Kinek mi a munkája?

Minden, ami nem illik máshova. A szabályok itt is érvényesek.
Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2310
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2019.10.13. 18:13

Lement három és fél hónap az új melóhelyen, ergo helyzetjelentés time! (Meg egy kis válasz, hogy miért vagyok ilyen rohadtul inaktív mostanság kábé mindenhol. Habár itt Aoin úgy tűnik, nem csak én járok hasonló cipőkben.)

Először is, ami több embert is érdekelt, hogy egyáltalán mi a fenét csinálok én egyetlen erőművünkben: Noss, kockázatot elemzek. :D Legalábbis majd. Még nem, illetve csak szolidan, ugyanis ismerni kell a technológiákat, meg az összes belső struktúrát, hogy mi miért működik, minek mi a funkciója, stuff. Az egész móka lelke a CDF-idő függvény, ami leegyszerűsítve abból áll, hogy az idő függvényében vizsgáljuk és figyeljük a zónaolvadási gyakoriságot (Core Damage Frequency... igen, a core egy erőmű esetében a zónát takarja. Ezt míg ide nem jöttem, bevallom, én sem tudtam). Mivel jár egy daruzás, mit jelent kockázat szempontjából mondjuk egy transzformátor kiesése, stb. Tehát számolások, grafikonok készítése és elemzése, valamint ezekből jelentéseket írni. Szeretem csinálni és minden valószínűség szerint szeretni is fogom.

Amivel momentán múlatom az időt: betanulási időszak. Ebből lesz még sok (egy évig minimum menni fog), mindenből vizsga (írásban + lassan majd szóban is), úgyhogy nem árt észnél lenni. Mindeközben zajlik az élet is, sok-sok dolog történt mellette (és még fog), szóval ez a - mondjuk így - "read-only" üzemmód november közepéig bizonyosan eltart, bár most egy kicsit nyugisabb, mint az előző két hetem volt.

Avatar
SaiyaGin
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 128
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.12.26. 15:10

A hónap vége felé járva eljött az ideje, hogy írjak egy kisebb beszámolót/panaszlevelet a topikba. Előre is elnézést kérek, elég hosszúra sikerült, a nagyját nyáron kellett volna megírnom, de akkor nem bírtam rábírni magam.

Immár öt éve, hogy dolgos napjaimat az IT support bugyraiban töltöm, ezen belül is a shared service center/outsourcing üzletágban, azaz nagy külföldi cégek megbíznak egyes Magyarországon tevékenykedő cégeket, hogy a munkavállalói számára biztosított, IT-s problémákkal foglalkozó ügyfélszolgálatot nálunk csinálják (mivel Magyarországon azért jónéhányan beszélünk nyugati nyelveket, viszont nekünk jóval kevesebbet kell fizetni a munkáért – a felét se kapjuk meg annak, amit ilyen munkáért Németországban meg lehetne kapni, de magyar viszonylatban még mindig jól vagyunk fizetve). Egy kicsit konkrétabban: ha a müncheni Jürgen reggel bemegy a munkahelyére, és azt veszi észre, hogy nem működik az Outlookja, akkor felhívja az ügyfélszolgálatot, ahol a budapesti irodában ülő Béla veszi fel a telefont, és próbál meg segíteni neki ékes német nyelven.
SPOILER
Klasszikus és kihagyhatatlan poén:
- Fiú: Mi a foglalkozásod?
- Lány: Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Team-hez tartozó Workplace Services - Service Deskjén vagyok Helpdesk Agent. És neked?
- Fiú: Ács.
Mint a legtöbben, akik ezt a munkát csinálják, én is hívásvevő ügyfélszolgálatosként kezdtem, majd egy-másfél év múlva felvettek egy olyan csoportba, ahol azokon a bonyolultabb ügyeken dolgoztak, amit az első hívás során nem sikerült megoldani (egy év alatt már elegem lett azokból az esetekből, amikor Jürgen részben azért telefonált be hozzánk, hogy csináljunk valamit a nem működő Outlookjával, részben pedig azért, hogy ordíthasson valakivel, amiért nem működik az Outlookja). Ezen az úgynevezett másfeledik szinten is eltöltöttem egy-másfél évet, de egy idő után egyre jobban azt láttam, hogy nem működnek jól a dolgok (pl. a különféle, egy-egy programért felelős specialista csoportok sokszor ránk sózták a feladataikat, amire rohadtul nem volt elég emberünk), így amikor lehetőségem nyílt arra, hogy megszerezzek egy, az új kollégák jogosultságainak intézésével foglalkozó munkakört, lecsaptam rá.
Ezzel a pozícióval jól elvoltam, ámde – most jött el az a pont, amikor kiderül, hogy miért írok ilyen terjengősen a múltbéli dolgokról. A tavaly őszi con alatt többeteknek panaszkodtam, hogy kezd elegem lenni a munkahelyemből, ugyanis 2019-ben egyre gyakoribbá vált az a 2018 vége felé kezdődő tendencia, hogy amikor valamelyik korábbi csoportomban sok volt a munka/nem volt elég ember, akkor nekem kellett visszamenni kisegíteni,
SPOILER
”Dávidnak annyi tapasztalata van, hogy könnyedén menni fog neki.”
ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a meglévő saját munkám mellett mások munkáját is el kellett végeznem, úgy, hogy nem kaptam semmit cserébe. A mélypont tavaly októberben jött el, amikor közölték, hogy mivel a hívásvevők nincsenek elegen, ezért novemberben várhatóan nekem is be kell segítenem náluk – abban a kezdőpozícióban, amit azért hagytam ott három évvel korábban, mert elegem lett belőle. Ez volt az a pont, amikor nagyon komolyan elkezdtem gondolkozni azon, hogy fel kellene mondanom. Végül aztán hívásvétel nélkül megúsztam a novembert (készenlétben tartottak), de így is durva volt a hónap, mert így is kellett kisebb kisegítéséket végeznem úgy, hogy a hónap felében betegségek és GYES miatt egyedül végeztem azt a munkát, amit korábban négyen csináltunk.

Igen ám, de az ügyfelünk még (tavaly) nyáron bejelentette, hogy idén tavasszal távozni fog tőlünk, amit azt jelentette, hogy a cégnek egy új ügyfél után kell néznie, ahol elhelyezhetnek minket és meglepetésemre találtak is egy másikat. A tervek szerint az idei áprilist félig azzal töltöttem volna, hogy a távozó ügyfél rendszeréből törlöm ki a kollégáimat, félig pedig az új ügyfélhez tanulok be. (Közben márciustól a koronavírus miatt átálltunk home office üzemmódra.) Hiába telt azonban az április, nem jött semmi hír arról, hogy mikor kezdünk az új részlegen, és a hónap végén a cégem nagyfőnöke bejelentette, hogy az új ügyfelünk visszamondta a szerződést, és mivel nincs más németül beszélő részleg, ahova áttehetnének minket, hamarosan megkapjuk a felmondást, és mehetünk, amerre látunk. Mivel ugye már novemberben gondolkoztam a felmondáson, őszintén szólva nem bántam annyira, hogy távoznom kell, aztán május elején azt mondta a főnököm, hogy csak június elején fogom megkapni a felmondást, mert nem csak a mi részlegünk szűnik meg, hanem mások is, és a HR teljesen le van terhelve a felmondások intézésével (úgy tippelem, hogy a különféle ügyfelek távozása miatt 2019 első fele és 2020 első fele között 250-300 munkavállalóval is kisebbé válhatott a cég). Ekkor már határozottan örültem, hogy akkor hagyom el a süllyedőben lévőnek tűnő hajót, amíg még tudnak végkielégítést fizetni.

Az új munkahely iránti keresést nem siettem el, egyrészt nem is volt sürgős, másrészt ötletem se volt, hogy ha elhagyom az IT support területét, akkor mi az a munka, amit szívesen csinálnék és jól is fizet. Mivel sokáig nem találtam meg a választ erre a kérdésre, végül októberben elfogadtam egy volt kolléganőm hívását, aki egy hasonló profilú céghez ajánlott be egy másik pozícióra, így december elejétől incident managerként dolgozom: ha véget ér a betanulás ideje, akkor olyan esetekkel fogok foglalkozni, ahol egy program ill. rendszer vagy részben vagy egyáltalán nem működik, és nekem kell majd eldönteni, hogy a specialista csoportok közül ki a felelős, majd nógatni őket, hogy dolgozzanak minél gyorsabban, és ha több csoport együttműködése szükséges, akkor nekem kell majd koordinálni a munkájukat.
Elég nagy váltás lesz, egyrészt a feladat léptéke is a korábbinál nagyobb, másrészt pedig nagyon sok újdonságot is meg kell tanulni. Most a tanulási fázis közepén járok, várhatóan január végén-február elején kezdek el ténylegesen dolgozni, ha már lesz pár hét tapasztalatom, mesélek majd.

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1110
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2020.12.26. 20:09

Kívánom, hogy örömöt lelj a munkádban! Valamint várom/várjuk a fejleményeket.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
SaiyaGin
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 128
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.12.27. 16:58

iskariotes írta:
2020.12.26. 20:09
Kívánom, hogy örömöt lelj a munkádban! Valamint várom/várjuk a fejleményeket.
Köszönöm!

Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1579
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Tartózkodási hely: A semmi közepétől picit balra
Kapcsolat:

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: Rui-chan » 2021.07.13. 16:44

Akik követnek twitteren, már értesülhettek róla, nálam is lezárult egy korszak a munka világában és kinyílt egy új. Többeknek ígértem bővebb beszámolót, amit most megteszek. :D (Conon leszek, de mivel csökkentett létszámmal megy ki AnimeLand, lehet csak néhány szót tudok váltani veletek, ha odajöttök a pulthoz. Hosszabb mesélésre valószínűleg nem lesz időm. Viszont azokra is gondolok, akikkel kizárólag netes formában tudom megosztani az elmúlt fél év eseményeit.)

Kicsit egyébként régebbre nyúlik vissza, mint fél év, tavaly decemberben kezdődött. Régebben is említettem már, akár szóban, akár itt fórumon, érdekel a segédkönyvtáros tanfolyam és egyszer szeretném majd elvégezni, aztán könyvtárban dolgozni. A legtöbb OKJ-s képzéssel az volt a baj, hétköznap tartották, munka mellett pedig nehezen tudtam volna eljárni az órákra. Tavaly decemberben aztán elém került egy lehetőség, hirdettek segédkönyvtáros képzést, 2 hetente szombaton, a covid helyzet miatt ráadásul online oktatás keretében. Elég sokat töprengtem rajta, hiszen volt egy stabil munkahelyem, ami még ezt a vírushelyzetet viszonylag zökkenőmentesen átvészelte. (Igazából a partereink annyira bepánikoltak, hogy elég erősen megnőtt a rendelésink száma, már-már nem győztük teljesíteni azokat.) Aztán két óriási lökés is ért még a jelentkezési határidő lejárta előtt.
SPOILER
1.) Megtudtam, az OKJ képzések átszervezésre kerülnek, az lesz az utolsó csoport, ami elindul, utána kérdéses a segédkönyvtáros képzés jövője.
2.) A főnökasszonyom annyira kiborított azon a héten, hogy majdnem felálltam és hazajöttem, aztán csináljon, amit akar, nem érdekel.
Így történt, hogy végül megléptem a dolgot, jelentkeztem a képzésre. Úgy voltam vele, egyelőre maradok a jelenlegi munkahelyemen, majd ha már levizsgáztam és a kezemben lesz a papír, akkor fogok nézelődni, milyen lehetőségeim vannak.
Közben a nyugdíjas kolléganőmnek annyira elege lett a főnökségből, meg az egész helyzetből, ami a cégnél ment, május elején beadta a felmondását. Utána az éjszakákat kissé álmatlanul töltöttem, agyaltam, mi legyen. Meg voltam róla győződve, vesznek fel helyette valakit, maradunk hárman az irodában. (Ketten voltunk vevő kapcsolattartók/logisztikusok és az asszisztens.) Csakhogy a cégnél mindenre volt/van pénz, kivéve új emberek felvételére. Kitalálták, az asszisztens kapja meg a felmondott kolléganő feladatait. Ja, a legszebb az egészben, engem be se hívtak külön beszélgetésre, mondván majd megtudom, mit sóztak még a nyakamba! A asszisztens volt annyira jó fej, hogy elmondta, a főnökség közölte, nincs miért aggódni, amit ő nem tud 6 órában megoldani (a gyerek miatt csak annyit tud dolgozni), azt úgyis megcsinálom. Ezt amúgy nem mondtam vissza, mert nem akartam bajba keverni. Ettől annyira kiakadtam, még azon a héten pénteken beadtam a felmondásom. Gyakorlatilag odáig eljutottam, az se érdekelt, ha 1-2 hónapig munkanélküli leszek, csak szabaduljak innen.

Néhány nappal később beszélgettem a karbantartóval, aki mindenféle javításokat végez az épületben, épületen. Mondta, hogy hallott pletykákat, az irodából többen is elmennek. Mondtam neki, én vagyok az egyik. Kérdezte merre tovább, van-e valamilyen tervem. Elmeséltem a könyvtáros képzést és hogy szeretnék könyvtárban dolgozni. Erre rávágta, adjam meg a telefonszámomat, otthon odaadja a párjának, aki a Szabó Ervin Könyvtár egyik területi igazgatója. Amúgy is nyílni fog egy új könyvtár, ahová keresnek embereket. Még aznap tényleg beszéltünk telefonon, rá pár napra pedig megkaptam az elérhetőséget, hol lehet jelentkezni.

Behívtak elbeszélgetésre, majd pár nappal később kaptam az emailt, felajánlanak nekem egy 6 órás munkát. Egyelőre 8 órában nem tudnak felvenni, amíg nincsenek meg a vizsga papírjaim. Ennek is örültem, hiszen ezerszer jobb, mint pár hónap munkanélküli és valami ideiglenes meló novemberig. Az első idő még pakolásból állt volna, mert a régi helyről át kell költöztetni az egész állományt az új helyre.
Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ezúttal telefonon kerestek, lenne egy 8 órás állás, viszont egy másik könyvtárban. Kicsit messzebb van tőlem, Budán. Felhívott az ottani régióigazgató, mehettem újra elbeszélgetésre. Egyébként a főigazgatóval lett az egész lebeszélve, mondhatni kicsit a háta mögött, szóval azt hiszem a régióigazgató annyira nem örült nekem. ^^" A könyvtárvezető ellenben nagyon kedves volt, azonnal mondta, felőle rendben van, amint letelik a felmondási időm, kezdhetek náluk.
A felmondási időm 8-án, múlt hét csütörtökön telt le. Hétfőn voltam a munkaügyön, intéztem a belépést, ma pedig már élseben indítottam. Egyelőre kissé káosz van a fejemben. Az OKJ-s képzésen ráadásul még nem jutottunk el az igazi gyakorlati részig, szóval kvázi nulláról indulok. Jegyzeteltem, mint egy őrült egész nap. XD Merőben más élmény, mint az előző munkahelyem. :)
Majd ha már eltelik néhány hónap, írok újabb beszámolót, mennyire rázódtam bele.
Kép

Avatar
SaiyaGin
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 128
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2021.07.13. 18:58

Wow, fordulatos hónapjaid voltak mostanában! Sok sikert kívánok az új munkádhoz!

Nekem is össze kellene ütnöm valami élménybeszámolót az elmúlt hónapok tapasztalatairól.

Avatar
Ayla
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2018
Csatlakozott: 2007.02.18. 16:59
Tartózkodási hely: sehol és mindenhol

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: Ayla » 2021.07.15. 21:07

Rui-chan kitartást! Mindehhez nem kevés kellett és remélem minden úgy alakul ahogyan azt elképzelted az áhított szakmában! :) Nekem sokkoló azt olvasni, hogy könyvtárosnak tanulni kell, de még segédkönyvtárosnak is... nem csodálom, hogy megszűnik a taníttatása, amúgy, itt (Nagy Britannia) sorban zárják be a könyvtárakat, vagy robotok vannak benne és egy élő biztonsági őr, mondjuk.

SaiyaGin írj! :D

Számomra mindig olyan motiváló ezt a témát olvasgatni.

Közben rájöttem, hogy én soha nem írtam be ide mi az aktuális munkám, gyakorlatilag többé-kevésbé stabilan, mióta Londonban élek. Abból, hogy erről a munkáról a legtöbb embernek fogalma sincs közép és kelet Európában, meg is gyűlt a bajom, amikor online beszélgetésben kellett híresztelnem a művészeti körben dolgozó életem külföldön.
Hát íme.

Az angol megnevezése: Front of House Team Member (FoH), magyarul nem tudom pontosan a megnevezést, de leginkább a kulisszák előtti munkás :D Mert a kulisszák mögötti munkás a Back of House csoport, közismertebb szlenggel backstage, addig én a szín elején működöm, a vendéglátód vagyok, amikor belépsz az épületbe. Ez az állás nem csak egy színházban van, hanem múzeumokban, történelmi házakban, hotelekben is, ha így könnyebb elképzelni, pontosan melyik személyzeti csoportról beszélek.

Én jelenleg egy West End-i színház vendéglátósaként dolgozom. Mivel arra is rádöbbentem nincs magyar Wikipédia cikk arról, hogy mi az, hogy West End vagy Broadway, ezért, fontosnak érzem, hogy először erről is írjak pár sort, hiszen még az oly hűségesen színházba járó otthoni ismerőseim sem igazán értették miről is van szó.
A West End, míg Budapesten egy bevásárlóközpont, addig, az Londonban egy belvárosi negyed, mely színházak, koncerttermek, múzeumok és egyéb kulturális kikapcsolódási opciók tömkelegét biztosító hely. A West End színházainak dolgozói, olyan szinten tartanak össze, mint egy sok sok unokatestvérből álló család, egy nagy, dél amerikai szappanoperában, ahol a nap végén mind egy cipőben járunk, történjen bármi. Így hirtelen, egy sokmilliós emberekkel töltött nagyváros lezsugorodik és nagyon barátságossá válik, azoknak akik a West Enden dolgoznak : ) Jelenleg 39 színház működik a West Enden, amiből a legnagyobb 2359 férőhelyes, a legkisebb 350 és én egy 2069 férőhelyesben dolgozom.

A munkája egy FoH emberkének a következőkről szól: jegyedet ellenőrzi, mikor belépnél a színházba. Megmutatja merre van a pult (ropit, alkoholt és üdítőt vásárolhatsz az élményhez, melyet előadás közben is fogyaszthatsz), fagyalaltozó (nagy angol szokás fagyit enni a színházban, szünetben szinte kötelező!), mellékhelyiség, ajándékbolt és végül az ülőhelyed. Ültető és teremfelvigyázó. Ezen belül akad aki csak pultos, aki csak terembéli árus (tessék, csak tessék! a műsorfüzet xyzébe kerül!), raktáros, kifutó"fiú", akad aki díszpáholyi fogadó, van aki a társalgó szobáért felel, ruhatáros és a hősök: a fogyatékossággal rendelkező vendégeink segítői. És persze a kis menedzsereink, akik mindezt koordinálják 3 vagy 4 szinten, színház előtér, zsöllye, emeleti ülőtér, karzati szín és a kasszásunk.

Ez egyelőre nem hangzik akkora dolognak, ám a teremfelvigyázó kötelességei között nem csak az áll, hogy megakadályozza az emberek mobiltelefon vagy fényképezőgép, esetleg -a legpofátlanabbak- videófelvételi készítését, vagy szólni a biztonsági őrnek, amikor az ülőtérben erősen illuminált állapotba kerül egy kedves vendég, esetleg nemi aktus zajlik - ezek csak az alapok. Az ő felelősségük vészhelyzet esetén kimenekíteni a közönséget. Sokrétegű és sok órás és szerepjátékozó képzésnek köszönhetően, mi intézzük a 2000+ vendégeink jólétét, ha terrortámadás történik, természeti katasztrófa vagy "csak" tűz üt ki.

Fun fact, amióta én dolgozom egyszer volt bomba a színházunk mellett és egyszer tűz gyulladt ki a színpad alatt. Egyszer pedig terrortámadás. A bombáról kiderült, hogy gyakorlat és teljesen inkognitó teszt volt a rendőrség által, pont azért, hogy edződjünk. A frász azért erős volt. Tényleges kicsi bombát pakoltak egy csomagtartóba amit a rendőrség bombakioldó robotja közelített meg :D A robot ügyes volt, amúgy. A tűz sajnos igazi volt, de időben kijött a tűzoltóság és lassú tűzvész volt. A terrortámadásnál, pedig a 2017-es június 3-ról beszélek. Én akkor dolgoztam és a helyszín belesett a sárga zónába, amire reagálnunk kellett.

Én majdnem minden pozícióban dolgoztam már a FoH-n belül, ám törzshelyem jelenleg a pezsgőpult és pezsgő csomagra előfizetett különvendégeink fogadása :) Remélem hamarosan díszpáholyi vendégeket is fogadhatok. Újabb fun fact, 2018-ban a paralimpiai megnyitót a mi színházunkban tartották és a díszpáholyi vendégeink Harry hercegék voltak ; )

A West End nagyobbik és sikeresebbik része általában ugyanazt az egy előadást tartja műsoron sok, sok éve és ezek többsége általában musicalek. Nekem volt szerencsém a Wicked, Oroszlánkirály, Bat Out of Hell és most az Egyiptom hercege előadásokon dolgozni. Amúgy nem vagyok musical rajongó :"D De csapatépítőn mindig szeretem azt mondani, hogy a kedvenc musicalem az István a király :dirr:

Lezárásnak annyit szeretnék mondani, hogy itt a legtöbb színháznak nincsen saját társulata, már sokszor a megalapításának éve óta sem. A színház épülete egy helyiség, amit egy-egy produkció bérel és így lesz színház. De tulajdonképpen akárki kibérelheti akár a szülinapjára is. :D Az már más dolog, hogy a presztízs itt mindennél fontosabb és nem sok olyan színházigazgatót találsz akit megfizethetnél ilyesmiért. :D De egy jó példának mondanám még filmek bemutatóit vagy filmek forgatását, amit szívesen látunk az épületben.
Shotaaa!! Lolííí! Shotaa!! Lolíí!! Sho- LOLI! :D He. | hol vagy, Pantalaimon?

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1110
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kinek mi a munkája?

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2021.07.21. 08:32

Egyrészt hajrá Rui!

Wow köszi szépen a kimerítő beszámolót Ayla!
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Válasz küldése