Aoianime Fórum

Cruel Angel írta:... én meg most épp a Saya no Utát olvasom nintendo DSn.

Kemény vagy mint a vídia hallod.

Én e-inkest használok nem fárassza a szemet de csak fekete fehérben jelenit meg.

Cruel Angel írta:... én meg most épp a Saya no Utát olvasom nintendo DSn.

Na akkor majd számolj is be róla! Kedvenc ending?

scineram írta: Na akkor majd számolj is be róla! Kedvenc ending?

Asylum End. Az még szép. Meg összevetve a világ szempontjából is az a legjobb. XD (ártatlan lelkivilágom van, na)
Amúgy mint B horror az egész sztori nagyon nagyon jól működik. (Főleg a bad end.) IMHO bátor dolog volt az készítőktől ezt így ahogy prezentálni. Főleg nagyon jó húzásnak tartom, hogy a point of view az folyamatosan változik Fuminori és a "Külvilág" között. Ezzel kb. olyasmi hatást értek el, mint pl. Death Note, ahol a főhős egyértelműen gonosz, és az ő gonoszságát jól húzza alá, hogy "kívülről" is látjuk, tehát nem muszáj neki drukkolni, de elméjének működése az egész történet alatt átlátható.
Szal na: Jó volt, de valszeg nem fogom még egyszer elolvasni, nem vagyok egy igazi horror/gore fan. Úgyhogy, már olvasok is valami lélekmelengetőbbet: Fate/Stay Night.

Nekem a Kouji End volt a kedvencem, bár mindegyik szép volt. Viszont amikor Kouji látta, hogy a monszta Fumnori felé kúszik, és megpróbálta megakadályozni, ott elsírtam magam. Elég szürreális volt így reagálni egy olyan jelenetre. Amit még nagyon bírtam, hogy a soundtrack jól festette alá az egészet, a félelmetesebb jeleneteknél is iszonyat hatásos tudott lenni. Egyébként én sem tudtam mindig, kinek is szurkoljak, szerencsére mindenféle irányú befejezéseket kaptunk.

Ayla írta:én is épp újraolvasok.

immáron hatodjára: Philip Pullman: Északi fény avagy Arany iránytű : )

ma kaptam meg de érzem, hogy reggelre már kivégzem....

Én épp tegnap fejeztem be, már a második kötetnél (A titokzatos kés) járok. Sokan mondták, hogy az első könyv a legjobb, de nekem pont most jön be irdatlanul a sztori, hogy Slidersesen ide-oda csúszkálnak a világok között, meg hogy Lyra mellett kaptunk egy újabb főszereplőt, ezúttal a "hazai pályáról". Persze az első sem volt rossz, csak nekem az inkább érződött felvezetésnek (tudjátok, mint 26 részes animéknél úgy az első 8-10 epizód XD), meg az is igaz, hogy én a filmmel kezdtem, így az első kötet eseményeit már 90%-ban előre tudtam.

Egyébként egy nagyon fantáziadús, érdekes, és eredeti fantasy, felüdülés a sok "orkok, tündék és törpök" stílusú sztorik után, ugyanakkor mégsem egy sima gyerekmese, elég brutál események történnek benne helyenként (fizikai és morális értelemben is).

Illetve nem most olvasom, mivel már úgy 1-2 hónapja fejeztem be, de muszáj szót ejtenem róla: Andrzej Sapkowski: Vaják - Az utolsó kívánság

A Witcher című lengyel fantasy regénysorozat (meg PC játék, film, és TV sorozat XD) első kötetének első magyar kiadásáról van szó, ha valaki jobban ismeri ezen a néven. Még anno a PC játék első részének megjelenésekor olvastam róla egy kis ajánlót, és egyből kíváncsivá tett a világa, ugyanis ez is szakít némileg a megszokott fantasy sémákkal. Ugyan találunk benne olyan "kötelező" lényeket, mint elf, törp, stb., viszont a legtöbbjük inkább a Kelet-európai folklórból/legendákból merít, szóval van itt striga, ruszalka, kikimora, stb. Szintén felüdülés, ha valaki már unja, hogy mindig orkok, sárkányok, és hasonlók támadnak hőseinkre. A könyv hangulata valami hihetetlen, egyik ismerősöm kitűnően jellemezte, amikor azt mondta, hogy "olyan, mint egy fantasy világ, ahová beköltözött a globalizmus". Sok szereplő számító, pénzéhes, esetleg rasszista, a különböző kasztok között ellentétek feszülnek (pl. városi tanács vs. papnők szentélye), sok az érdekember, és ami más fantasyban normális, vagy elfogadott, az itt nem biztos, hogy szintén az (pl. sokan ferde szemmel néznek a mágusokra, ez kifejezettem tetszett XD). Kedvenc jelenetem volt pl. amikor Geralt, a főhős arról panaszkodik, hogy a vajákszakma ma már nem annyira kifizetődő, mint hajdanán, a múltkor is le akart vágni egy sárkányt, amelyik a birkákat kapdosta fel a mezőről, de a parasztok rimánkodtak, hogy ne tegye, mert a földesúr kislányának kedvence, és ha megteszi, ők estére mind karóba lesznek húzva. XD Szóval elég "realista" a cucc. XD Az egész könyvből mégis talán a párbeszédek a kedvenceim, hihetetlen az a stílus/fogalmazásmód, ahogyan egyes karakterek előadják gondjukat-bajukat, nyoma sincs a más fantasykban jelenlévő erőltetett költői körmondatoknak és hasonlóknak, ezek úgy beszélnek, mintha tényleg a XXI. században járnánk. XD Mondhatnám úgy is, hogy ha a mágiát és a természetfeletti lényeket kivennénk belőle, akkor egy teljesen hihető középkori sztorit kapnánk. A karaktereket szintén egész jól eltalálták, kedvencem volt a Kökörcsin néven futó trubadúr, akit természetesen csak a művészet és a nők érdekeltek. XD Gondolom már ebből is látszik, hogy humorban sem szenved hiányt a történet, bár ez a humor általában igencsak fekete. Grandiózus sztorira mondjuk senki ne számítson, ez még csak egy novelláskötet, 6 rövidebb kalandját meséli el hősünknek. Aki vevő a nem szokványos fantasykra, az mindenképpen tegyen vele egy próbát, engem meggyőzött, pedig nagyok voltak az elvárásaim.

Titkos írta:Illetve nem most olvasom, mivel már úgy 1-2 hónapja fejeztem be, de muszáj szót ejtenem róla: Andrzej Sapkowski: Vaják - Az utolsó kívánság)

Én meg épp most kezdtem el olvasni. Az első történeten vagyok túl, és eddig tetszik. Tényleg sajátos a hangulata és jók a szövegek is benne, pl. amikor a várnagy kifejtette, hogyha mégsem sikerül levennie az átkot a hercegnőről, akkor ölje meg, és mondja azt, hogy történt egy kis munkabaleset. XD

Igen-igen, pontosan erre a stílusra gondoltam, ez fogott meg a könyvben a leginkább, és kb. végig ilyen lesz. Egyik történetben eljutnak valami országhatár menti faluba, ahol babonásak az emberek, stb., és van egy könyvük, ami elvileg mindenre tud megoldást, de valójában inkább népi bölcsesség és babonák keveréke, aminek a fele sem igaz. XD És meglátják, hogy mit ír a vajákokról: "Valyákos mások által vajáknak nevezett. Hívni őt nagy veszélyt jelent, de kell, mert ha a szörny s a féreg ellen mi sem használ, a valyákos megbirkózik vele. Ügyelni kell ámde, hogy a valyákost meg ne érintsék, a mert megrühesedni lehet tőle. lányokat meg előle bújtetni kell mert fickós a valyákos mindennek fölötte. Habár a valyákos igen kapzsi s aranyra éhes ne adjatok neki többet, mint: vízbefúltért: ezüstgarast, vagy egy s felet Macskafajzatért:ezüstgarast kettőt. Vérivóért ezüstgarast négyet..." És Kökörcsin ott röhög Geralt mellett, hogy "Miért, szerintem egész találóan jellemez." XDDDDDDDDDD

Szerintem írok majd a kiadónak, hogy tervezik-e a többi kötetet is, mert nagyon fanja lettem. XD

Nekem nagyon tetszik a második történetben az elátkozott fickó is, aki nem akarja, hogy levegyék róla az átkot, mert egyébként nem kellene a nőknek, így meg felajzza őket a mássága és olyanokat kiabálnak neki az ágyban, hogy "Harapj belém, te állat!" XD

A Kökörcsinre már volt egy kisebb utalás, és az alapján nagy arc lehet a pasi.

Ja igen, ezeket az enyhén(? XD) 18-as mozzanatokat is szerettem a könyvben. A mellékszereplők közül szintén kerülnek ki hatalmas arcok, pl. "A világ peremén" sztoriban lesz egy olyan szereplő, akinél sajnáltam, hogy nem maradt állandó karakter. XD Meg egyébként ha megfigyeled, 1-2 ismert mesére is utalnak, pl. ez az elátkozott fickós sztori eléggé Szépség és szörnyeteg feelingű, a közvetlenül ezután lévőben pedig még egyértelműbb lesz majd az egyik szereplő Hófehérkés háttérsztorija. XD Amúgy ha majd a legvégére érsz, te is nyugodtan véleményezd, kíváncsi vagyok, de persze közben is írogathatod róla a benyomásaidat, legalább valakivel meg tudom beszélni a jó jeleneteket. XD

Mivel új könyvet jó régen nem tudtam beszerezni, ismét elővettem Orwell-től az 1984 c. regényt. És sokadik alkalommal olvasva is imádom. Hatalmas igazságok vannak benne, és még ha a történet fikció is, egy ilyen jövőkép nem is annyira elképzelhetetlen. Sőt! Akár a mostani rendszerre is ki lehet vetíteni.

Negyedikén jön, annyi év várakozás után, a Katawa Shoujo. Na akkor azt fogom.

Fate/Zero: Az anime előtt is tervbe volt véve, hogy el fogom olvasni, most így némileg részletekben de elolvastam. Azt kell, hogy mondjam, az író zseniális. Zsenije abban mutatkozik meg, hogy gyakorlatilag nincsenek főszereplők. Kétségtelen - főleg a vége fele - némileg többet foglalkozik a Kiritsugu vs. Kirei ellentéttel, de ez érthető is. (Tekintve, hogy egyrészt a végére némileg megfogyatkozott a szereplőgárda, másrészt meg ha már F/SN előtörténet nyilván rájuk kell kihegyezni a befejezést.) Ennek ellenére minden master, minden servant kapott számos lehetőséget, hogy az olvasó megismerje őket, megértse céljait stb. Főleg kiemelném itt Sabert, aki meglepő módon majdnem mellékszereplővé van degradálva a számtalan többi karakter mellett. Ennek ellenére jobban, hihetőbben, megérthetőbben van írva, mint ahogy az az F/SN Fate routján volt!
A másik nagy előnye a regénynek, hogy mivel nem Nasu írta, ezért meg van benne minden ami miatt Nasu-sensei világát szeretik a rajongók, de a számomra néha már unalomba fulladó expozíciók arra vonatkozólag, hogy egy adott varázslat/képesség/stb. mégis, hogy s miként működik gyakorlatilag elenyészőek.
Szóval na, tessék olvasni, mert jó. Aki szerette az F/SN animét az azért. Aki nem szerette az F/SN animét az azért. Bárkinek ajánlom, akit nem borzaszt el az Urban-Fantasy gondolata.

Nem te vagy az első, akitől ezt hallom, hogy szerencsére a Fate/0 Nasu világa, de Urobuchi írta, igaz, ezt az anime kapcsán mondták. Tényleg nem semmi az arc, bár én csak a Saya no Uta és a Puella Magi alapján beszélek.

Ez amúgy fanfordítás netről?

Igen, baka-tsukiék fordítása szerintem teljesen korrekt.

John Ajvide Lindqvist-
Hívj be!

A könyv egyenest magához vonzott! Utolsó példányként találtam rá a könyvesbolt egy olyan eldugott zugában, ahol senki sem számított volna rá, hogy felbukkanhat egy ilyen poros, de félelmetesen ragyogó csillag. Mintha érezte volna, hogy őt akarom, holott a címét se tudtam…..

Egy normál vérmérsékletű, egészséges vérnyomású (épeszű) ember már az első fejezet felénél becsukja a könyvet. Velem az ellenkezője történt. Nem csak arra gondolok, hogy nem tudtam abbahagyni, hanem arra is, hogy nem én nem tudtam becsukni, épp ellenkezőleg, Ő nyitott ki engem.
A kíméletlenül realisztikus világnézet átlag emberek, kamaszok, gyerekek szemszögéből önmagában elég ahhoz, hogy alapjaiban rengesse meg az olvasó reklámoktól elnyomott, média által ködbe borított lelki világát. Ráébreszt arra, hogy hol is élünk mi pontosan. A minket körülvevő világ legmélyére hatol választékos fogalmazásával, részletes, néhol metaforikus leírásaival. Nyersen kimondja a valóságot, nem fél a szemünk elé tárni a földi pokol apró, de hátborzongató bugyrait, valamint nem riad vissza attól sem, hogy az emberi test külső és belső anatómiájára részletesen kitérjen.
Megrémiszt, adrenalint pumpál szavaival a szürke hétköznapok során elpunnyadt vérkeringésünkbe, ezt kísérve 200as vérnyomással, végül néhol felbolygatja emésztőrendszerünket egyes egyszerű, ámde tintával és aprólékossággal nem spóroló leíró részeivel…. Ha egyszer magával ragad, soha többé nem ereszt el!

Nem hagyja, hogy valaha is elfelejtsd!

1981. ősze. A svédországi peremvárosban, Blackebergben, a szokásos módon zajlik a mindennapi élet. A napilapok egy újságcikket közölnek a közeli erdőben történt gyilkosságról. Az emberek suttogni kezdenek rituális gyilkosokról, meg szektákról a kiváltképp furcsa és hátborzongató ’meglékelés’ féle módszer miatt.

Lehet, hogy a gyilkos épp a szomszédod?
Sosem lehet tudni… Mindenesetre egy 12 éves fiú fantáziáját megragadja a dolog. Életét pedig még inkább felkavarja a tömbházba költözött új lakó. Az új lányban felfedez valami szokatlant, valami különlegeset, ami megváltoztatja hátralévő életét.
Egy Rubik-kocka mely életre szóló barátságot köt, egy viszonzatlan, elkeseredett szerelem, mely csúfos véget ér, és a világ mely minden borzalom ellenére semmit sem változik….

Olvasói vélemények:

„Ha Rice művei operák, Lindqisté punk alkotások!”
-Eva Johansson, SVD


„Eleinte a szavak hideg zuhanyként érnek, a végén viszont felfrissült érzés tudni, hogy a hideg zuhany elmosta a ködöt a lelkünkről, és eláztatta a hályogot a szemünkről. Most már látunk!”
-H. R.

„Hátborzongató tündérmese.
Érzékeny, kísérteties, költői.”
-Guillermo Del Toro



szép megfogalmazás?:DD házi volt

John Ajvide Lindqvist-
Hívj be!

A könyv egyenest magához vonzott! Utolsó példányként találtam rá a könyvesbolt egy olyan eldugott zugában, ahol senki sem számított volna rá, hogy felbukkanhat egy ilyen poros, de félelmetesen ragyogó csillag. Mintha érezte volna, hogy őt akarom, holott a címét se tudtam…..

Egy normál vérmérsékletű, egészséges vérnyomású (épeszű) ember már az első fejezet felénél becsukja a könyvet. Velem az ellenkezője történt. Nem csak arra gondolok, hogy nem tudtam abbahagyni, hanem arra is, hogy nem én nem tudtam becsukni, épp ellenkezőleg, Ő nyitott ki engem.
A kíméletlenül realisztikus világnézet átlag emberek, kamaszok, gyerekek szemszögéből önmagában elég ahhoz, hogy alapjaiban rengesse meg az olvasó reklámoktól elnyomott, média által ködbe borított lelki világát. Ráébreszt arra, hogy hol is élünk mi pontosan. A minket körülvevő világ legmélyére hatol választékos fogalmazásával, részletes, néhol metaforikus leírásaival. Nyersen kimondja a valóságot, nem fél a szemünk elé tárni a földi pokol apró, de hátborzongató bugyrait, valamint nem riad vissza attól sem, hogy az emberi test külső és belső anatómiájára részletesen kitérjen.
Megrémiszt, adrenalint pumpál szavaival a szürke hétköznapok során elpunnyadt vérkeringésünkbe, ezt kísérve 200as vérnyomással, végül néhol felbolygatja emésztőrendszerünket egyes egyszerű, ámde tintával és aprólékossággal nem spóroló leíró részeivel…. Ha egyszer magával ragad, soha többé nem ereszt el!

Nem hagyja, hogy valaha is elfelejtsd!

1981. ősze. A svédországi peremvárosban, Blackebergben, a szokásos módon zajlik a mindennapi élet. A napilapok egy újságcikket közölnek a közeli erdőben történt gyilkosságról. Az emberek suttogni kezdenek rituális gyilkosokról, meg szektákról a kiváltképp furcsa és hátborzongató ’meglékelés’ féle módszer miatt.

Lehet, hogy a gyilkos épp a szomszédod?
Sosem lehet tudni… Mindenesetre egy 12 éves fiú fantáziáját megragadja a dolog. Életét pedig még inkább felkavarja a tömbházba költözött új lakó. Az új lányban felfedez valami szokatlant, valami különlegeset, ami megváltoztatja hátralévő életét.
Egy Rubik-kocka mely életre szóló barátságot köt, egy viszonzatlan, elkeseredett szerelem, mely csúfos véget ér, és a világ mely minden borzalom ellenére semmit sem változik….

Olvasói vélemények:

„Ha Rice művei operák, Lindqisté punk alkotások!”
-Eva Johansson, SVD


„Eleinte a szavak hideg zuhanyként érnek, a végén viszont felfrissült érzés tudni, hogy a hideg zuhany elmosta a ködöt a lelkünkről, és eláztatta a hályogot a szemünkről. Most már látunk!”
-H. R.

„Hátborzongató tündérmese.
Érzékeny, kísérteties, költői.”
-Guillermo Del Toro



szép megfogalmazás?:DD házi volt

Az Árnyak útján.

nem semmi egy könyv, félelmetes őszinteséggel beszél mindenről, és nem kertel a kisípolós részeknél sem.

Egy kis infó

Philip Pullman: A Sally Lochart sorozat

Az első könyvőn vagyok túl és épp a második kötet legelején vagyok.

Hát valami szörnyedelmesen rossz. Úgy gondoltam a amásodik kötetnek adok még 50 oldalt és kész letettem. Pedig az Úr Sötét Anyagai beelőzte nálam a Harry Pottert és egy színten van a Dorian Gray-el. Akkor hogy lehet az, hogy ugyanannak az írónak ilyen borzadalmasan gyenge írása legyen, úgy eladva hogy hűdejó meg xyszor volt bestszeller. EZ?!

Erről egy könyv jutott eszembe, amit egyik ismerősőm olvasott. A címére már nem emlkészem, valami molyszagú volt (történelmi). Romantikus dráma, vagy valami hasonló. A könyv 90%-a abból állt, hogy a főszereplő rinyál, meg veri magát, meg szerelmes, de most nem, de ez, de az... a szokásos rossz szappanopera melodrámáját simán hozta. Aztán az utolsó pár fejezetben egy kedves pálfordulással valami teljesen váratlan, és epic dolgot hoztak ki belőle. Csajszi mondta, nem tudja, mit kezdjen vele: az eleje borzalmas volt, de a vége meg borzalmasan jó...

Amíg a posztod elejét olvastam aszittem tvájlájt XD

Ayla írta:Amíg a posztod elejét olvastam aszittem tvájlájt XD

XDDD
Azt is olvasta, tán fogadásból, vagy valami. Nagyon küzdött, hogy ne vágja falhoz. XDDD

A Sally Lockhart sorozat dobva szerintem nemcsak, hogy nem az én műfajom, de rossz is. Minden túl kiszámítható, tehát kriminek sem jó, hétköznapinak meg túl komplikált és nem is olyan érdekfeszítő.

Most kérdés mit folytassak/fogjak neki:

Susanne Clarke: A hollókirály
A Dűne 2 - ehhez még minidg nincs hangulatom....
Thomas Hardy: The Trumpet Major
Kalóz-történelem könyv
vagy
Benedek Elek - Kék mesekönyv

Várom a szavazatokat

Andrea Cremer: Bloodrose – A döntés 10/10
Ez a rész már egyáltalán nem volt tinis, romantikusnak sem nevezném. Jobban hasonlított egy kalandregényre, vagy egy fantasy Rpg-re. Szerettem, hogy minden szereplő más típusú fegyverrel harcol, szerettem, hogy a harcok izgalmasak, kiszámíthatatlanok és tragédiákkal járnak. Tetszett, hogy a helyszínek változatosak voltak és tiszta RPG-sek.
http://elhaym.wordpress.com/2012/04/24/ ... s-3-kotet/

Julianna Baggott: Tiszták 10/9
Mielőtt kézbe vesszük a Tisztákat jó tudni, hogy ez nem egy ifjúsági romantikus regény. Történet annál sokkal komolyabb. Véres, kegyetlen, hangulat meg végig nyomasztó. Világ, történet zseniálisan ki van dolgozva, minden valósághűen van ábrázolva. Reméljük ez a félelmetes jövőkép sohasem fog bekövetkezni.
http://elhaym.wordpress.com/2012/04/24/ ... k-1-kotet/

Nalini Singh: Borzongás 10/10
Nagyon vártam a 3. kötetet. Éreztem, hogy ez a rész más lesz mint az eddigiek. Ez a változás nagyon jót tett a sorozatnak, imádtam minden sorát. Itt végre a férfi főszereplő volt mentál, és a lány sem macska, hanem farkas alakváltó. Izgalmakon, történéseken volt a hangsúly. Erotika, szex nagyon kis mennyiségben fordult elő. Akik a Látomást azért nem szerették, mert sokallták benne a szexet, akkor ez a rész nekik való lesz. Szerintem le sem tudják majd tenni.
http://elhaym.wordpress.com/2012/04/04/ ... ngeling-3/

Brenda Joyce: Halálos ígéret 10/10
Olvasás közben sokszor összeszorult a szívem, Joyce mesterien tud írni érzelmekről, fájdalmakról, szereplői olyanok mintha valóban élnének. Szereplők egymáshoz való viszonyát kiválóan ábrázolja, olyan szereplőket is szerethetővé tud tenni aki eleinte nagyon ellenszenves. Fantasztikus írónő. Most is sokszor meg tudott lepni, sok a váratlan fordulat, krimi szál is izgalmas. Nem könnyű gyermekprostitúcióról olvasni, szegény gyerekek szörnyű dolgokon mennek keresztül. Bragg – Hart féltékenykedéseit, szócsatáit továbbra is imádom. Erotika is megfelelő mennyiségben fordul elő. Nincs belőle sok, de ami van az nagyon érzéki. Sok erotikus jelenetet olvastam már, de Joycé tetszik a legjobban. Könyv végén több cselekmény szál lezáratlan maradt, nagyon nehéz lesz kibírni mire megjelenik a következő rész.
http://elhaym.wordpress.com/2012/03/26/ ... -deadly-6/

Judith McNaught: Álomkirályság 10/10
Álomkirályság még mindig bent van McNaught 3 legjobb könyve között. Végtelen szerelem és Összetört idill mellett ezt is bátran ajánlom minden romantika kedvelőnek. Letehetetlen, izgalmas, humoros, nagyon – nagyon szerettem.
http://elhaym.wordpress.com/2012/04/15/ ... kiralysag/

Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály 10/10
Ifjúsági könyvek távol állnak tőlem. Nem szeretek olvasni a tinik szerelmi életéről, arról hogy a hősnő több pasi között őrlődik, azt sem szeretem, ha a szereplők iskolába járnak. Abban nincs semmi izgalmas. A Vaskirályra biztos nem figyeltem volna fel ha az első könyvconon nem osztogatnak belőle Arc példányokat. Nem vártam sokat a könyvtől, azt hittem ez is egy átlagos, unalmas, tini románc lesz. Nagy meglepetésként ért, hogy nem bírtam letenni. Mesevilág elvarázsolt, mindig történt valami izgalmas, szereplők szerethetőek és szerelmi szál is csak kevéske volt.
http://elhaym.wordpress.com/2012/03/26/ ... skiraly-1/

Gépnarancs

Nagyon érdekesen indult, majd egyre jobban megfogott. Kb az 50. oldal után már együltő helyemben olvastam ki a könyvet. Csodálatos. Tudom, nem ilyen jelző illik rá, de mint élmény és gondolkodásmód számomra az.

Az írás valami fergeteges, jómagam is meglepődtem mennyi mindent tudtam eddigis oroszul XD Sajnos magyarul olvastam, majd valamikor szerintem befektetek az eredeti megvásárlásába.

Összeszedtem a filmet is, még nem néztem meg és kérdezném, hogy mennyire brutális? Cenzúrázott a dolog? Vagy nem követi annyira a könyvet? Vagy csak a kamera nem mutatja a durva dolgokat? Mert nekem csak annyit mondtak, hogy a film nem olyan jó mint a könyv és, hogy a főszereplőt játszó színész egy zseni ezért miatta nézzem meg XD Nos? Azért szeretném tudni mire készítsem föl az idegeimet és a gyomrom...

Háááááááááááááááááááááááááááááááát.............
Elég régen láttam a filmet, és nekem csak egy jóóóó nagy kérdőjel maradt. Nem nagyon tetszett, hogy antagonizálja a "jókat", és nőket megerőszakolókat, gyilkosokat, és sorolhatnám még kiket helyez a hősök helyére. Mindezt olyan tálalásban, hogy utána kellett wikizni, hogy értsem, miről is szól a dolog.