Az utolsó rész mindent megmagyarázott, úgyhogy nekem már nem is kéne ragozni.

Jó ötlet volt a KyoAni részéről, hogy minden szereplőt bevont a végső megoldás kitárgyalásába.
Először Sayuritól és Akikotól hallhatuk, hogy csodaszámba ment a gyors felépülésük. Később Shiori teoretikusan meg is magyarázta, hogy szerinte minek volt ebben szerepe, mellesleg Shiori szavaiból talán érthetővé vált a kívánságok és az álom szerepe. Különösen ajánlom mindenkinek a figyelmébe azt a mondatát, hogy "ha élő része vagy valakinek az álmának, akkor az aki álmodik bármilyen kívánságodat teljesíteni tudja". Shiori ezen kívül azt is megfogalmazta, hogy szerinte mire vár az álom szereplőitől az aki álmodik.
Shiori után Nayuki következett bátorító szavaival, hogy most már szilárdan hisz abban, hogy a csodák léteznek.
Ezt követően Mai mondta el Yuuichinak (kérte meg/szólítótta fel Yuuichit), hogy mit kell megtennie ahhoz, hogy az álom végetérjen.
Végül pedig narrátor Ayu mesélte el újra az álmát, de most már úgy, hogy az évszakok változásáról szóló metaforája teljesen érthető legyen (és, hogy nekem ne kelljen feleslegesen kielemeznem).

Új befejezést kreált végül a KyoAni a Kanonnak, úgy hogy közben felhasználta az eredetiből Shiori könnyeit, Mai és Sayuri érettségiét és Ayu vicces sapkáját mint kulcsjeleneteket, viszont teljesen átírta Nayuki szerepét a befejezésben. Így lett még valami az utolsó előtti rész búcsújelenete mellé ami miatt érdemes megnézni a TOEI Kanon-t is. Ez pedig az órás jelenet és annak a folyománya, ugyanis ez a mostaniból teljesen ki lett hagyva azért, mert nem illett volna bele ebbe a befejezésbe.

Végszóként pedig mi mást ha nem azt írnám ide a sorozatról ami az eredeti üzenete:

Csodák márpedig történnek.

A Key rajongókat pedig várom vissza ide majd amikor a Clannad elkezdődik.

Hozzászólás (3)

Vakargatom a fejemet rendesen a Kanon 23. része kapcsán, mert a KyoAninál úgy gondolták, hogy most a végén húznak merészet és változtatnak a történeten. Először is behozták a sztoriba az igazi Sawatari Makoto-t, Yuuichi első szerelmét. Róla nevezte el a rókáját Yuuichi (ha valaki nem emlékezne már a Makoto fejezetre). Másodszor pedig megvariálták Ayu és Yuuichi búcsújelenetét. Mindez persze nem baj, hiszen így nem lesz "repost" érzése az embernek amikor egy történet remakejét nézi. Ezekkel a változtatásokkal egyébként a KyoAni elérte azt, hogy egyetlen néző se jósolhassa meg biztosan, hogy Nayuki vagy Ayu vége lesz-e a 2006-os Kanonnak.

Ha én lennék a bukméker, akkor kb. a következő esélyeket adnám a végére:
1:2 Ayu
1:3 Nayuki
1:5 senki
1:25 Shiori
1:50 igazi Sawatari Makoto
1:100 Mai

A lényeg a lényeg, hogy Nayuki-t sikerült kirángatni az angstból, így újra lett erős támasza Yuuichinak, de ezúttal már nem egyoldalú, hanem kölcsönös alapon. Nayuki ezzel kapcsolatos mondata a 「これでお相子」 ("kore de oaiko") és ahogy Yuuichi kérdésére meg is erősítette 「お相子だよ」 ("oaiko dayo") bevonul a kedvenc Kanon idézeteim közé. Nem is elsősorban a tartalma miatt, hanem ahogy elhangzott. Külön maximális dícséret jár érte Kouda Marikonak, tökéletesen sikerült közvetítenie ezen egyszerű szavakkal is a jelenet nagyszerűségét.

Ayu rész végén elhangzott az álomról, a változó évszakokról és a kívánságról szóló szavairól majd következő blogbejegyzésben próbálok meg értekezni. De igazából érezni és átérezni kell most ezeket a szavakat, mintsem megérteni. A következő részből úgyis kiderül majd minden.

Még egy megjegyzés a résszel kapcsolatban. A búcsújelenet megvariálása miatt kimaradt valami olyasmi belőle ami a TOEI verzióban benne volt és én nagyon vártam, hogy írhassak róla. A tervem ugyan frankón füstbe ment, de így viszont bíztathatok mindenkit a TOEI Kanon megtekintésére is, ha másért nem is, de ezért az egy jelenetért mindenképpen.

Hozzászólás (0)

Vizsgáljuk meg először Nayuki helyzetét. Két ember állt hozzá igazán közel az egész életében, Akiko az édesanyja és Yuuichi az unokatestvére. Yuuichi 7 évre eltűnt az életéből, ráadásul nem a legvidámabb hangulatban váltak el, de ezt még kiheverte hiszen Akiko ott állt végig mellette. De most, hogy Akiko életveszélyes állapotban a kórházban fekszik, Nayuki összetört. Egyszerre kínozza a lelkiismeretfurdalás és a magányosság rémképe. Érthető, hogy miért marcangolja önmagát, de az is világosan látszik, hogy ki fog belőle lábalni. Hiszen nincs egyedül, és mivel nincsen egyedül ezért a barátai meg fogják majd tudni értetni vele, hogy nincs miért hibáztatnia magát az Akikoval történtek miatt.

Yuuichi miután bocsánatot kért Nayukitól a hét évvel ezelőtt történtek miatt, elkezdett gondolkodni, hogy vajon miért is sírt azon a bizonyos téli napon, amikor hét évre elváltak az útjaik. A következő álma során aztán végül minden a helyére került. Bekerült az utolsó darab is a hét évvel ezelőtt történt események kirakósjátékába.

AYUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU...

Hiába tudtam előre, hogy mi fog történni ígyis nagyon fáj. Nem csoda, hogy a kisgyerek Yuuichinak komplett resetelődött a memóriája a sokktól ami érte...

Amiket látni kell a történtek alapján azok a következők. Kislány Nayuki nem tudott a kislány Ayuról, (Yuuichi pont a tragédia előtt beszélt róla Ayunak, hogy legközelebb majd elhozza az unokatestvérét is) ezért így utólag már világos, hogy a kislány Nayuki teljesen hiábavalóan próbálta vigasztalni a síró Yuuichit. Az már korábban kiderült, hogy Akiko tudott arról, hogy mi történt a hegyen a fánál, de ő érthető okokból nem akart beszélni róla. Helyretette a rész a piros hajpánt szerepét is, amiről Ayu már beszélt egyszer a 17. részben. Akkor azt mondta, hogy azért van mindig a fején, mert egy számára nagyon fontos személytől kapta ajándékba. Most az is kiderült, hogy kitől és hogyan. Továbbá Ayu azt is megígérte, hogy amikor legközelebb találkoznak akkor a fején lesz. Amit be is tartott, hiszen az első rész emlékezetes összeütközős jelenetében ott van Ayu fején a piros hajpánt. Ha valaki TIME PARADOX-t kezd kiabálni ezen sorok olvasása közben, igaza van. Jól láthattuk, hogy Ayu még azelőtt betörte a koponyáját, mielőtt Yuuichi odaadhatta volna neki az ajándékot. De a paradoxon feloldása igazán egyszerű. Ugyanis a fejpánt átadása nem a valós, hanem az éteri síkon történt. Magyarul akinek még nem lenne nyilvánvaló: csak a kislány Ayu volt ember, az a hét évvel idősebb Ayu viszont akit eddig láthattunk nem emberi lény volt, hanem valami más. Hogy egész pontosan micsoda az majd kiderül a következő részből, amihez lehet bekészíteni a papírzsepiket...

Hozzászólás (0)

Már a harmadik részben kiderült, hogy Ayu keres valami nagyon fontosat, aztán néhány résszel később (a tizenkettedikben) az angyalka bábut is láthattuk, de csak most a huszonegyedik kapcsolta össze ezt a két dolgot. Továbbá eléggé szájbarágósan az is a tudtunkra lett adva, hogy maradt egy kívánság az angyalkában, és Ayu még azt is megjegyezte, hogyha nem a jövőbeli énje fog kívánni, akkor majd valaki más akinek szüksége lesz rá. Talán most már sejthető, hogy ki fog kívánni és kitől, csak egy kis emlékezetfrissítésre van szükség hozzá:
＊ Az egyik dolog amire emlékezni kell az a tizedik rész végén elhangzottak, de ezt már két bejegyzéssel korábban is írtam.
＊ A másik dologról viszont nem írtam még, mert amikor lehetett volna akkor az túl korai spoiler lett volna. Olyannyira korai, hogy még az első részben történt. Ugyan az első rész régen volt már, de a függőleges tengelye körül pörgő saját szárnyait kereső Ayu jelenet a felejthetetlen fajtába tartozik. Na annak a jelenetnek a végén van egy kíváló kamerabeállítás ahol a lenyugvó nap fénye kicsit elhomályosítja Ayu és Yuuichi alakját. Most a huszonegyedik részben szintén a lenyugvó nap fénye segített megvilágítani az időkapszulából kiemelt angyalka bábut. Ezt a két képet egymás mellé képzelve talán érthetővé válik az angyalkában rejtöző szimbolizmus, de az mindenképpen, hogy miért öltözködik Ayu úgy ahogy.

A másik ami történt a mostani epizódban az az, hogy hirtelen sebességet váltott a Nayuki fejezet. Az öt lány közül Nayuki története a legegyértelműbb, úgyhogy nagyon nem akarom túlmagyarázni, főleg, hogy a következő két rész úgyis mindenre választ fog adni vele kapcsolatban ezért inkább írok a rész végén bekövetkezett eseményről. Még csütörtök este az epizód bemutatása után pár órával felbukkantak a 4chan-on azok a valóságos autóbalesetekről készült youtube videók és animált gif-ek amelyekből a KyoAni dolgozhatott. Számomra mondjuk ez nem hatott az újdonság erejével, mert a KyoAni máskor is csinált már hasonlót. Viszont azt szeretném megjegyezni, hogy én is láttam már az orrom előtt 50-60-as tempóban haladó autókat összecsattani kereszteződésben. Ilyenkor a másodperc törtrésze alatt lejátszódik minden és nincs az az emberi reakcióidő amivel egy gyalogos el tudna kerülni egy felé pörgő járművet. (Szerencsére akkor és ott tőlem elfele borultak.)

Hozzászólás (0)

Két nap felhőtlen boldogság. Ennyi jutott Yuuichinak...

Egy korábbi blogbejegyzésben már említettem, hogy Akiko emlékszik a hét évvel ezelőtt történtekre, csak nem akar róla beszélni. De ezúttal azért elpöttyintett ő is egy apró információt egy fáról ami ki lett vágva. Hogy miért lett kidöntve az a bizonyos fa azt már nem árulta el, de hamarosan úgy is ki fog derülni, mert már nagyon közel van Yuuichi ahhoz, hogy teljesen visszatérjenek az emlékei.
Az erre utaló jelek már megvannak, volt két olyan rövid félmásodperces képbevágás már ami szorosan a hét évvel ezelőtt történtekhez kapcsolódik. Az egyik az még az előző részben volt a csókjelenet előtt, amikor Ayu arról kérdezte Yuuichi-t, hogy átélt-e már olyan szomorúságot, mint ő. Akkor először Makoto, Mai és Shiori bukkant fel Yuuichi lelki szemei előtt, de a végére bekeveredett látszólag két oda nem illő kép is. A második pedig ebben a 20. részben volt amikor Ayu az első szerelméről kérdezte Yuuichi-t.

A rész megválaszolt két dolgot is az előző blogbejegyzésemben felírt kérdésekből. Ayu iskoláját és azt, hogy a fontos dolog hol lehet elrejtve. De, hogy mi az annak a kiderítése már Yuuichi-ra marad, de ehhez előbb össze kell szednie magát. Valószínűleg senki nem szeretne egy olyan szituáció részese lenni, mint ami Yuuichi-nak jutott most...

Más. Régóta akartam már írni a blogba arról, amihez a Kanon 20. része jó alapot szolgáltatott azzal, hogy rávilágított arra, hogy Ayu a boku szót használja saját magára. Röviden megfogalmazva Ayu egy bokukko. A való életben nemnagyon van olyan japán nő aki bokuzná saját magát, aki mégis az minimum feminista vagy valami egyéb excentrikus defektje van. Az epizód vicces formában be is mutatta, hogy mi törénne pl. egy állásinterjún egy önmagára bokuval hivatkozó nővel. Az animékben viszont elő-előfordul egy-egy bokukko, sokszor csak azoknak az otakuknak a kedvéért akik ezt izgatónak találják. A bokukko sokszor nemcsak a beszédében, hanem az öltözködésében és a viselkedésében is férfias mintákat követ, de ez nem feltétel, mivel a fiús lányra van másik kifejezés. Sokszor a helyzet hozza úgy, hogy egy női szereplő boku-t kezd használni, pl. Furude Rika Oyashiro-samától tanulta el, aki meg isteni lényként természetesen bokuzhatja magát (kisebb spoiler: Oyashiro-sama is nő). Hasonló a helyzet Shigure Asa esetében, ő az anyjától tanulhatta, akire pedig a férjétől ragadhatott rá. Dokuro-chan viszont szabadon bokuzhatja magát, angyalok esetében ez a természetesebb, bár asszem ő az egyetlen angyal aki abban az animében/mangában bokuzza magát. Ayura viszont egyik felsorolt dolog sem húzható rá (az öltözéke ugyan nem igazán nőies, de ennek is speciális oka van), de most még nem akarom leírni, hogy Ayu miért bokukko, mert túl sok spoilert tartalmazna.
A bokukko mellett van még egy másik kifejezés amit szoktak emlegetni ez az ore-onna, ezt értelemszerűen azokra a női szereplőkre mondjuk akik az "ore" szóval hivatkoznak saját magukra. Az ore már macsóférfi kifejezés az "én"-re, ezt animében is már csak olyan nők fogják használni akik férfinak akarnak látszani vagy abszolút férfias viselkedésmintákat követnek, de minimum szét fogják rúgni a fejét valakinek legalább egyszer. Ilyen szereplő például Matsubara Kaoru/Buttercup a Demashita PPGZ-ben, Okuzaki Akira a My-HiME-ben, Tenou Haruka a Sailor Moon-ban, szőke-Lunch a Dragonball-ban vagy Megumi Amatsuka a Tenshi na Konamaiki-ben.
Mit érdemes még leírni a lányok által használt egyes-szám első személyről? Talán annyit, hogy a lányok az atashi-t és a watashi-t használják alapban, de létezik még a watashi eredeti formája is a "watakushi". Ez utóbbit viszont animében is és a való életben is csak a felső tízezer úri nevelést kapott tagja vagy egy ultrasznob nő fogja használni. A felsoroltakon kívül is vannak még másik egyesszám első személyű névmások a japánban, de ezeket animében csak speciális esetben fogják használni, olyankor ha egy karakter jelleme ezt megköveteli. Ilyen például Mashiro Blan de Windbloom a Mai-Otomében, aki királynőhöz méltóan uralkodói módon beszél és a "wareware" szóval hivatkozik saját magára.

Hozzászólás (0)