A sorozat Lucy Maud Montgomery kanadai írónő Emily of New Moon című 1923-as regénye alapján készült.
A főszereplő, Emily Byrd Starr tízéves kislány élénk fantáziával megáldva, aki anyja korai halála óta apjával él. De az édesapja is meghal súlyos betegségben, így Emily árva lesz. A kislányt édesanyja családja fogadja örökbe, akiket addig még soha életében nem látott. Ettől kezdve Emily két nagynénje, Elizabeth és Laura Murray házában fog élni. Az írást és verseket kedvelő Emily nehezen tud alkalmazkodni Elizabeth szigorú szabályaihoz és új életkörülményeihez, gondolatait naplóba írja apjának címzett leveleiben. Egyedül csak Jimmy nagybátyjával találja meg a közös hangot. De hamarosan barátokra is talál a szigeten, Ilse, kissé különc osztálytársa, Perry, az inas, és Teddy, egy beteg fiú személyében. Szoros barátság alakul ki négyük között, és kiderül, hogy mindegyiküknek van valami, amiben tehetségesek. Így megfogadják, hogy ettől kezdve mindannyian az álmuk megvalósításáért fognak dolgozni. Ugyanakkor mindannyiuk életében van valami akadály az álom eléréséhez, így mindegyiküknek meg kell küzdeni ezzel, hogy elérhessék a céljukat.
A sorozatban Emily, valamint új családja és barátai sorsát kísérhetjük végig egészen felnőtt korukig. A történet elsősorban hétköznapi eseményekre fókuszál sok drámával a középpontban.
A hasonló műfajú sorozatokhoz hasonlóan itt is a szereplők adják a történet savát-borsát, és ez esetben a megszokottnál is valósághűbb, élőbb karakterekkel találkozhatunk. Mindannyian klisémentesen, természetesen viselkednek, nem idegesítően szélsőségesek, mint olyan sokszor a hasonló sorozatokban.
Emily bár árvaként egy szigorú nagynénihez kerül és még az új iskolában is problémái adódnak, nem az elnyomott kislány, aki szenved a kirekesztettségtől, hanem igazi gyerekhez illően sokszor visszabeszél nagynénjének és nem hagyja magát piszkálni a többi lány által sem. Gyorsan megbarátkozik Ilsével is, aki szintén nagyon reális személyiség, talpraesett fiús kislány, lobbanékony, veszekedős, mind általában a hasonló gyerekek, és nem egy örök árnyékban élő másodkarakter, hanem ugyanolyan főszereplő, mint Emily, sőt, nekem ő volt a kedvencem az egész sorozatból. Barátságuk Emilyvel nem a csendes, szolid lánybarátság, sokszor veszekednek, de együtt vannak minden kalandban.
Elizabeth nagynéni is elsőre a klisésnek tűnő, vaskalapos, szigorú, humortalan vénkisasszony, aki várhatóan megkeseríti majd Emily életét, de egyáltalán nem így van, hamarosan megszereti Emilyt, és szigorúsága mellett nagyon is gondoskodó, bár számtalan dologban kissé maradi véleménye van, amiért sokszor Emily feleselésével kell szembesülnie. Emily minden csínytevését kitartóan tűri, és soha nem bünteti meg komolyan a kislányt, de a kettejük közötti feszültség sokszor drámai tetőpontokat eredményez.
Emily költői-írói tehetsége is meglehetősen hihetően van ábrázolva, nem ír novellákat vagy komoly verseket 10 évesen, inkább édesapjának megfogalmazott leveleiben írja ki magából a felgyülemlett érzelmeit. Az első általa írt színdarab érezhetően kiforratlan tapogatózás, és versei is inkább csak eszébe jutó gondolatsorok, ezért sokszor álmodozónak nevezik az iskolában is, kevesen ismerik fel a körülötte élők közül valódi tehetségét. Gyerekhez méltóan bizony néha el is bízza magát, és emiatt nemegyszer csalódnia is kell.
A rendezés, az időbeosztás is kiemelkedő, gyakorlatilag egyetlen felesleges rész sincs a sorozatban, és főleg a vége felé olyan érzésem volt, mintha egy rész inkább kettő lenne, annyi történet és érzelem volt bennük anélkül, hogy kicsit is elkapkodottnak érződött volna a cselekmény.
Külön előny, hogy idővel a szereplők láthatóan öregednek, sőt, egy kisebb ugrás után a 21. résztől fiatal felnőttként köszönnek vissza, akiknek már sokkal komolyabb céljaik és problémáik vannak. Innentől kezdve a sorozat igazi érzelmi hullámvasút Emily, immár mint fiatal nő írói útkeresésével és az elmaradhatatlan szerelmi szállal a középpontban.
A sorozat jól megfogja, hogy az igazi felnőtté váláshoz a családtól, iskolától kapott erkölcsi alapokon túl a saját tapasztalatokra, kitartásra és megpróbáltatásokra is szükség van. Nem elég megtalálni az utat, végig is kell menni rajta, és ez mindig sokkal nehezebb.
A szereplők megformálása külsőre a shoujo műfajnak megfelelő, sok helyen meglepően élénk színhasználattal, a természeti képek viszont gyönyörűek, több helyen a háttérben is kiemelkedő minőségű animációk kaptak helyet, mint például a hullámzó tenger a szereplők mögött.
A Kaze no Shoujo Emily jó példája annak, hogy egy elhanyagolt és ismeretlen anime is lehet kiemelkedő. Nagyon szép történetet mutat be, ami egyszerre szól családról és barátságról, gyerekkorról és felnőtté érésről, és az álmok megvalósításáról.
Ismertető