Miyazaki Hayao 1941. január 5-én Tokióban, született egy négy gyerekes tehetős család második fiaként. Apjának, Miyazaki Katsuji-nak egy családi vállalkozása volt, amiben a vadászrepülőgépek kormányait gyártották. A háborús konjunktúrának köszönhetően a Miyazaki család módosnak mondhatta magát. Ennek köszönhetően a kis Hayao repülőgép alkatrészek között nőtt fel, a repülés iránti vonzalma innen indult.
1944-ben a család a Tokiótól száz kilométerre északra lévő Utsunomiyaba költöztek az amerikai légibomba támadások elől. Miyazaki később erről úgy emlékezett vissza, hogy szülei edényeket és ruhákat pakoltak talicskákba és úgy menekültek a bombázásból. Mint mondta akkoriban még nem fogta fel, hogy milyen drámai helyzet volt, csak jó mókának tűnt hiszen fent lehetett éjszaka és egész Tokió nappali fényárban úszott. A kép, amit akkor látott örökre beleivódott emlékezetébe.

Középiskolás korában Miyazakit elkezdte érdekelni az animáció, de eleinte mangákat kezdett rajzolni, hamar rájött, hogy ebben a művészetiágban nehezen tudja életre kelteni azokat a víziókat, amelyeket elképzelt. Ráadásául kevés dolgot tudott igazán jól lerajzolni, jóformán repülőket, harckocsikat és csatahajókat alkotott. Mivel nehezen tudta lerajzolni az emberi mozgást ezért sokat gyakorolta, két dologra koncentrált: hogyan mozognak az emberek, illetve mi a motivációjuk. Két kedvenc mangakája volt: Tezuka Osamu és Tetsuji Fukushima . Tetsuji egyik mangája a Sabaku no Maō annyira izgatta Miyazaki fantáziáját, hogy a Nauszika – A szél harcosai című műt is inspirálta. Mindenesetre Miyazaki később rengeteg gimnazista skiccét elpusztította, miként megfogalmazta úgy érezte nem ragyognak úgy, mint példaképeinek rajzai.

1958-ban a moziban látta A fehér kígyó legendája című animét. A film elvarázsolta és további inspirációt jelentett számára, hogy animációval foglalkozzon. A mozi főszereplőnőjébe Bai Niang-ba pedig egyenesen beleszeretett.
Végül 1963-ban lediplomázott közgazdaságtan-politológia szakon. Az egyetemi évei alatt pedig a Gyermekirodalom klub tagja volt. Hogy szerinte mi az a 50 gyerek/ifjúsági könyv, amit elkel olvasni itt lehet megnézni.

Szintén ebben az évben került a Toei Animation-hez ahol egy fiatal rendező első önálló filmjénél kezdett el dolgozni. A rendezőt Takahata Isao-nak hívták a film pedig a The Great Adventure of Horus, Prince of the Sun. A két ifjú hamar barátságot kötött egymással, ami soha nem ért véget. Valamint sokat tanult a még mai is élő Ōtsuka Yasuo-tól.

1971-ben Miyazaki valamint Takahata és Otabe Yoichi elhagyták a Toei-t és az A-Pro Companyhoz igazoltak ami már a Shin-Ei Animation nevet viseli (ők gyártják többek közt a Dorameon univerzumot).
Majd 1973-ban mind a hárman tovább álltak a Zuiyo Pictures-hez ami már a Nippon Animation néven fut.

Miyazakai Hayao első komolyabb önálló rendezése a Mirai Shōnen Konan posztapokaliptikus sci-fi shounen sorozat volt.
1979-ben Miyazaki megrendezte első nagy játékfilmjét a III. Lupin: Cagliostro kastélyát. A film minden esetre már magán hordozta Miyazaki kedvelt stílusjegyeit: repülést, az erős női karaktereket és sem a jó sem a rossz nem sablonos.

1981-ben Miyazaki elvesztette édesanyját, aki életének utolsó nyolc esztendejében hatalmas fájdalmak közt élt. De a nyolcvanas évek elején lehetőséget kapott, hogy Los Angelesben tanulmányozhassa a Disney stúdió életét és munkamódszereit.
1982-ben Miyazaki elkezdte megírni első mangáját a Nauszika – A szél harcosai-t, a 7 kötetes képregény végül 1994-ben ért véget. 1984-ben pedig le is forgatta a Nauszika anime moviet, ami kész történet nélkül és félkész forgatókönyvvel kezdett el. A forgatókönyv hiányát azóta se érzi problémának egy-egy alkotás során. A poszt-apokaliptikus, háborúellenes és a természetértékeire figyelmeztető mozi pozitív kritikákat kapott.

A film sikere lehetővé tette, hogy 1985. június 15-én Takahata-val és a producer Suzuki Toshio közösen megalapítsa a Studio Ghibli anime stúdiót. A név egy repülőgépre utal a Caproni Ca.309 Ghibli-re.

1986-ban következett a Laputa – Az égi palota című mozi, ami ha nem is dübörgő, de sikert hozott.
Majd 1988-ban édesanyjára emlékezve elkészítette a Ghibli stúdió legemblematikusabb filmjét a Totoro - A varázserdő titka-t. A hatalmas Totoro káprázatos népszerűségre tett szert, gyerekek milliói szeretik mert nagy és puha és kedves, mutatja, hogy a varázslat nem tűnt el csak megkel keresni a közeli erdőben. Nagyon sokan ezt vagy csak ezt az animét ismerik, ezért a Totoronak hihetetlenül komoly az ismertsége és kultusza a világban. 1991-ben pedig maga a stúdió is Totoro alakját választotta hivatalos kabalának.
Egy évvel később újabb mozival jelentkezett Miyazaki a Kiki – A boszorkányfutárral.

Miyazaki Hayao már a korábbi filmjeiben is kiállt egyes társadalmi kérdésekben és erős állításokat fogalmazott meg. Az 1992-es Porco Rosso-ban még pontosabban és még hangosabban tett hitetett politikai nézete mellett. Porco kijelentése miszerint inkább lesz disznó semmint fasiszta, nyugodtan lehet a rendező önvallomásának tekinteni. Miyazaki 1984 és 1992 közt öt filmet készített-e erős tempó után pihent, hogy egy még erősebb mozival térjen vissza.

Az 1997-es A vadon hercegnője amit lehet egyfajta Miyazaki esszenciának tekinteni. A természet tisztelete, a mágikus realizmus az erős női karakter az iparosítás elleni fellépés mind-mind ott van ebben a filmben. Hatalmas pénzügyi robbanást hozott Japánban olyan sikeres volt, hogy a Titanic című filmet, ami abban az évben minden letarolt, letudta taszítani a jegyeladási trónról, hacsak Japánban volt erre képes is. A filmet Amerikában a Miramax kezdte el forgalmazni, Miyazaki egy japán kardot küldött Harvey Weinstein akkori filmcézárnak azzal az üzenettel, hogy nincs vágás. A rendező zseni visszaakart vonulni, de egy történet visszahívta a direktori székbe.

2001-ben Miyazaki a csúcsra ért. A Chihiro szellemországban anyagilag és szakmailag is a csúcsra repítette a rendező géniuszt. Egy kislány története, aki egy iszekai világba kerül, de nem adja fel mindent megtesz, hogy ő és családja is visszakerüljenek a saját világába. A film végül máig egyetlen animeként megkapta a „Legjobb animációs filmnek járó” Oscar díjat. Hatását olyan amerikai animációs filmekben is lehetett érezni, mint a 2012-es Merida, a bátor vagy a 2013-as Jégvarázs.

A Chihiro után Miyazaki újfent felakart hagyni a rendezéssel. A Stúdió Ghibli egy fiatal, de ismeretlen rendezőt szerződtet le a következő nagyjátékfilmükre. Hosoda Mamoru neki is állt a Vándorló Palota forgatókönyvének, de nem jutott sokra. Suzuki elbocsájtotta a kezdő direktort és Miyazaki vette át az irányítást a project felett. Diana Wynne Jones regényének az adoptálása egy újabb Oscar jelölést hozott számára, de díjat nem tudta elhozni.
Ezt követően a Ponyo a tengerparti sziklán filmmel jelentkezett, mérsékelt sikerrel.

Ezt követően 2013-ban jött ki egy új filmmel a Szél Támad. Ezzel újabb politikai vitákat kavart. Horikosi Jiro életét bemutató filmmel Miyazaki célja az volt, hogy repülőgép tervező zsenit örökségét kimentse a japán szélsőjobb világából. A Zero

2014-ben Életmű Oscart kapott Miyazaki. Az ünnepségen a Pixar vezetője John Lasseter méltatta a japán anime mestert. Mint fogalmazott az egyetemes művészeti animáció fejlődéséért két embert tett a legtöbbet: Walt Disney és Miyazaki Hayao. A japán rendezőnek kellett pár pillanat mire újra úrrá tudott válni az arcán megjelenő bosszúságon. Ugyanis ő sosem szerette Walt Disney-t egy olyan embert, aki rajzolni nem tudott csak ügyes üzletember volt. Nem véletlen, hogy Lasseter kapta a megtiszteltetést, már 1981-ben – 24 évesen – látta a Cagliostro kastélyát amikor Japánban járt. Munkatársainak mindig azt mondta, hogy ha elakadtak tegyék fel a kérdést: Mit tenne most Miyazaki?

Úgy tűnt Miyazaki Hayao a Szél támad után végleg visszavonul, napjait pedig a Ghibli múzeum ékesítésével tölti. Vagy éppen ahogyan fogalmazott: „Nézem, a tévében ahogyan a Simpsons család incselkedik velem. ” De gyakran szakít időt arra is, hogy ellátogasson Fukushimába is ahol figyeli, hogy a természet miképpen foglalja vissza az egykori területeit, nézi ahogyan a zsenge fű kisarjad és leng a szélben.

2017-ben Miyazaki új filmet jelentett be: Kimi-tachi wa Dō Ikiru ka címmel, ami egy 1937-es Genzaburo Yoshino regény feldolgozása lesz. Míg régen havonta 10 percet rajzoltak meg a Ghibli animátorai mára ez havi 1 percre csökkent. Egy évvel később Miyazakit óriási veszteség érte: kollégája és barátja Isao Takahata elhunyt. Búcsúztatásán barátja emlékezett rá, ahol felidézte azt az első hajnali találkozásukat, ami egy buszmegállóban történt.

A direktor mai napig kézzel rajzol nem szereti a CGI technikát, mint mondja, akik így dolgoznak csak a szereplők dinamikájára fókuszálnak és nem arra, hogy miért mozognak.
Miyazaki alkotásain keresztül kommunikál a világgal, kis hősnői kik bátran szembe szállnak az ellenségekkel és erősek maradnak a katasztrófákban. Főszereplőim mindig is az utópia bajnokai voltak – ahogyan fogalmazott a mester egy ritka interjújában.
Joggal gondolhatjuk, hogy a most készülő mozija lesz az utolsó filmje, de a természetben és a pacifizmusban vetett hite az animéivel örökre velünk marad.