Initial D 1st Stage
Előzetes terveim szerint csak akkor szándékoztam billentyűzetet ragadni, ha már abszolváltam a teljes franchise-t, de nem, erről a cuccról írni
kell, mert valami halálosan belezúgtam már az elején és ez a l'amour a végéig ki is tartott.
Ha egyetlen (fél)mondattal kéne megindokolni, miért is olyan jó ez a cucc, akkor az a következő lenne: Mert minden benne van. Ehhez tegyük akkor még hozzá azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, ha az ember netán kiskora óta carfag, úgy a boldogsághormonok termelődése is arányos növekedést mutat. Alapvetően kétféleképpen lehet nekiugrani, majd összegezni és értékelni az Initial D-t (bár ez nyilván az összes specifikus témájú animére is ugyanúgy igaz): 1) laikusként és 2) "szakértőként". A dolog igazi pikantériája, hogy így is, úgy is ütni fog, épp csak, ha a 2)-es ligában játszunk, nagyobb eséllyel lesz az örömködésünk is hangosabb.
Laikusként (vélhetően) azért fogjuk szeretni, mert többnyire érdekes, non-sztereotíp karakterekkel kényeztet (persze azért van egy-két kivétel, mint a hangos-töketlen-lúzer legjobb barát of MC és a kötelező barátnő, akinek annyi szerep jut, hogy MC barátnője legyen), közben a mellékszereplők legalább olyan lényegesek lesznek, mint a főbbek, a riválisok nincsenek feleslegesen túlantagonizálva, mindenki világos célokkal van jelen, meg egyáltalán az egész anime egy roppantmód stílusos szerelmeslevél a
férfibüszkeségnek címezve. (Nem is véletlen, hogy kvázi mindenki ORE-vel hivatkozik magára.)
Aztán ott a sztori, ami egy klasszikus, de jól bevált formulát követ, kezdve a zero-to-hero főhőssel, a versenyzései és növekvő hírneve hatására egyre terebélyesedő környezetével, az egyre jobb ellenfelek felbukkanásával (de azért nem lineárisan és kiszámíthatóan jönnek az egyre imbább kormányhuszárok). Ennyi, ennél nem is kellett több ide, már csak azért sem, mert a célját és ívét világosan kijelöli, a szerepét pedig erőteljesen betölti.
További jótékony adalék a versenyek hangulatát maximálisan megdobó muzikális véna (bár az eurobeat egy erősen ízlésfüggő kategória, nekem sem a kedvencem amúgy, ám ide keresve sem találtak volna ennél jobbat, legalábbis gangstarapet, Snoop Doggokat és társaikat nagyon nem tudtam volna elképzelni), a jobbfajta humor és a kiváló pacing, ami nem csak a versenyeken kívül volt frappáns, de maguk a duelek sem voltak elnyújtva, a leghosszabbak is maximum másfél epizód alatt lementek. Dicséretes.
Aztán a móka ott válik igazán hangsúlyossá, ha az ember "szakértőként" pásztázhatja végig a D-t és bizony azt kell mondjam, amit a készítők letettek az asztalra, az több volt nekem, mint elegendő. Lássuk csak:
- Az autók az esetek döntő többségében autóként viselkednek (pár eltúlzott/elnagyolt jelenetet leszámítva), fizikailag nagyon rendben van az összkép, az olyan csemegék mint súlypont áthelyeződés, tapadási súrlódás, impulzus, impulzusmomentum, tehetetlenségek és egyéb megjelenő kényszererők és hatások se nem lettek beáldozva - módosítás gyanánt - a szórakoztatás oltára előtt, se nem tűntek el ebből az univerzumból.
- Az autók mind a valóságban is létező típusok és márkák. Persze kompromisszum gyanánt a gyártók megnevezésétől (mint Toyota, Nissan, Mazda, etc.) inkább elzárkóztak (licensz ugye), ellenben a típusokat a nevükön nevezték, és aki - hozzám hasonlóan - imádja a dögös Mazda RX-7 Type-R-t a Savanna RX-7-et vagy a remekül öregedő Nissan Skyline GT-R R32-t, az valsz tombolni fog örömében.
- Az autók mind-mind az eredeti motorhangjaikkal operálnak.
- A farolós mozzanatokra külön
szakértőt kértek föl, hogy elemezze ki az egyes jeleneteket és lássa el áldott jó szakmai tanácsokkal a készítőket.
- Végül az olyan apróságok, mint hogy külön odafigyeltek pölö arra, hogy egy FF (első kerék meghajtású) autó milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik egy FR (hátsó kerék meghajtású) kocsihoz képest, fékezés és kanyarodás közben mire kell figyelni, mikor lesz egy autó alul- illetve túlkormányozott, stbstb, egy szó, mint száz, a szakzsargont orrvérzésig nyomatták.
Végül a leglényegesebb, hogy legyen akár laikus, akár hozzáértő az ember, az Initial D egyetlen dologban mindenképp elmossa ezt a skatulyát, mégpedig a versenyek hangulatával. Használjon akármilyen kezdetleges CG-t is, a versenyek alatt nagyon gyorsan elfelejtjük ezt, mert ez az anime egy velőtrázó hangulatbomba, a sebességérzet maximálisan átjön és az "Anyád, milyen drift volt már ez!!!" felkiáltás meghatározóbb és gyakoribb szereplő lesz, mint a levegővétel. Engem szó szerint a székembe passzírozott ez a cucc és úgy voltam vele, ha netán dramaturgiai műként el is vérzett volna, akkor sem lettem volna képes haragudni rá, mert az élvezhetőség szekciót nálam úgy maxolta ki, mint azt eddig csak nagyon kevés üdvöske tette, DE mivel a többi szegmense is decensebb, jobb, illetve valamelyik még erősebb is, így a 26. epizód végére már azzal kellett kalkuláljak, hogy
9/10, ennél lejjebb egyszerűen nem adtam volna. Persze hátra van még a franchise nagyobbik szelete, de annyi bizonyos, hogy ezt az élményt már nem fogja tudni egyik esetlegesen gyengébb vagy rosszabb évad sem elvenni. Talán még egy Top 20-ba is tudott helyet bérelni.