Nem tagadom. Inkább a Pokémon eternal 10 éves Ash eternal filler kalandjait választom, a Team Rocket támogatásával, mint a Digit. A Pokémonból amúgy egészen tetemes mennyiséget letoltam anno, pölö a sima sorozatot végig és az Advancedből is elég sokat. A D&P már agyilag felcseszett, ahhoz már nem volt ingerenciám.Titkos írta:mert közismert, hogy Junchit a világból ki lehet kergetni azzal a franchise-al. XD Persze gondolom, hogy nyilván nyomósabb okai is vannak rá, hogy kevésbé bírja ezt a filmet. XD
No, és akkor, ami az Akamét illeti, leírok róla mindent, amit tudni kell, úgyis mostanság nagyon képben vagyok vele, még talán jobban is, mint kellene.
Szóval jah, az AgK alapvetően egy olyan sorozat, amit, ha kedvelni is fog az ember, az nem a sztori vagy az újszerű ötletei miatt lesz. Alapvetően kvázi ugyanolyan shounen, mint mondjuk a holy shounen trinity, de mégsem. Az ember arcába itt is bele lesznek erőltetve a szokásos sáunen-klisék, viszont sokszor igyekeznek ezeket rendre megcsavarni, vagy nem pont úgy odahajítani a néző elő, ahogy arra asszociálna.
Kezdjük mindjárt a főszereplő bandával, akik bár egy korrupt, visszataszító, az erkölcsösség intézményén komoly csorbát ejtő birodalmat akarnak megbuktatni, mégsem úgy igyekeznek ezt megtenni, hogy "OMG, leütjük a főmuftit, a többieket meg finoman megkérjük, hogy legyenek szívesek nem beleavatkozni a dolgainkba". Itt sokkal inkább van szó arról, hogy aki az útjukba áll és a birodalmat szolgálja, azt ők egyszerűen leölik. Felnyársalják, kettévágják, agyonlövik, szétszabdalják és bármi egyéb. És ezt most direkt azért hoztam ilyen formában be, hogy azért az is egyértelmű legyen, hogy a gorefest kiemelt jelentőségű ebben a cuccban. Ez egyrészt negatívum, mert hát enélkül is lehet célt elérni, viszont lesz egy jótékony, pozitív oldala is, amire mindjárt vissza is térek.
Szóval a főhősbanda messze nem olyan fehér, mint azt shounenekben megszokhattuk. Jó, persze nem kell rögtön Edmond Dantes-ra, meg Emiya Kiritsugura gondolni, szal nem ilyen kaliberű antihősők, inkább csak olyanok, amik a zsáner halmazát egyértelműen definiálják. Maga a gárda amúgy a szokásos csapat, gyakorlatilag mindenféle otaku-fétist kielégítenek vele, kezdve a dojikko-meganevel, folytatva a sort a klisé tsunderével, a kitchen-waifu kuuderével, az oppai onee-sannal és a trollkodó bishoujóval. Újabb pont, hogy ha szeretni is fogjuk esetleg a főhősbandát (én amúgy annyira nem bírom őket, de ez mellékes), akkor az vagy azért lesz, mert megtaláltuk a magunk fétis-forrását vagy mert örömködünk benne, hogy végre egy olyan társaság, akik nem restek megölni azt, aki az ellenfelük. Én ennek spec kimondottan örültem és örülök a mai napig.
Aztán ott van az "érem" másik oldala, a gonosz-banda (legalábbis az első számú csapat, mert a mangában lesz majd még egy, de ők már egy fillért nem érnek, mert náluk valahogy el kellett sütnie az alkotónak a kötelező OMG, WE ARE EEEVIL puskát). Én speciel őket szeretem az egész cuccban a legjobban, mert tényleg az van, amit U-n is írtam, hogy eléggé unikális társaság. Összetartanak, törődnek egymással, ha elhullik egy társuk, azt meg akarják bosszulni és még slice-of-life részeket is kapunk tőlük, ahol azt látjuk, hogy ugyanolyan emberek, mint a főhősök. Persze a manga oldaláról nézve a "rossz" oldalon állnak, hiszen a korrupt birodalmat szolgálják, de inkább ilyen "hiszünk a saját igazságunkban" stílusban, semmint "höhö, mi is ugyanolyan mocskok vagyunk, mint a vezetőség". Ettől mondjuk még nem lesznek teljesen (anti-)fehérek, inkább sötétszürkék, szal a vezetőjük, Esdeath (a nazi icebitch xD) például egy szadista vadállat, aki kíméletlenül odébb pakolja az ellenlábasait, mégsem vált ki egyértelmű utálatot a nézőből, mert amúgy nagyon jó vezető, a beosztottjaival hímes tojásként bánik és van egy dere-dere oldala is (bár én ezt mondjuk rohadtul erőltetettnek tartom, de a fanok többsége kajálja, szal...). A másik, hogy az ő ligájukban játszik az a két karakter, akiknek a kapcsolata az egyik legtermészetesebb, amit shounenben valaha is láttam. Persze most írhattam volna "románcát" is, de nem tehetem, mert az author b*szik rá nagy ívben, hogy kánon-couple-re hozza végre ki őket, holott évek óta kapják a developmentet és még 4chan, meg pixiv is kábé egy emberként szurkol nekik... /angry fanboy moment
Ami az animét illeti: a 18. részig kimondottan jó munkát végzett White Fox az adaptálással, még ha sokszor nem is úgy vittek képernyőre dolgokat, ahogy kellett volna (értsd: ahogy akartam : P), viszont a legutóbbi epizóddal teljesen elkanyarodtak a mangától, úgyhogy én inkább utóbbit javasolnám bedarálásra, már csak azért is, mert bár az anime designja nem olyan rossz, de a mangáé így is ezerszer különb. A harcok is nagyon kellemesek, ahogy a karakterdesignok és a panelkezelés is.
A fanservice oldalához annyit, hogy bár van benne, de azért messze nem Rosario-színvonal, már csak azért sem, mert pont annyi szervíszüt vett csak át a mangából, amennyi egyébként is van benne. A hárem jelző pedig alapból sem állja meg a helyét, már csak azért sem, mert MC-nk - ennyi spoiler valsz belefér - a későbbiekben ténylegesen összejön az egyik csajjal. Persze lesz a többiek részéről is némi kacsintgatás az MC felé, de semmi messzire menő.
Még egy dologra visszatérve, aztán most mát lassan tényleg leállok, mert még a végén megdöntöm a "Titkosi rekordot", már ami a karakterszámot illeti. :3
Amit még nagyon szoktak karmolni emberek ezen a cuccon, azok a váratlan halálozások körülményei. Sokszor a Trónok Harcához mérik az AgK-ban lévő mészárszéket, mert tényleg arról van szó, hogy BÁRKI meghalhat benne (jó, kivéve talán a címszereplő Akamét). Ahogy R. R. Martin, úgy a mangát jegyző Takahiro is nyugodtan rákérdezhet: "Mond, ki a kedvenc karaktered? Hadd öljem meg őt legközelebb". A manga mostani fejezeteiben már az eredeti társaság (főhősbanda + Esdeath csapata) fele sincs meg. Ez egy roppant kellemes ízt ad ennek a cuccnak, szal legalább tényleg átérzi az ember, hogy itt vérre menő küzdelmek vannak, ahol nincs ilyen Blöccs-féle plot-shield-fest, csak azért, mert népszerű/jófiú/whatever vagy. Ha elnéz valamit benne valamelyik karakter, akkor a következő képkockán már azt látjuk, hogy kiskanállal kaparják össze a maradványait. A hasonlat maga pedig nem is akkora túlzás, lévén néha tényleg olyan brutálisan végeztet ki a mangaka bizonyos karaktereket, hogy már-már szinte sajnálom a fanjait. Ennek persze lesz egy kissé hatásvadász, cheap sokkolásra játszó oldala is, de na... valamit valamiért.
További kellemes adalék a női szereplők hasznossága, akik végre nem csak hílingre, meg damsel-in-distressre lesznek ott, hanem 1) komolyabb szerepük van, 2) táposak, mint állat, sokszor a férfikollégákat is rendre megszégyenítve.
Mindent összevetve én azt tudom mondani, a mangát mindenképp érdemes elkezdeni. Az elején még annyira nem lesz meg a bája, inkább majd csak attól a ponttól, mikor a Jägerek is felbukkantak, de onnantól egy eléggé addiktív olvasmánnyá válik, bár továbbra is hangsúlyozom, hibái annyi, mint a tenger. Nálam mindenesetre ez most a nr. 1 guilty pleasure, ami miatt fanartokat túrok, shippingelek és még azt is elérte, hogy évek után ismét felmerészkedjek fórcsánra.