Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 70
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.08.01. 22:36

5, Idolish 7 (2018)

Bár ez az évszám csak az anime esetében igaz, a játékkal már jóval korábban megismerkedtem, így a történet és a karakterek évekkel korábban a szívemhez nőttek. Annak, hogy ez a sorozat itt lehet a legjobb ötben számomra, rengeteg oka van egyébként, és ez nem csak rám igaz, hiszen a japánok is szeretik: öt éve töretlenül ott van a lányoknak szóló játékok élvonalában.

Nézzük nagy vonalakban a történetet. Takanashi Tsumugi egy fiatal lány, aki az apja idolokat foglalkoztató cégénél helyezkedik el, mint menedzser. Ez azonban semmi előnnyel nem jár számára, hiszen már az első feladata során mélyvízbe dobják. Rábízzák hogy nézze meg a cég hét feltörekvő tehetségét, Izumi Mitsukit, Nanase Rikut, Izumi Iorit, Nikaidou Yamatot, Yotsuba Tamakit, Rokuya Nagit és Ohsaka Sogot majd döntse el ki az a három, aki debütálhat közülük. A srácok nagyon különböző egyéniségek, ám mindegyiknek megvan a maga oka, hogy idollá váljon és mindegyiknek megvan a maga tehetsége, amivel hozzátesz a csapathoz. Miután Tsumugi ráeszmél, hogy mindenkire szüksége van, mert a csapat egyedi bája veszne oda, ha bárkit is elküldenének, merész döntést hoz az apja ellenében.

Hogy miért szeretem? Egyrészt a karakterek miatt. Amikor azt mondtam, hogy mindegyik egyéniség, akkor azt úgy is gondoltam, mert mindegyiknek megvan a maga mozgatórugója az idollá válásra, mindenki tehetséges valamiben és bizony vannak gyengeségeik is, amik olykor galibát vagy a feszültséget okoznak a szereplők között, és elég bonyolult kapcsolatokat ápolnak. A riválisok itt nem ellenségek, hanem ellenfelek, akik sok esetben inspirálják a hőseinket, hogy jobbak legyenek és legalább olyan kidolgozott sztorival rendelkeznek, mint maguk a főszereplők. Nem csak azért vannak, hogy bővítsék a népet, hanem tényleges, fontos szerepük van az események alakulásában. Közülük nekem a RE:Vale a szívem csücsöke, amit szóban nem tudok elmondani miért, őket egyszerűen látni kell bár az első évadban sajnos ők csak két cameo erejéig bukkanak fel.

A főhősnő egy talpraesett, okos nő. Ellentétben a legtöbb otome főhősnővel és a legtöbb otome játékkal, nem az a szerepe, hogy a fiúknak legyen kit meghódítani, hanem azért van, hogy menedzselje a srácokat. Akárcsak az A3! esetében, ami hasonló koncepcióval dolgozik, itt is "kénytelenek" voltak írni neki a készítők személyiséget, mivel nem csak egy élő ruhabábu, akit azért tartanak, hogy a fiúk a kezét csókolgassák. Ez pedig mindenképpen a sztori előnyére vált, mert így a felesleges udvarlás helyett tényleg a srácokra és a leányra tudtak koncentrálni az írók. Tsumugi egy igen szerethető, tündéri lány, akinek pont ugyanolyan helye és szerepe van a történetben, mint a fiúknak. És ha már a menedzser hölgy szóba jött, meg kell emlékezni Ban-sanról. Ő Tsumugi mellett a Takanashi Prodaction másik menedzsere, aki szintén kapott egy szövevényes háttérsztorit. Persze akad néhány rosszfiú is a történetben, akik hátráltatják a hőseinket, de ők sem fölöslegesek egy pillanatig sem.

Aztán a történet. Nem mondom, hogy az forradalmi és mondjuk ez lett az idolos animék Madokája, amiben előjöttek az idol lét sötét oldalai meg ilyesmi, de néha kittér rá, hogy ebben az iparban nem minden happy és sunshine, még ha mélyebben nem is tud vagy akar belemenni. A fiúk idolok és úgy is viselkednek, mint az idolok. Korábban azért elég kevés olyan idolos játék vagy anime volt lányoknak, amiben a fiúk komolyan vették volna, hogy ők a szórakoztatóiparban dolgoznak, itt azonban ezzel sincs probléma, mert láthatjuk milyenek a kezdeti nehézségek, mit kell tenniük, hogy névtelen együttesből, akiknek három nézőjük volt az első koncertjükön a méltán híres TRIGGER riválisa válhasson. Vannak koncertjeik, TV műsoraik, tényleg menedzselni kell őket. Mint mondtam, a fiúknak vannak konfliktusai egymással és bár ezek nagy része megoldódik felesleges műdráma nélkül, nyomot azért hagy. Hiába szeretik egymást például az elválasztott ikrek, és tudják végül megbeszélni a gondjaikat egymással, nem fognak azonnal egymás nyakába borulni és lesznek közöttük félreértesek, mert mindketten jót akarnak a másiknak, de nem biztos, hogy ezt jól tudják kifejezni. Sok emlékezetes jelenete van - nekem az egyik kedvencem, mikor egy kudarcba fulladt fellépés után Nagi deríti jókedvre a fiúkat. Már csak azért is, mert Nagi a legtöbbször a flörtölős, könnyed énjét mutatja, holott igencsak szívén viseli a banda sorsát. Mert igen, vannak kudarcok is, a fiúk van, hogy elbuknak vagy rossz döntést hoznak, ami sokba kerül nekik személyesen és az együttesüknek is.

A komoly vonal természetesen csak egy szelete a sorozatnak, temérdek bájos és mókás pillanata is van. Igen kedvelem a mű humorát, a fiúk reakciója egymásra és a történesekre sokszor fakasztja mosolyra a nézőket.

Aztán meglehetősen kevés a fanservice benne és azzal is legtöbbször szegény Ryut zaklatják, aki a való életben egy kedves, lágyszívű személyiség, így furán viseli, mikor el kell adnia magát, mint egy, a nők szívét összetörő rosszfiút xD Persze van beach rész meg hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek shipelhető párosok - khm a RE:Vale az a vén házaspár - de nem ez adja el a sorozatot, sőt meglehetősen visszafogott szerintem ezen a téren. Nem kell, hogy erre támaszkodjon, mert a karakterek és a történet önmagában bőven elég volt, hogy a játékosok megszeressék és az animében is kövessék aztán a fiúk kalandjait.

Az animét a TROYCA készítette, és igencsak jól. A történet abszolút követi a játék sztoriját, a grafika szép, a koreográfiák jók - bár egy részük már adott volt a zenei klipek és a játék miatt. A seiyuuk mind visszatértek természetesen és bár ez nem az animét dicséri, de zseniálisan összeszedett stáb lett, amiben helyett kaptak olyan veteránok, mint mondjuk Tachibana Shinnosuke, Hoshi Shouichirou, Eguchi Takuya vagy Yonaga Tsubasa és olyan feltörekvő tehetségek is, mint az én egyik személyes kedvencem Shirai Yusuke. Mindenki illik a karakteréhez, jó az énekhangjuk is, szóval abszolút passzol ez a része is.

A zenék szerintem jók, mindegyik együttesnek megvan a maga stílusa, amiben kibontakozik, zenéből pedig rengeteg van. Az animében is elég sok dallam felcsendül, de ez semmi a játék zenei felhozatalához képest. Az anime mellett több zenés klipet is kaptak a fiúk egyébként.

Lényeg a lénygeg, hogy nem feltétlenül tökéletes alkotás, de mindenképpen az egyik legjobb számomra az Idolmaster Side M - ami néhány hónap múlva szintén itt fog kikötni, ennyit elárulhatok - mellett, ha férfiidolos animékről van szó és éppen ezért éreztem úgy, hogy nekem ez az évtized egyik meghatározó címe. Sajnos a második évadot derékba törte a koronavírus, még mindig várjuk, hogy mikor fogják folytatni - lehet már csak az ősszel veszik vissza a fonalat vagy még később, de meg fogja érni a várakozást, mert egy újabb remek történetszálat mutat majd be.

Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.08.02. 10:55

5. Mahou Shoujo Madoka Magica (2011)

A 2010-es évtized első éveiben még gyakran próbát tettem a hype-olt animékkel, és a Madoka azon kevés hype-olt anime közé tartozik, amikben nem csalódtam.
Az a helyzet, hogy Titkos gyakorlatilag mindent leírt, amit én is le akartam írni (sőt, még annál is többet), így én csak röviden foglalom össze, hogy mi is fogott meg a sorozatban (túl sok eredeti gondolatot sajnos nem tudok ígérni).

A sorozat teljesen felborította azokat a toposzokat, amiket gyerekkorunk mahou shoujo animéiben láttunk, teljesen új élményt nyújtott számomra. A magam részéről abba a táborba tartozom, amelyik szerint a cukikislányos karakterdizájn is azt a célt szolgálja, hogy minél nagyobb legyen a pofára esés, amikor kiderül, hogy a Madoka nem az a mahou shoujo, amihez a nagyközönség hozzászokott. A történetben egy részt sem éreztem üresjáratnak, a 12 rész végig határozott ütemben haladt a végkifejlet felé. Mindenképpen meg kell említenem a grafikát is: jómagam nem tartozom a Shaft stúdió rajongói közé, más animében a különleges grafikai megoldásaikat gyakran öncélú művészkedésnek gondoltam csak, de a Madoka elborult világához nagyon jól illettek az őrült grafikai megoldásaik. A legtöbbet használt ending is nagyon emlékezetes lett.

Ha egy objektív listát akarnék felállítani az évtized animéi közül, akkor a Madoka az ötödiknél jóval előkelőbb helyre kerülne, de mivel alapvetően az ennél könnyedebb történeteket kedvelem, ezért a következő négy helyre olyan animéket választottam, amelyik intellektuálisan ugyan nem állnak a Madoka szintjén, viszont többé-kevésbé konzisztensen mosolyt csaltak az arcomra.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2193
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.08.02. 12:07

5. Madoka Magica (2011)

Noss, igen. A Madoka az az anime, ami 2011-ben, ott és akkor nagyon jó helyen volt. Nem is igazán emlékszem már, hogy milyen trendek uralták az animés ipart a 2010-es évek legelején, de annyi bizonyos, hogy a Madoka érzékkel nyúlt sok régebbihez, miközben mert egy csomó új dologgal is kísérletezni. Az eredmény? Felrobbanó internet, tömérdek fanart, illetve Soul Gem, mint az egyik legkelendőbb merchandise ever.

SaiyaGinhez hasonlóan magam is rendkívül szkeptikus szoktam lenni, valahányszor kijön egy, a net által felhype-olt anime, lévén 90%-ban mindig valami orbitális marhaság kerül az éljenzés centrumába, amik meg sehogy nem képesek rezonálni az ízlésemmel, viszont a Madoka pont abban a szűkös 10%-os perselyben pozicionálódik. Alapvetően nem kenyerem a mahou shoujo, mint műfaj, de nem is tartom ördögtől valónak sem, szóval a magam részéről teljesen indifferens a hozzáállásom, ugyanakkor a Madoka pont azt mutatta meg, hogyan lehet akár egy egész műfajt átértelmezni, illetve újragondolni.

Prologue - Mikor szerepelt az éppen aktuális szezonos charton, nem foglalkoztam vele, ignoráltam, nem érdekelt. Kezdtek viszont szépen gyűlni a felhők fölötte.
Chapter 1: Charlotte has had a head fetish, blonde's most delicious part is not her tit - Igen, természetesen az ominózus harmadik epizód után kaptam fel jobban a fejem, mikor tele lett az egész net Mamival, Charlotte-tal, meg a Madokával úgy általában. Szimpatikus húzásnak tűnt, még úgy is, hogy levakarhatatlanul magára tette az "egyértelmű shock value" matricát.
Chapter 2: Honey, let's just drop the Pumpkinhead Halloween costume we bought for Tim out, he wants to be a mahou shoujo now - Véget ért a sorozat, menet közben több ismerősöm is bekapcsolódott a funba, állítólag az utolsó három rész szakasztott mindfuck-lavina, azt meg szeretjük! Kéne nézni végre!
Chapter 3: Kyuubey lied, the girls died, Madoka cried - Akartam várni a BD-ripre (mivel Shaft, őket meg jól ismerjük), de jó volt az tv-sen is, csak kezdjük már el! A shafti szuggesztív képi világ rögvest berántott, a pudingfejű karakterek kevésbé. Jó volt viszont a zene, fogadni mertem volna, hogy Kajiura Yuki. És ő volt! A sztori érdekes, az atmoszféra kellően grimdark, érezni lehetett, hogy van valami a levegőben. (A spoilereket amúgy kerültem, ahogy sikerült.)
Chapter 4: My wish is somehow related to the second law of thermodynamics - Ahogy haladtam előre a cuccban, egyre jobban tetszett, amit elém toltam. Minden kívánságnak ára van, ahol már nem az a lényeg, mit kívánsz, csak hogy fennmaradjon az univerzum rendje. A világ bővül, a lore szépen építkezik, a rendező magabiztosan fogja a gyeplőt, a remek forgatókönyv szinte dalol. Közben idézetek olvashatóak a falakon (nem sok és nem erőltetett, csak annyi, amennyi kell az alapozáshoz), egyre több a fausti elem, miközben szépen lassan ráeszmélek, hogy itt nem csak a mahou shoujo műfaj dekonstrukciója megy végbe - ez a cucc tényleg mondani próbál valamit. Oké, lehet, hogy a főhősnőből non-stop jövő könnyek közt kell erre rábukkanni, de ott van. Nem csak ámít, vagy félrevezet. Próbálkoztak már hasonlóval korábban? Persze, a Princess Tutunak talán még jobban is állt ez az egész kísérletezősdi. Ugyanakkor ilyen stílusos, újszerű megközelítés egyik tarsolyában sem volt.
Chapter 5: The quintessential time travel Homerun had and the wicked Neon so Evangelical ending - Az egész produkcióra pedig a sokat emlegetett tizedik epizód tette fel a koronát, ami később azért is lett ironikus, mert a Madokát pont a Steins;Gate váltotta egy szezonnal odébb, Urobutcher pedig elismerte, hogy az S;G volt a legfőbb ihletforrás az időutazós szálhoz. Lényeg, hogy azért volt itt mit továbbgondolni, meg egyáltalán beszélni róla.
Epilogue - Azóta egyszer néztem csak újra, azt is viszonylag hamar, és ennyi idő távlatából is azt mondom, a Madoka egy minden komponensében erőteljes, de egyikben sem kiemelkedő animu, egy objektív listán én pont hátrébb tenném valamivel, de az kétségtelen, hogy azóta sem jött még csak hasonló mahou shoujo cucc sem, pedig trónkövetelőkből és másolókból nem volt éppen hiány.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 943
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.08.02. 23:55

--. Shimoneta to Iu Gainen ga Sonzai Shinai Taikutsu na Sekai + említésre méltó helyezett: Shiki

A számozás elvetésének egyetlen hibája, hogy kénytelen vagy vezetni, mit írtál már meg, mit nem és mennyit. De ha már júliusra kipipáltam valamit, akkor már új hónap, új bejegyzés. Gyorsan leszögezném, hogy a Shikit is felírtam a listámra, de azóta lekerült, és száműztem egy "említésre méltó" sorba, sejtve, hogy valahol, valamikor, amit lehet más már el fog mondani, mire kisorsolom magamnál, így a helyére is más került. Annyit még hozzátennék az eddig elhangzottakhoz, hogy a lassú felütését,a fokozódó feszültségét karmoltam a legjobban, aminek a közepén az emberek átcsúszásának kezdőlökete a végén kiteljesedő embertelen skálára vett meg végérvényesen. Azonban a sztori nem egyedi, olyannyira nem, hogy kihúzom a városka és a prefektúra nevét, és átteszem máshova, de a cselekményt nagyjából megtartom... akkor megkapom Stephen Kingtől A borzalmak városa (Salem's Lot) regényt, ahol a maine-i Salem's Lot városka határán lévő házba vámpírok költöznek be és módszeresen leirtják az embereket, illetve páran, köztük egy gyerek is, vámpírként visszatér kísérteni. My point? Hogy a japánok leraktak egy hazai ízesítésű Stephen King-adaptációt, ami messze jobban veri bármelyik amerikait. (Az említett könyv filmadaptációjáról meg pláne ne beszéljünk.)

Na de, a hónap sztárja az egyértelműen a Shimoneta, részben aktualitása miatt, részben meg azért, mert amúgy is az álszenteskedést tartja a palettán. Vegyünk egy világot, ahol Japán azt mondja, hogy le az alpárisággal, a disznóviccekkel meg mindennel, ami bárki számára bármilyen formában sértő lehet. Alapvetően az erkölcsi fejlődés miatt teszik, így a pornográfia olyan szinten túltoltan kerül betiltásra, hogy nincs szexuális felvilágosítás sem, a biológia óra meg a száraz, tudományos nyelven említi meg jobbára. Röviden, ezen a téren olyasmit alkotnak, mint amit a Szexmisszió című lengyet sci-fi szatírában látni, amikor radikalizálódott feministák vezetik a Föld utolsó létesítményét. Csak még rajtuk is túltesznek azzal, hogy míg ott tényleg mélységbe menően beleverik a tudományt egy 7-8 éves gyerek fejébe, hogy mi a tök is az a coitus és hogyan zajlik részletekbe menően a menstruáció, addig itt még a havibaj említése is problémákba ütközik. Aztán ne feledjük kia az alpáriságot is, ami miatt mindenki modorosan fogalmaz, miközben a saját fétiseit, irányultságát igyekszik elfojtani. Ami nem szerencsés, hiszen a lélektanból tudjuk, a hosszú távú elfojtás kirobbanáshoz vezet, és a gőzt sem képes senki lecsapolni akár a legegészségesebb módon, hogy csak beszél róla, mert besípol a nyakperec és jön a gondolatrendőrség pillanatokon belül. Ez a kis kütyü pedig veszi hangot, méri a pulzust, vagyis tudja, hogy mikor van valami fokozott ajzott állapotban, sőt írásban a kézmozgásra adott idegi impulzusokat is figyeli, így meg aztán a lebukás könnyű.

Ennek ellenére így is tudni, hogy mivel lehet kikapcsolni vagy blokkolni, mert hát a cucc nem túl védett, sebezhető. A főhőseink meg ezt használják ki, hogy folyamatos botrányokat okozzanak a közéletben. Káromkodásokkal, izgató anyagokkal, felvilágosítással, állandó a vadászat a tisztogatások előtt elrejtett pornóanyagokra, amikkel feketén kereskednek, alkotnak... A sor hosszú, de a leginkább arra megy ki a dolog, hogy minél többeket felcsigázzanak a tiltott gyümölcs iránt, miközben az elfojtások kirobbannak egyeseknél és igen érdekes helyzetek alakulnak ki emiatt. Például az izomkolosszus, morcos, de amúgy jóságos és kedves felsőbbéves gorilláról kiderül, hogy meleg. A tudományos klubban a csajszi azt szereti nézni, ahogy párosodnak az állatok. Egy csomó lányban felkelti a yaoi iránti érdeklődést... És ott a legfőbb erkölcscsősz lánya, az iskolai rezidens erkölcscsősze, Anna, aki olyan vadul szerelmes, hogy lazán nem retten vissza attól, hogy leblokkolja a nyakperecét mikor kettesben marad a főszereplő sráccal és rendre megerőszakolja. És persze a srácnak senki sem hisz, röhögnek rajta, hogy de hát a csajszi az nem olyan és amúgy is hagyja már, ne akarja besározni az ő nevét, miközben a csajnak minden szavát úgy isszák, mint a nektárt és az ambróziát, mondhat bármit, elhiszik neki. (Hm... ez de ismerős vonal az elmúlt pár évből...)

Röviden, van egy olyan utópisztikus áthallása, mint A pusztító világának, de itt konkrétan az utópia romlottsága és disztopikus volta kerül előtérbe, és a lehetetlen volumenű túlszabályozás a természet rendjére is. Magának az animének elég sok hiányossága van, amire nem tér ki, úgy mint a rendészet infrastruktúrája, hogyan tudták keresztül verni másfél évtized alatt ilyen szinten ezt a fajta szabályozást. Vagy az, hogy 11 rész alatt lezárják a főbb ívet, míg a 12. rész amolyan adalék, ami előrevetít egy folytatást is, ami végül sosem jött el, és már valszeg nem is fog, mert túl mimóza és elkurvult lett a világ és sok ember feje helyén a tátongó, elvekre fogékony üresség.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Válasz küldése