Húztam-vontam-fontolgattam, hogy akarom-e látni az
Alita filmet vagy sem, de tegnap végül sort kerítettem rá. (Nyílt titok btw: lassan három hete, hogy le volt már töltve, de psszt!)
Végeredmény szempontjából valahol kellemes csalódás, több dolgot is meglepően jól csinált, de azért messze nem makulátlan, vannak vele gondok, a mangát ismerőként pedig pláne nem óhajtom a későbbiek során sem pajzsomra emelni, de azért így is messze több köze volt az eredetihez, mint mondjuk a GitS filmnek.
Legjobban Gallyt... na jó, legyen: Alitának fogom hívni most én is. Szóval Alitát találták el. A hidegrázós félfejszem dizájnnal mondjuk már az előzetesek láttán sem lettem vastapsokkal megtámogatott híve, és el is kellett telnie a film negyedének, hogy a kezdeti creepységet kissé feledtetni tudják velem az események, de azt mondom, megszokható. Ízlésesebb lett volna, ha nem ragaszkodnak mindenáron az eredeti manga-stílushoz, de tolerálható. Szóval Alita itt is a semmiből induló naíva, aki mit sem sejtve magáról vagy a világról vág neki az életnek. Persze a filozofikusabb tartalmakat szinte mind kivágták a filmből, mert az már sok lett volna az elsősorban amerikai piacra szánt célközönségnek, úgyhogy Alita egzisztencialista válsága a géplét és emberlét peremén című kontentet inkább ne is keressük sehol. Mindegy, Alita karaktere még így is kellő figyelmet kapott és bár a változások bizonyos szinteken túl gyorsan érkeztek, azért így is vállveregetést érdemelnek a forgatókönyvírók, legalábbis ezen a fronton.
Látványfilmként megint csak jól muzsikál, a motorballos szekvenciák szépen doromboltak például, hangulatban még hozzá is adott a mangához így, hogy volt mozgás + keménység-faktor. A harcjeleneteket ugyancsak eltalálták, legalábbis látványban, mert a mögöttes tartalom és motiváció ismét csak eltűnt vagy leegyszerűsödött. Szegény Makaku háttérsztorija a teste elrohadásával és a csatornalét örömeivel teljes hiánycikk (nincs meg az érthető rage-katalizátor), ahogy Zapan sértett férfibüszkesége és revanskísérlete is inkább volt mulatságos dühöngés, semmint komolyan vehető szándék. Ido dokit jól eltalálták (Christoph Waltzot meg a Django óta nagyon komálom), Novából nem sokat láttunk, de az initial misztikusságát jól megfogták, ellentétben Yuugóval, aki túlságosan amerikai szájízre lett szabva, bár meg kell mondjam, hogy az eredeti mangában látott napközis csoportos fejéért sem voltam különösebben oda.
Ami nem tetszett, kiemelt prioritással: Roncsváros.
Mi a fos volt ez? Felvázolom, hogy milyen a Gunnm manga Roncsvárosa: Félsötét, szürke (tehát véletlenül sem napfényben úszó, amit már csak a masszív ipari létesítményjellege sem tenne lehetővé), balra nézel, csövest látsz, jobbra valakit, aki épp a szintetikus testrészéért küzd, fent valami drogost, aki épp az ürülékében fetreng, lent meg még több nyomort. Füst van, zaj van és veszély. NEM vígan és békésen sétafikáló emberek/kiborgok, hanem kosz és káosz. A film eleje számomra értékelhetetlen, szal tisztára olyan képet fest az egész, mintha Alita valami közel-keleti városba csöppent volna mint turista, akinek az egyetlen gondja az, hogy egy járkáló gép ki ne lapítson egy kiskutyát. Később - rejtélyes körülmények között - már javul a helyzet, csak így meg röhejesen veszi ki magát.
Aztán a sztori: Az első pár kötet legfontosabb eseményeit veszi át, bár a sorrend nem egészen ez, ráadásul nekem kicsit hiányzott a kohéziós erő az egyes kulcsjelenetek közt, de ennél is nagyobb gond, hogy az utolsó fél órában olyan feszessé válik a tempó, hogy az csúnyán rányomja a bélyegét az egész filmre. Egybeveszi a motorballt, a Zapanos szálat, Yuugóét, Makakuét, a Tipharesbe jutás kísérletét, az összes fontosabb drámai moment ide koncentrálódik, minden karakter sorsa ide torkollik. Borzasztó amatőr dolog ez. A mangában is párhuzamosan futottak ezeknek a szálaknak a többsége, de érdekes módon volt mindenre idő, jutott mindenre keret. Itt meg mintha odaszóltak volna Rodrigueznek, hogy "Te, Robikám, fél óra maradt a játékidőből, de azért reméljük, belefér még az eredeti mű kábé három kötete. Te megoldod, mi hiszünk benned". Az amerikai szájízre írt olcsó szerelmi szálat meg már észre sem vettem. Ignoráltam. (Azt meg egyenesen sehová sem tudom tenni, hogy azt az anime-original nőt [Chiren] ide is beleerőltették, szóval neki már az OVA-ban sem láttam sok értelmét, az meg minden szájbarágás nélkül átjött a mangában, hogy Ido a lányaként szereti és óvja Alitát...
)
Szóval jah: Alapvetően nem volt rossz ötlet filmre vinni ezt a remek mangát, önálló produkcióként még egy gyenge 7/10-et is megérne, viszont az alapművet ismerve már inkább 5/10, úgyhogy veszem a kettő átlagát, és adok neki egy
6/10-et, amibe belevittem azon jóindulatomat, hogy bár fogtam többször is a fejem bizonyos megoldásain, de egy percig nem untatott az egész film.