Na, most, hogy a Miyazaki téma megvolt, áttérnék a másikra, ami itt felmerült múltkor, mégpedig a japán filmekkel kapcsolatban, egészen pontosan
ehhez szeretném hozzátenni a véleményem.
Mindenekelőtt el kell mondjam, hogy nem akarom védeni a Krisz srácot, mert szerintem is tenyérbemászó hülyegyereket tolt, viszont érdemes kicsit jobban megvizsgálni, hogy hogyan pattant ki a vita. Mondott, amit mondott, és aztán jött a lány, és kijelentett egy olyat, hogy "most tökmindegy, hogy animációs, vagy élőszereplős", Nyugaton van egy alapvető meg nem értés a japán színjátszással kapcsolatban, majd ezután még finoman le is osztotta a szerepeket, gyakorlatilag belehelyezte Kriszt egy véleménybe azzal, hogy "azt fogod gondolni, hogy hú, szarok a japán színészek". A srác meg elkezdett butaságokat beszélni, holott csak annyit kellett volna mondania, hogy ne mossuk össze az OMGDORAMÁT és minden más japán filmet. Ugyanis ez a
dorama, és ebből a definícióból következik a következő szabály: MINDEN japán dorama szemét szar, és nem minden japán színész rossz, de MINDEN japán színész hitvány előadást nyújt egy doramában. Valamint ha észrevesszük a dorama és az anime kapcsolatát, akkor közelebb jutunk annak megértéséhez is, hogy valami nem stimmel az utóbbival.
Jól tudjuk, hogy a japán filmművészetnek megvannak a kiemelkedően fontos alkotásai (Yasujiro Ozu: Tokiói történet (1953); Akira Kurosawa: A testőr (1961), Káosz (1985); Masaki Kobayashi: Harakiri (1962); Yoji Yamada: Az alkonyat harcosa (2002); Takashi Miike: 13 bérgyilkos (2010)), ezek sajátosan japán filmek, de mégsem szorongunk a szégyentől, hanem a "hozzá nem értő nyugati szemünkkel" is tudjuk értékelni, ahogy Ang Lee és Zhang Yimou megszerettette velünk a kínai wuxia filmeket. És azt is jól tudjuk, hogy például
ez sokkal közelebb áll
ehhez, mint az előbb felsorolt japán filmekhez. Nagyon szép dolog a japán kultúra féltése, de azt nem a "ZS" kategórián kellene gyakorolni. Krisz sok hülyeséget beszélt, és én sem ülnék le vele egy asztalhoz sört inni, de ne csináljunk úgy, mintha nem értenénk, hogy mire gondolt. Minden jó ízlésű ember, legyen az japán vagy európai, érzi, hogy súlyos szakadék van egy dorama és például Yasujiro Ozu munkái között. Csak ezt ugye nem coolos kimondani egy animés kerekasztalnál, hanem mennyivel egyszerűbb lebunkózni a másikat azzal, hogy nem veszi észre a másik kultúrát. Ó, mert ilyenkor érdekes módon megjelenik ez a kultúraféltés, ami ugye abban is segít, hogy egy lolicontól inkább büszkén elfordulhassunk, jelezve, hogy ez csak egy sajátos szépségideál...
Továbbá felmerül annak a kérdése is, hogy ha valóban mindent be lehet védeni azzal, hogy csak egy meg nem értett kultúra, akkor mi a helyzet velünk, akik itt ülünk egy animés kerekasztalnál, Magyarországon? Ugye erre az a válasz, hogy semmi, le vagyunk szarva, mert nem nekünk készülnek, hanem hazai piacra. Oké, ebben van valami, de ez valójában a kérdésnek a kikerülése, hiszen most itt vagyunk, megtörtént velünk a globalizáció, tehát hozzájutottunk az animékhez. Valamit kezdenünk kellene vele, netán értékelnünk, mert bennünk a felvilágosodás pedig azt diktálja, hogy ne fogadjunk el kritika nélkül mindent. Tételezzük fel, hogy igaza van a lánynak, amikor azt mondja, hogy azért tartja rossznak Krisz a japán színészeket, mert nem érti a japán filmművészetet. Akkor ezt akár meg is fordíthatnánk, hisz ugyanennyibe telne feltételezni, hogy eszerint a gondolat szerint, aki élvezni tudja az OMGDORAMÁT, az bizony mély ismerője a japánságnak. Megérti azt a mély tradíciókban gyökerező sajátos japán színjátszást, és ezért tudja élvezni és értékelni. Félek, hogy nem így van. Hanem pontosan azért kajálják, mert a nyugati szenny a japán szennyel ugyanúgy rezonál bennük (fent példaként hozott Power Rangers és Attack on Titan). Komolyan, mintha egy japán kerekasztalnál arról beszélnének, hogy a Barátok közt a magyar kultúra legjavából táplálkozik, és akinek nem tetszenek a látottak ebben a sorozatban, az valójában egy szegény szerencsétlen, aki nem tudja mélyen átérezni a magyarságot. Tudjuk, hogy ez nem így van, bármennyire is jól esne, ha a japcsik így védenének minket.
Végül pedig: mindettől függetlenül nem mondhatjuk el azt, hogy a japán színészek rosszak? Ami szerintem is egyébként buta kijelentés. Viszont hipotetikusan: valóban ki merjük tehát jelenteni, hogy minden egyes kultúra egyenlő lépcsőfokon áll? Nem lehet, hogy a nyugati filmgyártás magasabb fokon áll - a rengeteg hibája ellenére - például Bollywoodhoz vagy a japánhoz képest?