Ami késik, nem múlik. Az eddigi termés már 2 × 1 cour teljes évad, és 2 × 2 cour rövid anime, és persze több manga is.
Előre tekintve, és amik miatt is ezt nyitottam, holnaptól Road to the Top négy héten át Youtube-on engsubbal! Majd pedig valószínűleg ősszel a 3. szezon. De aki az eddigiekről írna, mostantól az se tartsa magában!
Umamusume Pretty Derby
-
scineram
- Fórummániás
- Hozzászólások: 1508
- Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
- Nem: Férfi
- Tartózkodási hely: Green Hell
- Kapcsolat:
Re: Umamusume Pretty Derby
Ami késik, nem múlik.
ROAD TO THE TOP 1.
(A sakuga linkek spoilerek!)
Vicces volt a premier után olvasni a komment szekcióban és twatteren a japán rajongók hitetlenkedését, hogy ez minőség tényleg ingyenes? Ez így rendben van? Egyeseknek szinte bűntudatuk volt. Elvégre létezik olyan, hogy szenvedély projekt, és ez talán eddig a legközelebb áll hozzá, amivel populáris animés kultúrában találkoztam. Személy szerint inkább már passion franchise.
Szóval a saját stúdió is megmutatta mit tud, ráadásul egy viszonylag újonc gárdával. Valóban a legjobb animációs produkció lett eddig a franchise történetében. Még úgy is, hogy Youtube kompresszió brutalizálta valamennyire. Tekinthetjük-e ezt vajon egyfajta forradalomnak?
Make anime, to make money. ⟹ Make money, to make anime. To flex.
Kezdődött az egész egy aranyos új intróval, majd a lenyűgöző opening. A zenét eddig nem ismertük, de a Blow My Gale mellőzése továbbra is meg van bocsátva. Az eddigi legtempósabb nyitódal, tökéletesen illik a pörgős történethez. Minden vágásból sugárzik a szenvedély és az intenzitás. Ezt a logót mégis honnan szalajtották???
Ahogy vártam, jót tett frissesség szempontjából a teljesen új vizuális stílus. A karakteranimációra iszonyat odafigyeltek minden pillanatban, a mellékszereplőkre is. Az ebédjelenet a megtelt kantinban is jól meglepett, igazi mobuma fanszervíz! Persze az akcióra is odafigyeltek. A futás animációja eddig talán a legdinamikusabb és legintenzívebb. Ami kilógott néhány ponton, az továbbra is a 3DCG. Ez ugyan javult a másik csapathoz képest, de azért még nem az igazi, egy-két helyen kiveszi az embert a pillanatból.
Az első szezon hagyományosabb sport anime felállása és a második évad epikus karakterdrámája után világos volt, hogy a sorozat története a korábbiakhoz képest kisebb szabású lesz. Ami a leginkább feltűnő változás a TV sorozatokhoz képest, hogy a csak 4 epizód terjedelme miatt sokkal fókuszáltabbnak kell lennie, ha kellő súlyú történetet akar elmesélni. Ennek egyik következménye, hogy a korábbi évadok fergeteges gag humora erőteljesen a háttérbe szorul. Helyette a három hősnő vetélkedésére és küzdelmére fókuszál a három Klasszikus Koronáért, és annyit tart meg a poénkodásból, amennyivel még pont hozzátesz visszafogottabb hangulatához, és amennyi a karakterépítéshez szükséges.
Az első epizód cselekménye a Satsuki Sho és felvezetése. Egyetlen részre szorítkozva igen jól megalapozza a karaktereket. Rengeteg apró pillanat, mondat vagy finoman meganimált mozdulat szépen a mutatja be mindenki jellemét és fő személyes motivációját. A főszereplő leányzók természetesen imádnivalóak, és iszonyat aranyosak az interakcióik barátokkal és másokkal. De ezen felül mindegyikük jellemének sikerült igazi mélységet is adni már ebben a epizódban. Legyen az a csöndes Admire Vega melankólikus viszonya rejtélyes testvérével, vagy a látszólag nagy egójú T.M. Opera O eltökélt vágya, hogy bármi áron elkápráztassa a közönséget. De közülük is a “címszereplő” Narita Top Road kapta a itt a legtöbb figyelmet. Láthatjuk, ahogy csiszolatlan, de sok potenciált rejtő, egyben bizonytalan és szégyenlős gyerekként találkozik leendő edzőjével. Ebben különösen jelentős volt szerintem az a pillanat, amikor az nemes egyszerűséggel az apja bemutatta a trénernek. Úgy éreztem, főleg a nyugati fanok és antik kontextusában, hogy ez egyfajta fordulópont volt a franchise (legalábbis animés) történetében.
Összességében igencsak meggyőző volt, amit belesűrítettek egyetlen normál hosszúságú részbe. Első nézésre még volt egy olyan érzésem, hogy kicsit már feszegette is a határait, és elbírt volna még néhány perc játékidőt, ha már a puszta online terjesztés mellett döntöttek, és ragaszkodtak a 4 részes kerethez. Másodikra azért már nem érződött ennyire, igaz a telített tartalom miatt rendes ending csak nem jutott a végére. Így is viszonylag hirtelen ért véget. Az is megfordult a fejemben, hogy a részeket egybe vágva bemutathatták volna akár filmként mozikban. De örülök, hogy nem így lett, mert sokáig lemondhatott volna róla a külföldi közönség.
ROAD TO THE TOP 1.
(A sakuga linkek spoilerek!)
Vicces volt a premier után olvasni a komment szekcióban és twatteren a japán rajongók hitetlenkedését, hogy ez minőség tényleg ingyenes? Ez így rendben van? Egyeseknek szinte bűntudatuk volt. Elvégre létezik olyan, hogy szenvedély projekt, és ez talán eddig a legközelebb áll hozzá, amivel populáris animés kultúrában találkoztam. Személy szerint inkább már passion franchise.
Szóval a saját stúdió is megmutatta mit tud, ráadásul egy viszonylag újonc gárdával. Valóban a legjobb animációs produkció lett eddig a franchise történetében. Még úgy is, hogy Youtube kompresszió brutalizálta valamennyire. Tekinthetjük-e ezt vajon egyfajta forradalomnak?
Make anime, to make money. ⟹ Make money, to make anime. To flex.
Kezdődött az egész egy aranyos új intróval, majd a lenyűgöző opening. A zenét eddig nem ismertük, de a Blow My Gale mellőzése továbbra is meg van bocsátva. Az eddigi legtempósabb nyitódal, tökéletesen illik a pörgős történethez. Minden vágásból sugárzik a szenvedély és az intenzitás. Ezt a logót mégis honnan szalajtották???
Ahogy vártam, jót tett frissesség szempontjából a teljesen új vizuális stílus. A karakteranimációra iszonyat odafigyeltek minden pillanatban, a mellékszereplőkre is. Az ebédjelenet a megtelt kantinban is jól meglepett, igazi mobuma fanszervíz! Persze az akcióra is odafigyeltek. A futás animációja eddig talán a legdinamikusabb és legintenzívebb. Ami kilógott néhány ponton, az továbbra is a 3DCG. Ez ugyan javult a másik csapathoz képest, de azért még nem az igazi, egy-két helyen kiveszi az embert a pillanatból.
Az első szezon hagyományosabb sport anime felállása és a második évad epikus karakterdrámája után világos volt, hogy a sorozat története a korábbiakhoz képest kisebb szabású lesz. Ami a leginkább feltűnő változás a TV sorozatokhoz képest, hogy a csak 4 epizód terjedelme miatt sokkal fókuszáltabbnak kell lennie, ha kellő súlyú történetet akar elmesélni. Ennek egyik következménye, hogy a korábbi évadok fergeteges gag humora erőteljesen a háttérbe szorul. Helyette a három hősnő vetélkedésére és küzdelmére fókuszál a három Klasszikus Koronáért, és annyit tart meg a poénkodásból, amennyivel még pont hozzátesz visszafogottabb hangulatához, és amennyi a karakterépítéshez szükséges.
Az első epizód cselekménye a Satsuki Sho és felvezetése. Egyetlen részre szorítkozva igen jól megalapozza a karaktereket. Rengeteg apró pillanat, mondat vagy finoman meganimált mozdulat szépen a mutatja be mindenki jellemét és fő személyes motivációját. A főszereplő leányzók természetesen imádnivalóak, és iszonyat aranyosak az interakcióik barátokkal és másokkal. De ezen felül mindegyikük jellemének sikerült igazi mélységet is adni már ebben a epizódban. Legyen az a csöndes Admire Vega melankólikus viszonya rejtélyes testvérével, vagy a látszólag nagy egójú T.M. Opera O eltökélt vágya, hogy bármi áron elkápráztassa a közönséget. De közülük is a “címszereplő” Narita Top Road kapta a itt a legtöbb figyelmet. Láthatjuk, ahogy csiszolatlan, de sok potenciált rejtő, egyben bizonytalan és szégyenlős gyerekként találkozik leendő edzőjével. Ebben különösen jelentős volt szerintem az a pillanat, amikor az nemes egyszerűséggel az apja bemutatta a trénernek. Úgy éreztem, főleg a nyugati fanok és antik kontextusában, hogy ez egyfajta fordulópont volt a franchise (legalábbis animés) történetében.
Összességében igencsak meggyőző volt, amit belesűrítettek egyetlen normál hosszúságú részbe. Első nézésre még volt egy olyan érzésem, hogy kicsit már feszegette is a határait, és elbírt volna még néhány perc játékidőt, ha már a puszta online terjesztés mellett döntöttek, és ragaszkodtak a 4 részes kerethez. Másodikra azért már nem érződött ennyire, igaz a telített tartalom miatt rendes ending csak nem jutott a végére. Így is viszonylag hirtelen ért véget. Az is megfordult a fejemben, hogy a részeket egybe vágva bemutathatták volna akár filmként mozikban. De örülök, hogy nem így lett, mert sokáig lemondhatott volna róla a külföldi közönség.
-
scineram
- Fórummániás
- Hozzászólások: 1508
- Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
- Nem: Férfi
- Tartózkodási hely: Green Hell
- Kapcsolat:
Re: Umamusume Pretty Derby
Ami késik, nem múlik.
ROAD TO THE TOP 2.
Míg az első rész csak feszegette határait, a második már át is törte azokat. A majd 26 perc játékidő fényében is fájó volt olvasni a rendező kommentárját, hogy milyen nehéz szívvel kellett így is több perccel megvágnia. Többek között Ayabe történetét is.
A folytatás ugyanis meg van pakolva a Satsuki Sho utóhatásától egészen a Japán Derby konklúziójáig. Itt ki is teljesedik hőseink első részben megalapozott karakterépítése. Megismerjük Ayabe viszonyát nővérével, és hogy introvertáltságában jelentős szerepe van a
Másik oldalról pedig ott van Top Road extrovertáltságának két oldala. Nyitott, könnyen barátkozik, mindenkivel jó kapcsolatra törekszik. Már az első részben is látszott azonban a verseny előtti idegességén, hogy ez megfelelési kényszerrel párosul. Hogy ne okozzon csalódást szurkolóinak, és főleg edzőjének. Aki itt gondosan megértette vele a különbséget az előző verseny és a Derby pályája között, és hogy bátran állhat a következő kihívás elé önbizalommal telten.
Persze a körülmények több versenyzőnek lehetnek egyszerre kedvezőek. Így ez a futam ha lehet még kiélezettebb befutót eredményzett. Az animáció a kulcspillanatokban helyén volt, bár azért a 3DCG is bezavart több ponton, mint az első részben. Illetve a kettő féle látvány ütközése jelent problémát egyetlen vágásban. A tényleg kiemelkedő jelenetek persze igen emlékezetesre sikerültek, különösen Top Road reakciója az eredményre. Valamint az ő egyik futás közbeni arcképe, mely egy újabb tabudöntögetésnek érződött.
ROAD TO THE TOP 2.
Míg az első rész csak feszegette határait, a második már át is törte azokat. A majd 26 perc játékidő fényében is fájó volt olvasni a rendező kommentárját, hogy milyen nehéz szívvel kellett így is több perccel megvágnia. Többek között Ayabe történetét is.
A folytatás ugyanis meg van pakolva a Satsuki Sho utóhatásától egészen a Japán Derby konklúziójáig. Itt ki is teljesedik hőseink első részben megalapozott karakterépítése. Megismerjük Ayabe viszonyát nővérével, és hogy introvertáltságában jelentős szerepe van a
SPOILER
Emiatt azonban nem csak távoltartja magát másoktól, hanem egyszerre motiválja is a versenyzésben egyfajta kettős külső/belső nyomásként.Másik oldalról pedig ott van Top Road extrovertáltságának két oldala. Nyitott, könnyen barátkozik, mindenkivel jó kapcsolatra törekszik. Már az első részben is látszott azonban a verseny előtti idegességén, hogy ez megfelelési kényszerrel párosul. Hogy ne okozzon csalódást szurkolóinak, és főleg edzőjének. Aki itt gondosan megértette vele a különbséget az előző verseny és a Derby pályája között, és hogy bátran állhat a következő kihívás elé önbizalommal telten.
Persze a körülmények több versenyzőnek lehetnek egyszerre kedvezőek. Így ez a futam ha lehet még kiélezettebb befutót eredményzett. Az animáció a kulcspillanatokban helyén volt, bár azért a 3DCG is bezavart több ponton, mint az első részben. Illetve a kettő féle látvány ütközése jelent problémát egyetlen vágásban. A tényleg kiemelkedő jelenetek persze igen emlékezetesre sikerültek, különösen Top Road reakciója az eredményre. Valamint az ő egyik futás közbeni arcképe, mely egy újabb tabudöntögetésnek érződött.
-
scineram
- Fórummániás
- Hozzászólások: 1508
- Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
- Nem: Férfi
- Tartózkodási hely: Green Hell
- Kapcsolat:
Re: Umamusume Pretty Derby
Ami késik, nem múlik.
ROAD TO THE TOP 3.
A Derby után Top Road és Ayabe szembenéznek démonjaikkal.
Amikor Ayabe nem sírta el magát a versenyt követően tűnhetett volna pozitív áttörésnek is. Azonban ha valaki ennyire depresszív hajlamos mindenben a negatívumot keresni és megtalálni, további önpusztítás felé hajszolva ezzel magát. Azok a hozzá közel állók, akik pedig kezet nyújtanának felé, egyre hidegebb elutasítással találkoznak. Olyannyira, ami már az elnyomhatatlan Opera Ó figyelmét is felkelti. Az ő legyőzhetetlen pozitív energiája a sorozat egyik üde színfoltja, megtámogatva Meisho Doto ügyetlenkedő segítésével, ami a megmaradt gagek fő forrása. Nagyon örülnék, he nekik jelentős szerep jutna az utolsó részben Ayabe gyógyulásában.
Másik oldalról ott van a közönség- és közösségkedvenc Top Road. Opera nyugodt szívvel fordíthatta figyelmét Ayabe felé, mert látta, hogy ő jó kezekben van. Okita tréner tovább bizonyítja edzői kvalitásait. Nagyon hatásos volt, ahogy az imádnivaló mini umák bevonásával próbálta szembesíteni Naritát saját magával. Az otthoni közösség segítségre felkérésével pedig látszólag sikerül átlendíteni mélypontján. Itt kicsit meg is lepett az a gondolkodás, amivel Okita helyére akarta billenteni Top Road attitűdjét, de ennek igencsak örültem is.
ROAD TO THE TOP 3.
A Derby után Top Road és Ayabe szembenéznek démonjaikkal.
Amikor Ayabe nem sírta el magát a versenyt követően tűnhetett volna pozitív áttörésnek is. Azonban ha valaki ennyire depresszív hajlamos mindenben a negatívumot keresni és megtalálni, további önpusztítás felé hajszolva ezzel magát. Azok a hozzá közel állók, akik pedig kezet nyújtanának felé, egyre hidegebb elutasítással találkoznak. Olyannyira, ami már az elnyomhatatlan Opera Ó figyelmét is felkelti. Az ő legyőzhetetlen pozitív energiája a sorozat egyik üde színfoltja, megtámogatva Meisho Doto ügyetlenkedő segítésével, ami a megmaradt gagek fő forrása. Nagyon örülnék, he nekik jelentős szerep jutna az utolsó részben Ayabe gyógyulásában.
Másik oldalról ott van a közönség- és közösségkedvenc Top Road. Opera nyugodt szívvel fordíthatta figyelmét Ayabe felé, mert látta, hogy ő jó kezekben van. Okita tréner tovább bizonyítja edzői kvalitásait. Nagyon hatásos volt, ahogy az imádnivaló mini umák bevonásával próbálta szembesíteni Naritát saját magával. Az otthoni közösség segítségre felkérésével pedig látszólag sikerül átlendíteni mélypontján. Itt kicsit meg is lepett az a gondolkodás, amivel Okita helyére akarta billenteni Top Road attitűdjét, de ennek igencsak örültem is.
SPOILER
Ezeket az érzéseket a helyükre téve már önbizalommal telten nézhet a jövőbeni kihívások elébe, jöjjön szembe akár diadal, akár vereség.