Fú, még picit aggódtam, hogy talán én vettem túl érzelmileg belelovalós fanboyra a figurát és nem lesz-e ez sok, meg ilyesmi, de látom, te sem fukarkodtál azért a dologgal így másodjára...
Tán nem fogok most minden egyes bekezdést elemezni, de a főbb részekre reagálnék, mert azért van itt még pár dolog.
Asszem fontos leírnom, hogy a bullyinget éppenséggel nekem is volt alkalmam megtapasztalni anno a suliévek alatt és bizony nem a basztatós, hanem az áldozati oldalról. (Ezt gondoltam már így előre leszögezem, mielőtt úgy jönne le, hogy nekem az iskolai élményeim valami non-stop "party, beer and bitches" lettek volna, aztán ne tudnám, hogy ez milyen.) Igen, azt is ismerem, milyen az, amikor a tanár szarik az egészre, meg úgy reagálja le, hogy "az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz" (tehát kb. úgy áll hozzá, hogy "nekem mindegy, ki ver meg kit, nem kívánok foglalkozni az üggyel, vagy disztingválni köztük, hogy ki a bully és ki az áldozat".) Illetve azt is, amikor az "ügyeletes" faszfej egyszerre terrorizál téged fizikailag, miközben a háttérből meg pletykákkal idegileg készít ki. Ugyanakkor arra is emlékszem, hogy jellemzően a legnagyobb szarban is volt mindig minimum 1-2 barátom, az más kérdés, hogy a bullyt persze ők sem tudták leállítani, de én ezért egy percig nem hibáztattam őket soha, mert mi lett volna? "Hagyd már békén Titkost!" "Na mi van, te is kérsz?" Kb. valami ilyesmi. Illetve azt is megfigyeltem, hogy ez nem úgy működött még a legszarabb suliban sem, hogy "az osztály egy emberként rám ment", hanem jellemzően mindig volt 1-2 hangadó paraszt, akik nem bírták ki, hogy nem ők vannak folyamatosan a középpontban, meg nem mindenki "csicskul be" nekik és azok jellemzően ki is pécézték az ilyen egyéneket, aztán kezdődött a basztatás. Volt olyan, amelyik szó szerint csak úgy tudta "kivívni az elismerést", hogy kvázi "kiverekedte" magát, szóval kezdetben arra is ráment a csávó napi/heti szinten, de mivel az ha elverni nem is tudta, de legalább olyan 1-1-re kihozta a fightot, ezért egy ponton túl már úgy döntött, hogy "oké, ezt inkább hagyom, már nekem ciki, hogy nem tudom rendesen ledominálni", na de ugye nem mindenki ilyen erős, én sem voltam az. Az más kérdés, hogy ma már tudom, hogy igazából lelkileg ők voltak a gyengék, akiket leginkább az zavart, hogy az egoizmusukon csorba esett, de persze erre is mondhatod, hogy így X évvel később ezt az "igazságomat" is a hajamra kenhetem. XD Na, ezt gondoltam fontos még az elején tisztázni, mert úgy érzem, hogy nálad is nagyrészt múltbéli személyes rossz tapasztalatok miatt ütött ez a cucc ekkorát.
Ugyanakkor a "victim blaming" annyiban mindenképp létezik, hogy valóban függ valamilyen szinten az illetőtől is, hogy mennyire kerül "mélyre". Nekem pl. tudod, hogy melyik suliban nem volt egyetlen barátom sem? Ahol
nem akartam, hogy legyen. Mert olyan nem létezik, hogy mondjuk jön egy új gyerek és senki nem kíváncsi rá, csak helyből megveri, vagy szekálni akarják. Első nap még jöttek is oda dumálni, próbáltak kapcsolatot teremteni, de mivel ez már az utolsó két év volt egy új suliban, ahol már finoman szólva tele volt nekem is a tököm a sok kellemetlen élménnyel, ezért úgy voltam vele, mint a katonaságnál, aki a centit vágja: "Még két év és szabad vagyok, addig meg jobb, ha nem is próbálok már haverkodni, mert a végén megint abból lesz a baj, hogy Mr Népszerű felcseszi magát, hogy nekem több barátom van, mint neki, vagy ilyesmi..." Az elején még páran jöttek is oda dumálni hozzám, hogy "Hali, mit szoktál csinálni a szabadidődben, mik a kedvenc PC játékaid?", szal a szokásos beszédtémák, de mivel mindre ilyen egyszavas/félmondatos válaszokat adtam, egy hét alatt sikerült kétféle képet kialakítanom magamról: "Ez ilyen magának való hülye, ne menj oda hozzá dumálni, úgysem számíthatsz hoszzú beszélgetésre.", illetve: "Ez valami magát mindenki másnál többnek gondoló hólyag, valszeg azért sem foglalkozik velünk különösebben, szóval BULLY TIME!"
Persze mondom, még itt sem az ment, hogy mind "rám mentek" (pedig szvsz itt már lehet nem lepődtem volna meg rajta... XD), hanem az ügyeletes "nagyhangú" pécézett ki, aztán "kampányolt" ellenem a többieknél, akik közül 2-3 esetleg még vevő volt a dologra, de legtöbb semleges maradt. De máshol tapasztaltam ennek a fordítottját is, amikor két, korábban ellenséges osztályból csináltak egyet és emlékszem, hogy az elején még gyomorideggel mentem be reggelente, mert "basszus, azokkal fogok egy osztályba járni, akikkel korábban évekig "háborúban álltunk"...", aztán pár hét alatt kiderült, hogy "jaaaa, ha megismerem azt, akit eddig csak úgy "heccből" ellenségnek gondoltam, akkor kiderül, hogy tök vicces gyerek, meg jókat lehet vele dumálni?", aztán állítom, hogy az egész iskolai "pályafutásom" alatt ebből a bandából lett végül a legjobb osztály.
(De képzeld, basztatási alanyt még így is találtak maguknak, igaz, ezúttal nem engem, de úgy tűnik, hogy ezt valahogy mindig "kitermeli" magából 1-1 osztály, pedig itt csak 12-en voltunk összesen... És most engem is meg lehetne támadni, hogy "MIÉRT NEM VÉDTED MEG???", de ahogy már fentebb írtam, nem hiszem, hogy ha én naponta mindig elmondtam volna, hogy "nem kéne bántani", akkor leszálltak volna róla. Annyit tudtam tenni, hogy én nem basztattam, az más kérdés, hogy ő meg felvette ezt a Kitahara-style-t és ha én kérdeztem tőle valamit normálisan, vagy próbáltam vele beszédbe elegyedni, még velem is "köcsögösködött". Na, az ilyet nem bírom, ha valaki nem tud disztingválni, mert én mindig tudtam.)
Na, bocs a hosszú meséért (max nyitunk offba egy "Akarsz róla beszélni?" topicot XD), csak mivel neked is a postod fele kb. arról szólt, hogy én biztos nem tudom, hogy pszichológiailag mi hogy működik, meg hogy milyen érzés basztatva lenni, ezért muszáj volt nekem is picit belemennem. XD (Btw, azért ezt, hogy valaki nem áll ki hősként a basztatott osztálytárs mellett, ne mossuk már össze azzal, mintha valaki a küszöbömön vérezne el éppen, jó hogy már nem rögtön én ölöm meg, vagy valami... XD)
Ja és a "benézésekért" bocsi, írtam is, hogy nyugodtan javíts ki, ha valamire rosszul emlékeznék, mert te most olvastad, én meg legalább öt éve (és pont a cucc kemény érzelmi töltete miatt nem egy olyan manga, mint mondjuk egy full vígjáték, amit akárhányszor lazán újraolvas az ember, ha picit felejt belőle....).
Vree írta:Titkos írta:de a csaj csak otthon duzzogott, mint egy (elnézést) sértődős kis picsa
Mondjuk ezt az egész bekezdést így, egy az egyben feltolhatod magadnak, mert ezek szerint a teljes önvagdosós cucc és a jelentése, ahogy van, elment a fejed fölött.
A többit nem is idézem, mert kvázi az egész egy nagy elértelmezés.
Nekem akkor is úgy jött le, hogy a csaj örült, hogy végre van egy hozzá hasonlóan "lelki beteg" társa, de érdekes módon nem az volt a reakciója, hogy "basszus, végre egy ember, aki nem akar basztatni!", hanem egyből belezsarolta egy bosszúhadjáratba, amit aztán kb. nem bírt abbahagyni, majd amikor a srác "helyette hagyta abba", megint magába zuhant. Ezt lehet úgy is értelmezni persze, hogy "ismét egyedül maradt, elvesztve az az embert, aki egy kicsit is belelátott a lelkébe", vagy ilyesmi, de ettől még igaz, hogy nem bírt leállni. Meg is fordíthatnánk a dolgot: mekkora mértékű basztatás az, ami már legitimizálná azt, hogy ők is egészen végzésig folytassák ezt az "ondós bosszút"? Mert szerintem ez az egész egy gyűlölet-spirál lett volna.
Vree írta:Ez nem egy agyonbonyolított sztori:
csaj szívatva van
csaj összeomlik, megszúrja magát (itt mindenkiarra számított, hogy a bully lesz az áldozat, de nem)
csaj új suliban sem tud kapcsolatokat kötni, olykor vagdossa az ereit
Mondjuk nem egy szövevényes cucc, de le kéne jönnie, hogy melyik ismerős történetet próbálja előadni, nem?
Ilyen megjegyzés, mint az idézett, elég durva érzéketlenségre (tájékozatlanságra?) vall.
Arról van szó, hogy nyilván másképp éltük meg mind a sztorit, mind a valós basztatást. (Mondjuk ez a manga szvsz pont ettől epic, hogy a Surcival múltkor tárgyalt DN-hez hasonlóan itt is erősen az olvasótól függ, hogy mit hogyan lát, ki a "gonosz", mi a "megoldás", stb-stb. Ezért sem értem, miért ne beszélhetnénk róla, ha ettől neked "romlik az értékelésed" a cucc iránt, ám legyen, de attól még hadd írjam már le, hogy én hogy látom. XD) Pl. nekem eszembe nem jutott volna, hogy akár magamat, akár mást megszurkáljak, amikor csesztettek, helyette inkább behívtam a szüleimet, vagy az igazgatóig vittem az ügyet, elvégre megverni nem tudom, de azért egyéb módokon én is szerezhetek neki kellemetlen perceket, dehogy kezdek "öncsonkításba". XD (Jó, igen, tudom, ez is embertől függ, hogy ezt vagy azt hogyan reagálja le.) Jó, oké, Kurosawa nem volt basztatva, Kitahara meg igen, de ha emlékszel, a vallomás után kb. ő is "feketelistára" rakta magát (teljesen érhető módon szvsz), majd ő
ezután önerőből "küzdötte fel magát" a csúcsra, de a csajt még ez a "TTGL-es" elszántság sem hatotta meg, sőt, a végén még úgy kell "külön kérvényben" elhívni az osztálytalálkozóra. Viszont ha végül elmegy (igen, jól mondod, akkor erre valóban rosszul emlékeztem... ^^"), akkor meg szerintem pont jó a lezárás, mert felismerte ő is, hogy ennek az egész további "holding a grudge" dolognak már semmi értelme és csak magát zárja el a lehetséges pozitív élményektől. Én ezt így látom, persze lehet haragudni a mangakára, mondván, hogy "egész idő alatt basztat egy szerencsétlent, majd végül még őt nevezi meg felelősnek a dologban", de ahogy írtam, ő sem volt azért egy bárányka. ^^" Ha ez victim blaming tőlem, akkor az. Van egy tucat másik manga/anime, ahol meg mindig a victim blaming ellentéte megy, lásd az Elfen, ami pont arról szól, hogy: "rossz gyerekkorom volt, úgyhogy mindenkit megölök és vagy egyetértetek velem, vagy ti is meghaltok!". XD Nem lehet egy életen át sebeket nyaldosni, egy ponton túl "el kell engedni" ezt az egészet, nem arra kell vágyni, hogy a bullynak is legyen olyan szar, mint nekünk volt egykoron, vagy hogy "adja vissza az időt, amit tőlem "ellopott!"", hanem lehetőség szerint a még "megmaradt" időnkkel úgy gazdálkodni, hogy hasznosan töltsük és esetleg még az egykori faszfejre is rácáfoljunk, hogy ha mondjuk X év múlva összefutunk vele, azt lássa, hogy a folyamatos kúrogatásai ellenére is TTGL-es Simon szintet értünk el, hiába erőlködött, hogy ebben megakadályozzon. Nem kell bocsánatot kérni, vagy bármi (bár rendes tőle, ha megteszi... XD), mert ez már önmagában elégtétel lesz.
Aztán persze most lehet mondani, hogy ez is ilyen "jézusi duma", de ez nem áll távol ettől a mangától, ahogy te is utaltál rá. XD
A másik meg, hogy bár valóban Kitahara is egy fontos szereplő, én valahogy vele sosem tudtam annyira azonosulni, mint Kurosawával, vagy a többiekkel. Túlságosan ki volt már készülve idegileg és lehet, hogy ez is "victim blaming", de nem voltam abban biztos, hogy ez kizárólag annak a pár bully-nak "köszönhető" teljes egészében, hanem mintha amúgy is gondok lennének a fejében valamilyen szinten. Inkább a főszereplő egyfajta "variánsának" tekintettem, bemutatva, hogy elszeparálhatod magad tudatosan is egy társaságtól (Kurosawa), vagy kerülhetsz a perifériára basztatás miatt (Kitahara), illetve utána azt is láttuk, hogy a "Fap Note" erejével felvértezve érdekes módon mégsem a "Yagami Light" beütésű srác lett a nagyobb szemét, hanem a csaj, pedig az elején én pl. azt hittem, hogy ez fordítva lesz.
Vree írta:Titkos írta:Vree írta:...de basszus, még a legvégén is, mikor a srác elvileg mér "tiszta" és megtanulta leckét, továbbra is ott ül a csaj mellett, és figyeli, ahogy az osztálytársak kínozzák.
Ez részben talán igaz,
Nem részben, hanem teljesen. Miről beszélünk?
Oké, de akkor szerinted mit kellett volna tennie? "Ne bántsátok már, légyszi!" Ezt? És akkor hirtelen mindenki lepattan róla, még a "fő bullyk" is, pláne úgy, hogy pont az a fazon veszi védelmébe, aki nemrég még szintén a megvetett "ondós gyerek" volt? Láthatóan szakértő vagy a témában, de akkor csodálom, hogy szerinted tényleg annyiba kerül csak megállítani egy ilyen folyamatot, hogy rászólunk az illetőre. (Akkor majd basztatták volna sunyin, ott, ahol senki sem látja, Kurosawa sem tudna 24 órában a testőre lenni.)
Vree írta:Titkos írta:Bemutassa, hogy nem lehet mindig mindenkit "megmenteni"
Ez így akkor igen, de mondjuk értékeltem volna valamennyire, hogy reflektáljon a manga erre, hogy basszus, itt nekünk felelősségünk volt, legalább egy mangában, ha a valóságban már erre ritkán kerül sor.
De ez nem egy manga volt, ez maga az élet, pont ezért... XD (jó, próbálom a fanboy módot kikapcsolni XD)
Vree írta:A sötét oldal a bully dolog volt.
Semmi másnak nem voltak ennyire durva következményei, ezért is fájlaltam kicsit, hogy a manga elsiklik fölötte.
Jó, de szerinted az tök oké, hogy egy osztálytársamat "katonaként" használva úgy döntöm el, hogy mikor kinek a tornacuccát, vagy egyéb dolgát genyózzuk össze, mint amikor valaki megteszi a heti lottószámokat? Ha én "victim blamingelek", akkor mintha te meg túlságosan is felmentenéd már a csajt... XD Most olyan, mintha azt írnám, hogy: "Fura, engem is szétszívattak, mégsem gondoltam arra, hogy mondjuk beleszarok a padjába, amikor nincs ott. Talán, mert nem vagyok egy ennyire súlyosan lelki sérült egyén?" Persze lehet mondani, hogy "ők tették azzá!", de mondom, én ebben nem vagyok 100%-ig biztos, plusz akkor járjon pszichológushoz, vagy valami. Az egészben amúgy az a legviccesebb, hogy pont azért nyomatta a dolgot a csaj ilyen kéjes örömmel, mert ugye "Fap Note" használó csakis fiú osztálytárs lehet, tehát biztos volt benne, hogy őt még véletlenül sem gyanúsítanák a dologgal. Így viszont a problémája nem oldódott meg, hiszen őt kb. ugyanúgy szívatták napi szinten, aztán ő Kurosawával összeondózta a cuccukat a nap végén és ez ment körbe-körbe, de a probléma megmaradt és fennállt, csak éppen örömködhetett egy sort a csaj, hogy "höhö, amit ma megkapok, azt ők holnapra visszakapják", de hosszútávon ez egy kicsinyes hülyeség, már ne haragudj. Másrészt meg őt is hamar elkapta ugyanaz a hév, mint anno Lightot és ahogy ő nagyon hamar átlendült azon, hogy "ki is a bűnös?", úgy Kitahara is egyre több "Fap Note áldozatot" szedett, sokszor már Kurosawa is csak nézett, hogy "De X-et meg Y-t minek, ők mit ártottak neked?" Amire persze Kitaharának mindig volt valami belemagyarázott "indítéka". Tehát a "sötét oldal" szerintem baromira nem csak a bullykban jelent meg, ott volt a két főszereplőben ugyanúgy, itt teljesen "fehér" talán csak Afro és a párja voltak. Lehet én magyarázom túl ezt az egészet fanboyságból, de szerintem valahol ez is benne volt a sztoriban, hogy "Meddig lehet elmenni úgy egy bosszúhadjáratban, hogy végül már te magad nagyobb szörnyeteg leszel, mint akiket ki akartál csinálni? És mikor kell kiszállni? Ki tudsz-e?" Persze ez valóban nem újkeletű történet, de ilyen sulis környezetben mangában még ennyire jó "feldolgozását" nem láttam ennek a sztorinak. Mondhatnám azt is, hogy "a bullyból is lehet jófej és az áldozatból is szemétláda", bár ez már eléggé sarkított duma. XD
Vree írta:na, megy a victim blaming ezerrel
Nekem ne próbáld beadni, hogy egy se bírt odaszólni X év alatt a többi csajnak, hogy szálljanak már le róla, és úgyse lett volna semmi eredménye, ha megteszik. Ezt te se gondoltad komolyan, nem?
Pedig de, mert egy ember szava kb. ennyit érne abban a környezetben. Pláne, hogy Kurosawa and Co. amúgy is némileg ilyen "team weirdo" csapat voltak az osztályon belül is, szóval nem feltétlenül az a brigád, akikre tisztelettel vegyes félelemmel néznének és döntő lehetne a szavuk. Nyilván ha lenne akkora mákjuk, hogy egy két méteres, kétszáz kilós, színizom barátjuk is van, aki mondjuk emellett még judozik is, vagy ilyesmi, akkor már más lenne a helyzet... XD Persze más lenne a helyzet, ha mondjuk az egész osztály egy emberként lépne fel a bullyk ellen, de ilyet meg hol látsz az életben? Lehet mondani, hogy "de ez egy manga, itt megtörténhetett volna!", de ahogy már írtam, épp azért jött be, mert sajnos vagy nem sajnos, de olyan, mint az élet, annak jó és rossz "tulajdonságaival" együtt. Plusz előfordulhat (ami szerintem megint a valóságérzetet erősíti, még ha ez keserűen is hangzik), hogy egyszerűen nem érezték szükségét a dolognak, vagy ugyan sajnálták, de nem tartották annyira fontosnak, hogy mindenképp szóljanak az érdekében. Szal a többség azt látta, hogy van egy ilyen fura, introvertált csaj, aki egész nap csak ott üldögél a padban, aztán a bullyk csesztetik, ha olyan kedvük van. Kurosawa látott bele talán a leginkább a lelkébe, de nála meg simán el tudom képzelni, hogy mivel őt is jól belekeverte a "tervébe", lehet, hogy kissé talán azt is érezte, hogy "túl gonosz" ahhoz, hogy "megmentsék". Vagy csak azt, hogy "ennek a csajnak az ügyeibe én többet bele nem ártom magam, a legutóbbi is milyen "jól" sült el..." Aztán ez persze a végére megváltozott, hiszen "hősként megy el a lakására", szal azért benne végül csak felébredt a felelősség, vagy mi. XD
Vree írta:Titkos írta:Kb. az lenne, mint Kurosawával a történet elején, akit akárhová hívtak, vagy próbáltak közeledni felé, mindent csípőből elutasított.
Őt senki nem szívatta napi szinten, szal itt nem nagyon él párhuzam. Nem is mutat közöset kezdetben a két karakter.
De abban igen, hogy hogyan kezelték az osztálytársak közeledését a sztori elején, akkor is, ha nem csesztetős szándékkal mentek oda hozzájuk. Mondjuk ebbe jobban tényleg nem tudunk belemenni, mert ahhoz azt kéne tudunk, hogy Kitahara már így kezdte az első napját, vagy tényleg a bullyk változtatták meg ennyire? Kurosawát nem csesztették, mégis saját magától "darkosodott be" ennyire és ahogy írtam, nem vagyok benne biztos, hogy a csajban valamilyen szinten nem volt ez benne esetleg magától is, amire a bullyzás csak "ráerősített".
Vree írta:Másik, hogy abban nincs semmi rossz, ha valaki introvertált/visszahúzódó, ez nem bűn, még kevésbé ok, hogy rámondják, hogy az illető a bántást "megérdemli".
Épp elég nehézség annak, aki nem érzi magát természetszerűen kényelmesen nagy társaságban, hogy szociálisan sérülékenyebb, mert nincs mellette akkora közösségi támogatás, ami segíti vagy ha kell, megvédi. Erre nem az a válasz, hogy legyen mindenki Alfa Nőstény, hanem az, hogy a sebezhetőbb gyerekek több odafigyelést és támogatást igényelnek; még inkább fontos, hogy valaki elmondja nekik, hogy nem, nincs baj velük. Mert - ebben remélem, egyetértünk - valóban nincs.
Ezekben teljesen egyetértünk, de ahogy a fenti saját példámon is írtam, ha valaki eleve az első naptól úgy kezd, hogy szándékosan introvertált és utasít el mindenféle közeledést, akkor bizony nem kell pár hétnél több, hogy előbb direkt elkerüljék, majd "bosszúból" basztatni kezdjék. Ez nem az illető hibája, hiszen ezer és egy oka lehet rá, hogy nem akar kapcsolatot teremteni, de attól ez még az emberek nagy részénél így fog "lecsapódni". Plusz egyszerűen vannak olyan emberek, akik úgymond "nem kompatibilisek" egymással, tehát ha összekerülnek bárhol, irritálják a másikat és kész a "basztatós közeg". Meg vannak olyanok is, akik egyszerűen "áldozat típusok", szóval valahogy akárhová mennek, jó eséllyel legalább egy fazon lesz ott, akiből egyből kiváltják a "basztatási ingert". (Ez utóbbit csak tudom, én is ilyesmi lennék, szal az egy dolog, hogy ha valaki kötekedni akar és a környezetében vagyok, tuti engem talál meg, de még amikor haver csak poénból szívatott valamivel, aztán kértem, hogy hagyja abba, ő is mondta, hogy "jó, nem csinálom tovább, de az az igazság, hogy egyszerűen olyan vicces nézni, ahogy túlreagálod".
Gondolom a bullyinget is részben ez "kapcsolta be" anno a sulis szemétkedőknél az esetemben, ami persze ettől még nem menti fel őket egyáltalán.) Ez most nem "victim blaming", szerintem ezek tények, mondom ezt úgy, hogy remélhetőleg így a személyes sztorijaimmal együtt már belátod, hogy nem valami érzéketlen, empátiára képtelen faszként írom ezeket a dolgokat. (Inkább olyanként, aki már tényleg túllépett mindezen és rájött, hogy bár az emlékek mindig benne maradnak, de attól még a múltja nem határozza meg egész életén át a sorsát, vagy valami ilyesmi.
)
Vree írta:Titkos írta:pedig ő azért még mindig kevésbé volt dark kettőjük közül.
Ezt is kétlem. Az elején kvázi egy Kira, aki élvezi, hogy tilosban jár és hogy a társai tehetetlenek az ő darkos fantáziáival kapcsolatban, srácok nem is érdeklik stb . A csaj meg ártalmatlan lenne kezdetben,ha nem lenne rajta a nyomás.
Jó, várj, akkor válasszuk külön: van az alaphelyzet, ahol annyit látunk, hogy Kitaharát csesztetik, amit ő némán tűr, a srácnak meg van egy némileg beteg fétise, hogy a kiveréseit a női WC-ben intézi el. XD Itt még valóban Kurosawa a "bűnösebb", hiszen egy perverz, életunt, másokat semmibe sem vevő ember, aki férfiakkal nem foglalkozik, a nőket meg valóban csak fap matnak tekinti. Utána viszont lebukik és onnantól mintha "fordulna a kocka". Kitahara kezdésnek alapból megzsarolja, hogy ha nem lesz a "szolgája", mindenkinek kitálal a "kis hobbijáról" (ezen a ponton még Kurosawa is meglepődik, valahogy úgy, hogy "nem is gondoltam volna, hogy ez a "szürke" lány ennyire szemét tud lenni..." és egyébként itt már bele is mehetnénk, hogy miért lenne ő "makulátlan lelkű", ha egy számára idáig teljesen "semleges" osztálytársat képes egyből ilyesmibe belevinni...), majd utána már végig Kitahara tervez és irányít, a srác meg hol kelletlenül, hol örömmel teljesíti parancsait, de szíve szerint kiszállna az egészből és inkább nyomná továbbra is "szólóban", következményektől mentesen, másokat nem belekeverve (persze nem szívjóságból, hanem mert soha nem akart emberrel kapcsolatot létesíteni, a titka kiderülésétől is azért fél annyira, mert utána már tuti nem maradhatna semleges, legrosszabb esetben is bully céltáblává válna ő is). Azonban Kurosawa végül megunja ezt az egészet és úgy dönt, hogy inkább magától tálal ki, mert különben ez a csaj a végtelenségig fogja "zsarolni", de mivel hősünk már "megtisztult", ezért még abba is belemegy, hogy egymaga vigye el a balhét. Kitahara pedig ezután talán még inkább magába zuhan, mint korábban, amit én tényleg csak úgy tudok értelmezni, hogy: 1. Vagy azt sajnálja, hogy vége a jó kis "bosszú-játéknak", mert hát "férfi katona" nélkül nem lesz "fap note" gyártás... 2. Vagy lelkileg is sajnálja valamilyen szinten, mivel Kurosawa volt kb. az egyetlen, akivel ilyen "bajtársi" viszonyt egyáltalán kialakított az osztályból, még ha ezt barátságnak nem is nevezném. (Amúgy fórumokon itt jött be a sok fanboy, hogy "OMG, Kurosawának végig ki kellett volna tartania a cuki mellett, sőt, össze kellett volna jönniük, hiszen ők a két lelki sérült, akik épp ezért egymásnak vannak teremtve!", amit én egy "Hmm....nope."-al nyugtáztam.) Na most az első pontot nem tudom nem "gonoszságnak" látni, a második már érthetőbb, viszont ott meg nyugodtan kereshette volna továbbra is a társaságát, azért annyi időt már eltöltöttek együtt, hogy Kurosawa mégsem volt számára vadidegen, illetve jobb is, ha valami normális baráti kapcsolat van köztük, nem olyan korábbi, zsaroláson alapuló kényszerszövetség. Szerintem egyébként a mangaka is leginkább ezen a ponton kezdett rámenni a "victing blamingre". Ugye Kuro mindent bevallott, először ő is kapta a padra firkált bullying üzeneteket, meg mindent, de aztán végül csak megbocsátottak neki, Afro Otaku újra a barátjaként tekintett rá, stb-stb. Na
ezek után lehetett volna az, hogy Kita is megpróbál "betársulni" a csapatba. Hiszen ha a srácnak egy ilyen helyzetből sikerült "visszahoznia a meccset", ő mit veszíthet? Semmit nem tudnak a Fap Note-ban játszott szerepéről, max furcsállnák, hogy az eddig évekig "különc, magának való" csaj hirtelen barátkozni próbál velük, de nem hinném, hogy elhajtanák a vérbe. Ráadásul ha jól rémlik (itt azért megint fenntartom a memóriám hiányosságának esélyét... XD), amíg a kényszerszövetség miatt néha együtt kellett dolgozniuk, sok osztálytársnak úgy jött le külső szemmel, hogy ők vagy "együtt járnak", vagy minimum jó barátok. Tehát még az is belefért volna, hogy Kuro lebukása után a csaj egy ideig depizik, aztán "visszatársul". Ez Afrónak meg a többinek simán úgy jött volna le, hogy Kita is megdöbbent azon, hogy "OMG, te vagy Fap-Kira? O___O", de utána "megbocsátott" neki. (És az egész "igazából én voltam Kira, ő csak Mikami" sztorit meg hagyták volna elfeledve... XD) Szal azt már tényleg ő "döntötte el", hogy a továbbiakban sem kér Kurosawa, Afro és a rendesebb réteg társaságából.
Vree írta:Titkos írta:mert igaz, hogy volt vagy 3-4 bully, aki szívatta
Igen, de úgy érzem, hogy úgy kezeled, mint semmiséget, ellenben azzal, hogy egyszer megondóznak valamit, na az fú. Pedig még az író is úgy kezeli, hogy a legtöbb csajegy rövid döbb után aránylag hamar lerázza magáról, Lolfang-tan meg speciális eset.
Nem az, dehogy semmiség, csak abban nem "hiszek", hogy erre az a megoldás, hogy ők meg bosszúhadjáratba kezdenek, ráadásul ilyen anonim, kicsinyes módon. Ők sem "egyszer ondóztak meg" valamit, hanem kvázi "végigmentek az osztályon" és az ötletgazda végig Kitahara volt, hiszen a srác magától csak a WC-be lődözött, nem a többiek ottfelejtett tornacuccára, meg egyéb dolgaira.
Vree írta:Mondjuk nézd meg úgy, hogy az osztálytársak egyszer tapasztalták meg, hogy milyen áldozatnak lenni, valaki meg minden nap.
Ez nem összemérhető mértékű trauma.
Igaz, de nem is megoldás, másrészt meg voltak olyan "áldozatai" is, akik vagy nem voltak indokoltak, vagy csak valami nagyon hülye, nyakatekert magyarázattal. Pl. lehet, hogy ez is a megkopott memóriám miatt van, de most így átgondolva nem értem, hogy Lolfang-tan (XD) cuccának összegenyózásával is mit remélt Kitahara? Oké, kiborul a csaj, de attól még nem fog Afro Szamurájjal szakítani... XD Ez megint olyan jó kis "dögöljön meg a szomszéd tehene is!" nézet, hogy "Ha már "elvetted" tőlem Afrót (mintha bármikor próbált volna közeledni hozzá...), bosszúból okozok neked egy traumát!" És ezzel most előrébb lépett, vagy mi? Ő mitől jobb ezzel, mint az őt napi szinten basztatók? Ő is erre állt rá, csak annyival "enyhébb" módon, hogy nem X-et vagy Y-t nézte ki, hanem "végigment" az egész osztályon, de épp ezért olyanok is belekerültek a "szórásba", akik aztán végképp nem érdemelték volna meg.
Vree írta:Ezt a mangaka se gondolta ennyire így, hiszen a srácnak volt huzamosan otaku haver meg könyvtároskisasszony, a csajnak meg max egy school trip erejéig, de nálad ez már úgy jön elő, hogy ő miért nem.
"Sosem késő elkezdeni"... XD Szal erre is azt tudom mondani, hogy ha a srácnak sikerült, ő is "nyithatott" volna az említett emberek felé, tisztább lappal indult volna, mint Mr. Fap. XD
Vree írta:Nem azt mondom, hogy szimpatizálj vele, mert kb. kartonbábu szinten kifejtett karakter, aki kb. annyira volt hiteles mondjuk, mint egy felfújhatós gumielefánt, de az elv ott van.
Amúgy ne értsd félre, nem azt mondom, hogy utálom, vagy hogy megérdemelte, amiket kapott, de az tény, hogy talán az összes főbb szereplő közül őt volt a legnehezebb megértenem, vagyis inkább úgy mondanám, hogy az ő módszereivel és "megoldásaival" értettem a legkevésbé egyet.
Vree írta:Az a baj, hogy én a való életben is találkoztam ilyen lószxrral, hogy a tanár a szekált kölköt hibáztatja, hogy "elszeparálja magát az osztályközösségtől" (osztályközösség, na ez is csak egy tanárok agyában létező valami).
Ez azért nem így működik.
Ez esetben elsősorban a tanárt fogom utálni. XD Na, de viccen kívül, amúgy nekem ezzel a "használjuk a bennünk lévő sötétséget fegyverként", meg "szemet szemért, fogat fogért!" taktikákkal sincs alapból bajom, de akkor legalább már
célzottan támadjon az ember, ahogy pl. a Gankus gróf is, ne pedig ilyen "I'LL KILL THEM ALL, I'LL KILL EVERY LAST TITAN!" stílusban. XDDD Kitaharánál is mintha ez utóbbi került volna túlsúlyba. XD
Vree írta:De ezt már leírtam: az osztály VALÓBAN hibáztatható, amiért ennyire nem reagáltak. Erre rá lehet mondani, hogy hja, még gyerekek, és ez igaz is, na de nem az áldozat szempontjából. Ő ugyanis teljesen jogosan megutálhatja őket emiatt.
Igen, csak nekem még mindig fura, hogy úgy kollektíven az összeset...:/
Vree írta:Azon kiakadni, hogy valaki vidáman szivarozik,miközben mellete verik a hajléktalant, nem "önzés", nem a szivart irigyled tőle,
egyszerűen morális tartásukat tekintve megy el a kedved az ilyen embertől, ugyanis az effajta empátia elvárható.
Nem lehet a dolgokat úgy értékelni, hogy most mit vérzi össze ez a fickó a küszöbömet, semmi közünk egymáshoz.
Jó, egyrészt azért ez már durvább példa szerintem... XD Másrészt meg ahogy már fentebb írtam, nem hiszem, hogy úgy abban a helyzetben bármi érdemi segítséget tudtak volna nyújtani neki. Ahogy észrevettem, Kitahara is eléggé ez a "megtartom magamnak az összes fájdalmam és senkinek nem beszélek róla" típus volt. Pl. (és most szurkolok nagyon, hogy jól emlékezzek és ne valami másik mangával keverjem... XD) amikor a végén elmegy érte Kurosawa, ha jól rémlik, először az anyjával beszél, aki szintén relatíve értetlenül áll azelőtt, hogy a lánya miért lett még a szokottnál is zárkózottabb, illetve Kurosawa látogatását is a standard "kislányom, itt az egyik osztálytársad" mondattal reagálja le, tehát ebből nekem az jött le, hogy sem a bullyingról, sem arról nem beszélt otthon, hogy "ja, amúgy egy "barátom" mégis akadt mostanság". (Aztán szólj rám, ha ezt is "elbasztam", mert már eléggé a memóriám alját kell kapargatnom, amikor ennek a cuccnak a részletekbe menő elemzéséről van szó. ^^" XD) Egyébként ezt sem értettem soha, miért "ciki" pl. a szülőt bevonni abba, ha a suliban szekálják az embert. Egy csomó hasonló történetben (manga, amcsi film, stb.) mindig az van, hogy a gyerek némán tűr, ha még a szülő látja is (mert mondjuk már úgy összeverték, hogy nyomai vannak), azt is letagadja, mondván, hogy "á, csak elestem", vagy ilyesmi. Oké, a többiek előtt biztos ciki, hogy "haha, mi van, bejött anyu védeni a fiacskáját?", de nem éreztem annál "cikibbnek", mint tűrni, hogy valaki naponta terrorizáljon. Szal nálam pl. ez bevált, főleg abból a szempontból, hogy a hülye eleinte nem számított arra, hogy "behívom a segítséget", mondhatjuk, hogy olyan oldalról támadtam vissza, amire nem igazán készült. XD
Vree írta:A dolog ott durva, hogy ezek valóban megtörténő dolgok.
Valaki mondjuk szívat valakit pár évig, aztán megy tovább, sikeres lesz (miért is nem, ő nem sérült a dologtól) és vagy elfelejti, vagy könnyen megbocsát magának, "ja az nem igazán számított, ja hát kölykök voltunk" stb. Csak ez nem ilyen egyszerű, hogy én megbocsájtok magamnak.
Ez is igaz, de ugyanúgy visszacsinálni sem tudja már, mindegy, hogy megbánta-e vagy sem. Ha elmegyünk itt durva irányba, mondhatnám, hogy át lehet menni Gankuba, meg lehet próbálna megölni, vagy a boldogságát tönkretenni, stb., de attól az áldozat lelke helyrebillen és benne kialakult "szociális fóbia" feloszlik? Szerintem nem, csak "cserébe" még olyan is lesz, mint az a szemétláda, aki anno szívózott vele.
Az ezek után következő pszichológiai igazságokat most azért nem elemzem külön-külön, mert azokkal kapcsolatban egyetértünk, esetleg csak annyit tennék még hozzá, hogy bár a bűnt valóban mindig a bully követi el, az már az áldozaton múlik, hogy ő mennyire "szugerálja magába" a dolgot. Ugyan nem bullying, de volt egy haverunk, aki meg a csajozással volt így. Hiába mondtuk neki, hogy amúgy még nem is áll olyan rosszul, mint ahogy ő előadja, eskü az volt az érzésem, hogy szinte mintha élvezné, hogy direkt ránk cáfol, aztán minden pozitív bátorításunkra mond valami negatívumot, mondván, hogy "de az előző csajjal is tudod mi volt", meg "úgyis minden nő egyforma". Egy ilyenen hogy segíthetsz? Oké, elmondod neki százszor, aztán vagy hat, vagy nem. Ez a bully dolog is azért egy ponton túl már olyan, hogy így közel a harminchoz engem már nem igazán traumatizál, hogy mondjuk 10-14 évesen mit csinált velem ez vagy az az osztálytárs, mert már annyival túl vagyok az egészen. Mint az ilyen shounen cuccokban, amikor először a legelső boss is fú, de keménynek tűnik, de aztán a hősök úgy feltápolják magukat, hogy később a pokolból visszatérő Freezát még az ilyen "canon fodder" szereplők is egy ütéssel leverik, mert azóta már megtapasztalták az ennél nagyobb tockosokat, amik azért jelentősen javítottak az önbizalmukon. XD (Nyilván itt most az "ütések" képletesen értendők, élettapasztalatokra, meg helyzetekre gondolok, nem arra, hogy azóta én is ketrecharcossá képeztem magam, vagy ilyesmi... XD) Én ezzel is valahogy így vagyok, hogy "Fú, de kemény voltál, terrorizáltál 10 évesen, naoszt, mire vitted, vagy valaki manapság, vagy ez az összes dicsőséged?" XDDD Persze lehet, hogy ez némileg fellengzősen hangzik, vagy ilyesmi, de a másik út meg az önsajnálat és a magadba szugerálás, ami aztán szinte predesztinálja, hogy nem is leszel sikeres.
Vree írta:Egy valóban jó befejezés az lett volna, ha BOCSÁNATOT kérnek a csajtól, amivel ugyan lehetlen bármit is korrigálni, de legalább annyit jelzett volna, hogy (legalább felnőttként) tisztában vannak a tetteik súlyával.
Ezt amúgy szerintem jogosan max a cigizős bully tehette volna meg, hiszen ő lett később a baráti körük része és ő volt az, aki valóban szívatta. A többiek max a passzivitásukért kérhettek volna tőle bocsánatot, de nyíltan kárt nem okoztak neki soha.
Vree írta:De amúgy a reális megoldás itt az, ha a csaj szakít velük teljesen, és máshol keres olyan barátokat, akikben meg tud bízni. Való életben általában ez történik.
Igen, ebben igazat kell adnom, itt talán eltér a sztori az eddigi "this is life" feelingtől, de szerintem ezt meg tényleg a "keresztény mondanivaló" (XDDD) miatt írta ilyenre a mangaka. Kurosawa megtanulta, hogy szocializálódni jó, a bullyról is kiderült, hogy lám, idővel talán mégsem marad az a seggfej, aki a suliban volt és még barátnő is lehet belőle (ezt bárhol máshol gagyibbul megírva amúgy egy baromi nagy asspullnak és hülyeségnek mondanám, de itt valahogy nekem ez is olyan hihető, természetes módon jött le), illetve végül Kitahara is "kilép a fényre", meg a későbbi LN-ben már a baráti kör része lesz valamilyen szinten. Szóval szerintem ez mind a Lagannra emlékeztető "soha ne add fel!" tanulság betetőzése akart lenni, vagy valami ilyesmi. Valóban, ő sem kapja már vissza az éveit, de még sok évtized áll előtte, ahol esélye van teljesen helyrejönni.
Vree írta:Mivel már előre láttam, hogy a kiscsaj fel lesz áldozva a sztori érdekében, rá lesz tolva a bűn, mint az erről elnevezett bakra, hogy a hős "megtisztulhasson", ez zavart.
Én annak örültem volna, ha úgy csinálhatta volna, hogy ne úgy vegyék le mások, mint - most hasraütésszerűen rámutatva valakire - te is, azaz hogy a csajra legyen áttolva a felelősség teljes súlya.
Amúgy én nem éreztem azt, hogy az
egész dolog rá lenne tolva. Persze ahogy mondtam, ha ilyen "fő antagonistát" keresnék, valszeg őt mondanám annak, de attól még részben "közösen voltak benne a buliban", hiszen ha eleve Kurosawának nincs az a bizonyos hobbija, akkor meg sem tudja zsarolni őt és akkor az egész dolog el sem kezdődik. Ugyanakkor a csajnak sem kellett azért a szomszédba mennie szemétségekért, lásd, amiket fentebb írtam a tetteiről. Ennyi erővel Kurosawa is "benyújthatna neki számlát", hogy "miattad színt kellett vallanom az egész osztály előtt, ez nekem hatalmas traumát okozott!!!4444" Szal ha ez megnyugtat, nekem nem úgy jött le, hogy az egészet "rátolta" a csajra a mangaka, inkább egyfajta "előremozdítója" volt az eseményeknek, illetve "negatívabb alteregója" a főhősnek, de ő sem hagyta cserben, végül "megmentette". (Jó, tudom, írtad már, hogy ez nálad erősen "eső után köpönyeg". ^^") Valahogy úgy éreztem végig, hogy csak azzal arányos "happy endet" kapott a csaj, ahogy ő is viselkedett másokkal, függetlenül attól, hogy neki sem volt ez a történet egy habos torta.
Vree írta:Tartós bullying gyerekkorban valóban olyasmi, ami tönkreteszik az illető további életét, az emberekben bízás képességét.
Hozzá kell tennem, hogy azért minden esetben ez sem igaz, persze értem, hogy ez már embertől is függ, illetve a bullying mértékétől, de nem hinném, hogy én lennék az egyetlen ritka kivétel, aki így 15-20 év távlatából már ha nem is röhög az egészen, de marhára nem érzi úgy, hogy neki tönkre lett téve az előtte álló (remélhetőleg XD) 40-50 év is.
Na, remélem személyes példákkal is megtűzdelve a dolgot már azért elhiszed, hogy én nem valami érzéketlen genyó vagyok, aki nem tud az áldozat iránt empátiát érezni, egyszerűen csak nekem ezek a "shounen dumák", mint hogy "ne add fel, legközelebb menni fog, meg tudod csinálni, nem szabad félned, stb." nem csak jól hangzó "reklámszövegek", hanem én kvázi tényleg így élek, mert ez kell is ahhoz, hogy az ember kibírja az élet megpróbáltatásait és valahol szerintem a mangaka is ezt akarta kihozni ebből a cuccból.