Azt hiszem, én is követem paTKányt abban, hogy nem írom le egy sorozat utolsó epizódjának tartalmát... Már csak azért is, mert elég nehéz lenne összefoglalni a Kemonozume utolsó részének tartalmát. :D Ha az előző részre a reakcióm egy nagybetűs, félkövér "basszus" volt, akkor ezt az epizódot nem tudom máshogyan lereagálni mint...

WTF?! :D

Persze a jó értelemben, annak ellenére, hogy totál nem ezt vártam. :D Hihetetlenül abszurd és elvont volt az egész, de valahogy mégsem random vagy összecsapott (aki szerint igen, az nézze meg legalább kétszer). Korrekt volt Ooba motivációja, és szintén naggyon éérdekes dolgok másztak elő Toshihiko tudatalattijából. Kicsit hiányoltam ugyan a Kifuuken egyetlen megmaradt tagjának reakcióját Kazuma halálára (már csak randa elfogult fangirlként is), és kissé túl sok volt a deus ex machina és a hihetetlen fordulat is, de mondjuk ilyen szintű abszurditásnál ez már alig zavaró. :D

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a Kemonozume volt számomra nem csak a nyár, de az eddigi év egyik legjobb és legérdekesebb animéje. Akit elriasztott a rajzstílus, annak azt javaslom, adjon neki még egy esélyt, aki pedig a klisésnek látszó sztori miatt aggódik, ne aggódjon. Lehet, hogy nem a Kemonozumének van a legeredetibb sztorija, de a retro fíling, a bőséges (ön)irónia, a kiváló seiyuuk és a szimpatikus szereplők nagyon kellemessé és élvezetessé varázsolják.

Ne feledjük a tanulságot: az íz lényegtelen. Még akkor is, ha emberevő szörnyeteg íze... :D