Matsuri felébred, elmeséli Yoritonak, amit a szemüveges férfi már említett; hogy ő valójában nem ember, és emiatt már sokszor el akarták kapni. Bár a lány ellenkezik, Yoritonak végül sikerül rábeszélnie, hogy lakjon nála. De Yorito próbálkozása, hogy ezt titokban tartsa, végül nem sikerül, amikor kedves osztálytársa és közeli barátja, Ishizuki Mana rábukkan, amint Matsuri a konyhában falatozik. Az így nyert békés napok azonban hamar elmúlnak, mivel a korábbi támadó továbbra is a lány életét akarja, és más dolgokra is fény derül nem csak Matsuri, de Yorito és a nővére, a hallgatag, csendes Aono életéből is. Ezek nagy része visszaemlékezések formájában látható, amelyek a történet közepétől válnak egyre gyakoribbá. A történet így korántsem a harcról szól, hanem más dolgok is színesítik az eseményeket. A főszereplőkön kívül fontos karakter lesz még Kawakura Mayuko, egy kissé goromba kislány, és aki vigyáz rá, Takeshi. Ők ketten furcsa párt alkotnak, bár ennek is megvan az oka.
A sorozat kivitelezése kiválóan sikerült. Az opening, és az ending is nagyon szép, mind az animációját, mind a zenéjét tekintve. A zenék általában véve is kellemesek, és illenek a különféle szituációkhoz. A szinkronhangok nagyon jók, mindegyik szereplő hangja illik a személyiségéhez.
Az animáció minősége kifejezetten jó, a szereplők és a környezet is nagyon jól néznek ki. A látványvilág szépsége lényegében mindenhol látszik a sorozatban, de leginkább az opening animációján, és néhány pillanatig látható tájképeken lehet észrevenni. Az animációra tehát nem lehet panasz, nagyon szépen sikerült. A karakterdizájn is jó lett, főleg Matsuri vidám, kedves külseje alkot érdekes kontrasztot Aono kicsit hideg szépségével.
A történet egy érdekessége, hogy a legfontosabb dolgok nagy részét visszaemlékezéseken keresztül mutatja be. Ezekre érdemes nagyon figyelni, mivel ezek nem csupán egy másik kor eseményei, hanem olyan történések, amelyek nagymértékben meghatározzák a szereplők cselekedeteit, személyiségét. Ennélfogva a történet előrehaladtával mindig történik egy olyan fordulat, ami megváltoztatja a helyzetet.
A Sola műfaját tekintve elsősorban dráma sok romantikus pillanattal, és erős természetfeletti kötődéssel. Bár időnként előfordulnak benne kisebb poénok, nem ezen van a hangsúly, hanem a szereplők érzésein, és konfliktusain, erre alapul ez a sorozat. Ebből adódóan a légköre is inkább szomorú, mint vidám.
Ezt a sorozatot főként a drámák, és természetfölötti témák kedvelőinek ajánlanám, akik kedvelik a megszokottól eltérő történeteket érdekes fordulatokkal, és jól kitalált szereplőkkel. Ezek együtt olyan kombinációt alkotnak, amit mindenképp érdemes megnézni.
A tiszta kék ég, bár látszólag egyhangú, látványa mégis felejthetetlen élmény.
Ismertető