Mindig öröm egy, az anime hőskorából származó darabot megtekinteni. Így van ez a nyolcvanas évekből származó alkotással is, ami a Megaton univerzumban játszódik és az eredeti regénysorozat első kötetének adaptációja is egyben. A könyvek univerzumában játszódó Shin Megami Tensei játékok hazájukban igen nagy, nyugatabbra moderált sikernek örvendenek.
Hasonlóan más korabeli regény adaptációhoz igen sok mindent változott az eredeti műhöz képest és így igen zaklatottá válik a produkció is. Bár a rendező meg sem próbál sok száz oldalnyi eseményt a háromnegyed órába szuszakolni, így viszont nagyon komoly információ hiányba keveredik a nézőn, amin az sem javít hogy nagyjából kétpercenként hisszük majd azt, hogy az előző eseménysorozat csak valami lidérces álom vagy képzelgés volt.
Az alapötlet egyébként legalább olyan klasszikus, mint a megvalósítása: a modern technika és az okkultizmus kapcsolata komoly kérdés volt a művészetek számára és az ma is. Igaz, az elmúlt időkben híján voltunk ilyesmit boncolgató műveknek és így viszontlátva, hatalmas analóg tekercsekkel működő számítógépekre alkalmazva jogosan hihetnék avíttnak az egész koncepciót.
A történet kezdetén láthatjuk, hogy egy új diáklány érkezik az osztályba, ahol a technokrata srác az úr. A különös fiút követve fény derül arra, hogy a tanárok bevonásával sátánista szertartások zajlanak a számítástechnika teremben tanítás után. A számítógépeken keresztül kommunikálva egy másik dimenzióval képesek kisebb hatalmú démonok megidézésére és nagyobbakkal a társalgásra úgy, hogy még meg is jelenik a másik oldalon lévőnek az arca.
A korabeli animék dramaturgiája és a szűkre szabott műsoridő kötelező erejének hatására igen hamar elszabadulnak a dolgok és a furcsa álmoktól zaklatott diákok ráébredve valódi kilétükre hamarosan egy megelevenedett istennel kerülnek szembe, aki átlép a halandók világába. Annak ellenére, hogy a történet minimális igen ügyesen találtak módot a legtöbb dolog intelligens kifejtésére.
Az animáció nem kiemelkedő, de hozza a korától elvárhatót. Sokszor van az OVA vége felé az az érzésünk, hogy valami más sorozat egy epizódját nézzük, de persze csak akkor, hogyha elég művet láttunk ebből az egyébként igen termékeny időszakból. A szinkron és a hangok az eredeti japán verzióban rendben vannak, ugyanakkor egy kellemes zenei téma jól esett volna nekem és hasonlóan jót tett volna az animének.
Mindent összevetve egy közepes alkotásról van szó, amely viszont sok későbbi műre volt vagy lehetett hatással az említett játéksorozat mellett későbbi anime sorozatokra és koncepciókra is. Az ötlet ma már nem újszerű, de kifejtése mai napig hiánycikk és szerintem igény lenne rá, így ebben a formájában egy hiánypótló anime csemege lehet a nyolcvanas évek alkotásait kedvelők számára. Ha ezek közé tartozol nem kérdés, hogy meg kell e nézned.
Ismertető