Néhány nagyon szomorú jelenet is került ezúttal az epizódba a sok vicces+aranyos mellé. Essünk túl előbb a szomorúakon.

1. A törött rizsestál. A rizses tálka az olyasmi a távol keleten amiből mindenkinek van. Binchou-tanét viszont meglehetősen elkoptatták az évek, csorba is törött is. Ez olyan metafora, mint mifelénk az össze-vissza foltozott ruha...

2. A boltos jelenet. A tulaj képes volt azt mondani Binchou-tannak, hogy "okaasan wa doushita no?". Ezzel durván emlékeztette arra, hogy egyedül él. Aminek egyenes folyománya lett az a jelenet amiben eljátszotta Binchou-tan saját magának, hogy hazaér.

3. Az óvoda kerítése melletti jelenet. Na ezt nem is részletezem, ez volt a legszomorúbb a háromból.

Szerencsére azért az egész rész pozitívan végződött és pozitív értékeket hordozott. Binchou-tan szert tett egy társra Saji a kutya személyében. Ennek kapcsán megtudtuk azt is egy nagyon vicces jelenetben, hogy Chiku-tannak van még mit tanulnia a kutyasétáltatás területén. És a kutyus volt az aki összehozta végül Binchou-tant, Chiku-tant és Kunugi-tant egy beszélgetésre. Kunugi-tan nagyon boldog volt, hogy beszélgethetett velük és megsimogathatta a kutyát.