Kirishima Haruto tizenéves srác, aki egy vidéki külvárosban lakik, és tetszik neki az iskolájából egy lány, Nanami. De nyugodt élete felfordul, amikor a család egy ismerőse, a vele egykorú lány, Eba Yuzuki beköltözik az otthonába. Yuzuki Tokióból származik, gyönyörű szép, de kissé kétbalkezes és egyfolytában Haruto segítségére szorul. Yuzuki rögtön megkedveli Harutót, és elhatározza, segít a fiúnak, hogy közelebb kerülhessen Nanamihoz. A jószándék ellenére azonban épp Haruto és Yuzuki kerülnek egyre közelebb egymáshoz. Végül Haruto szerelmet vall, azonban a lánynak vissza kell költöznie Tokióba. A kapcsolatból távkapcsolat lesz, majd Yuzuki megszakít minden kapcsolatot. Haruto nem tudja elfelejteni a lányt, ezért Tokióba költözik, hogy megkeresse szerelmét.
Tokióban Haruto új barátokra talál. Megismerkedik Kazama Kyousukével, egy vele egyidős sráccal, akivel hamarosan a legjobb barátok lesznek, valamint Mishima Asukával, egy energikus lánnyal, aki lassan beleszeret a fiúba. Csak Yuzuki marad rejtély Haruto számára, mert úgy tűnik, a lány már nem érez úgy iránta, mint korábban.
A Kimi no Iru Machi
Seo Kouji máig befejezetlen mangáját dolgozza fel. Sajnos egyike a nem túl jól sikerült adaptációknak.
A történet eredetileg egy shounen romantikus dráma, mely a két főszereplő lassan kialakuló, folyton változó kapcsolatáról szól. Bemutatja a szerelem boldog és fájdalmas oldalát, több éven át követve kapcsolatukat, miközben további barátok, szerelmek fonódnak a történetbe.
A TV sorozat a mangából vagy 150 fejezetet próbál feldolgozni 12 részben, ami reménytelen vállalkozásnak bizonyul. Így aztán az egész történetnek, ami a mangában megtalálható, talán a tizedét mutatja be, és azt is összecsapottan. A történet ráadásul ide-oda ugrál az időben, és emiatt nehéz követni a cselekményt, a szereplők érzelmeit.
Pedig a szereplők lennének a sorozat erőssége, igazából reálisan viselkednek, és átérezhető a közöttük kialakuló dráma, ezért is kár, hogy nem kapnak elég időt. Az a néhány valóban drámai jelenet, ami megtalálható az animében, mutatja, hogy a sorozat sokkal jobb is lehetett volna, ha mondjuk 24 részben rendesen ki lett volna fejtve a cselekmény. Így viszont sajnos még nem is romantikus, hanem inkább szomorú és csalódott érzéseket hagy a sorozat a nézőben.
A kivitelezésben a színek szépek, de a rajzok valahogy homályosak, amit elég nehéz megszokni, mert egy álomszerű atmoszférát ad a cselekményhez.
Az anime verzió valószínűleg csak a manga ismerői számára készült, nekik mindenképpen élvezhető lehet a már ismert szereplőket színesben és mozgóképen viszontlátni, a manga történetét ismét feleleveníteni. De aki nem ismeri a mangát, az biztos nem tudja értékelni önmagában az animét.
Ha a gyengélkedő kivitelezés ellenére valakinek mégis felkeltené a kíváncsiságát a történet, az olvassa el a mangát, ami sokkal jobban kifejti, és tovább is viszi a történetet.