Ricz írta: ↑2017.09.01. 18:39
Alvaro, ezt neked küldöm, ha már tetszett a Ripni Kalinke.
Köszönöm
Nem ért ám fel odáig, bár hangulatos az alap, valahogy hiányzik belőle a sodrás, amit a Ripni Kalinke hoz. Egyébként annak megkerestem a szövegét (így még pánszlávabb, hogy egy bolgár népdal lengyel folkmetál banda általi feldolgozása ) és semmi átütő nincs benne, mondhatni nem mond semmit, de azért egy jó kis csakazértis feeling van benne.
A csodás lengyel névsort viszont megcsodáltam most is
(Találtam már jó dolgokat itt az aoi-s ajánlók közt, és nem csak zenéket.)
alvaro írta: ↑2017.09.10. 06:44Nem ért ám fel odáig, bár hangulatos az alap, valahogy hiányzik belőle a sodrás, amit a Ripni Kalinke hoz. Egyébként annak megkerestem a szövegét (így még pánszlávabb, hogy egy bolgár népdal lengyel folkmetál banda általi feldolgozása ) és semmi átütő nincs benne, mondhatni nem mond semmit, de azért egy jó kis csakazértis feeling van benne.
Igen, az Othalannak van egy feelingje. Ugyanezen a lemezen (Po krańce gór) vannak még jó számok (pl. Maledicantur, Czarnobóg), illetve ez a szám a Youtube-on eléggé torz, a stúdiós változat sokkal tisztábban hangzik. A Lysa Góránál szinte a számba van a vidéki hangulat, a Ripni Kalinkén nem tudom nem elképzelni, ahogy az asszonyok énekelve táncolva kaszálnak, ami életveszélyes mutatvány, de na, mindent a magam szórakoztatására.
Ha kéred, szívesen megosztom mindkettő lemezt veled, stúdióminőségben.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
Most kellemes hatást tettek rám. A nyúlra félve néző kisgyerek, meg az énekes csaj, akiről valamiért az a benyomásom, hogy egyébként jó állása meg egy kamasz lánya van, aki frissen vasalt iskolai egyenruhájában félrehúzódva furcsán néz a kicsit kattant "metál anyura", hogy miért nem nőtt be a feje lágya, hogy délutánonként összejár a bandával és érthetetlen zenéket nyomnak
Lehet, hogy ennek semmi köze a valósághoz, de jól szórakozok rajta
Én most egyszerre kezdtem el átrágni az idei termés egy részét, és némiképp újrafelfedezni pár régebbi együttest.
Accept: Blind Rage (2014) - német heavy metál. Hát, elég mehtasztikus lemez a Blood of the Nations (2010) és a Stalingrad (2012) után. Az album első pár száma jó, de aztán ellaposodik.
Accept: The Rise of Chaos (2016/2017) - Na, ez már jobban odacsapott, mint az előző, nem első hallgatásra lesz tetszetős. Elég sok számot már a tavaszi Sabaton koncert előzenekaraként lenyomtak erről a korongról is, aminek most örültem.
Arch Enemy: Will to Power (2017) - Hát, eh. Most mondhatnám, hogy tipikus Arch Enemy lemez, de az nálam azt jelenti, hogy nagyon erősen kezd, de az utolsó 2-3 számra már azt éri el, hogy az órámat nézem, hogy mennyi van még vissza a korongból. Sikerült pár kifejezetten súlyos számot írni, azokat a jövőben asszem szívesen fogom hallgatni.
Bathory - Újrafelfedeztem a zenekart, és arra kellett rájönnöm, hogy a nosztalgia nem csak az emlékeket szépíti meg, de a hallást is. KOnkrétan, nem emlékszem, hogy ilyen zajos, nyomott és tompa lett volna a kazettafelvétel gyerekkoromban. Az első pár lemezen a szövegből se értesz semmit, aztán amikor már elvikingesedtek már úgy kristályosodott, de a tompa hangzás miatt nem volt az igazi. Az énekesről sokszor az az érzésem, hogy ő tulajdonképpen egy macska, akit a vízbefojtás közben nyúznak épp, úgy visít, süvölt olykor éneklés címén. A Nordlandot fogom talán a legszívesebben hallgatni. A korábbi számaik se rosszak, de azokon érződik a kopottasság, és technikailag rájuk férne egy remasterelés.
Borknagar: Winter Thrice (2016) - Egész jó kis albumot raktak össze, amit hallgatás során értékel az ember, azon kívül elég nehezen tudja felidézni. Írom ezt úgy, hogy már negyedjére ment végig, és a címadó dalon kívül más nem igazán ragadt meg.
Marilyn Manson új lemeze - Kíváncsiságból szedtem le, hogy lássam milyen irányt vett fel a Golden Age of Grotesque bulizós indusztriális vonulata után. Hát... Teljes mértékig felejthető, lassú album lett, ami kábé egyből Delete gomb általi halállal halt.
Satyricon: Deep Calleth Upon Deep - Nem tudom megfogalmazni rendesen, de valamiért érzem, hogy betalált a lemez, azonban nem érte el azt a szintet sem, hogy maradéktalanul szeressem. Az olyan számok a korongról, mint a Dissonant, To Your Brethren in the Dark szerintem gyakorta visszahallgatott lesz.
Spire: Tume Veel - viking, folk metal. Kifejezetten jó, pörgős dallamokkal operál. Egyetlen hibája számomra, hogy rövid a lemez.
Thy Catafalque diszkográfia - egy magyar avantgárd black metál banda Makó környékéről. Az első lemezek eléggé hagymaszagúak, és nagyon nem találja a saját hangját. Viszont a későbbi lemezek, mint a legutóbbiak (Meta, Sgúrr) már viszont elég fura élmények. Fura a szó legszorosabb értelmében. Hol black metál, hol nem, másutt vikinges, folkos, középkoros beütésű, vagy csak egész egyszerűen pszichedelikus. A szöveg meg olyan, mintha egy szabadbölcsész-esztéta írná. A Sgúrron érződik a leginkább, mikor a szinte révületbe átcsapott instrumentális zenében egyszer csak egy női hang elkezdi magyarázni a víz fizikai jellemzőit, hogy miként alkot kristályszerkezetet hópiheként, milyen geológiai besorolása van az által, hogy egyszerre folyékony vegyi oxid és kristályrácsos kőzet hópihe formájában, vagy mi a szösz, mert úgyse nagyon fogsz oda figyelni, de ettől a Wikipédia felolvasáson a szám közepén meg végképp leolvad az agyad. Egyszerűen nem tudom, hogy zseniálisan troll vagy wattafak...
THX kedves főnökasszony, és csak azért most köszizem, mert amikor postoltad belehallgattam, és tetszetős volt, úgyhogy le is szedtem ezt, meg a másik albumukat is, benyomtam a playlist aljába, és azzal a lendülettel el is feledkeztem róla. A héten viszont eljutott odáig a tracklist, és meg kell mondjam durván ráálltam, és persze itt is meg kellett hallgatni párszor mire sikerült rákattanni, de mostmár kedvenc számaim is vannak róla, nem is kevés.
Úgyhogy ha hangzásban valami ehhez hasonlót (+ Childrenhez, Kalmah-hoz hasonlót) találnál/találnátok, postoljátok pls.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Előkapartam a régi kazikat és lemezeket a 9. lemezig bezáróan. (Számomra addig élt és alkotott a zenekar. A mai indusztriális beütésű kocsma rock, amit tolnak valóságos siralom.) Akela - Nekik mondd!
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
A zenét szeretem, de a leírásodat nem nagyon értem.
Nyugi, értenéd, csak ehhez a játékkal is játszani kell és úgy jön át teljesen az élmény. Szóval ez a zene a Heroes of the Storm "Volskaya Foundry" nevű pályájának elején szól és a pályát tényleg úgy lehet lefesteni, mintha raknál bele egy kicsit a cári Oroszországból, hozzákevernél még egy adagot a gyártelepes-termelős kommunizmusból, majd az egészre ráhúznád az Overwatch közeljövős-feelingjét. Szal képzelj el egy komplett hó és jég borította várost, ahol ilyen sztereotip kucsmás-szőrmés ruszkik lövöldöznek plazma-kalasnyikovokkal, a háttérben olyan Téli Palotára hajazó épületeket látni, de közben egy bazi nagy gyártelep az egész és még pluszba olyan mechákat irányíthatsz, amik kb. Godzilla méretével vetekednek. Na és ezt a feelinget szerintem a zenében is sikerült nagyon jól visszaadniuk. XD
Edit: LOL, naná, hogy a post elküldése után esik le, hogy nem is alvaro, hanem Foma postolt, én meg itt magyarázom neki az OW-s Volskayát, amikor ő is játszik vele... XD Mindegy, ez olyan igazi "Titkos-pillanat" volt, ahogy Surci mondaná. XD (Majd tudatosítom magamban, hogy most már két "kékcsajos" avatáros emberünk van, Fomának a Kuboból, alvaronak meg a szokásos Homura-segéddémon, vagy mi a fene lenne az... XD)
A zenét szeretem, de a leírásodat nem nagyon értem.
Nyugi, értenéd, csak ehhez a játékkal is játszani kell és úgy jön át teljesen az élmény. Szóval ez a zene a Heroes of the Storm "Volskaya Foundry" nevű pályájának elején szól és a pályát tényleg úgy lehet lefesteni, mintha raknál bele egy kicsit a cári Oroszországból, hozzákevernél még egy adagot a gyártelepes-termelős kommunizmusból, majd az egészre ráhúznád az Overwatch közeljövős-feelingjét. Szal képzelj el egy komplett hó és jég borította várost, ahol ilyen sztereotip kucsmás-szőrmés ruszkik lövöldöznek plazma-kalasnyikovokkal, a háttérben olyan Téli Palotára hajazó épületeket látni, de közben egy bazi nagy gyártelep az egész és még pluszba olyan mechákat irányíthatsz, amik kb. Godzilla méretével vetekednek. Na és ezt a feelinget szerintem a zenében is sikerült nagyon jól visszaadniuk. XD
Edit: LOL, naná, hogy a post elküldése után esik le, hogy nem is alvaro, hanem Foma postolt, én meg itt magyarázom neki az OW-s Volskayát, amikor ő is játszik vele... XD Mindegy, ez olyan igazi "Titkos-pillanat" volt, ahogy Surci mondaná. XD (Majd tudatosítom magamban, hogy most már két "kékcsajos" avatáros emberünk van, Fomának a Kuboból, alvaronak meg a szokásos Homura-segéddémon, vagy mi a fene lenne az... XD)
Ettől függetlenül a cári motívumot nem hallom ki a zenéből, de még a Volskaya témában sem érzem azt a cári miliőt. Oké, hogy ott a könyvtár, ami egy kastély, de inkább a posztszovjet 90-es évek hangulatát ébreszti bennem.
Mostanában eléggé elszoktam a zenehallgatástól. Akkor is inkább Sia-t hallgattam, így elkopott a metál iránti érdeklődésem. Köszi az emlékeztetőt, hogy ne hanyagoljam.