Én is nagy olvasós voltam, és igyekeztem a kötelezőket is elolvasni, de sajnos középiskolában, főleg a vége felé már valahogy "nem jutott rá időm" vagy mifene.
De nem azért, mert sunnyogni akartam, mert még az ajánlott olvasmányokat is felírtam, hogy majd feltétlenül elolvasom, csak sajnos már azok a listák sincsenek meg. ^^" Azért saccper észben tartom, hogy mik maradtak ki.
A legtöbb kötelezőt élveztem. Pl általános nemtomhanyadikban feladta a tanár, hogy válasszunk: Aranyember, vagy Kőszívű? Én akkor az Aranyembert választottam (és tetszett), de később a Kőszívűt is elolvastam annak ellenére, hogy mindenki szívből utálta, és nekem az is nagyon tetszett.
Meg aztán elég elvetemült is voltam, ha fel volt adva az Iliász meg az Odüsszeia, akkor nem értem be a szöveggyüjteménnyel. Egy jóideig szemi-hexameterben beszéltem közben-utána.
Volt persze amit nem bírtam:
Légyjó. Talán végigszenvedtem, de nagyon nyögvenyelősen ment. Talán nem voltam hozzá elég érett vagy nemtom. De azon azért röhögtem, amikor az egyik, irodalommal továbbtanulni vágyó srác megindítóan előadta órán, hogy szegény Misi, még a csókát is etette!
Bánk bán. Kész, az kiakasztott.
A hétfejű tündér... mint egy drogos lázálmai esküszöm, csak ezt akkor még nem tudtam így megfogalmazni. :S
A Gavallérok elsőre elég idegesítő volt, mintha semmiről nem szólna. Pár év múlva újraolvasva már helyén volt a dolog. Szóval egyetértek, gyakran tényleg nem akkor kapják a gyerekek az olvasmányt, amikor érettek hozzá.
Meg nekünk nem volt kötelező, de elolvastam a Robinsont... és nem tetszett. :S
Na meg ugye ami valakinek tetszik... ahogy már fentebb többször kiderült rólam, eléggé sok kötelezőt szerettem, sokat azok közül is, amiket általában nem szoktak szeretni.
