Kedvenc stúdió: ténylegesen kedvenc stúdióm egy van, mégpedig a Ghibli. Amúgy pedig nem szoktam elköteleződni, rajongani stúdiókhoz.
A Madhouse lenne nálam a második, mindenekelőtt Satoshi Kon munkái miatt (Paprika, Perfect Blue, Tokyo Godfathers, Millennium Actress), de ide tartozik sok Yuasa csoda (Kaiba, The Tatami Galaxy, Kemonozume), Hosoda (Ookami Kodomo), Metropolis, Vampire Hunter D, Monster, Dennou Coil, Casshern Sins, valamint Animátrix és Memories. A többi munkájukat akár el is nyelhetné a föld, mert ezekkel a címekkel már akkor is mennybe juthatnak. Utóbbi két antológiában egyébként a Studio 4°C is benne volt, egy szintén kiemelkedően jó "műhely".
Production I.G: egy likeolásra mindenképp érdemesek, bár eddig voltaképpen csak a filmjeikkel győztek meg, egészen pontosan Mamoru Oshiival (Ghost in the Shell 1-2, Jin-Rou). Sorozataik már vegyesek, de inkább rosszak (Attack on Titan, Guilty Crown, Kuroko no Basket és még lehetne sorolni…). Félek, mit fognak kihozni az FLCL folytatásából, ahogyan a GitS sorozattal is évek óta csak szemezgetek, mert képek alapján pont annyit parádézik bugyiban Motoko, hogy el tud menni tőle a kedvem teljesen.
És akkor most visszatérnék a tegnapi témához: NGE és Gainax. Azt mondják, hogy ez a sorozat tett a legtöbbet azért, hogy az anime elfoglalhassa a helyét a popkultúrában. Sikerült úgy összegyúrni, hogy a "komoly" tartalom, a rengeteg fedezet nélküli random utalás és szimbólum felpezsdítse a "normális" nézőket és otakukat egyaránt. És azt is mondják, hogy a Gainax volt az első stúdió, amelyik rákapott az ebben rejlő sötét erőre, és jó sithekhez méltóan kihasználták a lehetőséget: megkezdődött a plakátok (még repülőkön is lol), műanyag figurák, matricák és egyéb vackok térhódítása... Szóval utálnom kéne őket, amiért ilyen irányt szabtak az animés világnak, ugyanakkor (és erről is már beszéltem korábban) Imaishi Hiroyukival megcsinálták a TTGL sorit, amivel meg meztelenre vetkőztették ezt az érát.
Utált banda: P.A. Works, A-1 Pictures, Silver Link, Shaft és "az elmúlt 8 év" (+ az új ufotable is szeretne bekerülni ebbe a listába), ezek nélkül nem kevesebb, hanem sokkal több lenne az anime világ.
Szal amíg a Pierrot jellemzően "csak" gagyin/igénytelenül adaptál, de ha valakinek nulla elvárása van, akkor akár még élvezni is tudja a végeredményt, addig Szafték képesek számomra csont nélkül élvezhetetlenné tenni akármelyik animéjüket és ehhez nem is kell sok, egyszerűen csak előkapják a túltolt vizuális baromkodást és hozzácsapják a szokásos álművészkedést. Ez a kombó nálam eddig egyetlen esetben, a Madokánál működött, nem meglepő módon pont azért, mert ott egy történetileg valóban fajsúlyos darabhoz társították ezeket az elemeket, illetve értelmes módon használták őket. (Szal nem volt tele minden pl. Charlotte-okkal, csak a boszorkányvilágban jelent meg. XD) De erős a gyanúm, hogy ahogy Surci is írta az előző rendezős kérdésnél, leginkább csak Uro érdeme volt, hogy nem lett az egészből egy trainwreck. A többinél viszont sikerült számomra ezzel kb. az egész animét szétbarmolni, teljes Monogatari franchise, Maria Holic, Nisekoi, stb. (Ja, utóbbinál múltkor a shippingelős kérdésnél gondolkodtam is, hogy miért csak a mangájával barátkozgattam, miközben az animét kerültem, mint a pestist, aztán beugrott, hogy kik csinálták... 
Mert jó sok van...
bár mindet úgyse fogunk megjegyezni huzamosabb ideig, de ilyen listázáskor bizony jól jön. 
A kedvenceim közül nem egy van akit bele lehetne erőszakolni ilyen-olyan otakupan-kategóriákba, de több részük lógna ki belőle mint amennyi a dobozban maradna.
), End of Evangelion (Gainax-szal), Usagi Drop, xxxholic, Seirei no Moribito, Diamond no Ace, Hal, Azazel-san, Kaleido Star, 
