Na, én is eljutottam addig, hogy értekezzek róla. Ahhoz képest, hogy a 90-es évek elején készült a cucc tiszta 80-as évek, de minden szinten. És ha 80-as évek, akkor rendőrös filmek, buddy movie-k (Robotzsaru, A philadelphiai zsaru, Tango és Cash, A beverly hills-i zsaru, Rendőrakadémia, A vörös zsaru, 48 óra stb.), lightos optimista jövőkép, hogy 2016-ban már légdeszkán fogunk siklani a hair metal koncertekre, amit majd a korai éveit tartó
Guns 'n' Roses mellett, a még mindig aktív
Twisted Sister és még mindig végső visszaszámlálást tartó cserokikról éneklő
Europe alapoz meg egy kiadós
Van Halen,
Smokie,
Alice Cooper és
Def Leppard nyújtotta révülethez, miközben valójában 2019-re a rothadó koponyáinkon több mázsás vagy épp tonnás terminátorok taposnak a nukleáris télben, vagy esetleg
Snake igyekszik megmenteni az amerikai elnököt az úszó börtönszigetté vált Manhattanből, és jobban puffognak a menőnek szánt, de cheesy egysorosok a svájci néger és Stallone szájából, hogy aztán
nevetség tárgyává váljanak, mert a gaz kommunistákkal még mindig gáz van, ahogy az szokott volt lenni... *
sikító Nostalgia Critic-ként* a kib@szott nyolcvanas évek!
Na de, sztori: nem egy etvász, hiszen a melegvizet se találja fel ezekkel a témákkal a 90-es évek legelejére, amikor még nagyban tart (pár évig legalábbis) ez a sötéten ábrázolt jelen-kissé disztopikus jövőképbe ágyazott rendőrtéma. Mert az alapja a klasszikus buddy movie-klisé, hogy az egyik jóravaló, de kissé különc rendőr társat kap. Ennek a társnak valahol a történet során meg kell halnia is, ha már komorkodunk. De persze Japán, ne felejtsük el, akik szerint Hello Kitty cicamicája nem is macska, hanem lány, ami technikailag igaz valahol, de azért egy merő Wágner Tamás Ferenc-díjas meglátás. Szóval, Angelből lesz a japán Robotzsaru, és onnantól osztja tovább az igazságot ebben a faramuci helyzetben, ahol a kommunisták mellett a terroristák a fő hunyók, már amíg az összeesküvéses vonal is be nem kerül az eszperekkel. Röviden? A sztori lényegében a 80-as évek legtöbb nagyobb volumenű akciófilmje wasabival megrágva és kiköpve. Se több, se kevesebb.
(A háttértörténetbe nem megyek bele, mert a mangához képest jóval több részletet árulnak el, ott ugyanis szó nincs kommunistákról, belföldi terrorizmusról a részükről, puccskísérletről... Egyszerűen megnő a jó gazdaságnak köszönhetően a bűnözési ráta, vagyis még az sem igaz, mint a Robotzsaruban, hogy az egyre szarabb állapotok miatt uralkodna el a káosz. Ja, nem említettem, elolvastam a mangát is a maga 5 fejezetével. De annyit elmondok, hogy a "licenced to kill" zsaruosztagot se a Robotzsaru találta fel, hanem a Dredd bíró képregények, amikből szintén jócskán kölcsönöz a mű brutalitás terén. Amúgy meg a hatás tagadhatatlan: RoboCop -> Angel Cop.)
A dizájnban nagyon ott vannak a 80-as évek, és azért azzal vitatkoznék, hogy ergya lenne. Inkább átlagos: az egyes szereplők arcai ugyanúgy jól megkülönböztethetőek, részletgazdagabb a képi világ is (különösen a gore-abb jelenetek). A csaj meg a tipikus korabeli glam irányzatot követi a nagy hajával (pl. meg lehet nézni DISTANCE mangáit, aki még a hentaijaiba is nagy hajú csajszikat rajzolt),a badass-ségét inkább az arcvonásai tükrözik, hogy nem az a habos-babos kedves leányzó, mint a Kimagure Orange Road vagy a Maison Ikkoku főszereplőnője, hogy jobb példát ne említsek (de idevehető Kagome is az Inuyashából, aki már a 90-es évek második felétől képviseltette ezt, afféle utolsó hírmondóként a manga lapjain). A beszólások meg a tipikus 80-as évekbeli akcióhősök dumakönyvéből származnak, a már említett, menőnek szánt, de cheesy szövegelések. És hogy azért Angel védelmére legyek: azoknak sem volt sokkal több jelleme, csak egy jó motivációja, hogy miért viszket az ujja a ravaszon (na jó, kivétel talán Rambo, az első filmben, de utána ő is sablonná és papírmasévá vált). Ahogy a gonosznak is, az a mai napig érezhetően azért gonosz, mert ő a gonosz. Nem kell oda semmi indíték neki, csak ha van motivációja, akkor vagyunk hajlamosak azt hinni, hogy egyben leheletnyi karaktert is szalajtottak neki.
Az animáció sem rosszabb, bár igaz, helyenként a 3 évvel korábban készült Black Magic M-66 is köröket ver rá, hiszen ott a robotokkal való harc a főúton elég folyékonyan meg lett csinálva, míg ide még annyi sem jutott. De azért nem igazán van miért szégyenkeznie.
Zene: hát, az ambience ha beolvad, még mindig nem tűnik fel különösebben, de az ending nagyon neon zene.
És akkor ha már szóba hoztam a mangát: az 5 fejezetről azt hihetnénk, hogy kevés, és hamar le is tudja a mű. Hát, a francokat, alaposan megtoldották. Igaz, a nagy sci-fi mindfuck elmarad, mert a végső fejezetek az eszper és Angel közti összecsapásban csúcsosodik ki. Messze fókuszáltabb, miközben megtartja az igazi, eredeti GitS és a Dominion jellegzetességét is: a humoros körítést, poénkodást, amit sokszor Angel angyalarcát éri Raidentől, hogy aztán erre tsun-tsundereként reagáljon. Viszont a rövidsége miatt nem markol annyit, jóval fókuszáltabb, és inkább megmarad az alap "vegyítsük a 80-as évek toposzait" sémánál.
Végső soron 6 pont, mert ha kicsit túlzásokba esve is, de a 80-as évek úgy világít benne, hogy már-már hegesztőálarc kell hozzá.