Mivel játszol mostanában?

[Grimlock]

Old school runescape

Egy játék ahol nem szankciónálják azt,hogy megölöd a parasztok teheneit, tyúkjait, birkáit, és a húsaikat megsütheted, meg eheted. Illetve lophatsz minden lelki ismeret nélkül többek között búzát, krumplit, tojást, tejet, stb. Ja, és szabadon gyújthatsz tüzet, nincs tűzgyújtási tilalom. Szóval szabad egy világ.
Viccet félre téve egész hangulatos kis fantasy mmorpg játék, és mint ahogy a címből kiderült retro beütéssel, ja és multiplayer. Szerény személyem jól el tudja ütni vele az időt, és mostanság goblinoktól csórálok pénzt(igen megölöm őket). Egész széles világgal rendelkezik ami külön bejön nekem, csak könnyen el lehet tévedni pedig van térkép is. Ha esetleg lenne valaki aki játszik vele, vagy esetleg akarna Veres Gomba néven meg találtok. XD

U.I: Ha esetleg Varockban járnátok óvakodjatok a csövesektől! Nagyon aggresszívak, főleg a bányánál.

[matta]

Indiana Jones and the Fate of Atlantis
point-and-click LucasArts-os játék.
Szerintem nem annyira gördülékeny, mint a Full Throttle; de azért jókat lehet töprengeni ratja.
Érzésre tényleg nagyon-nagyon Indiana Jones. Ez nekem bejött, de cserébe a párbeszéd-poénok kicsit kiszámíthatóak.
A feladványok és a sztori egészen kreatív, így a játék kellemes időtöltés
Még nem értem a végére, egy elakadásnál most rápihentem egy kicsit.

TIS-100
Programozós játék. Én azt mondanám rá, hogy programozós fantasy, csak épp nem egy világot (ill. annak szabályrendszerét) fedezünk fel, hanem egy architektúrát. Adott egy kézikönyv ami röviden bemutatja, hogy mik az elemek (pl. parancsok, process egység működési elve), amik segítségével logikai feladatokat lehet megoldani. A rendszer adott, pl. hogy egy szinten hány elérhető processzor van és hogy vannak összekötve.
Egy sztori is van csavarintva köré (meghalt nagybácsi vajon mi után kutathatott ezen a különös gépen, mik azok a szupertitkos cuccok, amire csak utal a rendszerleírás), de ez számomra egyelőre eléggé a háttérben van.
Jelenleg páros verseny formában játszuk: egy feladványnak egyszerre kezdünk neki. Első pont: ki oldja meg hamarabb. Második pont: ki oldja meg hatékonyabban (kevesebb futásidő). Egy kicsit lehet elmélkedni, jobb megoldást keresni. Vagy lehet simán haladni előre Ízlés dolga.
Azért a "fantasy" részt ne vegyétek komolyan, lényegében egy assembly-szerű nyelven kell programozni. De ez a nyelv és architektúra csak ebben játékban létezik. Ezt azért a végén írom, mert engem elrettentett volna, ha valaki azzal kezdi, hogy játszam azt, hogy assembly-zek
Igazi agytorna, eddig jól szórakozunk!
Csak kíváncsiságból, van köztetek olyan aki játszott már vele?

[Ayla]

Gondoltam megemlítem mekkora örömemet találom a Simsben, ahol elkészítettem a coolest Sakamoto-kunt
Nem utolsó sorban, bár millió éve Simsezem, egy karantén kellett hozzá, hogy rádöbbenjek, soha nem csináltam anime karaktereket benne, sőt sosem építettem távol keleti hangulatba burkolt házat. ALL. THE. FUN.

[Grimlock]

Újonnan elkezdtek ismét érdekelni a rizikó, vagy azon alapuló játékok, és így találtam rá egy böngésző alapú játékot Atwar néven ami megfelel az előbb említett érdeklődésemnek. Különböző átszabási lehetőség van az általad nyitott játéknak, még trónok harcás, gyűrűk urás, sőt még Sengoku jidai féle pálya is van, meg persze játékos szám, játék időt,kezdő tőkét is lehet persze változtatni, de inkább az előbb említetteket emelném ki, mert az utolsó említettek egyértelműek. Mint ahogy a rizikós játékokat jellemzi az, hogy minél többen vannak annál izgalmasabb, addig ennél a játéknál sincs másképp. Eddig Dél-kelet Brazíliát szeretem választani a legjobban, mert egy csomó bónuszt kapok érte egység szempontjából, és így általában dél Amerikát sikerül elfoglalnom, még ha más játékos is van ott, és ő is próbál terjeszkednél. Eddig mire átmentem volna Észak- Amerikába a játéknak vége lett xd.

[Junchi]

Fall Guys

Sok-sok órányi pattogás, esés, kúszás, ugrás, vibrálás, futkosás, egyensúlyozás és persze anyázás van benne, szóval az impresszióim, prioritási sorrendben:

1. A játék mocskosul addiktív. Nem az, amivel 3-4 órákat játszol zsinórban, mert sokszor 1-1,5 is bőven elegendő, de minden nap ott a késztetés. Kreatív, egyszerű, szórakoztató és óhatatlanul is felszökik az ember szájára a kaján vigyor.
2. Mostanra kitapasztaltam az összes játékot/showt benne, és azt kell mondjam, a tetemes hányaduk remekül dalol. Enyhe ismétlések azért akadnak, de próbált olyan változatos lenni, amennyire csak lehet. Két kedvencem a Hex-a-Gone és a Slime Climb.
3. A csapatos megmérettetések sem rosszak, viszont ehhez kapcsolódik a játék (szerintem) két legelfuseráltabb része: a Hoarders és az Egg Scramble. Szerencsére nagyon speciális feltételekkel adja csak be őket, de könnyen átfordulhat rémálomba az egész. A Hoardersnél a játék újraértelmezi egy valós labda fizikáját, ami nagyon zavaró, a tojásos pedig egy őskáosz. Egyiket sem jó játszani.
4. "Apró" hiba a gépezetben a játék netkódja, ami a hagyományos versenyeknél még nem nagy gáz, de a farokgyűjtögetésnél annál inkább, ahol pont az időzítésen és pozíciókon múlik minden és mikor a kis hülye tőlem két méteres távolságból is lecseni rólam a nagy nehezen összekapart trófeámat, akkor tudom dicsérni rendszerint a készítőket.
5. Ezek a babok eszméletlen jópofák.

Egyébként nagyon családbarát az egész, ha lenne kölköm, csak ezzel játszhatna 10 éves koráig, az ilyen PubG és Fortnite féle hulladékoktól meg eltiltanám.

[Ricz]

Fall Guys

Ezt én is tolom olyan napi 2-3 meccsel és nekem a leginkább a régi Játék határok nélkül széria jutott eszembe róla (amit próbáltak revitalizálni moderált sikerrel). És ami a legjobb, hogy nagyon de nagyon durván komolyan kell venni, hogy ebben valaki ragequiteljen, ami egy kompetitív mass multi címnél elég gyakori dolog szokott lenni. Legalábbis amíg "felfedezed a pályákat", hogy mit tudnak, hogy működnek, miből mennyi van, mert onnantól, hogy kiismered, igazából egész könnyű tud lenni, és könnyedén kvalifikálódsz a további mérkőzésekre. Eddig egyértelműen a legkönnyebb a Jump Club, ami elsőre sikerült.

[Junchi]

Ezt én is tolom olyan napi 2-3 meccsel és nekem a leginkább a régi Játék határok nélkül széria jutott eszembe róla

Nekem inkább ez ugrott be róla, például a Jump Club söprőkarja pont innen lett kicsórva.

onnantól, hogy kiismered, igazából egész könnyű tud lenni

Ennek meg szerintem főleg az az oka, hogy mindig lesz megfelelő mennyiségű noob-utánpótlás (ami nem is csoda, hisz milliók kezei közt is megfordul a cucc egyetlen nap leforgása alatt), emiatt jah, ha nem bénázok valamit el drasztikusan, akkor általában a végéig kihúzom, csak hát ugye nyerni már egyáltalán nem könnyű, főleg, hogy néha még bugos is, például én már kétszer is belefutottam abba a fenoménbe, hogy pont a Hex-a-Gone-on egyszerűen átestem a padlón. A csapatos versenyek még ilyen kétesek, mert ott meg nagyban függ attól, hogy milyen szerencsétlenekkel hoz össze a sors, illetve megmosolyogtató mém a "sárga csapat mindig veszít", de valahol igaz, legalábbis, mikor kiestem, akkor tízből ziher, hogy nyolc esetben a sárgák mezében történt a diszkvalifik.

Amit viszont furcsállok, az a négy sorba rendezés a versenyes pályák startvonalánál, I mean aki itt legelöl kezd, annak határozottan jobbak az esélyei, főleg a Slime Climbon és főleg-főleg a mérleghintáson. Szerintem erre lehetne valami jobb algoritmus, mert tuti, hogy egyszerűen csak randomizál.

[Ricz]

Amit viszont furcsállok, az a négy sorba rendezés a versenyes pályák startvonalánál, I mean aki itt legelöl kezd, annak határozottan jobbak az esélyei, főleg a Slime Climbon és főleg-főleg a mérleghintáson. Szerintem erre lehetne valami jobb algoritmus, mert tuti, hogy egyszerűen csak randomizál.

Határozottan jobb, de nem lehetetlen, hiszen te is mondtad "a noob utánpótlást", tehát hátulról is előre törhetsz. Na meg, benne van az is, hogy indulsz neki. Mert aminek az elejében voltak a kapuk, annál én egyszerűen átugráltam a többieken és úgy a zárt a kapun, míg mások kerültek és nem arra vártak, hogy hamarosan kinyílik megint, miközben halomban álltak. Volt egy ilyenem, de arra is volt példa, amikor a Terminal Velocity achit nyertem, hogy úgy kapott el az egyik kar, hogy átlőtt a pálya egy részén.

[Ricz]

DOOM Eternal: Ancient Gods Part 1

Na, hol is vágjak neki? A 2016-os DOOM-nál? Vagy inkább a most tavaszi Eternalnál? Mert az előbbinek a folytatásához készült 3 missziós DLC-történet, ami tovább kerekíti a sztorit és a lore-t, és szorosan egymásba fonódnak. Eh, kezdem valahol.

DOOM (2016) - Mind azt hittük, hogy teljes újragondolás alá került a franchise, megtartva a magvát: démonok, sörétes és erőszak. Nos, ezt teljesítette, sőt, túl is szárnyalta egy sokkal metálabb és vadabb zenével, egy nem éppen elmismásolt sztorival, ami saját magát se veszi túl komolyan. Csak beütött az energiaválság a Földön, ezért elkezdtük megcsapolni a poklot, aminek energiáit a lelkek áramlása tartja fenn. Érdekes felvetés, de a
kampány kicsit túl hosszú volt a lehetőségekhez és nem igazán tudott a fele után benntartani, hiszen addigra láttam már minden ízét a titokkeresgéléstől a különféle glory killeken át a szörnyek ritmikájáig, és a barna-vörös színárnyalat teljes skáláját. Nem volt nagy cél, konfliktus, csak kiirtani azokat, akik átszöktek, meg egy renegát tudóst levadászni, akiből majd a Spider Mastermind ellenfelünk lesz a kiberdémon után.

DOOM Eternal (2020) - A lore építésével eleinte szkeptikus voltam, és nem igazán győzött meg egyik oldalról (miszerint a Doom Slayer maga az eredeti Doomguy, aki miután a Doom 64-ben visszatért a pokolba irtani, egy időanomália miatt eonokkal hamarább kötött ki az Argent d'Nuron), miközben játékban összeszedhető kódexlapok elregéltek egy elég érdekes történetet. Érdekesebbet, mint azt a plot hole-okkal kátyúzott valamit, amit a kampány tartogatott. Közben a zene még állatabb, igazi training, edzőzene (különösen a The Only Thing They Fear Is You), a platformszegmensek feldobják, a puzzle-k már elmennek, az árkádos megoldás elég sétagalopp már így is, a titokkeresgélés meg elég hamar muszáj és élvezet tárgyai lesznek. (Meg amivel elmehet az ID a francba az, hogy hülyének nézik a játékost, hogy minden ellenségnek a gyenge pontját az első találkozáskor elmondja a játék, illetve a platform ugrálások olykor nem láthatóak be rendesen automap nélkül - de olykor még azzal sem, sőt bőven elég alkalom van, amikor érzékelni sem hajlandó a megragadható felület vagy szél közelségét).

DOOM Eternal: Ancient Gods Part 1 (2020) - Egy-két kérdés meg lett válaszolva, de nem igazán ezekre volt szükség. A felvezetett lore-t bővítés helyett mélyítették, ami előnyére vált a sztorinak, az más kérdés, hogy az egész a Biblia-áthallásoktól hemzsegővé vált az Atyával, a pokollá lett Jekkaddal, aminek lakói örök életet akartak és ennek üldözése során váltak a megismert démonokká, hogy vezetőjük Davoth, a sötét nagy úr egy jellegzetes Isten-Lucifer viszony, akik kivontak a forgalomból az erőegyensúly fenntartása okán... Lehetne sorolni mi mindenben hasonlít, de olyan szinten, mintha azt mondanánk, Jézus sörétest és testpáncélt ragadt volna és nekiállt volna dühében démonokat irtani...

[higashikata]

Syberia

Sokáig az emlékeimben élt egy játék valamikor a kétezres évek elején (valszeg 2003 körül, mert atájt vette anya az első asztali PC-t), amiből egyedül egy csengő-szerűség maradt meg plusz egy sötétre festett hotel előtere, de mivel többre nem emlékszem, így fogalmam sincs valaha játszottam-e vele többet...

Aztán alig egy hónapja Keny egy Gépszínház-videóban bemutatta a Syberiát, amiben egy pillanatra mutatta azt a csengőt és sokat agyaltam azon, nem-e ezzel játszottam anno...

A napokban hozta le hírként a Pc Guru, hogy IndieGalán ingyen letölthető, így gyorsan lecsaptam rá és már 3. este játszottam egy keveset vele, most utaztam el a vonattal a Barrockstadtra. Mire odáig eljutottam, túl vagyok némi hajtépésen és jó barátságot kötöttem egy walkthrought-oldallal.

Szóljon mentségemre, nagyon koca vagyok videójátékok terén, így semennyi rutinom nincs. Különösen a point 'n click-ekben, de eddig tetszik a játék. Egy 2002-es játékhoz képest elég pofás látványvilága van, a főhősnő mozgásanimációján jókat szoktam nevetni, de eleddig a legnagyobb bajom az, hogy eszetlenül sokat kell a játéktérben mászkálni. Oké, hogy ez egy kalandjáték, és a feladványok megoldásán túl a felfedezés is a műfaj velejárója, de nem vagyok biztos abban, hogy már az első pályán szerencsés ennyire szétszórni a feladványokat. Vagy csak én vagyok eszméletlenül béna.

SPOILER

---

A walkthrought miatt szóljon az is a mentségemre, hogy a gyári részig egész jól elboldogultam volna, ha én mulya nem egyből a templom felé megyek és nem bizonytalanodok el a komódnál. De akkor sem jöttem rá, hogy a kriptához a Voralberg-kulcsért a komód középső fiókját kell kinyitni, majd akkor kell a karon tekerni egyet, hogy elérjem a titkos fiók-hosszabbítást

[Ricz]

Szóljon mentségemre, nagyon koca vagyok videójátékok terén, így semennyi rutinom nincs. Különösen a point 'n click-ekben,[/spoiler]

Véleményem szerint az egész műfajt nem emberek találták ki, nem emberi lények szórakoztatására - amit alkalom adtán ember is képes élvezni. Megfordult a kezem alatt pár p'n'c cím az Atlantis 2-től kezdve a The Longest Journey-n és a Drakulán át a Syberiáig, de mindig az volt, hogy kellett az a fránya walkthrough (ha volt) minden egyes esetben, mert valamivel interaktálni lehetett, amit mondjuk a háttér részének hittem, vagy komoly előfeltétele volt az interakciónak. A The Longest Journey esetében speciel emlékszem, hogy a teljes végigjátszás leírása valami 22 oldal volt kétoldalas nyomtatásban és folyamatosan úgy olvastam, ahogy játszottam. A puzzle-k abban megoldhatóak voltak anélkül is, de hogy mit hol találsz, mit mivel kombinálni és persze mikor és milyen sorrendben... Na az utóbbi a nem csak a TLJ velejárója volt, hanem a folytatásának, a Dreamfallnak is, ami már kicsit emberibben játszható volt, és talán 2-3 alkalommal kellett belelesni. A Syberia valahol ennek a kettőnek a félútjánál csücsül, de színenként kellett 2-3 konzultáció minimum.

[Titkos]

A point and click cuccokat én is mindig walkthrough-al játszottam. XD Mondjuk ebben egyrészt benne volt az is, hogy amikor 10-12 évesen belekezdtem ezekbe, az angolom még messze nem volt azon a szinten, hogy magamtól kitaláljam azokat a megfejtéseket, amiket sokszor 1-1 NPC-vel való dialógusunk valamelyik random mondatából kellett kikombinálni, másrészt meg azt a részét baromira nem élveztem soha a játéknak, amikor fel-alá járkálsz és közben próbálsz rájönni, hogy a WoW előtti legnagyobb világgal rendelkező játékon belül épp melyik helyszínre kellene menni és ott mely tárgyat kéne mivel kombinálni, hogy átjuss. XD (Legalábbis amíg nem jöttek be az MMO-k a piacra, nekem mindig ezek a point & click kalandjátékok érződtek a legnagyobb online világnak, a leghosszabb sztorinak, a legtöbb különböző karakternek, stb. amikhez a virtuális világban valaha is szerencsém volt. Lásd Monkey Island akármelyik része, ahol komplett szigetek vannak, és pl. a '92-ben megjelent második részben te választhatod ki, hogy a bérelt hajóddal épp melyik szigetre mennél az aktuális három közül, de pl. a '98-as Grim Fandango is olyan hosszú játékmenettel, valamint annyi karival/helyszínnel rendelkezett, hogy a lore szerinti 4 évig tartó utazást a Holtak Földjén a játékos kb. valós időben is annyinak érezte, mire a végére ért. )

A fejtörők meg valóban egy külön sztori, ugyanis a legtöbbször nem annyira azt tesztelik, hogy mennyire vagy okos, hanem afféle irodalomórás "vajon mire gondolt a költő?"-stílusban kvázi attól függ, hogy tovább tudsz-e jutni, hogy mennyiben tudod "reprodukálni" a fejlesztők észjárását. XD Mely észjárás néha észveszejtő (XD), szal megint csak az MI 2 ugrik be, ahol X sziget börtönéből kiszabadulva kinyitsz két borítékot, amik ilyen raboktól elkobzott tárgyakat tartalmaznak. A tiédben vannak a korábbi itemjeid, a másik meg egy gorilláé volt, szóval van benne egy banán, meg egy zenedoboz. Na, az utóbbi semmire nem fog kelleni az egész játék során, csak arra jó, hogy összezavarjon. XD Ellenben a szimpla banán... XD Szóval miután kiszabadulsz, elmégy Y szigetre, ahol a bárban egy majom zongorázik. Rárakod a banánt a zongora tetején ide-oda mozgó metronómra, ami kvázi "hipnotizálja", transzba ejti a majmot, ami ezután nem csinál semmit, abbahagyja a zongorázást és egyfajta hullamerevségre emlékeztető hülye pózba dermedve csak ott ül. Ezután el tudod rakni ebben a formában (előtte nem is engedte a játék XD), majd visszamégy vele az említett "sittes szigetre", ott fel a vízesés tetejére, ahol a fűben van valami tűzcsapra emlékeztető izé és azon kell használni a hullamerev majmot, aki ebben a formában kvázi csavarhúzóként, kalapácsként, stb. működik és így a csapon használva gyakorlatilag "elzárod" vele a vízesést (ne kérdezzétek... XD), aztán ezután ha újra lemégy, kiderül, hogy volt egy lyuk a vízesés mögött és azon át kell továbbjutni. XD Logikus, nem?

És ez még LucasArts kalandjáték, ami a fanok szerint aránylag nem is olyan nehéz és elég felhasználóbarát, mert pl. nem tudsz benne meghalni, ellentétben mondjuk a Sierrás kalandjátékokkal, ahol fóbiásan mentesz kb. ötpercenként. XD Szóval na, én kedvelem a műfajt, pláne amikor úgy a 90-es évek második felére elérte azt a szintet, hogy már kvázi interaktív rajzfilmeket játszhattunk végig játékformában és sajnálom is, hogy eléggé kihalt az egész napjainkra (persze néha még van 1-2 "nagy visszatérő", pl. a 2012-es német Deponia sorozat), viszont az tény, hogy ezekhez bizony nem árt, ha ott van "biztonsági övnek" a kinyomtatott walkthrough. ^^" XD

[Catilina]

Skyrim SE, 100+ moddal