Huhh, hát ez gyorsan megvolt…Más sorozatok a közepére teszik a kopírozós ellenfelet, amivel általában egy új képesség jár, ezúttal persze nem. Maradjunk annyiban, hogy Allennek még lett volna mit tanulnia, a kisgömbőc akuma is megizzasztotta az előző részben, és ezzel a félreszabott Xerox-bohóccal ebben az epizódban sem jut dűlőre. Kanda lehet, hogy szép, de legalább nem okos. Vagy csak híján van egy elátkozott bal szemnek, de nem kellett volna sok, hogy bedőljön az akumának. Kétszeresen. Ami azt illeti, ebből a chapterből már csak egy epizód van hátra, ha így haladunk, fél év és behozzuk a mangát.

Elnézést kell kérjek az előző bejegyzés miatt, a bábú dolog csak itt derül ki. Ez van, ha az ember félálomban nézi a RAWot. Itt viszont nem csak kiderül, de zsinórban kétszer csavarintanak is rajta. Én szeretem a pörgős történetet, de ez olyan közel volt az epizód végéhez, kár volt ilyen korán ellőni ezt a poént. (Mármint, hogy a Martel Szelleme egy innocence-üzemü kb 500 éves bábú, és a maszkos-sapkás alak, Gozoru vallja magát annak, azt is tudjuk, hogy a bábú eredeti feladata az volt, hogy énekeljen, úgyhogy nem is kérdés ki az). Ugyancsak elírtam a város történetét (mert a mangából lestem), a város kiürült és magányán enyhítendő a szellem embereket rabolt el, akik a városba merészkedtek.

Szóval a negyedik epizód már derékig gázol a történet sűrűjében, jórészt csak csata jutott bele, az előző részben volt pár ötletes mozdulat, itt kevesebbet láttam. Aranyos ahogy Allen eltéved. Most így belegondolva az a jelenet, meg a lejáró fedele elég oldszkul lett, talán mindenki ismeri, amikor előre lehet tudni, hogy melyik tereptárgy fog mozogni, a színéből. Remélhetőleg egyszeri eset.