Surci írta:
Ace Attorney: Dodgers kartárs fentebb már jelezte hogy meglehetősen költséghatékony megoldásokkal éltek megvalósítás terén, de hogy ENNYIRE tízfilléres lesz a látvány, arra nem számítottam. Mintha a Nintendo-képernyőre készült volna...
Annyival harcba szállnék a "Nintendo-képernyőre készült" hasonlattal, hogy szerintem PONT az a baj, hogy nem hozza az általános látványvilág azt a színvonalat, amit anno a GBA/DS a képernyőre varázsolt: mégha el is tekintenék attól hogy a QUALITY fejek nem ismeretlen fogalmak a sorozatban, akkor is ott lenne az, hogy még az egész cucc színkezelése is rém olcsó benyomást kelt, kis túlzással olyan mintha 2002-3 környékéről rángatták volna elő egy közepesebb sorozatból. Ami egyrészt azért is gáz, mert az előző szezonban futó Boku Dake/ERASED közel sem volt 2002-es színvonalú a vizualitás szempontjából, másrészt a játékok színkezelése habár viszonylag tiri-tarka volt, de közel sem ilyen Tesco gazdaságos olcsójános munka. Ami meg azért gáz, mert a legelső AA játék 2001-ből származik, és már az is messze jobb benyomást keltett mint az A1-féle fércmunka, arról nem is szólva, hogy a harmadik részre eléggé kezd érlelődni bennem az a benyomás, hogy az AA vagy eleve nem való nem-videojáték közegbe, vagy csak az A-1 végez trehány munkát vele, de sokkal előbb szavazok az utóbbira. Nem csak arra gondolok, hogy a szereplők hiperaktívan drámai reakciója közel sem hat olyan természetesnek mint ahogyan ez a szó ráilleszthető erre a közegre, de jóformán nincs is semmi dinamikája eddig a sorozatnak, mintha nem is igazán tudták volna eldönteni hogy miként kellene az adaptációt kezelni. Történik ez, történik az, de nincs meg benne az a jellegzetes túldramatizálás (olykor poénos, olykor komoly formában) ami a játékokat jellemezte, és ha van is, akkor is csak hiányos utánzata a játéknak, kvázi AA-light, a kelleténél gyorsabb tempóval.
És a cikorina az egészben az hogy olykor mégiscsak felsejlik a játék hangulata - ahogy Phoneix-et szó szerint a földre teríti az ellenérv szele, ahogy ő mutat rá magában/nyilvánosan a többi szereplő furcsaságaira (amikhez nem minden esetben kell "vicces" hangeffekt, kedves A-1), vagy ahogy a "badass" Edgeworth is tud pofákat vágni ha olyan ellenérvet/bizonyítékot vágnak a fejéhez amire nem számít, sőt, a legutóbbi részben már
ez a szám is felcsendült a tanúvallomás alatt (ami a részemről a FUCK YEAH magyar verzióját eredményezte). És közben hiába érződik az, hogy ehhez az animéhez az átlagnál másabb mentalitás lenne szükség, egyszerűen mégsem sikerült eddig olyanra, hogy úgy echte megérdemelje: írtad is, hogy a játékot nem ismerőknek ez valószínű vészesen debil és idétlen lesz, de szerintem azok se járnak ezzel az animével jobban akik a játéknak a kedvelői, mert az A-1 olyan szinten kontárkodja el - a beavatlanoknak valószínű túl debil, a beavattottaknak meg valószínű túl olcsó fércmunka, szóval a Capcom ezzel most mellényúlni látszik. Írtam is anno, hogy a játéksorozatnak már 8-9 éve vagyok a fanja, és hazudnék ha azt mondanám, hogy az Ace Attorney 6-hoz készült anime
prológus ne alázná már most a porba mindazt, amit az A-1 ezalatt a három rész alatt produkált: nem csak, hogy 2016-os színvonalú a vizuális vonulat, de *érződik* valami tényleges hangulat abból ami az AA-t AA-vá teszi. Ha más nem, az első játék feldolgozásáig elszenvedek ezzel az adaptációval, de csak remélni tudom hogy később javulás fog beállni, mert per pillanat minden új rész egy új szöget ver be a koporsóba. Na meg a Capcom fejébe, amiért az A1-el paktáltak le valamelyik másik stúdió helyett, miközben pölö a Nintendo a Production I.G./WIT kettőssel dobta össze a Star Fox Zero-hoz készült rövid ONA-t.
(Az a Boot to the Head videó istenem... Emlékszem anno tonnaszámra zabáltam az ilyesféle PW videókat, közben meg már elszaladt közel 10 év és egy-két iskolai végzettség...)
És hogy ne csak az AA-ból álljon a hozzászólás, mostanában bepróbálkoztam néhány másik animével is, amik nem voltak benne az élvonalban az érdeklődési kört tekintve a szezon előtt, de ha már az AA anime ki lett penderítve onnan, nem kizárt hogy ezek közül valamelyik bekerül majd a jelenleg Jojo/Luluco fémjelezte élvonalba.
-
Flying Witch: avagy a J.C.Staff mostani sorozata, avagy legyen most egy holt nyugodt SoL a szende szűz kisbárány kategóriás Prison School, és a Raildex ötletgazda fejéből kipattant Heavy Object után. Ami nem is baj, hiszen holt nyugodt SoL-ből sosem elég, mégha egyelőre még úgy érzem, hogy elkél még egy pár rész ahhoz, hogy konkrétan tudjak benyomást kapni róla. Tipikusan annak az esete, amikor maga a stuff nem lenne hiányos úgy semmiben, mert a békés SoL hangulatot abszolút hozza a hozzá tartozó szereplőkkel, de közben mégis ott van az az érzés, hogy még nem tudod eldönteni azt, hogy voltaképpen inkább egy egynek elmenő, de amúgy semmi különös valamiről van szó, vagy még csak nincs meg a hullámhossz a sorozattal, és idővel javulni fog a szituáció. És mondjuk per pillanat egy tökéletes 50/50 a részemről, de gond nélkül adok ennek több epizód esélyt, mert azért mégiscsak másabb felállásról van szó mint az AA esetében, ahol egyre inkább csak kegyelemként megy az esélyadás.
-
HaiFuri/High School Fleet: ebbe csak paTKány kommentje miatt néztem bele, azt is elsősorban azért, mert kíváncsi voltam, hogy mi az a csavar, ami a jelek szerint határozott reakciókat váltott ki a nézőkből, és bizonyból szempontból érthető - elsőre dettó Girls und Panzer-nek látszik a téma csak most hajókkal, aztán jön a bűvös 15. perc, és más irányba hajóznak a történések, és ha más nem, pont ez az, amiért adok még egy pár rész időt a sorozatnak. Azt nem kimondottan mondanám, hogy a tényleges sztori fogott volna meg (mert egyelőre egyik karakter sem tűnik érdekesnek, és egyelőre az a bizonyos csavar is furcsának hat olyan módon, amilyennek nem kellene, pláne amilyen fejeket a lányok tanára/osztályfőnöke vág az első részben egy idő után), inkább "csak" az érdekel, hogy mégis meddig fogják elvinni ezt a bizonyos csavart, milyen merészek lesznek vele. Annál is inkább, mert a héten fogják adni a harmadik részt, és nem lepődnék meg, ha a Madoka után szabadon itt is arra szánnák az epizódot, hogy akkor most aztán sokkoljunk ott mindenkit ahol tudunk, főleg ahogy a második rész véget ért. Az AOTY potenciálos plecsnit mondjuk nem aggatnám még rá mert mondom, a tényleges sztori egyelőre hidegen hagy, de mint koncepciót, szerintem elnézegetem majd még egy pár részig, hátha kikerekedik olyasvalami belőle, ami meggyőz afelől hogy tényleges sztorinak lássam a sorozatot.
-
Kotetsujo no Kabaneri: szerintem nem árulok el nagy államtitkot azzal, ha azt mondom hogy a KnK akkora nagy AoT utánérzésnek jön le, hogy azt a vakok is látják a legsötétebb éjszaka közepén, függetlenül attól, hogy a KnK az óriás zombik helyett most csak szabvány ember méretűeket ereszt az itteni emberekre, és ugyancsak függetlenül attól, hogy az AoT nyugatias világa helyett ezúttal egy múltbéli steampunk Japánban játszódik a sztori. Ez a "múltbéli keleti világ steampunk köntösben" keverék egyébként rögtön a
Sakura Taisen-t juttatta az eszembe (annál is inkább, mert Ayame kvázi úgy néz ki mint az ST Sakurája), és kis túlzással ugyan, de csak ezért néztem bele a KnK-ba, mert anno az AoT olyasmi volt, ami hiába volt hangos és EPIC és beleaképedbe, ha egyszer se a sztori előadásmódja, se a karakterek cuzámmen nem nyerték el a tetszésemet. És ha csak ez alapján kéne véleményt formálnom a KnK-ról, akkor kvázi elintézhetném azzal a dolgot, hogy ez valóban AoT pepitában, kvázi ugyanazzal a sztori- és karakterkezelési stílussal (mert például igen, az erőszak mint olyan itt is annyira hangos és kendőzetlen mint egy matiné során, pláne a névtelen civilek/katonák szempontjából), bár azt mindenképpen hozzáteszem, hogy a főszereplő hármas (?) Ikoma-Mumei-Ayame talán egy fokkal tűrhetőbbnek tűnnek az AoT brigádjánál. Viszont a mérleg másik oldalán meg ott van az, hogy még mindig egy AoT utánérzésről van szó, szóval a részemről van még bőven hova melegedniük a szereplőknek, mert pölö Ikoma kvázi SM magánszáma az első rész végén Sawano AHOGYACSÖVÖNKIFÉR zenéjével enyhén szólva hozott flashbackeket az AoT-re a hatásvadászat szempontjából. A második részt még nem láttam mert inkább megvárom a tényleges adást (ami ugye a múlt héten majdnem mindenhol elmaradt a földrengés miatt), de egy pár részt esélyt így is adok a stuffnak, leginkább két okból: egyrészt, mert anno az AoT a harmadik résztől kezdett lejtmenetbe menni nálam és ki tudja, hátha a KnK nem követi-e el ugyanezt, másrészt pedig azért, mert hiába olyan a sorozat eddig amilyen, ha egyszer a vizuális oldal eddig nagyon jó összképet mutat, nem csak a picit retrósabb karadesignok miatt, hanem azért is, mert például a harcok egy picit "személyesebb" közegben zajlanak az AoT Pókember szimulátorához képest, és a WIT ilyen szempontból nem aprózta még el a dolgokat. Az már más kérdés hogy ez meddig fogja tartani magát, de csak mint sakuga eyecandy a sorozat még így is figyelemreméltó jelen állás szerint, és ha más nem, már ez is valami.
-
Kuma Miko: első látásra könnyen lehetne azt hinni, hogy a Flying Witch mellett ez a szezon másik holt nyugodt SoL címe, de SoL címke nem kimondottan fedi le ezt a sorozatot, a "holt nyugodt" rész pedig pláne nem, hiszen a KM inkább a karakterközpontúbb vígjáték vonalra megy rá, abból is annak a fajtájából, ami tud idézőjelesen durvább is lenni ha akar. Mert az egy dolog, hogy a sorozat maga valahol egy kevésbé elmésre kihegyezett Kázmér és Huba felállásra hajaz, de a sztori szempontjából sokat jelent az hogy egy elszigetelt faluban játszódik a sztori, és nem csak azért, mert a főszereplő Machi a városba vágyódik (miközben Natsu, a szó szerinti medve partnere többet tud a városról, mint talán az egész falu), hanem azért is, mert az említett durvulás a falusiak "tirpákságában" mutatkozik meg. Gondolok itt például arra, hogy már az első részben oktatást tartanak a kilenc éveseknek a falu medve-ember kapcsolatának mitológiai hátteréről, és hát a dolog kekszes oldala sem marad érintetlenül, és szerintem ez az a pont, ahol a sorozat meg fogja osztani a nézőket. Persze még így is poénosra van véve a figura (ami a részemről gyakrabban működik mint nem), és nyilvánvaló az is, hogy Machi/Natsu a hierarchia felsőbb fokán csücsülnek a többi szereplőhöz viszonyítva ha a nem-oktondiságról és azzal összefüggő közvetlenségről van szó, de biztosan lesznek olyanok, akiknek a sorozat humora inkább hat majd időnként ízléstelennek és tirpáknak semmint jónak, és nálam pölö a harmadik részben az egyik jelenet már kezdte súrolni azt a bizonyos vonalat, szóval nem érdemes abban a hiszemben belekezdeni a sorozatba, hogy egy ártatlan SoL-ről van szó. Nem is arra gondolok persze, hogy akkor most egy Panty & Stockingról van szó, hanem arra, hogy egy kissé hozzá kell szokni a sorozat stílusához a teljes élvezhetőséghez, de akinek például tetszenek a kisgyerek + bölcs állat párosítást szerepeltető stuffok, azok szerintem tehetnek egy próbát a sorozattal, mert ha nem is földre veretősen vicces, de a részemről a Flying Witch mellett lehetséges, hogy ez marad meg "másodélvonalbeli címnek" a szezon végén, mert van annyira "kópé" alapvetően, hogy például a harmadik részbeli rizikósabb jelenetet még le tudjam nyelni.
(ja, és ha már másodélvonal, a Jojo/Luluco páros továbbra is viszi nálam a szezont jelen állás szerint - a Luluco például annyira, hogy eddig EZ az a Trigger cím, ahol a részemről minden klappol, pláne az Inferno Cop/Ninja Slayer című borzadályok után)
De amúgy komolyan, ez a kép kb. úgy néz ki, mintha a Nisekois Chitoge próbálna Sabert cosplayelni, vagy nem is tudom... 
(Csak neki legalább nincs szétcsúszva a segge... XD)
. Hiába, úgy tűnik nem tudok úgy írni erről az izéről hogy ne csesztessem minden postomban, de az a baj hogy a Shingekitől elvonatkoztatva is tele van olyasmikkel, amik mindig az égbe tudják nyomni a vérnyomásomat. Most legalább egy jó jelenet volt a végén, amikor MC-kun mellett kifut a vonat, csak kár hogy LOLLER-chan azt is hazavágta. -_- Na de majd meglátjuk mi lesz ebből, sok jót nem várok, de heti 1 ep elmegy belőle.
Úgyis régóta volt már az Another tizedik (vagy tizenegyedik?) része, szóval épp ideje volt egy tisztességes utánpótlásnak ha az akaratlanul vicces horror zsánerről van szó, amiből az se vesz el semmit, hogy egyébként nyugodtan dolgozhattak volna a Shirobako S2-őn ehelyett, mert azt legalább tényleg "önmagáért" lehet szeretni.
