Képregényfilmek

Filmek, sorozatok, animék a TV-ben, moziban.
Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1173
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: iskariotes »

Aquaman

Képregényfilm nagyon sokáig egy lesajnált műfaj volt, magával a képregénnyel egyetemben. Aztán jött az első Superman film és hát, ha mást nem is azt ellehetett mondani, hogy szórakoztató és még pénzt is tudd termelni. De a Batman filmek ide vagy oda, a műfaj egészen a kétezres évek elejéig váratott magára a műfaj igazi aranykora. Ekkor egyszerre több fronton nyílt meg harc a nézők kegyeiért. A Sony/Columbia a Pókemberrel jött, a Fox az X-man-t favorizálta az Universal bepróbálkozott egy Hulk filmmel és a többi.
Aztán jött 2005-2007 közti időszak amikor bemutattak több olyan filmet is amelyek képregény filmek voltak, de vagy mert egyedi látványvilága volt (Sin City, 2005) esetleg társadalmi/morális/etikai üzenete volt (V for Vendetta, 2007), de ebbe a sorba kell bele rakni a 300 -at (2006) és a Nolan féle Batman trilógia nyitó darabját is (Batman: Kezdődik! 2005). Szóval ezek a filmek nemcsak a közönség tetszését, de a szakma empátiáját is elnyerte. Bemutatták, hogy a képregényfilmek nem csak kis tiniknek való kis marhulások vagy éppen vérben tocsogásról szól (Penge filmek). Lehet épp-kézláb történeteket is vászonra vinni, ahol a szereplőknek van mélysége etc.
2008-ban aztán elindult egy olyan lavina, amit akkor még senki nem látott előre. A Marvel kisajátította a mozipénztárakat. Ráadásként tette úgy, hogy több műfajjal is próbálkozott, volt történelmi film, sci-fi, fantasy meg a többi. 2018-ra aztán elértek a non plus ultrahoz (Bosszuállók: Végtelen háború). Nincs értelméje tovább fokozni a dolgokat. Minek, kinek és hova? A CGI tovább fokozása már csak azt jelentené, hogy elértük Öböl Miki szintjét. Tényleg ezt akarjuk? Nem hinném. Újból elkellene kezdeni foglalkozni a mélyebben a karakterekkel, mert most mit vegyünk komolyan egy olyan ürgén, aki csak azért pusztítja el a fél világmindenséget, hogy bevágódjon egy csajnál? Vagy miért érdekeljen egy olyan történet, ahol Furi Doki végig nézte az összes jövő variánst és végül rábök, hogy igen nyerhetünk csak ezt és ezt kell tennünk. És most körmöt rágva várjuk a folytatást. Nem ez lenne az irány. Gondolhatnánk.
De Warner tesóék ezt nem így gondolták. Értelmes és logikus történetvezetés? Azt aztán soha. Mélyebb karaktereket, mint egy random Naruto filler ellenség? Muhahaha megvesztegetett egy ötlet. A nézőknek szidzsiáj pornóorgia kell jó sokk méghozzá, annyi, de annyi, hogy még Rocco Siffredi is szemlesütve távozón onnan.
*
A Warner és a DC már jó ideje nézi a Marvel/Disney birodalmát és ők is ilyet akarnának. A Warner megtehette volna, hogy szép alaposan végig gondolja, hogy mely karaktereket akar még vászonra vinni azok, hogyan fonódjanak egymásba, kik legyenek a gonoszok és ők hogyan miképpen jelenjenek meg. Lett volna idejük, hiszen az Acél ember 2013-as bemutatójára már 5 éves hátrányba voltak a Marvellel szembe. De nein. Ők elkezdtek kapkodni és hosszabb koncepció nélkül filmeket fabrikálni. 2016-ra oda jutottak, hogy Bruce-t és Clark-ot egymásnak eresztették. Ez arra sem volt elegendő, hogy egy 2003-as halas rajzfilm folytatását megelőzze a pénztáraknál. Vicc az egész. De ez a fiaskó sem volt elegendő nekik, a DC moziverzumot tovább erőltették melynek egyetlen egy értékelhető darabja lett a Csodanő. És most előhozakodtak az Aquaman-nel, hogy majd az. De ez a film semmit nem tett hozzá a DC világához. Egyszer megjegyezték, hogy Albert legyőzte Stepenwolfot (khöm) és ennyi. Ha tényleg a DC világába képzelték el, akkor simán megjátszhatták volna, hogy amikor a főszereplők repülnek a sivatag felett akkor a gépen látható lett volna a Wayne Corp. felírat. Finom pici utalás. Vagy amikor a kincset keresik akkor gyorsan skypolnak egyet Diana-val, hogy ő mit tudd a dologról elvégre ő is ókori. Az egész lett volna 1-2 perc, de a rajongok mosolyogtak volna, mint a jóllakot ovisok. Persze a Warner erre nem költőt inkább olyan dolgokkal boldogították a népeket, hogy 5 perces trailert adtak ki.
*
Na de! A Hollywood-nak volt egy régi nagy álma: vízalatti film. Egy olyan vízalatti filmet várt már időtlen idők óta az álomgyár ahol nem belsőterekben történik a cselekmény, hanem magában a vízben, pontosabban a víz alatt a nyílt vízben. S ezt eleddig senki nem adta meg, egészen mostanáig. A Warner meg gondolt egy merészét: készítsünk el egy ilyen filmet. Pénzünk az van hozzá a többi meg nem annyira fontos. Így hát megalkottak egy bámulatos vízalatti világot, ami koherens és értelmes is. A kegyetlenül sok CGI megtette a hatását és mikor az ember ezt a víz alatti világot szemléli nem érzi olcsónak vagy gagyinak. Röhejesnek lehet gondolni egyesesetekben (birodalmi lépegetők a régi Atlantiszban?).
Sokan hasonlítják, hogy olyan ez a világ, mint amilyen Cameron Avatarja volt. Az, hogy még sem az leginkább a rendezőn múlt. James Wan ebben a filmjében kiélte magát és sajnos néha túl sok lett egy-egy jelenet. (Szerencsére nem úgy úszott el a dolgokkal ahogyan anno Andrew Stanton tette a John Carter-rel.) A végső nagy harc követhetetlenül zavaros lett, ha egy kicsit visszább fogta volna magát élvezetesebb lehetett volna.
Van még egy dolog, amit meg akarok itt jegyezni. Egy-pár jelenetben látható, ahogyan Mera – fogalmazzunk most így – vizet hajlít. Ez lehet, hogy sokaknak menőnek hat, de ha eszembe jut Katara vízidomítása, inkább hat gyenge tanoncnak semmint hercegnőnek.

Jason Momoa alakítására kár a sorokat fecsérelni. Ő egész egyszerűen erre a szerepre készült egész eddigi életében. Annyira hozzá igazították a szerepet, ami ritkán fordul elő. Mint anno Johnny Depp Jack Sparrow esetében – mondjuk. Már előre várom amikor leforgatják a Feláldozhatók X-ik részét Dwayne Johnson és Momoa szereplésével. A főhősnőről Mera-ról (Amber Heard) nekem mindig az ugrott be, hogy ha egyszer a Disney elkészíti a Kis Hableány élőszereplős verzióját akkor Ariel pont így fog kinézni.
Orm motivációját tekintve számomra szimpatikus volt, de nem tudtak belőle semmit sem kihozni. Így egy ilyen ctrl+c ctrl+v gonosz lett. Fekete Manta pedig . . . Miért is voltál te itt?
Willem Dafoe öröm volt látni jó karakterként és azt a szerepet, amit rábíztak jól is hozta le. Gondolom a pénz miatt vállalta a szerepet, de ő legalább nem unja szét magát oly látványosan, mint ahogyan Johansson asszonyság szokta magát a Marvel filmekben. A filmben szerepet kapott Dolph Lundgren is egyrészt kábé annyira kapott fontos szerepet, mint Feka Manta. De esetében sokkal poénosabb, hogy amikor katonaként szolgált a svéd hadseregben hát pont a tengerpart védelméért felelős alakulatnál szolgált, akiknek a jelképe egy szigony. Szóval LOL.
Nicole Kidman-ről egyetlen egy dolog ugrott be: 1995-ben egy másik képregényfilmben a Batman: Mind örökében ő volt a szexi, dögős nő most pedig egy anyuka lett. Öregszünk.

A film erőségei:
Jason Momoa
Víz alatti világ bemutatása
Arthur Curry karakterének a megreformálása
A film gyengeségei
Minden jelenet, ahol nem szerepel Jason Momoa
CGI túlzásba vitele
Történetet vezetési problémák
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/
Avatar
pintergreg
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 431
Csatlakozott: 2017.04.11. 21:04
Nem: Férfi

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: pintergreg »

iskariotes írta: 2018.12.27. 22:19Aquaman
Az én véleményem ugyanerről:

Látványra nem rossz, sőt kifejezetten szépre sikerült. Atlantisz ábrázolása lenyűgöző, de úgy általában véve a vizuális effektek szépen kidolgozottak. És ezt nem is ragoznám. Megpróbálhatnék mindenféle jelzőket konstruálni annak kifejezésére, hogy mennyire szép lett, de ehhez lusta vagyok.

Inkább azt ragoznám, amit szerintem a DC/Warner elrontott...

Kár, hogy a párbeszédek már nem sikerültek ilyen jól: bugyuták és erőltetettek. Jason Momoát a zéró IQ-s izomagy szerepébe állították. Oké, a Csillagkapu: Atlantiszban is a „csak mutasd meg kire lőjek” karaktert játszotta, bár ott Rononnak azért volt némi mélysége. Itt kapott egy rakás „nagyon macsó vagyok” nézést egyenesen bele a kamerába és időnként még be is lassítják nekünk. Szuper erő ide-vagy oda, a működő fizika írmagja is hiányzik az akciójelenetek minimum feléből. Persze, lehet mondani, hogy hát ez a műfaj velejárója, de azért vannak határok.

Azokon a részeken, amikor komolyan akarja venni magát a film, egyszerűen nagyon mű, erőltetett, röhejes. Szinte önmaga paródiája a lehető legrosszabb értelemben. Ahol lazulni akar, ott viszont képes szórakoztató lenni. Sajnos ez az egész cucc kisebb hányada, azon túl hogy a vöröske (Mera) folyamatosan oltja Momoa karakterét, feldobva ezzel a filmet.

James Wan valamiért úgy gondolta, hogy egy eredettörténet esetében unalmas az időrendi történetvezetés, ezért a gyerekkor részt eltolta egy visszaemlékezésbe a film harmadához. Csakhogy közben előtte már hivatkoznak egy olyan karakterre (Vulko) aki csak ott ismersz meg és így csak lestem, hogy „ennek volt egy első része is, amit nem láttam?”. (Az Igazság Ligáját valóban nem láttam, de ez elvileg nem lehetett gond.)

Komolyan mintha az utómunkák során, a vágásnál jutottak volna arra, hogy ezt a rész nem ide kell tenni és már nem figyeltek arra, hogy a párbeszédek között kohéziót és ok-okozati összefüggéseket sikerül teljesen szétzilálni.

De az is fura volt (biztos csak nekem), hogy miután a kisgyerekkort letudtuk még az elején hirtelen a jelenben kötünk ki, ahol Aquaman egy tengeralattjáró segítéségére siet. Csak azt nem értettem, hogy kik a rossz fiúk, honnan van olyan spéci hajójuk, honnan tudta Aquaman, hogy „segíteni” kell és, hogy mennyire szokványos, hogy tengeralattjárókat „dobál”. Ezen kérdésekre egy – egyébként igen jól sikerült – lazulós rész kvázi hátterében egy tévériportból kapunk válaszokat, utólag.

Ráadásul Atlantisz történelme rész valahogy sántít és kifejtetlen. Minden bizonnyal el kéne olvasni a képregényt, mert az a rész több kérdést vet fel mint meg sem próbál megválaszolni. Az rendben van, hogy a közemberek nem tudnak levegőt lelegezni (a nemesek meg igen). Na jó, az túlzás, hogy rendben van, hiszen elvileg eredetileg emberek voltak, de tegyük fel, hogy rendben van. Konkrétan kijelentik, hogy „egyes törzsek fejlődtek, másik visszafejlődtek.” Még éppen elfogadható, hogy halemberek lettek, de az Ároklakókká történő „visszafejlődés” azért túlmutat némi mutáción. A rákokról meg már ne is beszéljünk…

És akkor még ott vannak azok a részek, ahol előre tudod mi lesz a megoldás, mert a 12-es karikából következtetve a logikai fejtörőket egy max. kora tizenéves szintjéhez igazították (a fura időrend ellenére is könnyen kitalálja az ember, hogy miképp nyer majd Arthur a végén). Volt pár facepalm pillanatom is közben épp ezek miatt, egy-két sorral feljebbről meg jöttek ilyen kínos nevezések is pl. a szerelmi szál kibontakozásakor, amelyek ennél klisésebbek már nem lehettek volna. Nagyjából három főbb jelenetben foglalható össze, ahogy Arthur és Mera egymásba szerettek (sorry, spoiler, de van aki erre nem jön rá az elején?), mindegyik rettenetesen erőltetett.

Hogy a Black Manta minek került bele az legalább akkora rejtély mint hogy hogyan tudta napok alatt megérteni és visszafejteni a fejlett atlantiszi technológiát, és felépíteni a páncélját (bár azt sem tudjuk meg mennyi idő telik el közben). Oké, Tony Stark is összerakja a vasembert a sivatagban, fogságban, de ott elhittem, hogy ez az ürge képes rá, itt meg csak néztem, hogy WTF?

A sok kritika ellenére a film nem volt rossz, főleg mert ez a látvány mozitermet kíván, csak „sajnos” nekem nem elég a látvány úgy önmagában.
"If you immediately know the candlelight is fire, then the meal was cooked a long time ago." | MAL | Snitt
Kép
Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6174
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: Titkos »

Ezt inkább áthoztam ide a sorozatos topicból, mégis csak ontopicabb itt. :)
Surci írta: 2019.05.18. 21:07Értem én hogy ez elég a Marvel mozikhoz, mert ott (nem tudom miért) meg lehet etetni ezzel a népet
Mert az ilyen szuperhero mozik 90%-a a poénokra, meg a feelingre épül, illetve kisebb-nagyobb mértékben a karakterekre. Ha ez a 2-3 elem rendben van, akkor a sztori már majdhogynem másodlagos, míg a GoT-nál ugye az volt az egyik fő erény, hogy "fordulatos és meglepő történet!" A Marvelt ezzel szemben inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint valami végtelenített Gurren Lagann, ahol úgyis tudod, hogy a film végén epikus csata keretében győznek a jók, viszont egyszerűen mégsem bírod megunni, hogy kvázi "ugyanazt" nézed újra negyedévente, mert a feeling kárpótol érte, illetve mindig épp annyit alakítanak rajta, hogy valami miatt a következő film is érdekes legyen, egyes karikat épp előtérbe tolnak, míg másokat "pihenni küldenek", stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy szuperhősfilmet ne lehetne annyira elszúrni, hogy az már a rajongókat is felidegelje (khm...Batman v Superman...khm, amúgy meg ezért is tartom hülye érvnek, amikor az ellentábor azzal jön, hogy "ezek a képregényfanok bármit megesznek, amit eléjük raknak"), viszont az tény, hogy ha egyszer rátalálsz a többé-kevésbé működő receptre, akkor azt majdhogynem a végtelenségig nyomathatod, mielőtt a nézők ráunnak. (Ezt igen jól megérezte a Marvel, valamint hála az égnek, lassan a DC is kezd ráérezni, legalábbis az Aquaman és a Shazam alapján nekem úgy tűnik.) Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az egész örökké fog tartani, nyilván "elfárad" majd ez is valamikor (pl. a Marvelnél én azért már érzem, hogy mintha "fázisról fázisra" gyengülnének a filmjeik, azért a Phase 3-ba már bekerült nem egy gyengébb, vagy "az előző része jobb volt" darab is, illetve kíváncsi is vagyok, hogy a hatalmasat durranó Endgame után hogy tudják majd úgy folytatni ezt az egészet, hogy ne érződjön minden ezután jövő filmjük úgymond "lacklusternek"), viszont szvsz egyenlőre még bőven van az egészben szufla. :)

Amúgy még a GoT-SW-Marvel párhuzamról: ugye az első esetében pár kötetnyi könyv állt csupán a rendelkezésükre és amint kifogytak ezekből, el is indult az egész lefelé a lejtőn, az SW-nél meg voltak olyan hülyék, hogy hiába a töménytelen mennyiségű "expanded universe" alkotás (könyvek, képregények, játékok, stb., melyek tetemes része többek között pont azzal foglalkozik, amiről ők írnának, vagyis hogy "mi történt hőseinkkel a Jedi visszatér után?"), ők az összeset kvázi kánonon kívülre helyezték, mondván, hogy "nem kell ez nekünk, majd mi jobbat írunk magunktól!" (az eredmény azóta jópár filmen lemérhető...), viszont a Marvel/DC esetében ott van az íróknak a 60-80 évnyi képregénytörténelem, amiből bátran szemezgetnek. Ergo nem mondom, hogy mondjuk a Marvel írók fantáziája annyival jobb lenne, mint a GoT párosé, vagy az SW-seké (bár szvsz jobb, szal ezeknek legalább a filmjeik többsége élvezhető, az SW eddig két filmből kétszer ebben is megbukott nálam XD), viszont akkor úgy tűnik, hogy ügyesebben "lopnak" az eredeti forrásművekből, mert ha "le is butítják" azok elemeit, vagy máshogy viszik fel a vászonra, mint ahogy az eredetiben szerepelt, legalább még mindig egy nézhető, szórakoztató alkotást kapunk az esetek többségében. :)

Illetve az előzőtől teljesen független, de Isten legyen irgalmas hozzánk, ha ez bekövetkezik. :dirr: (Jó, a végén ott van, hogy még vacillálnak, hogy őt, vagy inkább Nicholas Hoult-ot castingolják-e, ha csak ebből a kettőből lehet választani, inkább az utóbbit, de valahogy egyikőjükből sem nézném ki a hiteles Bruce Wayne-t/Batmant és nem is a korukról van szó, mert pl. a Gotham sorozatban Bruce-t játszó srác teljesen rendben van, pedig mindkettőjüknél fiatalabb, csak eleve fura, hogy "Shovelface", meg egy "babaarcú tinibálvány" fazon között gondolkodnak. XD)
Kép
Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1173
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: iskariotes »

^^
A DC/Warner páros alaposan áttrevezi az univerzumát. A Vízember után hivatalosan is dobták az egységes univerzum gondolatát és bejelentették, hogy mindegyik hösüket külön-külön fogják építgetni. WW-nek az új filmje már kész is és kapásból eltolták egy évvel a premierjét. Az Aquaman II. meg lassan elkezd forogni plusz beszélnek egy spin off filmről is, ami egy horror lenne. Ehhez jön a Joker film, ami így elsőre nem látszik gyengének. Az, hogy talán a legismertebb szuperhőst (úgy DC-t mind Marvel-t is ide értve) Batmant is újra gondolják talán nem meglepő. 2020/21-ben majd nem egy évtizede, hogy nem jött ki önálló Denevérember film gondolom alapos ráncfelvarrást akarnak végrehajtani. Ehhez simán jó Pattison is.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/
Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6174
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: Titkos »

Amúgy Surci, itt 17 percben elég jól összefoglalta a fazon, hogy miért esszük meg tizenvalahanyadjára is szívesen ugyanazt a menüt, sőt, még a repetát is várjuk utána... :D (Ezt most így random dobta elém a YT, de beugrott, hogy pont kötődik a múltkori írásomhoz itt. XD)
Kép
Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6174
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Képregényfilmek

Hozzászólás Szerző: Titkos »

Na, a Mondocon topicjában egyrészt off is lenne, másrészt meg én aztán végképp nem kardoskodnék amellett, hogy most mi legyen, vagy mi ne legyen a következő kerekasztal témája (tekintve, hogy eddig akárhányszor ültem le hallgatni, valahogy úgy 5-10 perc elteltével már untam magam ^^"), ellenben picit kifanboykodnám magam Marvel témában, ha megengeditek, arra meg ez a topic tűnt a legalkalmasabbnak.
Ricz írta: 2021.11.02. 13:37Értem én, hogy ez a nagy fad "most", de a filmek jobbára középszerű látványmozik, ezerszer lerágott témákkal, amiket más filmek ezerszer jobban is bemutattak, de csak mert egy alsógatyát kívül hordó köpenyes macsó/bige tolja el, miközben a szövegkönyv sokszor egy közhelyszótár, ettől élvez a geek.
Mondjuk "MCU-fagként" annyit ehhez hozzáböfögnék, hogy mindig szórakoztató valahol látnom, amikor kifejezetten az animefandomból jövő emberek nyafognak azon, hogy az egész Marvel mennyire fantáziátlan, önismétlő, kommersz, stb., amikor az animékre aztán hatványozottan igaz ugyanez, elég csak mondjuk a lassan 10 éve tomboló isekai-dömpingre nézni (és még hol a vége, Istenem...), csak sajnos mivel a jelek szerint Japánban nincs egy Kevin Feige, aki legalább annyit meg tudna tenni, hogy ezen kommersz izéket összefűzze valami oda-vissza utalgató univerzummá, ezért itt még ennyit sem kapunk, hanem 12 részes, egymás másolatának a másolatai jellegű sorozatok követik egymást, amelyeknek nem azért nem lesz végük soha, mert "örökké tart a hype" (sokan ugyanis a Marvel filmektől is emiatt paráznak, megfejelve ezt az egészet azzal, hogy "a szuperhősfilmek fogják elpusztítani a filmművészetet" XD), hanem mert legtöbbször egy nyamvadt "reklám" az egész az eredeti mangának/LN-ek, így sokszor már az is csoda, ha egyáltalán második szezont kapunk bármelyikből, nem hogy tisztességesen végigvigyék őket. (Tisztelet ebben a rendszerben az olyan "anomáliáknak", mint a Shingeki vagy a JoJo.) Belegondoltatok már pl. abba, hogy az Isekai Quartet mekkorát durrant volna, ha ahelyett, hogy megmaradnak ezen a chibis paródia szálon, ténylegesen nekiálltak volna, hogy a négy anime világát legalább pár film erejéig összefűzzék és csináljanak belőle valami "közös univerzumot"? Csak hát ahhoz már tényleg dolgozniuk kellett volna a sztorin, egy ilyen chibis marháskodást könnyebb volt összehozni belőle, pedig láthatóan jogi akadálya nem lett volna a dolognak, csak mindig az a fránya kreativitás hiányzik... :P

Az MCU-ban amúgy én nem magukat a szuperhősöket tartottam bravúrnak (ha pusztán csak valamilyen "szupis" sorozatot akarunk látni, akkor valóban találni a Marvelnél kevésbé kommerszebb darabokat is, pl. a The Boys, vagy az Invincible, melyeket egyébként meleg szívvel ajánlok "szuperhősszkeptikus" nézőknek is XD), hanem azt a tényt, hogy 23 (!) filmet fűzött valaki össze úgy, hogy ezek azonos univerzumban játszódnak, oda-vissza hatnak egymásra, azonos szereplők mozognak bennük, meg úgy egyáltalán tényleg "valóságosnak érzed" az egészet ebből a szempontból, mivel egyszerűen jól integrálják bele a különböző cameókat a nagy egészbe. Ilyenre tudtommal még a filmtörténelemben nem volt példa, Star Warsok és Gyűrűk Urák ugranak be most így hirtelen, de azok is csak trilógiákig mertek gondolkodni. (A DC ugye megpróbálkozott hasonlóval és durván bele is sült, szóval ebből az is látszik, hogy ez nem olyan dolog, amit akármilyen Jóskapista össze tud hozni, ha leül elé.) Ilyen éveket/évtizedeket felölelő és mégis összefüggő, lineáris, baromi hosszú sztoriból nem hogy képregényes vagy szuperhősös témában, de úgy általában véve a szórakoztatóiparban is csak két cím ugrik be: élőszereplős sorozatokból a Doctor Who, animékből pedig a JoJo. Nyilván ezek nem pontosan ugyanolyanok, mint az MCU, de ezeknél lehetett valami hasonlót érezni, hogy a teljes sztori már egyfajta "eposzi magasságokba emelkedik", pusztán azzal, hogy szinte saját történelme van, saját "legendás hősei", akiknek van egy elvrendszerük, stílusuk, örökségük, ahogyan az újonnan jövő mindig meghaladja az eggyel korábbit, de egyben tiszteletben tartja annak hagyományait, stb. (Btw, beugrott még egy, ami legalább szegről-végről hasonló: a James Bond széria, csak azt én nem néztem, így azzal annyira nem példálóznék. XD) És ezért is kapcsolódik velük szerintem annyi ember, nem csupán azért, mert "fú, ez fasza, spandexben feszít, meg robban, meg nyomatja a vicces egysorosait!". Szó se' róla, egy Marvel film sem lesz soha egy "A remény rabjai", vagy "A keresztapa", de mindig többe néztem őket, mint pl. egy Halálos iramban-t, vagy mondjuk akármilyen gagyi Michael Bay filmet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy "nem egy magaskultúra, de ettől még a popcornfilmek között messze ők a királyok". XD

Edit: Ja és igen, az itteni előző postomban lévő videó erre a fentire is ugyanúgy érvényes még mindig.
Kép
Válasz küldése