Interjú Megumi Ogata-val, Ikari Shinji, és még sok más közismert
anime-karakter seiyuu-jával.
Az interjú a
következő oldalról származik: AnimeVilág -
az anime világa
A cikket Dany Johnson készítette az Akadot.com-on.
Fordította: Cloud
Említetted, hogy a Japán Animáció nincs jó helyzetben most. Miért van ez?
MO: Sajnálatos módon,
japánban az anime-t általában leértékeli a közönség. Egyik oka ennek az, hogy még
mindig sok ember hiszi azt, hogy az anime kisgyerekeknek való, ami pedig már
egyáltalán nincs igy. A másik oknak talán az 1989-ben elkövetett brutális
gyermekgyilkosság sorozatot lehet tekinteni. Amelynek az elkövetője egy 20 év
fölötti, anime és videojáték rajongó (otaku) egyén volt. A társadalom
emiatt elkezdte kiközösíteni az anime-t és annak rajongóit. Sajnos ezen érzések
még ma is élnek. Emiatt a kreatív csapatoknak nagyon alacsony költségvetésből kell
animét csinálniuk - s mindez a szinkron színészekre is vonatkozik. Továbbá az éppen
tartó visszaesés miatt nehezebb jó munkát létrehozni, mivel egyre körülményesebb
az új színészek és művészek képzése. Most egy elég nehéz időszakkal állunk
szemben s emiatt kevesebb lehetőséget kapunk arra, hogy bizonyítsunk és használjuk
különleges képességeinket. Sajnos a helyzetünk évről-évre romlik. Szerintem
muszáj tennünk ez ellen valamit.
Szerinted a japán
gyermekműsorok kifinomultabbak, mint az amerikai vagy európai adások?
MO: Azt hiszem ez részben
igaz, de nem teljes mértékben. A Disney mozik egészen fantasztikusak. Nem tudom
elhinni, hogy Fantasia-t ilyen sok évvel ezelőtt készítették. De a Japán Animációs
Ipar helyzetéért szégyelljük magunkat, hiszen ez az az ipar, ahol a legjobb
technikákat és képességeket nem használják ki maximálisan. Ha azonban lettek volna
külföldi nagy szponzoraink akkor a helyzet másként alakult volna. Kár érte.
Szinte azonnal híressé
váltál első karaktereddel, a félig-róka Kurama-val a Yu Yu Hakusho-ból. Okozott ez
neked meglepetést?
MO: Igen, természetesen
meglepett, de sokat küszködtem abban az időben hogy eljátszam a szerepem. Egy
összetett és nehéz karakter. Kinézetre egy 16 éves gyerekre hasonlít, de belül egy
több ezer évet megélt róka-szörny volt. Annyira elfoglalt voltam a szerep
előkészítésével, hogy észre sem vettem, hogy egyre népszerűbb vagyok.
Amerikában leginkább
Shinji (evangelion) eljátszásával lettél ismert. Shinji beszédében néhány rész
rögtönzésnek tűnik. Kellett valamikor is improvizálnod és kisérletezned mikor az
Evangelion-on dolgoztál?
MO: Örülök, hogy
olyannyira természetesnek hatott mintha improvizáltam volna. Nem, nem igazán
kisérletezgettem. Volt egy rész az Evangelion Movie utolsó jelenetében mikor Shinji
Asukát folytogatja, nos ekkor én is ténylegesen lenyomtam a földre Yuko Miyamura-t
hogy megfojtsam. Valahogy nem tudtam elég jól eljátszani azt a részt. Azonban annyira
beleéltem magam a szerepbe, hogy olyan erővel fojtogattam, amivel lehetetlenné tettem
számára hogy elmondja a szövegét. Természetesen elnézést kértem tőle a
viselkedésemért. Majdnem megöltem.
Az USA-ban (és
Magyarországon is) egy cenzúrázott verziót vetítettek a Sailor Moon-ból. Haruka
és Michiru testvérek lettek, és a dialóguaik nagy részét kicserélték. Mikor
Japánban először játszották a műsort volt bármiféle visszajelzés a szülőktöl
vagy vallási vezetőktől?
MO: Mikor megkaptam Haruka
szerepét azonnal feltettem egy kérdést Kunihiko Ikuhara rendezőnek: "Ők
melegek?". Erre a válasz: "Játszd azt mintha házasok lennének.".
"Házasok?? Két nő?" - kérdeztem újra. "Igen." - válaszolta.
Tehát ők férj és feleség. Megjelenésük a TV-ben olyan szenzációs volt amilyet a
rajzfilmvilág még nem látott. Szombatonként este 7-kor volt látható, amikor
általában a család minden tagja a TV előtt ült. De, úgy tűnik sikerült rabul
ejtenünk a nézők szívét. A műsor értékelése továbbra is nőtt, én pedig sokkal
több rajongói levelet kaptam, mint azelőtt. Mivel rengeteg ember a családjával
együtt nézte a műsort igy már nem csak az anime rajongók, de a kisgyerekek és
szüleik is a rajongóink lettek. Volt egy idő amikor "asszonygyilkos"-nak
hívtak [ezt a kifejezést általában olyan férfiakra használják akik bájukkal
akármelyik nőt meg tudják szerezni, de Ogata seiyuu karrierje a bizonyíték, hogy
mennyire helyénvaló és alkalmas őrá is ez a kifejezés].
Biztos vagyok benne, hogy a
melegeknek is tetszett. Hallottam, hogy a Sailor Moon volt a téma középpontjában
Shinjuku 2-chome japán egyik híres meleg utcájában. Természetesen akadhattak
problémák bizonyos helyeken, vallásos családokban, de a szórakoztatás
győzedelmeskedett a vallási fanatikusok felett. Talán azért mert Japán nem annyira
vallásos ország mint az USA. (Japán vallásossága eléri, ha meg nem haladja az
USA-ét, viszont a sintoizmus és a buddhizmus nem tiltja oly mértékben az szexuális
devianciát, mint a római alapokon nyugvó egyházak.) Azért az anime nemcsak
miniszoknyás lányokról és meleg párokról szól. A történetnek is igen jelentős
szerepe van, hiszen az emberi viselkedés legfontosabb szempontjait helyezi a
középpontba és ezenkívül nagyon jól lett megírva. Az anime népszerűsége
megérdemelt. Természetesen az erotika is egy igen fontos dolog. Talán a legfontosabb.
Engem vonzanak az olyan anime-k amelyek kellő érzékiséggel rendelkeznek, - anélkül,
hogy a XXX mozikhoz lennének hasonlóak - hiszen a szexi dolgok egyszerűen
szórakoztatóak. [Haruka Tenoh hangját utánozva] "Te nem így gondolod, én
aranyos kicsi amerikai cicuskám?"
Van kedvenc karaktered?
MO: Talán kicsit
általánosnak tűnök, mint egy jólnevelt japán hölgy, de én mindegyiket szeretem.
Mindegyik karakter egy különálló egyéniség de ugyanakkor az én részem is. Azokat a
karaktereket amelyeket sokáig játszottam, mint pl. Kurama (Yu Yu Hakusho), Uranusz
tündér (Sailor Moon), Shinji Ikari (Evangelion) és Melvina McGarren a "Melty
Lancer" című játékban talán a legemlékezetesebbek.
Különleges módszered
van amivel a karakterekeid intezívek lesznek anélkül, hogy túljátszanád. Az ilyen
szerepekre való felkészülés alatt mit szoktál csinálni? Esetleg megfázva mész el a
felvételekre?
MO: Anélkül, hogy
túljátszanám? Igazán örülök, hogy észrevettél ilyesmit a nyelvi különbségek
ellenére. Ez valami olyasmi amire mindig odafigyelek. Talán azért van ez mert még nem
játszottam olyan karaktert ahol szükség lett volna rá. Egy gyermeknek nem adok azonnal
magas hangot és egy férinak nem adok mélyet. De miután megértem a karaktert szível s
lélekkel, a hang olyan természetesen jön elő mintha a szereplő ténylegesen élne.
Részletesen áttanulmányozom a háttérinformációkat a karakteremről, és a felvétel
előtt félreteszem gondolataimat, s hagyom, hogy a szívem játsza el a szerepem.
Érezted már valaha is
azt, hogy a határ közted és a karaktered között elmosódik?
MO: Igen, elég sokszor. A
studióban, a szerep eljátszása előtt és után sokszor bennem maradnak a karakterem
érzései. Néha tényleg szerelmes leszek a partneremet játszó seiyuu-ba. Azonban ez a
szerelem lassan elmúlik amint kiléptem a studióból. Olyan mint egy álom s törékeny
akár egy buborék.
Kiskorodban érdekelt
valaha is a színjátszás?
MO: Kiskoromban a színészet
csak egy álom volt, hiszen nem voltam se szép se csinos. Emiatt sajnos sokan
kicsúfoltak a suliban. Mivel matekból és technikából jó voltam ezért tanárnak
készültem. De mindez megváltozott mikor egy iskolai előadáson 12 évesen én is
szerepeltem. Mivel senki más nem vállalta el egy öreg papnő szerepét ezért már csak
az maradt nekem. Nagyon igyekeztem mivel a legjobbat akartam kihozni magamból. A hosszú
monológomat egy óriási taps követte. Majd mikor kihívták az összes szereplőt akkor
is egy hatalmas tapsot kaptam sőt újra akarták hallani az egészet. Egészen
megkönnyebültem. Rengetegen megdícsértek, sőt azok a diákok akik eddig csúfoltak,
most tisztelni kezdtek és a végén mindenkivel összebarátkoztam. Mivel eddig mindig
csak csúfoltak, a tisztelet és hogy mindenki a barátom lett, nagyon fontos volt
számomra. Mindezek után kezdett el igazán érdekelni a színjátszás.
Miért van a saját
oldalad két részre osztva - Megumi Ogata és em:ou?
Az em:ou a művésznevem amit
nemrég kezdem el használni. Megumi Ogata az igazi nevem amely azonban osztozkodik a
színészi énemmel is. Nem azért hoztam létre a másik nevet, hogy eltöröljem ezt a
képet, de szerettem volna egy tiszta, új kiindulóponthoz visszatérni a egyéni zenész
karrieremhez, amivel kicsit közelebb kerülök önmagamhoz. Az em:ou rövidítés a nevem
- Megumi Ogata - kezdőbetűinek kiejtéses jelképe.
Megnéztem néhány
rajongód honlapját és nagyon meglepődtem, hogy rajongóid milyen intenzíven fejezik
ki érzelmüket. Sokan használják karaktereid nevét a vendégkönyvekben és
mindannyian kijelentik halhatatlan rajongásukat irántad. Szorosabb a kapcsolatod a
rajongóiddal mint a többi hírességnek?
MO: Ez egy nehéz kérdés. A
legfontosabb számomra az, hogy kifejezzem magam. Másodlagos az, hogy hogyan is néznek
rám az emberek. Nem azért dolgozok, hogy a készítők és a szponzorok kedvére tegyek
és az sem zavar hogyha vitatkoznom kell a csapattal, hogy csináljunk valami
különlegeset amivel szórakoztathatjuk a közönséget. Meg lennének lepve az
Amerikaiak, hogyha ilyeneket mondanék? Japánban a szponzoroknak és a TV közvetítő
vállalatoknak nagy befolyásuk van. Vannak dolgok amelyeket bele kell raknunk a pénzük
miatt. Szerintem jobb lenne az hogyha megoszthatnánk egymással a nézeteinket és
különböző megbeszéléseket tartanánk annak érdekében, hogy jó dolgot hozzunk
létre, de sajnos erre nem kapunk elég időt. Emiatt az emberek bosszankodnak ha valaki
javasol valamit ami nem volt benne a tervben. Mivel nem vagyok egy Hollywood-i sztár
ezért ha ilyet csinálok sokkal rosszabb helyzetbe kerülök, de ha a munka minősége
javul és a néző is élvezi akkor megéri vállalni a kockázatot. Most őszintén, nem
vagyok egy okos típus. [nevet] Mégis mivel a rajongóim tudják rólam, hogy ilyen
vagyok ezért ugy gondolják, hogy vannak olyan munkák amelyet csak én tudok
megcsinálni. Ebből a szemszögből nézve, talán tényleg közelebb állok a
rajongóimhoz mint a legtöbb ismert személyiség.
Van még valami amit el
szeretnél mondani?
MO: Ellentétben az Amerikai
szórakoztatással ami szélesebb nézőközönségnek szól és a világpiacot célozza
meg, a Japán szórakoztatás nagyon szigorú feltételekhez van kötve. Ez részben a
Japán Szövetség problémái miatt van. A seiyuu-k nem kapnak semmiféle fizetést, egy
yen-et sem, akkor ha az anime-t külföldön játszák. Mégis nagyon büszkék vagyunk a
műsorainkra és az emberekre akik szerepelnek benne. Mivel azt szerettem volna elérni,
hogy minél több embernek legyen tudomása a színészek, írok, rendezők helyzetéről
a Japán animációs iparban, ezért használtam néhány kellemetlen megjegyzést a
válaszaimban. Mindezekért most elnézést kérek, de azért örülök, hogy
megkérdezted mivel így sikerült nyilvánosságra hozni. Kérlek figyeljétek továbbra
is a Japán anime-t. Ha találtok benne akár csak egy picike élvezetet is, akkor én
már boldog vagyok. Én továbbra is megpróbálok legjobb tudásom szerint dolgozni.