Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1828
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Surci » 2020.04.26. 18:20

9. Katanagatari

Avagy Slayers az Edo-korban. Néztem is hogy mikor futott pontosan, belefér-e még ezen kihívás kereteibe, de szerencsére 2010-es a CUCC így szerepeltethető.

Ami először szembetűnik, az a nem hétköznapi látvány, gondolok itt főként a karakterdizájnokra. Annyira jó volt olyan artot látni ami elszakad végre a szokott tucatgrafikától , meg úgy általában is vevő vagyok az ilyen alternatívabb megvalósításokra, és ettől szerencsére meg is kaptam: a hátterek szépen, részletesen kidolgozottak, ellenben a karaktereknél letisztult formákkal dolgoznak, amit csak még érdekesebbé tesz a színkezelés mind a hajak, mind a ruhák esetében. A karadizájnok tényleg nagyon jópofák, az egy dolog hogy Shichikának, a male MC-nek egy juharfalevél a haja, de ilyen téren is lesznek benne kreatív megoldások, pl. a dojo-örökös csajszinak konkrétan egy katana az egyik előreomló hajtincse - bár hozzá kell tennem, hogy az állatokról mintázott ninják meg inkább röhejesek voltak, de szerencsére nem lógnak ki ők sem a karaktergárdából. Itt szólnék még az openingről is, ami egyrészt NAGYON tetszik, másrészt pedig ízelítőt ad abból hogy látvány terén mire számíthat a néző. Az animáció miatt is kijár az elismerés a White Foxnak: már a legelső epizód prológusától hanyattvágtam magam olyan gyönyörű. Zenei téren is sikerült olyan BGM-eket találni, amik illenek egy adott szituációhoz - és aki látta a GiTS-et, az bizony az egyik témánál fel fogja kapni a fejét :D

Annak külön örültem hogy lévén ez egy shounen, bár kissé kreatívabb köntösben, de túl mélyen szerencsére nem megy bele DEEP témákba, és pontosan annyit vállal, amennyit el is bír. Ezt pedig általában értékelni szoktam, mert nincs angst, melodráma (najó, egy icipici van, de annyi pont kell), fasságokon lamentálás és görcsölés meg hasonlók, amik agyon tudnak vágni hangulatilag egy ilyen cuccot, vennek helyette pörgős fájtok, poénok, meg sok duma, de ez egyáltalán nem zavart - meg ez Nisio védjegye is. Ugyanis a Monogatari-kreátor egy másik CUCCáról van szó, úgyhogy amikor néztem, számítottam rá, de össze is akartam hasonlítani a Monogatari-féle pofázásokkal, és itt a Katana jött ki győztesen, mert itt nemcsak random, hanem plot-related témákról folyik a szó, az meg nyilván jobban leköti az embert.

Ami negatívumot megemlítenék az a vége, pontosabban az uccsó epizód meglehetően összecsapottnak érződik és van benne egy olyan haláleset emit nem igazán tudok hova tenni azóta se. De mindezek ellenére is annyira bejött az egész hogy még ismertetőt is összeraktam róla a főoldalra, úgyhogy aki esetleg nem ismerné, ott a sztoriról is van pár légterelőmentes infó.

9.1 - Ben-to


Csalás ugyan, de mindenképp ide kívánkozik ez a cím, ugyanis semmiképpen nem engedném hogy lemaradjon AZ ÉVTIZEDET SZÁMOMRA MEGHATÁROZÓ ANIMÉK listájáról. Szerencsére látom hogy nemcsak bennem, hanem Scineram mesterben is nyomot hagyott az egyik legjobb fight-comedy valaha. Szal egyszerűen kivagyok attól a kretén alapötlettől, ahol leárazott maradékokért kell verekedni a szupermarketben, meg a hülye becsületkódexüktől :D és ezért minden felesleges eccsi szarságán keresztül tudok nézni. Az opening zsenialitását pedig csak dettózni tudom.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL

Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1550
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Tartózkodási hely: A semmi közepétől picit balra
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Rui-chan » 2020.04.26. 20:38

9. Boku no Hero Academia (2016-)

Oké, már az elején szögezzük le, mielőtt bárki belém állna, ez szubjektív lista, azt tükrözi, mi fogott meg engem ebben az évtizedben! Szóval ja, csak belecsempésztem egy shounen hype címet. Amúgy lehet hamarosan kicsúszik, olyan szempontból, hogy eddig ugye 3 és fél évad a 2010-es években futott, de ki tudja, mennyi csúszik majd át erre az évtizedre. Mindenesetre még megfelel a szabályokban leírtaknak.
Még a kihívás kezdeténél említettem, sokat gondolkodtam, a 10. és 9. helyre melyik-melyik animét tegyem. A Psycho-Pass végül azért csúszott lejjebb, mert ott igazán az első évadot szerettem, a folytatások közel sem kötöttek le annyira. A Hero Academiával más a helyzet, az első évad szerintem langyos bemelegítő volt, persze abban is találtam remek epizódokat, viszont mégis inkább az építkezés volt a fő célja. Utána indultak be jobban az események, tulajdonképpen valahol a második évadban, amikor a versenyek kezdődtek, akkor szippantott be igazán.
Szerintem mindenkinek volt már olyan élménye, amikor tudta, nem tökéletes az adott cucc, mégis nézte-nézte, mert elkapta a hangulat, bejött a történet, vagy kedvelte a karaktereket. Nagyon ritkán darálok animét, ezt pedig kb. 1 hét alatt hoztam be, pedig 55. vagy 56. résznél tartott a sorozat. :cool: Mindezt hétköznap munka mellett, hétvégén tudtam csak több időt szakítani rá. Ha jól emlékszem, ezen kívül a Shikit, a Madokát, és a Sengoku Basarát tehetem fel a képzeletbeli "gyorsan ledaráltam" listámra. Jól látszik, sosem sietem el a sorozatokat, még akkor sem, ha nem szezonost nézek, hanem olyat, ami már kint van teljesen vagy nagy részében.

Mégis miért kapott el ennyire a gépszíj? Aki olvassa a fórumot, úgyis tudja rólam, szeretem a képregények és az ebből készült filmek, sorozatok világát. A BnHA pedig pont ezt képviseli, szuperhősökkel foglalkozik. Persze több is van mögötte, mint az alap sztori.
Kezdjük mindjárt a szereplőkkel, ritka az olyan anime, ahol majdnem mindenkit kedvelek, vagy legalább is nem idegesítenek. A hősök közül Bakugo és Mineta fejét nem bírom, mindketten irritálnak ilyen-olyan módon. Viszont a többiekkel nincs bajom, sőt ahogy halad előre a történet és egy-egy karaktert jobban megismerek, úgy bővül ez a kör. Örök kedvencem Tsuyu, és bár alapból a békákkal kissé hadilábon állok, őt nagyon aranyosnak és bájosnak tartom. ^^ Talán meglepőnek tűnhet, de maga a főszereplő, Midoriya is nagyon jól sikerült, végre nem egy hisztiző, ugráló hülye. :D Sokaknak nem jön be Todoroki, a szokásos emós gyereknek tartják, viszont látom benne a fejlődést és voltak remek epizódjai. Az ellenség soraiban van még néhány karakter, akiktől a falat kaparom, kezdve Himikoval, bár a mostani évad loliját sem csíptem igazán.
Néha vannak üresjáratok a cuccban, általában az átvezető, vagy szezonkezdő epizódok. Általánosságban azonban elmondható, amikor harcra és küldetésekre kerül a sor, halad előre a történet, ahogy azt kell. A negyedik évad első felében mérges is voltam, mert egy csomó részt cliffhangerrel zártak és várhattam egy hetet a megoldásra. Ahol kell humoros, a drámát sem kezelik erőltetetten és van súlya a történéseknek. A mangát nem olvasom, ezért fogalmam sincs, mennyit fillereznek benne, ha egyáltalán ki kell tölteni bármivel a fő szálat.
A zenék nagyon bejönnek, főleg azok, amik a részek alatt szólnak. Az openingek közül eddig csak egy tetszett igazán, a Make my story, a többit elég gyorsan elfelejtettem, főleg mert szokásos shounen banda stílust képviselnek. Az endingek már változatosabbak, talán a S2 második ED jön be, főleg a képi világgal együtt.
Animáció téren a harcok és a képességek használata rendben van. Ha már a képességeknél járunk, azt is el kell mondanom, nagyon tetszik, hogy próbálnak elszakadni a megszokottól. A szereplők használják is az eszüket (1-2 kivétellel), különböző módokon igyekeznek kiaknázni a lehetőségeiket.

Több ismerősömtől hallottam, hogy nekik is tetszik, pedig a szuperhős témát egyáltalán nem szeretik. Érdemes vele tenni egy próbát, úgyis hamar el lehet dönteni, mennyire jön be valakinek.
Kép

Avatar
Dodgers
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 527
Csatlakozott: 2011.03.07. 09:00
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Dodgers » 2020.04.29. 15:12

(Amúgy is ezt a cuccot hoztam volna fel kilencediknek, de Rui, csak hogy lásd, hogy ez a lista mennyire nem kaviárosan objektív :D)

9 - Keijo!!!!!!!! (2016)

Yep.jpeg

A fórum közönsége előtt gondolom nem ismeretlen tény, hogy én és Titkos kimondottan karmoljuk a stuffot, és ha visszagondolok a 2010-es évekre, akkor bizony egy olyan sorozattá ért a szememben, aminek amúgy nem lennének *annyira* szárba szökő erényei, de egyszerűen olyan jól csinálja a dolgát, hogy nem tudok nem szentimentálisan gondolni rá. Szimplán egy "hidden goodie" kategóriává ért be, ami annak fényében is szép teljesítmény, hogy a 2016 őszi szezon amúgy elég combos volt a sport cuccok tekintetében - a Yuri on Ice sikerét gondolom nem kell ecsetelnem (nekem nem volt az ízlés utcámban, de az erényeit hülyeség lenne tagadnom), a Tiger Mask W jó kis old-school módon eltúlzott pankrátor cucc volt, a Shakunetsu no Takkyuu Musume pedig első körben ugyan nem nyerte el a tetszésemet, viszont egy tavalyi újrapróbálkozás után belopta magát a kegyeimbe. Ebbe a felhozatalba pedig a Keijo szépen beillesztette magát, és habár nem mondanám, hogy minden tekintetben lekörözi a konkurenciát, mégis csak ez a cucc az, amire a legtöbb élménnyel tudok visszagondolni.

Élménnyel, ami rögtön az első epizódban effektíve arcon vágott: azt tudni kell a sorozattal kapcsolatos hozzáállásomról, hogy a rész megtekintése előtt csak fél szemmel követtem figyelemmel a stuffot, mert nem tudtam, hogy mennyire lesz el-fanservice-elve a dolgot, ám Titkos kimondottan pozitív kommentje meggyőzött arról, hogy valószínű nincs miért aggódnom, és szerencsére nem is lett. Köszönhetően annak, hogy a Keijo megüti a hülyeségnek azt a NAGYON kellemes pontját, ami jól csinálni jóval technikásabb dolog, mint aminek az látszódna - a "seggbox" koncepciója nettó olyasmi, amit bármelyik random ecchi próbálkozás bevállalna, azt ellenben kevesebben vállalnák be, hogy e köré felhúzzanak egy konkrét sport sztorit, annak minden velejárójával és elemével. Azt pedig még kevesebben vállalnák be, hogy a direkt eltúlzott meccsek és tréningek is olyan súllyal bírjanak, mintha egy abszolút normál sportot nézne az ember, ám az epizód az összes akadályt sikerrel vette. Annyira, hogy ugyanúgy megvolt a szimpatikus szereplők konstallálása, mint a nevetve "aztakurva" hajtogatás és a meglepően kidolgozott erények értékelése is, szóval mondhatni azonnal megnyert magának a cucc. Annyira, hogy az előbb felsorolt epizód tényezőkön végig is megyek.

Az gondolom adja magát, hogy egy sportcuccba nem annyira nehéz egy szereplőgárdát összeválogatni, és ezzel a Keijo sem küszködik, és örömteli módon nem azért, mert túlzottan klisékből dolgozna, kezdve a főszereplő Nozomi-val. Őrá joggal lehetne mondani, hogy egy női Goku-ról van szó, de szerintem szimplán egy nagyon aranyos keveréke a tipikusabban néha önfejű, de eltökélt sportember típusnak és az echte tyúkanyó szintű érzelmi készségnek, és bőven teljesíti azt a feladatot, amire egy sportsztori főszereplő hivatott: egyszerűen jó nézni, ahogy az akadályokat veszi, és jó látni, hogy minden személyes hibája ellenére egy nagyon kedvelhető, tisztelettudó csajszi, akinek van érzéke mások támogatásához. Sayaka, a havernője is érdekes típus, mert karadizájn alapján azt hinné az ember, hogy ő lesz a "cool" karakter, aki Nozomi hülyeségeit kordában tartja, holott nem erről van szó: egy kicsit bátortalan, visszahúzódó, de tehetséges, a Keijo-ért rajongó figura, akinek Nozomi az első, mélyebb szintű barátja, a kettejük közti dinamika pedig ennek köszönhetően nem annyira tipikus a műfajban, hiszen mindkettőjük kettős szerepet tölt be. A szereplőgárda többi részét nem fogom felsorolni, de változó mértékű kidolgozás mellett nincs kimondottan rossz szereplő, mindenkinek megvan a szerves helye a sztoriban, amivel kapcsolatban bónusz pont, hogy a Nozomiék felsőbb évesei között nincs kimondottan genya karakter. Rá lehetne mondani erre, hogy wish fullfillment, vagy hogy a mangaka nem akart további drámával vesződni, de a szereplők közti viszonyt és bajtársiasságot tekintve egyáltalán nem bánom a genyák hiányát. Annál is inkább, mert így szvsz élvezhetőbbé válik bizonyos "ellenfél-szereplők" háttérrajza, mivel pölö a Hajime no Ippo-hoz hasonlóan lesznek olyan szereplők, akiknek a háttérsztoriját egy meccsen keresztül fogja bemutatni a történet, rendszerint a Nozomi elleni meccseken keresztül. Ebben a tekintetben a Keijo valamivel tipikusabb cucc, hiszen a főszereplő elleni meccseken keresztüli karakterkibontás annyira öreg elem, mint az országút, de ebben az esetben nem zavart, pontosan azért, mert a sztori tudja, hogy mi akar lenni. Nyilvánvaló, hogy nem akar teszem azt a Slam Dunk babérjaira törni a Keijo, "szimplán" csak egy korrekt sportcuccot akar lerakni az asztalra egy kedvelhető szereplőgárdával, ami sikerül is. Egy művészfilmes szemmel nézve persze a Keijo közel se lenne olyan jó, hogy egy ilyen listába be lehessen tenni, de a.) szubjektív lista, úgyhogy whatever, és b.) hiába rakod össze papíron az irodalom legjobb művét, ha egyszer úgyis a gyakorlati megvalósítás dönt el mindent, és hogy-hogy nem, pont ezért raktam be a Keijo-t: egyszerűen marha jó comfort food ebből a szempontból, a szereplőkkel töltött idő meg jópofa és aranyos/kedvelhető, sportcucchoz mérten pedig abszolút vállalhatóak és nem annyira tipikusak. Annál is inkább, mert a nagyra törő babérokat máshol akarja learatni a cucc, ami lészen a konkrét Keijo sport.

Aki látott legalább egy részt a sorozatból, azt tudja, hogy mekkora kreativitási bravúr maga a sport, pontosan azért, ami. A seggbox koncepciójával kapcsolatban gondolom nem kell ecsetelnem, hogy *mennyire* ecchi kompatibilis a dolog, brutálisan adná magát egy olyan sztori, ami csak névileg sport, voltaképpen meg csak kifogás arra, hogy a segg fanatikusoknak legyen egy kis svédasztal. És itt jön megint képbe a megvalósítás kérdése: tényleg annyi segget lehet látni a sorozat alatt, hogy egy fanatikus megnyalná mind a tíz ujját, de... egyszerűen alig van idő és fókusz arra, hogy ilyen értelemben lehessen élvezkedni a cuccon, mert amikor azt mondom, hogy a történeten belül komolyan van kezelve a sport, az úgy is van. Itt is vannak játékos kategóriák, itt is vannak taktikázások, itt is vannak speckó támadások, itt is vannak tréning árán szerzett tapasztalatok, és itt is vannak izgalmas, "hype-os" meccsek. Maga a segg, mint fegyver pedig annyira komolyan véve, hogy szinte megszűnik az emberi anatómia puszta részévé válni, pont úgy, ahogy bármelyik küzdősportban is egyfajta fegyverré avanzsál a kérdéses testrész. Erről pedig a sztori tesz is, mert akármilyen hülyeségnek hallatszik a koncepció, és akármilyen visszataszítónak a megvalósítás, ez igenis egy tényleges sportsorozat, és a szememben ez NAGYON sokat tesz azért, hogy a Keijo az elmúlt évtized egyik legemlékezetesebb meglepetése legyen a szememben. Még csak nem is arra megy ki a játék, hogy minden meccs nagyobb, bombasztikusabb módon legyen epikusabb mint az előző, csak úgy poénból - mondom, itt minden nettó úgy van kezelve, mint egy "normális" sport cuccban. Ez azért is nagyon jó pontja a cuccnak, hogy *e mellett* túlozza el úgy a sportot, ahogy. Tipikusan azt a stílust alkalmazza, amikor amúgy realisztikusan kivitelezhetetlen támadások és elég kemény ütések vannak úgy kezelve, mintha a szereplők az átlagembernél szívósabbak lennének, közben pedig a pátosz sértetlen marad, a komolyság és tétek látszata ugyanúgy jelen van, miközben pont azt a fajta hype-ot forszírozza a cucc, amitől a kacarászástól vegyes "erről van szó!" jelen van. Az pedig extra poén, hogy bizonyos szinten meg is magyarázza a sztori a "szkilleket" - van olyan szereplő, akinek egyenesen családi szkill a dolog, Nozomi-nak pölö tornász gyakorlata van, Miyata pedig effektíve egy pszichológiai önbecsapáson keresztül szerez egy szkillt. És minden esetben relatíve autentikus a kivitelezés és a hangulat. Mondhatnám azt is, hogy okosan van összerakva a sport ahhoz képest, hogy voltaképpen mekkora irreális hülyeség, de szerintem okosan van összerakva, vagy legalábbis élelmesebben, mint egy látszólag ecchi cucctól elvárná az ember. Annál is inkább, mert az amúgy mecha és ecchi cuccokról elhíresült XEBEC stábján érződött, hogy mintha lelkesednének a cucc iránt - az utolsó részen sajnos látszott, hogy éppen csak időre vitték be a tévé csatornákhoz, de amúgy mind a rendezésen, mint a technikai kivitelezést tekintve is jól sikerült a cucc. A hangeffektek kapcsán meg például az a legviccesebb, hogy bizony nem egy shounen/sport/akció cucc megirigyelhetné azt a hang dizájnt, amivel a Keijo büszkélkedik, mert itt bizony van basszusa és jelenléte az ütéseknek, és a legkevésbé sem túlzok azzal, hogy a nemrégről származó felhozatalt tekintve csak az újabb Jojo adaptációt tudom felhozni, mint méltó példa.

Szóval ez lenne a számomra a Keijo, különösen annak a fényében, hogy anno a szezonjában erős konkurenciája volt. A Tiger Mask W például pár fokkal feljebb csavarta a pátoszt, a Shakunetsu no Takkyuu Musume pedig kevésbé volt elkötelezett híve a "show, don't tell" sztorimesélésnek, és vitathatóan mélyebb háttérsztorikat adott a szereplőinek, jogos lehet tehát a kérdés, hogy miért mégis a Keijo-t tettem a listába, nem pedig a másik két példát. Egyszerűen azért, mert a Keijo, mint sztoriírási termék, megpiszkál egy olyan specifikus minőségi milliőt, amit brutálisan tudok karmolni - arról beszélek, amikor egy cucc amúgy nem lenne szárba szökően nagy szám, de mégis érzed a felszín alatt, hogy az alkotónak nem csak volt egy elképzelése egy hangulati és sztorimesélési keverékről, de képes is azt kivitelezni, és az amúgy nem kaviár szagú előadásmód mögött is érzed a szikár kiállást és önbizalmat, amitől még inkább szimpatikussá válik a sztori a számodra, és még jobban értékeled az amúgy is meglévő erényeit. Lerí róla, hogy az a fajta cucc, aminek igenis esélyt és időt kell adni, és az meg is hálálja azt. Olyannyira, hogy amikor mondtam, hogy inkább egy szubjektívebb irányba vinném el a listát, pont a Keijo-ra gondoltam: *annyira* monumentálisnak nem mondanám, hogy egy objektívebben összerakott, évtizedet felölelő listában helye lenne, de mivel bátorítva lettünk arra, hogy inkább a saját szánk íze szerint alakítsuk a listákat, ezért annál is inkább betettem. Mert amikor a 2010-es éveket idézem fel animés szempontból, ez a cucc az elsők között ugrik be, és ez szerintem nem egy elhanyagolható erény.
Kép Kép

Avatar
pintergreg
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 357
Csatlakozott: 2017.04.11. 21:04
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: pintergreg » 2020.04.30. 19:09

9. Net-juu no Susume
mint a wotakoi
kocka, romi cukiság
csak online térben
szerk: Véletlenül egy korábbi verzió maradt vágólapon...
"If you immediately know the candlelight is fire, then the meal was cooked a long time ago." | MAL | Snitt
Kép

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5923
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.04.30. 20:38

9. B Gata H Kei (2010)

Az animék elég érdekesen állnak hozzá a szexualitás kérdéséhez, a legtöbb esetben vagy szimpla fanservice-nek használják, már-már egészen a hentai-határokig elmenve (ugye a legutóbbi szezonban konkrétan kurvázni voltunk a srácokkal XDDDD), vagy jön a lightosabb slice of life vonal, ahol viszont már az csodaszámba megy, ha az utolsó epizódra eljutunk egy kézfogásig, pláne egy csókig. Így aztán meglehetőségen kíváncsi lettem, amikor a fenti cucc (aminek egyébként pont most van a tízéves évfordulója :D) úgy kezdte reklámozni magát, hogy "Yamada, a 15 éves diáklány elhatározza, hogy 100 férfival fog lefeküdni", mondom: "oké, ez vagy valami hatalmas trainwreck lesz, vagy hatalmas királyság" és szerencsére az utóbbi lett, még úgy is, hogy egyébként ez a célkitűzés kb. egy hatalmas bait és "meglepő" módon marhára nem erről szól a sorozat. (Viszont emlékszem, anno iszonyú jókat röhögtem, hogy hány 4channer-style fazon cseszte fel magát már pusztán az anime chartos leírásán is a sorozatnak, hogy "fújj, ki nézne egy ekkora kurváról szóló sorozatot?" Jelenten, én végignéztem és marhára élveztem. XDDD) Na, de mielőtt továbbmennénk, beszélnünk kell a sorozat címéről, mert már az is megér egy misét. XD A hivatalos angol címe a "Yamada's first time" lett, ami végülis lefedi a lényeget, viszont sajnos a japán címe lefordíthatatlan, úgyhogy a netet feltúrva szerződtettem magunknak egy tanárt, aki most jól elmagyarázza nekünk a lényeget:

"Okay, so a bit of a Japanese lesson:
'B-gata' would normally refer to the blood type. The Japanese are pretty fond of associating blood types with certain personality traits; and a B-type person is considered to be a bit impulsive, passionate, but their actions 'don't come across clearly' to others. (That seems to describe Yamada's character rather well, doesn't it?)
On the other hand, 'H-kei' normally has to do with 'ecchi' (the Japanese word for 'sex' that came from the pronunciation of the letter 'H' that is an abbreviation for the word 'Hentai'. Phew.) and 'kei' refers to a type (or even a lineage) of something.
Generally put, 'kei' (系) is a classifier for objects (living or non-living) that comes from a tree kind of structure, while 'gata' (型) literally means 'mold' or 'model' and looks at a classification of objects into categories.

All this being said, the official meaning of B-gata H-kei is that the 'B' stands for 'Bousou' (暴走), which can be translated to a 'rampage'; and the 'H' stands for 'Hentai' (変態), which we know is the word for perverted behavior. So the title refers to how Yamada is a rampaging sex-crazy pervert."

Látható tehát, hogy itt már a címen is annyit dolgoztak, amennyit más helyeken talán a komplett sorozaton sem szoktak. XD Még pár trivia, mielőtt jobban belemegyünk:

- Oké, hogy a "B" a címben "Bousou", viszont azon röhögtem, hogy ezt rendszeresen használják a cuccban a szereplők mellméreteire is. Szal ahogy pl. mondjuk egy One Punch Man-ben a hősöket kategorizálták be úgy, hogy A-osztályú, B-osztályú, stb., úgy Yamada kb. saját magát, illetve a női ismerőseit sorolja be B-cup vagy épp F-cup kategóriába. XD Egyik kedvenc poénom volt, amikor barátnője, Takeshita épp egy rosszabb pillanatában szól hozzá, mire ő úgy szólítja, meg, hogy "Mit akarsz tőlem, F-shita?" :lol: Egyszerű, de nagyszerű. XD

- Röhögtem, hogy mindenkinek van rendes neve, de "Yamada" csak "Yamada". XD Főleg úgy, hogy a húga viszont "Chika", de a MAL szerint "Yamada Chika", tehát akkor nekik a "Yamada" a családnevük és gyakorlatilag a főszereplő vezetéknevét a teljes sorozat alatt nem tudjuk meg. XD

- Érdekesség egyébként, hogy ahhoz képest, hogy ez végülis egyfajta ecchi-seinen cucc lenne, ezt is női mangaka találta ki, bár ezen a téren már volt kellemes tapasztalatom, szóval innentől még inkább bíztam benne, hogy jó lesz a cucc. XD

A sztoriról: oké, szóval ott tartottunk, hogy a szinopszis sikeresen bebaitelte a teljes közönségét azzal, hogy itt valami dugások tömkelegét fogjuk kapni, Yamada "főkurva" szereplésével. Aztán aki legalább az első részig eljutott, az a végére hamar rá is jött, hogy igazából ez egy tök aranyos (még ha piszkos fantáziájú is helyenként...XD) romcom, leöntve némi Amerikai Pite-feelinggel. XD A "100 sex friend" mondjuk nem költői túlzás, lévén ezt Yamada maga mondja ki még a legelején, mint kitűzött célt, azonban miután első "áldozatának" kiválasztja az osztálytársát, Kosudát (teljesen megalapozott, tudományos okok alapján, melyeket nem kívánok senkinek lespoilerezni XDDD), onnantól kezdve kettőjük kapcsolatának alakulásáról szól a sorozat. (Már csak azért is, mert fogalmazzunk úgy, hogy a "100 sex friend"-terv útját "nem várt komplikációk" szegélyezik, pl. Yamadára elsőre egy nadrágon keresztüli erekció látványa is helyből a frászt hozza... XDDD) Itt szeretném megjegyezni, hogy bár az eredetije egy yonkoma manga és emiatt kissé aggódtam, hogy animében hogy fog ez összefüggő, fejlődő karakterű sztoriként működni, ám egyáltalán nem volt zavaró, sőt, annyira nem is érződött rajta. (Amúgy lol, most ránéztem MAL-on, hogy a mangaka hogyan ábrázolja magát, mint karaktert, remek választás! :wink: XDDD)

Először is pszichológiailag imádtam a cuccot. XD Az egy dolog, hogy a sok "kanos srác dugni akar" felütésű háremizék után felüdülés volt ezúttal női szemszögből is látni valami hasonlót, de emellett az is tetszett, hogy mivel az egész ténylegesen slice of life (tehát semmiféle mágikus behatás, meg hasonló izék nincsenek), ezért pont a realitása miatt minden jelenet kétszer szórakoztatóbb volt. XD Sokkal "kőkeményebb" és pajzánabb volt nem egy jelenetben a B Gata, mint amit hasonló cuccok megengednek maguknak és közben mégsem csapot át ízléstelenbe vagy klisésbe, úgyhogy a "jajj, úristen, véletlenül hatszázadjára is ráestem a melledre!" és hasonló "epic jelenetek" itt minimálisak lesznek, sőt, 18+-os látvány is igazából csak a legutolsó részben lesz. Illetve ha van is bármiféle szexuális jelenet, az valahogy jóval hihetőbb, a néző egykori kamasz önmagára ismer rá, nem pedig az villan be neki, hogy "aha és itt mondta a rendező 2 perc 15 másodpercnél, hogy "és akkor MOST bevillan a csöcs és nekünk meg ÖMLIK A YEN A BD KIADÁSBÓL, OH YEAAAH!" :dirr: " Mivel Yamada a főszereplő, elsősorban az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, úgyhogy lesz egy nagy adag "a női nem igazából azt jelenti, hogy igen" jelenetünk is (hogy a Csupasz Pisztoly 33 1/3-ot idézzem XD), megtudjuk az örök igazságot, hogy a nők is legalább olyan perverzek, mint a férfiak, max jobban titkolják, valamint ami számomra külön cseresznye volt a tortán: bemutatja, hogy ha a való életben vagy tsundere, nem valami hárem/dating sim izében és szándékosan játszod hol a jégkirálynőt, hol a pipa kis méregzsákot, az jellemzően kurvára nem úgy fog lecsapódni, mint az animékben, sőt, nagy mértékben kontraproduktív lesz, összezavarja a másik felet, ergo hosszú távon csak magadat szívatod meg, ha nem vagy őszinte. Azonban a férfi oldalt is bemutatta Kosudán keresztül, azt külön bírtam, hogy az adott helyzetben nem ritkán egyszerre halljuk mindkettőjük gondolatait, amik nem csak igen találóak sok esetben, de rengeteg "mémgyanús" helyzet is visszaköszön, amit valszeg mindenki átélt már a saját párkapcsolataiban is, gondolok itt az ilyen klasszikusokra, mint hogy "mi az, hogy nem találod ki fél szóból, hogy mire gondoltam!" és hasonló húzások. XD Igazából mondhatnám, hogy simán van ebben is annyi "szenvedés" meg félreértett helyzet, mint egy szappanoperában vagy serious business love drama animében, viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez elsősorban vígjáték és ha az ember ezen jelenetek alatt épp zsinórban röhögi könnyesre magát, akkor hajlamosabb az efféle "nyűglődést" is könnyebben megbocsátani. XD Apropó, az külön tetszett, hogy nagyjából azonos arányban kaptunk férfi-női szereplőket (na jó, talán csajokból valamivel több volt, mert azért ez még mindig egy seinen cucc... XD), megint csak életszagúbb így a romkom, mintha egy hapsira jut 6-8 csaj. (Plusz így becsúszhatnak ilyen fun jelenetek, mint "haverokkal/barátnőkkel megdumáltuk, milyen volt a tegnap este", aztán itt is el lehetett azt lőni, hogy a két fél mondjuk tök másmilyen benyomásokat szűrt le... XDDD Apopó, háremcuccokban miért nincs a főhősnek soha legalább egy férfi barátja, aki afféle "token kariként" ott lenne, hogy együtt "sörözve" megbeszéljék néha a férfi dolgokat? XD) Igazából a történetről sokkal többet nem írnék, egyrészt, mert nem akarnám végigmesélni a teljes sztorit (hátha valaki kedvet kap a megnézésére :D), másrészt meg sejthető azért, hogy mi lesz a vége, szóval ez úgy alapvetően nem a nagy meglepetések animéje. Mondjuk arra mindenki készüljön fel, hogy befejezetlen, megint csak a sokszor emlegetett "olvasd el a mangát, ha érdekel a tényleges lezárás" esete forog fenn, amit mindig utálok, de gondolom úgy járt ez is, mint a Keijo vagy a Killing Bites, vagyis az első szezon nem hozott annyi pénzt nekik, hogy megérje megcsinálni a folytatást. (Esetleg akkor még nem volt kész a teljes manga, ezt most meg nem mondom már fejből ennyi év után.) A karakterekről viszont még lenne mit mondanom, mégis csak ők "viszik a show-t". XD

-Yamada: Sikerült vele hálistennek pont eltalálni azt a kényes határt, amikor valaki úgy tsundere, jégkirálynő, meg mit tudom én micsoda, hogy közben még pont nem válik idegesítővé, illetve a perverz poénjaival, tévképzeteivel ezen tulajdonságait sikerül konpenzálnia. XD (Ugye ahogy fentebb is írtam, ennyit számít, hogy milyen az, amikor a háremcuccokkal ellentétben itt ténylegesen belelátsz a tsundere fejébe. XD) Még az is belefér, hogy eléggé egoista és láthatóan többen képzel magáról, mint ami a realitás, hiszen ez sok embernél megfigyelhető. XD Azt már kevésbé tudtam elhinni, hogy ezt nem csak ő képzeli magáról, hanem az egész iskola is. :dirr: Legalábbis az összes olyan jeleneten a szememet forgattam, amikor épp csak ilyen "school idol" magasságokba nem emelik a csajt. Jó, ez most nyilván már ilyen "Titkos személyes ízlése vs. általános japán szépségideál", de egy alacsony, B-cupos (ha már ennyire a "cupokra" volt ráizgulva ő is... XD), egoista (és közben mégis sokszor hihetetlenül szerencsétlen XD) csajon nem tudom, mit ettek ennyien, pláne úgy, hogy pl. az egyetlen barátnője, vagy a saját húga is rendszeresen leginkább csak lefáradt tőle. XD Lehetsz egoista állat persze, csak akkor ahhoz nem árt, ha megfelelő háttérsztorid és külsőd is van. XDDD (Mint ahogy pl. egy Tony Start is csak Robert Downey-val hiteles, egy Michael Cera-val már nem annyira. XDDD) Amúgy ezzel együtt is kedveltem, még ha nem ritkán már engem, a nézőt is lefárasztott, de tényleg mákjuk volt, hogy még pont szórakoztató maradt végig és nem csúszott át az idegesítő tartományba.

-Kosuda: Szegény olyan tejbetök, hogy más animében akár háremhős is lehetne. ^^" XD Persze azért idővel nála is előtérbe kerülnek a pozitívabb kvalitásai, pl. kiderül, hogy remek fotós, kapunk róla némi háttérsztorit, stb. Mondjuk igazi "nice boy", Yamada az elején határozottan túl számító hozzá képest, később azért összébb csiszolódnak. (Pláne, ahogy egyre inkább kiismerik egymás hülyeségeit. XD) Lehetett volna párszor aktívabb szereplő a srác, de szerencsére nem olyan vészes, plusz Yamada az elején direkt választja ki, tehát ez olyan igazi "edd meg, amit főztél" eset. XD

-Takeshita: "Only sane (wo)man", ahogy a mondás tartja. XD De komolyan. XD Ahhoz képest, hogy ebben az animében majdnem mindenki ilyen-olyan komplexusokkal küzd, ő a kuriózum, aki nagyjából normális, a tanácsai is azok, párkapcsolata stabil, a pasija sem valami félhülye, hanem megbízható, normális fazon, stb-stb. XD Igazából ő a tapasztalt, párkapcsolatilag Yamadánál előrébb járó barátnő szerepét tölti be, aki próbálja mindig a legjobb szándékkal a helyes irányba terelni őt, tanácsokat ad neki, rámutat arra, amit rajta kívül már mindenki rég lát, stb-stb. Kosudának is elkelt volna valami hasonló a férfi oldalon, mert a haverjai ugyanolyan tapasztalatlanok voltak, mint ő, a nővére meg inkább szívatta, mint segítette. ^^"

-Miyano: Na srácok, mi történik, ha van egy szerelmi sokszög és belép a képbe a Titkos szerinti best girl? Naná, hogy veszít! :dirr: Szegény csaj már kb. azelőtt veszített, hogy a rajtvonalhoz állt volna, ugyanis ő Kosuda gyermekkori barátja és innentől már ugye sejthető, hogy mi a történet: X éve szerelmes a srácba, aki viszont nőként kb. észre sem veszi, az olyan húzásai ellenére sem, mint hogy sokszor csak úgy random beállít hozzá ilyen "ezt most főztem neked" kajákkal. ^^"""" Szóval ilyen, szegény megkapta már az első napon az "insta friendzone"-t. Jó, tekinte, hogy az egész sorozat a Yamada-Kosuda kapcsolat alakulására van kihegyezve, elég hülyén jött volna, ha félúton "barátnőt vált" a srác, de ettől még a szívem szakadt meg az összes jelenetén, kicsit durva, amikor egy karinál látod, hogy úgy próbál küzdeni, hogy tudod, hogy már eleve esélye sincs. Pedig mondom, ő még a maga szerény eszközeivel próbálkozott is, szóval azért nem annyiból állt a nagy terve, hogy "ha elég sokáig nézem, hátha kapcsol", vagy valami hasonló. XD Persze Yamada lenyomja, mert jóval számítóbb és agresszívebb nála. :/ Ja és manga spoiler:
SPOILER
Ezután külön "jó" volt látni, ahogy szerencsétlen csaj még utólag kvázi arról faggatja Yamadát, hogy "De ugye tényleg szereted Kosudát? Mondd el, mi fogott meg benne!" stb-stb. Amikorra felfogtad, hogy neked itt már nem terem babér, úgyhogy már csak arról akarsz bebizonyosodni, hogy a szeretted jó kezekben van. Youko, ez aljas volt tőled... T_____T (Oké, van valami másik srác, aki meg Miyanóba szerelmes és utalnak rá, hogy egy egyetemre fognak járni, de áhhh...:/ Az utolsó fejezetben meg amikor a ballagás van: "Meg kell tanulnom kevésbé bénának lenni, mert ott már egyedül fogok élni, stb-stb." YOUKO, MIÉRT FÁJDÍTOD A SZÍVEM???? T______T)
-Chika: Yamada húga, akiről inkább nem írok semmit, mert lesz vele kapcsolatban egy olyan húzás, ami kb. egyformán vicces és valahol mégis durva. XD Na jó, spoilerben. XD
SPOILER
Ő a "joker kari", aki X részig alig mutatkozik, majd aztán lassan rájövünk, hogy gyakorlatilag egy szabadúszó gyermekprostituált. :dirr: Ez az animében is eléggé átjön, de a mangában végképp egyértelmű. XD Sokáig furcsa, mert gyanúsan érettebb nővérénél, pláne szexuális témákban, de a néző számára erre egy darabig nem adnak választ, majd egy ponton túl látszik, hogy épp egy fazon jön ki a szobájából, Yamada valami olyasmit mond, hogy "nem akarsz ezzel leállni?", mire ő: "Próbálnék én, dehát a sok ajándék, amikkel cserébe elhalmoznak, stb-stb."... Szóval ja... Persze nem főállásban csinálja, de a suli mellett egy kis mellékes ezek szerint mindig jól jön... XD
-Kanejou: Na, ő számomra kissé haloványabb kari volt, tekintve, hogy különösebb szerepet nem töltött be a sztoriban, gyakorlatilag a szokásos "ojou-sama/kavarógép" sztereiotípia, akit Yamada elver valami iskolai szépségkirálynőválasztáson (*Titkos megint csak halkan felkuncog ezen a ponton a sztori realitásán*), mire ő kitalálja, hogy mostantól esküdt ellenségek. Kavarásai inkább fárasztóak, mint viccesek, "romantikus szál" sem nagyon van vele, ugyan egyszer megpróbálkozik Kosudát elcsábítani, de az is kizárólag Yamada basztatására irányul, avagy "na, majd jól kicseszek vele, ha elszeretem a pasiját!", ami persze nem nagy spoiler, hogy nem valósul meg. XD Mondjuk abból a szempontból viccesek voltak a "Yamada vs Kanejou" jelenetek, hogy végre kapott magának valami méltó ellenfelet és itt most "méltó ellenfél" alatt arra célzok, hogy magához hasonló egoista állatot, aki szerint körülötte forog a világ... XD Azért két dolgon így is behaltam vele kapcsolatban: 1. A Kanejou család láthatóan az FMA-s Armstrongoknak lehet valami oldalági leszármazottja, mert ugyanaz a "szexi csillámlás" van ott az arcukon folyamatosan, ami az öreg Louis-én is. XDDD 2. Családi/vérvonalbeli egoizmushoz dukál, hogy akkor már legyen "beltenyészet" is és ez itt is így van: a csajnak durva bátyuskomplexusa van, meggyőződése, hogy a bátyusnak senki nem jó nő rajta kívül, ugyanakkor a külvilág előtt ezt nem meri felvállalni, mert az rontaná a renoméját. XD Ezért hang- és retinafelismerővel ellátott páncélajtós "bunkerben" tárolja a bátyja fotóit és tőle szerzett egyéb relikviákat, oda jár be élvezkedni titokban, ha épp olyanja van. XD Mondjuk nincs könnyű dolga, mert pont az Armstrong-szexcsillám miatt a bátyusnak olyan dzsigoló-kisugárzása van, hogy tapadnak rá a nők, de a húgi meg nem hiába gazdag, többek között mesterlövész-alakulata van, akiket nem rest bevetni, ha úgy tűnne, hogy alakul valami a bátyus és egy random csaj között. XDDD (Amiről persze még bátyó sem sejt semmit, szóval egyik epizódban szomorúan meséli Yamadának, hogy ő sem érti, hogy egy ilyen jó pasi mellől miért tűnnek el csak úgy a nők mind egy idő után... XDDDD)

-Az erogamik. XD A végére azért meg kell említenem, hogy bár ahogy fentebb írtam, természetfeletti behatás valóban nincs a sztoriban, azonban úgynevezett "erogamik", vagyis szexistenek jelennek meg időről-időre, akik próbálják hőseinket a dugás útjára terelni, viszont a görög mitológiával ellentétben nem szabad beleavatkozniuk a történet menetébe. Amúgy ilyen kis chibi karik, akik kvázi az adott szereplő karikaturizált változatai lennének külsőre és főleg comic relief beszólásaik/jeleneteik vannak. XD Bár én rájuk nem annyira úgy tekintettem, mint különálló szereplőkre, inkább mint az adott kari szexuális vágyainak teljesen gátlásmentes kivetüléseire. Kb. amit legszívesebben csinálnál, vagy mondanál, az adott helyzetben, de szégyelled megtenni. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy a szereplők "szexuális lelkiismeretei". XD (Micsoda filozofikus mélyelemzésekbe megyünk itt egy elvileg sima romcom-ecchi hatására! XDDD)

Technikailag picit szerényebb a cucc, a látvány nekem talán túlzottan műanyag volt helyenként, már ami a karikat illeti (igaz, a manga sem épp egy Fujishima Kosuke alkotás), a zenék szintén semmi extrák, de az adott helyzethez, illetve az anime általános hangulatához mindig passzoltak. Az ED átlag cukiság, az OP viszont egész catchy, plusz örültem, hogy folytatták a címre jellemző töbszörös utalgatást és kétértelmű húzásokat, pl. amikor bevágják Kosudát és cseresznyés mögötte a háttér, amit tudjuk, hogy mire utal, vagy Yamada előtt ilyen éhesen tátogó vénusz légycsapója növényeket mutatnak... XDDD Ja, btw, ahhoz képest, hogy a sorozat jobbára mennyire "noname" maradt, azért Yamada seiyuuja pl. meglepően ütős volt és utólag rákeresve láttam, hogy nem más volt a hangja, mint Tamura Yukari, aki azért nem épp tegnap kezdett szinkronizálni és nem 1-2 karakternek adta már a hangját, szóval így érthető... XD

Ismét sikerült megírnom a Háború és békét ( :lol: ), viszont remélem, ezzel sikerült kedvet csinálnom nektek a cucchoz. :) Aki a vígjátékokat szereti, annak szerintem alapból kötelező, de egyben kiváló "randisorozat" is, a romantikus cuccokra jellemző "awwwww" jelenetek is megtalálhatóak benne, plusz baráttal/barátnővel tényleg bónusz élmény nézni, ráismerhetünk a saját, illetve a másik nem jellemző "hülyeségeire". XD
Kép

Avatar
Nightbird
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 80
Csatlakozott: 2019.04.17. 07:12
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Nightbird » 2020.04.30. 20:52

9. Ano Hi Mita Hana no Namae o Bokutachi wa Mada Shiranai. (2011)

Nos adott egy baráti társaság (nincs kedvem felsorolni őket), akik mindig együtt játszottak az erdőben kiskorukban meg volt minden egyéb dolog ami ehhez a fiatalkorhoz köthető. Ez az idill békés időszak addig tartott, míg az egyik szereplő meghalt. Ezután a csapat felbomlik és megszakítják a kapcsolatot egymással. Később a főszereplőnél megjelenik a lány szelleme, aki azért jött vissza, hogy teljesítsék egy kívánságát, amit nem sikerült korábban teljesíteni. És így kezdődik a csapat összeverbuválása.
Nos amit az anime remekül bemutatott, hogy az egyes karakterek miképpen dolgozzák vagy dolgozták fel egy fontos barátnak az elvesztését/gyászolását. Karaktereket is jól bemutatta és azoknak a drámáját is.
Az ehhez tartozó drámák is viszonylag elfogadhatók voltak. Kivéve a végén (az utolsó 5-10 perc), mert ott már nagyon átestek a ló túlsó oldalára.
Zenék is viszonylag jók voltak hozzá. Az OP-ED párosából az ED kedvencem.

Igazából nem sokat tudok róla még mondani. Nekem a 2011-es évből az egyik kedvencem.

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1060
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2020.04.30. 22:48

9. Furiko rendezte: Tekken (2012)

Ez az a cím amit bárhová betehettem volna még az első helyre is. Ez a valamivel több mint négy perces alkotás egy csoda. Nincs szöveg csak zene és fekete-fehér animáció. Mellesleg ronda grafika.

A történet egy párkapcsolatot mutat be az elejétől a végéig. Egyszerre szívmelengető és lelket összetörő mű. Sok mindent köszönhetek annak, hogy animés vagyok, de az, hogy megismertem ezt a művet minden bizonnyal ott van a top5 élményem közt.

Két dolgot sajnálok ezzel a kis animációval kapcsolatosan. Az egyik, hogy még nincs senki akivel ezt megoszthatnám, a másik hogy az üzenetét még mindig nem tudtam teljesen alkalmazni az életemre. Pedig hát az ember második élete akkor kezdődik amikor megérti, hogy csak egy van belőle. És egyébként is már az elöző életemben sem hittem a reinkarnációban.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
dresthar
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 139
Csatlakozott: 2019.03.09. 16:22
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Miskolc
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: dresthar » 2020.04.30. 22:57

9. Boku no Hero Academia (2016-)
Meg mondom őszintén, hogy nem különösebben kedvelem a szuperhősös képregényeket, és az adaptációk sikerét sem igazán értem. Hogy miért kedvelem mégis ezt a sorozatot? Mert ez nem egy szuperhősös sorozat. Iiiigeeen, a sorozat főbb szereplőit, hősöknek vagy gonosztevőknek hívják, de egyikük sem olyan, mint dc vagy marvel képregény hős. Nem marta meg őket egy radioaktív pók, nem születtek földönkívüli félistenek vagy valódi istennek. A sorozat világában szép lassan mindenkinek lett valamilyen képessége, és ebből adódóan újabb bűnelkövetési – és ehhez alkalmazkodva - , bűnmegelőzési módok jelentek meg. Pont azért is zseniális ez a sorozat, mert nem csak azt mutatja meg, mi mindenre lehet használni egy képességet, hanem hogy annak milyen pszichológiai és szociológiai hatásai is lehetnek. Például Bubaigawara simán a saját képessége áldozata lett (tudnék jobb példát írni, de az elégé spoileres lenne). Bár eleinte nem sokat látunk belőle, később egy jól átgondolt világot kapunk, ami a főhős nélkül is kellően élő.
És, máris elérkeztem a sorozat egyik nagy erősségéhez, a szereplőgárdához. Ugyan van néhány kivétel, de a legtöbbje jól van megírva, és ha más nem, legalább a funkcióját betölti, illetve akad köztük azért jó pár igazán érdekes és kedvelhető karakter. Sok más hasonló műfajú sorozattal ellentétben, ezek között van maga a főszereplő is, köszönhetően annak, hogy nem egy idegbeteg idióta.XD Midoriya egy nyugodt és eszes karakter, aki képes felmérni a helyzetet és taktikázni. Bár életcélja ugyanolyan típusú mint egy szabványos shounen hőssé (én leszek a legnagyobb …. ), ő maga mégis kilóg ebből a sorból. Jó pár más karaktert is kedvelek, mint például a diákok közül Tokoyami-t, Hatsume-t, Tsuyu-chant (nem csak azért, mert – korábban nem hittem volna, hogy lehetséges – a „békalány” cuki).
A másik erőssége pedig a képességek gyengeségei. Mirio, meg Kaminari rá a két legjobb példa, hogy azok a képességek, amik elsőre baromira erősnek hangzanak, a valóságban sokkal nehezebb őket jól használni. Ellenben jó pár, elsőre röhejesnek hangzó képesség lehet nagyon tápos, mint Amajiki amit eszel, az vagy képessége.XD Szóval, mindenkinek alaposan ki kell ismernie a saját képességét, és hogyan tudja kompenzálni a hiányosságait, mielőtt profi hős lenne belőle.
Még némi ömlengés röviden: a történetvezetés jó, a drámai és humoros részek is működnek, a harcok látványosak és izgalmasak, és az OST is jó, az utolsó évadból most a You Say Run új változata az egyik kedvencem. (Illetve igazából írnék még valamit, de mivel arra – még – csak halovány utalás történt az animében, és csak mangában szerepelt, ezért nem említeném meg.)

Avatar
scineram
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1476
Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Green Hell
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: scineram » 2020.04.30. 22:58

Április sorozata:

Joshikousei no Mudazukai (2019)

Tavaly nyár óriási meglepetése volt az első ránzésre teljesen szokványosnak tűnő gimis csajos komédia. Mint kiderült sokadik ránézése is az, de a lényeg mindig a megvalósítás!
A három főszereplőnk középsuli alatt eltávolodott barátok, akik megint összefutnak a felsősuli első évében egy lányiskolában. Ez a műfaj mindig azon bukik, hogy mennyire áll össze a karaktergárda, és ebben a Mudazukai első ütésre hazafutott. Az a bődületes baromkodás és verbális shitposting, amit haverok csípőből levágtak, a műfaj összes képviselőjén túltett, és eladta nekem a sorozatot.
Mindez ott kezdődik, hogy a lányok egymást azonnal beceneveken hívják. Elsőként Baka tűnik, aki az idiótaságot leginkább szállítja, idegesítő és tenyérbemászó személyiségével. Kezdetben csodálkozunk, hogy a többiek egyáltalán tolerálják (már amennyire), már az első rész végére ráérez az ember a finoman kiegyensúlyozott baráti kémiára, és helyükre kerülnek a dolgok. Merthogy a többiek sem különösebben épeszűek. Második leányzónk az abszolút fujoshit és mangakának vágyó Wota, aki egy rejtéjes Vocaloid készítőt fanol. A trió relatíve legnormálisabb tagjaként Baka ellensúlya, aki fel tudja venni a fonalat a laza hülyéskedésben, de megálljt is tud parancsolni neki nem sokkal a józan ész határain túl. A Robo vajon ki? Harmadik főszereplőnk a gárda legintelligensebbje, aki nevéhez méltan vérbeli kuudere. Általában kevés, tökéletesen elhelyezett abszurditás bombával járul az ökörködéshez. Ja, és szünetekben baktériumokkal kísérletezik, vagy áramkört heggeszt.
A fő trió mellé idővel remek mellékszereplő gárda társul, akik szintén kifejező beceneveket kapnak. Az imádnivaló Loli teljesen a nagyi unokája, de még az sem magyarázza a szinte visszamaradott fejlődéssel felérő teljes gyermeki ártatlanságát, ami miatt nem is tud beilleszkedni a korosztályába. Majime szintén egy visszahúzódó, félénk lány, de éppen ellenkező okból, mivel magas és fiús, így a suli kedvence. Lily a perverz, androfób leszbikus, aki főleg Lolira nyáladzik. Az egyik legszebb történetszál, ahogy hármuk között is kialakul egy szoros kötelék, így Majime és főleg Lily is befogaó társaságra talál. Állandó poénforrás még a chuunibyou Yamai, mindig fákról, építményekről kell tűzoltóknak lementenie. A sort a lányok osztályfőnöke, Waseda zárja, aki az egész sorozat tsukkomija, főleg mikor Yamai és Baka hülyeségével kell megküzdenie. Neki egy titkos énje is van, ami a cucc egyetlen komoly cselekényéhez vezet, melyet pont olyan zseniálisan csap le, mint a komédiát.
Mindezekkel együtt együtt végig megőrzi földhöz ragadt jellegét, szemben a már fantasztikumba nyúló vígjátékokkal, mint Asobi Asobase vagy Hinamatsuri. Ebből adódóan nem épít kiemelkedő animációra, de a látvány mindig hozza kellő színvonalat. Az ABSZOLÚT DOPE OPENING pedig egyszerűen felejthetetlen (itt contentid miatt négyben). A seiyuu gárda is God Tier. Akasaki Chinatsu Bakája simán legjobb alakítása, pedig volt pár emlékezetes elborult karaktere az évtized elején. Tomatsu Haruka is zseniális a fujoshit szerepben, Sato Satomi pedig leszbikusa teljesen új élmény volt tőle.
Kép

Avatar
Akosss
Profi
Profi
Hozzászólások: 305
Csatlakozott: 2016.10.22. 00:54
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Akosss » 2020.05.01. 03:02

9. Fune wo Amu (2016)

Listám kilencedik helyére Catrinnel egyetemben én is a Fune wo Amu-t választottam. Sajnos revaccsolni most nem sikerült időben, pedig lett volna rá időm, ráadásul amennyire rövidke a 11 részével, nem tart sokáig lenyomni. Ráadásul mikor anno néztem, akkor is majdnem egyben daráltam le, annyira élveztem. Így most nem friss gondolatok jönnek tőlem, de nem láttam olyan régen azért, mint a Lupint, bár még így is meglepett, hogy több, mint 3 éve néztem. :shock: Nem gondoltam volna, olyan gyorsan repül az idő.

Rövid leszek most, mert Catrin annyira szépen, pontokba szedve összeszedett MINDENT, amit én is imádok benne, hogy lustaságomban mondhatnék annyit rá, hogy :goodpost: , olvassátok el azt, mert tényleg nem nagyon tudnék mást hozzá tenni. Viszont pont én voltam az egyik szószólója annak, hogy mindenki fogalmazza már meg a saját szavaival egy teljesen új postban, hogy miért volt meghatározó egy sorozat, így nem szeretném csak ennyivel lerendezni. :D Úgyis lesznek még itt közös címek másokkal, na...

Szóval mi is a Fune wo Amu? Egy végtelenül szerethető, eredeti témát bemutató, felnőtt szereplőkkel operáló, visszafogott, hétköznapi, földhözragadt, érett és komoly, de nem túlkomolykodó josei sorozat, ami igazából nem váltja meg a világot, de üde színfolt az animék között. Olyan méltóságteljesen, japánosan és szeretettel nyúlnak hozzá a szótárkészítéshez, hogy ha azt hinnéd nem érdekel, akkor is érdekeltté tesz, hogy na akkor tényleg hogyan is zajlik. Nagyon BTK-snak tűnik a téma, de egyszerre érdekes és szórakoztató. A karakterek és kapcsolataik, interakciók pedig annyira bájosak, aranyosak és baromira szerethetőek. Nem tudnám pontosan behatárolni az ízlésemet, de ha valaki megkérdezné, milyen animéket szeretek, ez pont egy olyan cím, amire tuti ráböknék. Majdnem az összes "fétisemet" eltalálja, szóval egyébként is kedvenc műfajom a josei slice-of-life és a hasonszőrű cuccok, így ez teljesen telitalálat volt. Nagyon kellemes emlék maradt azóta is.
Hibákat nem is igazán emelnék ki, az évek múlásával főleg csak a jó tulajdonságai maradtak meg, revaccs hiányában pedig nem is nagyon jut eszembe semmi, viszont annyira emlékszem, hogy valamennyi hiányérzetem csak maradt a végén, főként románc és karakterfejlődés szempontjából. Az időugrás benne egyszerre volt nagyon jó ötlet, meg egy olyan döntés, ami bár érthetően lett meghozva, valamilyen szinten hozta magával a negatívumait is. Nem tudom, lehet, hogy most kicsit máshogy látnám.

Avatar
Junchi
Félisten
Félisten
Hozzászólások: 2234
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi » 2020.05.02. 10:37

8. Kyousougiga (2013)

Mielőtt bármibe is belecsapnék ezzel a címmel kapcsolatban, vetnék ide egy körkérdésfélét: Szerintetek mi a legideálisabb terjedelem egy anime-sorozat esetében? 12, vagy esetleg 100 epizód? A magam részéről erre azt dobnám be, hogy 24-26, amibe (ha jól beosszák az időt) beleférhet minden, még valami tartalom is. A nyolcadik helyezettem kapcsán azért érzem ennek a kérdésnek a relevánsságát, mert a Kyousougiga azon ritka esetek egyike, mikor egy animének elegendő uszkve 10, azaz tíz epizód, hogy abba beleférjen ténylegesen minden.

A Kyousougiga egyszerre adott nekem egy családdrámát és egy teremtésmítoszt. Sokoldalú, színes, élettel megtöltött karaktereket és háttérsztorikat. Elegendő tartalmat és nem tolakodó szimbolikát. A kezdet és a vég allegorikus láncolatát. A japán folklórra és hiedelmekre felhúzott, revideált Alice Tükörországban reflexióját. Emlékezetes animációt és zenéket, de sokszor milyeneket! Meg persze rengeteg szórakoztatásért felelős elemet, emlékeztetve arra, hogy legyen bármilyen metaforikus és többrétegű is ez a sztori, valahol mégis csak egy light-hearted darab, ahol nem spoilerezek, ha azt mondom, a kötelező (és a szervezetem által egyenesen megkövetelt) happy end végül nem marad el, merthogy a Kyousougiga nekem elsősorban egy különcökből álló családdráma marad. (Ilyen szempontból egy Uchouten Kazokunak például halovány esélye sincs mellette.)

Az anime, ahogy mondottam volt, összesen 10 epizód hosszú, rengeteg tartalommal a csomag részeként, viszont nem fog mindent az ember szájába rágni, a teljes kép abszolválásához tényleg megköveteli a nézői figyelmet, de ezt igyekszik is fenntartani vagy a karakterek kibontásával, vagy a már említett szimbólumokkal (kit, hogy, mi köt össze, főleg a gyümölcsökre érdemes figyelni - ezek után meg kéne végre kóstolni a gránátalmát), esetleg a jól megírt dialógusokkal, de az sem ritka, hogy poénkodik kicsit vagy átmegy FLCL-t megrugdaló őrületbe.

Talán a harmadik harmadra kissé elszáll a dolog és bedob pár deus-ex-machinát is, emiatt a sorozat eleje és közepe bennem azért lényegesen mélyebb nyomot hagyott, de a végével lesz csak ez a minieposz igazán teljes és körbejárt. Mert legyen valaki hétköznapi halandó, őrjöngő démon, mindent (is) tudó pap vagy világokat kontrolláló istenség, a magányt és a monoton életmódot hosszútávon senki nem viseli el.

Végül egy kis plusz infó, avagy hogyan találtam rá erre a remek darabra: A Toei stúdió ezekhez az artsy rétegcuccokhoz nagyon ért, ezt bizonyították korábban például a Kuuchuu Burankóval vagy a Mononokével is. A Kyousou viszont csak nem akart feltűnni a radaromon, egészen addig, míg bele nem futottam az OVA-jába, meg Ricz egyik lelkes hozzászólásába. Igen, készült hozzá egy OVA, sőt egy 5 részes ONA is, viszont mindkettő a sorozat előtt, de ezeket finoman szólva sem csípem, már csak azért sem, mert egy kontextus nélküli zagyvaság mindegyik, ami belenyúl itt-ott a későbbi sorozat cselekményébe, viszont pont azok a momentumok hiányoznak, amikről a sorozat végül teljes képet ad. Szóval itt azért elkönyveltem, hogy hasonló színvonalú lesz a tíz részes széria is, de szerencsére a csalódás a legkellemesebb fajtából került végül ki.

Avatar
Ricz
Nagymester
Nagymester
Hozzászólások: 986
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz » 2020.05.02. 14:52

--. Yosuga no Sora: In Solitude Where We Are Least Alone

Már korábban eldöntöttem, hogy ez az igencsak "érdekes" alapanyagot májusra teszem, mivel az áprilisi Mondo cikk miatt amúgy is revitalizálnom kel azt, amiről egyszer már a Konzol Magazinhasábjain is értekeztem hosszasan. És itt jön képbe a hágai bíróságos megjegyzésem is, mert ha emlékszünk, a közelmúltból tudunk olyan tagot, aki tuti úristen odaállítaná az embert azért, amit ez a cucc feszeget első látszatra. Csak az kicsit ordas nagy hiba lenne, mert azt árulja el, hogy nem figyelt az ember, lemaradt valamiről, noha azt se lehetne mondani rá, hogy tényleg megkövetelné a nézői szemet, mint a Kyousougiga teszi. Sokkal inkább azt, hogy ki mit tesz, és összelegózni, hogy egyes döntések hogyan hatnak egymásra a különféle fejezetek alatt. Innentől viszont kegyetlenül spoileres leszek, csak szólok.

Az alapváz mindössze annyi, hogy a Kasugano ikrek, Haruka és Sora szülei autóbalesetben életüket vesztik és a nagybátyjuk veszi őket gondozásba. Azonban, amíg ő a temetéssel, az örökléssel és a gyámpapírokkal foglalkozik, a két tinédzsert leküldi vidékbe a nagyszüleik régi otthonába, ahol a gyerekkorukat töltötték. Ugyanúgy kell majd ott iskolába járniuk, de legalábbis a fiútestvérnek biztosan, a lány eleinte vonakodik, és a betegessége miatt nem is biztos, hogy engednék, különösen, hogy az eddigi életének legalább felét biztosan kórházban töltötte.

Innentől a sztori 4 fejezetre bontható szét:

Migiha fejezete (1-4. részek)
A kezdő történetszál elég egyszerű konfliktust takar. A helyi újgazdag lány és a papnő növendék közti kapcsolat mögött megbújó problémák az interakciók fő mozgatórugója. Az újgazdag lány mindenképp nővéri szerepben akar lenni, mert az a fixációja, hogy az apja bűneit helyre kell tennie, és Akira az ő féltestvére. Mindezt arra alapozza, hogy tudomására jutott, hogy a család támogatja a lány neveltetését, de tartják és tartani akarják mindenképp a távolságot, hogy ne okozzanak pletykákra okot adó gyanút. A fejezet során igazából egy konfrontáció sikerrel feloldja a problémát, Haruka közbenjárására, aki idő közben elkezdett járni az újgazdag lánnyal.

Akira fejezete (1-2., 5-6. részek)
A második részben van egy döntéspont, aminél leágazik a cselekmény és a papnő növendék felé fordul. Haruka ebben az esetben vele kezd el járni, és kezdi beleásni magát újdonsült barátnője hátterébe. A dolog itt már összetettebb, mert a lány energikussáról kiderül, hogy csak álca, egy színjáték a többiek előtt, hogy ne érdeklődjenek iránta és a bajai miatt. A dolog pedig erősen összefonódik Migihával: egyfelől a lányt zavarja, hogy az újgazdag lány a nyakára mászik, pesztrálgatja, másfelől pedig az, hogy senki semmit nem mond az anyja kilétéről, aki kapcsán az egyetlen emléke is medál volt, amíg az el nem veszett a templom környékén. Szóval Haruka elkezd mozgolódni, és amit lehet, megtenni.

A megoldást már külön bekezdésbe írom, ugyanis az előző fejezetének a kiegészítése. A két lány valóban egyforma idős, de nem azonos az apjuk. Az egész hátterében az a magyarázat, hogy anyák egy kórteremben feküdtek a szülés előtt. Migiha apja pedig megajnálta a születendő gyereket, mert az anyja felelőtlen volt, nem akarta volna megtartani sem, totálisan lemondott róla. Ezért vették át nevelésbe, azonban a pletykák elkerülése végett, mivel a rokonság tudta, hogy egy gyerekkel várandós az anya, és hát milyen az, ha kettővel sétálnak haza, a megsajnált Akirát rábízták a templom papjára és kapott egy medált, benne az anyja képével, meghagyva, hogy maj idővel tárják fel előtte az igazságot. A pap időközben meghalt, a medál meg elveszett, Akirát pedig a templom lépcső előtt standoló fagyiárus nő vette figyelem alá, miközben Migiha családja anyagilag támogatta mindvégig. Ez a megoldás is egy "üljünk le és beszéljük meg az érintettekkel" formában megy végbe, szintén Haruka közbenjárásával.

Nao fejezete (1., 7-9. részek)
Nao a Kasugano ikrek gyerekkori barátja, aki egyszerre örül, hogy viszontláthatja őket, másfelől rohadt nagy a bűntudata azért, amit Harukával csinált egykor. Az ikrek ugyanis nyaranta lenn voltak a nagyszülőknél, és az egyik évben ez a lehetőség megszűnt. Nao bepánikolt, és mivel szerette Harukát, a családi ház verandáján vetette rá magát és erőszakolta meg. Haruka meg mintha elfelejtette volna az esetet, járni kezd vele is, miközben folyamatosan pozitív megerősítést próbál a lánynak adni, hogy nincs miért emésztenie magát.

Sora ebben a fejezetben lesz a leghisztisebb egyébként. Eleddig a többi történetben sokszor csak nemtetszését és nyomatékosítását adta, hogy a bátyja figyeljen ő rá, és nem igazán akaródzott elfogadni egyik-másik helyzetet sem. Nao esetében meg borul a bili és a fő konfliktus leginkább az lesz, hogy Sora világgá szalad, és meg kell keresni.

Ugyancsak ez a fejezet az, ahol a Haruka proaktívsága visszább csavarodik, hiszen itt már Naonak is komoly szerepe lesz a problémák és a fixációk feloldásában. A problémákon itt kivételesen közösen emelkednek felül.

Sora fejezete (1., 7. 10-12. részek)
Haruka húga, aki mint már kiemeltem, minimum a fél életét kórházban töltötte, nem igazán alakult ki nála a család és a testvér fogalma. A bátyját egy közelebb álló idegennek látja, aki iránt elég komoly érzelmeket táplál, de ne tud velük mit kezdeni. És ott van Haruka, akinek a nevelésében elég fontos szerepet játszik, hogy a testvére iránt törődjön, és voltaképp ezt is teszi, amióta csak leköltöztek. A fejezetben itt Sora lesz a proakítvabb, Haruka teljesen sarokba szorul a dilemmák végett: hogy mondjon nemet a hisztisnek tűnő húgának, hogy az ne csináljon magában kárt. Sora viszont ezt kihasználva bedarálja a bátyja ellenállását, és elhinti benne, hogy bűnrészes vagy, és ráadásnak zsarolni is kezdi, miközben kizárólag saját magára kondícionálja a fiú gondolatait.

Sora eddig töltelékszerepben volt Nao fejezetét leszámítva, és Nao ellen kezdett csak aktivizálódni, mivel őt tényleg ismeri, és ki tudja használni a bátyja figyelme nyújtotta előnyét. A lányra kifejezetten komoly riválisként tekint, nagyjából azóta, hogy végignézte a verandás jelenetet a házon belülről. Haruka pedig már bedaráltan nem tud máást tenni, csak sodródni azzal az árral, amit a húga jelent.

A fejezet végén le is buknak, mikor egy kettyintést ejtenek meg az előszobában. Az osztályelnök mellett ott van Nao is, aki miatt került sor erre a jelenetre. Viszont az ikrek tartva a megvetéstől, a kiközösítéstől és az egyéb konzekvenciákről, a hegyi tóba akarják magukat ölni. Ennek ellenére valaki (az omake jelenetek utáni ED árulja el, hogy ez Nao lesz: a lány ugyanis nem akarja holtan látni még így sem az első szerelmét, ellenben azt igen, hogy éljenek együtt a saját bűnükkel, ahogyan ő tette éveken át) mégis kihúzza őket a partra, de nem próbálkoznak meg vele még egyszer. Mégis a várakozásokkal szemben, a városka nem nagyon mordul fel a dolog miatt, és csak szűk ismeretkörben marad a titok, miközben az ikrek mennek vissza a vonaton a nagyvárosba.

+1 az Omake fejezet (1-12. részek insert songja után)
Nagyjából 2-3 perces, a sorozat stílusától teljesen elütő, leegyszerűsített, sokszor chibikkel előadott kifigurázása a szériának, aminek a középpontjában Migiháék cselédlánya áll, akinek bejön a srác. Igazából nem sokat lehet elmondani, mert elég nagy vonalakban veszi végig az egészet, nem igazán törődik az összefüggőséggel. Az egyetlen dolog, amiért megéri róla beszélni, az a második ending, ami ennek a stílusát követi, és rohadtul spoileres a fejezetekre nézve, mivel gyakran előrevetíti, hogy mi lesz, vagy (mint Sora fejezetének végét) válaszolja meg az egyes kérdéseket két jelenetsor közti átkötésről.


Maga a grafika és az animáció nem egy eget verő darab. Szépnek szép, de azért vannak nagyon gyenge pillanatai. A zenéje egész jó, hallgatható, de nyomot különösebben nem fog a háttérből hagyni. Az openinget eufonius adta, és kifejezetten kellemes lett, azonban az insert (vagy main ending), vagyis a rész és az omake közti záró képsorok már olyan semmilyenek. Mármint a zene és a képsor is ilyen. Mutogatnak régi szépiás képeket, amik elmesélik azt a háttértörténetet, amit amúgy is szépen lassan kifejtegetnek az ikrekről. Aztán ott az omake utáni ending, ami követi az omake stílusát, paródiára véve igyekszik előadni a sorozat eseményeit, és ahogy írtam korábban, spoileresen.

Nekem kifejezetten a karakterekkel előadott mondanivaló miatt jött be annyira, hogy az évtizedből ez a cím lett a top 5 egyik eleme.
- Egyfelől ott vannak az elég emberi alapproblémák, amiket felold menet közben a kívülállóként érkező érdekelt, mert akik benne vannak a problémában, inkább japánosan járják az ördögi kör táncát.
- Másfelől ott van, hogy ezekkel kapcsolatban mindenképpen kell segítséget kérni, ha egyedül nem lehet megbirkózni vele. Ugyan ezt így nem oldják meg egy az egyben, de az első két fejezet pont ezt üzeni, a harmadik esetében eléggé rezeg a léc, mert ott külső segítségnek esélye se lett volna tenni értük valamit, ott minden a srácon múlott, hogy igazolja vagy cáfolja a bebeszéléseket.
- Harmadsorban ügyeltek arra, hogy legyen valami kapcsolat tényleg a fejezetek közt (pl. nem csak az, hogy Harukának egyre nehezebb dolga van és proaktív szereplőből elnyomottá válik, ahogy egyre nehezebb morális kérdést tesz fel neki az, amivel szembesül). Egyes összefonódó részek aprólékai másutt derülnek ki, ezért is kell annyira figyelni, mert lehet például Sora elejt egy olyan megjegyzést mondjuk az 5. részben, ami elég meghatározó lesz a saját fejezetének egyik jelenetében. Illetve arra is, hogy Nao és Sora ága alatt Migiha és Akira története érintetlen maradjon, mivel az ő esetükben ugye nincs külső behatás Haruka személyében, innentől pedig progresszió sincs az alaphelyzetükhöz mérten.
- Negyedsorban, ahogy haladunk a fejezetekkel, úgy a szexuális tartalom is egyre több lesz. Migiha esetén például a sztorijának végén kerül sor, míg Akira esetén kettő jelenet van, és így tovább. Ahanyadik fejezet a sorban, annyi ilyen jelenetre kell és lehet számítani. Az első ebből még valahol talán az érzelmeikből fakad, hogy hála, köszönet, szeretet, meg mi egyéb, de a kényszeresség már Akiránál kezdődik az elsővel, mivel a második az ő esetében is az előbbire húzható rá. Talán a hormon fűtött tinédzseri megoldókészlet hiánya miatt, de Nao esetében a rendszeres pozitív megerősítés részint ezt a módit takarja, hiszen a lány folyamatosan arról győzködi magát, hogy Haruka utálja azért, amit vele annak idején tett, és juszt sem akarja az ellenkezőjét elhinni... és mással valahogy nem győzhető meg ideig-óráig minimum. Merthogy a szavak leperegnek róla, az hétszentség. Soránál meg egyértelmű, hogy borulni fog a bili, akit ez gondolati szinten is zavarni képes, és minden szempontból nulla lesz, ha egy ilyen elem haloványan is jelen van egy műben (ami már egyéni korlátoltság kérdése).

Persze, ettől még lehet hívni "húgb@szós szutyadéknak", de akkor jelentsük ki mellé azt, hogy a KissXsis mangája többet tett a féreglyukak fizikájának feltárásáért, mint a NASA és az asztrofizikusok valaha, csakhogy ki legyen egyenlítve a kijelentések igazságtartalma.
"A vérfürdő a második legkimerítőbb tevékenység a futball után."
Kép
MAL || Librarian Warrior

Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 73
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky » 2020.05.03. 10:06

8. Ore Monogatari (2015)

Leara korábban már említette ezt a sorozatot és egyet kell vele értenem, hogy ez a nagy betűs bűbáj minden téren. Ha kellene kedvenc romantikus shoujot mondanom minden évtizedből, nem csak ebből, kapásból ez jönne először az eszembe. Hogy miért, annak sok oka van, de párat hadd emeljek ki.

A történet szerint főszereplőnk Gouda Takeo egy kedves, nagyszívű, ám nem túl jóképű, kétajtós szekrény. Bár szegény fiú, aki meglehetősen romantikus természet, nagyon vágyna arra, hogy találjon egy aranyos lányt maga mellé, a kiszemelt hölgyek nem túl sok figyelmet fordítanak rá. Helyette inkább a legjobb barátjába, Sunába szeretnek bele, aki olyan mintha egy shoujo mangából lépett volna ki: délceg, jóképű, szőkehajú herceg. Hiába azonban a lányok igyekezete, a fiú hűvös eleganciával sorra utasítja vissza az érte epedő hölgyeket. Egy napon Takeo megment egy bájos, törékeny, tündérszerű lányt a vonaton egy zaklatótól és rögtön meg is tetszik neki a Rinko névre hallgató leányzó. Azonban múltbeli tapasztalataira alapozva azt hiszi, Rinko és Suna vonzódni kezd egymáshoz a találkozásuk után, így félreteszi az érzelmeit és elhatározza, hogy segít a lánynak meghódítani a legjobb barátja szívét. Csak hát van itt egy kis félreértés....

Az ember azt gondolná, hogy itt kezdődik egy 24 részen át zajló szappanopera, amiben legjobb barátok riválisok lesznek és lesz sírás, meg rívás, meg dráma minden mennyiségben. Nos, itt legyen az első pont, amiért ez a mű helyet kap a ranglistámon, nem, sőt konkrétan három rész alatt megoldják ezt a dolgot, így Rinko és Takeo a sorozat nagy részében párt fog alkotni és párkapcsolati problémákat fog többek között megoldani. És milyen jól csinálják. Az egy dolog, hogy édesek és aranyosak együtt és látszik, hogy szeretik egymást, de kommunikálnak. Így amikor felmerül valami, fogják, megbeszélik és két rész alatt pontot tesznek a végére. Tehát valami titokzatos ok miatt, amire a legtöbb mangakának nem sikerült még rájönnie, úgy működnek, mint egy normális pár és nem hozzák az animék eltúlzott romantikus kliséit. És mind a két szereplő kedvelhető, szerethető, aranyos egyéniség, akiket a nézők pillanatok alatt fognak megszeretni és szurkolni nekik. Ez pedig ugye minden romantikus mű lelke, hogy mennyire lehet a két főszereplő boldogságáért szurkolni.

A következő dolog, amit ebben a műben kiemelnék, az Sunához kapcsolódik. Suna önmagában is egy nagyon érdekes karakter, még ennek a történetnek a berkein belül is, ahol végül nem a szépség, hanem a szörnyeteg nyeri el a hercegnő szívét. Még futott a sorozat, elég sokat találgattak vele kapcsolatban, hogy miért nem érdekli egyáltalán a párkapcsolat, holott a korabeli fiúk nagy része eléggé sokat adna, ha olyan népszerű lehetne a lányok között, mint ő. Többek között felmerült, hogy esetleg aszexuális lehet, ami szerintem egy érdekes fordulat lehetett volna, de végül is ez soha nem nyert bizonyítást. De nem is ez vele kapcsolatban a fő mondanivalóm, hanem a kapcsolata Takeoval, ami legalább olyan jól meg volt írva, mint a romantikus szál. Egyszerűen jó volt nézni, ahogy támogatták egymást a fiúk és ahogy Suna Rinkoval is egy baráti kapcsolatot alakított ki. Szóval nem elég, hogy a romantikus szálat úgy kezelte a sorozat, hogy az élvezhető legyen, de írt mellé a szerző egy ezzel egyenrangú, legalább olyan jól felépített baráti kapcsolatot is. Ezek már önmagukban is levettek a lábamról, de szerencsére még mindig nem merül ki ebben a sorozat.

A grafika igényes volt és gyönyörű, a zenék nagyon kellemesek, a mellékszereplők szintén kedvelhetőek, a seiyuuk pedig zseniálisak. Pont minden olyan jól volt adagolva, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Egyetlen egy dolog nem tetszett benne és ez az egyik, Sunaba szerelmes, stalker lány volt, de ezt a szálat is gyorsan letudták, így mondjuk nem zavart sokáig a dolog.

Őszintén szólva nagyon szeretnék több ilyen romantikus sorozatot látni, shoujot, BL-t, yurit egyaránt, ahol az író és a készítő stáb ilyen jól oldja meg a feladatot. Hogy élvezhető legyen, hogy normális legyen, hogy kellően romantikus legyen, de az agyamra se menjen a túlzott cukormáz. Egy szó, mint száz, több ilyen fajta romantikára lenne szükségem az animékben.

Avatar
SaiyaGin
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 98
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin » 2020.05.10. 17:50

Hogy ne csak a hónap elején és végén szülessenek hozzászólások, íme az e havi jelöltem:

8. Zetsuen no Tempest (2012-2013)

Annak idején nagyon megfogtak a Spiral logikai csatái, így amikor olvastam, hogy anime készült a Spiral mangakáinak egy új művéből, próbát tettem vele.

A tizenéves Mahiro (mostoha)húgát, Aikát meggyilkolják, de a rendőrség képtelen megtalálni a gyilkost, ezért Mahiro úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az ügyet. Otthagyja az iskolát és a szülővárosát, senkinek nem mondja meg, hogy hova is ment. Pár hónappal Mahiro eltűnése után a fiú legjobb barátja, Yoshino meglátogatja Aika sírját, ekkor összetalálkozik egy titokzatos nővel, aki pisztolyt szegez Yoshinóra és információkat akar kiszedni a fiúból arról, hogy hol lehet Mahiro.
Yoshinót a hirtelen megjelenő Mahiro menti meg, aki időközben megtudta, hogy léteznek varázserővel bíró emberek, és aki, miután az igazság kiderítése érdekében szövetségre lépett egy máguslánnyal, maga is szert tett varázserejű talizmánokra. Hakaze, a varázslólány azért lépett együttműködésre vele, mert a saját klánja elárulta és egy lakatlan szigetre száműzte őt.
Az áruló rokonok vezetője, Samon, fel akar támasztani egy varázserejű fát, a Kivonulás Fáját – annak ellenére, hogy Hakaze klánja (aminek a lány a vezetője és legerősebb tagja) egy másik varázserejű fának, a Teremtés Fájának a szolgálója, a Teremtés fájától nyerik a varázserejüket. Hakaze szerint ha Samon sikerrel jár, olyan erő szabadul el, ami elpusztíthatná a világot. (Ennek megakadályozására Hakaze a lakatlan szigetről palackpostával útnak indított egy talizmánt, aminek segítségével kommunikálni tud másokkal, ezt a talizmánt találta meg Mahiro.)
Yoshino, aki Mahiro tudta nélkül járt Aikával, s így maga is érdekelt a lány gyilkosának megtalálásában, csatlakozik Mahiróhoz, innentől együtt keresik a tettest és szállnak szembe Hakaze ellenségeivel.

A négy főszereplő, Yoshino, Mahiro, Hakaze és Aika mind érdekes személyiség, egyikük sem teljesen az, akinek első látszik: Mahiro hirtelenharagú és elég agresszív, de azért megvan a magához való esze. Yoshino első látásra Mahiro ellentéte: csendes, passzív és szinte sosem veszti el a hidegvérét. A látszólagos passzivitása és csendessége mögött azonban egy számító és célja eléréséért szükség esetén nem túl elegáns húzásokra is képes fiú bújik meg. Hakaze egy magabiztos, vagány lány, aki hiába lenne nagyon erős, de mivel a lakatlan szigetre száműzték, nem tudja használni az erejét (a klánja csak olyan helyeken képes varázsolni, ahol jelen vannak a civilizáció magasan fejlett termékei). Aika személyisége sokáig (mindvégig?) a sorozat egyik legnagyobb talánya: nagyon titokzatos lány, mind Mahiro, mind Yoshino úgy érzi, hogy sosem tudni igazán kiismerni őt. Aika, valamint a fiúk vele kapcsolatos emlékei annak ellenére fontos szerepet játszanak a sorozatban, hogy a lány már nem él.

De nemcsak a szereplők érdekesek, hanem a történet is nagyon magával ragadott. Bár voltak ugyan látványos fizikai összecsapások, de számomra igazán a rejtélyek feltárása tette izgalmassá a Zetsuen no Tempestet: Samon és a fiúk konfrontációja nem harc volt, hanem egy 3-4 részen át tartó vita volt, többek között arról, hogy a Kivonulás Fájának feltámasztása valóban elpusztíthatná-e a Földet. Manipuláció, blöffölés, egymás átverése: a sorozat hangulata ebben a tekintetben némileg a Spiralre és a Death Note-ra emlékeztetett. Igen: a szereplők 3-4 részen keresztül egymással beszélgettek, és ezt sikerült úgy megoldani, hogy végig a székhez szegezzen engem. :cool:

Ennél a pontnál felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire megfogott ez a sorozat, akkor miért csak a nyolcadik helyre tettem a listán. A válasz egyszerű: a fentiek javarészt a sorozat első felére vonatkoznak: Hakaze és Samon konfliktusa fél távnál lezáródik, ekkor egy új feladat jelenik meg a főszereplők előtt, valamint feltűnik – és azonnal fontos szerepet kap – egy új karakter, Megumu, akiben nemrég manifesztálódott a Kivonulás Fájának varázsereje. A sorozat második fele már sokkal kevésbé tetszett, túl erős kontraszt volt az első és második fele között, a második sokkal lassabb, a hangulata is más (pl. eltartott pár részig, amíg megszoktam azt, hogy a humor nagyobb szerepet kapott). Megumu megjelenése szintén csökkentette a coolságfaktort, szegény meglehetősen szerencsétlen volt (súlyosbítva Kaji Yuukival). Ami még rémlik a zavaró tényezők közül, az az, hogy a sorozat folyamán felvázoltak ugyan egy elméletet a fák esetleges származásáról. de erről a szálról az idő múlásával mintha megfeledkeztek volna.

Még valami: a Zetsuen no Tempest történetét Shakespeare A vihar (The Tempest) című drámája inspirálta (ott is az az alaptörténet, hogy áruló rokonai egy lakatlan szigetre száműznek egy varázslót), és a főbb szereplők nagy Shakespeare-rajongók. Aika és a fiúk folyton a Hamletből idéznek, volt, hogy egyikük rászólt a másikra, aki egy, a helyzetükhöz illőnek tartott idézetet mondott, hogy „Most ne a Hamletből idézz már, nem tudnál egy pozitív végkimenetelű Shakespeare-műből idézni?” :)

Illene valami frappáns végszót írnom, de mivel az mindig is a gyengém volt, ezért inkább a szokásos, a külcsínt illető sablonszöveget írom: a sorozat animációja jó volt és az openingek is sikerültek. (Mondjuk előjött az a jelenség, hogy a stúdió egy alapvetően fiúknak szóló történetre a karakterdizájnnal próbálja felkelteni a potenciális női nézők figyelmét, ami egy-két fiúnál meglehetősen androgün külsőt eredményezett, de szerencsére a sorozat összességét nézve sikerült elérni, hogy a (mindkét nembeli) nézők megragadására szolgáló fanservice alacsony szinten maradjon, és ne menjen a történet rovására.)

Avatar
Leara
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 461
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara » 2020.05.23. 18:32

8. Gekkan Shoujo Nozaki-kun (2014)
Nem biztos, hogy sok újat hozzá tudok tenni ahhoz, amit Jucuky két hónapja leírt, de azért igyekszem :D.

Mivel már volt róla szó + jó páran láttátok is, így a sztoriról nem sokat írnék, max. annyit tartok említésre méltónak, hogy oké, Nozaki valóban analfabéta a romantika kapcsán, de azért Sakura vallomása is olyan volt, hogy nem csoda, hogy félreértette XD.

Ez az a sorozat, amire azt mondom, hogy igen, így kell 4-koma mangát adaptálni. Szerintem adaptálás szempontjából ez egy igazán nehéz műfaj, mert ami működik mangában pár oldalon, rövid kis csattanós szösszenetekkel, az animében nem feltétlenül lesz ugyanannyira élvezetes. Viszont azt kell mondanom, hogy az anime még talán jobb is lett. A készítők remekül ráéreztek arra, hogy milyen sorrendben adaptálják a fejezeteket (mert nem sorban megy ám), ráadásul nem féltek hozzáadni saját tartalmat, ami még tovább színesítette az egészet (pl. én imádom az utolsó rész tűzijátékos jelenetét, és nem rémlik, hogy a mangában azzal találkoztam volna… de említhetném akár Nozaki és Sakura első találkozását is, az is jobban átjött az animében).
Na és a karakterek! Nem véletlen, hogy az összes ship telitalálat benne, egyszerűen imádnivaló benne mindenki… szerintem nincs még egy másik olyan sorozat, amiben minden párost ennyire szeretnék. Bár Sakura az, akinek nagyon szurkolok (mert Nozaki nehéz eset XD), de tényleg jó lenne látni a végén az összes párt együtt :D.

És ha már vígjáték, akkor természetesen muszáj megemlíteni a humort. Szeretek én sokféle műfajt ezen belül, de animékben viszonylag kevés olyan vígjáték van, amit az elejétől a végéig élveznék (nem, a Gintamát sem). Ez viszont egy üdítő kivétel, az első perctől az utolsóig imádtam, még újrázáskor is ugyanúgy sikerült megnevettetnie, mint először. Az pedig kifejezetten meglepett, hogy mennyire jó zenék vannak benne, ennél a műfajnál ez nem igazán szokott engem megfogni.

És még egy dologban csatlakoznék Jucuky-hoz: bűn, hogy még mindig nem készült hozzá második évad.

(Lol, eddig nem is voltam tudatában annak, hogy a 2014-es esztendő anime felhozatal szempontjából ilyen sikeres volt nálam :D)

Avatar
Catrin
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1140
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Tartózkodási hely: Hualian egyik szentélyében
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Catrin » 2020.05.28. 14:46

8. Nobunaga Concerto (2014)

Megint rövid leszek, többre mostanság nem futja... és sajnos revaccsolni sem jutott időm, pedig erről a top10-es listáról ez az egy az, amit régóta szeretnék már újranézni. (A többiből majdnem mindegyiket újráztam már, nem is egyszer............ ezt a 10 részt sem tartana sokáig... na majd.)

Két gondom volt alapvetően ezzel a sorozattal, ami miatt nem adtam meg rá a 10/10-et. Az egyik, hogy még fut a mangája, és naggggyon szívesen nézném ebben a formában a sztorit tovább, egészen Nobunaga bukásáig. Szerintem azzal a zanzásított léptékkel, amivel az anime haladt, néhány rész is elég lett volna, csak lássam, hogy végzi be Saburo! A másik, hogy alapvetően ez egy nagyon egyszerű, nagyon rohanós történelmi sorozat, aminek még így is vannak 1-2 fárasztóbb, laposabb pillanatai. Szóval ezek kissé lecsípnek az epicness impaktfaktorából, de annyi baj legyen.

Amit imádtam:
- Alapszitu: egy középsulis tini suttyó, Saburo (X'D) tök véletlenül időutazik a Sengoku-korszakba, még szerencse, hogy nála volt a töri könyve, különben azt se tudná, mi a pokol zajlik körülötte! Belebotlik Oda Nobunagába, aki be van szarva a ránehezedő tehertől, és mivel ez a srác kiköpött mása, így kéri, hogy helyettesítse őt....... Saburo pedig minden inkompetensségével együtt, de BELEMEGY, innen indul a móka!
- Trollság: ez a sztori ebben a formában egy nagy vicc, de szerintem a legjobb fajtából! Az időutazás ellenére, Saburo szempontjából simán vehetjük isekainak is, a srác lazasága és ebből fakadó leleményessége pedig elviszi a hátán az egész sorozatot. Egymás után jönnek az anakronisztikus poénok, és az ebből fakadó WTF jelenetek, amiket imádtam. A karakterek interakciói emiatt különösen emlékezetesek (egyik kedvencem pl. Yasuke - ugye Nobunaga valóban élt afro-szamurája - kreált sztorija X'D, annyira telitalálat ÁÁÁÁÁ). Az pedig kb. kit érdekel, hogy a random időutazásra semmilyen magyarázatot sem kapunk.XDDD
- Karakterek: maradva ezen a vonalon, hamar rájön az ember, hogy Saburo sokkal könnyebben evickél a történelemben, mint ahogy azt első ránézésre várná tőle az ember... És nemcsak azért, mert nemtörődöm vagy mert van némi mankója, hanem mert mindenki tökéletesen asszisztál neki. De a legmókásabbak egyértelműen a Hideyoshi-Ieyasu (előbbi álcája, utóbbi életszakaszai külön LOL) vonal, és persze Mitsuhide ténye! Még mindig az egyik legzseniálisabb húzásnak tartom, hogy lényegében Mitsuhide karaktere az elején kimarad a stábból, hogy aztán jöjjön a kellemesen kreatív húzás, ahogyan a mangaka előre jól megtervezett  módon beemelte őt a sztoriba! Fergeteges, és így még inkább várja az ember, hogy végül a vesztébe küldje Nobunagát. De a feleség vagy a húgi karaktere és a nagy japán tábornokon is egytől egyig élvezetesek.
- Történelmi hűség: igen, amellett, hogy én végig örömködtem az egészet, azért zajlik itt a történelem. Ráadásul minden főbb tényleges eseményt érint a sorozat, amit persze hibaként is felróhatnánk a 10 részes kerete miatt, mivel elképesztően nagy léptékben/nagy vonalakban haladunk előre... de nekem ennyi bőven elég volt, és ki is elégítette a meglévő ismereteim pipálgatásából fakadó örömömet.XD
- Szóval lehet, hogy valahol nagy blődség ez a cucc, ugyanakkor egy korrekt történelmi anime is egyben, csak talán túlságosan is egyszerűen. Nekem pedig pont ez jött be, ez a lazaság, ez a kettősség. Működött egyfajta kifinomult paródiaként és a történelmi alakok iránti fangörcs adagként is. Jól esett követni a karakterek motivációit, változásait, ki hogyan is viszonyul ehhez az új Nobunagához, Saburo pedig hogyan viseli az éveket japán legnagyobb haduraként. Óriási!
Nem is vágyom emiatt különösebben más sengokus sorozatokra, bár ha valami érzéseim szerint epikusabb (és nem shounenesebb, aka Basara) lehet ennél, az talán a Hyouge Mono, ami már régóta animés tervem... Egyszer talán beiktatom, a többi nobu cucc még fárasztóbb marhaságnak tűnik, itt viszont tetszik ez a slice of life érzet, ami valahol a NobuConban is elég erőteljes.^^
- A seiyuuk! Miyano Mamoru, Nakamura Yuuichi, Kaji Yuki, Sakurai Takahiro, Sugita Tomokazu, Fukuyama Jun, Mizuki Nana, Ishida Akira, Koyama Rikiya, Murase Ayumu, Yuuki Aoi, Yamadera Kouichi, Fukuyama Jun, Uchiyama Kouki stb.
Ki ne örülne egy ilyen seiyuu-parádénak?! Már hangoztattam párszor, de mindig viccesnek találom, hogy visszaköszönt a Nobunaga Fool-os cast nagy része ebben a sorozatban... ráadásul váltotta egymást a két sorozat.X'D Az ilyen kis otaku ajándékok mindig növelik a rajongós pillanataimat.XD
- A zene! Kedveltem az OST-t, anno hallgattam is párszor, de mostanra már sokat felejtettem belőle, viszont az ending semmit nem halványult, azóta is szeretem mindkét változatát.^^
- Látvány........ igen a 3D CG az, ami szerintem is legtöbbször ronda, az előbb linkelt ED is remek példája annak, amit nem szívesen lát animében az ember... És a sorozatban mégis kedveltem a CG-t! Valahogy a kontúros, papírmasé karakterek mozgatása nem fájt úgy, mintha telibe 3D-s alakok lennének... persze ilyet nem először láttunk, itt inkább azért kedveltem meg, mert valahogy jól ment a NobuCon mókához. Még gag-esebb lett tőle az egész. Ráadásul a hátterek nagyon szépek, és szvsz a karadizájn is teljesen korrekt. Szóval végig úgy éreztem, a látvány csak hozzájárul az unikális, rettenetesen alulértékelt hangulatához ennek a cuccnak.
- A zárás: igen, azért annak ellenére, hogy fentebb hibaként emlegettem a félbemaradt sztorit, valójában annyira nagy szükség nincs a befejezésére... Jó ponton, epic pillanattal zárult a sorozat, a tényleges végére pedig lehet tippelgetni, de a történelem a lényeget úgy is elárulta. Ez az ismeret pedig önmagában érdekessé teszi az egész animét és annak egyszerű, de nagyszerű fordulatait.

Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 5923
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Titkos » 2020.05.28. 16:31

8. Monster Musume no Iru Nichijou (2015)

Kurusu Kimihito reggele átlagosan indult. Lenyomta a 6:30-ra felhúzott ébresztőjét, kinyitotta a szemeit, konstatálta, hogy a barátnője az éj leple alatt bekúszott mellé az ágyba...ám mire az agya ezutóbbi információt kellően feldolgozta volna, egy anakondánál is nagyobb pikkelyes kigyótest csavarodott köré többszörösen, kiszorítva belőle a szuszt, majd barátnője kedvesen közölte vele, hogy "csak még 5 fokot várjunk..." (tudjátok, a "csak még 5 percig hadd aludjak!" kígyó verziója XD). Mert hogy Kimihito barátnője nem más, mint egy lamia, vagyis felsőteste ember, alteste viszont egy kígyóé, ami többek között annyit tesz, hogy változó testhőmérsékletű a szentem és ezen hideg reggelen épp Kimihitóval próbálta felmelegíteni magát...:3 Hősünk végül úgy ússza meg a fulladásos halált, hogy kétségbeesett ide-oda kapkodása közben véletlenül rájön, hogy Miának (mert ez a waifuja neve) a farka vége az erogénzónája, aztán nem sokkal később arra is, hogy ha ezt orgazmusig dörzsölgeti neki, akkor utána pont sikerül annyi időre ellazítania a vaskos kígyóizmokat, hogy kimentse magát közülük. És ez az anime első pár perce... :lol: Mondtam már, hogy imádom, amikor nem kell semmiben túloznom egy cuccnál, vagy színeznem rajta, mert a canon pontosan úgy írja magát, ahogy én is tenném? XDDD Úgyhogy innentől kezdve az biztosan nem kenhető rá a sorozatra, hogy zsákbamacskát árulna: ez bizony egy ízig-vérig ecchihárem cucc, esetenként "majdnemhentai" jelenetekkel tarkítva, kifejezetten szörnylány-fétises fanboyokra kalibrálva. XD Úgyhogy lesz itt mell és popó, megbolondítva pikkelyekkel, szőrrel, tollal, úszóhártyákkal, kitinnel, stb... XDDD

Az egész catchy opening után azért kapunk némi magyarázatot a szokatlan alaphelyzetre: a történet kvázi egy alternatív Földön/Japánban játszódik, ahol az emberek társadalma mellett párhuzamosan egy ideje már létezett egy szörnytársadalom is, ám utóbbiak nemrég úgy döntöttek, hogy nyitnak a világ felé, így meg is történt az első kapcsolatfelvétel, majd a későbbiekben egymás kultúrájának megismerését megkönnyítendő, kitaláltak egyfajta "cserediák" (vagy inkább csereszörny XD) programot, ahol egy emberhez költöztetnek egy szörnyet, aki cserébe vigyáz rá, ellátja, stb. Kimihitónak pedig pont Miát jelölte ki Smith ügynök (nem, nem a Mátrixos, bár az öltöny és a napszemüveg stimmel, de Hugo Weaving-nek határozottan nem voltak D-cup körüli mellei, igaz volt, amikor próbálkozott :lol: ), aki egyfajta fajok közötti koordinátor, illetve maga is megéri a pénzét, mert amúgy léha mint az állat, Kimihitóhoz pl. nem ritkán kizárólag némi ingyenkajáért néz be. XD Egyébként a történetről túl sokat nem igazán lehet mondani, lévén olyan nem található a sorozatban, szinte teljesen epizodikus, vannak néha kisebb "arcok", de az animében inkább csak a sorozat második felére volt jellemző, hogy behoztak egy nagyobb átívelő történetszálat (kicsoda a rejtélyes "D"?), de azt is sokkal jobban "hypolták", mint ami végül kikerekedett belőle. XD Gyakorlatilag a első 5-6 részben összeszedik a háremtagokat, majd 6-12-ben jön a D-s "miniarc", 1-2 extra epizóddal fűszerezve a dolgokat.

Ami viszont inkább erőssége a cuccnak, azok a karik és a poénok. Ugye a hárem felállás már eleve kevésbé érződik lerágott csontnak, mivel mindenki félig szörny/állat/egyéb kreatúra, így egy csomó poén "faji alapon" jön velük kapcsolatban, valamint a fanservice jelenetek is igyekeznek kiaknázni ezt az aspektust. Miával pl. emlékezetes a bőrlevedlős jelenet, illetve nem egyszer beszívatja magát azzal, hogy elfelejti, hogy hidegvérűként hamar "lemerül" ha olyan környezetbe kerül. XD Papinál a hárpiánál a jólismert "ha madár, akkor tyúkeszű" airhead poénokat nyomatják, az első megjelenésekor még ellövik a "hármat lép és mindent elfelejt" poént is. Centora (a barátainak csak Cerea) lovagi becsületkódex szerint él, dehát ez nem is csoda, ha kentaurként egyszerre lehet ló és lovas is, kimaxolja a crusader életérzést. XD Meróra a sellőre a Kis hableány mese volt nagy hatással, mániája a tragikus szerelmi kapcsolat, olyan szinten, hogy Kimihito mellett is inkább lenne szerető, ágyas, stb., mint teljes értékű partner, mivel az úgy sokkal szomorúbb és megalázóbb. XD Suu egy slájm/nyálkaszörny, így neki személyisége is alig van, ő az infantilis poénokat szállítja, plusz az éppen magába szívott folyadékok és egyéb tápanyagok függvényében képes a méretét változtatni, így van neki egy loli, valamint egy MILF formája, de egyik epizódban pl. egészen Godzilla méretűre nő. XD Rachnera pedig pókként a bondage fétis nagy mestere. XDDD (Plusz Kimihito különösen élvezi a társaságát, mivel kiderül, hogy lábfétises a srác, Rachnerának meg ugye nyolc is van belőle.... XDDD) Illetve a végére befut még Lala, a dullahan, vagyis a fejnélküli lovas, aki kaszával tolja és azt állítja, hogy ő maga a halál, de persze hamar kiderül, hogy szimplán csak szeretne az lenni, mert az menő és erősen chuunibyou hajlamokkal rendelkezik a csaj. XD (A fanservice-lehetőségeket nála szinte ecsetelni sem kell különösebben, a feje ugye bárhová rakható és a teste többi részétől függetlenül mozog... :3 XD) Időnként egyébként igazi hangosan röhögős poénok is előkerülnek, pl. egyik részben a Metal Gear Solid utalás, ahol Mia a Solid Snake, vagy pl. az utolsó részek egyikében a negyedik falat áttörős poén, amikor Kimihito direkt minden olyan klisédumát bedob, amit hasonló sorozatokban/filmekben a szereplők szoktak haláluk előtt, mire Mia könnyekkel a szemében: "Darling, ne! Most maxoltad ki az összes death flaget!" :lol: Apropó Darling: az író még arra is vette a fáradságot, hogy mindegyik lány más jelzővel hivatkozzon rá, így van itt Darling, Honey, Goshujinsama, Danna-sama, stb. (Az angol szinkronosok bajban is voltak ezzel a fordításnál, egyszerűen az angolban nincs annyi jelző erre, amennyi japánul, ezért kínjukban ilyesmikkel próbálkoztak, hogy az egyik szereplő mondjuk "Husbandozza", míg a gyerekesebb loli ugyanezt használva "Hubby"-nak becézi, de na, nem volt ugyanaz az élmény.... XD) És még mindig Darling-kunnál maradva: elsőre talán az átlag tejbetök háremhősnek tűnik, de nem csak rendkívül kompetens (gyakorlatilag ő tartja el az összes csajt, főz, varr, stb. rájuk, plusz még a különböző faji igényeiket is ki kell elégítenie, kb. "housewife" és állatápoló egyszemélyben... XD), de egyes helyzetekben kellően tökös is, pl. az eleje körül kapásból elnyom egy akkora ONE PUUUUUNCH-ot, hogy Saitama is állva tapsolna hozzá. :D XD

Ők alkotják a fő szereplőgárdát, azonban még meg kell emlékeznünk Smith csapatáról is, ugyanis ő nem csak aktatologató ügynök, hanem feladatkörébe tartozik egy szörnylány-kommandó irányítása is, akik a M.O.N névre hallgatnak és a fajok közötti durvábban elfajult konfliktusok leszerelésére jöttek létre. Őket egyébként úgy is válogatták össze, hogy a különböző faji képességeik segítsék a kommandós munkát: Manako a "monoeye" (kvázi küklopsz), aki kiváló látása miatt a csapat mesterlövésze, Doppel az alakváltó és emiatt beszivárgó emberük, Zombinát a zombit küldik előre a neccesebb helyzetekben (ugye nem tudod megölni, ami már nem él), Tionishia az ogre pedig az "erő, izom, tejet iszom", így főleg testőrként, élő pajzsként funkcionál.

Úgyhogy na, ez egy szórakoztató, fun cucc volt, szörnylány fétiseseknél kb. alapmű is (XD), nem fogok tüntetést szervezni, ha esetleg sosem lesz folytatása animében, ellenben ha bejelentenék valamikor a második szezont, azt is végig fogom nézni. :) Azért így a végére még pár apró észrevétel:

-Elég érdekes, hogy bár az sztori elején azt mondják, hogy az emberek és szörnyek különösebb surlódások nélkül elfogadták egymást, de azért külön kommandósosztag van, aki ezek elsímításával foglalkozik, illetve token rasszistáékkal is összefutunk azért párszor a sorozat folyamán, viszont ennél tovább nem foglalkozik ezzel a cucc, szóval csöppet mintha inkonzisztenst lenne ebből a szempontból. XD (Plusz mondtak valami olyasmit, hogy ember nem támadhat szörnyre és fordított esetben is minimum kiutasítják a szörnyet az országból, ergo inkább csak a törvény haragjától félnek, nem azt jelenti, hogy hirtelen mindenki olyan húde elfogadó lenne ebben a világban. XD)

-Sajnáltam, hogy az író a könnyebb (értsd: háremes) utat választotta, bevallom, én szívesebben néztem volna egy inkább Kimihito x Mia központú sorozatot, ahol az egyéb "extra" szörnylányok max epizódszereplők. Így tényleg lehetett volna "daily life with monster girls", csak "s" nélkül, vagyis Mián keresztül követhettük volna nyomon, hogyan élik mindennapjaikat, milyen nehézségekbe ütköznek, stb. Így, hogy egy perc alatt feltöltötte csajokkal a házat már a sorozat első felében, borítékolható volt, hogy inkább a komolytalankodásé lesz a főszerep, sőt, még ami időközben elő is került (pl. Rachnera korábbi rossz tapasztalatai), azokat a konfliktusokat is viszonylag hamar feloldották. Ritkán mondok ilyet, de talán ennek a cuccnak jobban állt volna, ha csak egy hangyányival komolyabban adja elő magát.
Kép

Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1550
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Tartózkodási hely: A semmi közepétől picit balra
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Rui-chan » 2020.05.31. 12:48

Bocsi, amiért ennyire az utolsó pillanatra hagytam, jövő hónapban igyekszem kicsit gyorsabban írni az adott animéről!

8. Yuri!!! on Ice (2016)

Amióta a fórumra írogatok, szerintem nagyjából lejött, mik azok a műfajok, amiket szeretek és melyeket kerülöm el. A slice of life az egyik, ami igazából sosem hozott lázba, 1-2 kivétellel. A másik a sport, élő közvetítéseket sem szoktam nézni, éppen ezért az ilyen jellegű cuccokkal is úgy vagyok, jól elvannak nélkülem és ez fordítva is igaz. Egy kezemen meg tudom számolni, mennyi sportanimével volt dolgom az évek alatt. Akad azért néhány kivétel, ami még úgy többé-kevésbé érdekel, ilyen pl. a versenytánc, műkorcsolya, úszás, vízilabda.

Itt jön a képbe nyolcadik helyezettem, vagyis a Yuri!!! on Ice. Emlékszem, már a bejelentéskor felkeltette az érdeklődésemet, mert elég ritka a korcsolyázós anime. A Ginban Kaleidoscope aranyos volt a maga nemében, mégsem tudott maradandót alkotni, szerintem csak azért emlékszem rá, mert korcsolyáznak benne. ^^" (Ja, meg a srác utálja benne a paradicsomot, mint én. XD) Talán valami idolos cucc van még, de abból láttam már eleget.

Emlékszem, sokan azt ihtték, valami yuri anime lesz, aztán jött a pofára esés a BL elemek miatt. :lol: Bár meglepően hangozhat, nem ez az elsődleges oka, amiért bele vettem ebbe a listába. Yuri és Viktor kapcsolata tetszett, viszont sok más olyan elem helyett kapott benne, ami miatt megérdemelten itt a helye.
A szereplők közül szinte mindenkit bírtam, talán a pukkancs Yurio állt kicsit távolabb tőlem. Amúgy neki is megvoltak a maga pillanatai. Összességében azt mondanám, jó kis gárdát hoztak össze. JJ örvend közutálatnak, amit megértek, elég khm.. érdekes volt a stílusa. A sok Viktor rajongó között kissé különcnek éreztem magam, mert nekem maga a főszereplő, Yuri lett a kedvencem. Sikerült összehozni egy aranyos, bizonytalan srácot, aki azért tudott meglepetést okozni, mint pl. az Eros tánc alatt. A legnagyobb meglepetést az okozta, sikerült belerakni anyukát gyerekekkel, sőt a komplett családot, szóval azért túlmentek a szokásos szereplőkön. Amúgy nem azt mondom, más animékből hiányoznának ezek a karakterek, csak elég ritkán szerepelnek. Azt sajnáltam, hogy az epizódszámmal spóroltak, mert érdekelt a többi versenyző is és nem csak olyan felszínesen, ahogy a 12 rész alatt belefért.
Az egyik legnagyobb meglepetést egyébként a 10. rész szolgáltatta, ahol kiderült, Viktor edzőségéhez más okok is vezettek, nem csak azok, amik az elején kiderültek. :D
A vígjáték elemek és a chibi fejek külön jót tettek az animének, örülök hogy nem vették nagyon komolykodósra a figurát. Ahol kellett azért adtak kellő drámai hátteret, bár nem ez volt a jellemző. Igazi könnyed, fiatalos cucc, amit elsősorban a női nem képviselőinek szántak, viszont van pár férfi ismerősöm, akik a BL szál ellenére is jól szórakoztak rajta.

Először furcsának találtam a grafikát, mert ugyan az dolgozott a karaktereken, aki a Kiseijuu-n is, szóval nehezemre esett elvonatkoztatni attól az animétől. XD Aztán, ahogy haladt előre ebben a korcsolyázós settingben egyre jobban megtalálta önmagát. Néhol egyébként spóroltak az animációval, pedig pont az lett volna a lényege, hogy kiemeljék a jégtáncot. Annyira profi sajnos nem vagyok, úgyhogy olyan szempontból technikailag sem tudom megítélni, mennyire lett hiteles. Bár az élő közvetítésekből ítélve az elnevezéseknek utána néztek, nem csak úgy random bedobáltak valami szöveget. 2016-ban valahogy nagyobb szakértője lettem ennek a sportnak, ami az évek alatt kikopott. ^^"
A seiyuukat jól eltalálták, de ezt is már említettem párszor, szerintem itt mindenki nagyobb szakértő nálam hangok tekintetében. XD A zenéket szerettem, jól választottak az előadásokhoz. Az Eros egy idő annyira megmaradt bennem, hogy elkezdtem dúdolni. Az opening a mai napin nagy kedvencem, mind zenei, mint képi tekintetben. Na, meg persze az a bizonyos 10. rész endingje! XD
Kép

Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1828
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Surci » 2020.05.31. 18:46

8. Kill la Kill (2013)

Vaciláltam sokat hová is tehetném a listámon ezt a CUCCot mert voltak ennél szebb-jobb-eredetibb animuk is az évtizedben amik megfogtak, de ez túlzottan bejött ahhoz hogy kimaradhasson eme csellindzs kereteiből.

Ugye ez ex-Gaynax-Trigger, és emiatt azonnal minden létező animés a TTGL-hez kezdte hasonlítgatni, illetve az alapján hájpolni az első pár rész alapján: "KlK is the new TTGL, Trigger saves anime, BETTER than TTGL" (nemkicsit LOL hogy úgy kb 12 éve minden, magát epikséggel eladni kívánó sónen a TTGL-nél akar jobb lenni, aztán valahogy sose jön össze, biztos nem véletlen... hoppá elkalandoztam :P), de nekem a képi világon és a szokott túlhúzott Trigger-sónen elemeken kívül nem igazán sikerült a nagy elődhöz való hozzákapcsolás, így nem is zavart túlzottan hogy végül nem ugrotta meg annak a szintjét, mert számomra így is egy igazán szórakoztató animuvá nőtte ki magát - pláne igaz ez az előtte-utána érkező Trigger-produkciók fényében. A sztorit nem különösebben ecsetelném, lévén szerintem mindenki látta innen, inkább azon elemeket emelném ki amik miatt a említésre kerül eme listán.

Az első a koncepció, aminek alapköve a szabómesterség (LOLOL), és minden idióta hivatkozása ide utal vissza, még a címe is (Kill - nipponul ejtsd "kiru" ami a "ruhát viselni" ige alapalakja), a ruhák amikkel SSJ-szinteket léphetünk (GOKU-egyenruhák ROTFLOL), az életfonalak, az Ollópenge, a divatipari nagyvállalat ami leigázza a világot, varrótűvető gépfegyver, beszélő egyenruha, ésatöbbi. Mindezt a Trigger-féle túlhúzott sónenstílussal öntötték nyakon, de simán volt annyira kreatív hogy már csak emiatt is berántott a sorozat, látni akartam mit kezdenek ezzel az egésszel. Az ilyesmit mindig bírom, a Soul Eaternek is a haláldizájnos világa fogott meg elsőként. Itt említném még a humorát, ami annak fényében meglepő, hogy ha van valami amit nem bírok az a Gaynaxék randomhumora. Ezt viszont sikerül továbbvinni a TTGL vonalán, mert itt nem fárasztott, hanem egész egyszerűen szétröhögtem rajta magam, de úgy igazából, telipofával hogy nemegyszer átkopogtak másik szobából-lakásból hogy állítsak már magamon :D

A másik a karakterek. A főszereplők nem igazán érdekeltek (szerencsére nem is zavartak vagy idegesítettek), de már az elején találtam egy olyan idiótát aki miatt megérte minden másoperc, ez pedig Mankanshouku Mako, akiről itt anno már megemlékeztem. Szerintem zseniális ahogy a genki-baka legjobbarátnőt összerakja a cucc ezen túlhúzott sémákból, minden jelenetét imádtam és végigröhögtem, ha lenne TOP20 animekari a 10 helyett MAL-on (ingyen :P) oda biztos hogy betenném. Éssss igen, a 10. epizód környékén érkezett a nagyonkedvenc szőke loli akit még Mako-nál is jobban bírtam, alig vártam hogy mikor kerül már megint képernyőre és milyen szemétséggel fogja szétszivatni az egész bandát. Mert hát igen, ahogy Mako a túltolt legjobbarinő-, Ryoko a túltolt keménycsaj-, Satsuki a túltolt himesama-panelokból építkezett, drága Harime Nui úgy lett az egyik legszemetebb, legszadistább rohadék valaha, de mindezt olyan mézesmázos-cukroscukker genkimoe-körítéssel adja elő hogy egyszerűen kifeküdtem tőle minden egyes alkalommal. Volt egy másik nagyon jó tulajdonsága is: MINDIG ő a legerősebb (a sorozat utolsó 3 epizódját leszámítva). Akárhogy erőlködjenek is a főszereplők, Nui csak mosolyog egyet és pördül a kis rucijában aztán ömlenek a vértengerek. Ennél már csak az a jobb amikor néha tényleg felidegesítik és előmászik az igazi énje :D Az ilyen overpowered moelolikat mindenhol utálni szoktam, klisé és irritáló trope de itt valamiért ez is bejött.

Végül említenem kell az OST-t, amit azon Hiroyuki Sawano jegyez aki többek között a Shingeki és a Sengoku Basara zenéit is szerezte, és amivel olyan hangulatot adott elsősorban az EPIK fájtoknak, hogy az első pillanatban meg tudott venni (jó hatásvadász természetesen! :D). És nemcsak a harcok alatti számok, de az egyes szereplők témái is jól eltaláltak, a kedvencem ebből Ragyo témája, a Blumenkranz (ami németül annyit tesz hogy virágkoszorú, de amilyen elmebeteg állat az is, simán kinézne bármi mást belőle az ember, főleg ha nem tud németül, pl. ezen nóta szól azalatt míg reggeli tea közben a nem túl fényes céges havi jelentésektől kissé morcossá válva letépi valamely nem túl jól teljesítő alkalmazottja fejét).

Sorolhatnám a hiányosságait is, pl. hogy a sorozat második felén, és főleg végén érezni hogy összecsapott, egyes karakterekkel és történetszálakkal nem nagyon tudott mit kezdeni, kimerülni látszott a koncepció, illetve személyes bánatom hogy Nui-nak a kretén writing miatt nem volt alkalma bemutatni, mire lenne képes az új kezeivel, de elengedem ezeket mert összességében a szórakoztató és jó dolgaira emlékszem. Egyszer már revaccsoltam is, és akkor is ugyanolyan jól elvoltam vele, szal mindenképp helye van eme listán.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL

Avatar
Nightbird
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 80
Csatlakozott: 2019.04.17. 07:12
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Nightbird » 2020.05.31. 20:11

8. Haiyore! Nyaruko-san (2012)

Az anime lényegében egy elborult paródia (persze jó értelemben), ahol lényegében majdnem mindent parodizál, ami csak a keze ügyébe kerül. Vannak itt különböző parodizálás animékből, filmekből, konzolokról és még Lovecraft művekből is merít nem keveset.
Történetről meg inkább annyit mondok, hogy nincsen egybefüggő története, hanem minden részben különböző elborult ökörségek vannak.
A karaktereknél a tálalás vegyes. Persze ismét megkapjuk a hot átlag főszereplőt Mahirot, aki lényegében csak sodródik az árral, igazából semmi érdemleges nincsen benne. A másik főszereplő Nyaruko meg hiperaktív és őrült, aki folyamatosan nyomul a főszereplőre. A többi karakterről nagyon nincs mit mondani.

Még annyit mondanék zárásképpen, hogy került volna fentebb is listámon, de az anime a második felére egy kicsit leült és emiatt döntöttem úgy, hogy ide kerül.

Avatar
Dodgers
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 527
Csatlakozott: 2011.03.07. 09:00
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Dodgers » 2020.05.31. 21:00

8. - Manyuu Hikenchou (2011)

Yep#2.jpeg

Bevallom, nem ez volt az az anime, amiről írni terveztem, viszont ha már a múlt hónapban a Keijóról szóltam jó pár sort, akkor gondoltam, hogy nem hagyom leütetlenül a magas labdát, és ráadásnak felhozom az évtized *másik*, általam favorizált hülyeségét, ami a Manyuu Hikenchou (innentől MH) lenne. Azt már jó korán leszögeztem, hogy ez a lista szabadosabb lesz mint azt a téma súlya lehet megkövetelné, és a Keijo mellett erre a cuccra is gondoltam, amikor a leszögezést megtettem: kósza képek alapján gondolom nem nehéz összerakni, hogy egy fajsúlyosan ecchi cuccról van szó, amik általában ugye nem feltétlenül képeznek egy minőségi bástyát, viszont ha van egy dolog, amiért a késő 2000-es, kora 2010-es keményebb ecchiket érdekes állatfajnak tartom, akkor az az, hogy elvétve akadnak olyanok, amik vagy akkora nagy baromságok hogy feldobják az ember kedvét, és/vagy képesek olyan sztorit és kivitelezést lerakni, amik ha egy műremekhez nem is érnek fel, de képesek megcáfolni a látatlanban kialakuló képet, nem pedig csak rejsz alapanyagnak jók.

Az MH pedig mind a két szegmenst lefedi a szememben, már csak azért is, mert már az alapfelállás is olyasmi, amiből süt a "vagy szar lesz, vagy jó" érzés: effektíve "csak" egy, feudális Japánban játszódó sztoriról van szó, ahol a társadalmi osztályok közti szakadékot nem a vagyon, a családfa vagy a földbirtok képezné, hanem a női mellek mérete. Amelyik nagyúr asszonyának nagy lökhárítói vannak, ott hatalom is van, és amelyik asszonynak kis mellei vannak, azt a társadalom lenézi, nem sok emberi értéket tulajdonít neki - nem is valamiféle magasztos okból fakadóan, szimplán "lol kismellű vagy" és kész. Ebben a bizarro világban létezik a Manyuu nindzsa klán is, aminek különleges képessége a mellméret ellopása, vagyis a megcélzott nő mellei szinte lapossá válnak, a "támadó" pedig a lopott mérettel gazdagodik. Nyilvánvaló, hogy ez a skill mekkora jelentőséggel bír egy ilyen társadalomban, és pont ebből az idióta, kifordult világból van elege a klán leendő vezetőjének, Chifusának, aki nem csak, hogy elszökik a klántól, de a klán különleges képességét leíró tekercset is ellopta, innentől pedig a szárnysegédjeként funkcionáló Kaedével járják az országot, hogy ott véget vessenek minden elnyomásnak, ami a szemük elé kerül. A Manyuu klán elől való menekülés persze benne van a pakliban, de ez is a küldetés része ofkorsz.

Ezt a rövid összefoglalót olvasva gondolom most felötlik a kérdés, hogy a sztori mennyire veszi komolyan ezt az egész társadalmi mizériát, a válaszom pedig az lenne, hogy "kraftosabban mint amilyennek látszik" - pontosabban szólva képes arra, amiről nem egy ecchi példát vehetne: úgy képes csöcs alapú ecchi lenni és arra hülyeségnek simán bekategorizálható szituációkat felhúzni, hogy közben nem felejtődik el a sztori világában eluralkodó embertelenség. Hiába hangzik paradoxonnak a dolog, de amennyire így is ízlésfüggő lehet az összkép, ahhoz mérten meglepően biztos kézzel képes fogni a gyeplőt, részben Chifusa által is: ő és Kaeda amúgy egy kicsit Xéna-Gabriel stílusban járják a világot és keverednek mindenféle szituációba, de az elhatározását és az igazságérzetét egyszer sem akarja komolytalanul venni a sztori, ahogy a társadalmi helyzet haszonélvezői és áldozatai sincsenek leredukálva. Túlzás lenne azt mondani, hogy *nagyon-nagyon* mélyre menne a sztori a témával, de jóval konkrétabban van kezelve a téma mint az látszik, és hiába látszik úgy, hogy mindez csak kifogás az ecchi szituációk előcsalogatására, de ahhoz túl kraftos az előadásmód és az általános hangulat. Pedig nem hiába emlegettem a hülyeség szót, mert a cucc humora tökéletesen lefedi azt a fajta, nettó idióta stílust, amitől fél percenként minimum kuncogni szoktam, és ez javarészt annak köszönhető, hogy az író egy olyan mentalitásba beleásva írta meg az egész cuccot, amikor egy vicces hülyeséget hosszan tudsz tovább fűzni, de közben az a mögött húzódó, komolyabbnak tekinthető vonatkozást sem hessegeted el, hanem abba is annyi energiát feccölsz, hogy ne legyen meg a hozzácsapottság érzése. A vicces rész viccesebb lesz, mert tudod hogy a komolyabb vontatkozás sincs elhanyagolva, a komolyabb rész pedig hatásos lesz, mert tudod, hogy az író nem csak viccnek szánja a sztorit. Ez persze abból is szűrhető észrevétel, hogy a mellek kidolgozása a nyilvánvalóan túltolt irányba megy el és a sztori szeret is ebből viccet csinálni, de abból is leszűrhető, hogy pölö az anyaság eszmeiségét is képes olyan hiteles és őszinte módon kezelni, amit nem egy, komolyabbnak szánt sztori is megirigyelhetne, és az összkép egészének fényéből az sem vesz el a szememből, hogy a lemezes SP szösszenetek sajnos beleesnek a "önző módon kivitelezett ecchi" csapdájába.

A Keijóval való összehasonlítást mondjuk azért sem akarom erőltetni, mert habár mindkét cucc hasonló okból jön be nagyon (nyilvánvalóan hülye ötlet van tisztességesen kidolgozva és a hülyeség-o-faktor nem elhanyagolva), a Keijóra *sokkal* hamarabb rámondanám azt, hogy ajánlható cucc. Nem azért mert esetleg elromlana az MH minősége, mert szerintem nagyjából egységes színvonalat képvisel végig, hanem arról van szó, hogy ezt a fajta "nyilván ecchi, de közben komoly is akarok lenni az azzal kapcsolatos komolyabb vonzattal" kettősséget nem mindenki gyomra fogja bevenni, ahhoz vannak annyira elszálltak a hülyébb szituációk, hogy esetleg ellenszenvesnek, vagy akár saját magát meghazudtolónak jöjjön le a cucc. Meg azért csak nőkkel szembeni elnyomásról szól a cucc végső soron, ahhoz mérten meg mondanom sem kell, hogy MENNYIRE bevallottan ízlésfüggő mederben csordogál a cucc, hiába mond nemet az igazságtalanságnak, és mond igent a partnert nem ledegradáló kéjencségnek. Amondó vagyok most is, hogy a cucc körülbelül 200-féle elcseszési módot elkerülve tudja előadni magát és jó értelemben maradandó cuccot lerakni az asztalra, de akinek teszem azt már az első epizód első fele túl sok, és az egész stuff csak egy önámító, szégyentelen erkölcstelenség, az illetőt egyáltalán nem hibáztatom.
Kép Kép

Avatar
scineram
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1476
Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Green Hell
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: scineram » 2020.05.31. 22:57

Május sorozata:

Kamisama Hajimemashita (2012-2016)


Még 2012 őszén teljesen véletlenül 3 népszerű shoujo románc manga adaptációja indult el egyszerre. Ahogy a riválisok egymásnak feszültek, világosan látszott a produkciókon, melyikük lógott ki a sorból. A Kamishita a trió amolyan fekete bárányaként egyértelműen szűkösebb animációs befektetéssel indult a futamnak. Az idő előrehaladtával azonban világossá vált, ezen körülmények ellenére melyik közülük a Real Deal.

A hitelezők elől futó fater miatt csővessé váló Nanami éjjel a parkban összefut egy fura ürgével, majd hamarosan egy lepukkadt sintó szentély helyi isteneként talál magának lakhatást. Két kis segítője örömmel látja új gazdájukat, de a kitsune jókai Tomoe már más tészta. Idővel azonban ő is kénytelen megbékélni a lánnyal, így kezdődik kettejük és baratáik hosszú és kalandos története.

Személy szerint szokványos iskolás igen/nem szerelmi melodrána mindig veszíteni fog egy évszázadokat átívelő sintó, jókai és egyéb japán mitológiákkal megspékelt sztorival szemben. De szerencsére nem csak bennem hagyott nyomot a Kamishita varázsa. Ez volt az a sorozat a háromból, ami pár évvel később egy második évadot, sőt később mangát lényegét tovább adaptáló OVA-kat is kapott.

Noha a történet fő cselekménye egyértelműen Nanami és Tomoe kapcsolata, messze nem csak az ő szerelmi drámájukról szól. Fő sármja az említett mitológiákra épülő történetek tömkelege, amelyeken keresztül a főszereplőink fejlődnek és egyre jobban megismerjük őket. Szinte minden ilyen sztori által gyarapodik a visszatérő szereplőgárda is, aminek köszönhetően egy nagyon kedves és színes társaság áll össze már az első szezon alatt. A második évad aztán már erre építkezik, és nagyrész csak kettő de annál nagyobb hangvételű cselekményre fókuszál. A következő OVA még adaptálja a egyik legfőbb szál lezárását, majd a végére éppenhogy, de megkapjuk a manga és a történet végleges, gyönyörű fináléját. Ezzel együtt ez messze nem teljes adaptációja a 25 kötetes mangának, és így újranézve elejétől meghozta a késztetést az alapmű elolvasásához. De mégis azon kevés adaptációk egyike, amelyik a szinte jelképes befejezéssel együtt is közel a teljesség érzését kelti. Nem azért marad némi hiányérzet, mert lemaradt volna az animéből a végső katarzis, hanem mert olyan jó történeteken át vezett végig, hogy az adaptációból kimaradók egyikétől sem akarnám megfosztani magam.

Bár az első évad valóban nem a leglátványosabb produkció volt, akárcsak két riválisával összehasonlítva, szerencsére a lenyűgöző sakuga nem életbevágó eleme a műfajának. Ami pedig hiányzott a kidolgozottságból, azt bájos és egyedi stílusával és karakterdizájnokkal több mint pótolták. A második szezonra pedig már egyértelműen komolyabb befektetést kapott az animáció, ez akár a főcímeken is látszódott. Az első fülbemászó opening ugyan minden fan számára ikonikus, de képsoraival aligha nyűgöz le. Az ending is csak a dal miatt emlékezetes. Ezzel szemben egy hasonlóan bájos dallal a második opening már ég és föld. A második ending pedig egészen költői, a sorozat sztorija 90 másodpercben.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára scineram 2020.06.01. 00:35-kor.
Kép

Avatar
dresthar
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 139
Csatlakozott: 2019.03.09. 16:22
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Miskolc
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: dresthar » 2020.05.31. 23:10

8. Gekkan Shoujo Nozaki-kun (2014)
Mivel harmadikként írok erről az animéről, ezért egy részletes ismertetés helyett, csak néhány gondolattal egészíteném ki, a korábban leírtakat. Szerintem zseniális húzás volt egy romantikus shoujo paródia főszereplőjének, pont egy romantikus shoujo mangaka-t megtenni. Emiatt sokkal bővebb eszköztár állt a rendelkezésére, amivel kifigurázhatta a műfaj kliséit, anélkül, hogy erőltetettnek érezze a néző (vagy a manga esetén az olvasót). Ráadásul, ezeken kívül számos más poénforrást is be tudott hozni, én a szerkesztős, vagy simdate-s részeken is szakadtam.
Ami Nozaki-t illeti: az, hogy nem áll a helyzet magaslatán, amikor a saját szerelmi életéről van szó, lehet egy műfaj felé tartott görbetükör. Viszont a szereplőgárdából biztosan nem lóg ki, az összes többihez hasonlóan a szerethetően buggyant kategóriában van.XD
Amúgy én is szívesen megnéznék egy 2. évadot belőle.
(Btw, lehet a tartalmasabb kommentek érdekében, a másokkal közös címek esetén, csak az után kéne elolvasnom el a véleményüket róla, miután a sajátomat posztoltam)

Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1060
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: iskariotes » 2020.05.31. 23:42

8. We Still Don`t Know the Name of the Flower We Saw That Day

Mondhattam volna ide a Psycho-Pass-t is ami talán jobban meg is érdemelné a helyét a listán, de csak az első évadot láttam belőle így meg nem szeretek véleményt a sorozatról.

A sorozat alapvetően arról szól, hogy egy gyerekkori, perpubertás baráti körből meghal az egyik tag és ezt a traumát a csoport életben maradt tagjai hogyan és miképpen nem dolgozzák fel. Ehhez párosul, hogy a halott leány szelleme láthatóvá válik, de csak a csapat egyik tagja látja, hogy így még nehezebb/fárasztóbb legyen a széria.

Természetesen mindenki megkapja a maga kis jellemfejlődését és így esélyt egy más fajta életre. Az utolsó rész zavaróan szentimentális lett, kicsit élvezhetetlen ez miatt.

A sorozat legnagyobb bűne, hogy Hisakawa-val nem foglalkoznak. Basszus a tag végig nézi, hogy a barátja meghal és ezt senki nem reagálja le. S.E.N.K.I. Vagy oda vetnek pár mondatott, de a taggal nem törődnek. Mai napig nem bírok ez mellett elmenni. Jó persze a komplett társaság érzelmi defektes az egyik hikikomoriként éli a napjait a másik srác pedig éjszaka szeret az erdőben női ruhákban bújva csatangolni. De le nem reagálva egy ilyen esetet... no mindegy.

A cucc végül is két dolog miatt kötöttöt ki itt:
1, A befejező részek után láttam meg a hír oldalakon, a Veronai busztragédiát. Az alap hangulat plusz a fiatalok értelmetlen halála nagyon erős kombó. Ha az egyiket meghallom rögtön eszembe jutt a másik.
2, Oly annyira kevés 2010-es cuccot láttam, hogy még ez is ide fért.

Egyébként az endigje számomra kellemesen nyál.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/

Avatar
Akosss
Profi
Profi
Hozzászólások: 305
Csatlakozott: 2016.10.22. 00:54
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Akosss » 2020.06.01. 00:50

8. Sakamichi no Apollon (2012)

x
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Akosss 2020.07.31. 23:19-kor.

Válasz küldése