Oldal: 6 / 23

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.05.30. 23:35
Szerző: annarancs
Május: Big Fish & Begonia

Nem teljesen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de nem bántam meg, hogy ezt a filmet választottam a hónapra.
A látványvilág gyönyörű, az animáció fluid, olykor a Ghibli stúdió munkáira emlékeztet. A zenei aláfestés is szép, nagyban hozzájárul a hangulat megteremtéséhez, de nem felejthetetlen. A szinkronhangokról nehéz nyilatkoznom, hiszen a kínai nyelvet még nem szokta meg a fülem, de az idős Chun narrációja tetszett, egészen kellemesnek és kifejezőnek tűnt.
A történettel már van néhány problémám, bár ezek valószínűleg abból fakadnak, hogy nem ismerem a kínai mitológiát/folklórt. Az viszont enélkül is világos, hogy már megint a kommunikáció hiánya az egyik legnagyobb konfliktusforrás. Az nyilván nem várható el a főszereplőtől, hogy miután összekötötte az életét a delfinnel hallal, rögtön be is számoljon róla a szüleinek, de az anyja például leülhetett volna vele beszélgetni, miután megtalálta Kunt a szobában. Ha nem csak kidobja a halat, hanem esetleg el is beszélget a lányával, az egész közösség együtt kereshetett volna megoldást a problémára. A helyzet pontos ismeretének hiányában viszont egyfelől a közösség tagjai Chun életét is veszélybe sodorták, mikor a halra támadtak, ugyanakkor a főszereplők is felelőtlenül rászabadították az ég haragját a Másokra.
Nem teljesen világos, hogy tényleg szükséges-e valamilyen emberi világból származó dolog, hogy átléphessenek az oda vezető kapun. A felnőtté válási ceremónia alatt nem tűnt fel, hogy ilyesmit felhasználtak volna, akkor csak valami löttyöt ittak, ami által delfinné váltak a vízben. A patkányos boszorkány viszont nagy hangsúlyt fektetett az okarina megszerzésére (meg is lépett vele, nem hallottunk róla többet, elég elvarratlan ez a szál - esetleg valami ismert figura Kínában ez a boszi, azért nem látták értelmét tovább magyarázni a dolgokat?). A film végén megint nem kell ember alkotta tárgy az utazáshoz (bár itt már lehet az a magyarázat, hogy az apokalipszis összekötötte a világokat).
A gyerekkori barátot sajnálom. Nem elég, hogy Chun nem viszonozta a szerelmét (bár ezt nem lehet kierőszakolni, ha nincsenek romantikus érzelmek, akkor nincsenek, tisztességes elutasítást kapott), ha jól értelmeztem az utolsó jelenetet, még az emberi világban sem lehet vele szél és eső formájában, hiszen a Lelkek Őrzője feltámasztotta, hogy utódja legyen, átvegye majd a helyét a fiú. Jó hír viszont, hogy a "mennyben" (ahova a jó lelkek jutnak hal formájában) macskák vannak. :'D
A kötekedésem ellenére nem tartom rossznak a filmet, a technikai megvalósítása remek, csak a sztoriba tudok belekötni itt-ott, így egy 7/10-et megajánlok rá.

Szerk.: De jó, közben lettek áprilisi rókáink is. :D
iskariotes írta:...leölik a kicsit és bedobják a vízbe mondván nem elég nagy. De azért fél perce még minden rókára szükség van, mert jön a háború...
Ez számomra is furcsa volt, de nem akartam már mindenbe belekötni. >.<

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.05.31. 21:52
Szerző: Ricz
Május: Da Yu Hai Tang

Korábban már láttam, de vagy annyira felejthető, hogy már egy mozzanatára és a felütésére se emlékeztem, vagy eleve ilyen "érdekfeszítő" az egész mű.
Mint kínai animációs mű, érdekes volt a látványvilágát szemmel tartani. Ugyanis szép és folyamatos, kidolgozott. Ezek mellett az, hogy a Ghiblit idézi, igazából egy elismerés az eredeti stúdiónak, hiszen ezzel is jelzik, hogy kit tartanak követendőnek. (Ahogy a koreaiaknál is volt a Yobi the Five Tailed Fox esetében a gyanúper és a vádaskodás, hogy "túl ghiblis".) A többi korábbi mű vagy darabos volt és elnagyolt (pl. Kung Fu Cooking Girls, Maountain Shu, Full of Cats), vagy totál CGI (van egy több részes farkas-birka filmszériájuk, ami így készült), vagy régebbi és inkább a kínai festőművészetet idézi meg (Mu Di, Tang Lang Bu Chan, Yu Bang Xiang Zheng). Vagy egy kicsit különlegesre fogták a figurát, mint a Tao Hua Yuan Ji esetében, ami egy kicsit erősen a Nyócker!-t idézi megvalósításra. Mondjuk idejük volt, 2004-ben egy rövidfilmként összerakták már (via Wikipédia), azóta meg kalapoltak a pénzért, készítgették, és párszor ki is futottak a büdzséből.

Sztori. Ha kínai mitológia és folklór kerül szóba, akkor én is kukaként ülök, mert pár népszerűbb népmesét ismerek csak. Ami nekem innen kitűnik, az inkább az, hogy mintha két külön mesét raktak volna össze, és hoztak egyetlen tető alá. Legalábbis vélem ezt azon néhány klasszikus távol-keleti mese, fabula alapján, amit ismerek. És mondjuk nagyot nem tévedtem, mert a Wikit meglesve, a Zhuangzi alapján dolgoztak főleg, valamint 2 másik könyvből mertek további ihletést. A lyukakat és a furcsaságokat betudom inkább ennek, hogy egyáltalán nem a nyugati közönség volt a célpont.

Összességében én egy gyenge 7/10-et adok neki, mert 6-ot nincs szívem kiosztani neki. Főleg a klasszikus tanulságok megjelenítése miatt, mint a problémakezelés és forrásról, a természettel való egyensúly (amit vicces és ironikus módon a kommunista éra kezdete óta Kína a lehető legmagasabbról tojik lefelé), amibe beleszövik a misztikumot a szellemvilágokkal (ami meg lényegében önmagunkkal való dűlőre jutás azonossága is lehet).
A film számomra echte favorit jelenete, amikor leölik a kicsit és bedobják a vízbe mondván nem elég nagy. De azért fél perce még minden rókára szükség van, mert jön a háború és baromira fontos, hogy Guadalcanal dermesztő átlag plusz 26,5 Celsiusfokát kibirják a katonák. /Jó pontosan tudom, hogy nem csak ott volt háború./
Amennyire nekem sikerült elhelyezni az igények miatt, ez még valamikor 1938-1939 tája lehet, mivel Japánnak voltak törekvései a Szovjetunióval való viaskodásra, az orosz távol-kelet megszerzésére és bábállamosítására (erre azért volt szükség, mert Korea annexiója után szépen integrálták a területet, lett egy plusz közös határuk a szovjetekkel, és a korabeli japán védelmi politika úgy nézett ki, hogy az anyaterületeket egy bábállam választja el a potenciális ellenfelektől és szomszédoktól). Ennek egyik fele volt a halhin-goli csata, ami határvillongásból tört ki. Oda még indokolt is lenne a rókaprém. De mivel a határvillongások nagyját elbukták, letettek az orosz távol-kelet megtámadásáról, és délfelé nyitottak a későbbiekben.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.06.05. 08:41
Szerző: annarancs
Ákos beszámolója még nem érkezett meg, így júniusban ismét Ricz választ animét.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.06.05. 17:10
Szerző: Ricz
annarancs írta: 2018.06.05. 08:41 Ákos beszámolója még nem érkezett meg, így júniusban ismét Ricz választ animét.
Kár érte, kiváló ügynök volt.

Én most a Chirin no Suzut választom. Iskariotes már látta az idén, szóval jó esély lesz arra, hogy nem ping-pongozunk.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.06.05. 17:31
Szerző: Junchi
Ricz írta: 2018.06.05. 17:10 Én most a Chirin no Suzut választom. Iskariotes már látta az idén, szóval jó esély lesz arra, hogy nem ping-pongozunk.
Az biztos, ugyanis ezt pont kinéztem már pont ide, mint alapanyag, de akkor örülök, hogy idehoztad helyettem is. :D

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.06.21. 07:44
Szerző: Junchi
A hétvégén, meg jövő héten szinte biztos, hogy nem fogok tudni értekezni róla, szóval: Chirin no Suzu, avagy "A bárány, aki farkas akart lenni".

-SPOILERS INCOMING-
Meglehetősen tanulságos mese, egy Arashi no Yoru ni-i művelettel a középpontban. Igaz, ez utóbbi jóval későbbi (meg ott inkább a barátságon volt a hangsúly), de nehezen tudtam elvonatkoztatni tőle. Persze a vicces-aranyos barika, meg a színes környezet ellenére tudtam, ez azért mégsem teljesen az az eseti mese kategória, legalábbis nem ezzel kezdeném a gyerkőcök vetítőestjét, az egyszer bizonyos. Árulkodó jel például már a kezdő dal, de a farkas ábrázolása is kimondottan félelmet keltő.

Szóval adott egy nyáj, mamabárány, hiperaktív gyerkőcbárány (Chirin), meg a többi mellékbárány, az állatok egy része felbukkan a Bambiból (most azt hiszitek, hogy szórakozok, de nem... érdemes figyelni!), látszólag minden idilli, zöld a fű, virágzik minden, stuff. Viharos este, a pajtát megtámadja az említett farkas, majd kinyírja mamát, aki épp Chirint próbálja védeni. Két dolgot furcsálltam itt: 1) Miért nem volt legalább egy kevés vér? Kicsit illúzióromboló volt anyuka teteme a majdhogynem frissen mosott gyapjával. 2) Megöli a farkas barimamát, hogy aztán meg csak úgy otthagyja? Biztos csak brahiból öldösi őket, és nem a táplálékszerzés a célja...

Chirin bosszút esküszik, de főleg azzal van a legnagyobb problémája, hogy gyenge báránynak született, nem érti, miért kell a gyengének pusztulnia, és hogy miért úgy működik a világ, ahogy. Ezen változtatni próbál, ezért - gyásszal felvizezett Stockholm-szindrómája által vezérelve - elszegül a farkashoz, hogy az mutassa meg neki, milyen az ordasélet. Persze mama halálát azért szándékában áll megbosszulni, amit a farkas szemébe is mond, nem rejti véka alá. Némi bénázás után jön egy 3 éves time jump, Chirinből pedig egy edgelord vérszomjas ragadozó válik, gonosz tekintettel, jó nagy szarvakkal, ellenfelek nélkül. Ergo megszületett valami, ami már se nem bárány, se nem farkas. A grafika is megváltozik közben, minden sokkal szürkébb, komorabb és kihaltabb, ami nekem mondjuk tetszett, jól ábrázolta Chirin változását, és azt, ahogyan a farkas oltalma alatt látja a világot. (Mondjuk felmerült bennem folyamatosan a kérdés, hogy ettől függetlenül ugyanúgy növényekkel táplálkozik-e, vagy ő is ráállt a húsevésre? Előbbi kicsit mókásan jönne ki a változás fényében, utóbbi meg érdekesen.)

A végén Chirin és Woe (ő a farkas) újabb közös akciót tervez, ezúttal ugyanazt a pajtát kipécézve, ahová Chirin is tartozott. Innen már nem nehéz kitalálni, mi is lesz a dolog vége: Chirin végül meghátrál egy, a sajátjára nagyon is emlékeztető helyzet láttán, és inkább hátat fordít ennek az életmódnak, majd kinyírja Woe-t (aki büszke, hogy saját "fia" okozta végül a vesztét). A végére aztán Chirin teljesen egyedül marad, mindkét "családja" a múlté, így most már metaforikus értelemben sem farkas vagy bárány többé. Méltó lezárása ez egy meglepően jó animének.

Yepp, kellemes meglepetés volt ez a mindössze 45 perces kaland, bár a célkorosztályt nehezen tudtam belőni. Egyrészt látszik, hogy inkább a gyerekek számára készült, viszont a mögöttes tartalom és téma miatt kell hozzá valamennyi szellemi érettség. Ugyanakkor a felnőttek számára meg kissé stilizált, részleteiben hiányos, darabos.

Whatever, nekem ez overall egy 7(alá)/10-et megért most, még ha a gyerek Chirintől rémálmaim is lesznek. (Most komolyan: nem úgy nézett ki, mintha egy embergyerkőc kiskutya pizsamában ugrándozna? Nagy jó indulattal lehet csak ráfogni, hogy bárány.)

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.06.21. 10:22
Szerző: Ricz
Mivel én is nagy kanállal fogom enni a mocskot a következő pár hétben (szezonzárás és -kezdés, programozgatás meg egy csomó mellékes... olyan "it's raining men, hallelujah!" érzés a seggem közepén, hogy csak na), ezért lejegyzem én is röviden, mert a lényeget Junchi már megtette. Szóval én inkább ez olyan adalékanyagnak szánom most.

Alapvetően annak idején (1-1,5-2 éve) láttam utoljára, meg pár napja előkotortam a pillanatképeimet válogatásra miatta. Akkor azért választottam ki fordításra, mert egyfelől retro anyag, másfelől meg igen, ez a furcsa utóíz, hogy nem is túl gyerek a cucc, de nem is annyira felnőtt. Bár való igaz, voltak már durvább mesék is gyerekkoromban, valahol minden echte gyerekmesének elég durva és horrorisztikus háttérsztorija, kicsengése vagy eredetije van (ugye a népmesék, Grimm-mesék, az angol nursery rhyme-ok, Andersen, de az 1989-es Disney-féle A kis hableánytól a 2000-es Tarzanig az összes moziba került Disney-mese bír egy igen komor felhanggal, nem beszélve Saint-Exupéry "A kis hercegéről" vagy Felix Salten "Bambi"-járól és a "Bambi gyermekei"-ről), amit az ember/gyerek csak később ért meg, ahogy szépen felnő... Jut eszembe: Watership Down valaki? Nem? Ajánlom. Az is gyerekeknek való besorolással bír, aztán meg húazannya...

Szóval a történeti hézagokat ezzel el is könyveltem ennek az amúgy ősrégi motívumnak, ami nem egyedi jelenség. Hiszen a felnőttebb témák úgyis a történet fényében nyernek majd értelmet. Persze, az ilyen hézagok, mint hogy mit evett az amúgy totál kopár hegyen, vagy az önmagában is egy komoly testedzésnek számító módon hegyről le majd hegyre vissza fel legelészett nem igazán lényegesek. A már említett Saint-Exupéry mesében se tudjuk meg, hogyan utazott a kis herceg bolygóról bolygóra például, mert nem volt fontos. Ezt mondjuk azért érdemes kiemelni, mert ahogy a két hónappal ezelőtti Chironup no Kitsune, úgy ez is egy gyermekkönyv adaptációja, Yanase Takashi tollából (1919-2013; a legsikeresebb műve amúgy a máig futó Anpanman, ami vagy 30 gyerekkönyvből áll).

Magát a gyerekcuccot nem olvastam (csak a Wikin néztem utána), és amennyire emlékszem a filmre, elég hűen adaptálták is a 45 percben, sőt komorítottak rajta. (A Wikit olvasva a különbségekről feltűnt, hogy a könyv sztorijánál annyit ír csak, hogy "Chirin elintézi a pásztorkutyát", míg a filmnél külön jelzővel illeti a harcot, ami azért nem épp pár pillanatig tart.) Sokkal grafikusabb, kifejezőbb lett az alapanyagtól, és látványos amúgy, hogy a már említett Salten-duológiához hasonlóan ez is leszámol a nézőben élő kényszerképzettel, hogy a természet csak szép és csodás lehet (akkor is, ha kopulációról van szó).

Szóval részemről egy erős 7, de legfeljebb is egy gyenge 8 pont. Amúgy meg a gyerek Chirin engem eléggé a moncsicsire és a műanyag pufók arcú gnómokra emlékeztetett a gyerekkoromból, amitől meg nekem voltak rémálmaim gyerekként. "Az utolsó egyszarvú" Vörös Bikája és Kelainó, a hárpia is megrémített (noha ez meg ez lenyűgözött 4-6 évesen), de az ilyen pufók, pirospozsgás és mosolygós pofázmányoktól szabályosan rettegtem. Öröm volt ismét egy "kellemetlen rémséget" kihívásnak állítanom. Máskor is.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.04. 01:21
Szerző: annarancs
Kissé megkésve, de végre megnéztem én is a júniusi vérengző bárányt. Világos, hogy ez egy tanmese, át is jött a tanulsága, de a Junchi által kiemelt dolgok miatt én egyszerűen végignevettem az egészet (pedig direkt nem olvastam el előre a hozzászólásaitokat). xD Emiatt nem tudom eldönteni, hogy inkább guilty pleasure-ként tetszett-e a film, vagy a mögöttes tartalom miatt. Chirin bosszúhadjáratáról egyébként nekem a Dogs: Bullets & Carnage ugrott be (bár az OVA-val ellentétben itt a filmben legalább tényleg a mentor volt a gyilkos). Még alszok egyet a pontozás előtt, 6 és 7 között vacillálok. Júliusra mit néztetek ki?

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.04. 08:21
Szerző: Junchi
annarancs írta: 2018.07.04. 01:21 Júliusra mit néztetek ki?
Nem to'om, majd Ricz jelöl valamelyikőnket, de nekem épp van egy film még talonban, ami ráadásul egész friss hús.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.04. 12:25
Szerző: Ricz
Junchi írta: 2018.07.04. 08:21 Nem to'om, majd Ricz jelöl valamelyikőnket, de nekem épp van egy film még talonban, ami ráadásul egész friss hús.
Igazából vártam kicsit, hátha Iski is beleáll, ha már az idén látta, illetve mert sejtettem, hogy Annarancs nemes-kisasszonyhoz illően váratja meg az urakat ( :dirr: ), de mivel egyébként is az elmúlt pár hónapban egymás közt ping-pongoztunk, megírtad is, hogy van még egy delikvensed nevezni, így ezt a hónapot rád hagyom, Junchi.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.04. 13:42
Szerző: Junchi
^Nojsz, tenksz.

Akkor júlira: Uchiage Hanabi, Shita kara Miru ka? Yoko kara Miru ka?

Nem tudom, hogy mit várjak, AniDB-n is 3,9-es átlaga van, de tavaly valahogy végig ott mozgott a szcénában, a japánok nagyon várták, úgyhogy hátha, max jól szétcincáljuk, ha nem úgy teljesít. >:3

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.05. 19:47
Szerző: iskariotes
Június: Chirin no Suzu

A Chirin-hez nem tudok mit hozzá tenni. Én a magam részéről a filmet az anime mint műfaj változásának az egyik jeleként értelmezem. Az 1960-as években kezdett el egyre jobban külön válni a Disney hatás és a japán rajzfilmek, történet mesélésben és grafikában is. A 1970-es években ez a elválás egyre látványosabb lett és az évtized végére próbálgattak a műfaj határát feszegetni. Ezt a legjobban pont ’78 mutatta meg leginkább. Nem csak a Chirin miatt, hanem ebben az évben volt az első atomtámadást bemutató animének is az éve. Egy évvel később a Tatsu no Ko Tarou, ami bár sokkal gyerekesebb volt, mégis volt benne nem egy kemény jelenet.

Pár hónapja volt arról szó, hogy vannak olyan animék amik magukat valahová a seinen és a shounen közé próbálja magát belőni, vagy legalábbis a rajongói ezt akarják elhitetni. A Chirin is ilyen: a shounen és a kodomo közt akar lavírozni.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.05. 23:26
Szerző: annarancs
Ricz írta:nemes-kisasszonyhoz illően váratja meg az urakat
Elnézést. xD Köszönöm, hogy megvártatok, és hogy ebben a hónapban ne forduljon elő ilyen helyzet, jöjjön a július: Uchiage Hanabi, Shita kara Miru ka? Yoko kara Miru ka?

Ha jól értelmeztem a helyzetet, adott a főszereplő lány (Nazuna), aki nincs kibékülve a ténnyel, hogy anyja harmadik házassága miatt a nyári szünetben el kell költöznie, mert titokban szerelmes(?) a főszereplő srácba (Norimichi), illetve nem jön ki jól az új apajelölttel (és a saját anyjával) sem. Norimichi legjobb barátjának (Yuusuke) már jó ideje tetszik Nazuna, de túl gyáva ahhoz, hogy bevallja neki az érzelmeit, ehelyett csak a főhősnek számol be félkomolyan a dologról. Norimichi csak mostanában figyelt fel a lányra, de a Senjogahara purple hajszín és a shaftos fejfordítás rögtön elvarázsolja(?). A csaj el akar szökni otthonról, de egyedül nem mer, inkább anyja példáját követve kakeochit követne el lehetőség szerint a szerelmével, B tervként viszont Yuusuke is megfelelne neki(?). Fontos szerepet kap egy golyó is, ami talán egy tűzijáték alkatrésze, és képes a kívánságokat valóra váltani. A segítségével Norimichi egyre több akadályt hárít el a lányszöktetés útjából, de közben egyre messzebb is kerülnek a valóságtól(?), ezt a tűzijáték változásán követhetjük nyomon. Végül a részeg Hasegawa felrobbantja a golyót, a szilánkjai által pedig mindenki szembesül a saját vágyaival. Másnap a két főszereplő hiányzik az iskolából (addig golyóztak, míg végül sikerült meglépniük, elérték a Steins Gate idővonalat? >.<).
Nem véletlenül tettem annyi kérdőjelet, rengeteg kérdés maradt bennem a mű befejezése után, a triviálisoktól kezdve (A film elején az iskolába tartva miért csak a két főszereplő vitt magával táskát? Miért tűrte a tanárnő szexuális zaklatást? Hogyan tudták a barátok futva tartani a tempót a vonattal?) egészen a történet szempontjából lényegesebbekig (Honnan származik a golyó, vannak-e korlátai? A lány nevelőapja vajon a vér szerinti apa kívánsága miatt szívódott fel nyomtalanul?). Nazuna családi problémája nem kapott értékelhető lezárást. A szerelmi háromszög(?) sem teljesen tiszta, ráadásul meg sem próbálták feloldani. A csipetnyi természetfelettivel átszőtt kusza kapcsolatok a Glasslipet idézték. /sigh
A rajzolás leginkább rendben volt, az animációnak akadtak erősebb pillanatai, a CGI viszont nagyon elütött a környezetétől. Szinkronhangok: a két főszereplő hangját [live-action] színészek kölcsönözték, ami bizony meg is hallatszott a tapasztalt szinkronszínészek játéka mellett. A betétdal és a végefőcímdal egészen kellemes.
5/10

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.23. 21:39
Szerző: pintergreg
Megnéztem én is (de minek...). Értelmetlen, giccses, vacak.

Lehetett volna a helyzetből egy -talán semmi újat nem adó- de korrekt romi filmet csinálni, ahol a végén ugyan a lány elköltözik, de előtte még együtt megnézik a tűzijátékot és elcsattan egy csók ha nagyon nyálba akarják borítani. Egy ilyenre képes vagyok 7-8 pontot is adni ha legalább arra a 1,5 órára beszippant.

De ez a teljesen magyarázat nélküli üveggolyó mágia és a rengeteg más magyarázat nélküli dolog, a teljesen kirívó, ráadásul értelmetlen CGI (pl. üres lépcső forgása) valamint, hogy a végére még csak az sem derült ki egyértelműen, hogy a csaj végül is szerelmes-e belé (ez a „hold me like a friend, kiss mi like a friend” betétdal is érdekes) csak 4 pontra volt elég nálam.

szerk: és még az egyetlen valamire való fanservice jelenetet is elhomályosították...

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.29. 08:15
Szerző: Junchi
Uchiage Hanabi no deus ex machina orb can magically get you laid

Avagy hogyan pocsékoljunk el 90 percet az életünkből... Ebben az animében tulajdonképpen semmi nem működött, egyedül talán a vége volt érdekes, már csak azért is, mert kétféle elméletem is van ide:
SPOILER
- Az első, hogy mikor Yuusuke lelöki őket, akkor meghalnak, az üveggolyó viszont teljesíti az utolsó kívánságukat, még utoljára együtt lehetnek, a fragmentekből meg láthatják, merre mehetett volna a kapcsolatuk.
- A másik, hogy a golyesz pont időben aktiválódott, a végén meg szépen leléptek kettesben, ahogy azt eredetileg is tervezték.
Egyébiránt egy iszonyatosan nyögvenyelős, idomtalan, száraz és üres film, szal hogyan akar valami character-driven lenni, ha a szereplői laposabbak, mint az a pálcikaember, amit mindjárt lerajzolok paintben? A másik, hogy nem azt akarta volna mind a cím, mind az anime koncepciója szolgáltatni, hogy nem mindegy, honnan és milyen perspektívából nézzük a dolgokat, jelen esetben Nazuna helyzetét? (Ugye a címben a tűzijátékra utal, de szerintem mindenkinek hamar leesett, hogy miről van mögötte szó.) Ennek ellenére például az anyja nézőpontját totál nem ismerjük meg az egész film alatt, egyszerűbb egy "gonosz", a szegény tinédzserlányát meg nem értő felnőttnek ábrázolni, ugyebár. Yuusuke is mi volt már? Nekem simán egy pszichopata állatnak csapódott le, aki a sínen futva is utoléri a vonaton utazó barátját, majd jól le is löki őt + a csajt is. Nazunának meg ezek szerint tényleg jó lett volna ő is...

Mindezeken felül az anime grafikája szerintem csapnivaló (nem csak a röhejes CG miatt), ahogy a hangokkal sem erőltették nagyon meg magukat, Norimichi seiyuuja például semmi mást nem csinált, mint fahangon beolvasta a papírról a szövegét... :roll: A zenék legalább elmentek.

3/10. Nem volt valami sok elvárásom, de még azt a keveset sem tudta teljesíteni.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.30. 01:46
Szerző: Ricz
Na, csak befejeztem ezt a lónyálat is. Mindent elmondtatok, én már csak egy kávét kérek.
De bővebben is: kezdem azt érezni, hogy a japánok animében nem hogy horrort nem képesek összerakni anélkül, hogy ne kapna el a vihogógörcs, de romantikusat se anélkül, hogy ne temetném valamelyik aspektusa miatt tenyerembe, vagy az asztalom lapjába az arcomat. Szeretne kicsit többről is szólni, mint az összes romantikus vacak. Hogy pár példát mondjak, Shinkai megfojtotta Kimi no Na wa-t a nünükéjével és a kaotikus baromságaival, holott ott motoszkáltatta a japán fiatalokat érintő kérdéseket annyira, hogy sikerült a jelenlétüket lábjegyzetté redukálni. Koe no Katachi ugyanez a fogyatékossággal élőket érő atrocitásokkal egy amúgy hiteltelen környezetben és helyzetben. Aztán ott a romantikusnak mondott cuccok, amiben nagyítóval kell keresni a romantikát, mint a Chu2, a Dungeon a csöcsös lolival, Air és a többi. Annyira szánalmas, hogy már konkrétan visszasírom a 2006-os "Ház a tónál", illetve a 2013-as "A nő" filmeket, mert kábé ezek voltak azok, amelyekből sem a nyál nem ömlött úgy, mint a Niagara-, Viktória- vagy az Angel-vízesés együttvéve, de nem is kellett keresni a temérdek egyéb szál közt. Tudta mit akar, hozta is az elvárásaimat, nem volt giccses. Pont. És ez még csak az elvi szintje az egésznek, aztán jönnek a történet egyéb baromságai, mint amiket Annarancs is feltett kérdésként, vagy ahogy summázta Greg is.

De a kivitelezés. Oké, a rajz szép, de az a CGI... Nem egy Kis Vuk szintű látványholokauszt, de azért szabályosan kiváltja belőled azt a szemdörzsölést, hogy "jól látom, hogy ez ilyen ótvar, vagy már megint koszos a szemüvegem?". A hangok meh, egy hangalámondásos pornóban több a beleélés. A zenék... voltak olyanok? Már azon az egy-két jól kivihető dalon kívül? Sose hallom ki rendesen az OST-okat, aláfestéseket. Jóindulatú 4 per 10, és most kimosom a szemeimet valamivel, ami nagyon 80-as évek...

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.30. 22:14
Szerző: iskariotes
Július: Uchiage Hanabi, Shita kara Miru ka? Yoko kara Miru ka?

A filmből nem lesz klasszikus, de azért nem is annyira rossz. A film alapvetően egy nosztalgia faktorral dolgozik. Egyrészt nem tudjuk meg, hogy mikor is játszódik a film. Nem látunk egyetlen egy mobilt sem. Yusuke és Norimichi egy retro játékot játszanak – igaz „lapos” tévén.
A seinen korosztálynak - akiknek készítették a filmet - teletették olyan eseménnyel, amit csak elég távolból lehet érezni és szeretni. Mellmérteteket találgatni? One Piece mangáért versenyt úszni? Deszkázni a suliig? Vagy azon agyalni, hogy milyen szögből milyenek is látszik egy tűzijáték? Ezek pontosan olyan témák, amiket 7-8 maximum 9.-es fiúkat tudnak érdekelni.

A szerelmi megközelítés is ilyen. Gimis évek alatt nagyon sokan átélik azt, amit Yusuke is megélt. Szerelmes (vagy csak annak hiszi magát) az osztály idoljába. Szerelmet szeretne vallani neki, de mivel még soha nem tette fogalma sincs arról, hogyan is fogjon hozzá. Másrészt – mint megtudjuk – nála sem tiszta a kép. Úgy szerelmet vallani valakinek, hogy tudja pár hét múlva már más suliba fog járni, szerintem nem könnyű. És neki sem volt az. Természetesen szégyentelenül mocskossul viselkedett, de végig az lenni a fejbe, hogy az osztály legjobb csajának szerelmet vallani plusz nemsokára már nem is fogjuk egymást látni. Hát nem tudom, ezt a szitut hányan vállalnák be.

Nazuna sem könnyű eset. Két apát túl élni biztos nem lehet könnyű, ráadásként most jön a harmadik apuci is. Azt persze nem tudjuk, hogy az anyunak voltak e mások is az életében vagy sem. Ehhez társul, az iskola és város váltás is. Sok film alapvetően erre a problémára fókuszál csak, nemhogy egy ilyen apa szállal is megbolondítsák azt. Nazuna láthatólag sem tud mit kezdeni az új férfival a házban. Az ajándékát (fagyit) elfogadja és meg is eszi, de nem akar velük lenni. Pasit találomra választ. Aki nyer azé lesz. Számára nincs tétje, hogy ki lesz a befutó neki a győztes kell. Ki is mondja azt teszi, amit otthon tanult el az anyjától: ha baj van szökj/menekülj el, az érzelmi biztonságodról majd egy pasi fog gondoskodni, cserébe csak szexelned kell. Amikor Yusuket választja eszébe se jut, hogy a városka doktorának a fiával kezd ki. Bizonyára még a vasútállomásig sem jutottak volna el. De ha már vasútállomás! Nazuna nagy szökése nem egy tudatosan megtervezett project volt sokkal inkább a helyzetére akarta felhívni a figyelmet, ami végül is sikerült is. One more thing. Nazuna bőröndjének a tartalma érdekes. Pár ruha, egy cipő, bőrápolókrém család és egy plüssjáték kabala. Egy olyan lány teszi el ezt plüsst, akinek feltett szándéka eltölteni egy éjszakát egy fiúval.

Norimichi az egyetlen szereplő, aki tényleg szerelmes. Az, hogy számára nem közömbös Nazuna már a film elején lehet látni, de nem csak mi látjuk meg ezt, hanem Yusuke is. Rá is kérdez barátjánál, hogy tetszik e neki a lány, miközben már jó ideje azzal fárasztja a fiút, hogy mikor fog szerelmet vallani. Mit mondhat erre a srác? Azt, hogy nem. Megint csak érdekes, hogy a medencénél egymásra hagyja a két szereplőt, mert neki mosdóba kell mennie. Számomra érdekes, hogy ezt meglépte. Visszatérve Norimichihez, ő eleinte ellen akart állni az érzelmeinek, de mind többszőr élte át a napot és mindig eggyel tovább léptek az események annál inkább felbátorodott és fel merte vállalni az érzéseit.

Vége:
SPOILER
Meglátásom szerint vagy mind ketten, de Norimichi bizonyára meghalt. Mire alapozom ezt? A vonatjuk egyszer csak a tenger felé fordult, ami a fiú képzelt birodalmába vezetett. Én azt a éles kanyart annak a jelképének, tartom, hogy az életük kisiklott végérvényesen. Plusz a film elején az időjárás jelentésben ki mondják: éjszaka közepéig nem várható változás.
annarancs írta: 2018.07.05. 23:26 (A film elején az iskolába tartva miért csak a két főszereplő vitt magával táskát?

A, Elcseszték a készítők.
B, Az nap csak délig voltak órák (ez azt hiszem csak az 1993-as tévé liveaction filmben van benne), szóval gondolom lazára vették a figurát.

annarancs írta: 2018.07.05. 23:26 Miért tűrte a tanárnő szexuális zaklatást?

Hetediktől kilencedikig volt egy osztályfőnököm, aki a húszas éveinek a végén járt. Magas volt, vörös hajú, hihetetlenül telt ajkak, hatalmas kerek mellek és formás feneke volt. Nem minden nap, de azért hetente egyszer biztosan felvett olyan ruhát, ami még éppen, hogy nem volt ribis. Természetesen sorra kapta füttyögéseket és beszólásokat, ami durva volt, hogy szemmel láthatóan élvezte a helyzetet. De az egyik ofő órán igen részeltessen azt is elmesélte, hogy milyen volt az első légyottja. Persze itt nem erről van szó, csak gondoltam megjegyzem.

annarancs írta: 2018.07.05. 23:26 Hogyan tudták a barátok futva tartani a tempót a vonattal?)
Így?

Verdikt: 6/10

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.31. 06:40
Szerző: Junchi
Tudtam, hogy valamit elfelejtek megemlíteni a saját hozzászólásomban, pedig valóban: a tanárnő túlszexualizálása tulajdonképpen mi is akart lenni? És miért hagyta vagy egyáltalán miért így reagálta le? És miért erre futott ki az egész "karaktere", hogy nagyok a mellei, ezért állandóan tiltott zónába lépnek a srácok az élcelődéssel? Így kell 2018-ban (mellék)szereplőt írni, hölgyek, urak! Sokan tanulhatnának ettől a remek anime filmtől.

Btw nem tudom, akad e még jelentkező rá, de azért közben bátorkodnám bekészíteni a terepet augusztusra, úgyhogy pintergreg dobhat a kockával.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.07.31. 08:16
Szerző: pintergreg
Junchi írta: 2018.07.31. 06:40 Btw nem tudom, akad e még jelentkező rá, de azért közben bátorkodnám bekészíteni a terepet augusztusra, úgyhogy pintergreg dobhat a kockával.
Hmm, ebben az esetben, legyen ez: Hirune Hime: Shiranai Watashi no Monogatari

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.08.28. 18:38
Szerző: pintergreg
Sikerült olyan címet kidobnom, amely senkit nem érdekel? Esetleg már mindenki látott? Szóval mondhattátok volna, hogy kakas lett... :P

Mindenesetre én tegnap meglestem és akkor már írok is róla. Valamikor május környékén láttam meg egy ismerős listáján, majd fel is tettem az enyémre, ahol ez volt az egyetlen olyan önálló cím, amelyről biztosan tudtam, hogy (legalább angol felirattal) elérhető és valószínűsíthetőnek tartottam, hogy kevesen láttak.

Úgy álltam neki, hogy nem várok tőle sokat (7.09-en áll MAL-on, ez sem segített rá), viszont elég kellemeset csalódtam benne.
A történet párhuzamosan fut a 2020-as tokiói nyári játékok előtt egy minimálisan alternatív világban, valamint egy képzelt tündérmesében. Utóbbi az előbbi színesebb, mágikusabb változata, minden analóg módon zajlik a két világban, a különbség annyi, hogy az előbbi nem túl izgalmas, mondhatni unalmas vagy szürke eseményeit, színesebb, varázslatosabb formában közvetíti.
A történet önmagában ugyanis nem fogja megváltani a világot, még ha a tündérmese ábrázolásban a tét nem is sokkal kevesebb mint a világ megmentése.
A főszereplő lány kora nem teljesen egyértelmű, elvileg az egyetemi felvételi közelében jár, az utolsó nyári szünete következik, rajzolását tekintve mégis letagadhatna 3, adott esetben 5 évet, amire a viselkedése is rásegít némiképpen. Van még a történetben egy alapvetően törődő, lányát egyedül nevelő apa, akivel viszont csak szöveges üzenetekkel beszélnek (utalás a japán családokon belüli híresen kevés beszélgetésre?), egy már egyetemista, pár megjegyzés alapján esetleg informatikusnak készülő gyerekkori barát (fiú), egy fő gonosz, aki olyan eltéveszthetetlenül fekete karakter, hogy a szén világít mellette, és a motivációja kimerül a hatalomvágyban. Utóbbinak akad pár csicskása, az apának meg pár régi haverja, hogy mindkét oldal támogatva legyen nem különösebben fontos, vagy részletekbe menően bemutatott mellékszereplőkkel. Ja és van egy király is a (képzelt) világban.

A két világ kapcsolata nagyjából a felénél derül ki egyértelműen és véglegesen, de már hamarább is elég erős jelzéseket kapunk, bár nem minden, a képzelt világban bemutatott eseménynek ismertetik konkrétan a valóságbeli megfelelőjét, de erre nincs is annyira igény. Végső soron egyfajta családegyesítéses történetecskét kapunk, elég szép és minimálisan egyedi köntösbe bújtatva.

A grafika szerintem eléggé ott van, szerencsére sehol fordul giccsbe, és az aláfestő zenék is a helyükön vannak, bár maradandót nem alkottak. A technológia(i fejlődés) eléggé kitüntetett szerepet tölt be az animében, ráadásul olyan nő(ke)t is bemutat akik kiemelkedőt alkottak műszaki területen, esetleg társadalmi üzenet is lehet emögött, vagy csak én látom/magyarázom bele.
Gyakorlatilag mind a 111 percén keresztül képest volt fenntartani az érdeklődésemet és egy kellemes estét szeretnie, így nyugodtan adok neki 8 pontot.
SPOILER
Nem nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a Shijima autógyár esetleg a Honda lenne, egyrészt motorokat is gyárt másrészt a szárnyas logó... Az ENEOS benzinkút hosszan és jól kivehetően van jelen, de talán a Honda nem szerette volna ha a rosszul működő önvezető autókkal azonosítják őket. Az önvezető autók ilyen kiemelt szerepeltetése is úgy nekem, talán szintén valamiféle üzenetet hordoz, vagy csak ezt sikerült a mágiából kihozni és ne akarjak mindenbe mindent belelátni. :D

Fő gonosz: Kép

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.08.28. 21:28
Szerző: annarancs
Oops, megnéztem a filmet még bő egy héttel ezelőtt, de elfelejtettem róla írni, elnézést. :oops:

Augusztus: Hirune Hime: Shiranai Watashi no Monogatari

A történet valóban elég egyszerű, de érdekessé teszi a folyamatos váltogatás a valóság és az álomvilág között. Az egyetlen komolyabb fordulat (Ancien kiléte) egy idő után sejthetővé válik, a főgonoszt pedig tényleg faék egyszerűségűre írták (a kedvencem tőle, amikor lelepleződik, erre nagyképűen kijelenti, hogy ideje lenne átadni neki a királyság/vállalat irányítását... micsoda vesztes duma xD), de igazából a többi szereplő sem sokkal komplexebb.
A főszereplő lány szerintem csak 1-2 évvel tűnik fiatalabbnak a koránál, a gyerekkori barátjáról viszont a külseje alapján nagyon nehéz elhinni, hogy már egyetemre jár. A karakterek rajzolása letisztult, a színek és az árnyékok kezelése szempontjából picit a Devilman: Crybabyre emlékeztet. A hátterek és a gépek részletgazdagok. Az aláfestő zenék közül egy sem lett számomra emlékezetes, az ED dal viszont kellemes, főleg az alatta futó képsorokkal együtt. :3
Az egyszerű sztori és karakterek, valamint a varázslatos álomvilág miatt leginkább egy modern, pozitív társadalmi üzenetet hordozó [gyerek]meseként marad meg a film. 7/10

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.09.01. 16:33
Szerző: Akosss
Hirune Hime

Megnéztem én is valamelyik nap, de nekem nem jött be. Egyszer meg lehetett nézni, aranyos volt, de szerintem hamar el fogom felejteni, miről is szólt. Valóban érdekes lett volna ez az álomvilág-valóság koncepció, de egy erősebb történetet tudnék emögé elképzelni, nem ezt a kis egyszerűt. Ami egyébként az első fél/1 órában sokkal érdekesebbnek tűnt, mert olyan halálkomolyan vették a tablet megszerzését, mintha valami államtitok lett volna rajta. xD Aztán fény derült mindenre, én meg csak pislogtam, hogy ennyi?! Plusz szerintem kicsit túl is nyújtották a filmet, másfél órába pont belefért volna mindez, én egy 20 percet lenyisszantottam volna belőle, a vége felé már unatkoztam és vártam, hogy véget érjen. A gyors váltásokat az álomvilág és a valóság között egyébként élveztem, egyik kedvencem az volt, mikor az
SPOILER
öltönyös nagypapával beszélget a csajszi a téren az egyik pillanatban, a következőben meg már ilyen hadvezér ruha van rajta. XD
Az ED és az alatta lévő képsorok egyébként nekem is nagyon tetszettek, talán pont az volt a legjobb az egészben.
Így utólag bele gondolva lehet, hogy kicsit túl komolyan vettem a filmet, pedig elvárásaim nem voltak tőle, de nekem ez egy 5/10-nél nem ért többet.

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.09.06. 23:11
Szerző: annarancs
Mit nézünk szeptemberben?

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.09.07. 12:07
Szerző: pintergreg
Elnézést, nem voltam képben a szabályokkal, miszerint nekem kellene választani választót.
annarancs írta: 2018.09.06. 23:11 Mit nézünk szeptemberben?
Szóval ezt most te mondd majd meg! :wink:

Re: Animés havi kihívások

Elküldve: 2018.09.07. 13:10
Szerző: annarancs
Köszönöm a lehetőséget, még ötletem is lenne, de ha Ákosnak van hozzá kedve, új résztvevőként válasszon inkább ő. :)