Szezonos cuccokról címenként:
Welcome to the Ballroom
Állati nagy csalódás volt nekem ez az anime. Amikor megtudtam, hogy kapunk egy táncos sorozatot, ráadásul a Production IG-től, nagyon felhájpolódtam, és direkt nem néztem bele a mangába, merthogy úgyis animálva lesz az igazi. Na hát itt jó nagyot koppantam, mert nagyjából csak az utolsó rész tudta felmutatni azt az animációs szintet, amit mondjuk elvártam volna egy sportanimétől. Hosszú, szépen animált táncjeleneteket vártam, erre hattyúnyakakról, indokolatlanul kidolgozott, természetellenesen dús seprűszempillákról meg hátborzongató arckifejezésekről kaptam közelképeket, időnként szoknyák suhogtak, néha volt két másodperc lábra közelítés, de az egész- vagy legalább félalakos jeleneteket, mozgásokat rettentően keveselltem. Ahogy szintén keveselltem a versenyek szabályairól, a zsűri elvárásairól és a technikai részletekről kapott információkat is. Szóval mint sportanime, nálam igencsak gyengén muzsikált.
Ezzel együtt a karakterek még megmenthették volna, de majdnem mindenki lapos és unalmas. Főhősünk különösen, akiről még mindig nem tudnék jellemzést adni, 24 epizód után. Értelmezhetetlen a karaktere. Ezt amúgy Chinatsu is megjegyzi
egyszer-kétszer. :'D Úgy a feléig egyetlen szereplőt sem találtam még visszafogottan érdekesnek sem. Szerencsére bejött Chinatsu fiús, vad, határozott karaktere, akiben akkora energia van, hogy minden csalódottságom és kedvetlenségem ellenére nagyon megkedveltem. A flashback epizódokat és az Akirához fűződő kapcsolatát is érdekesnek találtam. Ja igen, és valami csodaszép.
Merem állítani,
hogy az egyik legcsinosabb anime lány evör. Ezzel együtt sokat elmond egy animéről, ha a tsundere karakter érkezése dobja fel.
Illetve még Kugimiya-san. Amennyire nem volt szimpatikus az első felbukkanásakor, annyira megkedveltem a végére Idogawa-sannal együtt (egy picit el is kezdtem shippelni őket
), ráadásul a karakterdizájnjuk is nagyon különleges (bár Kugimiya leharcoltságát eléggé
túltolták, I mean minimum negyvenesnek néz ki, holott a húszas évei elején járhat).
Ami még rettenetesen zavart az animében, az a giccses, melodrámai mivolta. Rémesen eltúlzott drámázások, idióta, természetellenes szövegek ("make me bloom" és társai), creepy, over-the-top vizuális metaforák (ajtókat nyitogatunk, meg négylábú szörnyeteggé válok, majd a párom rózsaszirmok kíséretében kipattan a mellkasomból és hasonlók). Szóval ezek a tipikus shounen fightba illő cuccok, amik egy fantasy-mentes világban eszméletlen hülyén veszik ki magukat szvsz. Egyet-kettőt még lenyel az ember animénként, de egyet-kettőt epizódonként? Hát kösz, de nem.
Továbbá a tempó is nagyon el volt nyújtva, sokkal több epizódszámot kapott egy-egy verseny, mint amennyit szívesen megnéztem volna. És igaz, sosem táncoltam versenyszerűen, de valahogy kétlem, hogy lehet olyan szinten egyenetlen teljesítményt nyújtani, mint amit Tatara produkált a sori első kétharmadában. Szóval az mi, hogy a srác az egyik pillanatban totál szar, és a zsűri se érti, miért szavazta be a döntőbe, a másik pillanatban meg mindenki elragadtatottan tapsol? A fanservice jelenetek meg egyáltalán nem hiányoztak volna ebből a sorozatból.
Végül is 5/10-et adtam rá, de igazából Chinatsu karaktere húzta fel 5-ösre. Meglátom, hogy később is meg tudja-e majd szépíteni ezt az alapvetően csalódást okozó emléket.
Juuni Taisen
Így a végére érve azt kell, hogy mondjam, nem volt egy nagy eresztés, de időnként felcsillantott olyan momentumokat, amik miatt úgy érzem, talán több résszel ütősebb lehetett volna. Mivel a sori nagyjából még a halálok sorrendjét is magától elspoilerezte, gyanítom, hogy itt igazából a karakterábrázoláson lett volna a hangsúly, csak éppen 12 karakter 12 epizódra elég sok, és elég nehéz volt bárkit is megkedvelni 5-10 perc háttérsztorival vagy éppen nulla háttérsztorival.
Mondjuk a "megkedvelni" talán nem is megfelelő kifejezés, mert volt jó pár szereplő, akinek inkább csak a negatív tulajdonságaira derült fény, és jó szívvel amúgy sem tudtál volna szurkolni neki. :'D
Bár a Tatsumi-tesók még így is érdekesek voltak. Mások is voltak, akikről azért szerettem volna többet megtudni.
Aztán igaz, NisiOisiN-jellegzetesség, de rettenetesen sok volt a duma. Elhangzottak persze érdekes, filozofikus gondolatok itt-ott, de sokszor elképesztően túl voltak magyarázva a belső monológok.
Az animáció nem volt mindig a topon, ellenben nagyon tetszett a rajzstílus a kicsit vázlatosnak ható körvonalakkal (a Kujira no Kora volt még hasonló a szezonban), és a karakterdizájn se volt rossz. Az openinget kifejezetten bírtam.
Végül is egyszer meg lehetett nézni, de túl sokat senki ne várjon tőle. 5/10.
Kekkai Sensen & Beyond
Érdekes módon az első évadot szvsz az anime original tényezők tették olyan jóvá, viszont az utolsó dupla epizód nagyon gyenge volt, ezért arra végül 6/10-et adtam. Ennél a szezonnál meg egészen a végéig azt éreztem, hogy valami hiányzik. Az epizodikusság és randomság szerintem most nem sikerült olyan jól, mint az első évadban, nem éreztem olyan erősnek a részeket. Bár KK epizódja nagyon emlékezetes volt, és Chain meg a kolléganői is viccesek voltak.
Viszont ezt most meg pont a vége húzta fel 7/10-re. Igazán pofás kis zárás volt, nem volt úgy túlbonyolítva és túlpörgetve, mint az első évadé. És még mindig remek az OST. Az OP-ED mondjuk nekem most egyáltalán nem jött be, de az aláfestő zene A+++.
Youkai Apartment no Yuuga na Nichijou
Valahogy nagyon furcsa volt ez az anime. Egész idő alatt nem jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen milyen műfaj, és hogy mégis miről akar szólni. Mert ha youkai-okról, akkor nincs benne elég youkai, ha meg iskolai slice of life, akkor túl sok benne a fantasy. Aztán így a végére úgy döntöttem, hogy talán valami coming of age sztori akart lenni, természetfeletti elemekkel. Bár nem volt különösebben izgalmas, és kifejezetten zavarbaejtő volt, hogy nem volt világos a mű célja, a második felére egész megkedveltem a cuccot. Elfogott engem is a családias hangulat az apartman lakói iránt, és úgy éreztem, ha belépnék a házba, otthon érezném magam köztük.
Szintén érdekesnek találtam, hogy a karakterek között voltak fura, nehezen megkedvelhető, irritáló figurák, és a velük való konfliktus nem feltétlenül oldódott meg (pl. Yamamoto vagy Aoki). Ez ugyan hagyott maga után némi keserű szájízt, de tény, hogy a való életben is megesik az ilyesmi.
Aztán megkedveltem a Hase-Inaba-Kuri triót, tényleg olyanok voltak együtt, mint egy kis család. <3
(Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy mintha maga a szerző is össze akarná hozni a két fiút, amit szintén tudtam értékelni.)
Végeredményben azt tudom mondani, hogy a Fukigen na Mononokeannál jobban élveztem, úgyhogy kap egy 6/10-et.
szerk.: ja igen, és Mitsuishi Kotono karaktere (Mariko) kapott egy Sailor Moon-os cameót, ami nagyon jópofa volt. : D
Shoukoku no Altair
Nálam sem kezdett túl jól a sorozat, de elég hamar összekapta magát. Mahmuton elbukhatott volna az egész, de szerencsére szép karakterfejlődésen ment keresztül. Én mondjuk már viszonylag az elején elkezdtem reménykedni, valahol ott, amikor Mahmut
A naiv, békevágyó Mahmut gyönyörűen eljut odáig a történet végére, hogy még mindig békére vágyik, de tudja, hogy ehhez áldozatokra is szükség lesz, és remek hadvezér válik belőle, aki gyorsan, hatékonyan, de közben emberségét megőrizve reagál a váratlan szituációkra is.
Na most lehet, hogy én vagyok hülye a hadviseléshez, de hogy számomra messze meggyőzőbbek voltak a harci stratégiák, mint az Arslan Senkiben, az is biztos. Én azt találtam rendkívül gyermetegnek, ráadásul abban folyton arra építettek, hogy Narsus okos, az ellen meg síkhülye, itt meg azért mindig váltakozott, hogy melyik fél jár túl a másik eszén. Hogy ezt anakronisztikus fegyverekkel tették-e vagy sem, azt pont lesz@rom. Arról amúgy sem volt szó, hogy ez az anime a mi világunk történetét mutatja be. Igen, a nevek hasonlóak, meg az országok is megfeleltethetők a mi országainknak, de mégsem ugyanazok. Lehet, hogy a fegyverek is máshogy működnek egy picit. : D
Nagyon tetszett a kultúrák, öltözékek, vidékek sokszínűsége, és bár sokszor elnagyolt volt a grafika, azért látszik, hogy ebbe sok energiát fektettek. A MAPPA abban sem hazudtolta meg önmagát, hogy még ebbe a sorozatba is beletett egy-két táncjelenetet.
Szintén tetszett, hogy a nők szerepe nem volt az engedelmes feleség, a damsel-in-distress vagy éppenséggel a prostituált szerepére korlátozva (ami azért történelmi cuccokban megesik), hanem ők is rendkívül sokfélék voltak, közöttük is volt kereskedő, stratéga, katona, táncosnő, kormányzó, kulak és bátor hercegnő is. Hanim Ayse karaktere és a hozzá kapcsolódó történetív volt az egyik kedvencem. Nagyon emlékezetes volt Cielo városállam története a director alakjával együtt. Az erdélyi kikacsintásnak is örültem.
Összességében nekem megér egy 7/10-et, és egy folytatást is szívesen megnéznék. Már csak azért is, mert sok karakter vár még bővebb kifejtésre.
Osake wa Fuufu ni Natte kara
Érdekes, hogy a Wakako-zake se tudott sokkal több plotot felmutatni, ezt valahogy mégis sokkal gyengébbnek éreztem. Koktélötleteket mondjuk lehet belőle lopni, Chii-chan pedig Sora személyében valóságos kincset talált, de ez nekem most kevéske volt. 5/10.
Kujira no Kora wa Sajou ni Utau
Bár jól kezdett az anime, szerintem nagyon hamar elkezdett zuhanni a színvonal. A karakterek - egy-két kivételtől eltekintve (Ouni vagy a cinnamon roll Suou) - gyengék és klisések, a történet pedig még a saját maga által állított logikai kereteket sem tartja be, gondolok itt pl. az elméletileg érzelemmentes szereplőkre, akiknek nagyon is voltak érzéseik
(ha azon esetleg nem akadtunk fenn már az elején, hogy halak lubickolnak a homoktengerben wtf). Olyan érzésem volt végig, hogy ez egy jó ötlet volt, csak útközben egy átgondolatlan katyvasz lett belőle, ami vagy sablonokból építkezett, vagy a balladai homályhoz folyamodott, hogy a felmerült kérdésekre ne kelljen épkézláb magyarázatokkal szolgálnia.
Az art egyébként csodaszép (bár a karakterdizájn szerintem túl bájos ehhez a történethez), a hátterek és a rajzolás stílusa nagyon bejött, és az OST-nek is voltak emlékezetes pillanatai. Ezt leszámítva viszont elég disappointing cucc volt számomra. 4/10.
Hoozuki no Reitetsu 2
Hozta az első évad színvonalát, sőt talán egy picit nekem még jobban is tetszett annál. Nálam ezzel együtt még mindig stabil 7/10 a cucc,
pedig lehetne akár több is, csak van valami az általános hangulatában, illetve egy szám a soundtrackjében, amitől rendszeresen elálmosodom, és most is meg az első évad alatt is többször bealudtam rajta. :') Volt, hogy egy részt a felétől újra kellett néznem. Hoozukit viszont imádom, és Yasumoto Hiroki hangja egyszerűen telitalálat a karakteréhez. Várom a folytatást.
Ja és fun fact: MAL szerint pont ez a pokolbéli komédia a 666. befejezett animém.