Ismét szezonposzt tőlem, ezúttal zenés nyafogás, mert ezen a téren sem vagyok valami lelkes:
Kezdésnek azért linkelem azt az egy kivételt, ami a szezonból egyre jobban tetszik. Szóval a
Macross Delta valami nagyon fura mulatós hangzást üt meg az eddigi dalocskáival, élén az Ikenai Borderline-nal, amitől szumma nem vágtam hanyatt magam. Az ending is annyira kawaii-giccs. De attól tartok sorban be fog szippantani az összes szám, ahogy az lett a korábbi Macrossoknál.
Kezdődik is a kór az openinggel, amire egyre jobban ráfüggök. Azért még messze vagyok az elégedettségtől.
Ace Attorney: openingje pont annyira gagyi tucat, mint a sorozat, az endingje már jóval kedvelhetőbb, képileg is, de semmi extra.
Joker Game: Op - hangulatos, néha visszadúdolom, de szumma felejthető, pedig képileg sem rossz. Az endinget is hasonló jelzőkkel illetném, kivéve, hogy az eszembe sem jut, sablonosabb.
Kabaneri: Ez most elég gyenge lett az Egoisttól és annyira nem megy a titános képekhez... Rui fentebbi verziója valahogy jobban tetszik. XD Az ending már okés, tetszik ez az Aimer&Egoist ötvözés, de ez a szám sem kiemelkedő.
Mayoiga: OP hozza a szokásos szezonos pörgősebb, az ED pedig a visszafogottabb, kellemesebb variánst, de tőlem most valahogy elmarad a ráizgulás.
Nijiiro Days: ennek az összes OP-ED-jétől hülyét kapok annyira bishounenfeszt a vállalhatatlanabb fajtából, képileg is... de azért néha ráhangolódom. XD
Végére egy kis DBS nyafi, mert leváltották a szépséges sakurás endinget egy kvázi foci himnuszosra, amiben van ugyan értékelhető rész, de a WOW WOW-ot visszatolnám az énekes szájába. És akkor még a débéfíling hiányát nem is firtattam.