A film Naoto Kine 1989-ben kiadott kétkötetes regénye alapján készült. Hiromi Nozawa átlagos, 11 éves japán kislány. Apja külföldön dolgozik, anyja pedig elfoglalt üzletasszony, így Hiromi legtöbbször magára van utalva. Magányában hűséges társa Junkers, a kutyája, aki nem mindennapi kutya: Nem csak hogy WC-re jár és TV-sorozatokat néz, de még beszélni is tud, sőt, képes teljesíteni három kívánságot.
Hiromiék házában él ezen kívül a család házvezetőnője is, és Hiromi fiatal magántanára, Keisuke. Így Hiromi nincs teljesen egyedül, de szülei nélkül mégis sokszor magányos, még ha ezt nekik soha nem is mutatja ki. Szülei meg vannak győződve róla, hogy Hiromi már elég nagy, felnőtt, és megszokta a helyzetet.
A dolgok azonban még rosszabbra fordulnak: Hiromi szülei annyira elidegenednek egymástól, hogy váláson kezdenek gondolkodni. Az anya San Franciscoba szeretné magával vinni a kislányt, ahol egy szállodában kapott munkát. De Hiromi valódi érzéseivel egyik szülő sem foglalkozik igazán. Ráadásul Hiromi, mivel senki más nincs, akihez ragaszkodni tud, beleszeret Keisuke-be, majd kiderül, hogy a fiatal tanárnak menyasszonya van. Hogy fogja felhasználni a kislány a kívánságokat?
A Junkers Come Here modern mese egy széthulló családról. A karakterek valóságosak, Hiromi teljesen megfelel a modern Japánban felnövő gyerek képének. A történet ügyesen ötvözi a mesés és reális elemeket, Hiromi Junkers kívánságaival képes beleavatkozni a valóságba, azonban idővel rá kell jönnie, hogy nem az a felnőtt, aki csodákra hagyatkozik, hanem az, aki felvállalja érzelmeit, és szembenéz a valósággal.
A film aranyos, helyenként vicces, helyenként pedig szomorú, életkortól függetlenül ajánlom mindenkinek.