Narancs FIN
Dupla ep, már felkészültem lélekben hogy egy örökkévalóság lesz végignézni, aztán feleannyi időnek nem tűnt, mint egy átlag rész ebből a cuccból, talán mert történt végre valami... ráadásul a legértékelhetőbb az egész animében. Csak az a gond hogy volt előtte 12 rész szenvedés...
Többi: bár a Bermuda-téma WTF és marhára idéten, de legyen, mert nem ez a cucc lényege (csak én ezért kezdtem bele egyáltalán), bár ha lógva hagyják ezt a vonalat, az sem sokat változtatna az összképen, lévén kismillió sokkal nagyobb problémám volt ezzel a sorozattal. Leginkább az, hogy:
1. a két főszereplő baromira fárasztó, ráadásul Kakeru a végére a gyökérkedései miatt még ellenszenves is lett, arról nem is beszélve hogy ezt az "ellökök magamtól mindenkit"-reakciót még irreálisnak is tartom az utolsó epizódokban. Nonszensznek érzem hogy egy ilyen suicid hajlamú figurának ne legyen semmiféle segélykiáltás-szerű megnyilvánulása, ráadásul elüti a felé nyújtott segítő kezeket. Komolyan, ha a levelek nem írják meg az öngyilkosságot, pusztán a reakcióiból sejtette volna a néző hogy Kakerunak egyáltalán mennyire súlyos ez az egész dolog? Irreális, egy ilyen hátterű tizenéves nem így viselkedik, még ha alapvetően zárkózott is, hanem kapva kap minden kapaszkodóért ami útjába kerül (barátok, társaság, szerelem, drog, alkohol, bármi). Nem is várom én el hogy mélypszichológiai szintre menjenek le egy shoujoban, de ha már a srác elcseszett önképe adja a sztori egyik gerincét, nem ártott volna jobban érzékeltetni valamivel a lefojtott angsten túl...
2. Nahoval sem az a fő gondom hogy bénáskodik, mert valahol még cuki volt az elején ahogy próbál közeledni, hanem amilyen módon ezt az anime tálalja: "megfogomakezed-nemfogommegakezed", járunk-nemisjárunk, szeretlek-ádeaznemjelentsemmit, stb... -_- Ezek egyértelműen kimondott evidens dolgok végig a cuccban, de azért nincs előrelépés és viselkednek mindketten autistaként e téren, mert addig is lehet húzni az időt és az angstet. Teljesen más a szitu ha nem ismerik egymás érzéseit, vagy legalábbis nem deklarálják nyíltan már az asszem a6-7. ep-ben. Akkor már volt egy vallomás, meg volt egy most is, a kettő között meg nem történt semmi olyasmi, ami a köztes gyökérkedést vagy bénázást indokolta volna, már azon kívül, hogy sajnálni kell Kakerut, mer milyen rossz neki, bezzeg a kölcsönösen (ÉS NEM EGYOLDALÚAN NAHO RÉSZÉRŐL!!!) kimondott szerelem az nemkell, mer... nemkell. Még csak nem is Naho sutasága ami bosszant, hanem hogy annyira nem érzem természetesnek ezeket a reakcióikat és annyira kiérzem a műdrámakeltő shoujo-s plot device-okat, hogy az már zavaró. És ezekkel megy el a műsoridő 3/4-e.
3. a mellékkarakterek valami iszonyú egysíkúak és érdektelenek.
4. A pacing csigalassú, de legalább ha feelinges lenne... Sajnos az se (IMHO).
Talán csak nekem tűnnek fel ezek, mert nem én vagyok a célkorosztály, de nem tudok elmenni mellettük + a Kayama által említett készítői hülyeségeket se tudom figyelmen kívül hagyni, egyszerűen szenvedőssé tették ezt a cuccot számomra. Se nem érdekes, se nem jópofa, se nem konzekvens, shipjeim sincsenek, love-vonal nem működik, nem is érdekel belőle senki. Lehetne mondani hogy "akkor ménem dobtad": mert még mindig kíváncsi voltam az időinfós vonalra, ami viszont csak a 12. epben jött
Úgyhogy az összképet tekintve egy
4/10-nél magam sem tudom többre pontozni.
Két jó pontot azért még felírok neki, az egyik a 6 résszel a szükségesnél később érkezett 13. epizód, a másik pedig a seiyuu-k. Számomra a cucc legértékelhetőbb része, tisztára olyan érzésem volt, mintha nem animét, hanem sulis doramát néznék, a társaságbeli beszélgetések témái, kis hülyeségei + a hangszín amivel előadták őket, nagyon "élőszereplősnek" és természetesnek hatott.
Hikari írta:A mindenen fujjolók meg túl sokat várnak az animéktól sztem úgy általában :p.
Kicsit OFF itt, belemenni sem akarok mert volt már téma bőven máshol: lehet hogy úgy tűnik egyikünk-másikunk, mintha kapásból lefujjognánk az összes érkező animut, azt az egyet-kettőt pedig, amit "nagy kegyesen" átengedünk a szűrőn, egy jegyzetfüzetbe lefektetett 500+ pontból álló szempontrendszer szerint pipálgatnánk-osztályoznánk direkt epizódonként belekötve minden apróságba, hogy a végén le lehessen vonni a konklúziót: "jóvan ez is szar vót" -
pedig nem. Konkrétan ettől a Naritól se vártam hűűűdenagy extra dolgokat, nem kell minden animének katarzissal végződnie vagy NGE-szerű mélypszichós mindfucknak lennie, de szórakoztató vagy szívmelengető pillanatokkal teli attól még lehetett volna. Van egy rakat "jópofa de amúgy semmi extra" sulis romantikus shoujo, amik szvsz jobban működnek ennél a cuccnál. Vagy lehetett volna drámai, de a fentiek miatt ezt a részét is olyan műdrámának éreztem, mint egy Key-féle LN-adaptésönt... Tudom hogy általánosan írtad ezt a kiszólást, úgyhogy csak annyit még, hogy már az is elég lenne ha csak szórakoztat egy anime, és emiatt el tudom nézni a hibáit, vagy legalább működik és leköt benne egy-két dolog annyira, hogy ne kezdjek el unatkozni (az sose jó, mert olyankor kötözködni is elkezdek), és talán nem kap a végén mestermű-státuszt, de legalább jó érzéssel állnék fel előle. A katarzis úgyis csak ritka cuccok kiváltsága, nem elvárás. Btw biztos van akinél működött ez a sorozat is, nálam sajnos elhasalt. Én se örülök neki, de ezvan.