Re: Mivel játszol mostanában?
Elküldve: 2014.12.20. 15:38
Wonderful 101
Nemrégiben újítottam be egy Wii U-ra, és mivel vagyok annyira hívője a Platinum Games-nek hogy első Wii U játékként mindenképpen egy PG-s címet szerettem volna birtokolni, evidens volt hogy a szelekció csakis a Bayonetta 2 és a Wonderful 101 között történhet, a végén pedig úgy voltam vele hogy ha már lúd akkor legyen kövér és olyasvalami legyen az első Wii U-s élmény amivel tényleg nem volt semmiféle tapasztalatom előtte, így esett végül a választás a W101-re. Annyira nem figyeltem rá mit reagáltak mások amikor a 2012-es E3-on feltűnt mint "P-100", de nem lepődtem volna meg ha legalább egyvalaki a Nintendo Pikmin-jéhez hasonlította volna mert első látszatra elég hasonló játékokról van szó (a "mindkettőben pöttöm társakat kommandírozol" mederben), "csak" annyi a külömbség hogy annyira mégsem egy Pikminről van szó. Voltaképpen úgy kell elképzelni a W101-et mintha az ötletgazda Hideki Kamiya fogott volna párat a korábbi játékaiból (DMC1/Viewtiful Joe/Bayonetta 1) és azokat gyúrta össze a Pikmines alappal, aminek eredményeként felülnézetes, enyhén döntött kamerával operáló 3D-s hack n' slash cím kerekedett ki, annak minden hozományával együtt mint például a sérülés/kombó pont/idő alapján történtő osztályzás, a blokkolások, az ellenfelek viselkedésének/támadásainak betanulása, a "juggling", és így tovább. Ugyanakkor valahogy ugye kommandírozni is kéne a csapatunkat, és itt jön képbe a W101 egyik nagy dobása, a "Unite Morph" támadások: ugyan egy rakás szuperhősből áll a csapat akik képesek hatalmas öklöket/kardokat/ostorokat/satöbbi formálni, ám ahhoz hogy ezek a megformált objektumok hatékonyabbak legyenek ahhoz nagyobbnak kell lenniük (sőt, hogy egyáltalán használhassuk ezeket az objektumokat), ehhez pedig vagy további hősöket kell megtalálni, vagy a pályákon található civileket kell ideiglenesen betoboroznunk a soraink közé, akikkel aztán a Wii U GamePadjének jobb analóg karjával (vagy a Wii U stylusával, ha valaki jobban kedveli azt használni), különféle formákat kell "rajzolnunk" ahhoz hogy megformáljuk az igényelt támadási formát. Az ökölhöz például egy kört kell rajzolni, a kardhoz egy egyenes vonalat, a kalapácshoz egy sarlót (vajon miért... *kacsint*) és így tovább, a rajz nagysága pedig azt határozza meg hogy mekkora is lesz majd a forma, arra azonban vigyázni kell hogy a sztandardnál nagyobb formák ugyan erősebbek de egyrészt lassabbak, másrészt egy idő után visszazsugorodnak a sima méretre, szóval a balansz jelen van. Ennek kapcsán fontos megemlíteni hogy a jobb analóg kar/stylus által előhívható Wonder Liner jó pár dologra alkalmas: egyrészt az előbb említett támadási formákat rajzolhatjuk meg, de példának okáért hidat formálhatunk ha a WL-el összekötünk két viszonylag messze lévő platformot, pályákon található hősöket/civileket toborozhatunk ha a WL-el "bekererítjük" őket, de a bekerítést megtehetjük nagyobb tereptárgyakkal is ami arra utasítja a csipet csapatot hogy felemelje azt, amit így aztán cipelhetünk valahova, vagy az Y gombbal eldobhatunk.
Nem tudom mennyire sikerült úgy-ahogy körbeírnom a W101 játékmenetét, de a gyakorlatban szerintem egy nagyon jól működő, friss rendszerről van szó amire bátrabban rá lehet aggatni az "eredeti" jelzőt mint egy átlag játékra, igaz ennek megvan az ára is. Azt ugyan elismerem hogy a Platinum eddigi játékai közül talán a W101-nek van a legjobb tutorialja, de a cég eddigi játékaihoz hasonlóan ez is megköveteli azt hogy tisztában legyünk a játék működésének mikéntjével, mert addig bizony könnyen előfordulhat hogy a kezdeti csetlés-botlásoktól elmehet az ember kedve a játéktól: itt bizony oda kell figyelni arra hogy melyik ellenfél mikor mit csinál hogyan, oda kell figyelni arra hogy melyik támadási forma mit tud elnyelni és miket tud működtetni/megnyitni, oda kell figyelni arra hogy az apró nüánszok használatát se hanyagoljuk el (mint például a Team Attack ami önmagában nem nagy etwas, de így tudunk "lockolni" a kívánt ellenfélre, akihez aztán oda tudunk "teleportálni" bárhonnan), és a sor hosszan folytatható. Aki játszott a cég korábbi játékaival annak talán nem újdonság amit most mondok, de ez az a fajta játék aminél nem szabad az első benyomás alapján ítéletet hozni fölötte, időt kell adni neki ahhoz hogy át lehessen látni a mátrixon, és -szerintem- szigorúan csak azután érdemes véleményt formálni róla. Így lett az az eddigi véleményem, hogy habár az alapvető harc nagyon jól ki van munkálva és a pályák túlnyomó része is jó, vannak olyan mini-szekciók amik annyira nem nyerték el a tetszésemet (mint például a hajó, amit a padlón található gombokkal kellene irányítanunk de közben másra is oda kell figyelni), akárcsak a sztori ami "jó" Platinumos szokáshoz méltóan a nap végén egy kutyagumit ér minden komolykodás és poénkodás ellenére (mégha vannak jópofa dolgok, mint például a hagyományhoz hűen jelen lévő utalások sok mindenre, vagy hogy a toborozható hősök elég sok minden után lettek mintázva, van itt például Wonder-Gambler, Wonder-Schoolgirl, Wonder-Kabuki, Wonder-Clean, és a többi), ami legfeljebb arra jó hogy a hatalmas boss harcoknak és a hatalmas pálya-specifikus jeleneteknek megadja a keretet. Amiknek érdemes is, mert a pozitív értelemben vett jó szokáshoz híven ezúttal is jelen van az a hatás, miszerint itt egy mezei ellenfél egy mini-bossnak, egy boss pedig egy final bossnak is megfelelhetne egy jóval kevesebb játékban.
Summa summarum, a Platinum az eddigiek alapján ismét odarakta azt a bizonyos tutit, és a demo alapján biztos vagyok benne hogy a Bayonetta 2 sem okoz majd csalódást (főleg az első rész PS3-as portja után, kis túlzással észveszejtő az ahogy a Bayo 2 60fps-el szaladgál a Bayo 1 PS3-as portjának 20-30fps-hez képest, és -szerintem- a Bayo 2 demo bossfightja élből jobb volt mint az Bayo 1 bossharcainak egy része).
Nemrégiben újítottam be egy Wii U-ra, és mivel vagyok annyira hívője a Platinum Games-nek hogy első Wii U játékként mindenképpen egy PG-s címet szerettem volna birtokolni, evidens volt hogy a szelekció csakis a Bayonetta 2 és a Wonderful 101 között történhet, a végén pedig úgy voltam vele hogy ha már lúd akkor legyen kövér és olyasvalami legyen az első Wii U-s élmény amivel tényleg nem volt semmiféle tapasztalatom előtte, így esett végül a választás a W101-re. Annyira nem figyeltem rá mit reagáltak mások amikor a 2012-es E3-on feltűnt mint "P-100", de nem lepődtem volna meg ha legalább egyvalaki a Nintendo Pikmin-jéhez hasonlította volna mert első látszatra elég hasonló játékokról van szó (a "mindkettőben pöttöm társakat kommandírozol" mederben), "csak" annyi a külömbség hogy annyira mégsem egy Pikminről van szó. Voltaképpen úgy kell elképzelni a W101-et mintha az ötletgazda Hideki Kamiya fogott volna párat a korábbi játékaiból (DMC1/Viewtiful Joe/Bayonetta 1) és azokat gyúrta össze a Pikmines alappal, aminek eredményeként felülnézetes, enyhén döntött kamerával operáló 3D-s hack n' slash cím kerekedett ki, annak minden hozományával együtt mint például a sérülés/kombó pont/idő alapján történtő osztályzás, a blokkolások, az ellenfelek viselkedésének/támadásainak betanulása, a "juggling", és így tovább. Ugyanakkor valahogy ugye kommandírozni is kéne a csapatunkat, és itt jön képbe a W101 egyik nagy dobása, a "Unite Morph" támadások: ugyan egy rakás szuperhősből áll a csapat akik képesek hatalmas öklöket/kardokat/ostorokat/satöbbi formálni, ám ahhoz hogy ezek a megformált objektumok hatékonyabbak legyenek ahhoz nagyobbnak kell lenniük (sőt, hogy egyáltalán használhassuk ezeket az objektumokat), ehhez pedig vagy további hősöket kell megtalálni, vagy a pályákon található civileket kell ideiglenesen betoboroznunk a soraink közé, akikkel aztán a Wii U GamePadjének jobb analóg karjával (vagy a Wii U stylusával, ha valaki jobban kedveli azt használni), különféle formákat kell "rajzolnunk" ahhoz hogy megformáljuk az igényelt támadási formát. Az ökölhöz például egy kört kell rajzolni, a kardhoz egy egyenes vonalat, a kalapácshoz egy sarlót (vajon miért... *kacsint*) és így tovább, a rajz nagysága pedig azt határozza meg hogy mekkora is lesz majd a forma, arra azonban vigyázni kell hogy a sztandardnál nagyobb formák ugyan erősebbek de egyrészt lassabbak, másrészt egy idő után visszazsugorodnak a sima méretre, szóval a balansz jelen van. Ennek kapcsán fontos megemlíteni hogy a jobb analóg kar/stylus által előhívható Wonder Liner jó pár dologra alkalmas: egyrészt az előbb említett támadási formákat rajzolhatjuk meg, de példának okáért hidat formálhatunk ha a WL-el összekötünk két viszonylag messze lévő platformot, pályákon található hősöket/civileket toborozhatunk ha a WL-el "bekererítjük" őket, de a bekerítést megtehetjük nagyobb tereptárgyakkal is ami arra utasítja a csipet csapatot hogy felemelje azt, amit így aztán cipelhetünk valahova, vagy az Y gombbal eldobhatunk.
Nem tudom mennyire sikerült úgy-ahogy körbeírnom a W101 játékmenetét, de a gyakorlatban szerintem egy nagyon jól működő, friss rendszerről van szó amire bátrabban rá lehet aggatni az "eredeti" jelzőt mint egy átlag játékra, igaz ennek megvan az ára is. Azt ugyan elismerem hogy a Platinum eddigi játékai közül talán a W101-nek van a legjobb tutorialja, de a cég eddigi játékaihoz hasonlóan ez is megköveteli azt hogy tisztában legyünk a játék működésének mikéntjével, mert addig bizony könnyen előfordulhat hogy a kezdeti csetlés-botlásoktól elmehet az ember kedve a játéktól: itt bizony oda kell figyelni arra hogy melyik ellenfél mikor mit csinál hogyan, oda kell figyelni arra hogy melyik támadási forma mit tud elnyelni és miket tud működtetni/megnyitni, oda kell figyelni arra hogy az apró nüánszok használatát se hanyagoljuk el (mint például a Team Attack ami önmagában nem nagy etwas, de így tudunk "lockolni" a kívánt ellenfélre, akihez aztán oda tudunk "teleportálni" bárhonnan), és a sor hosszan folytatható. Aki játszott a cég korábbi játékaival annak talán nem újdonság amit most mondok, de ez az a fajta játék aminél nem szabad az első benyomás alapján ítéletet hozni fölötte, időt kell adni neki ahhoz hogy át lehessen látni a mátrixon, és -szerintem- szigorúan csak azután érdemes véleményt formálni róla. Így lett az az eddigi véleményem, hogy habár az alapvető harc nagyon jól ki van munkálva és a pályák túlnyomó része is jó, vannak olyan mini-szekciók amik annyira nem nyerték el a tetszésemet (mint például a hajó, amit a padlón található gombokkal kellene irányítanunk de közben másra is oda kell figyelni), akárcsak a sztori ami "jó" Platinumos szokáshoz méltóan a nap végén egy kutyagumit ér minden komolykodás és poénkodás ellenére (mégha vannak jópofa dolgok, mint például a hagyományhoz hűen jelen lévő utalások sok mindenre, vagy hogy a toborozható hősök elég sok minden után lettek mintázva, van itt például Wonder-Gambler, Wonder-Schoolgirl, Wonder-Kabuki, Wonder-Clean, és a többi), ami legfeljebb arra jó hogy a hatalmas boss harcoknak és a hatalmas pálya-specifikus jeleneteknek megadja a keretet. Amiknek érdemes is, mert a pozitív értelemben vett jó szokáshoz híven ezúttal is jelen van az a hatás, miszerint itt egy mezei ellenfél egy mini-bossnak, egy boss pedig egy final bossnak is megfelelhetne egy jóval kevesebb játékban.
Summa summarum, a Platinum az eddigiek alapján ismét odarakta azt a bizonyos tutit, és a demo alapján biztos vagyok benne hogy a Bayonetta 2 sem okoz majd csalódást (főleg az első rész PS3-as portja után, kis túlzással észveszejtő az ahogy a Bayo 2 60fps-el szaladgál a Bayo 1 PS3-as portjának 20-30fps-hez képest, és -szerintem- a Bayo 2 demo bossfightja élből jobb volt mint az Bayo 1 bossharcainak egy része).