Animeajánló, milyen animét nézel mostanában?

[Catrin]

Uhhh, köszi! Hát ezt sem a közeljövőben fogom beiktatni az fix. Viszont megállapítottam, hogy tőled is jó lenne több anime-élményt olvasni, a teória külön lol, de a wtf dolgokat is élveztem.

[tulokos]

Fantastic Children

https://myanimelist.net/anime/455/Fantastic_Children

A MAL kevesebb mint 5000-es "nézettségi" mutatója (leadott pontozás) aránytalanul alacsony ahhoz képest, hogy mennyire sok ócska, de népszerűbb anime előzi be, másfelől viszont semmi olyan kiemelkedőt nem találtam benne, amiért különösebben bosszúsnak kellene lennem emiatt. Azért döntöttem mégis úgy, hogy írok erről a sorozatról, mert azt gondolom, egy kiprószálásra mindenképp érdemes; az én személyes kifogásaim ellenére is.

A malos borítóképen jól látszik, hogy a rövid leírás csak a kép alsó felét magyarázza (darkosabb misztikus nyomozós részt), míg a másik fele sokkal inkább egy kalandregényes sci-fis shoujo hercegnős romantikus nagyon epikus görögös dráma cuccról árulkodik (vagy ha nem, akkor most elárulom, hogy de, körülbelül erről van szó). Következésképpen az anime folyamatosan mesél és mesél + sűrű flashbakkeléssel tolja maga előtt (vagy ez esetben mögött? ) a történetet, szóval abszolút cselekmény központú. Szappanoperaszerű voltaképpen. Mindezt egyébként jól megtámogatja az elnagyolt, "cartoonos" megjelenés. Tehát összességében mindenféle jósággal be van kicsit zsírozva, hogy jobban csússzon a Fantastic, éppen ezért a klasszikus kalandregényeket kedvelő (vagy csak kikapcsolódást kereső) nézőknek kifejezetten ajánlatos próbára tenni.

Én sajnos nagyobb elvárásokkal fogtam hozzá, mivel többségében úgy írtak erről az animéről, hogy méltánytalanul alulértékelt, és majdhogynem bűn kihagyni. De a nagy helyzet az, hogy a 26 rész alatt mindennek csak a felszínét kapargatja: a misztikus, nyomozós szálat hamar elnyomják a fantasy-sci-fi elemek és a végére teljesen ötlettelenül lebeg a történések mellett; fantasy-sci-fi része elhasal a vérszegényen meganimált akciókon; dráma, illetve romantikus vonalon pedig túlságosan elnyújtott és önismétlő szenvelgésektől terhes. Külön bosszantó, hogy a főszereplő srác végig csak koloncként ragad a többiekhez, mivel a szerepeltetése voltaképp egyetlen (és könnyen kiszámítható) slusszpoén miatt jelentős. Nagy kár érte, mert úgy találtam, hogy alapvetően jó ízléssel nyúltak ehhez az animéhez, de az ügyetlenség, valamint a bárgyú és klisés megoldások miatt szétesős lett az egész cucc. 6/10, mert ha nem is sokkal, de azért az átlag felett áll.

Surci

Btw az AnoHana végétől gondolom te is kinyúltál

Elnézést, hogy csak most reagálok, de újra felmerült ez a jelenség mint nagy rigolyám! Szóval igen, és egyébként az AnoHana egy szégyenfolt az animézős pályafutásomban: szégyellek minden könnycseppet amit elmorzsoltam rá, sőt, úgy érzem, hogy megrontott, elvett tőlem valamit; áldozattá váltam. Arról van szó, hogy ez a sorozat tulajdonképpen ugyanazzal a technikával dolgozik mint bármilyen öncélú ecchi vagy retard shounen cucc. Buzerálja a néző ösztöneit. Csak ez nem felizgatni és felpörgetni próbál, hanem moeséggel és rengeteg sírással empátiát erőszakol ki. Ez egyszerű jelenség: ha mindenki bőg körülötted neked is szomorú lesz a hangulatod. A sorozat vége pedig tényleg iskolapéldája annak, milyen förtelmesek tudnak lenni színjátékban a japán animék: azt hiszik, ha horizontálisan (vagyis kiszélesítve és sokszor önismétlően ábrázolva) tolják az érzelmeket, akkor mélységet adtak a jelenetnek, holott szerintem az ilyen dolgok éppen akkor a legütősebbek, amikor akár csak egyetlen pontban csúcsosodnak ki, tehát vertikális az irányuk. De legalábbis nem válnak olyankor borzasztó giccsessé.
(Arról meg már nem is beszélve, hogy ettől a nagy erőlködéstől még nevetségesebb az AnoHana koncepciója, hiszen valakinek az elvesztésével járó traumát senkinek sem adatik meg úgy feloldani, hogy újra búcsút vehet az elhunyttól személyesen. Ergo az egész sorozat "célja" butaság, vagy inkább egy becsapás.)

Egyébként Illyás topicról, moeségről és lolikról ez az anime jutott eszembe:

http://nishikataeiga.blogspot.hu/2011/0 ... -2010.html

Ebbe a rövid filmbe simán belelátom minden frusztrációmat a témával kapcsolatban, és a legjobb, hogy segít lecsapolni a rossz vért.
(Amúgy több mint 10 évig rajzolgatta Keita. Gondoltam megjegyzem, hátha valakinek hozzáad valamit az "emberi teljesítmény" része a dolognak. )

[Junchi]

Yey, Response Time!

Kimerítő volt a válasz, lefedve minden kíváncsiságomat, köszönöm. (Also: lol'd at spoiler section.)

Nem mintha lett volna eddig bármiféle lelkiismeret furdalásom, hogy pár epizód után dobtam ezt az animét, de a leírtak csak még inkább meggyőztek akkori döntésem helyességéről. Kicsivel kevesebb erőltetettséggel és az "ambiciózus projekt születik ám most itt!" transzparensek kevésbé szapora lóbálásával még akár egy középszerű "sci-fi WWF: the animation" is lehetett volna.

[Surci]

Itazura na Kissu

Catrin sokat promózza errefelé ezt a cuccost, én meg úgy éreztem szükségem van némi romantikkura a sok eksön, dorama (és loli :P) között, így került képbe. Kissé vacilláltam az Áprilisi hazugságon és a Kimi ni Todokén is, de képek - főként a karadizájnok - alapján végül emellett döntöttem, és az sem elhanyagolható tényező, hogy ez volt a hármas azon tagja amit a love mellett comedyként is promóztak. Egyébként az ilyen sulis shoujo romkom-cuccok sosem álltak távol tőlem, régen az első mangóim között sok ilyesmi settinggel nyomuló cuccot fogyasztottam, pl. Marmalade Boy, PenBura, Good Morning Call, Orange Planet, Baby Love, Zettai Kareshi meg hasonlók, amiket azért szeretek mert tele vannak jó poénokkal, így kevesebb tér marad a nyálazásra, vagy legalábbis sikeresen ellensúlyozzák azt. Ráadásul ezek 2005 előttiek, és feltűnően mentesek az engem shoujókban meglehetősen irritáló reverse háremtől - persze rivális srác feltűnik a legtöbben, de csak 1 darab, nem özönlenek a nyálbishik. Btw nem is gondoltam volna hogy ennek ilyen híres a mangája, meglepődve olvastam hogy máig nagyon népszerű és már egy rakat élőszereplős dorama is készült belőle.

Alapszitu: Kotoko faterjával éldegél egy régi építésű házban, csakhogy az leég, így kénytelenek átmenetileg apuci régi barátjához költözni, aki teljesen véletlenül nem más mint Kotoko iskolai szerelmének apja. Ez az összeköltözős alapfelütés is adott egy lökést amiért ez nyert most a fentebb felsorolt romantikku-hármasból, mert a Good Morning Call is ezzel a szituval indít (csak ott albérlőtársak lesznek, így nincsenek képben a szülők).

A tökegyszerű látványvilágot itt pluszpontnak számítottam be, különös tekintettel a mangából megtartott karadizájnokra. Ha valaki ránéz erre az animére, simán rámondhatná hogy 2000 előtt készült, pedig 2008-9 ben sugározták. Feelingre is ez a kis nyugis-poénos "fiatalokvagyunk-szerelmesekvagyunk-vidámakvagyunk, úgyhogy minden oké srácok"-érzés járja át. Nagyon értékeltem hogy mentes mindenféle melodrámától, nincs részeken keresztül szenvedés, picsogás, vízesésként ömlő könnyzuhatagok: ha valami "komolyabb" fordulat elő is kerül, teljesen lájtosan és gyorsan kezelik le, úgyhogy nem töri meg az animu comedy-jellegét. Másik nagy pozitívum, hogy bár középsuliban kezdünk, végigmegyünk az azt követő időszakon is, egyetemen át egészen a munkavállalásig. Persze nagy karifejlődésekre nem kell számítani, ez nem az az anime. Az egész banda megmarad középsulis agyi szinten, csak jó volt végre látni, hogy teljesítene egy ilyen bagázs gimin kívüli élethelyzetekben. Hát... viccesen

A karakterek is a tipikus shoujo romantikus cuccok sztereotípiái:
Kotoko: a főszereplő csajszi, aki nem túl okos, nem túl ügyes, de életvidám és barátságos, és első látásra beleszeret Irie Naoki-kunba, mert az olyan kakkoiiii és handsamu és okos és milyen menőn olvasta már fel az elsős gimisek köszöntőjét az évnyitón. Végig meg is marad ilyennek szerencsére, az ő mindenféle esetlen próbálkozásai a fő humorforrás (meg ahogy Irie-kun folyton lepattintja). Elég hamar túlteszi magát a kudarcokon, és nyomul az élet minden területén, nem az az angstelős fajta.
Irie Naoki-kun: iskolaelső, full gazdag, csodagyerek, tanulnia sem kell hogy mindenből kitűnő legyen, ráadásul a legmenőbb srác a suliban. Ennek megfelelően nagyképű és elég tapló tud lenni, bár ezt maga inkább lényeglátásnak nevezi Kotoko nyomulása az elején eléggé idegesíti, azután meg főleg hogy beköltözik hozzájuk, de lassan megenyhül irányában.

Kémiát, nyálazást várna az ember... NA AZ NINCS Az egész összejövésük és együtt élésük egy nagy plot device, mégsem zavaró, ami elég fura ahhoz képest hogy elvileg egy romantikus animében vagyunk, mert mindent elvisznek a poénok, meg Kotoko idealista rózsaszínfelhős naiv, de cuki elképzelései.

A többi szereplő szintén a poénfaktort erősíti, kezdve a nagy "rivális" Gin-channal, aki kitudja mióta szerelmes már MC-chanba, de természetesen esélye sincs. Aztán Christine, aki bankörökösnő, Irie-kun menyasszonyjelöltje, és (ki nem találnátok) Amerikából érkezett... JA NEM MERT ANGLIÁBÓL :P és nem lép le a színről azután sem hogy az eljegyzés kútba esik, aminek örültem, mert a japlish akcentusán szétröhögtem magam Kotoko nagy riválisa MATSUMOTO YUUKO aki Irie-kunra hajt az egyetemen, mindenben tökéletes és kizárólag a teljes nevén lehet szólítani. Jó húzás volt hogy a szülők nem mentek tengeren túli kiküldetésre, és nem írták ki jó szokás szerint őket, hanem végig résztvevői a cselekménynek, és itt ki kell emelnem Irie-kun anyukáját, Norikót, aki az egyik legpoénabb kari az egész animében. Imádja Kotoko-t, és mivel mindig is szeretett volna egy kislányt, de nem adatott meg neki, oda-vissza van amikor beköltöznek hozzájuk. Ezerrel nyomul hogy összehozza őket, "romantikus" helyzeteket teremt, kémkedik utánuk, megpróbálja a rivális csajokat elmarni Naoki közeléből, féltékenykedik is helyette és hasonlók . Szal jó kis idióta bagázst válogattak össze, akik elviszik a hátukon az egész cuccot, és annak ellenére hogy gagyi, nincsenek nagy jellemek, se fordulatos sztori, és még csak véletlenül sem életszerű, mégis nagyon jól elszórakoztam rajta. Akit a túlnyálazás vagy a műdráma tart vissza a shoujóktól, viszont szeret nevetni és nem idegen tőle a lightos sulis felütés, tegyen vele egy próbát. Az első 3-4 részt érdemes megnézni, nem árul zsákbamacskát, végig olyan.

7/10

Lenyomtam közben a Re:Zero-t is (magam is csodálkozom...), majd írok róla. Kövi project a Natsume kellene hogy legyen mert be akarok csatlakozni az 5. évadba, bár lehet a héten már nem végzek az előző néggyel... Lassan LoGH-ozni is kéne... Csak a múltkor Titkos mangaismertetője az Ore ga Doutei-ről felcsigázott annyira hogy nekiálljak mangóolvasásra beállítani egy ACDSee-t, és végre sikerült (lazán elbasztam rá egy fél délelőttöt). Szal már nem kell neten olvasással szarakodnom, ennek örömére leszedtem vagy 50 mangát amit már régesrég el kellene olvasnom/be kéne fejeznem... Majdmeglátjuk.

Ja igen, ha már Natsume, anno Rui említette hogy kihívás-alapnak jó lenne, de mivel most amúgyis tervezem elkezdeni, így csalás lenne De ha már ennyire bejött az Esca, akkor megragadnám az alkalmat így kihíváson kívül is a 12 Kokki (Twelve Kingdoms) erőteljes agitpropagálására, nemcsak neked, de minden fantasy-rajongónak, akinek eddig érthetetlen módon kimaradt volna az életéből.

Teóriám, hogyan készült a sorozat:

XDDDDDD Na ezen szétröhögtem magam Kedves Nyul, nem akarsz mostan több animut nézni? Jöhetne még pár ilyen összegzés

Szóval igen, és egyébként az AnoHana egy szégyenfolt az animézős pályafutásomban: szégyellek minden könnycseppet amit elmorzsoltam rá, sőt, úgy érzem, hogy megrontott, elvett tőlem valamit; áldozattá váltam. Arról van szó, hogy ez a sorozat tulajdonképpen ugyanazzal a technikával dolgozik mint bármilyen öncélú ecchi vagy retard shounen cucc. Buzerálja a néző ösztöneit.

Nekem tetszett az AnoHana, és ezt egy cseppet sem szégyenlem Lehetne vele kötekedni, és anno meg is tettem mert vannak hibái, de amúgy egy korrekt animének tartom. Csak maga a témaválasztás olyan, hogy elég nehéz lenne kikerülni a sírásrívást, viszont a kevesebb itt tényleg több lett volna. A fenti megjegyzésem konkrétan az uccsó, erdőben játszódó jelenetre vonatkozott, na ahhoz a hatásvadászathoz képest a Dennou-s kórházi scene Yasako és Isako között két jégcsap távolságtartó párbeszédének felel meg, úgyhogy az már nekem is betett. Talán valahol immunis vagyok már az ilyesmire, mert ha egy anime amúgy korrekten teljesít, 1-2 ilyen tipikus japános stílusjegy miatt nem fogok belekötni, de ezt a részét az AnoHanánál már brutálisan túltolták.

valakinek az elvesztésével járó traumát senkinek sem adatik meg úgy feloldani, hogy újra búcsút vehet az elhunyttól személyesen. Ergo az egész sorozat "célja" butaság, vagy inkább egy becsapás.

Hát szerintem ezzel még egy 12 éves gyerek is tisztában van, ennek a cuccnak a célközönsége meg 16-18+os (Noitamina-blokkban futott). Azért azt nem árt figyelembe venni, hogy:

1. nem dokumentumfilmet nézünk. Ennyi erővel minden olyan cuccot, amely nem a jelen, reális világot alapul vévő koncepcióval dolgozik és nem "valósághű", elő lehetne szedni, legyen az film, anime, könyv, bármi.

2. Az anime mint olyan elsősorban szórakoztatóipari termék, ergo minden produkció arra hajt, hogy minél több embert tudjon ilyen-olyan módon megérinteni. Namost ha ezt egy fajsúlyosabb téma kiválasztásával és ilyen-olyan módon történő körbejárásával teszi, máris sokkal többet ér a szememben mintha különféle fanszervízelemekkel (moe, ecchi, guro, hárem, otakupan karaktertípusok, satöbbisatöbbi) tenné. Hogy ez mikor mennyire sikerül, mennyire lesz hatásvadász és mikor tudja az anime többi része (alapkoncepció, világ, karakterek, stb...) ezt elfeledtetni a nézővel, esetleg alapból maga a hatásvadászat mennyire jön be, az megint egy más kérdés.

[tulokos]

Hát szerintem ezzel még egy 12 éves gyerek is tisztában van, ennek a cuccnak a célközönsége meg 16-18+os (Noitamina-blokkban futott). Azért azt nem árt figyelembe venni, hogy:

1. nem dokumentumfilmet nézünk. Ennyi erővel minden olyan cuccot, amely nem a jelen, reális világot alapul vévő koncepcióval dolgozik és nem "valósághű", elő lehetne szedni, legyen az film, anime, könyv, bármi.

Szeretek egyszerű, triviális megállapításokat tenni, de azért ennél valamivel bonyolultabb dologról van itt szó, legalábbis szerintem.
Nem az a baj, hogy elrugaszkodik a valóságtól, hanem, hogy a "belső lényege", az üzenete hamis. Ezt pedig akkor sem tudom elnézni egy animének, ha amúgy tele van nem létező, megmagyarázhatatlan jelenségekkel. Ne nézzen 12 évesnek egy sorozat, főleg ha 16+-os célközönségnek szánja magát. Egy "érettebb" történetben úgy lett volna esetleg, hogy a kislány szelleme kizárólag csak rávezeti a társaságot arra, hogyan oldhatják fel ők maguk a belső feszkóikat, de ne ő legyen már a "megoldás" is.

Természetesen el tudok képzelni egy olyan világot, ahol a legmélyebb traumákat szellemek bevonásával kezelik. Csak ilyenkor felmerül a kérdés, hogy konkrétan mi volna az értelme ennek a "műbalhénak"? Persze azon kívül, hogy képes elszórakoztatni a nézőket. Mert nézzük meg például a TTGL sorit, amit - ha jól tudom - Te is kedvelsz: fikciós "elszállós" történet, ennek ellenére ki lehet hámozni belőle olyan értelmezéseket, amelyek nem lesznek disszonánsak a való élettel, hanem akár relevánsak is. Aztán persze az igazi az lenne, ha azért mégiscsak egy Hotaru no Haka szintű anime mellé tennénk az AnoHanát, és akkor egyértelműen látszana, hogy milyen különbségek vannak "japán mese" és japán mese között.

[Junchi]

Lenyomtam közben a Re:Zero-t is (magam is csodálkozom...)

A MAL-os pontszám alapján nem is okozott akkora sokkot it seems. Na kíváncsi leszek ezek után a véleményedre.

Nekem tetszett az AnoHana

Same, bár pont az tetszett benne legkevésbé, aminek eredetileg szánták, ergo a MUHDHRAMA, szal emlékszem, a két nagy csoportos-sírós jelentenél engem pont, hogy felbosszantani sikerült csak. Egészét tekintve viszont nem volt rossz.

Egyébként meg haladok a Trigunnal, szerencsére csak jövő héten lesz esedékes a már említett masszív labormeló és potenciális tudományos út (konferenciaelőadással, ami bár rövidke, még így is tele a gatyám, de még a nadrágomba is jut), úgyhogy lehet teszek egy olyasmi kísérletet, hogy begyűröm az egészet még a héten. Hátha sikerül.

Aztán persze az igazi az lenne, ha azért mégiscsak egy Hotaru no Haka szintű anime mellé tennénk az AnoHanát, és akkor egyértelműen látszana, hogy milyen különbségek vannak "japán mese" és japán mese között.

Szerintem a HnH egy rettenetesen mesterkélt és manipulatív film, de még ezen kívül is voltak vele súlyosabb gondok IMHO.

[tulokos]

Szerintem a HnH egy rettenetesen mesterkélt és manipulatív film, de még ezen kívül is voltak vele súlyosabb gondok IMHO.

Kifejthetnéd ezt bővebben - mondjuk egy másik topicban -; kíváncsi vagyok, miért gondolod így!

[Junchi]

Kifejthetnéd ezt bővebben - mondjuk egy másik topicban -; kíváncsi vagyok, miért gondolod így!

(Szerintem itt is elfér.)

Próbáltam felkutatni az egyik tl;dr-emet a téma kapcsán, de aztán a jó ég tudja, hova, melyik fórumra posztoltam ezt és mikor, úgyhogy röviden, csak a megjelölt hibára fókuszálva...

Szóval az egész sztori, a narratíva, az overall üzenet, MINDEN arra van kihegyezve, hogy lássuk, a két főszereplő gyerek milyen nagyon szenved, milyen rossz nekik végig, majd a csattanó a végén lévő jelenetsorral. Az egészből mást sem mutat, csak a szívatást, a kétségbeesést, a rosszat, túlságosan is rámászva csak erre az egy perspektívára, ami ebben a felállásban rendkívül egy-dimenzióssá teszi az egész filmet, arról már nem is beszélve, hogy végső soron egy naaagy túltolt szuper-szentimentalizmus az egész, ahol olyan aranyosan igyekeznek manipulálni a nézőt, hogy az valami egészen fantörpikus. Nem tudom, de jobb szeretem, ha ÉN dönthetem el, mennyire érint meg egy jelenet, mennyire találom azt drámainak és odaillőnek, nem pedig az anime akarja tolakodó mód a számba rágni ezt ezzel a "na, sírsz már? Még nem? És most? Ha most sem, majd most fogsz, mert... spoiler issues". Nevezzetek gonosznak és/vagy fakanálnak, de bennem nem sok minden mozdult meg a végén, mert láttam, mennyire mesterkélt és túltolt az egész koncepció és rendezés, ha pedig még aljasabb akarnék lenni, azt mondanám, a HnH a Clannaddal járt egy iskolába, épp csak az évfolyam volt más.

Ezen kívül is voltak vele gondok (in-your-face háborúellenes propaganda, a két főszereplő a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető karakternek, megint csak olcsó plot device-ok, stb.), de ez nekem bőven elég volt ahhoz, hogy szép nagy pontokat levonjak tőle a végértékelésből. MAL-on nálam 6, azt is leginkább a grafika és a zenei anyag miatt (utóbbi amúgy különösen büntet).

Én valahogy nem érzem, hogy ez lenne Takahata magnum opusa. Az én szememben ő az a rendező egyébként, akinek meg kellett öregednie ahhoz, hogy egy maradandó művet alkosson (Kaguya-hime).

[Rui-chan]

Ja igen, ha már Natsume, anno Rui említette hogy kihívás-alapnak jó lenne, de mivel most amúgyis tervezem elkezdeni, így csalás lenne De ha már ennyire bejött az Esca, akkor megragadnám az alkalmat így kihíváson kívül is a 12 Kokki (Twelve Kingdoms) erőteljes agitpropagálására, nemcsak neked, de minden fantasy-rajongónak, akinek eddig érthetetlen módon kimaradt volna az életéből.

Jaj, hát már meg is néztem az első négy részét, de OMG, a csajtól egyelőre ideggörcsöt kaptam! Tudom, egy karakterfejlődés akkor szép és teljes, ha a béka feneke alól indul, viszont lehetett volna kevésbé idegesítő alapfelállással indítani vöröskénk jellemét. Illetve sajnálom, hogy nem lépték meg azt, hogy mi is úgy lássuk a főszereplő csajt, ahogy a többiek az animében. Gondolom ahhoz van köze, ami akkor történt, amikor egyedül maradt.

Nyul: A spoilerbe rejtett teóriádat végig röhögtem, de szerintem közel állsz az igazsághoz. XD

Én még anno "pelenkás" koromban (értsd 15-16 évesen) láttam, akkor eléggé megfogott, bár éreztem a hibáit. Akkor 7/10-et nyomtam rá, ami szerintem lejjebb csúszna egy esetleges revaccs után, de így visszagondolva szerintem már be se vállalnám, hogy újrázzam.

[Titkos]

Lenyomtam közben a Re:Zero-t is (magam is csodálkozom...), majd írok róla.

Na, erre Junchihoz hasonlóan én is kíváncsi leszek, ugyanis az alapsztori még érdekelne is, de én ennél generic otakubait-szagúbb sorozatot régen láttam. Egy az, amin asszem még Pati meg Dodgers filóztak, hogy mennyire is számít "Shinjinek" a male MC és akkor még ehhez jön hozzá a főszereplő ikercsaj páros, akiket olyan ügyesen sikerült dizájnra is semmilyenre csinálni, hogy azt komolyan oktatni kéne. Én még egy SAO-nál is tökéletesen láttam/értettem pl., hogy a célközönség miért van ennyire rákattanva, sőt, nem egy olyan kari/ruha dizájn volt benne, ami (amíg csak képen nézed, nem a sorozatot... XDDD) simán szimpatikusnak tűnt. De hogy ezen mit esznek ennyien, arra tényleg baromi kíváncsi leszek, természetesen nem otaku/lolicon/elvakult fanboy/stb. szemszögből, hanem valami relatíve normális ember véleménye alapján, szóval ezért is várom Surci "elemzését" a cuccról. XD (Aki ebbe is esetleg látatlanban való fikázást látna bele: tl;dr ez a fenti post kb. annyit jelentett most csak, hogy "a sztori ígéretes, minden más meg nem, úgyhogy kíváncsian várok egy pártatlan véleményt, megéri-e ezt valaha is elkezdenem majd". XD) Amúgy én most direkt nem néztem meg Surci MAL-ját, hogy hanyast adott erre a cuccra, nagyobb lesz majd a meglepi...

Csak a múltkor Titkos mangaismertetője az Ore ga Doutei-ről felcsigázott annyira hogy nekiálljak mangóolvasásra beállítani egy ACDSee-t, és végre sikerült (lazán elbasztam rá egy fél délelőttöt). Szal már nem kell neten olvasással szarakodnom, ennek örömére leszedtem vagy 50 mangát amit már régesrég el kellene olvasnom/be kéne fejeznem... Majdmeglátjuk.

Na, legalább akkor nem hiába koptattam róla a billentyűzetet. Meg azért is örülnék, ha legalább még egy ember olvasná innen, mert gondolom mindannyian ismeritek azt az érzést, amikor megnéztetek/elolvastatok egy szerintetek átlagnál jobb animét/mangát, de senkivel nem tudtok róla beszélni, mert csak ti láttátok... XD Mondjuk lehet, hogy annyira talán nem fogsz tőle elájulni, mint én (az Onani, meg az Ore ga... után úgy tűnik, hogy nekem valami "soft spot" az ilyen "megtér a rohadék" jellegű történetvezetés, úgy tapasztalom, rendszerint feljebb pontozom őket valamivel, mint a nagy átlag XD), de szerintem azért bőven bírni fogod, egyrészt időhurkos sztori, másrészt adtál te már egész jó értékeléseket ennél bőven szarabb cuccokra is.

Edit: Ja igen, ez az Arjuna meg vicces, lévén én csak a természetvédelmi téma miatt gondolkodom rajta, hogy egyszer majd a távoli jövőben (XD), esetleg végigtoljam. XD Amíg nem tudtam, hogy ennek ilyesmi az alaptémája, abszolút nem vonzott semmilyen minőségben. XD

Edit 2: Basszus, akkor ezért tudott Surci már a conon is Re: Zero-s dolgokra kommentálni! XDDD *shocking plot-twist* XD Ugye ott nem volt idő minden apró dolgot lereagálni, mint fórumon, de amikor elkezdtük az ikreket "elemezni", nem kicsit lepődtem meg, hogy Surci lazán tud róluk dolgokat. XD (Pláne, hogy ő elvileg nem szokta azt, amit én, hogy amíg azon filózik, hogy egy félig-meddig jónak tűnő sorozatot elkezdjen-e, szépen begyűjti róla a spoilerek legalább felét... XDDD)

[Surci]

Re:Zero

A fentebb elejtett "magam is csodálkozom" megjegyzésnél nem az animu végértékelésére gondoltam, inkább arra hogy nemhogy hajlandó voltam belekezdeni, de még végig is néztem... Jópár helyen leírtam mennyire hidegen hagy az egész mert sejtem mire fog kimenni a játék, de egyrészt annyi helyen jött szembe mint szezonos hájp, másrészt több helyen olvastam hogy itt a felszín alatt bezony több is van mint moemoe és trancsír, pl. pszichológiai tartalom és korrekt lélekábrázolás meg hasonlók, végül pedig azért, mert gondoltam teszek egy újabb próbát mennyire jönnek be az előzetes megérzéseim... Hát eléggé.

Annyi gond van ezzel a cuccal mint égen a csillag, pedig már itt az elején le kell szögeznem, hogy nem idegesített fel (a moemoét leszámítva -_- ) és pont emiatt ebben az irományban is próbálok félrenézni-nem kötekedő módon hozzáállni, csak egyszerűen ezek a logikátlanságok annyira szembetűnőek hogy az egész anime komolyanvehetőségét hazavágják.

Weingartia ezen postjában írt egy rövid summázatot, szal a helyzet nagyjából a következő: Natsuki Subaru 18 és fél éves NEET srác (hangsúlyoznom kell hogy NEET, majd lentebb a jelleménél kitérek rá hogy ez miért is fontos), aki esti bevásárlása után, a boltból kilépve egyszercsak egy fantasy világban találja magát. Nem nagyon tudja hová tenni a dolgot, de tudomásul véve a helyzetet nekiáll összerakni, hol is van valójában, és mi is ez az egész. Egy sikátorban belefut pár huligánba, akik majdnem kirabolják, de egy titokzatos (moe) félelf varázslólány a segítségére siet. Megmenekülése után hálából segíteni szeretne a lánynak, Emiliának, hogy visszaszerezze az ellopott, ám igencsak fontos talizmánját. Útjuk a nyomornegyedbe vezet, ahol egy orgazda házában kellene találkozniuk a tolvajjal, de mire odaérnek, már csak hullákat találnak, melyekhez hamarosan mindketten csatlakoznak, mivel a gyilkos még a helyszínen van, és nem akar szemtanúkat. Subaru szépen elvérzik, aztán... Megint ott találja magát az almás kofa standja előtt, ami az első emléke erről a világról. Dióhéjban ennyi az első ep, nem teszem spílerbe mert kb. minden ismertetőben ennyit lehet olvasni. A lényeg, hogy Subarunak megvan az a képessége ebben a világban, hogy minden egyes alkalommal, amikor meghal, visszatérjen az időben egy adott pontra, ahonnan újraindítja a napot/hetet, az emlékei megmaradnak, és megoldást kell keresnie az aktuális problémára, ami előidézi a tragédiát (a'la Holnap határa). Szokott időutazós setting, csak annyi változás van hogy a "mentési pont" folyamatosan változik, ahogy haladunk előre a sztoriban. Persze mindig későbbi időpontról resetel, hogy ne kelljen újra a legelejéről végigzongorázni az egészet, ha már az adott aktuális problémán túlvagyunk, ergo fantasy-játék feelingje van a dolognak - erről majd később.

Mielőtt beleugranék, egy pár szó a külcsínyről: karadizájnok JÁÁÁÁJJJ MOEMOEMOE, és az az irritálóan nagyon cukroscukker, ráadásul az ÖSSZES női szereplő arcán folyamatos a pír, akkor is ha épp nem szemérmesen pirul, hanem mondjuk szögesbuzogánnyal trancsíroz valakit. Meh. A másik meg a direkt erre rájátszó negédes seiyuu-játék. Ez személyes, és próbáltam figyelmen kívül hagyni az értékelésnél, de egyrészt egyszerűen ki lehet kergetni vele a világból, másrészt az sem véletlen hogy ENNYIRE ráfeküdtek mind a moe-vonalra, mind a gore-vérbentocsogásra... Mondhatni biztosra mentek a készítők, ha netán a tartalmi részével nem lehetne annyi fant bevonzani, akkor majd rásegítünk ezekkel. A hájpot látva persze be is jött a számítás. Otaku-mágnes karatípusok szintén kimaxolva: cselédek, cicaTRAP, moe vájfumatéria szendekislány (Emília),pukkancs moeloli, nekomimi kawaiiiii kiscica hármasikrek (plot szerint az egyik főnemes seregeinek hadvezérei, hogyne... -_-) meg a többi szarság. És a ruhák... Nagyon "szeretem" amikor egy animében képtelenek átöltözni mondjuk egy csatához. Ha az otthonában vagy az utcán éri az embert egy rajtaütés akkor érthető hogy miért komornyik vagy maidocuccban harczol, de amikor direkt CSATÁBA MENNEK, vagy többnapos utazásra indulnak, hát elég viccesen veszi ki magát. Persze itt is ellövik ezt, ami még bele is férne, ha itt nem egy elvileg VÉRESEN KOMOLY fantasyról lenne szó, hanem valami vígjátékról... Btw sose értettem, miért nem képesek ennyi év után erre odafigyelni (nemcsak itt, de az összes hasonló cuccnál), lehet jó kis csöcsi battle armorokat is kreálni ha már mindenáron fanszervizelni akarják a fájtercsajszikat, cseléd- és menyasszonyiruhás és hasonló fájtokhoz meg írjanak olyan jeleneteket amiből nem lóg ki. Na mindegy, a lényeg hogy a trendet nem a Re:Zero fogja megtörni, nem is rédzseltem sokat miatta, csak nem tudtam nem észrevenni... megint.

A világ egy teljesen átlagos fantasy settinget vonultat fel késő közép-kora újkori technológiával, mágiával, hátasként használt sárkánygyíkokkal, állatemberekkel, feudális berendezkedéssel. Volna itt még más is, főleg fontos események (boszorkánykultusz, vallás, királyválasztási rendszer), de ez a része sincs igazán kidolgozva, bár egyenlőre nagyon nem akarom cseszegetni a készítőket, mert egy futó fényregényből készült az anime, és folyamatosan bontakoznak ki az újabb és újabb részletek, viszont amit a 25 epizód alatt kapunk, az sokszor marhára nem konzisztens... Nem hiszem hogy nagyot tévednék, ha azt mondanám, hogy írókámnak a mai napig nincs rendesen kidolgozva a fejében a koncepció, mivel minden egyes újabb arc-ban egyre-másra kerülnek elő olyan seggből előrántott, de elvileg az egész világ számára létfontosságú dolgok, amiket evidenciaként kellene kezelni, viszont az előző részekben szó nem volt róluk... A különféle röhejes baromságokra - mert azok is vannak ám! méghozzá szép nagy számban - majd kitérek. A végére megint egyéni szocprob, de nem bánnám ha egy fantasyban mutatnának legalább egy térképet, hogy be tudjuk lőni, kábé merre is vagyunk a világban, akkor meg különösen, ha folyton hivatkoznak ilyen-olyan országokra és területekre.

Tudom hogy ez eddig nem hangzik túl bizalomgerjesztően, de alapvetően ellavírozgat az animu ebben a világban, és miközben nézi az ember nem is zavaró, csak amikor próbálná az egyes arcok végén összerakni, hogy mi is történt igazából, meg hogy mennyivel is vagyunk előrébb, hát marad pár kérdőjel - a későbbiekben ezek talán feloldásra kerülhetnek, csak ahhoz kell majd az LN vagy a kitudjamikor érkező 2. évad.

Karakterfronton sincs túl nehéz dolga a nézőnek, lévén a szereplők legnagyobb része meglehetősen egydimenziós, és ebből csak az MC Subaru, valamint talán még a kékhajú cselédlány Rem lóg ki. A többiek 1-2 szóval jellemezhetőek, ami nem is lenne gond odáig, ha nem azok a teljesen tipikus "arcra írt jellemű" figurák lennének. Emíliára ránézel, és látod hogy kedves szerény jókislány, Roswall a hülyén beszélő különc főúr, Ram a piszkálódó onészama, Beat a pukkancsloli, Reinhard & Julian a nemes lovagok, Felt a nagyszájú utcagyerek, Felix a Horie Yui-hangú nyaa-nekolányfiú, sötöbö. Hogy a későbbiekben mennyire fogják elmélyíteni őket az a jövő zenéje, de jelenleg némi skillel az összes reakciójuk kiszámítható. Rem viszont egy jó húzás volt, van egy (nem túl bonyolult) háttérsztorija, meg sokat is van kettesben MC-kunnal, így a párbeszédeikből össze lehet rakni egy kissé árnyaltabb jellemrajzot is - bár az a love-vonal elég hirtelen jött, de valahol érthető.

Eddig még mindig so-so, csakhogy a legfőbb bajom az ezzel a cuccal, hogy nem lehet komolyan venni, és nemcsak a fentiek miatt, mert azok betudhatóak némi inkonzisztenciának vagy fanszervíznek, hanem mert az alapfelütés miatt JELENLEG AZ EGÉSZNEK A VILÁGON SEMMI TÉTJE NINCS! Hogy miért is írom ezt? Mert a "játékmentés-szerűen" resetelős képesség miatt tökfelesleges azon agyalni, mi lesz ha Subaru elbukik, elvégre örökké resetelhet. Az sincs megszabva hol legyenek a mentési pontok, ill. az animében nincs rá szabályszerűség, Subaru sem tudja irányítani, ellenben a néző azonnal tudja hogy azután lesz a mentési pont, ahol legyűrt egy főbb ellenséget, azaz mindenképpen haladni fog a sztori, és nem lesz hiábavaló a küzdelem - ellenben hiábavaló lesz az ezen való angstelés. Fontos az is hogy meg kell halnia, ha resetelni akar, így viszont mi is a tét? Mert az olyan animéknél, ahol ez működött, volt valami megkötés, pl. X számú reset áll rendelkezésre (TokiKake), vagy egyszerűen csak muszáj túlélnie az időutazónak, mert ha ő maga meghal az egyébként elég veszélyes kalandban, akkor bukik az egész küldetés (pontosvesszős, varázskislányos, BokuDakés cuccok), ergo van egy korlátja a képesség használatának. És itt jön a másik része, amiért az elvileg "kidolgozott picológiai" szálnak szvsz nincs súlya: sok hasonló karaktert láttunk már összeomlani a sokadik felesleges próbálkozás után, csakhogy Subaru sosem a legelső pontra ugrik vissza, hanem szépen halad a történetben, egyre-másra veszi az akadályokat, menti meg barátait és barátnőit - aztán időről időre bedepizik, és elkezd nyígni, hogy ő milyen haszontalan és szerencsétlen. Nem akarok spoilerezni ezen jelenetekből, de egyszerűen érthetetlen ez a típusú reakció, mert ha a fájdalmas haláltól való félelem mondatná ezt vele vagy hogy magányossá teszi a tudat hogy csak ő emlékszik a bukott világvonalakra, akkor még érthető is lenne, de amikor az eredményeinek hiányáról panaszkodik... Na ne. Amikor sokadjára jött elő az angst, elég "mi a francról beszélsz, ember??!4"-féle WTF-fejjel ültem már a képernyő előtt. Ill. még egy kérdés, ami nagyon adja magát: a sokadik reset után miért nem képes beszerezni valami ciánkapszulát vagy hasonlót, amivel egy közelgő bukás vagy mindenképp megmenteni akart ismerős elvesztése esetén nem kellene megvárnia a(z általában igencsak fájdalmas) halált, hanem azonnal ugorhatna? Aki nézi-későbbiekben kezd bele a cuccba, maga is érezni fogja ezen kérdés súlyát. És persze felmerül a kérdés, hogy ha úgysem számít ki milyen kínban múlik ki, elvégre a reset után úgyis feltámad, akkor minek a nagyon látványos vértocsogás? Mert kell a fanszervíz :P

Kitérnék még a szintén komolyanvehetetlen hülyeségekre: a neko kiddie főhadvezéreket már említém, komornyikruhában megvívott háborúkat dettó. Aztán szokás szerint csak az ismeretlen tizedes és társai múlnak ki végleg - naná, hiszen ha valamelyik moe főlányka az áldozat, Subaru (érthető módon) akár öngyilkosság árán is resetel. Vagy a királyválasztási mizéria: az összes jelölt 13-18 éves lány, és talán Crush-t leszámítva teljesen alkalmatlanok, ellenben mondjuk Reinharddal, de ő nem lehet jelölt, mer... nemlehet. Biztos mert nem moe kislány. -_- Aztán a repülő bálnás fasság ÁÁÁÁÁÁÁÁ Pedig az még egy egészen jó kis szörnyvadászos rész is lehetett volna, de egyszerűen annyira röhejes és WTF volt hogy egy BÁLNA a világot rettegésben tartó szörnyeteg, és nem mondjuk egy sárkány vagy egy óriás manticore vagy hasonló... És végül a boszikult, na itt már hangosan röhögtem, pedig ez az egyik legvértocsogósabb saga, ráadásul még ötletes is a dolog, Subarunak eléggé meg kell tornáztatnia az agyát ellenük - csak a vezetőjük egy olyan kibaszottul nevetséges kretén, hogy hiába kínoz és csonkol összevissza mindenkit, szörnyűlködés vagy sokk helyett leginkább harsány hahotát tudott kiváltani belőlem a ténykedése. És az AgK!-ba illő pofák mellett vannak itt észrevehető rendezői hiányosságok is, mert sokszor nincs rendesen felépítve egy-egy komolynak szánt jelenet, hanem megy a hihi-haha poénkodás, aztán hirtelen a legmélyebb depresszióba zuhanunk. Ill. tipikus fényregény-örökség a rengeteg felesleges pofázás, csak míg egy Monogatariban erről szól az egész, itt rengeteg idő elmegy vele, ami később nagyon hiányzik, mert world buildingre is lehetett volna fordítani. Továbbá az eltelt időt mint olyat nem kezeli túl jól: sokszor az az ember érzése, hogy a Subaruhoz való hozzáállásuk miatt mintha a többi karakter is emlékezne az előző vonalakra...

Úgyhogy igaza volt Patinak: nem egy túl jól összerakott cucc ez (hogy nincs benne hárem-felállás, abban már szvsz nem, az 5 főcsajból 2 máris odavan a főhősért, a pukkancsloli is megenyhült irányában, és hol van még a vége ). Viszont az összes fenti kötekedés ellenére sem mondanám annyira rossznak, inkább egy középszerű LN-adaptésön anime annak minden hibájával, csak épp az ezt elfedni próbáló fanszervízelemek sem találtak be, így azok szembetűnőbbek mint annak akit meg lehet venni a moéval és a guroval. Magyarul a szokott szezonos hájppal van dolgunk. Opening-ending nem túl kiemelkedő, de teljesen okésak.

Miután mindenkinek jól elvettem a kedvét az egésztől két(ésfél) dolgot felhoznék mellette: az egyik, hogy hibák ide vagy oda, egyszer sem unatkoztam rajta, és mivel nem az a komolyanvehető darab, nem zavartak a WTF plot twistek sem, bár a vége felé már inkább azt vártam milyen LOLWUT-hülyeséggel akarnak megint keresztbetenni Subarunak

A másik pedig a főszereplő srác karaktere, aki nekem igencsak kellemes meglepetés volt abban a tekintetben, hogy a szokott nyomigyerek-klisét levetve mennyire pozitívan és főleg kezdeményezően áll hozzá a dolgokhoz. A srác valóban NEET: életkora szerint tipikusan az a fiatal srác, aki elvégezte a középsulit, de egyetemre nem vették fel, úgyhogy most teng-leng és nem tud mit kezdeni céltalan életével, ezért is találja meg a helyét olyan gyorsan a másik világban. Mondjuk némi infót a hátteréről nem bántam volna, mert feltűnően gyorsan túltette magát régi élete elvesztésén... Viszont nem otaku, nem igazán hiányolja a mangáit-animéit és képzelt 2D-s waifuit - attól, hogy ismeri a netes szlenget és mindenféle hülye becézést aggat a csajokra, még nem lesz otaku, más utalás meg erre a vonalra nincs. Alapvetően egy életvidám és pozitív beállítottságú srác, nem lusta, nem hagyja el magát, minden nap edzett otthon is (ez fontos, mert többször harcba keveredik, és mivel semmi skillje nincs, csak erre tud támaszkodni - és nem is olyan béna). Jó szociális skillekkel rendelkezik, nyitott és nem fél a csajoktól, mint a balfaszok a többi hasonló animében: az őt oltogató NészamaNészamának és RemüRemünek is megválaszolgat, simán randira hívja Emíliát, nem zavartatja magát Beat kötekedésétől. Jó beszélőkével és meggyőző képességgel rendelkezik, intelligens és ha elég infó áll rendelkezésre, simán össze tud rakni komplex taktikákat vagy haditerveket, melyek amúgy működnek is, de ha kell, képes improvizálni. Mindezek ellenére nem egy L vagy egy Gary Stu, és van pár hülyesége, pl. sokszor túl meggondolatlan és hősködni akar, amire aztán kellő képességek hiányában rá is fázik. Viszont a Shinjihez hasonlítgatás pont a fentiek miatt nem állja meg a helyét: oké hogy párszor beangstel (szerintem feleslegesen, de ezt írtam fentebb), de nagyon is aktív, pozitív és kezdeményező srác, akit nem a barátai és/vagy a moe love interestjei rugdosnak végig a ploton, hogy aztán egyszercsak egy semmiből hirtelen legyőzhetetlen félistenné válva nyomja le az összes ellenfelet a'la jövőnapló Yuki vagy GC Cipő. Úgyhogy nekem nagyon szimpatikus volt a srác, meg a nyomulása, miatta érte meg végignézni az animét.

Ill. még egy, amin magam is meglepődtem: feltűnően mentes a direkt ecchifanszervíztől, nincs pucéran fürdőzés, mellreesés meg hasonlók. Oké, a csajszik ruhája sokszor kellően otaku-fétis és a melleire is kap némi rálátást a néző, de nincs luficsöcs, bugyizás és a többi idegesítő szarság.

Verdikt: a fenti kötekedésáradat ellenére fantasy-fanok tehetnek vele egy próbát, különösen akiket nem zavar a moe (vagy a komolyanvehetetlen idétlenségek), mert el lehet vele lenni. Első 3 epizódot ajánlanám megtekintésre, abban nagyjából benne van minden pozitívum, amire ettől az egésztől számítani lehet, később érkeznek majd hozzá a fasságok . A suta rendezés ellenére van pár erősebb jelenete is, és sokszor kifejezetten fordulatos és szórakoztató, legalábbis messze működőképesebb mint mondjuk egy AgK!, Rokka, Overlord vagy Gate. Azt nem tudom hogy nézném-e a folytatásait, ha nagyon unatkoznék és sok időm lenne akkor talán, mert minden hülyesége ellenére sem tudok rá haragudni, és az nagy szó Viszont aki kihagyja sem marad le sok mindenről.

A MAL-os pontszám alapján nem is okozott akkora sokkot it seems.

Azt csak rádobtam mielőtt elrohantam délutáni műszakba, de sajnos ott megint sok időm volt átfutni az egészet... úgyhogy:

5(fölé)/10

De hogy ezen mit esznek ennyien, arra tényleg baromi kíváncsi leszek

Képzeld el hogy a kékhajú cselédlány cselédruciban egy láncos szögesbuzogánnyal + szemében insane tekintettel vérfröcsögve trancsíroz mindenféle embereket, szörnyeket és néha a főhőst, majd édes moe-hangon rebegve mond köszönetet, amiért kigyógyították a komplexusaiból. Vagy amikor az ezüsthajú félelf-kislánykát származása miatt sokszor bántja a gaz világ, de a hős MC-kun kiáll mellette, és végre valaki akire nemcsak a pozíciója miatt számíthat, hanem mert megérti szűzi tisztaságú lelkét. Plusz beszúrhatnék még pár darabolós jelenetet az Elfen Liedből ezekkel a karikal. Remélem sikerült rávilágítanom a cucc elsődleges vonzerejére

Tulokos: HnH-részbe nem akarok belemenni, mert már láttam ugyan a filmet, de mindig csak darabokban, így nem is akartam pontozni, és nyilván más érzés lesz ha (remélhetőleg a közeljövőben) együltő helyben végignézem. Viszont a Junchi által említett beleapofádba-szentimentalista hatásvadászat és szájbarágós mondanivaló már így is olyannyira szembetűnő volt, hogy inkább az AnoHana mellé pozícionálnám a cucc ezen aspektusát, mint fölé. Hogy karifronton és egyebekben hogy teljesít, azt majd meglátjuk, nekem az AnoHana inkább a szereplők, a lelki nyavalyáik + az egymással való kapcsolataik miatt tetszett.

[tulokos]

Junchi

Egy nagy spoilerbe teszem a válaszaimat, mert lusta vagyok külön vacakolni a szöveg megkomponálásával, illetve tényleg csak úgy van értelme felnyitni, ha az olvasó látta már a Hotaru no Haka filmet.

SPOILER

---

"Értelme…". Fú, ez milyen nagyképű; már megint túl magasra teszem magamnak a lécet! Maradjunk annyiban, hogy szeretnék és igyekszek majd valami értelmeset érthetően írni erről a filmről, mivel az egyik abszolút kedvencedik animém, mi több, az egyik legjobb filmes alkotásnak tartom. Úgyhogy akkor bele is csapok ezzel az idézettel:

SPOILER

---

Szóval az egész sztori, a narratíva, az overall üzenet, MINDEN arra van kihegyezve, hogy lássuk, a két főszereplő gyerek milyen nagyon szenved, milyen rossz nekik végig, majd a csattanó a végén lévő jelenetsorral. Az egészből mást sem mutat, csak a szívatást, a kétségbeesést, a rosszat, túlságosan is rámászva csak erre az egy perspektívára, ami ebben a felállásban rendkívül egy-dimenzióssá teszi az egész filmet…

SPOILER

---

Hozzáteszem, még csak nem is annyira csattanós, mivel előre sejthetjük, milyen mederben fog folyni a történet, elvégre azzal nyit az anime, hogy a főszereplő elmondja (dátummal) mikor halt meg. Szívatás, kétségbeesés, csak a rossz perspektívája a két gyerek szemszögéből, ez valóban mind ott van benne, viszont szerintem érdemes ennek a mélyebb szerkezetét feltárni. Nagyon beszédes az a jelenet (valahol egészen a film elején), amikor a főszereplő srác hátára veszi a húgát és kiszalad az utcára, ahova éppen bombáznak. Körülöttük mindenhol égő repeszek, majd ekkor a fiú tekintete és a kamera sorra ráfókuszál a hordónyi vízre és azokra az eszközökre, amelyekkel még el lehetne talán oltani a tüzet. Azonban kis habozást követően inkább futnak a többi menekülő után, a házak pedig leégnek. A jelenet pontosan arra világít rá, hogy ebben a történetben nem fognak működni a megszokott, racionálisnak tűnő megoldások vagy döntések.

Mégpedig azért nem, mert ebben a történelmi időszakban az emberek egy háborús narratívában éltek, tehát mindent a háborús helyzet határozott meg; nem csak a katonák tudata járt egy hullámhosszon, hanem a civileké is. Egyfajta sajátos "korszellem" uralkodik a történelem ezen időszakában. Én mindig mosolygok magamban, amikor olyan véleményeket olvasok, amelyben hosszasan ecsetelik, hogy miért nem ezt vagy azt cselekedte a fiú, mert akkor így vagy úgy menthette volna meg a húgát. Aztán fel is háborodnak, hogy itt csak rosszabbra fordulnak a dolgok, pedig nekik mennyi ötletük lett volna. Persze, mert a néző folyamatosan próbál kiskapukat keresni, ahol a racionálisnak tűnő megállapításaival logikailag feloldhatná saját maga számára a feszültséget. De hát hogyan cselekedhetne másképp a főszereplő? Nem képes rá, mert egészen más lelki állapotban, tudat alatti szinten működik ő is.

Egydimenziós lenne attól, hogy csak a főszereplők kálváriáján keresztül látunk mindent? Nem hiszem, mert közben teljesen kielégítő, egyértelműen társadalmi szintre emelhető az, ami velük történik. (Egyébiránt a Saul fia sem egyetlen ember szenvedését és kudarcát viszi színre. A karakter itt ebben az esetben egy "öntőforma" is, reprezentálja a tudat alatti, kollektív elembertelenedést, amelyben nem csak a fogvatartó, de az áldozat egyaránt alá van merülve.) Ez nem elszigetelt, hiperszentimentális buborék, amelyben a testvérek szenvednek. A vasútállomáson például (kezdő képsorok) a főszereplőhöz hasonló haldoklókat mutatnak, következésképpen van valami esetleges abban, hogy most ő lesz bemutatva, lehetett volna hátul balról a második gyerek is. A film állítja, hogy a világégés áldozatai már csak ilyenek, egysíkúak, és ezúttal egy "japán Schindler" sem volt a közelben, aki összefogott volna pár éhező gyereket, hogy szendvicseket osszon ki közöttük. Illetve a fiú kicsi húga sem jön vissza a túlvilágról megsimogatni a bátyus fejecskéjét "mert majd minden rendben lesz, kitartás!". Ez egy baromi erős háborús dráma, a megtekintéséhez nyilván szükségeltetik kellő ráhangolódás, mert ahogy azt a nagyapám szokta volt mondani: "nem lehet dugni és szűznek is maradni egyszerre".

SPOILER

---

Ezen kívül is voltak vele gondok (in-your-face háborúellenes propaganda...

SPOILER

---

"Háborúellenes propaganda" – ezt bevallom, nem is értem, legalábbis a Hotaru no Haka kapcsán semmiképp. Itt elsősorban háborús bűnök (civilek bombázása napalmmal) bemutatásáról, illetve a világháború társadalomra gyakorolt hatásairól volt szó. Ezt feltárni, vagy tehát in your face "agitálni" ellene, szerintem teljesen korrekt hozzáállás. Egyébként a 80-as évek legkiválóbb háborús filmjeinek megvolt a sajátos hagyománya (az anime 1988-as ugye): Apokalipszis most (1980); A tengeralattjáró (1981); A szakasz (1986); Acéllövedék (1987). Ezek az alkotások akkor fordulatot jelentettek abban, hogy a háború értelmetlenségét vitték színre. De ha már itt tartok, megjegyzem, hogy a Hotaru no Haka megjelenésétől kezdve a filmkritika elismerő fogadtatásában részesült: legtöbb kritikus (köztük Roger Ebert: http://www.rogerebert.com/reviews/great ... flies-1988 ; https://youtu.be/_9WEyuMq0Yk ) szerint esztétikailag is a legjobb ilyen témájú filmek közé sorolható.

SPOILER

---

Nem tudom, de jobb szeretem, ha ÉN dönthetem el, mennyire érint meg egy jelenet, mennyire találom azt drámainak és odaillőnek, nem pedig az anime akarja tolakodó mód a számba rágni ezt ezzel a "na, sírsz már? Még nem? És most? Ha most sem, majd most fogsz, mert... spoiler issues". Nevezzetek gonosznak és/vagy fakanálnak, de bennem nem sok minden mozdult meg a végén, mert láttam, mennyire mesterkélt és túltolt az egész koncepció és rendezés, ha pedig még aljasabb akarnék lenni, azt mondanám, a HnH a Clannaddal járt egy iskolába, épp csak az évfolyam volt más.

SPOILER

---

Hehe, nagyjából körülírtad azt, amit én az AnoHanáról gondolok.
Tehát szerinted a Hotaru no Haka öncélú. Ezt több okból sem tudom elfogadni. Leginkább a feldolgozott témának és mondanivalónak a súlya miatt, de ha ezt most egyszerűen félreteszem, akkor még mindig ott van egy nagyon meghatározó komponense a cuccnak. Mégpedig az eredeti anyag, egy rövid elbeszélés, aminek az alapján készült a mozi.

A szerzőnek azzal a nem titkolt célkitűzésével íródott anno, hogy a saját belső traumáját oldhassa fel oly módon, hogy kiírja magából a történteket. Tudniillik személyes tapasztalatokból merített az író. Sajnos nem ismerem, nem olvastam a könyvet, ugyanakkor egyértelműen tetten lehet érni bizonyos jelenetekben a hatását. Ehhez példa mindjárt ahogy kezdetét veszi a film (És már megint csak az elejével jövök! …az van, hogy a film megnézése után, visszafelé tekintve a kezdet valami elképesztően erős, zseniális.): "1945. szeptember 24-én, éjjel, meghaltam." – mondja a főszereplő (és narrátor? Ja, nevezzük most annak.), miközben nézi kívülről magát a vasútállomáson, majd később a haldokló fiú így szólal meg mielőtt összeesne: "Vajon hányadika van?". Tehát egyértelműen válaszolt. Később ez a narrátor többször felbukkan még külső szemlélőként, és ami a legfontosabb, továbbra is egyfajta párbeszédben van, reflektál a történésekre (például abban a jelenetben is, amikor befogja a fülét, hogy ne hallja a síró húgát), végül a lezárásban keretet ad az egész filmnek.

Ezzel pedig a film megteremti azt a metaszintet, aminek feltételezésem szerint a novellában is meg kell lennie, ahol tehát a szerző jelenlétével kiszól, reflektál a szövegre. (Ráadásul, ha nagyon bele akarnék bonyolódni, akkor tovább lehetne ezen agyalgatni, mert valójában két másik szintje van még a cuccnak: a halott fiú szelleme [narrátor] ugye, akit a vezeklő [az író felelősnek érezte/érzi magát a húga halálában], túlélő szerzővel lehet azonosítani, de mivel ő nem lehet halott, ezért ott kell lennie valahol ténylegesen a szerzőnek is mindezek mögött, vagyis egy harmadik perspektívában. Na mindegy, mert ez már valószínűleg inkább csak az irodalmi szöveg sajátja, mármint amennyiben igaz a feltételezésem. A film mindenesetre egy metaszinttel biztosan dolgozik.).

Nos, konkrétan ezért hoztam az AnoHana "traumafeloldolgozós" koncepciója mellé ezt a filmet. Csak az AnoHana amúgy összehasonlíthatatlanul szarabb. Szóval mégsem voltam korrekt.

Végül pedig nagyon röviden rátérnék (vagy inkább csak megnyitom ezt a témát) az utolsó fejezetre, ami "az anime és valóság viszonya a Hotaru no Haka cuccban". Korábban nem véletlenül hoztam fel Roger Ebert kritikáját (na jó, bevallom, hogy elsősorban a lustaságom miatt, hiszen elmondja azt, amit én is gondolok. Csak persze sokkal faszábban…), hiszen a recenziójában fejtegeti ezt a témát. Számomra ez az anime az első, amely a leginkább szétfeszíti az animációs fikció és a valóság közötti határt. Ahogy az amerikai kritikus írja: "'Grave of the Fireflies' doesn’t attempt even the realism of 'The Lion King' or 'Princess Mononoke,' but paradoxically it is the most realistic animated film I’ve ever seen--in feeling.". Isao Takahata ezzel szerintem az animáció műfajának elképesztő lehetőségeit és határait tárta fel. Szerintem mindenképp ez az ő mesterműve; a Kaguya-hime…, bár nagyon szeretem, egyszerű ujjgyakorlat ehhez a munkájához képest.

Nagyjából ennyi mindent látok ebben a cuccban, és ha mindennek a nagy része fanságból is fakad, 10/10-et így is simán megér.

Szerk.: [quote="Surci"Hogy karifronton és egyebekben hogy teljesít, azt majd meglátjuk, nekem az AnoHana inkább a szereplők, a lelki nyavalyáik + az egymással való kapcsolataik miatt tetszett.[/quote]

a két főszereplő a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető karakternek, megint csak olcsó plot device-ok, stb.

Az írásomból kiderül, hogy ezzel az utóbbi idézettel egyáltalán nem értek egyet, úgyhogy nem is mennék bele, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy igazságtalannak tartom ezt a megállapítást. Először is a két főszereplő egyike egy kislány, tőle eleve nem kéne túl sokat várni. Másrészt basszus, ez egy másfél órás film! Ennek a cuccnak nincs meg az a lehetősége, hogy nagy jellemfejlődéseket és egyebeket felépíthessen. Ilyen szempontból nem érdemes egy sorozathoz mérni...

Ja, és mert nem akarok kizárólag offolni ebben a topicban: a gonosz fakanalakon kívül mindenkinek ajánlom a Hotaru no Haka animét!

[Titkos]

GC Cipő

Ötletem nincs, mi ez (és nincs is kedvem egy hetet szopni vele, mint legutóbb a "Tökjó Gól"-al), úgyhogy kérem, valaki árulja el. XD

Képzeld el hogy a kékhajú cselédlány cselédruciban egy láncos szögesbuzogánnyal + szemében insane tekintettel vérfröcsögve trancsíroz mindenféle embereket, szörnyeket és néha a főhőst, majd édes moe-hangon rebegve mond köszönetet, amiért kigyógyították a komplexusaiból. Vagy amikor az ezüsthajú félelf-kislánykát származása miatt sokszor bántja a gaz világ, de a hős MC-kun kiáll mellette, és végre valaki akire nemcsak a pozíciója miatt számíthat, hanem mert megérti szűzi tisztaságú lelkét. Plusz beszúrhatnék még pár darabolós jelenetet az Elfen Liedből ezekkel a karikal. Remélem sikerült rávilágítanom a cucc elsődleges vonzerejére

Köszönöm, így már teljesen. XDDD Mondjuk én reménykedtem picit, hogy valami "hát természetesen a respawn-képesség példaértékűen okosan használt kiaknázása végett lett a cuccnak ekkora fanbázisa"-jellegű választ fogok kapni, de talán majd egy másik animénél... XD (Btw, a ciánkapszulás dologra: nem lehet, hogy parázik a srác, hogy ha önkezűleg vet véget életének, akkor esetleg örökre meghal? Persze nem láttam, azt sem tudom, hogy a respawn szabályai kiderülnek-e a sorozat folyamán, de igazából az író helyében ennyivel megmagyaráznám a dolgot. Ha jól értem, ez a világ úgyis kb. egy RPG játék "motorja" alapján van felépítve, simán kitalálhatná, hogy ha a "mobok" ölik meg, akkor van csak respawn, az öngyilkosság nem játszik, már csak azért sem, mert akkor "visszaélhetne" az erővel. XD)

Ja, és mert nem akarok kizárólag offolni ebben a topicban: a gonosz fakanalakon kívül mindenkinek ajánlom a Hotaru no Haka animét!

Amúgy ha ez megnyugtat, nálam pl. lazán megért egy 9/10-et, a MAL-omon össze is foglaltam röviden, hogy mit gondolok róla:

A very serious and dramatic story which shows us a realistic picture about the war-torn japanese society after World War II through the eyes of two young children.

Ebben minden benne van részemről, én nem szólnám le úgy, mint Junchi, nem is elemezgetném annyira mélyen, mint te, számomra ez már elég volt egy 9/10-hez. Esetleg még annyit, hogy nyilván ízlés kérdése is, pl. az is kiderült ugye a múltkor, hogy nekünk fáj a Shaft vizuális stílusa, mások szerint meg az is keményen hozzátesz a "Shaft-feelinghez" és lehet, hogy ez a "szentimentalizmus" (vagy minek nevezzem XD), ami Junchit már irritálta, az másoknak még simán fogyasztható, sőt. XD A "háborúellenes propagandával" mondjuk én sem értem, mi lenne a baj, bár érzésem szerint itt olyasmire gondolhatott Junchi, hogy túlzottan a "képébe nyomottnak" érezte ezt a részét is, mint ahogy mit tudom én, Arjunában meg a környezetvédelmi dumát... XD Nekem ilyesmikkel szintén nem szokott bajom, sőt, "csúnya nézőként" még élvezem is, ha úgymond "elém rakják" azt a fajta "fanservice témát", amivel egyébként is egyetértek. Illetve még a "a gyerekek karaktereknek is alig nevezhető plot device-ok", vagy milyen mondatához annyit azért hozzátennék, hogy valami 8 és 12 vagy hány éves testvérpárosról van szó, csodát azért ne várjunk már tőlük. Ezt még az olyan jóval gagyibb cuccoknál sem szoktam érteni, mint pl. a Mirai Nikki, ott is felrótták "Yukkinak", hogy miért nem egy minimum huszonéves illető agyi állapotával és határozottságával játssza a túlélőshow-t. Egyszerűen azért, mert nem annyi éves, hanem 14, ugyanezért angstel Shinji az EVA-ban, meg van még egy tucat másik karakter, akiknek sokszor tényleg annyi az egyetlen "bűnük", hogy koruknak megfelelően viselkednek. (Ez amúgy így belegondolva igaz a nagypofájú Kiritóra is, vagy akár a puncivadász Makotóra, csakhogy én őket nem a "nem korhű ábrázolásmód" miatt utálom, hanem emberileg. XDDD Reálisak, ha úgy vesszük, csak seggfejek. XD)

Btw, még annyit, hogy minél több ilyen "Clannad-hasonlatot" olvasok (mármint amikor XY, amúgy nem feltétlenül rossz animénél felhozzák, hogy "bazeg, ez akkora melodrámás szívfacsarás volt, mint a Clannad"), egyre inkább úgy érzem, hogy csak meg kéne néznem... XD Ki tudja, lehet, hogy nekem tökre bejönne. XDDD

Edit: Amúgy eddig azért nem folytam bele nagyon ebbe a "HnH" vitába, mert ötletem nem volt, hogy ez micsoda, nekem már örökké "Szentjánosbogarak sírja / Grave of the Fireflies" néven fog futni. XD Csak aztán ahogy itt már postok óta ment róla a nagy megosztó téma, illetve kezdett gyanús lenni ez a "két gyerek a háborúban" dolog, csak rákerestem már és akkor esett le, hogy ez micsoda... XD

[Catrin]

GC Cipő

Ötletem nincs, mi ez (és nincs is kedvem egy hetet szopni vele, mint legutóbb a "Tökjó Gól"-al), úgyhogy kérem, valaki árulja el. XD

XD Guilty Crown - Ouma Shuu XD azaz SHÜ

[Titkos]

XD Guilty Crown - Ouma Shuu XD azaz SHÜ

Aham, köszi! XD

[tulokos]

Titkos

Hehe, ha tudom, akkor csak beidézem a MAL-os mondatodat; szépen lefedi a lényeget!

A srác 14-15 éves volt (az író 1930-ban született; ejh ha már ennyire utánanéztem, körüljártam, most már fel kéne lelnem a könyvet, hogy majd elolvassam...), a kislány pedig 5 éves forma inkább. Mondjuk ez csak egy kis pontosítás a részemről, mert a mondanivalódat nem befolyásolja, és amúgy teljesen egyetértek.

[tulokos]

Mivel a napokban szóba került a Kaguya-hime..., ezért kedvet kaptam ma este, hogy újra megnézzem (ez már nem is tudom hányadik alkalom volt), és ha Takahata munkásságán belül kellene értékelnem, akkor azt mondanám, hogy ezzel a filmjével pedig az anime "mese" részét domborította ki a végletekig (hisz eleve egy népmese az alap), ahol tehát az animáció és animált megjelenés nagyon fontos, hangsúlyos szerepet kap; néhol kifejezetten virtuóz.

Aki még nem látta, annak itt egy kis ízelítő belőle: http://www.nytimes.com/video/movies/100 ... scape.html

[Junchi]

A HnH-s vitát most kivételesen elbliccelném, azon egyszerű ok miatt, hogy láthatóan full másképp látjuk a dolgokat, eltérőek a preferenciáink is (legalábbis én azért jobban tudom tolerálni a tipikus "animés hülyeségek" bizonyos részét, hell, ha pont ez nem menne, komoly bajban lennék, már ami erre a hobbimra igaz), ezért is van az, hogy a HnH-ra sokkal jobban fújok, mint mondjuk az említett AnoHanára, már csak azért is, mert amit utóbbi felvállalt, azt úgy hellyel-közel teljesítette, előbbi meg - önmagához képest - túlságosan is nagyokat hasalt az én szememben. (A Kaguya-hime kapcsán viszont teljes az egyetértés, ennek örülök. )
(Max még annyi, hogy az ilyesmi engem valahogy sosem hatott meg különösebben, hogy ez meg az a "nagyember" mit, hogy, merre értékel, ahogy az sem különösebben izgat, hogy például melyik anime/film/akármi számít alapműnek, kultcuccnak, meg whatever; csakis a saját preferenciáim és a szubjektív megítélésem számít mind kritizálásnál, mind a pontozást illetően. Innen, hogy én egy Ghost in the Shellt is simán "mertem" 5/10-re értékelni, mert az én szememben egyszerűen annyit ér.)

Éééés akkor...

Trigun

Tudom-tudom, már mindenki vagy ötször megnézte innen ezt az animét, én meg kődurván égetem magam már csak azzal, hogy most értem először a végére, de evvan, ha nincs a cserealku Catrin asszonysággal, lehet az életbe nem néztem volna meg. Ennek legfőbb oka leginkább abban keresendő, hogy nem csípem túlzottan a western cuccokat, vagy inkább fogalmazzunk úgy, ritkásabban találnak be. Ez a miliő szimplán nem az én cup of tea-m, szal mint a csacsinak az orra elé kötött répa, kell nekem is valami rugdalásféle, mint motivációs tényező, hogy rászánjam magam az esetleges western-mókára.

Szal innen látta már úgy is mindenki, nem is kívánok nagy tl;dr-t gyártani, rögtön kimondom a lényeget: verdiktben 6-os, döntésemet igyekszem alant indokolni (sajnos távolról sem egy hibátlan alkotás a Trigun).

Megkülönbözetett jelleggel emelendő ki aaaaaa… Fucking forgatókönyv desu… ami rettenetesen suta, egészét tekintve, a sztori abszolút nem egységes, tele lyukakkal, érdekes(nek nem mondható) megoldásokkal és zavaróan túltolt szellemi adalékkal. Meredek kijelentés jön: az első fele szerintem sokkal jobban működött, mint a második, de azért már itt sem voltam teljesen elégedett. Kezdjük azzal, hogy ekkortájt még marha céltalan az egész anime. Sima epizodikus ökörködés, változó színvonalú minisztorikkal, de közben valahogy semmi pluszt nem ad. Miért nem ment közben valami world-building? Miért nem volt semmi későbbi motívum megalapozva? Mi volt egyáltalán a tétje itt a dolgoknak? Szerintem semmi vagy legalábbis nagyon minimális szinten voltak csak meg ezek, úgyhogy a siralmaimat kimondottan valósnak érzem. Ánblokk jópofa volt viszont, vigyorogtam nem is egyszer, néha még nevettem is.

Aztán recap (amit átugrottam, kivéve az utolsó 3 percet), jött egy fos filler epizód, majd bejött a képbe a komolyabb szál és onnan nekem annyira sem funkcionált, mint előtte. Az a flashback epizód volt a kegyelemdöfés – valami félelmetes, mennyire nem működött az egész, csapongott, kapkodott, sokat akart, idétlen pálfordulásokkal (ahemm, Knives), meg egyáltalán engem baromira zavart, hogy kvázi a semmiből hozták be ezt a Seeds + Knives szálat. Könyörgök, legalább utaltak volna korábban rá valamilyen formában…

Közben (illetve már előtte) felbukkant Legato, akinek örültem; tipikus klasszik gonosz némi edgységgel, de valahogy hiányzott már ez a karakter trope. Ugyan sokat nem tudtunk meg róla (Például mi a fene motiválta ezt az embert? Ez is részenként cserélődött…), de nálam ő volt a legemlékezetesebb karakter, meg valahol Wolfwood. A többiek nem igazán jöttek be, érdekes vagy nem, de engem Vash sem nyűgözött különösebben le. Kezdjük azzal, hogy nekem NAGYON Kenshinre hajazott az egész fickó, csak jóval kevesebb komplexitással és több kínos mozzanattal. Ez az idealista „nem ölök meg senkit” című hiperpacifista filozófia rettenetesen erőltetett, gyerekes és valamennyire megalapozatlan is volt (összehasonlítva Kenshinnel meg aztán pláne), a sorozat második fele meg valamiért csak erre az egy baromságra húzta föl Vash teljes karakterét. Hab a tortán, hogy sokszor teljesen logikátlan dolgokat léptek meg csak azért, hogy ezt az elcsépelt filozófiát még tovább tudják tolni. Vash tudja nagyon jól, hogy bármerre megy, konfrontálódni fog Knives-zal, Legatóval és bandájával vagy a random fejvadászokkal, ennek ellenére MINDIG a legnépesebb és legbékésebb városokban fordul meg, hátha megint legyilkolhatnak a one-note fodder ellenségek random civileket, hogy aztán megint lehessen idealizmus okozta angsttel takarózni. Az RL City-s mókánál szökött fel 160 körülire a vérnyomásom (bár előtte a Seeds kolónia sem volt semmi), itt már épp csak nem üvöltött, mennyire mesterkélt az egész forgatókönyv és a karakterizáció. Azt már nem is említeném külön, hogy az egész Vash-Knives dolog sehogy nem működött, főleg, hogy utóbbi szerepelt össz-vissz 4 részben talán és egyébként is valami félelmetesen egydimenziós edgelord volt az a fazon.

Szóval a sztori nekem abszolút nem feküdt, a világ szintén, a karakterek inkább csak a jópofaságuk révén voltak emlékezetesek (vagy az idétlen, de azért változatos képességek és fegyvercsodáik révén, á la Gung-ho Guns), akiket meg pont bírtam, azokkal meg nem foglalkoztak (Legato) vagy egyszerűen csak többet elbírt volna a karakterük (Wolfwood, bár nekem még ettől függetlenül is sokkal jobban működött a fickó, mint Vash). Mindezek ellenére azt mondom, egészét tekintve inkább volt egy hasznos időtöltés a Trigun, úgyhogy semmiképp nem bánom, hogy megnéztem. Pölö kimondottan tetszett, hogy végre egy olyan shounen, ahol nem ököllel, meg szerszámokkal gyepálják egymást, hanem lőfegyverekkel. Fő a változatosság ugyebár. A harcok szintén nem voltak rosszak (leszámítva egy-két borzalmasan meganimált változatot), igazi párbajszellemiség uralta őket, ergo aki hibázott, az már bukta is az egészet, következésképp nagyon elhúzva sem voltak.

Végül kiemelném még a cucc humorát, ami kicsit ugyan a Slayerst idézte meg nekem, de ez abszolút nem probléma (sőt), bár a non plus ultra jelenetek így is a Vash-Wolfwood együttes akciókhoz kötődnek – valami félelmetes volt ez a két ember együtt. xD

(A végére pedig egy rövid gondolatsor a magyar szinkronhoz: mit ne mondjak, felettébb érdekes volt ismét magyarul animét nézni. Asszem a LovCom volt az utolsó hundubos önakcióm még 2010-ben, és bár nem tartom magam magyar szinrkon anti-gurunak [vannak kimondottan jól sikerült próbálkozások is], azért nem is vagyok túlzottan oda érte, példának okáért a Triguné is elég középszerűre sikeredett. A főbb szereplők hangjával nem is volt különösebb gond [Tóth Roland például nagyon RULZ volt Legatóként], viszont a mellékszereplőkével már annál inkább, rengeteg volt a hangismétlődés és voltak felettébb retardált húzások is, pölö Knives minden epizódban más hanggal futott…)

[tulokos]

(Max még annyi, hogy az ilyesmi engem valahogy sosem hatott meg különösebben, hogy ez meg az a "nagyember" mit, hogy, merre értékel, ahogy az sem különösebben izgat, hogy például melyik anime/film/akármi számít alapműnek, kultcuccnak, meg whatever; csakis a saját preferenciáim és a szubjektív megítélésem számít mind kritizálásnál, mind a pontozást illetően. Innen, hogy én egy Ghost in the Shellt is simán "mertem" 5/10-re értékelni, mert az én szememben egyszerűen annyit ér.)

Hehe, a "nagyemberek" azért fontosak, legalábbis számomra, mert az ő gondolataik sokszor segítenek a saját benyomásaimat is jobban "artikulálni", megfogalmazhatóbb gondolatokká formálni. Ebert valószínűleg nem látott annyi japán mesét, mint mi, de viszont ismert minden filmes eszközt, stílust és természetesen mindegyik fajtából látott legalább egy tucatnyi alkotást. Én soha nem vettem volna észre például Ozu "pillow shot" eszközét a filmben, mivel egész egyszerűen nem hallottam erről az egyébként mélyen japános stílusjegyről. Pedig milyen baromi érdekes, megvilágító erejű dolog! Valahol simán fellelhető benne a fanservice eredete is (mármint annak egy ilyen extrém változata lenne, amikor csak öncélúan csinálnak dolgokat a karakterek két jelenet között).

[Vree]

Shirobako - https://www.youtube.com/watch?v=Qzo8Vug7TZk

[A mordályos nyul]

Trigun

Tudom-tudom, már mindenki vagy ötször megnézte innen ezt az animét

Én nem! Úgyhogy még mindig én vagyok szerintem a legelmaradottabb tag a fórumon.

[tulokos]

Én nem! Úgyhogy még mindig én vagyok szerintem a legelmaradottabb tag a fórumon.

Gagyi dolog, hogy egymásra licitálgatunk, de a helyzet az, hogy én is Vash-hiányban szenvedek (jaj, egy szóvicc ... egyébként a japánok tényleg elég béna karakterneveket tudnak kitalálni (lásd Code Geass szereplői), és ez az anime is jó példa rá).

De tudod mit, Nyul!? Égessék magukat ők azzal, hogy látták, mi meg tartsunk össze!
Különben is, megnéztem a videót, amit Vree linkelt. A listának kevesebb mint a felét tudom csak kipipálni (és jó érzéssel még annyit se); sose lesz belőlem animefan.

[A mordályos nyul]

De tudod mit, Nyul!? Égessék magukat ők azzal, hogy látták, mi meg tartsunk össze!

Én ugyan azt terveztem, hogy legalább egy pár "alap", vagy régebben többek által fanolt cuccot bepótolok, csak azt tudnám, mikor.

A listának kevesebb mint a felét tudom csak kipipálni (és jó érzéssel még annyit se); sose lesz belőlem animefan.

Awww!

[Catrin]

Itazura na Kissu

Catrin sokat promózza errefelé ezt a cuccost

Bezony (bár a sok az túlzás), örülök is, hogy bővült veled a "látta már az InK-t" tábor (hmm, ebből is lehetne cikiségi versenyt rendezni). :P Egyszerűen a maga nemében annyira jó, és amúgy is kihagyhatatlan anime. Már csak amiatt, hogy nem ragad le a sulis, utolsó részben/esetlenül összejövős szinten, és végig vidám. Nem is értem miért nem próbálják be többen, ha shoujózni akarnak... A véleményeddel egyetértek! Szóval csak gondoltam ha már időzöm itt a topicban megragadom ismételten az alkalmat, hogy promózzam. Ha valami vidámságra és kiteljesedő shoujó (már-már josei) cuccra vágytok, akkor NÉZZETEK ITAZURÁÁÁT!!!!!!!!!!44444!

A Re:Zero véleményt is köszi, nem hoztad meg hozzá a kedvem, de jó, hogy a főhős értékelhetőbb féle a barom agyalásai ellenére.

HnH vitát nem szándékozom már folytatni, csak benyögöm a saját állapotomat: Junchi felé billenek. Nem szerettem azt a filmet, nem meghatott hanem bosszantott, de nem vitatom az erényeit, a realitását, a célját. Csak egyszerűen nálam se talált be a tömény háború-fájdalom, a még fájóbb és még inkább hibázó gyermek szemeken keresztül. Drámában inkább a visszafogottság híve vagyok, nem az ilyen tömény hatásvadászaté, legyen az bármennyire valós. 6/10-nél nálam se volt sose több ez a film (pedig a'szem kétszer is leültem már elé).
Nem tudom mennyire láttátok innen a Giovanni no Shimát, nem ennyire drasztikus, nem ennyire ismert, és még csak nem is igazán kiemelkedő alkotás, de hasonló a témája. Gyerekek és a vh. Nálam sokkal jobban működött, mint a Szentjános, kedvenc ugyan abból sem lett, pontszámilag pedig csak eggyel ért végül többet, de ajánlom, ha ismét ilyen témára lenne igényetek.

ha nincs a cserealku Catrin asszonysággal, lehet az életbe nem néztem volna meg

Jajj, úristen, de jó, hogy alkudtunk! Tényleg!

verdiktben 6-os

Nem tudsz engem meglepni.

(sajnos távolról sem egy hibátlan alkotás a Trigun)

Az biztos, még a manga sem... (bár az nem is a sztori, hanem a hangulata/hossza miatt). Az animével nekem is az a főproblémám, hogy a történetvezetése vacak, nincs egy normális íve az egésznek. Mondjuk sokadjára nézve erre már vállat rándít az ember, de az értékelésnél nálam ez vágta leginkább haza a sorozatot.

flashback epizód volt a kegyelemdöfés

Erre értettem főként a nem fogod szeretni részt. Szerintem nagyon kell bele (bár a kevesebb több lett volna, vaaagy a több epizódra szét szórt tartalom működött volna), az persze ciki, hogy előtte alig kaptunk valamit. Mondjuk eleve Vash karaktere már az első felében is sok kérdést fölvet az emberben... miért és hogyan pusztította el a várost, ha tényleg megtette, miért keresi a bajt, mi a régi technológia, amiről néha a díszlet beszélget, miért tudja Vash önerőből megjavítani az áramfejlesztőt, kire utalgat Legato, kicsoda Rem, aki bevillan Vashnak, stb. Ezek apró és gyenge hintések, de vannak. Knivesból is lehetett volna több, sokat gyengíti az anti-minőségét a kevés szereplése. Bár szerintem nem is az a lényeg, hogy ő Vash ellenfele/pólusa, hanem, hogy Vash felnő a feladathoz, hogy szembe menjen vele. A flashbackekből kiderül, hogy mikor Vash először használja a fegyvert Knivest majdnem belehal, nem sok marad belőle, kvázi a sorozat végére jön helyre így sok év után, Vash erejével nem is veheti fel a versenyt. Csak öcskösnek kellett a lelkierő, hogy végre tudja hogy bánjon vele. Az sem zavart pl., hogy Vash ilyen idősen is ennyire gyerekes, sőt kvázi autista. Imádtam, ahogy akár Wolfwood, de főként Legato, mint emberek oltogatták a nézeteit. Vash nem ember, és én ennek az egy ténynek köszönhetően elnéztem minden makacsnak, illogikusnak tűnő megmozdulását. Azért is tolták túl ennyire Rem idealizmusát benne, mert ez formálta őt abban a rövid "gyermeki" időszakában. Vashék gyorsan megnőttek, de agyilag lassan érnek, átvesznek sokat az emberektől, de nem mindent értelmeznek még ilyen hosszú távon keresztül sem úgy, ahogy az emberek általánosságban tennék. De nem szállok el a további gondolatokkal, mert akkor mehetek a saját értelmezés topikba is, annyira pedig nem érek rá. XD (Mikor is írsz egy meredek Lain posztot Junchi?) Kenshinre hajazással masszívan egyetértek, aszem korábban írtam is, hogy a mangakák lopkodhattak egymástól, bár Nightow tűnik sárosabbnak.

MINDIG a legnépesebb és legbékésebb városokban fordul meg

Igen, erre kis magyarázat nálam az volt, hogy a célját (embereknek segíteni, hasznosnak lenni, elsőre hiába ellentmondásos a hírével, és) Knivest keresi, a vége felé ez úgy oké is, de az már az ő f*sága, hogy nem teszi mindezt inkognitóban. Szóval szerintem is marhaság, hogy a nagy pacifizmusa mellett, azért úgy jár-kel a világban, mint aki magasról tesz rá, hogy ezzel kinek hogy hoz bajt a fejére (még akkor is, ha mindenhol igyekszik mérsékelni a bajokat). Mindegy, Knivest meg kellett találni XD, nem mintha ne mutatta volna meg magát, amikor eljött az idő... Városokban mindenesetre jobb, mint a sivatagban, de azért az inkognitóóóóó. XD

Mindezek ellenére azt mondom, egészét tekintve inkább volt egy hasznos időtöltés a Trigun, úgyhogy semmiképp nem bánom, hogy megnéztem.

Ez a lényeg, örülök is neki, remélem a Genshiken is hasonlóan jó időtöltés lesz, még ha azt nem is darálod be ilyen rövid idő alatt. :P

[Surci]

Hotaru no Haka/Grave of the Fireflies

Ha már ennyi szó esett róla azelmúlt napokban, gondoltam mielőbb sort kerítek rá, úgyis régi tartozásom. Hát... Így egyben végignézve sem lett sokkal kedvezőbb az összkép mint ami eddig is összeállt a több részletben összeszedett mozaikokból. Az a fajta szentimentalista hatásvadászat, ahogy előadja a drámát, egyfelől túl éles kontrasztokon keresztül (a gyerekekkel CSAKIS rossz dolgok történnek, ellenben mások milyen jól megússzák, plusz a közönyös, netán ellenséges világ, ami direkt tönkre akarja tenni az ártatlan gyermekkort, stb...), másrészt meg az a retorika, ahogy önmagában a háborúra és a külső tényezőkre, mint a tragédia okára akarja áttolni a felelősséget a gyerekek haláláért, figyelmen kívül hagyva Seita felelőtlen döntéseit, hát nagyon mesterkélt húzás. És mindez még megfejelve Takahata borzasztó szájbarágós rendezői stílusával, ami már nem először zavar, mert hasonló volt a problémám, az (általam amúgy kedvelt) Omoide PoroPoro - Only yesterday c. mozival is... És én ugyan nem tartom magam fakanálnak, se érzéketlennek, csak épp ANNYIRA nyilvánvalóan látszik hogy milyen hangulatkeltésre utazik a film, hogy sajnos pont ezzel vágta el magát nálam ez a része. Lett volna még 1-2 gondolatom, de az inkább már "mi lett volna ha"-féle belemagyarázás, és a végkifejlet ismeretében nemtom mennyire lenne releváns...

Ettől függetlenül önmagában tartom rossznak ezt az animét, és semmiképpen nem szólnám le, csak ahogy az AnoHanánál, a kevesebb itt is több lehetett volna. Volt pár ütős (pl. Seita éljenzi a bombázók érkezését) vagy megható (pl. a végén az utolsó pillantás húga arcára) jelenete, a zenéi, különösen a fő témája nagyon eltalált és szép, a vizuális megvalósítás szintén a Ghiblitől elvárható magas minőséget hozza. Valamint szintén részese a nyugati mainstream közönség (értsd: nem anime fandom) által is nagyra értékelt alkotásoknak, mellyel hirdethető, hogy ez a médium elbírja a komoly, felnőtt tartalmat is.

Részemről viszont a fenti, sajnos figyelmen kívül hagyni nem tudott aspektusok miatt a verdikt:

6/10

Re:Zero témához:

Btw, a ciánkapszulás dologra: nem lehet, hogy parázik a srác, hogy ha önkezűleg vet véget életének, akkor esetleg örökre meghal?

Nem, van benne olyan eset amikor direkt öngyilkosságot követ el, és ugyanúgy sikerül a reset.

A Re:Zero véleményt is köszi, nem hoztad meg hozzá a kedvem

Ne sajnáld, mert szerintem nézhető ugyan, de jövő ilyenkorra már a mostani fantábora is el fogja felejteni Múltkor az AA-s vitában is előkerült, hogy "könnyű lehúzni a hájp miatt egy animét, de van ellenpélda is bőven: pölö most a Re:Zero". Hát... ahogy az lenni szokott, könnyű a hájpra mutogatni, miszerint "hááá mostmá divat mindent fikázni, csak azért mert népszerű", holott nekem sosem a hájppal van gondom, meg szeretek egy csomó rommáhájpolt animét is - és ezzel jópáran vagyunk így itt Aoi-n is, csak ugye megint ott tartunk, hogy a szokott fanszervízelemeken kívül nem sok hájpolnivalót találtam ebben (sem).

de jó, hogy a főhős értékelhetőbb féle a barom agyalásai ellenére.

Jaja, nem is gondoltam volna, szívesen látnék több hasonlóan pozitív karit férfi főszerepben. Itt még a kezdődő háremfelállás sem zavart, mert legalább van is miért beleszeretni a srácba + Rem is kap egy pluszpontot. Csak ezzel kábé ki is merítettük a pozitívumokat, a többi vagy szarság, vagy fanszerv, vagy ezerszer látott sablon.

Jaigen, néztem már az AnimEgyetemes Attis SZENSZEJ (kek) videókritikáját az animuról, hát... maradjunk annyiban, hogy úgy éreztem, mintha két teljesen különböző sorozatot néztünk volna És még egy: ezer helyen látom, hogy seinenként promózzák. LOL. Mi ebben a seinen? Már a vérfröcsgtetésen kívül, de ennyi erővel mondjuk a Shingeki vagy az Akame is seinen. Nem haragszom én erre a cuccra, de azért hagyjuk már.

Junchi: Trigunos véleményre +1, alapvetően egy vállalható shounen, csak a megcélzott korosztályból kinőve eléggé szembetűnőek tudnak lenni a hiányosságai, főleg ami a writingot és a world buildinget illeti. A karakterek még so-so, nekem Farkasfa a kedvenc, Knives meg sajnos valóban túl későn kerül elő. Rem flashbackje engem nem igazán zavart, sőt. Hozzá kell tennem, hogy kétszer láttam a cuccot, de utoljára 10 évvel ezelőtt... Ha most nézném, biztos nehezebben emészteném meg, de alapjában véve kellemes emlékek maradtak róla.