Az év animéje nálam egyértelműen a
Nobunaga Concerto. Nagy meglepetést okozott, hihetetlen mennyire jól összerakott, hangulatos darab. Annak ellenére, hogy kapkodva adaptálja a történelmet (10 rész alatt kb. 20 évet követhettünk végig), élvezetes és érthető, de kimondottan azoknak ajánlom, akik ismerik a japán töri ezen szakaszát és Oda Nobunagáról is van valami fogalmuk, azonkívül, hogy hadvezér, és az elmúlt években túl sok (4) anime jött ki a nevével. Mert így üt igazán, szóval eléggé réteg cucc ez. De mondom, még ennek hiányában is szórakoztató a sztori, mert a karakterek szövege, viselkedése, motivációja teljesen érthetővé teszi. A fontosabb harcokat, eseményeket is mind kiemelik, alapjában véve pedig a történelem nem egy bonyolult dolog (az állandó önismétlésével főleg). Szóval érdemes próbálkozni vele azoknak is, akiket elrettent a téma.
A CG-je a másik ok, amiért szeretik elkerülni ezt a sorozatot, ami nagy butaság. Először én is húztam a számat, de lement az első rész és más látvánnyal és animációval nem is tudtam volna elképzelni. Ez is annyira az egész cucc hatása alá dolgozik, hogy az hihetetlen. Nagyon egyedi, szép hátterekkel, a karaktereknél az arcokra és a mimikára koncentrálva, ami a NobuCon egyik lényegét adja. Ugyanis ez egy újabb duma-sorozat. Nem a csatákat és az aktivitást kapjuk, hanem a mögöttük álló gondolatokat és párbeszédeket.
Az anime fűszerét az alapszituáció adja: egy tinisrác, random időutazik a középkorba, ahol belebotlik az arcra/alkatra teljesen ráhasonlító Nobunagába, aki arra kéri, hogy helyettesítse őt. Így egy nagyon szórakoztató és élvezetes baromságot kapunk, ami pofátlanul és extrémen használja ki a főszereplője adta lehetőségeket. Nincs rinya, nincs full komolykodás, csak egy laza srác, aki elfogadja a helyzetét és a legjobb tudása szerint éli tovább az életét. Külön öröm látni, ahogy az időutazás adta apróságokat beleszövik a történelem és a karakterek alakításába (itt nagy előny ismerni a hátteret, amihez igazából egy Nobu-wiki cikk elolvasása már elegendő lesz).
Nagyon tetszett nekem ez az egyveleg, ahogy érezzük a sztori történelmi súlyát, ugyanakkor végig nevetjük az egészet, a szövegnek, a mimikának, a jellemeknek és a seiyuuknak köszönhetően. Mert amiben, még szintén kimagaslott nálam idén, az a seiyuuk alakítása. Tele az ismerős nevekkel, ósiásira a NobuConra hangolódva. Miyano Mamoru Okabe óta most végre ismét zseniálisat alakított, megint sikerült egy kimondottan erre a karakterére emlékeztető egyedi hangszínt hoznia. De Mizuki Nana, Nakamura Yuuichi, Kaji Yuki, Fukuyama Jun, Sakurai Takahiro, Koyama Rikiya vagy Yuuki Aoi is felülmúlta magát nem egy pillanatában. (Na jó, ennél a pontnál már lehetXD, az elfogultság beszél belőle, de ezt eredményezte az anime összhatása.:P) A narrálás kellemes és pergős volt.
Az anime legnagyobb hibája, hogy csak egy reklám sorozat a jelenleg is futó mangához és az ősszel érkezett live actionhöz. Mindössze 10 részes, a sztori a 16 év körüli Nobunagával kezdődik, és kb. 20 évet ölel fel. Az utsó epiódhoz képest a haláláig még kb. 10 év van hátra, remélem, ha befejezik a mangát, akkor ezt a maradék 10 évet anime formában is megkapjuk akár pár részes TV vagy OVA-ként, akár movie-ként, mert csak így zárulna le igazán jól ez a bolond, de hűséges sztori. Ami még érdekes volt, hogy pont előtte jött ki a félig elcseszett, félig emlékezetes Nobunaga the Fool is, majdnem ugyan ezzel a készítő/seiyuu gárdával. A zenéjét is ugyan az készítette mindkét sorozatnak, ami itt is ott is fantasztikus lett.
Ennyi, ezt túl ragoztam, de jobbnak éreztem most ide írni, mint a mit néztél ajánlós topicba.
Az év második legjobbja az idei
Dragon Ball Kai, ami igazából nem ér a versenyben, de ennek ellenére is alázta nálam az új cuccokat. Ez három dolognak köszönhető:
1. Még mindig ez a shounen fight az egyetlen, aminek minden szereplőjét nem csak, hogy megtűröm, hanem egyenesen imádom, hála a személyiségeiknek, a családi-baráti-ellenfél kapcsolatoknak, és a „sosem halunk meg“ feeling Toriyama által képzelt formájának.
2. Kivágták azt a sok fárasztó fillert és túlhúzódott harc momenteket, ami az alapsorozatot sajnos sok helyen unalmassá teszi, de meghagyták a seiyuukat.
3. Hozza magát az új OP-ED felhozatal, élén a 2. Junjou endinggel.
+1. A Buu saga a kedvencem.
Szóval nagyon élvezem most ismét ebben a formában a franchise-t, az új OST az, ami helyenként tetszik, helyenként pedig a régiért kiáltozom. Ami még kicsit kellemetlen, hogy a nagy rajongásban, most elérkeztem oda, hogy beértem és hétről-hétre rawban követem, mert az angolra sem tudok várni (és DB esetében amúgy sem szükséges már a felirat, mivel amit esetleg nem ért az ember, arra emlékszikXD), de persze ennél a sorozatnál egy rész még a Kaiban sem rész, szóval döcögve, de haladok. Igazából tetszik, hogy így nézve egy újabb („a megőrülök, hogy mikor lesz már jövőhét“), manapság nagyon ritkán jövő érzés társul hozzá.
Ami még kiemelkedett nálam idén az a
Nozaki, ide idézem Junchi szavait rá, mert teljesen így érzem én is. Kár lenne ragozni a témát.
Junchi írta:zseniális humorral, szerethető karakterekkel és kiváló hangulattal megtámogatott darab, amit akár 50 részes kiszerelésben is elnézegettem volna.
A
Kiseijuu nálam csak ezek után kocog, mivel az előbb elsoroltakkal ellentétben még egyszer sem váltott ki belőlem ujjongást. Persze mindenképp egy jó cucc, és még hátra van a fele.
Magamhoz képest idén én is viszonylag sok sorozatot néztem, és majdnem mindegyik elszórakoztam, mégha a többségük középszerű/gyenge is volt. Kimondottan szar csak a Pupa lett nálam.
Ami a nem sorozatokat illeti egyelőre kettő tetszett. Egyik a 4 mini-részes
Steins;Gate ONA, nagyon meglepett, hogy ilyen jól sült el ez a kis fanservice adag. A másik pedig a
Giovanni no Shima film, amit az Anilogue-nak köszönhetően láttam. Nem túl kiemelkedő, de a témájában hasonló erőltetett Szentjánosbogarak sírjához képest ez egy sokkal tetszetősebb, értelmesebb darab.