Versek

[Kaen]

Corot: tetszik az ízlésed Egyébként az egész Babits-művet olvastad? Csak mert én nemrég, és huhh, nagyon tetszett. *.*

Egy kedves ismerős elég elvont versei. (Posztmodernben élünk, no..)

Bodor Béla: NYELVLECKE

Íme a lakás. A lakás a házban van.
A lakásban van egy szoba. A szobában van egy asztal,
három szék, egy ágy, egy televízió és a család.
A lakás szép. A lakásban mindenhol csipketerítők vannak.
A lakás világos. A nap szépen besüt a repedéseken.
A repedéseken is csipketerítők vannak.
Íme a család. A család boldog. A család a jövőt építi.
Az apa dolgozik. Az apa a vállalatnál nagy gépeket tervez.
Az anya dolgozik. Az anya az irodában írógéppel ír.
A gyermek dolgozik. A gyermek az óvodában a vigyázzállást gyakorolja.
A nagymama nem dolgozik. A nagymama lóg.
A szél sem dolgozik. A szél játszik. Himbálja a nagymamát.

SÓHAJ

de szép dolog is
targoncavezetőnek lenni

az ember csak vezeti a targoncát
ezért olyan jó Amerikában
ott mindenki targoncavezető

és végül egy sorozatból, ahol egy csomó költőről ír kicsi verseket:

PAUL ÉLUARD
három kék narancs
egy húrok nélküli zongorában.
Arca kifordult kulcslyuk, mely
minden kulcsba mélyen behatol.
Ha festőnek születik, bizonyá-
ra pedrett bajusszal festi meg
a birsalma arcképét.
A költő feltámadása bizonyos
feltételekhez kötött. Ennek ér-
dekében igyekezzünk egyre több
papírrepülőt hajtogatni.

[KCurama1991]

Itt egy saját vers..


Miért?

Egész életünkben küzdünk...
De minek?
Azért, hogy amit felépítettünk,
Azt hátrahagyjuk, és
Senki ne vigye tovább?
Akkor mi értelmi élni? Egyáltalán
Minek születtünk meg? Miért?
Mindig ez a kérdés: Miért?
Erre senki nem tud válaszolni.
Még mi magunk sem.

[Corot]

Kaen: Ó köszike! Nem sajnos nem olvastam az egész művet, pedig már egyszer kétszer rászántam magam. Egyébként imádom Babits műveit, bár be kell vallanom nem vagyok valami nagy "irodalmár" és versolvasó. Nálam ez mindig hangulatfüggő, általában csak akkor esek neki valamilyen irodalmi remekműnek, ha elborul az agyam. Ja és nagyon válogatós is vagyok ilyen téren (más téren is) !

[Yayoi]

Egy újabb vers, amiről légyszi mondjatok véleményt. Elég, ha érzést, benyomást irtok le. Hatást, ami a vers olvasása közben ért, nekem az is elég.

Előre is köszike!

Reményekkel

Éjszaka, ha eltűnik a fény
A Holdra nézek én
S gondolok rád
Én, örökön hű arád.
Ki világot jár
De lelke visszaszáll
Hozzád hajt, téged ígér a könnyű álom
S pillámon…
A fájdalom csillámot hint
Elhitetve, odakint
Nincs mi várna
Csak a hideg végtelen árja
Dagályt s apályt kísért
S tudatra ébredve azért;
Vágyam szele útra int
Tudatva, vársz engem odakint.

Ui.: ak remélem ez jobban tetszik.

[ak]

Jajj, sorry, már rég akartam válaszolni, csak izéé..., szóval, ez igen! tényleg! Ez tetszik! :P Nem vagyok verselemző, meg semmi ilyesmi, ez csak egy szvsz, de ennek egy lágy szomorkás feelingje van, ami nekem bejön...

[Yayoi]

Kicsit más megközelítésben, de ua a téma. A véleményeket továbbra is várom.

Múzsámhoz

A költő élete nehéz
Mikor kezét veszti kéz
S szemét a szív
Mi ad akkor írt?
Hogy találjak rád
S legyek ismét hű hozzád
Kérve, hints szememre álmot
Melyben újra látom;
Hogy színezett szememre szemed lángot
Tekintetem, hogy parázslott.
S ahogy szemem látott
Úgy szőtt szívem újabb álmot.

[Ronja]

Nekem nagyon tetszik! ^.^ Szerintem tényleg jó.

[Lili.Lina]

Sziasztok! már nagyon régen nem írtam...
Sajnálom, hogy elhanyagoltam az oldalt, de látom, hogy vannak egész jó versek...
Én is előrukkoltok egy újjal...
Remélem tetszik majd nektek!!!Lehet, hogy egy kicsit csöpögős, de egy pillanatnyi állapotom...

Szeretlek,szeretlek,szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért
szomorú kedves a kedveséért.
egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.

minden percedet csókolom,
nem múlik ízed ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, amikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
Szeretlek,szeretlek,szeretlek.


Emberek, csínján a smileykkal légyszives. Lassaban tölt be az oldal, széthúzza az egész topicot és egyből is bőven megértjük, mit akartatok mondani. - Moderátor

[Ronja]

egy picit tényleg az, de ettől függetlenül nekem tetszik! (én is éreztem már hasonlóan...)

[KCurama1991]

Akarom

Érezni akarlak itt vagy,
mégsem kellesz…
Fáj egy érzés
itt bent, s az üres kérdés
/… miért…/
magamnak fel már nem teszem
elindult útjára lelkem…

rám új élet virul kinnt
hol látom lesz más ki rám tekint
ki szívemet megérinti szelíden
mint egykor lényed, oly szerelmesen
csak őrizőbb…

gondolatok cikáznak
s a múlt kanyarog fejemben
nem engedi, hogy felejtsem
visszatartanak…

Segítségért kiáltok!
… és vannak igaz barátok,
kiknek kezét szoríthatom…

[Renshi]

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba

Születtem Dolhán,
egy kutyán,
tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám
paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám
egy cipész vérét kicsikarva,
átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó,
mint jó
suba betakart,
de többet akart
ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam
magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag
tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem,
megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott.
Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma
a kántorné életében.
Én megértem!
Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban
tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
szavamra,
valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem.
Az elnökre.
Felnyögve
kaparászott utánam,
s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében
addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított
fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet
az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
"Sohase engedd kinyomni magad!"
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva
jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt
én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,
ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
...S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.

Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád,
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?
- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

[Neerson]

Egy kis éjszakai üreses, meg nagyon nemis:)
írna nekem erről valaki értelmezést, kiváncsi vagyok mi jön le..


Végül is itt hagytak minket
Itt voltak, játszottak velünk
Pontosabban mi játszottunk velük
S nyeltünk csak azért, hogy legyen
Valami
Végül is itt hagytak minket

Már csak tárgyak a barátaim
Egyirányú kommunikációs partnerek
Stimulálnak, csikiznek itt-ott
Hátha kibukkan belőlem
Valami
Tárgyak, barátaim, ugye valaki szeret

Mi elhagyott kacatos ládák összetalálkozunk
Piszmogunk, megérintjük a köröm-hegyet
Búvárkodunk, s visszaúszunk a felszínre, nevetünk
végül elhagyjuk az asztalt, de a nagy forgatagban, mindig ott marad
Valami
Kacatot akarok

[Kumiko]

Nagyon szeretem József Attila költészetét (bár nagy kedvencem igazából Edgar Allan Poe ). J. Attilának ez a verse szerintem az egyik legjobb:

Nő a tükör előtt

A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

[Khaos]

Egy saját (remélem nem gond)
Amikor nyílnak a szemek

Szenvedés, küszködés, harc
Szánalom, gyűlölet, rideg valóság
Küzdelem az ételért, s az életért
A képért, amit mások felé mutatsz
A tükörért, amivel méred magad
Kegyetlenül tiporsz, zúzol össze álmokat
Hogy a tieid mellett elrohanj
Siess, lépj, tegyél magadért
Védd magad, legyél harcra kész
Ölj vérengzőn, ordíts, sikolts
Hisz mindenki ellened, senki érted
Le kell győznöd mindent
Egytől egyig, akár egyesével
Ha többet, akkor sem adhatod fel
Állnod kell, várni egy következőt
Bárki jön le kell győznöd őt
Őt is, és bárki mást
Bárkit, ki veled szemben áll.
Szemed vérben forog
Életed romjain állsz
És rájössz: ennek nincs vége
De késő, a harcnak soha nem lesz vége
Jön a hajnal, jön a következő
Egy új nap, egy újabb véres folt
A puszta kezed, vagy az eszed, ami volt
Nem mentett meg, és te térdre esel
A győzelem másé, a gerinced törted el
Szétzúzta idő és a harc
Most már lélek nélkül kutatsz
Nem a győzelem érdekel
Csak hogy mások se győzhessenek
Ne nevethessenek sírodon
Rajtad fetrengők melléd feküdjenek
Lehúzd őket akkor is
Ha lelkük, szívük törik meg végül.
Nincs mi visszatart.
Gyűlölet, irigység, kapzsiság éget
S égő kezeiddel másokat égetsz
Mártírként látszol, de hátad mögött a kés
Csapdát állító halál képed
Vigyorod másé, szemed lángja apad,
Tested meghalt de lelked még szabad
Tombolsz őrjöngsz a kínzó létért
Vég nélkül futsz, vakon
Nincs ahol rejtekre lelsz
Kuporodsz, szűkölsz
S számodra nincs más
Csak a halál tomboló tüze,
S tested elég, lelked elvész
Tomboló süvítő katlan nyeli el.
Rajtad röhögnek, holtodban is tépnek
Úgy érzed újra véged,
Elapad a fényed
Kihunysz, elemésztetsz
Nincs senki aki éltetné emléked
Hisz harcod, ropogásod egyetlené volt,
Senkit sem érdekel, mindenkinek volt.
Millió élet, millió év
Várakozol
Várakozol vakon és némán
Arcodra nem emlékszel, nincs rég
Szemed tükre elhalványult, rovar rágta szét.
Érzések élednek
Gyűlölet, kényszer, mohóság, megvetés
Saját gondolataid cibálnak, tépnek szét
S izzik, parázslik feledhetetlen képek sora
Ennek nem lesz vége soha.
A harc sosem véges
Elindítja végtelenek sorát
Üres, képtelen térben
Gondolataid rombolnak végig
A végtelenségig.
Hangtalan némaság.

Valaki szól hozzád
Szemed nyílik
S pillantásra pillantás felel
Nyugodt szavak hangzanak el:
Álmodtál
Csak egy új nap kezdődik el

[Narumi]

Ady Endre: Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

[HellRaiseR]

Szűkszavúságod
csicsergések sodrába
hengerített kő.

Egy tál zabkása
oly' meleg, mint szíved egy
téli odúban.

Nagy Bandó András :

Véres teremtés.
Véges mély végtelenség,
édes merengés.

Nincs aki mentse.
Zöld páncélként merül el
a békalencse.

[Zaku-chan]

Saját vers:

Élet...

Mely hosszúnak tűnik,
Mégis hirtelen villámcsapásként elmúlik.
Élet.
Valóságos játék és kacagás.
De mire a végére érünk elfáradunk ás lelkünk is kileheljük.
Élet.
Szép pillanatai mesések,
De hamar homályba vesznek.
Élet.
Kérlek hagyj élni engem,
Hiszen sok élményben nem volt részem sosem.
És majd ha én is elfáradok végleg,
Vedd el tőlem,
Mit adtál oly régen!

[ancybaby]

Air

Egy lány van az égben, s
Fájdalom gyötri szívében
Szárnya minden tollpihéje
Emléket őríz, s vet a mélybe.

Álmok töredékei vagyunk
Mi, ocsmány emberek
Kik a szépet s jót üldözzük vadul
Mi vagyunk a gonosz fegyvere.

Elmondhatatlan kín és fájdalom
Mi álmában is üldözi
És majd kései borzalom
Halála, mi kíséri a jövőt.

Száll és száll, hosszú idők óta
S azóta dúdolódik e nóta
Melyet öregek s vének énekelnek
Hosszú ideje az évezredeknek.

[dani576]

Na jó, úgy döntöttem, hogy most nagyon durva agysejtpusztításba kezdek, mert pont most néztem meg a Bombák földjént, és mivel halálra untam magam, írtam egy "bombás" verset. Elég béna, de vegyétek figyelembe, hogy 5 perc alatt, unalmamban dobtam össze.

Ülök a fényben,
Az arcokat nézem,
A családom tagjai
Fekszenek előttem.

Ülök a fényben,
Talpig verítékben,
Mert a hasonló sorstól
Magamat is féltem.

Ülök a fényben,
Az esőt már érzem.
A vállamon folyik le,
S leér a vérbe.

Ülök a fényben,
Eme szörnyű képben,
Hogy ez mind miért történt,
Azt már meg nem értem.

Ülök a fényben,
Gyermeki reményben.
A családomnak vége,
Bár tegnap még élve

Ültek a fényben,
És játszottunk éppen,
De jött a robbanás, s csak
Én maradtam épen.

[Yuriko-chan]

Az lehet, hogy 5 perc alatt írtad, de hogy nem most, az biztos, mert a Mondo fórumán már közel egy hónapja publikáltad. :P De már akkor is megkalapoltam magamban, gratulálok.

[dani576]

a Mondo fórumán már közel egy hónapja publikáltad.

Na jó, most lebuktam, de a sztori többi része igaz!

[Armin Doyle]

tudsz írni. hazudós!

[AyaDid]

Bodor Béla: NYELVLECKE

Íme a lakás. A lakás a házban van.
A lakásban van egy szoba. A szobában van egy asztal,
három szék, egy ágy, egy televízió és a család.
A lakás szép. A lakásban mindenhol csipketerítők vannak.
A lakás világos. A nap szépen besüt a repedéseken.
A repedéseken is csipketerítők vannak.
Íme a család. A család boldog. A család a jövőt építi.
Az apa dolgozik. Az apa a vállalatnál nagy gépeket tervez.
Az anya dolgozik. Az anya az irodában írógéppel ír.
A gyermek dolgozik. A gyermek az óvodában a vigyázzállást gyakorolja.
A nagymama nem dolgozik. A nagymama lóg.
A szél sem dolgozik. A szél játszik. Himbálja a nagymamát.

Nyugodjon békében . Emlékére közlök tőle egy verset:

Bodor Béla: PAUL ÉLUARD

három kék narancs
egy húrok nélküli zongorában.
Arca kifordult kulcslyuk, mely
minden kulcsba mélyen behatol.
Ha festőnek születik, bizonyá-
ra pedrett bajusszal festi meg
a birsalma arcképét.
A költő feltámadása bizonyos
feltételekhez kötött. Ennek ér-
dekében igyekezzünk egyre több
papírrepülőt hajtogatni.

[Armin Doyle]

saját költemény:
(dalszövegnek indult, de még dallamot nem találtam ki rá)

Te voltál

Félálomból,ha felkelek,
valakivel magam mellett ébredek.
Ez a valaki TE voltál,
fogtad a kezem és szuszogtál.

Te voltál az egyetlen,
aki megértett engem.
Te voltál az angyal,
ki virrasztott mellettem.
Te voltál a sátán,
ki a pokolba taszított.
Te voltál az is,
ki onnan kihúzott.

Te voltál a mindenem,
de talán tévedtem!
Te voltál az életem,
kivel várt a végzetem.
Te voltál a hóhérom,
ki megásta a sírom.
Te vagy most az is,
kihez e sorokat írom!


lesz még folytatása, de azzal még nem vagyok kész

[Rose Red]

nagyon teccett a versed
sztem nagyon király
sok sikert a vers v. dal íráshoz