Általános anime társalgó

[Leara]

Természetesen. *fanboy mode bekapcs* Szóval Nico Robin kb. az összes Strawhat közül talán az a karakter, akire a leginkább igaz, hogy megjelenésekor volt a legjob

Én azt hittem, inkább az ilyen Robin jelenetekre gondolsz, de tévedtem . Amúgy a női kariknál már jóval a time skip előtt megvolt a mellnövekedés, amiért kár, mert sokszor elég hülyén festenek XD. Robin amúgy a mangában szerintem mindig is sokkal jobban nézett ki, mint az animében, és ezt az új dizájnjával kapcsolatban is tartom.

[Titkos]

Én azt hittem, inkább az ilyen Robin jelenetekre gondolsz, de tévedtem .

Ezzel semmi gond nincs, a One Piece sajátja, hogy kvázi egy "japán Looney Tunes", mármint ami az ábrázolásmódot illeti, szóval ez a "feeling része", ahogy a JoJo esetében meg a már emlegetett "weird húzások" és stílus. XD (Ezért is röhögtem, amikor az amcsik nemrég bejelentették, hogy elvileg készülni fog egy OP live action, mármint...ezt a fenti stílust HOGY akarják átrakni 3D-be? XDDDD)

Amúgy a női kariknál már jóval a time skip előtt megvolt a mellnövekedés, amiért kár, mert sokszor elég hülyén festenek XD. Robin amúgy a mangában szerintem mindig is sokkal jobban nézett ki, mint az animében, és ezt az új dizájnjával kapcsolatban is tartom.

Btw, amúgy szerintem Oda túltolta ezt az egészet, itt most arra gondolok, hogy az a szó szerinti "homokóra dizájn", ahogy a nőket rajzolja (főleg a time jump óta, de valóban már előtte is észrevehető volt), már férfiszemmel sem "szexi" vagy "esztétikus", bár gondolom a célja ez akarna lenni, hanem szimplán csak túlzás már, ugyanaz, mint amikor hentai cuccok, vagy akár egyes ecchi animék olyan szinten nem bírnak magukkal, hogy tényleg görögdinnye méretűre növelik a melleket. És a "homokóra formával" most nem is túlzok, konkrétan Oda maga mutatta, hogy egy ideje már úgy rajzol nőket, hogy "három kör, meg egy X". (Az arányokat elnézve úgy látom, az sem túlzás, amikor azt mondom, hogy egyes animékben a mellük akkora, mint a fejük... XD Ja és külön hab a tortán, hogy elcseszett-Robint rakta oda, mint illusztrációt, aki itt sem lett szebb/jobb, de legalább majdnem a köldökéig lehúzta a mellei előtt a cipzárt. ) Na mindegy, ez van, én ezt nem tudom elengedni... ^^" XD

[Dodgers]

Shounen témával, mint olyannal szvsz "csak" annyi a gubanc, hogy egy olyan korcsoporti műfaj, amiben nem annyira az eltérő koncepciók volta a külömbségi faktor, hanem az, ahogy önmagukat megvalósítják. Ezért is vallom azt, hogy a One Piece talán a legjobb tradicionális shounen, mert Odának nagyon jó érzéke van a pátosz keltéshez, a sztori kaland faktorának kiemeléséhez, illetve a könnyedebb és a komolyabb pillanatok közti balansz kezeléséhez, mindemellett a cucc nincs sarkosan belőve a tinik számára, így szerintem felnőttként is lehet élvezni-értékelni. De pölö a Hero Academia két évad alapján hasonlónak épül fel, mert hiába mondják sokan, hogy csak Zöld Naruto, ha egyszer a sztori hangneme az OP-vel nem 1:1, de értékelhetően hasonló módon kezeli a hangnemét, és az se rossz szempont, hogy úgy képes kezelni a nyugati "capeshit" szuperhős koncepciót, hogy azoknak a kellékeit nem majmolja. Az Enen no Shoubutai/Fire Force érezhetően közelebb táncol a "sarkosan tiniknek belőve" státuszhoz, de én pölö jobban kedvelem a hasonlóan Okubo-írta Soul Eaternél, mert az általános hangulatán rajta ül egy "bármikor véget érhet minden" háttér-hangulat, megbízhatóan szilárd 7/10 módon jópofa-stílusos, és hiába nem olyan lármás, mint a Soul Eater, ha egyszer a viszonylagos visszafogottságában szerintem több vonzerő van (ja, meg a SHAFT csapat csinálja, akik a DavidPro-hoz igazoltak át). Nem ugyanilyen értelemben vonzerő téma, de az a fajta állatfaj vagyok, akinek a Fairy Tail tetszik egy szolid 6/10 maximális szinten, és pont azért, mert az a szerény 6/10 marha megbízhatóan és jópofán van előadva minden kliséje ellenére/mellett, azt pedig kicsit alulértékelt pontnak tartom, hogy az a Lucy a legfőbb sztori-követési szempont, aki a guildjéhez képest echte egy normál ember, és Donald/Dodó Kacsás szerencséje és "comedy trough suffering" faktora van. A Shingeki no Kyojin persze jóval ambíciózusabb cucc, de azért is akarom kiemelni, mert az S2 kezdetével érezhetően sokat javul a cucc, leges-leginkább azért, mert a kezdeti DOHOHO WHO'S GONNA DIE NEXT modell helyett kezd kitárulni a szereplők mélyebb ábrázolásának tárháza, sokkal több magabiztosság van a csendesebb, de így is lényegre törő pillanatokban és azok kifejezésében, és éppen csak annyi foreshadowing van, hogy ne lehessen hosszútávon kitalálni dolgokat.

Szóval yeah, nem a legeredetibb műfajról van szó, de különösen az EnS és az FT kapcsán gondolom azt, hogy ez az egyik olyan leginkább fajsúlyosabb műfaj, aminél sokkal jobban bele kell mászni a részletekbe, vagy inkább elfogadni azt, hogy sokszor tényleg csak apró részleteken múlik az, hogy áll vagy bukik egy cím. Az EnS-t és az FT-t pedig azért is akartam felhozni, mert tudom, hogy a többségnek nem jön be ez a két cucc, de tipikus példái annak, amikor "objektívebben" simán rámondanám, hogy okkal vannak nem túl pozitívan kezelve, de van bennük egy olyan bizarr plusz faktor, ami miatt működőképesek nálam, és nem hiszem, hogy egy esetleges ízlésficam miatt.

[annarancs]

Természetesen. *fanboy mode bekapcs*

Ohh, azt hittem, hogy Nico Robin jellemével történt valami, ami ennyire megbotránkoztatott, esetleg az bánt, hogy nem kap elég harcjelenetet. Az animét nem nézem, az ottani rajzolásáról nem tudok érdemben nyilatkozni (a linkelt összehasonlításban is alig ismertem rá a jobb oldali képen), a mangabéli külsejével viszont nincs bajom (a gigantikus mellek persze nekem sem jönnek be a női szereplőkön, de el kell fogadni, hogy Oda így rajzolja a hölgyeket).

Enen no Shoubutai

Ennél engem túlságosan kizökkent a rosszkor a néző képébe tolt fanservice, pedig alapvetően érdekes a sztori. Valamikor majd azért befejezem a 2. évadot...

Fairy Tail

Sajnos megfakul az ember lelkesedése, ha mindig ugyanazokat a köröket futja a történet, mindig ugyanazok a szereplők nyernek vagy veszítenek a barátság és az *sspull erejével a harcok során, esetleg csak a fanservice lesz még merészebb az idő előrehaladtával. De legalább itt a belengetett romantikus szálakból lesz is valami, which is nice.

[Titkos]

De legalább itt a belengetett romantikus szálakból lesz is valami, which is nice.

Mondjuk a tény, hogy kb. az összes népszerű shipet kvázi canonizálta a végére, kivéve a Jellal x Erzát, azért felért egy hasonló arconcsapással számomra, mint Oda Robinos húzása. ^^"

[Dodgers]

Enen no Shoubutai

Ennél engem túlságosan kizökkent a rosszkor a néző képébe tolt fanservice, pedig alapvetően érdekes a sztori. Valamikor majd azért befejezem a 2. évadot...

Valamelyest szerencsétlen fanservice mindenképpen van sajnos, de egy konkrét dolog miatt tartom azt, hogy nem deal-breaker szinten rossz: a 98%-a egyetlen szereplőre van osztva, aki valamelyest amolyan comedy trough suffering témának van szánva, és *biztosan véletlenül, és Okubónak biztos nem volt konkrétabb szándéka ezzel* módon külsőre hasonlít a Soul Eater Makájára, meg majdnem névre is (Maka SE-ben, Tamaki itt). Egy idő után kezdtem érteni a szándékozott poént, mert egyre inkább olyan nevetséges módon volt eltúlozva a dolog, hogy elérte a hatását, de olyan keskeny a sáv a "működik" és a "nem működik" között, hogy nem lep meg, hogy sokaknak nem jön be. Mondjuk mint villámhárító így is jól működik a karakter Okubo hornyjával kapcsolatban, mert a másik két fanservice-kompatíbilis, jó oldali szereplő (egy izom-csajszi és egy echte dominatrix) alig kap ilyen értelemben figyelmet, ami felőlem nem baj, mert Tamakit leszámítva az Soul Eater kanosabb cuccnak maradt meg.

Fairy Tail

Sajnos megfakul az ember lelkesedése, ha mindig ugyanazokat a köröket futja a történet, mindig ugyanazok a szereplők nyernek vagy veszítenek a barátság és az *sspull erejével a harcok során, esetleg csak a fanservice lesz még merészebb az idő előrehaladtával. De legalább itt a belengetett romantikus szálakból lesz is valami, which is nice.

Pont erről beszélgettünk egyik haverommal Discordon, hogy ilyen szempontból az FT egy kevésbé bevállalósabb One Piece, mert bizonyos mértékben az OP is csak a saját köreit futja amikor nem egy arcban önkéntes liberátort játszik a Strawhat csapat, de ott ugye a hangulati és hangnemi skála jobban körbe van járva, míg az FT inkább a szerényebb-klisésebb-de-bevált köreit futja, ami miatt meg óhatatlan, hogy csak saját magának árt. Viszont itt jön az, amiről az eredeti kommentemben is beszéltem - nehéz körbeírni hogy miért, de úgy van kivitelezve, mint egy megbízhatóan közepes-decens ebéd a Mekiben. A tíz ujjadat nem nyalod meg utána, valószínű az ismerőseidnek se ajánlanád, tudod is, hogy inkább középszerű, de valamiért csak van benne egy kicsi plusz, ami miatt pozitívabban gondolsz rá.

Arról nem is szólva, hogy az évek alatt volt alkalmam megismerkedni a Kingdom Hearts játéksorozattal, amiről tömören annyit, hogy az talán a legtipikusabb shounen sztori amit a Föld elhord a hátán: sarkosan tiniknek belőtt hangnemtől kezdve a szíveken és DAHKNESS-en át a Nomura-féle bizonyos értelemben túldizájnolásig és szívtől túlzottan teli MY FRIENDS ARE MY POWER-ig, mindezt egy olyan merev, valahol kínos hangnemben tálalva, amit szvsz tizenéves koron túl nehéz emészteni. Ehhez mérten az FT se egy eredetiség-díj nyertes természetesen, de Nomurával ellentétben Mashimából nem érzem a két méteres karót nyeltséget és az arcpirítóan túltólt pattanjpajtás hangnemet, és már ez, önmagában egy hatalmas előny.

[annarancs]

kivéve a Jellal x Erzát

Szerintem ez nem így van. Igaz, hogy a sima FT végén még nem történt akkora előrelépés náluk, mint egyes más párok esetében (egyébként a Natsu x Lucy kettős sem kapott ott konkrét befejezést), de a folytatás már elég jó irányba tereli őket. :3
Ha már feljött a téma, gyorsan elolvastam újra a Fairy Tail: 100 Years Quest eddig kiadott fejezeteit.

FT...középszerű, de valamiért csak van benne egy kicsi plusz

Igen, ezt nem tagadom. Valószínűleg hozzáad a vonzerejéhez például az, hogy ennyire zabolátlanok a karakterek. A folytatás még erre is rátesz egy lapáttal, közben pedig olykor saját magát is kiparodizálja, így egészen kellemes kikapcsolódást nyújt a cucc (már ha az ember a túl convenient véletleneket és a softhentai körítést félre tudja tenni).

ha van mondjuk a jófiúk oldalán egy "Postás Józsi", akkor az aktuális gonosz brancsban is kellene lennie egy "Kukás Csabinak", így ők ketten egy relatíve kiegyenlített fightot nyomhatnak

A FT folytatása még ebben is jeleskedik egy kicsit (igazából inkább a sok lúd disznót győz esete valósul meg). Jelenleg úgy tűnik, hogy a cannon foddereket hátrahagyták, és csak a főszereplők fognak egy ideig harcolni. Balgaság ebben bízni, de talán most végre Lucy is lehetőséget fog arra kapni, hogy a legerősebb támadásait bevesse.

[Titkos]

kivéve a Jellal x Erzát

Szerintem ez nem így van. Igaz, hogy a sima FT végén még nem történt akkora előrelépés náluk, mint egyes más párok esetében (egyébként a Natsu x Lucy kettős sem kapott ott konkrét befejezést), de a folytatás már elég jó irányba tereli őket. :3
Ha már feljött a téma, gyorsan elolvastam újra a Fairy Tail: 100 Years Quest eddig kiadott fejezeteit.

Mondjuk most töredelmesen bevallom, hogy bár hallani hallottam róla, de mégis rendszerint elfelejtem, hogy az FT nem zárult le, hanem (kis túlzással) ahogy véget ért a sima manga, máris indult a folytatása. Ez utóbbiról sajnos én már nem tudok semmit, sem az aktuális fightokról/bossokról, sem a pairingek alakulásáról, stb. (Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy ezt is még hová szándékoznak fokozni, azért ennek is eléggé armageddon-erőszintű bossai/harcai voltak már a legvégén, még ha nem is az a DB-szint. XD)

[Junchi]

a Fairy Tail-ről pedig szintén rémlik, hogy velem ellentétben legalább egy darabig olvasta.

Azért az FT-ről tudni kell, hogy azt még a nagy sőnen-fanboy korszakomban sem tartottam valami sokra, szóval igen, megfordult a kezeim között az anime és a manga is, de pont az a fajta trash, amire nézve még a soft-shounen jelző is hízelgő. Szóval igen, a világa és a mágia az elején még érdekes volt, hogy egy ilyen szettingben kapunk végre shounen-fightot, viszont nagyon gyorsan előjöttek a hibái: a főszál teljes hiánya, repetitív arc-ok végtelen ciklusban adagolása, a gagyi fanservice, a vér és a nagyobb tétek teljes hiánya, a nulla-dimenziós, irritáló karakterek, a "főszereplő mindig győz" mantra és örök kedvencünk, a barátság ereje. Látszott az egészen, hogy egy nagyon fiatal réteg a legfőbb célközönsége, szóval azért egy One Piece vagy Bleach mellett, ahol legalább volt valami érdemi főszál, meg némi tétje a dolgoknak, persze, hogy labdába sem tudott rúgni.

A magam részéről tehát megszolgáltam a zsoldomat shounen-fronton, láttam eleget, kaptam elég találatot, a PTSD azóta is gyötör, szóval talán nem annyira meglepő, ha azt mondom, nem kérek ezekből többet. (Talán a Gintamát behozom majd valamikor, de az sem most lesz.)

ETA: A Jojo part 6 és 7 animékre azért igényt tartok még.

[annarancs]

FT...főszál teljes hiánya

Ha más nem is változott, ebben a tekintetben egyelőre egészen jó a folytatás. Sőt, a mangaka új műve, az Edens Zero is egészen vállalható ebből a szempontból (ha másból nem is :'D).

(Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy ezt is még hová szándékoznak fokozni, azért ennek is eléggé armageddon-erőszintű bossai/harcai voltak már a legvégén, még ha nem is az a DB-szint. XD)

Ameddig lehet fokozni a barátság erejét, addig a harcok intenzitását is. :'D

Nem szabad feladni a reményt, akadnak egészen biztató új shounenek is. Személyes kedvencem a Spy x Family (ízelítőként itt az első kötet trailere), ami lényegében egy alternatív Európában játszódó hidegháborús komédia gyermekneveléssel és egy csipet természetfelettivel megfűszerezve. :3 Picit lassan jönnek ki az új fejezetek, így még nehéz rendesen megítélni, de az eddigiek alapján elég ígéretes irányba halad a történet, talán csak az egyik főszereplőt kellene kicsit jobban kihasználnia a mangakának.

[iskariotes]

1, Felsoroltam pár címet, de természetesen nem csak őket lehet idehozni. A sort nyugodtan lehet olyan címekkel kiegészíteni mint a HunterxHunter, a Gintama ésatöbbi.

2, A stílus jegyeket nem lehet megváltoztatni. Ha megváltoztatod őket akkor az már nem az a stílus. A főszereplő fokozatosan egyre erősebb lesz, míg a környezete nem tudd már vele lépés tartani, a tétek egyre nagyobbak stb. Ezektől és persze még sok minden mástól lesz egy-egy sorozat neverendingshounenfight. Lehet nem szeretni a romkom filmekben a komédiát, de ha azt kiveszed már nem romkomról beszélünk.

3, Lehet úgy tekinteni a JoJo-ra ami jól adoptálta az amerikai szuperhösös comicok történetmesélési technikáját. Azaz időről-időre egy adott sorozat főhősének új eredettörténetet írnak és kvázi újra indítják a sorozatot. Talán ennek a legnagyobb mestere a Doctor Who. Bár úgy érzem, hogy ezeknél is megjelenek a visszatérő toposzok és megoldások. Talán az még nagyobb írói húzás lett volna, ha a JoJo nemcsak korszakot, de mondjuk stílust is váltana. Csak példa: 1950-es évek London és egy horror story majd az 1980-as évek Acapulco és egy slice of life suli románc az alap.

[Titkos]

2, A stílus jegyeket nem lehet megváltoztatni. Ha megváltoztatod őket akkor az már nem az a stílus. A főszereplő fokozatosan egyre erősebb lesz, míg a környezete nem tudd már vele lépés tartani, a tétek egyre nagyobbak stb. Ezektől és persze még sok minden mástól lesz egy-egy sorozat neverendingshounenfight. Lehet nem szeretni a romkom filmekben a komédiát, de ha azt kiveszed már nem romkomról beszélünk.

Jó, de variálgatni azért lehet őket, lásd FMA, ami szintén shounen fight, aztán mégsem ment a végtelenbe, illetve erős a gyanúm, hogy annál előbb írta meg Arakawa a sztorit, aztán töltögette fel fightokkal, nem pedig fordítva, hogy a fightokra próbálnak valami hevenyészett, mondvacsinált sztorit ráhúzni. Vagy pl. a Shingeki dettó ilyen, az első szezon alapján sokan elkönyvelték sima óriásgyakó cuccnak, hogy aztán a későbbiekben olyan "maga az állam is korrupt!" gyíkemberes-Illuminatis húzásokat és hasonlókat lengessenek be, hogy mindenki csak lesett. Vagy a YGO, ami eredetileg abból az apropóból íródott, hogy a mangaka egy olyan shounen fightot akart írni, ahol a főhős nem üt meg senkit és ezért hozta be a játékokat. (Csak aztán a kártya része annyira népszerű lett, hogy szerkesztői nyomásra beindult a franchise-gépezet része a dolognak. ) Vagy lehet ez már kicsit "csalás", de a Death Note is egy Shounen Jump cucc, ahol meg "ésszel fightolnak" hőseink, bár lehet ez már túlzó példa. XD Szal na, lehet ezt variálgatni, attól még, hogy valami shounen fight, nem feltétlenül kell kommersz, ezerszer látott fightfesztnek lennie, vagy akár neverendingnek.

Amúgy ez nekem régi vesszőparipám, pl. már 15 éve is felcseszett, amikor Muffin (ki más? XD) nagy mellénnyel kijelentette, hogy: "Ha van hozzá vmi értelmes sztori vagy érdekes karakterek, az plusz, de bármi különösebb mélységet, eredetiséget vagy célt elvárni tőlük, a szórakoztatást leszámítva, olyan, mintha pornótól várnál hasonlókat." -> Joke's on you, még a hentaiok között is érezhetően van egy skála, ahol az egyik végén vannak a tucatrape gagyik, a másik végén meg az olyan darabok, amiknek még történetük is van. Amúgy ha mindenről így gondolkodnánk, pl. nem létezne Madoka, hiszen "a magical girl cuccok arról szólnak, hogy van a cuki segítő állatka, meg a cuki kislány, aki varázspálcájával jól elveri a gonosz szellemeket/szörnyikéket, bármiféle eredetiséget elvárni tőle olyan, mint a pornótól", aztán Urobutcher mégis gondolt egy merészet, mi meg leraktuk a hajunkat tőle. Vagy NGE sem lenne, hiszen minek raknál pszichológiai-filozófiai elemeket egy gyakós mecha cuccba, azok csak arról szólnak, hogy robotok püfölik egymást, meg a szörnyeket és a tizenéves kölykök ezen élvezkednek.

Btw, romkom témában meg pont Critic akadt ki kb. hasonlóan, mint én shounen témában, amikor a Mamma Mia!-t elemezte (innen nézd kb. úgy 3:00-ig, amíg bejön a főcím) és kb. ugyanez zavarta, hogy miért van az, hogy annyi gagyi születik ebben a műfajban és a közönség még kvázi "asszisztál" is hozzá, mert elintézik mindig annyival, hogy "jaaa, tudom, hogy gagyi volt, dehát mit várjunk, ez egy "chick flick"", aztán erre mondta Critic, hogy az mióta "mentség" egy gagyira, hogy ehhez vagy ahhoz a műfajhoz tartozik? És felhozza pl. a Super Mario filmet, ott sem mondta senki, hogy "Nem lett a legjobb, dehát videójáték-film", hanem pont jól felcsesződtek rajta, hogy így elbánt a filmipar mindenki kedvenc vízvezetékszerelőjével. XD

Amúgy nem tudom, a fentiekből mi jött le rólam, de egyébként a shounen fight cuccokat én kifejezetten kedvelem alapjáraton, ha jól csinálják őket. Csak valóban az van, amit Junchi mond, hogy egyre inkább úgy kell a kommersz tengerből kibogarászni azokat a címeket, amik bírnak némi egyediséggel, eltérnek valamennyire a bejáratott normáktól, vagy legalább van egy értelmes/élvezhető fősztorijuk. (Mondjuk ez úgy ánblokk igaz a teljes anime- és játékiparra lassan, de most nem venném elő a boomer-kártyámat, így is érzem, hogy túl sokszor használom. XD)

3, Lehet úgy tekinteni a JoJo-ra ami jól adoptálta az amerikai szuperhösös comicok történetmesélési technikáját. Azaz időről-időre egy adott sorozat főhősének új eredettörténetet írnak és kvázi újra indítják a sorozatot. Talán ennek a legnagyobb mestere a Doctor Who. Bár úgy érzem, hogy ezeknél is megjelenek a visszatérő toposzok és megoldások. Talán az még nagyobb írói húzás lett volna, ha a JoJo nemcsak korszakot, de mondjuk stílust is váltana. Csak példa: 1950-es évek London és egy horror story majd az 1980-as évek Acapulco és egy slice of life suli románc az alap.

Pont akartam írni, hogy ha már nyugati párhuzamot keresünk, akkor inkább a DW, mint a szuperhőscuccok, nem véletlenül emlegettem én is már párszor (bár talán a mostani TOP 10-es kritikámból pont kimaradt), hogy "a JoJo a japán DW". XD Amit az utolsó mondatban írsz, az szerintem amúgy némileg jelen van benne, mégha ennyire erős műfajváltás nincs is:

part 1: kvázi egy Drakula/Castlevania remake, az első felében annyira még fighting sincs, hanem próbálnak rájönni, mi a kőmaszk titka, Jonathan nyomoz Dio után, stb.

part 2: háborús-nácis-kémkedős történet, feelingben és felépítésben a Hellsingre hajaz, csak ahogy már beszéltük, ez volt hamarabb, illetve ez korban stimmel, tehát 1943 környékén játszódik ha jól rémlik, nem az van, hogy hirtelen a neonácik jönnek vissza 2000 után seregestől. XD

part 3: kb. mint egy amcsi road movie/kalandfilm, illetve nem akarok hülyeséget mondani, de mintha Araki maga nyilatkozta volna, hogy ezt a részt a "80 nap alatt a Föld körül" ihlette. Vagy gondoljunk pl. az Indiana Jones-ra, ahol szintén átmegyünk a fél világon, hol ezt, hol azt fölszedve közben. (De láttam még olyan paródia képet is, ahol a Kacsamesékkel montázsolták össze Jotaróékat és végülis igen, Dagoberték kalandjai is hasonlóak voltak sok esetben. XD)

part 4: Japán school life shounen, elsőre nekem tisztára Yu Yu Hakusho feelingem volt tőle, Yusukéék is kb. innen indultak, meg még sok más shounen sztori. XD A JoJo-nál az menti, hogy abban még pont nem volt ilyen setting. XD

part 5: Ez meg olasz maffiózós, családon belüli puccskísérlettel, nem éppen egy sűrűn használt setting shounen fight cuccokban. (Most csak a Katekyo Hitman Reborn ugrik be, ami effektíve maffiáról, meg családokról szólt, de szvsz ott mindig inkább "alibiként" volt csak jelen ez a szál. Ilyeneket meg nem keverek ide, mint a Gungrave, mert az egy tök más kategória.)

[Leara]

Közben eszembe jutott még egy shounen (gondolom annak számít, ha már a Jumpban futott), ami elég újító volt, de a végére mégis csalódás lett: Yakusoku no Neverland. Az első arc még mindig nagyon jó, meg utána is voltak benne érdekes dolgok, ráadásul pont az volt a lényeg, hogy okosak a főszereplők, a végére azonban mégis "elshounenesedett". Nem úgy, mint más sorozatok, hisz ebben sosem az volt az elsődleges, hogy egyre erősebbé kell válniuk ahhoz, hogy legyőzzék az egyre nagyobb ellenfeleket, hanem eszmeiségben érződik, hogy ez is azért fiatalabb korosztálynak szól. Szóval ja, lehet, hogy seinenként érdekesebb lett volna. Már csak 11 fejezet van hátra belőle, de eléggé megszenvedek vele, pedig az elejét még maratonoztam .

[iskariotes]

Szal na, lehet ezt variálgatni, attól még, hogy valami shounen fight, nem feltétlenül kell kommersz, ezerszer látott fightfesztnek lennie, vagy akár neverendingnek.
Amúgy ez nekem régi vesszőparipám, pl. már 15 éve is felcseszett, amikor Muffin (ki más? XD) nagy mellénnyel kijelentette, hogy: "Ha van hozzá vmi értelmes sztori vagy érdekes karakterek, az plusz, de bármi különösebb mélységet, eredetiséget vagy célt elvárni tőlük, a szórakoztatást leszámítva, olyan, mintha pornótól várnál hasonlókat."

Szedjük szét a dolgokat egy pillanatra. A neverendingshounenfight(NESF) sorozatok egy kategória és a shounen fightok is. Van az egyik ahol kemény legények gyepálják egymást 100+ részen keresztül. A verekedés oka, körülményei és okai az elmúlt évtizedekben folyamatosan finomultak. A DB-s verekedjünk mert az fun dologtól eljutottunk oda, hogy egyes politikai tisztségekért kell élet-halál harcot vívni. De ettől a lényeg nem változik: folyamatosan egyre táposabb ellenfeleket akarunk látni egyre nagyobb csinnadrattával.
Természetesen vannak más, olyan shounen fight sorozatok amik más megoldást használnak fel. Az FMA-SnK-DN és társaik általában nem is heti rendszerességgel jelentkeznek hanem havonta (a DN pont az egyik erős kivétel). Ha lehet ilyet mondani az NESF csoportja olyan mint a light fantasyk /sci-fik világa. Csak a külcsínen van a hangsúly igazából tökmindegy hol és mikor játszódik. Míg az ellen oldalt olyan hard fantasyk/sci-fik világa. Nemcsak a külcsín a fontos, hanem a világépítése is sokkal komolyabb, mélyebb. Vagy talán még egy példával még jobban tudom érzékeltetni, hogy a két kategória nem egy és ugyan az (bár műfajuk tekintetében nincsen eltérés). Ott vannak a 45-50 perces krimi sorozatok (NCIS, CSI, Különleges ügyosztály, Cobra 11 stb). Gyorsak, pergőek nem túl igényesek, de sokan nézik és kedvelik ezeket az egyszerű világképpel dolgozó szériákat. Aztán ott vannak a szintén kommersz krimik, amik általában 1,5 órások a karaktereit jobban kitudja bontani, világképük árnyaltabb és akár finomabb megoldásokat is feltudnak vonultatni (pl.: Columbo, Midsomer Murders, Endeavour stb). Persze ezeknél is van komolyabb, de azok már megint egy másik csoportba kerülnek bele.

Vagy NGE sem lenne, hiszen minek raknál pszichológiai-filozófiai elemeket egy gyakós mecha cuccba, azok csak arról szólnak, hogy robotok püfölik egymást, meg a szörnyeket és a tizenéves kölykök ezen élvezkednek.

De az NGE nem is mecha sorozat. Egész pontosan ott egy lélektani karakter gyötrődést látunk. A mecha harcok ott lényegtelenek, Anno számára a benga gépek csupán eszközök. Bármit választhatott volna témáig a gépkocsi versenyzéstől kezdve egészen az egyszerű slice of life témáig. A széria hellyel közzel azért lett nagyon népszerű mert sok fiatal fiú közt mert ekkor találkozottak szembe az érzelmekkel és belső lelki konfliktusokkal. A csalit azért nem vették észre mert az Angyalok támadásait figyelték.

(...) hogy miért van az, hogy annyi gagyi születik ebben a műfajban és a közönség még kvázi "asszisztál" is hozzá, mert elintézik mindig annyival, hogy "jaaa, tudom, hogy gagyi volt, dehát mit várjunk, ez egy "chick flick"", aztán erre mondta Critic, hogy az mióta "mentség" egy gagyira, hogy ehhez vagy ahhoz a műfajhoz tartozik?

A gagyiság is egy dolog, meg az is, hogy a stílus jegyek magán hordozza-e vagy sem? A romkomoktól is elvárunk bizonyos fordulatokat például azt, hogy a világhíres multimilliárdost ne ismerje fel a szerényebb anyagiakkal rendelkező célszemély. Meg elakarjuk hinni, hogy az első találkozástól a leánykérésig az egész maximum pár hetet vesz igénybe. Et cetera.

[Titkos]

Nagyon már nem folytatnám, lévén a "mitől más a JoJo, mint a többi shounen és akkor Titkos most beszólt ezzel az összes többi shounennek?" témát már eléggé megmagyaráztam szerintem, azóta meg már elmentünk itt mindenféle terminológiai elemzésig, hogy kinek mitől romkom a romkom, mi a "neverending" shounen fight és mi a "sima", stb. (megjegyzem, én ezzel a "neverendinggel" úgy az elmúlt öt évben találkoztam csak először, szal erősen olyan szaga van, minta valami fanok által kitalált/kreált alműfaj lenne, amit most visszamenőleg YYH-tól a DB-ig mindenre ráaggatnak), viszont az EVA-s részre még reagálnék.

Szal amit írsz, az igaz (mármint hogy Annonál főleg a lelki oldala volt lényeges a dolognak, a robotok, meg az összes többi csak a körítés hozzá), de ettől még miért ne lehetne mecha anime? A sorozat több mint fele arról szól, hogy monster of the week jelleggel jön egy angyal, amit a mechával jól el kell verni, különben vége a világnak, de minimum Japánnak. XD Lehet, hogy a mechákat ki lehetett volna cserélni mondjuk autóversenyzésre (és akkor az lenne az Initial EVA XD) és kb. így is megkapnánk ugyanezeket a sztorit és karaktereket, de nem lettek kicserélve, így ez nálam marad mecha anime. (Plusz megjegyzem, hogy a MAL szerint is az, nyilván úgy, hogy a "mecha" mellett ők is odaírták pl. a "psychological" taget is. Mondjuk hogy itt kinek mikor és mennyire mérvadó a MAL, az eléggé emberenként változik, de számodra csak jelent valamit, ha Akira témában is onnan másolgattál be pontozásokat, meg ilyesmi. XD) Vagy mit tudom én, pl. nálam a Code Geass is egy mecha anime (többek között), pedig ott aztán még ennyire sem volt kidolgozva a sci-fi robotos szál, mint az EVA-ban (nem magyarázgatták, hogy mire kell az LCL folyadék, nem mutogatták percekig, ahogy indítják az egységeket a bázisról, stb.), szal az pont egy olyan anime, ahol aztán tényleg repülő tankok is lehettek volna mechák helyett, mert marhára nem azokon volt a hangsúly a sztoriban, de mivel mechák voltak, ezért mecha anime. XD

A "miért fogta meg az EVA a fiatal srácokat" témával meg úgy vagyok, hogy nem "nem vették észre a csalit", hanem a "csali" hozzátett az élményhez. XD Anno biztosra ment: amelyik kölyök nem szenved tini-depresszióban, emiatt pl. Shinji lelki bajaival is nehezebben azonosul, azok kedvéért bedobjuk a cool mechákat, a "Godzilla" angyalokat, a baromi nagy, kereszt alakú robbanásokat, a szexi, plugsuitos csajokat, a MILF-Misatót (aki természetesen a sört is vedeli, csak hogy az alkohollal jó viszonyt ápoló férfi nézőknek is legyen egy +1 kapcsolódási pontja ehhez az egészhez XD) és még egy cuki pingvint is belepasszírozott mindebbe, mert ugye kisállatokkal végképp mindent el lehet adni. XD Szal olyasmi ez szerintem, mint hogy a Gurren Lagann is alapvetően arról szól, hogy egy önbizalomhiányos és önértékelési gondokkal küzdő srác felnövéstörténetét követjük benne nyomon, viszont ettől még ott voltak a coolos mechák, a baromi nagy fúrók, a bikinifelsőben mászkáló Yoko, stb-stb. és ha ebből bármit elvettünk volna, máris kevesebb lenne a sorozat, mert ezek együtt adták a "TTGL-ízt". Az EVA is ilyesmi, nem véletlen, hogy pl. a sztorit, vagy a szereplők jellemét és lelki vivódásait már mindenki százszor átrágta, kielemezte, azon a téren már egyik fan sem nagyon tud semmi újat hozzátenni az animéhez, ellenben a világtörténelem leghosszabb dokumentált waifu war-ja az Asuka vs Rei, ami a sorozat megjelenése óta tart és valószínűleg sosem lesz vége. XD (Hasonló örökké tartó vita a "most akkor a 00, 01 vagy 02-es modell a legcoolabb EVA? XD) Amúgy meg a legjobb példa arra, hogy sokan kifejezetten a mechás-szörnyes fightok miatt nézték, pl. pont én vagyok. XD A 16. rész környékén untam meg, amikor elkezdtek a fightok fogyatkozni és előtérbe kerültek a pszichológiai részek, mivel nekem ez a tinidepresszió rész a valóságban kimaradt, így abban Shinjivel nem tudtam azonosulni, ellenben a "hero-komplexusom" simán működött már akkor is, szóval az már sokkal imponálóbb volt, hogy "te vagy Japán utolsó reménysége, neked kell mechába pattanva megmentened a világot!" Majd ha végre eljutok a tisztességes rewatchig, akkor fog kiderülni, hogy ezúttal le tud-e kötni a dolog lelki része annyira, hogy végignézzem, vagy a bennem élő manchild ismét megunja, amint nem kap elég mecha fightot. XD

[iskariotes]

Két dolog zavart most is: Az egyik a befejezés (olyan mehh vagy nem tudom, pláne az előző események fényében), a másik, hogy most sem volt számomra egyértelmű, hogy mi Kaguya bűne, ami miatt a holdlakók leküldték végül is a Földre. Említi, hogy ez a büntetése, de semmi konkrétum, szóval betudom balladai homálynak.

Közel egy tucat település tart igényt arra, hogy ott játszódik az eredeti történet. Másrészt minimum 5 történet séma létezik. Hogy miért került a Földre arra is több variáns létezik:
1, A Holdon háború dúlt ezért a Földre menekítették és ahogy elültek a harcok visszavitték igaz otthonában.
2, Egy sehol nem konkretizált bűnt követett el és ezért száműzték őt. A bűnhődésének végén vissza vitték/engedték a Holdra.
3, Upádáná-t akarta vagy kellett megismernie. A buddhista fogalom ragaszkodás fogalmát fedi le. Kaguya-himenek megkellet ismernie, hogy milyen nehéz bármiféle ragaszkodást elengedni.

[Junchi]

3, Upádáná-t akarta vagy kellett megismernie. A buddhista fogalom ragaszkodás fogalmát fedi le. Kaguya-himenek megkellet ismernie, hogy milyen nehéz bármiféle ragaszkodást elengedni.

A három opció közül efelé húzok, de ez sincs konkretizálva vagy utalgatva rá. Amire volt egy kis hint, hogy ő végül is vágyott az emberek közé, de mivel a holdlakók egy felsőbb entitás, ezért azzal büntették, hogy leküldték őt a Földre, viszont magára azért nem hagyták teljesen (arany, ruhák + ugye a bambuszvágó és neje, mint család).

Ettől függetlenül kicsit fejtegethették volna jobban is, ha már az ottléte körül forog az egész film.

[annarancs]

a sztori annyira erős fantasy, hogy pl. csak a szubkultúrán belül - az FMA-t kívéve - sem tudnék hasonlóan epic cuccot mondani...

Szerintem még a Juuni Kokukit is ide lehet sorolni, bár az talán örökre befejezetlen marad...

[Catrin]

a sztori annyira erős fantasy, hogy pl. csak a szubkultúrán belül - az FMA-t kívéve - sem tudnék hasonlóan epic cuccot mondani...

Szerintem még a Juuni Kokukit is ide lehet sorolni, bár az talán örökre befejezetlen marad...

Jaj, igen, már pár rész alapján is érezhető a világ súlya, a cselekmény összetettsége, kíváncsi vagyok, mi merre alakul benne. Tényleg kár érte.

[Catrin]

És mindig attól tartok, ha engedek a tl;dr késztetésnek, abból valami nagyon kínos dolog és iszonyatosan nagy időpocsékolás sülhet ki (szerk.: így is lett XD).

Szerintem meg semmi gond nincs ezzel, egyrészt jókat röhögtem rajta (...), másrészt ahogy már a játék elején is írtam, számomra pont az lenne ennek az egésznek a lényeges része, hogy bemutassuk másoknak, hogy nekünk ez vagy az a cucc miért lett a személyes kedvencünk. (...) Ha az éppen BL-fanservice, akkor legyen BL-fanservice, senkit nem utálunk ki miatta szerintem (...)

XD Ohh erre még múltkor akartam írni, lényeg az, hogy köszi, de nem is tartottam ilyesmitől, és nem is így értettem.XD Szimplán magam felé érzem kínosnak vagy időpocsékolásnak, ha túltolom/túl hosszan ragozom ugyanazt, mert sosem hagyok rá elég időt, de annyira meg nem is biztos, hogy érdekes, hogy megérje ezen filózni. Ettől még persze fun az egész topic, és élveztem (komolyan gondolkodtam egyébként közben rajta, hogy 2021-ben vagy legalábbis az évtizedbenXDD szépen pótolgatni fogom az általam még nem látott kedvenceiteket, just for fun ).

Bár most megint gondban vagyok, mennyit és mit írjak le a modaóról, meg a filmes kedvencemről.XDD Mert túl sok minden van a fejemben, időm rá pedig alig. Attól tartok ezen a héten már nem is lesz rá kapacitásom, elválik..... (maximum januárban pótolom)

Mellesleg jöhet az utolsó hajrá, elérkeztünk a végére, szóval kitartás, energia, miegymás, a célegyenesben járunk. Sajnálom egyébként, hogy páran lemorzsolódtunk menet közben, szóval a beígért statisztikázás is elmarad így

Ohh, milyen kár! Pedig kíváncsi lettem volna rá, mit szerettél volna amúgy vele? Évenkénti eloszlás?? és még??

[Dodgers]

Az Usagi Droppal nálam finito lett a kihívás, de nem ülne jól a fejemben, ha nem tennék meg említést a Mikakunin de Shinkoukei/Wotakoi/Kaguya-sama wa Kukorasetai/Gotoubun no Hanayome négyesről. Relatíve sallangmentes romkomok, amik a saját erényeiknek/hátrányaiktól függetlenül mégis sikerült elérniük azt, hogy fullosan a kegyeimbe férkőzzenek, és igen, ténylegesen érdekel is, hogy ki kivel jön össze, és hogyan. Hiába általában semleges műfaj számomra a romkom, és az OMGBESTWORSTCOUPLE témaköre is ritkán mozgat meg, de itt igen.

Mondjuk a Monogatarit is ide hozhatnám, de a.) az nem romkom, b.) sallangmentes végképp nem c.) ami volt románc kérdés, az meg számomra 2013 nyarán rövidre lett zárva ügyesen és hatékonyan, és +1 betű.) akkora minőségbeli vortex lett a franchise, hogy azért valószínű kihívás szabályt kellett volna szegnem, mert konkrét címekről volt szó, nem egy-egy arcról belőlük.

[Junchi]

Ohh, milyen kár! Pedig kíváncsi lettem volna rá, mit szerettél volna amúgy vele? Évenkénti eloszlás?? és még??

Lett volna egy ilyen általános kategória, ahol az egynél több szavazatot kapott címek lettek volna listázva. Aztán valóban, évenkénti eloszlás, valami hasonló műfajokra is, illetve terjedelemre (inkább a tizenrészes sorozatok voltak-e nagyobb túlsúlyban, vagy a kétszezonos darabok, esetleg a még ennél is hosszabbak).

Jó lett volna, mert amúgy elég nagy volt mind a szórás, mind a diverzitás az általunk választott címekben, szóval egy-két egyértelmű favoritot (S;G, Madoka, Fate Zero) leszámítva kedvezett volna a statnak. (Amit sajnálok kicsit, hogy az adminok [Hikari, paTKany, stb.] nem vettek benne részt, pedig kíváncsi lettem volna az ő kedvenceikre is.)

[matta]

Szerintem még a Juuni Kokukit is ide lehet sorolni, bár az talán örökre befejezetlen marad...

Mindenesetre én nem adom fel a reményt. Például nem rég fedeztem fel, hogy 2019-ben kijött a Hakugin no Oka, Kuro no Tsuki. Nem olvastam még, de feltétlenül pótolni szeretném. Ez a történet is nyitva marad, vagy legalább itt kapunk valamiféle befejezést?

[annarancs]

Ez a történet is nyitva marad, vagy legalább itt kapunk valamiféle befejezést?

Őszintén szólva fogalmam sincs, mert nem olvastam a regényeket, csak az animét láttam. Tumblr-ön lehet összefoglalót találni, aminek az utolsó néhány sora alapján úgy sejtem, hogy ez a történetszál rendes lezárást kap. Azt viszont kétlem, hogy maga a regényciklus teljessé vált volna a 9. könyv négy kötetével.

[SaiyaGin]

1. Shingeki no Kyojin (2013)
Rettenetesen erős a cucc atmoszférateremtésben, a kezdőjelenet rögtön azzal az ikonikus (azóta hatmilliószor agyonhasznált XD) képsorral indít, amikor a Colossal Titan a fal fölé magasodik. …Szóval igen, így kell indítani egy sorozatot, egyből berántani a nézőt, éreztetni vele, mintha ő is ott állna a város utcáján, reménytelenül nézve és arra gondolva: "yup...we are officially fucked!"

Az elején engem is megfogott, de ahogy jöttek ki a részek egymás után, úgy éreztem egyre inkább erőltetett szájbarágásnak azt, hogy minden részben hosszú percek mennek el az emberek halálfélelmének ábrázolásával (ha jól emlékszem, születtek is mémek a szereplők szemeire zoomoló jelenetekből) – részenként fél perc bőven elég lett volna ezekből a jelenetekből, egy idő inkább a nézők hülyének nézésének, mint hangulatteremtő fogásnak tartottam őket, emiatt, és Eren meg Mikasa egydimenzióssága miatt lassacskán csökkenni kezdett a lelkesedésem. A mélypontot a sziklacipelős részekkel érték el, azután már végig „megnézem, oszt annyi” hangulatban néztem a cuccot, amin még a fordulatok és a hangsúly harcokról való eltolódása sem segített.

1. Uchuu Kyoudai (2012)
A mai napig is azt kérdezem, hogy mikor jön már második évad???

Ebben maximálisan egyetértek.