Meg is feledkeztem írni, pár sort a téli szezonos címekről. A két hypolt széria (Frieren és Kusuriya no Hitorigoto) tervben van, de azokra egyenlőre nem kerítettem sort.
Ragna Crimson
Ugye még az őszi szezonban statortolt, ahol nem ez volt az egyedüli cím, amiben a főszereplő tudata visszautazott az időben a fiatalkori énjébe. Igaz a Ragna annyit csavart a dolgon, hogy a főszereplő számára jövőbeli tudata nem egyben lesz elérhető, hanem bizonyos események hozzák elő a jövőből jött tudást. Sajnos ez az egyetlen érdekes eleme a sorozatnak.
Az első epizód háromnegyed órás hosszával meglepett, s ez számomra arra engedett következtetni, hogy az alkotók alázatosan állnak hozzá az alapanyaghoz, illetve lehet ez egy kifejezetten jó történet lesz ami megérdemli ezt. Nos előbbi amennyire beleolvastam a mangába igaz lehet, míg utóbbi egyáltalán nem.
Pedig az első két résszel egész jól indult el a történet, hogy aztán a harmadik részben egyből nyilvánvalóvá váljon a mű egyik legnagyobb hibája: a gyatra világépítés. Szóval eltelik bő egy órányi játékidő a sorozatból abban a tudatban, hogy ez egy középkori szintű fantasy világ, majd erre aztán az egyik főszereplő a semmiből elővarázsol egy katonai teherautót. Persze a részek elteltével lesznek még például metropolisz romjai, vagy - kis spoiler - hold bázis is! Amikről aztán nem tudunk meg semmit. Persze a fantasy vonalon is vannak hiányosságok ilyen téren, de ami kissé zavaróbb, az a sárkány szó használata. Még az első két rész alapján azt látjuk amire a szó alapján gondolnánk, de aztán itt kvázi mindenféle szörnyet sárkánynak neveznek.
A sztori érdemi, meglepő fordulatot nem tud felmutatni ebben az évadban és megmarad a kiszámítható, főhősök mennek és ölik a sárkányokat, meg a sárkány isten csatlósait. Őszintén szólva pár rész után azért nem dobtam, mert Crimson karaktere rendkívül szórakoztató. Egy gőgös, manipulatív, fondorlatos személy, kit Murase Ayumu parádésan szólaltat meg.
Erre föl az anime a második felében totálisan háttérbe szorítja őt és alig kapunk belőle valamit. Lévén az évad második fele két több részre elnyújtott harcból áll. Crimson meg nem egy frontvonalban harcoló karakter. Az Ragna, ugye jövőbeli emlékek lévén op-vá avanzsálódott srác.
Aki egy igencsak idegesítő karakter, aki nem egyszer lesz random erősebb. Vagy úgy, hogy bevillan jövőbeli énjének emléke, vagy ha ez nem lenne elég akkor kellő elszántsággal és ordítozással csak úgy level up-pol.
A részek előrehaladtával a harcok (na meg az animáció) egyre szarabbak lesznek. Mindig próbálna az előzőre küzdelemre rálicitálni, fokozni és még epikebbé, még nagyobb súlyúvá tenni az anime, de közben pont az ellenkezőjét éri el. Attól, hogy többet ordítoznak a karakterek a harcban, vagy hogy nem 1 méterről hanem 100-ról indulnak egymásnak, vagy hogy már közben repkednek is, sőt már a világűrbe(!) is kimennek, még egyáltalán nem lesz jobb és feszültebb egy-egy összecsapás. A végére már rohadt fárasztó volt nézni, és én már az utolsó egy-két résznél már beletekertem a küzdelmekbe, mert közel nézhetetlenek voltak.
Már bánom, hogy erre pocsékoltam az időmet, mert egy érdekesebb alap felálláson és egy szórakoztató karakteren kívül semmit nem tud felmutatni. Ez még shounen mércével is gyenge.
Hikari no Ou 2
A sorozat első fele nálam a tavalyi téli szezon egyik legjobbja volt. Egy igen különleges világ tárult elénk a felvezetésben, melyet a két főszereplő szemén ismerhettünk meg. Ugye nem véletlen indított a történet a faluját elhagyó kis lánnyal Touko-val, hiszen ahogy ő számára ismeretlen és újdonságokkal teli volt a világ úgy a számunkra is. Míg Touko-t követve lassan sodródtunk az árral és rácsodálkoztunk dolgokra, addig a másik főszereplő Koushi szemén át apránként megismerhettük a világ múltját s ezáltal próbáltuk megérteni a jelenét.
Az egyes részek során pedig eléggé figyelni kellett, mert nem kevés karaktert mozgat, továbbá van egy pár faja/frakciója. Lévén vannak a lángdémonok, amikre az emberek egy csoportja a lángvadászok vadásznak, hogy megszerezzék e bestiák gyúlékony vérét. Hiszen ez az egyetlen melytől az emberek nem kapnak spontán lángra. Az emberiséget azonban az isteni klánok irányítják a fővárosból. De vannak a pókok (ránézésre emberi lénynek tűnnek), akik ezen isteni klánok, így az emberek ellen harcolnak. És vannak a fa emberek, akiknek egy része az erdőkben él, míg másik része a főváros egyik negyedében.
Elég összetett egy helyzete van az animének, amit a szereplők tovább bonyolítanak. Így pedig egy kicsit bővebb összegzést elvártam volna az első 10 részről a folytatás elején. Mert egy év távlatában már bizony felejtettem belőle, így inkább újra néztem a sorozat első felét mielőtt folytathattam volna.
Merthogy a 11. rész ott veszi fel közvetlenül a fonalat, ahol abba maradt. A pókok a lángdémonokkal megtámadták a fővárost, amit az iparmágnás embereivel és Koushi-val az új fegyvereket bevetve védelmeznek. De közben az isteni klánok tagjai is kavarják a sz*rt, egyikük pedig Touko-ékra támadt.
Pörögnek az események rendesen amikben nincs hiány harcokban, látványosabb mozzanatokban, amikre sajnos megint nem volt pénz vagy idő meganimálni. Reménykedtem, hogy a folytatásban az animáció javulni fog, mert amúgy szép, egyedi és hangulatos látványvilága van az animének. De nem így lett, olyannyira, hogy itt már bizonyos jelenetek közel követhetetlenek.
Persze az is előfordult, hogy szimplán nem értettem mi történik, pl a karakterek miért mentek oda-vissza egy részen. De ahol csak pislogtam, hogy mi van, az az iparmágnás csávó és feleségével történtek volt. Hát nem ártott volna még egy kicsit alapozni, legalább a mellék karakterek hátterét/motivációit illetően. Sanszos, hogy ez az adaptáció hibája.
Mondjuk én a lezárással sem vagyok elégedett. Maradtak még tisztázatlan dolgok, illetve a finálé elég összecsapott lett.
Összességében ezen tíz epizód gyengébb lett, mint a felvezetés és a történet zárásával sem vagyok elégedett. Ettől függetlenül mindenképp érdemes egyszer megnézni, mert egy rendhagyó darab.
Metallic Rouge
Sci-fi, marsi kolónia, androidok, ennyi hívószó elég is volt, hogy belevágjak ebbe a sorozatba.
A történet főszereplője Rouge egy különleges, naiv android lány és a hozzá segítőtársként szegődő szexi és okos Naomi, akiknek feladata, hogy levadásszák az Immortal Nine tagjait, akik speckó androidok.
Nem maga a sztori az ami igazán érdekes, hanem annak világa, pl az emberiség túlélt egy földönkívüli inváziót, de az androidok társadalmi helyzete is figyelemre méltó (még ha itt van egy erős Én a robot áthajlás). Talán ezért is van road movie és nem egy nyomozós/thiller jellege az évad első felének, hogy ebből a világból minél többet kapjunk. És ezen részek a jobbak, mert míg a világon van a fókusz jól működik az anime. Csak mikor a második felében a történet szálai kezdenek teljesen kibontakozni egyszerűen félremennek a dolgok.
A fordulatoknak nincs semmilyen hatása ránk nézőnkre és a sorozat is gyors tovább megy rajtuk. Pedig vannak itt nem várt dolgok, vagy rosszul van felvezetve vagy nem hagy elég időt rájuk az anime. De ami még ennél is rosszabb, hogy mennyire szájbarágóssá válik a végére a sorozat. Nem kevés az info dump. Elkövetik azt a tipikus hibát, hogy a fő gonosz monologizál azon mit, miért, hogyan, ahelyett, hogy megmutatta volna az anime.
A feszültség is kiveszett a fináléra, ahelyett, hogy fokozódott volna. Pedig a harcok még az elején még igencsak magával ragadóak. Noha emésztenem kellett azt, hogy itt az androidok ilyen páncélozott formát vesznek fel.
A megvalósítás remek, jól néz ki az anime (Naomi karakter design-ja nagyon bejön), és az aláfestések is remekül tudják fokozni a hangulatot. Az
opening dal pedig a szezon legjobbja volt nálam, már rongyosra hallgattam.
Nem lett az év Vivy-je (pedig lehetett volna), de egy egész korrekt sorozat, amit a sci-fi/android kedvelőknek bátran ajánlok.
Meiji Gekken: 1874
A téli szezon egyik olyan címe, aminek részeit kifejezetten vártam hétről hétre.
Az anime a Boshin polgárháború végével nyit, méghozzá a Tsuruga kastély elestével, ahol a főszereplő szamuráj Shizuma és az ő felesége a vesztes oldalon harcolt. Azonban nem egymás mellett küzdöttek, így pedig elszakadtak egymástól. A sztori itt ugrik 6 évet és azt látjuk, hogy Shizuma még mindig keresi feleségét Tokióban, miközben próbál beilleszkedni és megélni az új rendszerben. Az események pedig úgy alakulnak, hogy végül a rendőrség kötelékében köt ki. Azonban felesége abban a tudatban él, hogy elvesztette Shizuma-t, így a bosszú útját járva a sógunátust visszaállítani akaró kvázi terroristák köreiben tevékenykedik.
Kettőjük története áll a középpontban, azonban a részek előrehaladtával más szálak is belegyűrűznek ebbe. Hihetetlen de 10 részben sikerül az animének egy egészen szövevényes kerek történetet elmesélnie. A hatalmi játszmák, a politika mind jelen van. Láthatjuk azt, hogy más országok (pl poroszok) miként avatkoztak vagy avatkoznak be japán belügyei.
Nem egy boldog sztori ez, itt azért bizony halnak meg karakterek, illetve a vér mutatásától sem riad vissza az anime. Azonban a hangulata mégsem válik depresszívvé, hanem könnyedebb reménytelibb végig.
Talán a finálénál éreztem azt, hogy lehet kellett volna még egy rész, hogy ne ennyire sűrű legyen. Pláne a drámai szegmensnél kellett volna jobban elidőzni egy kicsit.
Meglepetéssel tud szolgálni a sorozat, de a főszereplő és felesége kapcsolatának végkimenetele az az előre kitalálható szcenáriók egyikét követi.
Bár nem vagyok a korszak szakavatottja, de szerint a sorozatnak jól sikerült életre keltenie a XIX. századi Japánt. A korabeli Tokió látványa szemkápráztató, és úgy általánosságban véve szépen meganimált animéről beszélhetünk. Az aláfestések viszont feledhetőek, opening és ending nincs, csak stáblista van, igaz annak zenéje egészen jó.
Mindenképp érdemes vele tenni egy próbát, kiváltképp a korszak kedvelőinek.
Majo to Yajuu
Nem sokat tudtam előjáróban róla, így nem voltak elvárásaim felé, de végül ez tetszett a téli szezonban az egyik legjobban.
Pedig a felállás elsőre nem tűnik annyira érdekesnek vagy egyedinek. Adott egy fiatal, szőke csaj Guideau, kit boszorkány átok súlyt és adott egy varázsolni képes úriember, ki egy koporsót cipel. Ők ketten pedig gonosz boszorkányok után járják a modern világot.
Evégett pedig egy epizodikus sorozatról van, aminek csak a vége felé kerül előtérbe a fő történet szála. De ez egyáltalán nem probléma, sőt! A világépítés remek, fokozatosan adagolja az ismereteket, akár a boszorkányokról, a mágiáról, a különféle szervezetekről stb. Az egyes boszorkány esetek is érdekesek és a főszereplő páros között is szórakoztató a kémia. De úgy általánosságban véve a karakterek jól vannak megírva, sőt van amikor egy másik boszorkány üldöző párost követ az anime, ami szintén működik.
Hangulatos alkotás, amit leginkább a romantikus(?) stílusú városoknak és gőzmozdonyoknak köszönhet, amik egyfajta 2. ipari forradalom környéki korszakot sejtetnek. Holott látjuk, hogy ennél azért már fejlettebb itt a technológia.
A látványra és az animációra egy rossz szavam nem lehet, az alkotók remek munkát végeztek e téren. Maguk a karakter design-ok is tetszettek. Zenei téren viszont elég semmilyen az anime.
Egy szó mint száz, hangulatos és jó boszorkányos anime, remek főszereplő duóval, aminek várom a folytatását.