Bár mostanában ugyanúgy elterjedt a "normális" ágy is japánban, mégis sok helyen használják még a futont alvásra. A futon egy összetekerhető ágy, amit a földre (mindenképpen tatami padlóra) terítenek ki, és ezen alszanak. Az ágy alapját a vastag matrac (shikibuton) adja. Erre egy lepedőt terítenek. Ha hideg van, még egy-két vékonyabb matracot is rá lehet teríteni a matracra. Nyáron csak egy matracot használnak. A matracra jön a takaró (kakebuton), és a párna (makura), ami általában kisebb és keményebb mint a mi párnáink. A kemény párna és a futon nem csak hogy nagyon egészséges, de kényelmes is.
Nappal a futonokat egy pontosan erre a célra szolgáló faliszekrénybe teszik el. A szekrény neve "oshiire". Így a hálószoba nappal más célra, pl étkezőként vagy nappaliként is felhasználható. A nyugati stílusú ágyat nem lehetne tatami burkolatra állítani, mert hamar tönkretenné a padlót. Télen gyakran fűthető futont használnak!
Japánban teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki cipőben menjen be a lakásba. Még a legnagyobb sietség közben is ledobják a cipőt az előtérben. Minden házban a bejárati ajtónál rögtön van egy pontosan erre a célra kitalált kis előtér, a genkan.
Ez általában egy lekövezett kis rész, ami mélyebben van a padló szintjénél. A lakók, és a vendégek itt szépen sorban lerakhatják a cipőjüket.
Szintén jellegzetes a japán házakban az alacsony japán asztalka. Emellé térdelve szokás leülni, külön erre a célra kis párnák vannak az asztal mellett. A tradicionális asztal a lakás szíve, ahol a család összegyűlhet.
Ősszel és télen, a hidegben (Japánban sok helyen enyhe a tél, azért nincs fűtés) jó szolgálatot tesz a "kotatsu". Ez a fűthető asztal! A kis asztalka aljára egy elektromos fűtőberendezést szerelnek, majd egy meleg takarót tesznek az asztal aljára, hogy körben leérjen a földig. Ezután a családtagok a lábukat az asztal alá dugva (vagy befeküdve az asztal alá) nem fáznak. Gyakran a vendéglőkben is ilyen kotatsu asztalok vannak.
A japán fürdőkultúra szintén nagyon híres, világszerte ismert. A japán emberek természetszeretetüknél fogva kedvelik a tisztaságot. Így a fürdő igen jelentős szerepet játszik az életükben. A japán fürdőhelyiségek sokban eltérnek a mi európai fürdőszobáinktól. A legnagyobb különbség, hogy a japán fürdőszobában a falra felszerelt zuhanyzórózsákat találunk, alatta kis sámlival, lavórral, előtte tükör a falon. Mielőtt beszállnának a mély, gyakran süllyesztett fürdőkádba, tetőtől talpig lemossák magukat a kis széken ülve a zuhanyzónál, hogy így, tisztán üljenek bele a megnyugtató fürdőbe. A japán fürdőszobák padlói teljesen eláztathatók vízzel.
Japánban a nyilvános fürdők is nagyon kedveltek, régen nem is minden háznál volt fürdőszoba, így nyilvános fürdőbe jártak az emberek. Ma a nyilvános fürdő főként lazítás, szórakozás, vagy esetleg üzleti megbeszélés helyszíne. A nyilvános fürdőkben is megtaláljuk a zuhanyzókat, és a hatlamas fürdőkádat. Természetesen külön női-, és férfi fürdő van. Érdekes, hogy az o-furo-ban az o- előtag udvariassági formula, amit a nőknek illendő használni, férfiak viszont elhagyhatják. A WC soha nem a fürdőszobában van, hanem külön helyiségben.
A japán építkezésben mindmáig fennmaradt a papírfalak hagyománya. A shoji a mindenki által ismert "papírfal", azaz fa (általában cseresznyefa) négyzetrácsos keret, benne félig átlátszó papír. A fusuma pedig a shoji falakba beépíthető tolóajtó. Az ajtó nem átlátszó, de szintén papírból van. Ezekkel a térelválasztókkal a kicsi japán lakásokat tetszés szerint lehet beosztani helyiségekre. A falak áthelyezhetők, és eltávolíthatók. A külső falak természetesen ma már sokszor téglából készülnek, de a hagyományos japán építkezés szerint a ház minden falát ilyen szerkezetekkel építették.
A hagyományos japán lakások padlója tatamival van borítva. A tatami préselt nádból készült kemény matrac, melyet puha gyékénnyel vonnak be. Így egy nagyon előnyös tulajdonságú padlóburkolat kapható. A gyékény neve "igusa". A gyékény padló tisztítja a levegőt a szobában, hiszen élő, szerves burkolat lévén megköti a szén-dioxidot a levegőből!
A tatami infravörös hullámokat bocsát ki, ezáltal nyugtatólag hat az emberre. Ezen kívül a gyékény képes abszorbeálni a vizet magas páratartalomnál, és ismét leadni azt alacsony páratartalom esetén. Így klímaszabályozó hatása is van. Nyáron hűsít, télen pedig meleg burkolatot alkot.
A tatamira tilos bármiféle cipővel vagy papuccsal rálépni, mert könnyen megsérül. És időnként cserélni kell a padlót.
A hagyományos japán WC-fajta a washiki, vagyis guggolós WC. Ezt hívják ázsiai WC-nek is, mivel nem csak Japánban, hanem egész Ázsiában jellemző. Ez nagyban különbözik nyugati társaitól, mind kialakításban, mind használatában. Egyik formája padlóba ágyazott hosszúkás porcelán edény, a másik fajta ugyanez, csak kissé megemelve, kb. 30 centiméteres emelkedőn. Ezekre nem ráül az ember, hanem fölé guggol, méghozzá arccal befelé, a tartály felé nézve, olyan közel, amennyire csak lehet. Sokszor kapaszkodó is van építve a falba, nehogy a WC-t használó illető elveszítse az egyensúlyát...
Ez a fajta WC állítólag sokkal könnyebben gyártható, higiénikusabb, mivel nem kell ráülni, könnyebben takarítható, és víztakarékos is. Manapság Japánban a legtöbb háztartásban már a nálunk is megszokott fajta WC-t használnak, de nyilvános helyeken, vagy vendégfogadókban sokfelé megtalálható a régi fajta is.