Naru-chan írta:Titkos,
erre az interjúra gondoltál? Mert ez valóban tavaly októberben készült. Azóta lehet, hogy kitalált már valamit Rumiko.
Igen, ez az, látom ezt is te fordítottad, jó lett.
Naru-chan írta:Amúgy én nem nagyon problémázok azon, hogy nincs történet, ami halad valahonnan valahova. Szerintem a Ranmában sem nagyon volt az elején (még csak olyan 150 körülig olvastam, de a Rinne még úgyis csak az 54 fejezeténél tart :P), de mégis szórakoztató volt.
Úgy rémlik, Rumiko az Inuyasha elején is azt nyilatkozta, hogy a történet önmagát írja, és fogalma sincs, merre tart. (Jó, mondjuk ott már az elején megvolt az, hogy széttört az ékkő, és össze kellett rakni.)
Az nem baj, hogy a történetet hétről-hétre találja ki, rengeteg mangaka dolgozik ugyanígy, tisztelem, hogy ő be is meri vallani.
(Főleg, hogy a szerkesztő is nagyon szeret beleszólogatni a munkájukba, szóval lehet nem is érné meg nekik nagyon előre tervezni, ha utána a főnök egy laza tollvonással húzza át a sztorit. Esetleg pár mangaka rájön időközben, hogy a lezárás milyen lesz, de az oda vezető út közben alakul ki, és nagyon eltérő lehet.) Inkább az a zavaró, hogy ő mondta, hogy még a főszerepőkkel sem nagyon tudja, hogy mit kezdjen, másrészt pont ez az, hogy a korábbi munkáihoz képest érzem a Rinnét nagyon laposnak. ^^" Majd még folytatom (az igazi egy anime lenne belőle, az általában könnyebben leköti az ember figyelmét), de valahogy a szereplőgárdát egyáltalán nem találom olyan szórakoztatónak/eredetinek, ami a korábbi mangáira olyan jellemző volt, és akik rendszeresen "pótolták" a történetet. A Ranma-ban hosszú összefüggő történet később sem lesz, de ott egyrészt a poénokon a hasamat fogtam (megint csak egy dolog, amit hiányolok a Rinnéből
), másrészt a shounen fight műfaj paródiája is volt egyben, és ha megnézed, a legtöbb ilyennek tényleg annyi a története, hogy jön egy újabb gonosz, és őt is jól meg kell verni. XD Mondjuk lehet, hogy ha most jelenne meg bármelyik mangája, nem ütne akkorát, de ne felejtsük el, hogy melyik mikor készült. Az Urusei Yatsura a 70-es évek végén, és a mai napig úgy tekintek rá, hogy az összes hárem/magical girlfriend témájú anime/manga őse volt (csak Rumikónál legalább a főhős sem egy töketlen lúzer volt, hohó, de nem ám... XD), a Ranma pedig a 80-as években, amikor még a shounen fight műfaja sem volt annyira kiforrott (pl. a Dragonball ekkor még vagy meg sem jelent, vagy szintén ekkor indul el). Sőt, pl. a Maison Ikkoku sztorija is ismerős lehet azóta több más mangaka művéből (alaphelyzet: szegény, többször bukott diák él együtt több nővel egy házban, és naná, hogy elkezd románc szövődni közte, és a házmester között XD). Aztán az Inu Yashánál voltam úgy, hogy bár azért ez már nem annyira eredeti mű, de IY jellegzetes karakterdizájnja, az egész középkori japán démonokkal kevert hangulata, és a látványos helyszínek megfogtak. Szóval a szereplők ismét "nyertek", és itt még egy hosszú összefüggő történetet is kaptunk, amiben bár voltak hibák, de elnéztem Rumikónak, mert ilyen mangát eddig tényleg nem csinált, meg azért ha megnézzük, hogy más mangaka hogyan jut el 500+ chapterig, és micsoda baromságokat írkál össze, ahhoz képest Rumiko pár apró hibája és csúsztatása megbocsátható szerintem. XD (Egyébként érdekesség, hogy eredetileg tényleg epizodikusabb lett volna, Narakut csak később tervezte meg, mint főgonoszt, az eredeti koncepció szerint gyűjtögették volna a szilánkokat, és közben random dolgok történtek volna velük.) Szóval ha az utolsó harmadával nem is voltam annyira megelégedve, de összességében bejött, és azt mondtam, hogy érződik, hogy a végére már ő is belefáradt, de majd a következő mangájánál dől el, hogy mennyire tudja még tartani a saját maga által felállított színvonalat. És hát sajnos többen mondták, hogy szerintük is mintha kiégett volna.
Elővette ezt a mostanában csontig lerágott shinigami-sztorit, ami lassan minden második futó manga alaptörténete, ami még jól is venné ki magát, mert úgy látom, hogy parodizálni akarja, de valahogy a poénok nem ütnek már úgy, mint régen, a karakterek pedig elég laposak, pl. a női főhős tisztára Kagome, csak még a maradék személyiséget is kivette belőle, Rinne meg olyan, mintha mondjuk Rukia lenne a Bleach-ből, nyakonöntve egy kis Inu Yasha utánérzéssel. ^^" Szóval ez a "nincs történet, de nem is kell" csak akkor működik, ha mellette a poénok és a szereplők nagyon ott vannak, és ezt itt most nem érzem. ^^" Később lehet, hogy jobb lesz (remélem), de most kb. az a helyzet, mint mondjuk az Alice-os Tim Burton filmmel: tetszett, nem rossz, sokan szerették, de aki a pályafutása eleje óta a fanja, az úgy nyilatkozott, hogy önmagához képest egy közepes filmet hozott össze, érződik a Disney-behatás is, és sajos nem érződik úgy a "Burtonos". Most Rumikónál is valami ilyesmit érzek, konkrétan az ötlethiányt, de ne legyen igazam, remélem csak valami olyasmiről van szó, hogy az IY alatt a gyakorlatból (ott ugye elsősorban nem a poénokon volt a hangsúly), és majd újra magára talál.
Uhh, előjött belőlem a Rumiko-fanboy. ^^" XD