Eme blogbejegyzést megelőző éjszaka kb. 28-30 fok és fulladt párás levegő uralkodott a szobámban, még hajnali egykor is. Így nem csoda, hogy két és fél órányi alvás után felébredtem ebben a szaunában. De, hogy legyen valami jó is a rosszban, szerda hajnali egykor már szokott lenni Higurashi raw. Keresve se találhattam volna jobb időpontot az epizód megtekintésére ennél. Javaslom másoknak is a késő éjszakai időpontot a 17. részhez, amikor már nincs akkora háttérzaj, mint nappal. Sokkal jobban kijön Shion kétségbesett sikítozással keveredett fájdalomüvöltése.

Satoshi bocsánatot kért Miontól a tegnapiért, ezt természetesen Mion azonnal továbbította Shionnak. Shion persze maga is szeretett volna bocsánatot kérni, úgyhogy ő is felhívta Satoshit. Miután megfutották a szokásos japán udvariassági "én kérek bocsánatot" köröket Satoshi témát váltott kétszer is. Egyrészt kimentette magát a fesztiválról (emlékezhetünk pont úgy mint Keiichi a Tatarigoroshiban, ahol Mion mondta Keiichinek, hogy úgy csinálsz, mint Satoshi), másrészt megkérdezte Shiont (akit itt még Mionnak hitt természetesen), hogy hisz-e Oyashiro-sama átkában. De mielőtt komolyabban megbeszélhették volna, Satoshinak le kellett tennie a kagylót.

Ezután láthattuk amint a dühös tekintetű Satoshi a fesztivál napján a lenyugvó nap fényében baseball ütőt szorongatva botorkál az erdőben, egy szemétdomb felé. Ezután képváltás a fesztiválra Mionnal, Renával, Rikával és Satokóval, egy rövid kis bevágás erejéig. Majd vissza a szemétdombra, de már éjszaka. Satoshi nénikéje közeledik zseblámpával a kezében. Az a néhány mondat jutott a nyanyának ebben a sorozatban amit a zseblámpával a kezében magának motyogott, mert amint megpróbálta volna megvizsgálni a szemétdomb központi motívumát képező szekrényt lecsapott rá egy sötétbe burkolózó alak. Aztán már csak azt láthattuk, hogy a földre hullott zseblámpa fénye fokozatosan megtörik, ahogy fröcsög rá az egykori tulajdonosa vére...

Itt fontos megjegyezni azt, hogy mivel nem láttuk az elkövető arcát nem lehet azt kijelenteni, hogy Satoshi volt a tettes, de kizárni sem lehet. Hiába járt még sötétedés előtt baseball ütővel a kezében a szekrénynél, ettől még lehet más a gyilkos akár az a drogos is akit a rendőrség később elfogott, mint feltételezett tettest (bár a "random drogos" tettes verzió nagyon gyanús). Ami viszont biztos, hogy nagyon furcsán viselkedett utána Satoshi azon a napon amikor körbevették őt és Shiont a rendőrök. Ekkor érkezett el a pillanat Shion számára, hogy végre leleplezze magát Satoshinak, és egyúttal alibit is biztosítson számára, bár sejthette volna, hogy ezzel a lépéssel hibát követ el. A család nem tűri, ha egy tagja az áruló Houjou-k oldalára áll, várta is négy nehézfiú a rendőrség előtt, amikor jött ki a kihallgatásról...

Az eyecatch után következő hosszú jelenet, a Watanagashiban már megismert Sonozaki kínzókamrában játszódott. Shionnak a maga és a segítői nevében is bocsánatot kellett kérnie a családtól. Hogy miből is állt a bocsánatkérés azt most nem árulom el, annyit róla, hogy nem volt elég elfúló sírós hangon azt mondania, hogy "gomennasai" bár ezt is megtette. Itt is érvényes a figyelmeztetés, hogy gyenge idegzetűek ne nézzenek oda közben.

Shion szeretett volna Satoshi számára is bocsánatot nyerni, de ahogy a maffiacsaládokban lenni szokott, a hibázó családtag elnyerheti a bocsánatot, ha kiállja a bűntetést, de az árulók számára semmiképpen nincs bocsánat. A sors kegyetlen fintora volt, hogy Shion Oishitől volt kénytelen megtudni Satoshi eltűnését...