Ismertető2022-ben járunk. A virtuális valóság koncepcióját sikeresen alkalmazó online fantasy szerepjáték, a Sword Art Online nagy népszerűségnek örvend a tizenévesek és fiatal felnőttek körében. A játékosok a Nerve Gear technológia segítségével a játék virtuális világában mozoghatnak, akár a valóságban. A béta verzió után végre elérhetővé válik a teljes verzió, és főhősünk, Kirito az elsők között van, akik csatlakoznak a szerverre. A játék kezdetét veszi, a játékosok ismerkednek egymással és a szabályokkal. Kirito azonban furcsa dolgot fedez fel: a menüben nem található a kilépés opció. Hamarosan a semmiből megjelenik a játék fejlesztője, aki tudatja a játékosokkal, hogy a játék foglyai mostantól. Csak akkor léphetnek ki, ha sikerül teljesíteniük a játék 100 szintjét, és legyőzik a végső ellenfelet. Aki azonban a játékban életét veszti a szörnyekkel való küzdelemben, az a való életben is meghal. A menekülés lehetetlen, a Nerve Gear erőszakos eltávolítása szintén a játékosok halálát okozza. A játék tehát halálos csapdává válik, és megkezdődik a túlélésért folytatott küzdelem a játékosok számára.
A történet Kirito útját követi végig, aki igen tehetséges játékos, és elszántan küzd azért, hogy kijusson a játékból, és megmentse a többi játékost. Kirito a játékban megismerkedik Asunával, egy lánnyal, akibe beleszeret, de sokáig külön utakon járnak. A játékban töltött 2 év alatt több játékost is megismer, barátokat szerez, akikkel együtt küzdenek az egyre nehezebben legyőzhető szörnyek ellen, hogy kijussanak a játékból, miközben lassanként kiderül, mi áll az események hátterében.
Akárcsak a hasonló történettel rendelkező .hack széria, a SAO is elsősorban az emberi kapcsolatokról szól, szereplőink egymás közötti kötelékeiről a játékon belül és azon kívül. Öröm és bánat, találkozás és elválás kíséri útjukat a játékban töltött évek során. Bár a sorozat nem viszi túlzásba a romantikát, de mint a legtöbb történetben, itt is a szerelem valahol mélyen a cselekmény fő mozgatórugója.
Emellett a sorozatot ragyogóan animált harcjelenetek és monumentális harcok teszik emlékezetessé.
A történetben félúton egy éles váltás következik be, ami miatt igen sok kritikát kapott a sorozat. Bár az első fele egyértelműen jobban sikerült, szerintem a második fele sem mondható rossznak. Összességében látványos, kalandos, érdekes történet sokféle szerethető karakterrel és kielégítő befejezéssel. Ajánlható a .hack rajongóinak, szerepjáték-kedvelőknek, és úgy általában mindenkinek, aki szereti a kalandos-akciódús-romantikus sorozatokat.
Hozzászólások:
Én azt gondolom, hogy a negatív véleményeknek is megvan a helyük, és nemcsak arról kell írni, ami tetszett, hanem arról is, amit nem. Igyekeztem úgy összeírni a véleményemet, hogy ne tűnjön trollkodásnak, és hogy van indok arra, hogy miért nem tetszett az anime.
Az tetszik, hogy van egyéni értékrended, mely alapján értékelsz animéket.
Sokszor arra gondolok, milyen jó lenne, ha az olvasóink inkább azokról az animékről írnának ennyit, amik tetszettek nekik, és nem azokról, amik nem. Akkor talán nem nagyrészt csak én írnék ismertetőket :)
A témához csak annyit, hogy szerintem sokan irreális elvárásokat támasztanak az animék iránt, én úgy gondolom, - hogy a régi hozzászólásra utaljak - ha az ember "veterán", kezelje helyén a műfajt, és ne várja el, hogy minden második elébe kerülő sorozat egyedülálló lesz és katarzist fog okozni. Ha valami szórakoztató, akkor oké. Ha nem, hát nem nézem tovább. Nem hiszem, hogy ennél tovább kellene bonyolítani a dolgokat :).
No azért nem kell kritizálni azt, akinek tetszett az anime, de az tény, hogy én is azok közé tartozok, akinek nem tetszett. A hangulata miatt nézette magát, de a legnagyobb hibája az, hogy sokkal többnek mutatja magát, mint ami valójában. Sajnos igaz az, hogy a dramaturgia rettenetes, és az, hogy Kirito állandóan hősnek mutatta magát, inkább szánalmassá tette őt. Nagyban jelzi a dramaturgia minőségét, hogy poénból mindig a negatív hősnek drukkoltam, és jót nevettem magamban azon, hogy "kínozza" Asunát, pont azért, mert Kirito annyira szánalmas volt, hogy úgy voltam vele, hogy tanuljon egy kis leckét az életről. A főellenség, Sugou is borzasztó volt. Azzal előállni, hogy elveszi Asunát feleségül, isten lesz, és a világ ura? Az ilyet bezárják az elmegyógyintézetbe, és kényszerkezelés alá vetik. Aztán olyan könnyen kicsinálta Kirito, hogy unottan, egykedvűen néztem végig a "harcot". Most el kéne dönteni, hogy komoly animét csinálunk komoly mondanivalóval, és akkor a főellenség indítéka és célja is legyen sokkal komolyabb, vagy lemegyünk egy Super Sentai (vagy Tokusatsu) élőszereplős sorozat szintjére, de akkor mindent a helyén kezelünk.
Láttam annak idején a sorozatot, de újra megnéztem, mert egyrészt meg akarom nézni a második évadot, másrészt meg remélem, hogy másképp fogom most látni, de rettenetesen csalódott vagyok. :( A hangulata volt, ami miatt nézette magát, de amúgy a dramaturgia úgy hazavágta az egészet, mint annak a rendje.
1. lásd: "Bűnös gyönyör". Mint amikor megnézem minden évben újra Arnold-al a Hull a pelyhest ;) Amúgy Neked, mint már igazi anime veteránnak, igazán feltűnhet a sík hülye dramaturgia + a mindenhonnan ollózott tartalom.
2. Mi? Hol? Merre nyilatkoztam ilyet?
1. Ha ez első perctől rossz, minek nézted végig, ha nem tetszett?
2. Csak mert neked nem tetszett, ezért az ismertető is nyilván rossz. Szűk látókörűség rulz.
Egy igazi veretes fos az első perctől. Bűnös gyönyör volt minden egyes epizód :D
Hozzászólás írásához jelentkezz be.
