<div style="margin-left: 100px;"><div style="MARGIN-TOP: 55px; FONT-SIZE: 120px; MARGIN-LEFT: 2px; COLOR: #dcdcdc; FONT-FAMILY: Times">うるさい</div><div style="MARGIN-TOP: -161px; FONT-WEIGHT: bold; FONT-SIZE: 45px; MARGIN-LEFT: 244px; COLOR: red; FONT-FAMILY: Arial Black">USO-DA</div><div style="MARGIN-TOP: 57px; FONT-SIZE: 26px; MARGIN-LEFT: 27px; COLOR: darkblue; FONT-FAMILY: Tahoma">URUSAI</div><div style="MARGIN-TOP: -96px; FONT-SIZE: 37px; MARGIN-LEFT: 15px; COLOR: darkgreen; FONT-FAMILY: Comic Sans MS">Zombik</div><div style="MARGIN-TOP: 8px; FONT-SIZE: 30px; MARGIN-LEFT: 156px; COLOR: maroon; FONT-FAMILY: Courier">Űrlények</div><div style="MARGIN-TOP: -75px; FONT-SIZE: 22px; MARGIN-LEFT: 151px; COLOR: purple; FONT-FAMILY: Arial">Gonosz klónmásolatok</div><div style="MARGIN-TOP: 20px; FONT-SIZE: 41px; MARGIN-LEFT: 311px; COLOR: red; FONT-FAMILY: Times">嘘だ！！！</div><div style="MARGIN-TOP: -127px; FONT-SIZE: 27px; MARGIN-LEFT: 27px; COLOR: black; FONT-FAMILY: Times">Nem vagy a barátom!</div></div>







E fenti bevezető szöveg-kollázs Rena gondolatait hivatott szimbolizálni. Magyarul komplett megzakkant a csaj. Az opening előtti felvezetés során még volt benne egy lehelletni józanság szikra, de amit hallott Oishi-tól az nem tett jót neki. Oishi mondandójának a lényege az volt, hogy Takano összeégett holtteste elvileg az előtt lett hulla, mielőtt utoljára látták volna élve, vagyis egy potenciális zombi volt ott a fesztiválon...

Rena agya pedig már nem bírta el ezt a megterhelést és kilőtte a még megmaradt józanság processzeket. Keiichi amikor meghallotta, hogy Rena eltűnt otthonról még tett egy próbát a jobb belátásra bírására. Sejtette, hogy a szeméttelepen rejtőzik a buszban úgyhogy egyből odament, jó ötletnek tűnt elsőre, de ... ha lehetne szavakkal ölni akkor Keiichi ott meghalt volna azoktól a szavaktól amit Renától kapott. Ha nem egy drámai szituáció lett volna, akkor lehet, hogy könnyesre vigyorogtam volna magam Rena elméletén az űrlények meg a klónozók gonosz összesküvésén. De ez egy szomorú szituáció volt, Keiichi hiába igyekezett mindenáron Rena tudtára adni, hogy vele vannak és nem tettek ellene semmit, Rena hajthatatlan volt. Végül kijelentette, hogy Keiichi nem a barátja többé. orz Keiichi sírva üvöltött a tehetlenség érzésétől...

Ezután jött az a jelenet amitől egy percig borzongott a hátam, Keiichi közölte a többiekkel, hogy mondandója van nekik Renáról. Végre rájött, hogy nem tovább lehet a dolgokat elhallgatni ideje megbeszélni mindent. Mion, Satoko és Rika is biztosították Keiichit, hogy mindenben vele vannak, eme megható kijelentésektől kicsordultak Keiichi könnyei, ÉS...

ÉS AKKOR VÉGRE ESZÉBE JUTOTT MINDEN!

Mi pedig álljunk meg itt egy pillanatra, mert ez a jelenet nem csak az Onikakushit magyarázta meg, hanem rávilágított a fejezetek közötti összefüggésre. Nem tudom, hogy hányan látták azok közül akik ezt olvassák a Groundhog Day (m.c. Idétlen Időkig) című filmet. Én az elmúlt tizenegynehány évben úgy hússzor összesen, csak ajánlani tudom mindenkinek egy zseniális vígjáték olyan klasszikus beszólásokat köszönhetünk neki, mint az "emberek a véreshurkát is szeretik, az emberek barmok" vagy a "mivan ha nincs holnap, most is már másodszor van ma". Hogy miért is hoztam fel ezt a filmet, nos azért mert a Higurashi is valami hasonló, csak itt nem egy nap ismétlődik, hanem több év 1983 nyaráig. Egészen eddig egyetlen személy emlékezett az újra és újra megtörténő évekre ez pedig Rika. Ez megmagyarázza azt is, hogy honnan tudta előre a pontos dátumokat, meg azt is, hogy miért vannak felnőttes pillanatai. Annyiszor megélte már ezeket az éveket, hogy több élettapasztalata van mint bárki másnak, csak bele van zárva egy törékeny kislány testébe. Így egymaga nem képes ellene tenni a hinamizawai eseményeknek (Shion és az injekcióstű ugye...), de most végre felcsillant neki is a remény, hogy végre vége lesz az állandó körforgásnak azzal, hogy Keiichi is emlékezni kezdett. (Nagy kár, hogy az utolsó két fejezet kimarad az animéből így nem láthatjuk, a megoldást a körforgás feloldására.) Ráadásul úgy jöttek vissza Keiichi emlékei abból a "másik világból" ahol Renát és Miont megölte, hogy már a tényleges eseményeket látta a végén és nem azt amit hallucinált. Kiderült, hogy amit ő fecskendőnek nézett az egy filctoll volt, a lányok tényleg csak segíteni akartak amikor beteg volt és nem ártani neki. Most látszott igazán, hogy az Onikakushi mennyire egy szörnyű tragédia volt és ezt Keiichi is érezte. Egyszerre megindító és aranyos jelenet volt, ahogy bocsánatot kért Miontól amiért megölte. Megindító mert Keiichinek tényleg nagyon fájt amit abban a másik világban követett el és aranyos mert Mion először nem értette, aztán meg még el is pirult amikor Keiichi átölelte.

Még egy fontos dolog derült ki a részből, de ezt már korábban is sejthettük. Takano naplója tartalmának a fele se igaz.
A következő héten a sorozat végetér, reméljük sikerül megfékezniük Keiichiéknek Renát mielőtt további emberéletekben tesz kárt...