Mivel játszol mostanában?

PC vagy konzolos játékok témaköre.
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1114
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2021.11.29. 15:38

ZeroProcess írta:
2021.11.19. 21:46
Ricz írta:
2021.11.17. 09:46
Nemrégiben volt szerencsétlenségem kipróbálni a Naraka: Bladepoint gámot,
Nos magáról a játékról nem tudok nyilatkozni, mert mikor anno szembetalálkoztam vele, a multis címke láttán egyből elvesztettem az érdeklődést iránta. Viszont annyit megjegyeznék, h a hozzá készült art-ok (pl ez) számomra igen tetszetősek.
Igen, az artok kaptak meg engem is elsősorban, és kár, hogy ez a játék egyébkénti erőssége is, mert egyébként minden más téren kiforratlan és nyers. Arról nem beszélve, hogy a főmenű a tucat mobilos fighting game-ek újabb ripoffja, pedig ha valahova tudtak volna egyéniséget csempészni, akkor oda.

Viszont, már noha csak egyetlen fejezet választ el a teljes befejezésétől, akkor már essen szó a Zombie Army 4: Dead Warról is. A sztori nagyon egyszerűen körülírható a Zombie Army Trilogy-val, ami az előzménye az egésznek. Vegyük a második világháború játékok témájában már vajaskenyérnek számító nácikat, és mondjuk azt, hogy az a sok sületlen okkultista marhaság, amiben hittek, Thulével, másvilágokkal, szellemekkel, démonokkal, ereklyékkel, nagyrészt mind igaznak bizonyult. 1944-ben a háború az ismert mederben folyik még, ám 1945 májusára már a Szövetségeseknek és a Szovjetuniónak Hitler élőhalott seregeivel kellett szembe nézniük. A Sniper Elite játékok főhőse, Karl Fairbourne jár utána Berlinben ennek, de ízlés szerint választhatunk 4-8 karakter közül. A Zombie Army Trilogy során megszerzünk egy ereklyét, amit a nácik a holtak feltámasztására és Berlin védelmére használnak, illetve a Halálgyárban agyonlőjük magát a démoni megszállás alatt álló élőhalott Hitlert is. A probléma csak az, hogy ezzel önmagában még nem ért véget a történet.

Itt csöppenünk bele a Dead Warba, hogy már két év eltelt és az élőhalott seregek erősebbek is, mint valaha. Ellenálló gócok jöttek létre, amelyek igyekeznek feltartani a hordát, azonban új fenyegetés érkezik, és utána kell járnunk. Hogy kivel is? Alapból megint Karllal, de most is választhatunk karaktert, szintúgy 8-ból, de egy-két DLC-vel könnyen megemelhető ez a szám (pl. a Left 4 Dead 1-2 karaktereivel, de velük ki akarna? Annyira illenek a környezetbe, mint egy minigunos pingvin.). Ahogy a korábbi részek is javarészt olyan helyeken játszódtak, amelyek a Sniper Elite-játékokból kerültek kisebb-nagyobb módosítással átemelve (de leginkább a V2-ből), így ez is leginkább a 4. etap helyszíneire alapoz sokszor, azokat használja fel és értelmezi újra, illetve híres helyszíneket. Járni fogunk Milánóban, Velencében, Szardínián, Horvátország egy kis tengerparti városkájában, Nápolyban, Genovában és végül Rómában és a pokolban. A dolog csak hamar nyilvánvaló lesz: az élőhalott náci okkultisták fel akarják támasztani Hitlert - vele a Szent Péter téren vesszük fel a harcot.

Továbbá ez a sztoriszál 3x3 DLC-fejezettel még meg is toldható, amiben meglátogatunk egy bajor kisvárost, egy várat a Kárpátokban, lemegyünk Agarthába az üreges Föld-elméletben szereplő vidékre és az őscivilizáció után kutatva, megjárjuk az Alpokat, üldözőbe veszünk egy zombizeppelint és felrobbantjuk annak a gyártóhelyét, ismét Nápolyt (pontosabban annak mellékét már), egy elmegyógyintézetet, mire végül visszatérünk a pokolba. Ez a vonal már inkább Umbra báró történetszálát pedzegeti, aki maga is élőhalott (pontosabban, élvehalott), titokzatos túlvilági erők birtokosa, aki hozzásegítette a kultistákat a nagy tervükhöz, ám most őket akarja elárulni, mivel bevallása szerint egy fantáziátlan népség az Ezeréves Birodalmukkal.

Ja, a történet nem az erőssége, de sosem volt. Míg az első 2 játék (akkor még Sniper Elite: Nazi Zombie Army néven) inkább az okkult vonalra fektette a hangsúlyt, és a Zombie Army Trilogy-val hozzáadott fejezet inkább ezt a vonalat erősítette, addig a Zombie Army 4 már jócskán nagyobb öntudattal és karakterrel bír. Képes az önreflexív humorra egy-egy odaszúrt mondattal, de ugyanakkor nem átall klasszikus filmekből is meríteni, átvenni és beépíteni jeleneteket, és nem csak zombifilmekből, hanem korszakosakból és klasszikusokból is (pl. Indiana Jones, Frankenstein, Evil Dead). Emellett a stílus is megváltozott. Több lett a gore és a vér, az új és újra gondolt ellenfelek lévén a body horror és a groteszk is erősebben van jelen, és amolyan rotten fleshpunk-dieselpunk-steampunk keverékjellege van. A steampunk inkább a számítógépek és az informatikai berendezéseken érhető tetten, illetve egy-egy tárgyon, a dieselpunk már inkább a nácis alternative history sajátja (lásd Wolfenstein 2006 majd a New Order, Old Blood, Colossus, Youngblood), a rotten fleshpunk pedig azért, mert fogunk olyan tankokkal és fél-lánctalpas csapatszállítókkal is megküzdeni, amelyeken a rozsdás, szétmart páncélozás alatt egy hústömeg van, ellőhető dobogó szívvel, illetve a a nagyobb monstrumok is félig gépi-félig emberi szövetek groteszk masszája.

A korábbi heavy ellenfelek is kicsit újra lettek gondolva, másféle páncélozást kaptak, a fegyvereik is módosultak. Dupla csövű nehéz gépágyú, hatalmas körfűrész, bazi nagy lángszóró, és persze egy, aminek a hangján és a nehezebb fokozaton 2-3 csapásból leterítő mancsán kívül mása nincs. Vagyis az Elite Gunner, Butcher, Flamer és a Screamer, akik közül az utóbbit b*ssza meg a jó isten, mert két pofára zabálja becsülettel az ólmot. És ezen kívül van köpködős vizihulla zombi, sötétdémon, hordahergelős tisztek, öngyilkos robbantósokat idéző tisztek, csak hogy ne érezzük magunkat biztonságban. De 6 pontért per darab akár ölhetünk zombipatkányt és zombihollót is, bár azok nem támadnak.

Játékmenetileg is jóval árkádosabb lett: pontszámlálón túl most már jelentékenyebb lett a kombószámláló (különösen a mostani arénaharcok felét jelentő vérkutaknál számít), egyes hullákból kitaposhatjuk az utánpótlásunkat (gránátok, gyógycsomagok, lőszerek), viszont amit sajnálok, hogy a környezeti elemeket nem mindig lehet használni, és aránytalanul vannak elosztva. Környezeti elemek alatt robbanóhordókat, ládákat értek, illetve különféle csapdákat (forgólapátosat, ami magába szívja az előtte botorkálót, vagy olyat, ami felébreszti a zombicápát egy időre, villany-, hang- vagy lángcsapda stb.). A fegyvereink fejleszthetőek mindenfélével (egy meghatározott úton), megmaradt a masterizálás, a pályákon a challenge, van bőven gyűjthető dolog (levelek, képregények, felrobbantható zombikezek, de hőstetteket is véghez vihetünk, amikor egy túlélőnek kell segíteni rendszerint idejében). Fegyverből az alapkínálat kissé talán szűkös és elég pofátlan, hogy az alapjátékban (SE4) már vanillában is elérhető fegyver DLC-paywall mögött van (mint a Mosin-Nagant puska), de a teljes kínálat viszont igencsak pofás. Bejöttek a kivégzések (takedown), lassított üzemmódban irtás, és az előbbi animációiból meglepően sok van és egyedi, sokszor fegyverhez tartozó spéci darab is, szóval azért nem mondható, hogy ki lett az ember szeme szúrva.

Új tölténytípusok és felszerelések is lettek: pl. most már vannak áldott isteni erővel vértezett fegyverek, töltények, elektromosak, a köpködős vizihulla hordacsalogató taknyával teli gránát, fürtös robbanógránát, botló- és taposóakna, amiket megéri lepakolgatni, legfeljebb 12 darabig, mert utána az engine tünedezteti el.

Viszont, amit nem nagyon értek, azok a weekly challenge-ek. Van alapból a játékban hordamód, 4 fős co-op, amihez sajátos módok is elérhetőek (pl. ha az egyiket megharapják, egy darabig fertőzöttként velünk harcolhat fogyó élettel, de ha meghal, feltámad és zombiként tér vissza ellenünk), de igazából a weekly challenge-nek már semmi értelme azon kívül, hogy segít szintezni és az amúgy is beállítható játékot egy picit specifikusabbá teszi. Mert a nehézségi szintekben van könnyű, normál, nehéz, brutál, valamint megadhatjuk az ellenfelek mennyiségét is, hogy 4 fővel akarunk egy emberre valót leölni, vagy fordítva. Azért a legnagyobb fokozatért egyszer végig kell tolni az alapjátékot, az önmagában tiszta sor. De utána aztán have fun, főleg egyedül a 4 főre való ellen brutál nehézségen. Úgy fog fogyni az ólmod, hogy ihajja.

Röviden, a kampány részét élvezem egyedül is, és szívesen tolnám haverokkal is, ha nem lennének finnyásak vagy majrésak, hogy a taktikázás ennél nem az, amit ők elképzelnek sokszor: lehasalni vagy guggolni egy mesterlövészpuskával a dzsindzsásban és golyót számolni, ellenfeleket ritkítani láthatatlanul, mint azt tesszük pl. a Tom Clancy's Ghost Recon: Wildlands-ben extrém (vagyis a legmagasabb) nehézségi fokozaton, de az annyira bugyuta játék, hogy az elvileg csapatmunkára kihegyezett küldetéseket is képes vagyok egyedül teljesíteni azon a fokozaton, sokszor kapásból elsőre...
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
alvaro
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1050
Csatlakozott: 2007.05.09. 09:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: gyászmenet
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: alvaro » 2021.12.21. 19:58

Új fejlemény, bár itt várt már egy ideje... Mivel tél van, fűtésszezon, beizzítottam a 2009-es játékos gépemet, videokártya tekintetében ez a legizmosabb itthon, ha nem is a legmodernebb, de sajnos a mai körülmények között kb. reménytelen, hogy egy modern játékokra igazából alkalmas kártyát szerezzek...

A lényeg a lényeg: kellemes meglepetés ért, mert a 2017-es Hellblade: Senua's sacrifice tűrhetően fut ezen a gépen (négymagosítható kétmagosított négymagos Phenom II egy Radeon HD 5870 társaságában). És IGEN, persze hogy nem én lennék, ha nem ilyenekkel játszanék :hammer: Nyilván kellett még egy sérült lány az életembe, nem elég egy (...kettő?) valódi meg az eddigi kedvenc kitaláltak... A játékmenet gyakorlatilag nem is számít, a hangulat annyira el van találva, a terep (ami nem feltétlenül az, aminek látszik), az ellenfelek kinézete, Senua mozgása (realisztikusan sokkal nehézkesebb, mint mondjuk Alice Liddell, ám legalább olyan brutális harc közben, komoly elégtétel nézni, ahogy beviszi az ütéseit!), a folyton sutyorgó, időnként egymással is vitatkozó hangok, amiknél még arra is ügyeltek, hogy lehetőleg véletlenül se középen szólaljanak meg... A mágia itt sem aranyos, semmi sem felemelő, ideig-óráig lehet győzni, tudom előre az egésznek végét, de még ez sem zavar... Tíz pontot azért nem kap, vannak nehézségek az irányításban, ma pedig egy bugba is belefutottam, ami miatt kezdhettem elölről az egészet, de összességében egy zseniálisan depresszív és pszichedelikus történet egy nagyon jól együttérezhető őrült főszereplővel, legyen mondjuk 9/10? Teljesen szubjektíven. :drop:

Avatar
ZeroProcess
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2022.01.23. 21:21

Dusk DIver

Azzal kell kezdenem, hogy engem annyira már az előzetesek alapján se fogott meg a játék, viszont még jó múltkorában igencsak olcsón megvettem a Day One Edition-t, ami a régi tipikus PQube-os kiadás. Azaz a játékot alapból úgy jelentették meg, hogy egy kis díszdobozban a játékon felül egy artbook-ot is csomagoltak. Ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy adjak neki egy esélyt. Hát első nekifutásom nem tartott sokáig és egy-két óra után kb 1 évre félre is raktam, mígnem decemberben újra elővettem és kijátszottam.

A történet a valóságban is fellelhető Ximending sétálóutcáján játszódik, ahol egy nap a főszereplő lány Yumo és barátnője átkerülnek egy másik világba Youshanding-ba, melyben Ximending emberek által kihalt, de veszélyes lényekkel teli változata található meg. Ebbe a világba átkerülvén Yumo különleges erőre tesz szert és találkozik Leo-val kinek segítségével legyőzi a rájuk rontó lényeket és visszajut az ember világba. Mint kiderül Leo nem ember és főnökével (ki bizonyos események miatt jelenleg egy agyag medve figura testben van) őrzik az emberek világát és próbálnak rendet tartani Youshanding-ban. Yumo pedig csatlakozik hozzájuk, hogy egy nap újra normális lehessen. Így ha valami baj van Youshanding-ba megyünk szörnyeket csépelni, ha pedig nincs akkor a fedősztoriként használt Tumaz Mart kisboltban dolgozunk.

Mindez játékmenet szempontjából úgy néz ki, hogy adott a sétálóutca és a körülötte lévő háztömbök, amit szabadon bejárhatunk a főküldetések közt. Különféle kajáldákba mehetünk, ahol a különböző ételek elfogyasztásával vmelyik statunk kap egy kis boostot a következő főküldetésre. De beülhetünk moziba vagy gatcha-kból megszerezhetünk különböző ruhákat, skyneket, koncepció rajzokat stb. Azonban ami fontosabb, hogy mellékküldetéseket is teljesíthetünk a különböző embereket megsegítve. És ezen feladatok a játék nagy pozitívuma, ugyanis közelebbről megismerhetjük az egyes szereplőket és a világot kifejezetten szórakoztató párbeszédek során. Ugyanis a főmissziók alatt ez nem történik meg, mert azokban csak átmegyünk Youshanding-ba elcsépelni jó pár szörnyet és haladunk a kifejezetten semmitmondó fősztorival. Vagyis a játék lelke inkább a mellékes apróságokban van, így aki csak végigrohannak a főtörténeten azok bizony kevésbé fogják élvezni a játékot.

Maga a harcrendszer nem rossz, de igazán élvezetes akkor lesz ha mindent kimaxolunk, melynek eléréséhez igencsak csinálni kell a mellékes dolgokat. Ebből adódóan mire eljutna az ember arra a szintre, hogy élvezné a lényekkel való csihi-puhit, a fő küldetéseket már rég végig csinálta és max a játék platinázásához esik újra azoknak, immár hard fokozaton. Mivel minden küldetés alapból normal-on érhető el és utána bármikor újrázható, de már nehézséget szabadon választva. Bevallom őszintén nekem már csak néhány küldetés nehéz változatának S rangú végig vitele hiányzik, ahhoz, hogy meglegyen a platina. De egyszerűen már annyira unalmassá váltak, hogy már nem foglalkoztam velük. Amúgy a fokozatoknál tartva azt kell, hogy mondjam csak hard-on van pár küldetés ami kihívást okoz, azaz alapjáraton a Dusk Diver egy könnyű játék.

Maguk a karakterek egytől-egyig kedvelhetőek és kifejezetten szórakoztató csapattá válnak a játék végére. Volt nem egyszer, hogy felnevettem mikor ugratták egymást.

A látványra nem lehet panasz, szép anime stílusú, továbbá az aláfestések is kifejezetten jók lettek. A játék főcímdalát már jó párszor végig hallgattam. Technika oldalról annyit, hogy Ximending-ben futva fordult elő, hogy PS4-en meg-meg röccent a játék, hogy betöltse, a meglepően magas felbontású textúrákat. Néztem is, hogy még az ilyen olyan ablakokon keresztül látható falon lévő képek és feliratok is élesek és olvashatóak.

Én úgy öltem bele 34 órát, hogy már a trófeákat is hajszoltam, szóval nem egy hosszú játék.

A Dusk Diver nem ígér sokat, de amit igen azt többnyire kifogástalanul, habár a játék története nem nagy eresztés. Ha valakit videók alapján kicsit is megfogott, érdemes lehet vele egy próbát tennie lévén nem hosszú játék.

Végezetül még annyit megjegyezném, hogy a játék alapjaiban van potenciál és úgy tűnik ezzel az alkotók is tisztában vannak, ugyanis idén fog érkezni a folytatást, amit valószínű nem fogok kihagyni.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára ZeroProcess 2022.04.09. 12:16-kor.
Kép

Avatar
ZeroProcess
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2022.02.27. 16:26

Immortals Fenyx Rising

Ubisoft-os játékokkal nem igen szoktam játszani, az egyetlen ami eszembe jut, h próbáltam a For Honor volt. Szal a kiadó játékaival nem sok tapasztalatom van. Az Immortals Fenyx Rising is elsőre kevésbé keltette fel az érdeklődésem, de a sok pozitív teszt láttán ez aztán megváltozott. De a játék beszerzése mellett végül amiatt döntöttem, hogy sokan sok helyen állították azt, hogy ez több ízben is hajaz a Legends of Zelda: Breath of the Wild-ra. Az pedig érdekel, de egyelőre kimarad nálam, Switch hiányában, így az Immortals-nak vágtam bele.

A játékban Fenyx-et irányítjuk, ki hajótörést követően arra eszmél, hogy minden ember kővé dermedt és a világot az alvilágból feltörő Typhon fenyegeti. Ahhoz, hogy legyőzzük őt és a többi rusnyaságot, talpra kell állítanunk a görög isteneket, kiket Typhon legyőzött. Maga a történet nem rossz, de az ami igazán szórakoztatóvá teszi az a tálalása. Ugyanis Prometheus meséli el miközben Zeus folyton folyvást beletrolkodik, humorossá téve azt. Mondjuk a fősztori nem hosszú, nincs 20 óra igazából. Ez persze nem gond, sőt a játékidő nagyobbik részét nem is a főmissziók teszik ki.
Ugyanis az irdatlan nagy térképet bejárva számos különböző logikai és vagy ügyességi feladványokat lehet teljesíteni, melyek jutalmaiból lehet fejleszteni a karakterünket. Ez a része a játéknak jobban lekötött és jobban is élveztem mint a harcokat. Maguk a feladványok logikai részei pofon egyszerűek s inkább az ügyességi része a dolognak, ami néha feladta a leckét. Utóbbi miatt azért megfordult a fejemben, hogy inkább billentyű-egér kombóra váltok, kontroller helyett, de végül nem így tettem. Tetszett, hogy alapjáraton egész változatos feladvány típusok vannak és hogy egyes típusokat akár többféle képen is meg lehet oldani, szintünk függvényében. De és akkor itt jön egy ordas nagy de, mivel rohadt nagy a map, hiába a több különböző feladvány típusok és azok sok variálása, már az első régió kitakarítását követően (a prológus sziget után) erősen repetitívvé válik a játék ezen a téren. Viszont ha már elkezdtem őket megcsinálni, akkor nem adtam föl, de nem egyszer volt azaz érzésem, h csak emiatt csinálom őket. Ha már a negatívumoknál tartok akkor megemlíteném, hogy számomra a felfedezés élménye egy idő után erősen megcsorbult és nem tudtak lenyűgözni az újabb régiók egyet kivéve. Ez a kivétel a játék vége felé ért, méghozzá mikor élértem az északi szigetet, ahol Zeus trónjához kellett felmászni. Na az a pályarész az egész játék legjobbja, nagyon hangulatos és tetszettek az ottani epikus aláfestések.

Aztán érdemes megemlíteni egy furcsaságot, vagyis számomra nagyon fura volt, hogy a térképet megnyitva más játékosok screenshotjai fogadtak és ezek elég zavaróak voltak. Hál égnek ki lehet kapcsolni ezt a funkciót. Mondjuk arra kíváncsi vagyok ki a fene számára hasznos ez. Mondjuk az sem igazán tetszett, hogy vmilyen ubisoft-os accountot is csinált a háttérben és vmilyen heti/napi questek teljesítések után dobálta az accountra az xp-ket, amire semmi szükség a játékban. Arról már ne is beszéljünk, hogy van ingame store is, de legalább ezt nem tolja annyira az arcunkba a játék. Én meg se néztem mi van ott és a játék is alapvetően olyan, hogy nincs is szükség rá.

Összességében nem rossz játék sőt igazából jó (el is töltöttem vele kicsivel több mint 80 órát (igaz 3 trófea még hiányzik)), de az a fajta jó játék, ami egyszer elég volt és többször nem valószínű, hogy újra elő fogom venni. Ugyanis túlzottan nagy, ami repetitívvé teszi. A kevesebb néha több jó lett volna itt is.
Kép

Avatar
ZeroProcess
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2019.03.27. 21:45
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: ZeroProcess » 2022.04.09. 12:10

Poison Control

A Poison Control egy igen érdekes és sajátos elképzeléssel rendelkező játék a pokolról. Ugyanis a történet szerint az általunk irányított főszereplő (kinek nevét, nemét és hangját mi döntjük el) egy nap egy különös helyen, a pokolban tér magához emlékeitől megfosztva. Azonban nem sok ideje van felocsúdni, ugyanis egy furcsa teremtmény, klesha támad rá, ami nem sokkal később egy kissé szószátyár és eleven lánnyá változik. Ő a szintén amnéziában szenvedő Poisonett, aki a főhős lelki társává válik, osztozva annak testén. Ketten összefognak, hogy a lány a mennybe, a főszereplő pedig az élők világába (vagyis haza) kerülhessen. Ezen célok eléréséhez jegyeket kell szerezniük, amiket egy élő vagy holt lélek negatív gondolataiból manifesztálódó poklon belüli világ megtisztításával szerezhetünk.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a világtérképen egymás után bukkannak fel ezen világok egy-egy pályát alkotva, összesen 27-et, amiken az adott lélek gondolat foszlányaiból hámozzuk ki annak történetét, miközben felszámoljuk a méregtócsákat és megöljük a ránk támadó klesha-kat. Előbbihez Poisonett kell, ki ilyenkor testet ölt és őt irányítva kerítjük be az adott tócsákat, felszámolva azokat. Míg utóbbihoz főszereplőnk kell, kinek egyik karjából fegyver lett, amiből szórhatjuk az áldást a ránk rontó ellenfelekre.

A pályák előtt, közben és után a sztorit nagyrészt vn szerű dialógus ablakokon keresztül ismerjük meg. Az egyes szintek végeztével Posinette-vel való beszélgetés közben ő van, hogy kérdést tesz fel, amire adott választól függően növelhetjük egyes statunk szintjét. De maguknak a különböző fegyvereknek és passzív módosítóknak is külön növelni kell a szintjét. Illetve overall magának a karakternek is van egy szintje, ami xp alapján növekszik egészen 99-ig.

Nos a meglévő játékmechanikai elemek jól működnek és szórakoztató játékot nyújtanak egy darabig. Ugyanis bár a játék nem hosszú még így is képes repetitívvé válni. Továbbá borzasztó könnyű. Kiplatinázni sem nagy was ist das. Alapvetőleg úgy gondolom, hogy egy játék nehézsége nem feltétlen határozza meg a játék milyenségét, de itt sokat dobott volna valamicske kihívás.

Sajnos a sztori elég felejthető, mert bár egy-két léleknek érdekes a története, de inkább maga a világ az ami emlékezetes és megfogja az embert. Mondjuk valamennyit dob a sztorin, hogy nem egy hanem különböző végkifejletek érhetők el.
A karakterek kedvelhetőek, bár főszereplőnk eléggé háttérben van, viszont Poisonette-t és később felbukkanó alakokat kedveltem. Plusz pont, hogy mindenkinek van szinkronja.

Nem csak leírásában és működésében más a pokolnak ez a fajta ábrázolása, hanem vizuálisan is. Ugyanis élénk színekkel (sokszor a rózsaszín árnyalataival) és motívumokkal operál a játék. Tetszett a játék látványa úgy általában, kiváltképp a karakter design-ok. Ami kevésbé nyerte el tetszésemet, hogy egy némelyik pálya igencsak puritán lett, nem sok díszítő objektum volt rajta.
A Posion Control legnagyobb pozitívuma az aláfestések, amik nagyon jók és remek atmoszférát teremtenek. Kedvencem a Brazo és a Seal, de a Comet, Stigma, Stagnations, és a Mirror and Anklet is kifejezetten tetszik.

Technikailag sajnos nem makulátlan a játék ugyanis bizonyos esetekben képes beesni a frame rate elég rendesen. Viszont bug-gal nem találkoztam. Azt mondjuk megemlíteném, h van célzás rásegítő, ami jó dolog, csak épp néhány méteren belül képes a célpontról mellé célozni, ami kicsit bosszantó.

Érdekes pokol ábrázolással, hangulatos és szórakoztató játékmenettel, szerethető karakterekkel rendelkező játék, aminek története feledhető, továbbá túlzottan könnyű és hajlamos repetitívvé válni.

Végül még annyit megjegyeznék, hogy számomra első blikkre a Crystar-ra emlékeztetett leginkább témáját tekintve, de végül több dologban eltérnek akár a sztorit akár a játékmenetet tekintve.
Kép

Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1114
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2022.04.09. 19:20

Project Warlock

Klasszikus FPS, egy boomer shooter lényegében. Az art style elsősorban a Doom és a Build Engine-ek gyermekeire emlékeztetnek (Doom 1-2, Heretic, Hexen, Witchaven, Duke Nukem 3D, Redneck Rampage, Blood, Shadow Warrior stb.), már ami a pixeles részét illeti, illetve a markáns körvonalak, rajzosabb jelleg, ami meg a Borderlands szériát.

Alapvetően a sztori, hogy egy mágiahasználó fegyverforgatóval megyünk és pucoljuk ki a világot a rosszarcúaktól és a veszedelmektől, végül pedig a démonokkal és a Sátánnal is megküzdünk. Minden egyes epizód emlékeztet valamire, ismerősnek hat.

1. rész: Alapvetően ez egy generic középkori fantasy, ahol vannak démonok és mágiahasználó lovagok. Egy várat kell kipucolnunk teljesen, és kicsit olyan Army of Darkness beütésem volt helyenként tőle, mintha az is az inspiráló dolgok egyike lett volna. Ez még annyira nem secret huntolható, sok mapon alig van megnyitható titok.

2. rész: Antarktisz. Ez leginkább John Carpenter "A dolog" c. filmjét veszi fő ihlető forrásnak, amire rengeteg közvetlen utalás is van (konkrét filmhelyszíneket is meglátogatunk, egy-két ellenfél maga a Dolog, illetve a főboss is mintha az lenne gigantomán formában). Itt már lehet kezdeni a secret huntot, egyes pályák roskadásig vannak.

3. rész: Egyiptom. ez leginkább az óegyiptomi mitológiát veszi alapul ellenfelek terén, de sokkal inkább derengett nekem tőle az első Serious Sam játék. Voltak egyiptomos horrorfilmek, mint amikor Anubisz isten vadászik az élőkre valami sírkamra-labirintusban, de ennél inkább egy-egy folyosó lesz ismerősebb. A fő ellenfelünk itt a szfinx lesz. Ez már erősen secret huntolható.

4. rész: Iparvilág. Itt jócskán több áthallás lesz. Az eliparosodott világ ellenfél dizájnjai közt megtalálható az Appleseedes Briareos, az alap zeoni Gundam vagy Votoms mechek, de van Evangelion és Star Wars is. Akinek az első 2 könnyű, az előző meg közepesen nehéz volt, akkor itt szívni fog, mert keményedik a játék. A fő ellenfél itt egy önjáró Ratte szuper-ultranehézpáncélos. Rá vagy kényszerítve a secret huntra olykor.

5. rész: Démonok. Igazából végigjátszod a játék előző fejezeteit démoni megszállottság köntöse alatt, aminek a végén magát a Sátán tömöd ki ólommal. Elmegy, annyira nem secret huntolható.

Amúgy rohadt élvezetes, pörgős darab, ami képes beszippantani. Egyetlen hibája, hogy vannak mapok, amik konkrétan speedrunolhatóak nélkül, hogy bármit is tenned kéne különösebben. Az egyik leglehangolóbb, mikor megfordulsz, kinyitod a secret folyosót, átvisz téged a kék kulcshoz, visszamész, kinyitod a kék ajtót és elhagyod a pályát.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Biblioteca

Avatar
Felé Kardnyúl
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 9
Csatlakozott: 2022.03.19. 21:28
Tartózkodási hely: Yharnam

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Felé Kardnyúl » 2022.04.27. 21:44

Elden Ring

Nem tudom mennyire szamit ez konnyeden bedobott bombanak, leven hogy aki szereti Hidetaka Miyazaki-t (meg a dark fantasy-t - "elvileg" a szoftverbe belelog George RR Martin meretes mancsa is, de meg senki nem jott ra, hogy hol), vagy a Dark Souls / Soulsborne jatekokat, az mar ugyis vegigtolta (nekem az elso run komotosan 150 ora korul mozgott), aki meg nem... az lehet hogy ne is kinozza magat vele :)

Az Elden Ring nem mas mint a Dark Souls 4, pontosan ugyanazokkal a hibakkal es elonyokkel, mint a DS: egy open world rpg-nek alcazott masocore jatek, ami arrol hires, hogy modfelett nehez es magasrol tesz a hopihe jatekos torekeny pici lelkere. Nem maszik le a monitorrol, de jo ranezni, a karakterek "eleg furcsak", a lip szinkron kacagtatoan rossz, a sztori mindig valami teljesen elvont toredekes "ize", amit ugy kell kisajtolni az npc-kbol, az epuletek/tajak kb. annyira valodiak (es eletszeruek) mint egy quake palya - es megis millio rajongoja van, ahogy en is mar ezernel tobb orat beletoltam a soulsborne-okba.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2377
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2022.04.29. 06:10

Felé Kardnyúl írta:
2022.04.27. 21:44
Elden Ring
Szintén zenész. Egyelőre szándékosan nem írtam róla (pedig 150 órám benne van már), majd a legvégén valami impresszió-kivonatot, de szerintem sokat elárul, ha azt mondom, a (nem túlságosan sok) szabadidőm túlnyomó részét ebbe a játékba ölöm. Mondjuk nem sok van már hátra, bár Malenia most megfogott.

Ranni best girl. Ez fontos.
Felé Kardnyúl írta:
2022.04.27. 21:44
George RR Martin meretes mancsa is, de meg senki nem jott ra, hogy hol
A karakterekben (design + háttér). Pro tipp: Csekkold a fontosabb szereplők kezdőbetűit. (Godfrey, Godrick, Godwyn, Ranni, Radagon, Radahn, Rykard, Maliketh, Malenia, Morgott, Mohg, Millicent, stb.)

Avatar
Felé Kardnyúl
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 9
Csatlakozott: 2022.03.19. 21:28
Tartózkodási hely: Yharnam

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Felé Kardnyúl » 2022.04.29. 21:28

Junchi írta:
2022.04.29. 06:10
Szintén zenész. Egyelőre szándékosan nem írtam róla (pedig 150 órám benne van már), majd a legvégén valami impresszió-kivonatot, de szerintem sokat elárul, ha azt mondom, a (nem túlságosan sok) szabadidőm túlnyomó részét ebbe a játékba ölöm. Mondjuk nem...
Igen, nekem is elvitte a munka utani reszeket, de nagyon leszivott, meg... heretic arulo leszek, de sok volt. Nincs mar energiam mazsolazgatni a tortenet-fragmentumokat, meg allandoan level uppolni, ovni-dedelgetni a souls kupackaimat... elhanyagoltam jo konyveket, jo filmeket (OddTaxi is ilyen elhanyagolmany) amik tobb boldogsagot adnak, mint a negyedik Dark Souls - raadasul tobbszor feltettem magamnak a kerdest, hogyha ez is rpg, meg mondjuk a Skyrim is rpg, akkor melyikben ereztem magam "otthonsabban" (tudom, nem illendo almat es narancssargara festett focilabdat osszehasonlitani, de csak én birok jatekomnak hőse lenni).

En vegul egyedul a Ranni vonalat vittem vegig, mert Ranni volt az egyetlen, aki nem szart a fejemre: segitett, ertelmes mondatokban beszelt, bizott bennem, kb. az egyetlen karakter aki fele ereztem valamit. Minden mas nekem csak diszlet: az ures falvak, a diszfunkcionalis epuletek, a land-between totalis elettelenesege, a taj szurrealis festmeny-szeru morbiditasa, az enigmatikus kijelentesek istenekrol, felistenekrol es torz-csokevenyes gyerekeikrol... felek, nekem ez a kiraly mar tulsagosan meztelen :sob: aztan siman lehet, hogy mikent eddig mindegyik DS visszahuzott es ahogy kb. mindet vegigvittem egy-ket evente ujra meg ujra, az Elden Ring is beall a sorba es a kovetkezo nekifutasra mar elnezobb leszek.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2377
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Mivel játszol mostanában?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2022.05.02. 10:19

Felé Kardnyúl írta:
2022.04.29. 21:28
Minden mas nekem csak diszlet: az ures falvak, a diszfunkcionalis epuletek, a land-between totalis elettelenesege, a taj szurrealis festmeny-szeru morbiditasa, az enigmatikus kijelentesek istenekrol, felistenekrol es torz-csokevenyes gyerekeikrol...
Amit itt most felvázoltál, az pont az a karakterisztika, ami a SoulsBorne cuccok atmoszféráját jellemzi, ami miatt milliók fogyasszák egészséggel már több mint egy évtizede. :D Szóval nem to'om, de én egyenesen követelem ezen lista minden tételét, ha épp Dark Souls kerül a kacsóim közé.

(Mondjuk nekem olyan szempontból szerencsésebb a helyzetem, hogy én viszonylag későn kapcsolódtam be ebbe a mókába. A DS 1-et éppen csak kipróbáltam anno, a DS 2 teljesen kimaradt, a Bloodborne-nal meg hiába próbálkoztam, egyszerűen nem jött be. A Nioh talán kicsit másabb megközelítés, de nekem végső soron az volt a kapudrog, ami miatt bepróbáltam végül a DS 3-at. A Sekiro más tészta - az így is-úgy is érdekelt.)

Válasz küldése