Én 9 animét terveztem be a tavaszi szezonból, melyből végül 8-t végig is néztem, plusz egy olyat ami eredetileg nem volt a listámon. Szóval sikerült teljesítenem a kvótámat
Az alább láthatóak a véleményem szerintem a szezon legrosszabbjától a legjobbig:
Mahoutsukai Reimeiki
Számomra a tavaszi szezonból ez volt a mélypont, ugyanis csak a kezdeti érdeklődésem és a mert elkezdtem akkor már végig nézem mentalitásom miatt tudtam végig nézni, mert magától az anime egyáltalán nem tudta fenntartani az érdeklődésem.
Na de ne rohanjak ennyire előre. A boszorkányos mivolta miatt vágtam bele és először nem tudtam, hogy ez kapcsolódik a Grimoire of Zero-hoz, amíg nyilvánvalóvá nem vált néhány rész elteltével. Nos a Grimoire of Zero-val kapcsolatban megkoptak az emlékeim, de annyi megmaradt, hogy egy jó anime, ami képes 12 részben egy kerek, egész történetet elmesélni, mely egy érdekes és emlékezetes fordulatra épül. Mindez viszont egyáltalán nem mondható el a Mahoutsukai Reimeiki-re.
A történet a Grimoire eseményei után pár évvel veszi kezdetét is, amikor a boszorkánysuliból pár problémás diákot egy vidéki faluban élő boszihoz küld az igazgató, hogy ott tanuljanak. Őket kíséri el a hajnal boszorkány. A faluba vezető úton néhány diák lemorzsolódik és csak három éri el a célt közülük: az amnéziás Sable, a bögyös Holt és a gyíkember Kudd. Nos e hármas és a hajnal boszi falubeli napjaikat követhetjük nyomon, melyeket néha megzavar az egyház ármánykodása, ami a földdel egyenlővé akarja tenni a települést. Ééés ennyi.
Igazából szinte semmiről nem szól az anime. Egy piszkosul érdektelen és unalmas sol csak fantasyvilágba helyezve. Arról már nem is beszélve, hogy nincs is vége a sztorinak, bár ugye el sem kezdődött.
Maga a világ érdekes lenne, de arról meg alig kapunk valami infót, hiszen az isten háta mögött tengetik napjaikat a karakterek.
Aztán a mű egyik lényeges problémája, hogy nehezen eldönthető ki vagy kik a főszereplők. Lehet azt mondani, hogy Sable, de azt is hogy mind a három diák vagy akár a három diák plusz a hajnal boszi. Én arra hajlok a három kölök együtt, viszont az a baj, h valójában egyáltalán nem funkcionálnak úgy mint főszereplők és nem is nagyon vannak hatással az eseményekre. Inkább olyanok mint a gyengébb mellékszereplők és ha valaki olyannak mutatnám meg a középső részt aki még nem látta az animét, valószínű ő se tudná eldönteni ezt. Mivel a tényleges mellékszereplők is annyi fókuszt kapnak, mint akiket én a főszereplőnek sejtek.
Az se segít a helyzeten, hogy a másodlagos karakterek egy némelyike jobban kedvelhető, sőt érdekesebb, mint az előbb említett trió. Ilyen pl hajnal boszi, a pap, vagy Grimoire-ból felbukkanó karakterek.
Az egyetlen dolog amibe nem tudok belekötni az a megvalósítás. Szépen meg van animálva és az aláfestések se rosszak (igaz nem is kiemelkedők).
Aki egy érdektelen fantasy SOL-t akar látni az tehet vele egy próbát, mindenki másnak viszont kerülendő.
Tate no Yuusha no Nariagari 2
Az első évad nagy vonzereje abban áll, hogy adott egy jólelkű, ártatlan főhős, kivel rögtön az első részben, a fantasy világban való megidézése után csúnyán elbánnak és bemocskolják a jó hírnevét. Ez után az ő megpróbáltatásait követhetjük nyomon, hogyan válik erőssé, miként ismeri ki az új világot, milyen módon győzi le a hullámokban támadó szörnyeket és miképp mossa tisztára a nevét és vesz elégtételt azokon, akik keresztbe tettek neki. Utóbbiakon van a hangsúly, ugyanis azokat az első évad végére sikerül elérnie a főszereplő Naofumi-nak. Vagyis az alapvető konfliktus forrásra pont kerül, mely véget a sorozatnak oda lesz a legfontosabb mozgatórugója. Azonban a másodlagos szálat a hullámok és hozzá kapcsolódó más fantasy világok mibenlétét övező rejtélyeket kellően érdekessé tudta tenni a zárásra, ami miatt én vártam a folytatást. Legfőbb képen az érdekelt milyen lehet a másik világ, mik történtek ott, ami miatt arra vetemedtek annak hősei, hogy megpróbálják az általunk megismert világot elpusztítani.
Hát az első rész ebből a szempontból nem sok bizalomra adott okot, hiszen azzal kezd a folytatás, hogy a hullámok valamiért nem következnek be. Jön is a hír, hogy egy bazi teknős bukkant fel a kontinensen és írtja a jónépet, amire Naofumi kompániája útra kell, hogy részt vegyen a megfékezésében. Ez alapján én azt gondoltam, hogy az elkövetkezendő részek során szép fokozatosan megismerjük jobban e világot, más kultúrákat stb, hiszen ugye az első évadban nem nagyon hagytuk el a kiinduló országot. Illetve, hogy az utazás során lassacskán rájönnek mi miatt kelt föl a teki és hogyan állíthatják meg. Na ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ugyanis e helyett az történik, hogy a 2. részben lezavarják az érdekes háttérinfókat, majd utána 4 részen keresztül csak a csihi-puhi megy. Basszus ezen epizódok a nézhetetlenség határát súrolják. Érdektelenek, mellőznek minden nemű feszültséget, izgalmat és fájóan bugyuták. Plusz még behoznak egy új karaktert akihez köthetően a küldetés végekor a fölösleges műdrámázás megy. De ha ez még nem lett volna elég bemutatkozik az évad főgonosza is, aki rettenetesen irritáló és béna motivációval rendelkezik.
Viszont a teknős harc után fordulatot vesz az anime és bizalomra adott okot ugyanis végre azzal foglakozik ami engem érdekelt. Nagyon ígéretesen indul az új történet szál (7.rész az évad legjobbja), hogy aztán az ég világon ne hozzanak ki belőle semmit. De azért új karakterekkel akikről szinte semmi nem derül ki, folyton előrukkol az anime, h alig szerepeljenek és feltartsák Naofumi-ékat kb 2 perce. A finálé pocsék, összecsapott és dühítő, h az irritáló főgonosszal kapcsolatban lehetett volna érdekességet közölni:
De nem.
Amúgy az évad második felében kicsit újrázzák az első évadot -kis spoiler- lévén Naofumi-nak megint a nulláról kell megerősödni és társakra lelnie. Sőt még a gonosz pajzzsal való vívódást is újra ellövik, aminél már azért eléggé betelt a pohár.
A sztorihoz még annyit, hogy az véget ér a 12. részben és az utolsó epizód csak egy nagyon gyenge filler, aminek egyetlen pozitívuma a Számkivetett filmre való utalás.
Magukról a karakterekről nem lehet mit írni, mert semmit sem fejlődnek. Na jó kivétel a zöld hajú csaj, ki csak úgy random lesz erősebb.
A megvalósítás az egyetlen amire nem panaszkodom. Mellesleg az OP-ED nem rossz, de nem tetszettek annyira, mint az előző évadnál lévőek.
Borzasztó nagy csalódás ez a folytatás, ami miatt erősen elgondolkozok még azon, hogy a továbbiakra is szánjak időt.
Yuusha, Yamemasu
Az előzetesek alapján nem számítottam semmi jóra, egy gyenge Maoyuu Maou Yuusha rip-offnak tűnt, viszont pont ezért kezdtem bele. És az első részek alapján úgy látszott nem is fogom ezt megbánni, ugyanis azok szórakoztatóak voltak.
A történet pofon egyszerű, adott a hős ki legyőzi az emberek világát megtámadó démonokat, majd győzelme után csatlakozni akar hozzájuk. Ez sikerül is neki még ha nem is úgy ahogy elsőre gondolta és neki lát, h helyre rakja a szétzilált, diszfunkcionálisan működő sereget. Na meg, hogy kicsit ugrassa a többieket. Nem egy erős alap, de mivel poénosra vették a figurát az alkotók, az első fele az animének kifejezetten szórakoztató.
A probléma az, hogy félidőnél behoztak a főszereplő hős hátterével kapcsolatban egy alapvetően jó és érdekes fordulatot, ami azonban egyáltalán nem illet az anime addigi tónusába. Egyrészt elpazaroltak az alkotók egy jó ötletet egy gyenge sztorira másrészt, mert így dobták az egyetlen jól működő elemét a sorozatnak a vígjátékot. Túlságosan komollyá válik, csakhogy az előzmények tükrében sem feszültséget, sem drámát se semmit nem tud kihoznia ebből. Mindezt még tetézi a történetív kiszámítható és suta zárása, mely miatt ha valaki a 6.rész után egyből az utolsó végére ugrik, fel se fog tűnni, kihagyta a felét az animének.
Megvalósítás terén nem erőltették meg magukat a készítők, az animáció hol átlagos, hol az alatti, az aláfestésekre meg már most nem emlékszem, hogy voltak.
Bátran ajánlani egyáltalán nem tudom, de nem is nézhetetlen. Eléggé egyszer nézhető darab, aminek az első fele meglepően szórakoztató. Kár, hogy a másik fele nem.
Paripi Koumei
Eredetileg nem terveztem bele vágni, viszont miután szembekerült velem az opening úgy határoztam, hogy belekezdek. Egyrészt azért mert OP szám kifejezetten tetszik és emelem a kalapom a japánok tehetsége előtt, h egy fos magyar számból ki tudtak hozni egy ilyen jót. Bár a képet az árnyalja, h a szám azon része csak a jó ami az animében hallható. Másrészt nemcsak maga a szám fogott meg az openingben, hanem számomra az egy olyan animét ígért, ami kellően elborult és rettentően szórakoztató jó kis zenékkel karöltve. Sajnos azonban csalódnom kellet, mert ehhez az elváráshoz nem tudott felérni az anime.
Pedig az elején még közel állt hozzá és eléggé szórakoztató volt minden hülyeségével együtt azonban a második felére eléggé zuhanni kezdett az anime. Ha számokban kéne kifejeznem magam akkor első fele egy gyenge 7/10-es míg a második már csak gyenge 5/10.
Az első fele még azért működött mert itt még az alkotók tisztában voltak azzal, hogy teljesen komolyan vehetetlen az egész és csak tényleg a zenére és poénokra fókuszáltak. Hiszen pontosan nem derül ki miként került át Koumei a jelen Japánjába és nem is lényeg, csak az, h itt legyen mint Eiko felkarolója. Ezért is kap röhejesen egyszerűen munkát és illeszkedik be. Amúgy nem az a fantasztikus, h a jelenből a jövőben került, hanem h egy kb 20 éves singli csaj (Eiko), csak úgy felvisz a lakására, holott egy részeg beöltözött vadidegen a lány számára. Látszik, hogy a találkozásuk is alibi szinten van megírva, mert ez sem számít. Lehetne még folytatni a sort az ilyen bugyuta elemekről, viszont nem teszem, mert az anime képes vmelyest kompenzálni a szórakoztató részeivel.
Csakhogy a sorozat második felére megborul az addigi egyensúly és túlságosan komollyá válik. Nem azzal van a probléma, hogy komoly részei is vannak egy vígjátéknak, mert kellenek ezek is bele, hanem ha túlságosan is olyanná válik, mikor amúgy egy blődség az egész. Arról nem is beszélve, h Koumei eléggé a háttérbe szorul és alig szerepel már a vége felé. Mindezt még tovább rontja a rapperes szál, ami totálisan fölösleges, ráadásul még borzasztóan cringe.
A két főszereplőn kívül nincs senki említésre méltó, de legalább ők ketten üde foltjai az animének. Azonban a mérleg pozitív oldalán ami igazán sokat nyom, azok az elhangzó számok. Ugyanis meglepően jók lettek és igazából azok adják el a sorozatot.
Megvalósítás korrekt lett, ennél rosszabbra számítottam.
Összességében inkább tűnt ez egy pár igencsak hosszú klippnek nevetséges sztorival, hol humoros, hol kínos részekkel. Csak az ilyen kaliberű címek kedvelői tehetnek vele egy próbát, de mindenki másnak érdemesebb kihagyni vagy max a zeneszámokat meghallgatni YouTube-on.
Kyoukai Senki 2
Az első évad egy egész korrekt, de egyszer nézhető háborús mecha animét vezet fel, mely híján van kedvelhető karaktereknek. Nos a folytatásban sincs másképp, viszont azért történt némi fejlődés a jó irányba.
A sztori 8 hónappal az első évad vége után veszi fel a fonalat és látjuk a japánok pokla tovább folytatódik. Az ország még mindig megszállás alatt áll a különböző nemzetek által és az ellenállók egyre elkeseredettebb harcot folytatnak. Azonban most a főszereplő srác nélkül, hiszen az első évad “nagy” cliffhanger-rel zárult és úgy tűnt a srác a mecha-jával együtt odaveszett. Szerintem senkinek nem volt kétsége afelől, hogy Amou megússza, a kérdés igazából csak az volt hogyan és mikor tér vissza.
A válaszra pedig nem kell sokat várni lévén az évad első részének végén megkapjuk. Meg kell hagyni rövid, egész badass belépővel bukkan fel Amou és csatlakozik a többiekhez. Azonban kissé megváltozott a srác és ennek az okának a kiderítéséről szól igazából az évad első fele. Engem is érdekelt és valójában ez volt az egyetlen ok amiért tovább néztem. Persze a miért kitalálható volt. Egész merész jellemfejlődésen ment keresztül Amou, amit örömmel fogadtam, mivel
Az évad maradék részei pedig újfent Japán és az ellenállás helyzetéről és küzdelméről szól, melyre végül pont kerül. Már a sorozat elején is pozitívan fogadtam, hogy a politikai szálat nem hanyagolják el és nem minden a harc. Persze a finálé ami elég összecsapott lett nem áll másból, mint harcból.
Az előbb többnyire a történet azon aspektusait említettem amik jók, viszont összességében még mindig nem tudom azt mindeni rá, hogy jó lenne. Az anime sokszor küzd azért, hogy fenntartsa a figyelmet és sajnos képes érdektelenné és unalmassá válni.
Mindezen nem segít, hogy a karakterek továbbra is unszimpatikusak. Tetszett ahogyan Amou változott, de még mindig nem tudtam megkedvelni, ahogyan a többieket se. Pedig az anime próbálja Amou és a másik két tini pilóta lelki őrlődéseit bemutatni, de egyáltalán nem tudtam semmilyen módon kötődni hozzájuk. Sőt az ellenfél táborában lévő mellékszereplők közül volt olyan akihez ha nem is kötődtem, de kicsit érdekelt mi lesz velük.
A megvalósításra továbbra sem lehet panasz a látvány jó, az aláfestések még mindig pöpecek (A The Night Before című szám is tetszett). Sőt most már az opening és ending szám is bejött. Itt jegyezném meg, hogy utóbbit Sawano mester szerezte.
A fejlődés tetten érhető a folytatásban, de még mindig nem tudnám azt mondani, hogy ez egy jó anime. Persze nem is rossz. Továbbra is egyszer nézhető kategória. Akit kicsit érdekelt a folytatás annak érdemes megnézni, mert lezárásra kerül a történet.
Spy x Family
Még jó hogy nem a hype, hanem a saját érdeklődésem miatt kezdtem bele, mert így legalább nem emeltem feleslegesen magasra az elvárásaimat, amit nem tudott volna megugrani az anime.
A történet annyi, hogy adott egy kém akinek küldetése miatt szerezni kell egy családot, melynek gyerekének az egyik elit suliba kell járnia. A kölköt az árvaházból szerzi be, annyi csavarral, hogy az titkon képes mások gondolatai olvasni, míg feleséget egy véletlen folytán talál, aki szintén rejteget valamit, méghozzá azt, hogy bérgyilkos. Eme hármas megjátszott idilli családjáról és a küldetésről szól az anime.
Nos ennél több sztori terén nincs az animében, igazából csak alibi szinten van jelen, hogy kellő alapot szolgáltasson a sorozat fő aspektusának a humornak. És ezzel nincs is gond, lévén egy vígjátéktól nem várja el az ember, hogy érdekes, összetett vagy éppen fordulatos történetet szolgáltasson.
Mellesleg a vígjáték a legjobban működő része az animének, aminek jópofa poénjain bár hangosan hahotázni nem tudtam, viszont nem egyszer meg tudott mosolyogtatni, feledtetve a történet hiányosságait.
Amiben még egész jó az anime, ahogyan karaktereink eljátsszák az idillikus családot. Ez az oldala az animének kifejezetten aranyos, illetve jól bemutatja milyen lenne egy családi összetartás. Azonban ha családról szóló animét kellene ajánlanom, biztos nem ez lenne az első gondolatom, ugyanis mégiscsak megjátszott családról van szó, melynek következtében a családhoz kapcsolódó két fontos elem: az egymás iránti feltétlen törődés, illetve a belső ellentétek hiányzanak. Röviden az animében maga a látszat fontosabb, mint a tényleges család. De ettől függetlenül a családi aspektust a mérleg pozitív oldalára rakom, hiszen amely részét mutatja azt jól teszi, csak nem teljes képet fest egy családról.
Maguk a karakterek sajnos nem a mű erőssége és ez kifejezetten akkor látszik, mikor nem együtt kell eljátszaniuk a családot, hanem külön-külön szerepelnek. Eléggé egysíkúak és kimértek. Könnyen feltűnik, hogy a főszereplő Loid nem a sztori, hanem a női nézők megfogása miatt lett olyan amilyen. És ugyan ez a helyzet Yor-ral csak a férfi nézők esetében. Igazából ha valaki látta az előzeteseket akkor a családi hátterükön kívül mindent látott róluk. Szinte semmit nem fejlődnek a sorozat során és azt ne nevezzük már karakterfejlődésnek, mikor a karakter számára teljesen új helyzetben a szokásostól eltérően viselkedik. Ez nem jelenti azt, hogy megváltozott, hanem csak megmutatkozott az énje egy olyan oldala, amely korábban helyzet hiányában még nem. Ilyen pl Loid és Anya-hoz való viszonyulása.
Szóval Loid és Yor nem lett valami mély karakter és nem is tudtam kötődni hozzájuk. Ellenben Anya-val, kinek bár voltak irritáló megnyilvánulásai, az anime el tudta hitetni velem, hogy tényleg egy gyereket látok. Persze ő sem esik át semmilyen fejlődésen, de legalább emberi karakter.
Még kitérnék röviden arra, hogy amikor nem humoros vagy aranyos az anime, akkor hajlamos kissé unalmassá válni. Illetve szót ejtenék az utolsó részről, aminek első negyede recap, mellyel látványosan húzták az időt. Továbbá nem értem miért nem a 11. epizódban felvezetett kutyás dolgot folytatták a végén.
A megvalósításra nem lehet panasz, minőségi munkát végeztek az alkotók.
Nálam a Spy x Family igazából azonos szinten van a szezon másik nevelő szülős animéjével a Deaimon-nal, mindkettő egy 7/10-et ér a számomra. Igaz utóbbi kicsit jobban bejött.
Megérdemli a hype-ot? Nem. Kiemelkedő anime? Nem. Hibátlan? Nem. Szimplán jó és szórakoztató? Igen. Evégett pedig aki egy könnyed vígjátékra vágyik annak ajánlom.
Deaimon
Az előzetesek alapján egy a Barakamon-hoz hasonló animét vártam és végül nem is csalódtam. Persze az említett műtől kicsit elmarad, de elég hamar ezt vártam jobban szerdánként, mint a pajzsos hős kalandjait. Igaz ehhez hozzátartozik, hogy az borzasztóan alul teljesített.
A történet szerint az általános iskolás lányt, Itsuka-t egyedül nevelte apja egészen addig míg ott nem hagyta egy másik családnál, hogy vigyázzanak rá. (Hogy hol van ilyenkor a japán gyámügy azt a fene tudja.) Az anime ez után 1 évvel veszi föl a fonalat amikor a befogadó család valódi gyermeke, a felnőtt Nagomu egy kis félreértés követően hazaköltözik, hogy felkészülhessen a családi biznisz átvételére. Ami azonban egyelőre nem esedékes, de ettől függetlenül Nagomi besegít az édesség készítésbe (ezzel foglalkozik a család), miközben szép lassan megismeri a befogadott Itsuka-t és egyfajta apa pótlóvá válik számára.
Ha már szóba hoztam korábban a Barakamon-t akkor érdemes megjegyezni egy alapvető eltérést a két mű között. Ugyanis míg a Barakamon-ban (ha emlékeim nem csalnak) a kisgyerek az aki elfogadja az új helyzetet és a főszereplő srác az, aki fejlődésen megy keresztül, hogy beilleszkedjen és apapótlóvá váljon, addig a Deaimon ez pont fordítva van. Nagomu az elejétől kezdve szívesen megismerné Itsuka-t, illetve válna fontos személyé számára és Itsuka lesz az aki fejlődésen megy keresztül, hogy megbékéljen a jelenlegi helyzettel, beilleszkedjen és elfogadja Nagomu-t.
Kettőjük kapcsolatát egész jól felépíti az anime és látjuk hogyan ismerik meg és válnak fontossá egymás számára. Itsuka rájön Nagomu nem csak egy felelőtlen szerencsétlenség, hanem megbízható támasz is, míg Nagomu tisztában lesz Itsuka érzéseivel.
Bár azt az animének nem sikerül átadnia, hogy Nagomu miért is akar Itsuka számára apapótló lenni. Egyszerűen ezt a kérdést úgy kezeli a sorozat, hogy ez egy huszonéves/kora harmincas? sráctól természetes viselkedés és kész. Illetve Itsuka vér szerinti szüleivel kapcsolatban is hagy némi homályt:
Visszatérve még kicsit a sztorira képes a humor mellett feszültséget és kedves pillanatokat felmutatni, de a végén én hiányoltam egy komolyabb konfliktust, egy drámaibb részt, melynek feloldása hozhatott volna egy kis katarzist zárásként.
Viszont az tetszett, hogy nem magának az édességeknek az elkészítését mutatták be, hanem a hagyomány szerint milyen történetek és jelentések kapcsolódnak azokhoz.
Karakterek rendben voltak, mindenkinek megvolt a maga ügyes bajos dolga. Legfőképpen Nagomu exét kedveltem, jó pofa volt az ő megnyilvánulásai. Nagomu-t azonban a többiekhez képest kevésbé csíptem.
Itt jegyezném meg, hogy érdekes volt hallgatni, ahogyan a helyi nyelvjárás szerint beszélnek. Szerintem aki már látott jó pár animét annak ez könnyedén fel fog tűnni.
A megvalósításra nem lehet panasz az aláfestések kellemesek, az animáció és leginkább a hátterek gyönyörűek.
Hangulatos autentikus mű, mely kellemes kikapcsolódás.
Shokei Shoujo no Virgin Road
Isekai animéből ritkán van hiány egy szezonban és most sem volt másképp. Arról nem is beszélve, hogy egy jó részük eléggé egy kaptafára készülnek, azonban jelen írás alapját képző mű esetében ez nem így van. Ugyanis újfent olyan isekai címet láthattunk, mely képes kellő megújulással szolgálni a témában. Hiszen egy olyan fantasy világ adott, melyre a mi világunkból (igazából csak Japánból) érkezettek jelentős nyomot hagytak rajta, akár a kultúrát, akár a technológiai fejlettséget nézzük. Azonban napjainkban e világban egy vallási szervezet könyörtelenül levadászik mindenkit, aki a szigetországból lett megidézve.
Ez egy kellően érdekes alap, azonban az első rész után rá kell jönnünk a történet ennek az alapnak valamelyest az ellentmondására épül. Ugyanis nem azt követhetjük nyomon, ahogyan az egyháznak dolgozó főszereplő Menou miként vadássza le az ilyen-olyan megidézetteket, hanem, hogy miként nem tudja ezt megtenni egy esetben. Mivel a másik főszereplő a megidézett egykori iskolás lány Akari, olyan képességgel rendelkezik, mely miatt nem lehet megölni. Így kezdődik kettőjük kalandjai e animében, ahol Menou Akari barátjának tetteti magát miközben annak meggyilkolásának módját keresi.
Mindezzel csak az a probléma, hogy eléggé prediktálhatónak tűnik a végkifejlet. Vagy egyikük vagy mindkettőjük meghal a végére, vagy mindketten túlélik vagy Akari hazajut Japánba. Így pedig felmerül a kérdés vajon az anime képes-e olyan történettel előállni, mely az előbb említettek tudatában érdekes és fordulatos tud maradni, mindvégig a képernyő elé szegezve? A válasz igen, még ha kissé döcögősen is.
A világról folyamatosan adagolja az információkat és tárja fele elénk annak titkai. A csavarok egy része ebből illetve a karakterekből leledzik. Persze nem találja fel a spanyol viaszt így egyes elemeit már máshol is láthattuk, de mivel jót vesz át és jól használja az anime így ezzel nincs problémám.
A főszereplő páros kellően összetett egyéniség, tetszett Menou kétszínűsége, továbbá Akari karakter is érdekessé vált, miután kiderült, hogy nem is egy idegesítő, naiv, tudatlan liba. Rajtuk kívül Menou társa Momo az aki valamelyest árnyaltabb jellem. Hármójukon felül még állandóan szereplő a hercegnő, akivel az a baj, hogy amikor valamelyest leülepszik a cselekmény az anime csak bedobja őt konfliktus kreáláshoz vagy meglévő konfliktushoz random megoldásként. Viszont ezen felül az ő létének nincs sok értelme ebben a kalandban.
Az anime kellő időt szán mindenre, néha még túlságosan is, így hajlamos meg-meg akadni. A vége lezárja a második történetívet, viszont erősen érződik, hogy a java még hátra van. Ez viszont nem baj, első évadtól mást nem vár az ember, minthogy jól felvezesse a sztorit.
Magvalósításra nem lehet panasz, nem kiemelkedő de minőségi munkát végeztek az alkotók.
Minden hibája ellenére meglepően jó anime, aminek szívesen megnézném a folytatását is.
Honzuki no Gekokujou 3
A tavaszi szezon legjobban várt és végül egyik legjobbja lett számomra. Main élete a megpróbáltatásaival továbbra is érdekesek és izgalmasak. Én nem ismerem az alapanyagot, viszont az animét nézve nem támadt bennem hiányérzet az esetlegesen nem adaptált dolgokért.
Ahogyan a sztori úgy a megvalósítása is hozza a korábban megszokott színvonalat.
Amit sajnálok, hogy most csak 10 epizódra futotta, illetve benne van a pakliban, hogy innen nem folytatják tovább, mert Main életének első mérföldkövének végén zárt az évad.
Én elégedett vagyok a folytatással és remélem lesz még majd tovább is.
---
Amúgy a nyári szezonban is lesz mit néznem. Az új címekből talán ezek valamelyikébe kezdek bele:
Isekai Ojisan: nem a történet hanem a remény egy jó vígjátékért fogott meg. Illetve a főszereplő hangját kölcsönző
Takehito Koyasu is bizalomra add okot. Am neki lesz másik animéja a szezonban ami meg kifejezetten érdekel, de erről majd kicsit később.
Fuuto Tantei: az előzetes nem tűnt rossznak, remélem egy jó kis nyomozós anime lesz.
Bastard!!: egyáltalán nem ismerem a szériát, de az előzetes nem volt rossz.
Viszont inkább most a folytatások fognak jobban érdekelni:
Hataraku Maou-sama!!: az első évada az egyik kedvenc animém, fergeteges egy vígjáték. Örülök, hogy folytatást kap, bár annak nem, hogy a stúdió váltás miatt új karakter design-t használnak. Mellesleg
Takehito Koyasu itt lesz még jelen, igaz csak mellékszerepben.
Shadows House 2nd season: az első évad tetszett, kifejezetten érdekes és rendhagyó történetet vezetett fel.
Made in Abyss: Retsujitsu no Ougonkyou: az első évad anno nagyon bejött. Lehet nem ártana ez előtt újra néznem, illetve bepótolnom a filmet. Érdemes megjegyezni, h
a játék akkor fog megjelenni mire ez az évad végére ér.
Overlord IV: szinte hihetetlen, hogy már a 4. évad jön. A 3. évad szerintem volt olyan jó mint az első és a végére grandiózus irányt vett a történet. Egyetlen bajom vele csak annyi volt, hogy a megvalósítás egy párszor kritikán aluli volt. Remélem a folytatást nem fogja ez a probléma sújtani.
DanMachi 4th Season: sajnos az előző évadok elég hullámvölgyesre sikeredtek. A legutóbbi évad kifejezetten ígéretesen indult és volt is az egy darabig, csak a végére sikerült szétbarmolni mindazt amit felvezettek és eléggé az ember kedvét szegte attól, h folytassa tovább. De még adok egy utolsó esélyt a sorozatnak.