A hype áldás, és átok egyszerre. Volt mikor én is, kifejezetten kerültem, ellenszenvesen viseltem a hype minden formáját. Egy ideje viszont, ez átcsapott nálam, egy erős szkepticizmusba. Ha valami népszerű, annak mindig meg van az az előnye, hogy akár tetsszen nekünk, akár nem, de lehet róla kivel beszélgetni. Plusz előbbi esetben ott van ugye a sok rajongói alkotás, amiknek lehet örülni, sajátot létrehozni, akár külön rajongói felületeket szánni neki, stb. Illetve ott van tán a hype legjobb tulajdonsága, a konzerválás, köztudatba égés, ami garantálja a cím hosszú távú fennmaradását. Lásd egy DB, vagy SM-ről, Eváról, Tenchiről, Gitsről, a mai napig el lehet beszélgetni, mert van kivel elbeszélgetni, pedig már egyik sem mai darab.
Azért valljuk be, senki sem szereti, mikor van egy szíve számára kedves anime, amiről szívesen elbeszélgetne, csak épp nincs kivel, mert egy szűk kisebbségen kívül, a legtöbb animés felületen, a kutya sem ismeri. Egyedül meg nem sokra megyünk a rajongásunkkal. =)
Persze nyilván idegesítő, mikor valami olyat kapnak fel, ami közel sem érdemelné meg azt a szintű nyálverést, amit épp köré rittyentettek, de szerencsére általában itt is működik azért a kiválasztódás rendszere. Lévén a valódi, hosszú távú hírnevet, és sikert azért azok a művek szokták élvezni, amikre nem ok nélkül figyelt fel a közönség. Lásd a fentebb már említett címek, vagy ott a Titkos által felhozott MLP G4, ami szintén nem a semmire fel kapott 6 évadot, és gyűjtött maga köré külön fandomot.
A legtöbb érdemtelenül kiemelt vacak, amiben nincs semmi extra, azok jellemzően rendre a feledés, sokszor jótékony homályába szoktak veszni, viszonylag hamar. Pl. ki emlékszik már az ilyenekre, mint teszem azt a Guilty Crown? Pedig az is, hogy fel volt annakidején fújva. Vagy ott volt a Kill La Kill, ami megint csak addig volt az animék megmentője, amíg futott. =)
A baj az, és ez a hype talán legrosszabb mellékhatása, hogy sajnos, bevonzz egy csomó olyan fafejű, vaskalapos, elvarázsolt idiótát, akik aztán, egymásra licitálva kezdenek, mindenféle vadmarhaságot belebeszélni az adott animébe. Olyan tulajdonságokkal kezdik felruházni, amiknek az nincs, vagy messze nem olyan mélységben, összetettségben van a birtokában, ahogy ők azt állítják. Lásd megint ugye a Kill La Kill esete, amire rátapadt a Gainax fanboyok legalja.
Az is igaz, hogy vannak olyan kivételek, mit az említett School Days, vagy az Elfen, amik annak ellenére vannak brutálisan túlértékelve, hogy amúgy objektív értékelési szempontokból nézve sem jó animék. Viszont, egyrészt szépen-lassan, azért ezeknek is megkopott mára a renoméja. Másrészt, arra még mindig jók, hogy kiszűrjük velük azt, mennyire érdemes bizonyos emberek észosztását komoly venni. Mert általában akik ezekre hivatkoznak, mint legendás, top, number 1 animékre, azoknál valahogy mindig ki szokott derülni, hogy gond van a tájékozottsággal. Illetve arra is tökéletesek, hogy ezekre mutogassunk, ha komolynak szánt, de komolyan vehetetlen, félresiklott animukra kell példákat felhozni. =)
Surci írta:Erről nemrég kifejtettem a véleményem, amit továbbra is tartok: az anime és a manga elsősorban szórakoztatóipari termék, és nem művészeti alkotás. Így felesleges elvárni, hogy minden cucc Bergman-szintű rendezéssel, Mariana-árok mélységű karakterekkel és Dűne-szerűen összetett világgal operáljon.
Köszönöm, végre nem vagyok egyedül az eretnekségemmel.
Gondolom téged se egyszer akartak már keresztre feszíteni, mert ezt ki merted mondani. Csak mert engem a US óta gyakorlatilag folyamatosan, főleg az EL fanok.
Mondjuk, ha már itt tartunk, érdekes módon, ahol szintén rendre szerették ezt a művészet szöveget ellőni, az az AMV-k. Főleg Luggi egykori nagy haverja, Kyssifur volt ebben az éllovas.
Ő nem csak azt kérte ki magának, hogy az anime művészet, és az AMV művészet, hanem hogy ő maga is művész.