Log Horizon első hat kötet
Amióta kijött az anime tervbe volt véve, hogy belenézek. Pár hete kijött a talán már egyszer itt is linkelt Arkada nevű anime video reviewer
kritikája, mely pozitív volt, úgyhogy belekezdtem. Az animébe és a light novelbe egyszerre. Alkalmasint lehet, hogy írok az animéről is mit nézel topikba külön, de egyelőre úgy döntöttem, hogy ide vésem a két műről a benyomásaimat.
Háttér információnak kell tudni rólam, hogy én kb. elvetemült .hack fan voltam úgy 10 évvel ezelőtt. Ezen rajongásom kicsit alább hagyott miután a franchise utóbbi produkciói messze nem voltak annyira fényesek. Mindenesetre annak idején, amikor kijött a Sword Art Online anime, az első pár részbe belenéztem és undorodva hagytam a fenébe. Ebből következőleg elég szkeptikusan álltam a kérdéshez, hogy nézzünk/olvassunk valamit ami ismét egy .hack klón. (És elszomorodva láttam, hogy az anime MAL lapján a relevant cuccokhoz SAO van oda téve sokszor... és egy árva .hack produkció sincs alatta.)
Nos határozottan pozitívat csalódtam. A cucc jó, messze jobb, mint amire számítottam. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy bizonyos szempontból jobb .hack klón, bármely .hack-nél. Miért? Mert a .hack sztorik általában egy-egy mystery körül forognak, amit körbe ugrálnak a hol érdekesebb, hol kevésbbé érdekes szereplők. De épp ezért magával a világgal keveset foglalkoznak, így az írók keveset nyúlnak a tényleges MMORPG kérdéskörhöz. Ez viszont sok esetben olyan bizar dolgok produkálásával jár, minthogy a high level karakterek azok legendások, vagy legalább is csak kevés játékosnak adatik meg az ilyesmi. (Összevetve azzal, hogy egy valódi MMORPG játékosainak általában több max level karaktere is van.) Vagy esetleg nullát látunk abból, hogy szereplőink MMORPG logika szerint taktikáznának. Tank/heal/damage kaszt? Minek az?
Miben más tehát akkor Log Horizon? Abban, hogy a történet - amúgy SAO-hoz hasonlóan - azzal indít, hogy pár százezer játékos egyszerrecsak azt észleli, hogy nem tud kilépni a játékból és - amúgy .hack-esen - az egész világot valósnak éli meg, tehát nem érzi a kontrollert a kezében. Nos tehát, akkor elkezdenek a hőseink nyomozni, hogy ki/miért/hogyan is tette ezt? Nope. Bár ez a központi kérdés, de nem ez az egyetlen probléma. (Nagyjából nem is jutottak még vele sehova.) A sorozat számos olyan kérdéskört felvet, ami a valós-ság és a videójáték logia összeütköztetéséből adódik. Csak, hogy nézzünk néhányat:
- Ha meghal egy játékos az feltámad? Ez a respawn tényleges effektív feltámadás?
- Mivel pár ezer ember van összezárva kijárat nélkül szüksége-e valami egyéb jogrendszer, esetleg poltikai vezetés, vagy elég-e mindaz, amit a "játék" "szabállyai" meghatároznak? (Értsd például zaklatás az bűntetendő? Ki által bűntetendő?)
- Az NPC-k emberek? Mármint vannak emlékeik, és beszélgetni lehet velük, viszont ők nem tudnak feltámadni. Hogyan kezeljük őket? Tárgyként vagy emberként? Ha emberként kezeljük akkor tehát ők is bírnak jogokkal? És kötelezettségekkel? Lépjünk-e velük szövetségre? Segítsük-e őket vagy van nekünk elég bajunk?
- És az NPC-k, hogyan kezeljenek minket? Elvégre ez egy középkori fantasy setting, itt etikettekkel bajlódó nemesek, és írni sem tudó parasztok vannak. Hogyan viszonyuljanak hát hozzánk, ezekhez a közvetlen, rendezetlen ám pofátlanul erős és pofátlanul okosnak (mint írtam egy átlag paraszt olvasni sem tud, mi meg koplex harci stratégiákról tárgyalgatunk) látszó szörnyetegekhez.
- Hogyan kell értelmezni a harci és egyéb szkilleket? Áll még a videójáték logika pl. arra, hogy crafting level kell valamilyen tárgy elkészítéséhez? Lehet-e halat sütni nyárson annak, aki nem séf?
Egyelőre úgy néz ki, hogy minden még működő játék mechanika mögött a fantasy világ által logikusan megindokolt jelenség van. Ugyanakkor ezeknek eddig csak töredéke derült ki. Hogy egyátalán most egy számítógép belsejében vannak-e szereplőink vagy ténylegesen egy másik univerzumban az viszont egyáltalán nem tiszta. Őszintén szólva a novel alapján erősen gyanítom, hogy nem. Az anime viszont az effektjeivel mintha arra játszana rá, hogy de igen.
A történet másik pozitívuma, hogy a fenti kérdésekkel a főszereplőt hagyják, hogy játszon, kiskapukat keressen. Ez pedig érdekes és váratlan csavarokhoz vezet. (Csak néhány dolog:
Elég pénzt gyüjtött össze azon tudás birtokából, hogy hogyan lehet ízletes kaját csinálni ebben a világban, hogy felvásárolja a Guild Hall-t, ahonnét az összes kis-közepes guild magán területe elérhető, így az abuzív guild-eket lazán ki tudta tíltani a városból. Vagy amikor épp olyanja volt egy jól megfogalmazott és kraftolt szerződés segítségével egy NPC-t kvázi-játékossá tudott tenni. lol.)
Ugyanakkor itt elérkezünk egy negatívumhoz is: azáltal, hogy a főhős egy jó szándékú zseni taktikus, aki Light Yagami módjára mindig megtalálja a kiskaput egyre inkább gary sue-t sikerült belőle csinálni. Őszintén szólva már nagyon várom, hogy valamit nagyon elb@sszon, csak, hogy legyen valami ami miatt izgulni is lehessen. Sajnos ez egyelőre nem látszik bekövetkezni. (Helyette inkább egy kötetre mellőzte az író, csak, hogy legyen másnak is lehetősége érvényesülni.)
Szerenécsre számos egész szórakoztató karaktert hoz még rajta kívül a sorozat, különösen kiemelném a kedvenc párocskámat Raynessiat és Krustyt. Minden kontextus nélkül annyit kell róluk tudni, hogy a hölgy tag az egy előkelő nemes kisasszony NPC, aki szive szerint tojna minden nemű etikettre és helyette inkább a nyári melegben a hideg márványra hajtva a fejét lehetőleg valami kényelmes ruhában döglene. Párja pedig egy kiegyensúlyzott és hidegvérű játékos, a legnagyabb raidelgető guild vezetője, akit kb. abszolút nem érdekel a csaj, pláne az etikett, csak épp elege van a random npckből akik fojton ilyen olyan dolgokkal akarnák b@sztatni, ezért kiváló kifogásnak találja, hogy hát neki találkozója van a csajjal. Akivel kb. nem beszél semmit, csak nagyjából kihasználják egymást, hogy szabadon dögölhessenek a nagy NPC-játékos egy hetes fogadás sorozat közepette. Viszont az a minimál párbeszédeik, amik vannak azok rendkívül szórakoztatóak. ... jah és ha ez még nem lenne elég, a fazon az amikor raid van akkor kb. berzerk üzemmódba megy és határozott boldogsággal és brutalitással úszkál a random goblinok vérében.
Összegezve igen kiváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni az egészből. Kezdetben járt az agyam, hogy valami érdemleges magyarázatot próbáljak találni, de nagyjából most épp így a hatos kötet fejleményei alapján fogalmam sincs, hogy mi van. Ja igen... nem is mondtam, a világ, amiben a játék játszódik az egy posztapokaliptikus Föld. Értsd a mi civilizációnk romjai megtalálhatóak szerte széjjel, plusz a földrészek, tájak stb. felismerhetőek. Effektíve főszereplőink kezdő városa az Akihabara romjain épült. ... Szal, de baromi kiváncsi vagyok.
ui.: Nem tudom, hogy kinek pozitívum, de akit érint az író tollából (khm. billentyűzetéből) pattint ki a Maoyuu Maou Yuusha is.
ui2: Jha igen. Még egy negatívum. Muszáj visszatérő mód poénkodni azon, hogy egyes női szereplőkkel más női szereplők szeretnek random ruhákba öltöztetősdit játszani? Ne tessék megijedni, semmi kifejezetten dominátrix felszerelés nem lesz, de hogy mondjam nekem vagy a tűréshatárom van nagyon alacsonyan, vagy nem tudom, de valahogy nem tudok hosszútávon kacagni, azon, hogy "Hehe, most jól átöltöztetem, pedig látom, hogy nem akarja. Hehe *rape face*"