Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Általánosságban az animékhez kapcsolódó témák.
Avatar
Junchi
Koffein Kondenzátor
Koffein Kondenzátor
Hozzászólások: 2524
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi »

Íme, a korábban belengetett kihívás, amiben górcső alá vesszük az előző animés évtizedet és úgy megszakértjük fanboy/fangirl/elemző/kritikus/casual néző/filmesztéta/fetisiszta/provokátor fejjel, hogy azt még az Óperenciás tengeren túl is emlegetni fogják.

Mit kell csinálnod?
Első lépés: Összeállítasz fejben (vagy már eleve van) egy top 10-es listát a 2010. 01. 01. - 2019. 12. 31. intervallumban sugárzott animékből.
Második lépés: A márciusi kezdéssel előveszed a listádra rakott 10. helyezettet, leírod a címét, a megjelenés idejét + az indoklást, hogy miért tartod ezt az animét az évtized tizedik legjobbjának. Az éppen aktuális teljes hónap mindig erre lesz szánva, hogy jusson kellő idő a hozzászólást átgondolni/megfogalmazni/aludni rá kettőt, netalántán átszerkeszteni.
Harmadik lépés: Április elején jön a váltás, előveszed a listád immár 9. helyezettjét, majd megismétled ugyanezt a procedúrát. Ez így megy aztán egészen decemberig, amikor már a legelső helyezettről kell nyilatkozni, avagy az évtized (általad választott) magnum opusáról.

A véleményezés és hozzászólás-gyártás időpontja mindig a hónap legelső napjától az utolsóig terjed. Utána váltás.

A (nevezzük így) szabályok:
- Csak olyan anime játszik, ami legkorábban 2010. 01. 01-jén kezdődött, és legkésőbb 2019. 12. 31-ére befejeződött. A szabály alól kiskapu, ha egy terjedelmesebb franchise ugyan előbb indult, de a _nagyobb_ (és itt a hangsúly a „nagyobb” kifejezésre terelődik) hányada mégis ebbe a jeles évtizedbe nyúlik bele.
- Minden egyes választott cím mellé kerüljön oda a megjelenés éve. Erre azért van szükség, mert látványosabb, iránymutatóbb, és mert a végén készül majd valami statisztika-féleség.
- Nem muszáj csak és kizárólag japán szellemi termékekben gondolkodni, lehet bármilyen távol-keleti produkció, de annyi kitétel azért akad, hogy lehetőség szerint valami animációs technológia kerüljön benne elő.
- Indoklás! Annak – véleményem szerint – nem sok értelme lenne, hogy havonta belősz egy címet és kész is a poszt. Az indoklás terjedelmére, stílusára, gondolatiságára természetesen semmilyen megkötés nincs, tehát, ha te haikuba foglalod a miérteket és hogyanokat, az ugyanúgy jó, mintha írsz egy mondatvégi írásjelektől mentes wall-of-textet. A lényeg, hogy legyen valami írásos megerősítés, ami szerintem nem fog senkinek sem gondot okozni, sem időben, sem energiában, sem ihletben.
- A thread leginkább a kihívás teljesítését szolgálja, szóval, ha szeretnél reagálni esetleg a másik mondandójára, arra használd valamelyik másik topikot (pl.: Általános anime társalgó).

Ami fakultatív:
- A kihívás során lehet több címet is említeni, mint tíz (vagy az adott hónapot nézve egy), viszont valamilyen módon azért jelezzük, hogy melyik mellett döntöttünk, mert mondom, a végén szeretnék valami statot hozni az eredményekből.
- A rangsorolásnál nincs megkötés arra vonatkozólag, hogy tv sorozatot, OVA-t vagy filmet választasz, lehet keverni is a dolgot. Ugyan egy korábbi ötletelés az egyes típusok különválasztását hozta, de ha valakinek szimpatikusabb a „mindent egybe” módszer, az ellen sem ágállunk. A lényeg, hogy légy konzisztens, ergo, ha kiválasztasz egy posztolási metódust, akkor maradj is annál és ne az legyen, hogy a közepe/vége felé meggondolod magad.
- Az indoklás szükségességét fentebb elintéztük, viszont ide nem kötelező teljesen új hozzászólást hozni, habár ajánlott, mivel frissebb vélemény kerül az asztalra és lehet, hogy másabb perspektívákat is felszínre hozol vele, amik mondjuk az egyik korábbi értékelésből kimaradtak.
- Ha adott hónapra választottál már címet, viszont később netalántán meggondolnád magad, úgy alkalmad nyílik módosítani a választást, DE csak az aktuális hónap utolsó napjáig!

Végül a legfontosabb: A listakészítés és címszelektálás abszolút, 100% szubjektív(!), tehát mindenki hallgasson nyugodtan a szívére/agyára/egyéb neki tetsző testrészére, NE azt mérlegelje, hogy minek kéne benne lennie, hanem, hogy Te mit tennél bele.

Have fun!
Avatar
Dodgers
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 553
Csatlakozott: 2011.03.07. 09:00
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Dodgers »

Már az általános anime társalgós topikban is utaltam erre, de annyiban csalni fogok a kihívásban, hogy az animék kapcsán nehezen tudok úgy top listákat csinálni, hogy azok tényleg egy rangsorról szóljanak, hanem inkább egy adott témával kapcsolatos leginkább észbe jutós és minőségileg helytálló halmazokban tudok gondolkodni, aminél *talán* a vége fele előfordul egy rangsorolásnak hívható valami. Viszont tekintve, hogy a témával kapcsolatban összerakott Twitter threadbe is fel tudtam sorolni 25-30 címet úgy, hogy konkrét rangsorolás nem volt benne, így nem hiszem, hogy itt is előfordulna majd a "szabványos" ranking intézménye. Hogy ez mennyire gond vagy sem az jó kérdés, de az évtized milyenségét nézve nekem ez jobban fekvő összegyűjtögetési forma, úgy meg végképp, hogy a "borítékolhatóan gyakran fel lesznek hozva" címek nem biztos, hogy nálam előfordulnak majd, hiába írnám alá különben, hogy pölö objektívebb szemszögből a Steins;Gate ütné a Keijo-t. De hogy ténylegesen on-topic is legyen az e havi hsz-em:

10. - Watashi ga Motenai no wa Dō Kangaetemo Omaera ga Warui! (2013)

Nem tudom, hogy a fórum közönsége számára mennyire ismerős vagy sem a Silver Link stúdió neve, de az évtized során lassacskán ők lettek számomra az egyik olyan brigád, akiknek a munkái nem feltétlenül mindig a legek legjobbja, de viszonylag rendszeresen tudnak olyan projectekbe beletenyerelni, amik csak tudják nézetni magukat, esetleg még le is tudják fedni a "niche, de marha jó és többre érdemes" kategóriát, és a Watamote nálam nettó ezt jelenti. Abból a szempontból mindenképp az évtizedre jellemző produktum, hogy a szocializációs problémákat tolja a reflektorfény alá azok minden kényelmetlenségével és szembesítésével együtt, viszont a Watamote annyi kis kitérőt tesz a koncepcióban, hogy a koncepció nem képez alapot egy nagyobb ívű cselekmény számára, és ha azt nézzük, akkor az anime által feldolgozott cselekményben úgy igazán karakterfejlődés sincsen. Már most fel lehetne hozni a tíz forintos kérdést, hogy akkor miért lenne érdemes akár csak belekezdeni a cuccba, hiszen angélusos szóval élve a "pay-off" elve itt aligha játszik bele a számításba, és az ember szíve is csak viszonylag minimális mértékben van megmelengetve, és az sem olyan mennyiségben, hogy tényleges fajsúlya legyen. Még egy Welcome the NHK! jellegű cuccról sincs szó, a Watamote-ban ugyanis nincs meg az a fajta katarzis-szerűség, ami az NHK-ban tetten érhetőnek jöhet le. Akkor miért dobtam bele a listába, rögtön a legelején?

Azért, mert a Watamote egy számomra mindig is érdekes humorfajtát közelít meg, ami itt a fekete komédiát jelenti - itt most nem arra gondolok, hogy a cucc nagyon kicentizve lenne egyszerre vérvicces és vérkomoly, mert egyik oldalról nézve a cucc nem veszi magát *annyira* komolyan, másrészt viszont valahol, végig komolyan veszi magát. Ha írói-meta oldalról nézem, akkor ez voltaképpen magának a főszereplő Tomoko-nak a kivetülésének is felfogható, hiszen Tomoko pont az a fajta karakter, akiről a tipikus 4chan júzert mintázzák: szociálisan nagyon zárkózott, folyton otthon ül, annyi cinikusság és vitriol dolgozik benne hogy pár emberre elég volna, a maga fejében mindenki és minden fölött állónak hiszi magát, mindig megmondja magában a frankót, viszont szinte az összes létező emberrel szemben kisebbrendűségi komplexusa van, egy ártatlan hozzászólás esetén is reszket mint a nyárfalevél, Donald Kacsát megszégyenítő balszerencséje van mindenben amihez hozzáfog, borzalmas szeretethiánnyal küszködik a kortársai kapcsán, és mindennemű utálata ellenére is féltékeny a "normie-k" gondtalan, laza életére. Még "rendes" írói körülmények között is két kézzel lehetne markolni a "hogyan lehet elkezdeni komolyan írni egy komolyabb sztorit egy ilyen szereplővel?"-t érintő lehetőségek után, viszont a Watamote túlnyomó többségében a két fél-rész = egy epizód formátumban dolgozik, és mint mondottam, a sztorinak (az animében feldolgozott terjedelmében) esze ágában sem áll ambíciózus történetet tenni Tomoko elé. Az egész cucc effektíve a kiscsaj szerencsétlenségeinek és nyomorúságának a krónikája, ami egyszerre tud abszurdista humorba és majdhogynem szánni való tragédiába torkollni, és ez elég sokszor előfordul. Van egy pár olyan rész, amely inkább a pozitívabban érzelmesebb, tényleg megható irányba mozdul el, viszont az már gyakoribb, hogy az ember néha azon tűnődik el, hogy mikor fog Tomoko a kötél után nyúlni, és ez az érzés akkor is megvan, amikor amúgy nyilvánvaló, hogy a humor, vagy éppen a szívmelengetés is jelen van. Ez így elég grimdark-nak tűnhet, és hát... ja, ölég depresszív tud lenni a cucc nem egyszer, pontosan azért, mert hiába van jelen a humor mint amúgy tényleg aktív tényező, ha egyszer mégis az ember fejébe van ültetve az az érzés, hogy ezt a kiscsajt az élet nem veri, hanem surranóval rúgja össze napi szinten, mert a cuccnak esze ágában sincs elhitetni vele, hogy az életvitele bármilyen formában is *tényleg* jó. És még *így*, emellett a mindent átható és végig ott levő szomorú alaphang mellett is tud vicces és megható is lenni a sorozat, nem egyszer pont ennek az abszurd kettősségnek köszönhetően. Annál is inkább, hiszen az anime alatt egyszer sincs Tomoko mások által gúnyolva vagy lenézve, a sztori inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ember elméje mennyire a személyiség ellen tud dolgozni ha a másokkal való kapcsolatokról van szó.

Ennek kapcsán jut eszembe az, amit mindig is mondtam a cuccról: ha van *akármilyen* szociális gyenge pontod vagy fóbiád, a sztori azt úgyis elő fogja venni és szemléltetni fogja annak minden kínosságával együtt, és ebben a rendező, az ex-Shaft Oonuma Shin keze munkája is sokat segít. A fickó egyébként a mostani szezonos Bofuri-n is dolgozott ugyanebben a pozícióban, és ahogy ott, úgy itt is megfigyelhető, hogy Oonuma-nak nagyon jó érzéke van az adott jelenethez szükséges hangulat zsigerbe fecskendezéséhez, kis túlzással az ember tényleg a magáénak teheti a látottakat-hallottakat. Ebből fakadóan ezért sem univerzálisan ajánlható stuff a Watamote: azt nem mondom, hogy az ember a gondjainak örökkévaló könnyítése felé fog nyúlni tőle, de érzékenyebb lelkületű nézőknek igenis keményen megterhelő lehet a sorozat, abból a kis "trükkből" fakadóan is, hogy minden genyósága és gyávasága ellenére Tomoko nem lenne rossz lány, igenis van annyira elesett teremtés, hogy a létezésének az effektíve hiábavalósága odavágó legyen, akárhányszor annak a bizonygatása feltűnik a horizonton. Azt mondjuk nem lehet mondani, hogy a sors *mindig* veri a kiscsajt, de mint szociális témát érintő fekete komédia, így is elég sokszor, nagyon sokszor kakil oda neki az élet, és ezen bukik vagy áll a sorozat egész minősége, egyéntől függően. Én pölö azért tartom az évtized egyik legjobbjának, mert amennyire látszólag felszínes célkitűzéssel dolgozik, a célját marha piszkosul jól el tudja érni - végülis "csak" egy sajnáltató parti az egész cucc, de azt az őszinteséggel és humorral vegyes, néha szívmelengítő "megváltással" vegyes szomorúságot, amit az ember lelke mélyébe bele tud ültetni, azt nem mindenki tudja elérni, viszont azt is abszolút meg tudom érteni, aki szerint túl kegyetlen, túl öncélú, vagy éppen csak közepesen, semmi különösen sokkolgatónak szánt cucc. Nem tudom amúgy, hogy világszinten mennyire emlékeztek rá a népek az évtizedes összefoglalók-listák összeállításakor, de a szememben egy évtized-fénypontnak számító cuccról van szó.
Kép Kép
Avatar
Junchi
Koffein Kondenzátor
Koffein Kondenzátor
Hozzászólások: 2524
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi »

Akkor vágjunk bele:

10. Zombieland Saga (2018)

A tizedik hely volt/lesz az egyetlen pozíció, ahol vacillálnom kellett három cím között: Uchuu Kyoudai, Made in Abyss és a Zomblerland, végül az utóbbi diadalmaskodott, egyúttal az évtized legkellemesebb meglepetése is, szóval járt neki a becsülettel említendő tizedik hely.

Na de mitől is olyan jó ez a cucc? Noss, több dolog munkálkodik itt egyszerre, egymást mindenképpen kiegészítve. Ugyan ha lekapjuk róla a mázat, akkor csak egy idol anime a sokból, viszont pont a máza miatt emelkedett végül ki az átlag tengeréből, és most nem csak a saját műfaja korlátaira gondolok, hanem úgy általában véve.

A Zombieland Saga legerősebb pontja a karakterek: 1) Szépen ellehet különíteni őket egymástól, nem tök ugyanúgy néznek ki, mint a többi idol cuccban, mindegyiküknek külön személyiségük és érdekes hátterük van. 2) Azért nem zavart a gyakran felbukkanó drámai vonal, mert ez a sorozat úgy osztogatta a megfelelő karaktereknek a megfelelő hátteret és célokat, hogy előtte alkalmunk nyílt megismerni őket. Tehát nem az volt, mint a többi hasonszőrű darabban, hogy mindenki megkapta a maga token "a day in the limelight"-ját egyetlen epizódban, aztán utána már semmi funkciója nem volt, hanem megismertük őket és csak UTÁNA hozta ezeket az epizódokat, amik nem arra kellettek, hogy utána szépen lerázzák az adott karaktert, hanem valóban olyan feladatokat látott el, amit egy karakterközpontú darabtól minimum elvárhat az ember. Külön pozitívum, hogy keverte is a karakterek fókuszát, tehát nem ráállt éppen aktuálisan egyvalakire, hanem akár többen is jelen voltak egyszerre. Mindehhez ha hozzátesszük a már korábbiakat, és a tényt, hogy nagyon jól működnek csapatban is, akkor talán nem olyan meglepő, hogy ebben a brancsban mindenkit kedveltem a maga módján (oké, a kis transzi kilóg valamelyest, de rá sem mondanám, hogy utálom). Különösen a Junko-Saki kettes győzött meg.

Aztán van még nekünk egy sztorink is, ami igazából a helyzetkomikumok megteremtésének felülete. A sorozat humora mondjuk ettől még meglehetősen felemás, az első pár epizódban például nettó kuka, de aztán formálódik, érik később a dolog és a sorozat közepére már azon kaptam magam, hogy el-elmosolyodok egy-két próbálkozáson, főleg azokon, mikor kisminkelten nem érheti őket víz, máskülönben mindenki megpillantaná a látványosan foszladozó, kékes-szürkés testüket.

Nem vagyok nagy ellensége az idol cuccoknak, de nem is nagyon keresem a társaságukat, és bár a Love Live a maga módján egész kellemes meglepetés volt, de overall minőségben meg sem közelíti azt a lélekben és szívben tobzódó, odaadással és rajongással készített animét, ami a Zombieland Saga. Az idolos fellépéseknek ugyan nem voltam nagy rajongója (főleg a szokásos műanyag CG-jelenetek okán), de minden más olyan szinten rezonált jól ebben a cuccban, hogy lelkiismeret furdalás nélkül béreltem ki számára egy helyet ebben a készülő top 10-es listában.

Második évad when?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Junchi 2021.03.16. 18:19-kor.
Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 79
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky »

10. Gekkan Shoujo Nozaki-kun (2014)

Ahogy korábban is jeleztem, két cím között őrlődtem a 10. helyen, az egyik ez, a másik a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu. Mivel tudom, hogy ez utóbbit többen is látták a fórumról, talán nem kell megmagyaráznom, miért gondolom, hogy lenne helye egy személyes toplistán. Továbbra is tartom, hogy aki Ishida Akirát még nem hallotta rakugózni, nem is élt igazán. Amiért végül mégis a Gekkan Shoujo Nozaki-kunra esett a választásom, az az, hogy míg a Gekkan Shoujo Nozaki-kunnek csak annyi hiányossága van, hogy valami érthetetlen okból azóta sem kapott második évadot, addig a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu elől, minden tisztelettel, de kissé keserű szájízzel álltam fel.

A két sorozatot össze sem lehet hasonlítani, tekintve, hogy a Gekkan Shoujo Nozaki-kun egy romantikus shoujo paródia, amiben a mangaka majd az összes shoujo klisét kiforgatta a lehető legjobb módon és ezt a Doga Kobo parádésan dolgozta fel. Ha azt mondom, legalább olyan zseniálisan épült fel, mint a 2000-es években az Ouran High School Host Club, nem hiszem, hogy nagyot hazudnék.

Főhősnőnk Sakura - aki szerintem az elmúlt évtized egyik legszebb női karaktere volt - egy ideje reménytelenül szerelmes az osztálytársába, Nozaki-kunba. Egy nap aztán összeszedve minden bátorságát szerelmet vall a fiúnak, azonban hatalmas balszerencséjére Nozaki-kun, aki mellékállásban shoujomangakaként keresi a kenyerét - teljesen félreérti a lányzót, azt hiszi, hogy a rajongója. Így szegény Sakura ahelyett, hogy Nozaki-kun barátnőjévé vált volna, az asszisztense lesz és miközben egyre jobban megismeri a fiút, rá kell, hogy jöjjön, hogy Nozaki-kunnak a való életben halvány lila gőze sincs a romantikáról.

A két főszereplő illetve a zseniális humor önmagában elvinné a hátán ezt a sorozatot, de a mellékszereplő gárdával utánozhatatlan lesz. Mindegyik egyéniség és kicsit kattant, de a szó legjobb értelmében. Ha kedvencet kéne mondani, nyilván Mikorint mondanám, de a többiek csak egy picit vannak lemaradva mögüle. Ráadásul nem csak Sakura és Nozaki-kun között alakul kapcsolat, hanem több mellékpárunk is van. Közülük nekem a Kashima x Hori-senpai kettős vitte a prímet. Kashima lány létére az iskola hercege és a színjátszókör egyik vezető színésze. Hori-senpai, a színjátszókör vezetője talán az egyetlen, aki kordában tudja tartani Kashimát. Véleményem szerint rettentő érdekes a kapcsolati dinamikájuk, öröm volt őket nézni. Ha mindez nem lenne elég, a sorozat tele van emlékezetes jelenetekkel, így például Tomoda szerintem felejthetetlen, de tulajdonképpen nem volt olyan rész, amin nem nevettem volna könnyesre magam. Szóval ha valakinek ajánlom kellene egy remek vígjátékot, egy kevés szerelemmel, fantasztikus szereplőkkel, szemet gyönyörködtető rajzolással, és fülbemászó dallamokkal, csak ezt mondanám. Az egész tele van vidámsággal, élettel, tényleg egyszerűen jó nézni. Egyetlen hátránya, hogy mivel tényleg rengeteg shoujo elemet parodizál ki, illetve erősen reflektál egy anime- manga rajongó életére - így ugye az otome játékok, a figurák gyűjtése és a többi - kezdőknek nem javasolnám, mert nem biztos, hogy értenék a poénok egy részét. Na meg persze, ahogy említettem, azóta sincs második évad, ami szerintem emberiség ellenes bűntett minimum. Oh, és hadd tegyek említést arról, hogy Nakamura Yuuchi élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, ahogy a Mikorint életre keltő Okamoto Nobuhiko is egyszerűen remekelt ebben a darabban.
Avatar
higashikata
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 157
Csatlakozott: 2019.01.06. 16:58
Nem:
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: higashikata »

Hálásan köszönöm a kihívást, állok elébe! :D

10. Dororo (2019)

Egy Tezuka-alapmű legújabb ráncfelvarrása, ami a 2019-es év legerősebb karakterdrámájának ígérkezett télen...
Hogy a tavaszi szezonban átforduljon a legsúlytalanabb, leglogikátlanabb és legnyálasabb befejezésű anime címéért.

Az első 12 rész egy dark fantasy-re hajazó, nihilista jelleget hordozott magán, ami a Tezukától jól ismert karaktertípusokkal és a bitangerős narratívájával vegyítve olyan átütő erővel bírt, ami párját ritkította. Mert szembemenni a mostani idők agyonhappy-zett, szivárványszirupos, szénné poénkodott hülyeségein. Kerülte a shonen fight-animékre jellemző giccseket. A sötét színvilág, a depresszív zenék, a modern, mégis egy átszellemülés után a lelkünkbe kaparó ending...
Aztán jött a sorozat másik fele, ami már köszönő viszonyban sem volt ezekkel. Részről részre olyan érzésem támadt, mintha egy teljesen más stábnak adták volna oda a stafétát. Onnantól kezdve a komplexszé gyúrt dráma helyét átvette a főszereplő páros random hülyülései, a finálét pedig az utolsó démonnal való küzdelem a vicc kategóriává züllesztette. A grafikai színvonal változékonyabb volt, mint a forint árfolyama, a zenék visszasüllyedtek a "csakúgy van" szintre. Hogy ne legyek ezzel a felével igazságtalan, azért hagyjuk meg a javára, hogy az ide kanyarított ending tetszett. Érdekes volt látni, ahogy részről részre imitálták Hyakkimaru látásának fokozatos visszatérését, ezzel a kezdeti pacák lassan formákká alakultak.

Összességében egy ígéretes reboot méltatlan elszúrásának lehettünk tanúi a Dororo 2019-es inkarnációjának köszönhetően, ami a hibái ellenére bőven említésre méltó egy évtized-taglaló toplistában.
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1158
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz »

--. Nichijou (2011)

Alapvetően nem szeretem a KyoAnit az ezeréves receptek változatlan tálalását látványbeli giccsparádéba fojtása (pl. Chuunibyou, K-On!, Kyoukai no Kanata), vagy ennek és az "feel it to know it" gondolatvilág érdekében elkövetett alapanyag-módosítás, annak szellemi csonkolása miatt (lásd: Örökkerti Ibolya). Vagy totál alibinek érződik az egész, mert úgy kong az ürességtől (pl. Koe no Katachi, Hyouka, Tamako Market). A szerencsésebbek jól indulnak, de végére valamiért megfáradnak (pl. Kobayashi-san), vagy tényleg jobban sikerülnek, de kicsikét üresek valahol (pl. Tsurune, Free, Angel Beats!). vagy jól indul, de bekapcsol a pandering és az ezeréves recept újabb tálalása lesz idővel (Hibike!).
Vígjátékot meg elég nehéz készíteni, mert azokra pont az a jellemző, hogy a végükre rendszerint megfáradnak, elmúlik a varázsuk, vagy elkezdik magukat komolyan venni vagy hirtelen a történetkerekítés sokkal fontosabb lesz. Az Excel Sagával még mindig tartozom magamnak, ellenben a Puni Puni Poemi mahou shoujo-paródiát szeretem a direkt eltúlzott műfaji toposzai és marhaságai miatt, a Ninja Nonsense (Ninin ga Shinobuden) meg egyértelműen a vígjátékok krémje nálam. Viszont, ami a műfajból mindig jócskán fejfájást tudott okozni, az a Nichijou.

Igen, egy Azumanga Daioh! szellemi örökösnek is felfogható darab, de attól sokkal szétszórtabb és míg az Azumangánál azért volt egy cselekményív, ami mentén haladtunk, itt ennek nyoma sincs. Nagyon kevés olyan jelenet van, ami tényleg köthető időrendileg egymáshoz. Illetve sok volt a kitartott pillanat, ami egy bizarr helyzetet nyújtott el, de működött. A Nichijou viszont ilyen átlag 3-4 perces jelenetekkel operál. A yonkoma kockásainak megadja az elejét, végét, rájátszik, megfejeli, sokszor fokozza ezt az elvont gag mangát.

Viszont a legnagyobb hibája az, hogy idővel nagyon tömény lesz a 24 perc per rész. Főleg 26 részen át. Emiatt csak nagyon lassan adagolható, és nem igazán hagy leülepedni időt, készíti is elő szinte a következő poénjelenetet. Elég sok maradandó pillanatot tartalmaz, ami meg fog maradni az emberben, vagy a technikai megvalósítása vagy csak szimplán a kicsikét egyszerű, de annál kézenfekvőbb poénja. És lehetne egy összeállítást is tenni a jelenetekből, de a linkgyűjteménnyel eléggé alá lenne ásva a móka. Ugyanakkor nem minden jelenet üti meg a szintet, mert van benne valami "nagyon japán" vagy kulturális szempontból és érteni kell azt is, hogy üljön, vagy csak szimplán elrepül a fejed felett, vagy egyetlen mondatra van kihegyezve, mint a kedvencem, a papagájos, ami egyszerűségében nagyszerű.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
Avatar
Catrin
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1260
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Tartózkodási hely: Hualian egyik szentélyében
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Catrin »

Csak ideérek én is a jelöltemmel. A helyzet az, hogy mikor újév környékén összeállítottam twitteren egy 3x3-as cuccot a legnagyobb kedvenceimről, már akkor meg akartam említeni, hogy oké, de ezeken felül csomó más jó cím volt még, így kiemeltem még 9 kedvencet, de ezeken túl is folytathatnám a sort (akár az objektívebben remek darabokkal is, de most maradjunk a fangirl nyáladzást kiváltó szakasznál).

Szóval SPOILER, előre lelövöm, hogy én a következő hónapokban erről a 9 gyönyörűségről fogok néhány sort ide vésni, a sorrend persze egyelőre legyen meglepetés (bár nem olyan nehéz kitalálni).
SPOILER
Kép
És ezen felül a másik 3x3-as összeállításom a további címekből, majdnem feladta a leckét, hogy melyik címet is válasszam 10. helyezettnek közülük:
Kép

Hangsúlyozom, csak majdnem, mert van egy cím rajta, amiről egyből tudtam, hogy IGEN EZ NÁLAM ABSZOLÚT A 10-ES ÉVEK FÜGGÉSE (és szerintem ezzel sem fogok meglepni senkitXD)

És akkor trollkodás (amit már vmelyik másik hsz-emben korábban belengettem), közben rájöttem, hogy kvázi 3 ponton is félig-meddig megtrollkodom ezt a kihívást, legalábbis a 10. helyezettre vonatkozó posztomat...
1. Lelőttem előre, mi várható tőlem - oké, ez amúgy is egyértelmű.
2. A 10. helyezettem finoman szólva sem felel meg igazán a 2010-es évek animéje kritériumának.
3. Belengetek egy választási alternatívát, de arról már lusta leszek bármit is írni. (Na jó, talán nem.)


10. Dragon Ball Kai (2014) - (2014-2015) - igen, figyelem, ennek a malos címében is benne van, hogy 2014!!! Már magyarázkodom is!!

Szóval igen, az előbb villantott 3x3 képen az ott nem a DBS!! (úristen, nem!XD), és oké, mindenki tudja, mi az a Dragon Ball Kai, a Z-nek az enyhén felújított (arghhahheem finomított), és mangahűbbre vágott 2009-től 2011-ig futó nosztalgia sorozata (amivel szépen megkezdték az egyik legkitartóbb újrafejést az iparban). Viszont ez csak Cell legyőzéséig vitte a sztorit.

2014-ben indult a záró (ha-ha) szakasz, a Buu arc, az android ív után a másik személyes kedvencem. Oké, de ettől még ez továbbra is Toriyama 90-es évekből jött terméke, mit keres ebben a topicban? Ráadásul a 10. helyen???
Nos, az a helyzet, hogy én pont a 2010-es évek elején revaccsoltam az alap DB és Z sorozatokat, és lettem orbitális nagy fanja a franchise-nak, ami az évtized közepén tetőzött. Ugye a revaccs után a mangát is elolvastam végre, az kerített teljesen a hatalmába, Toriyama rajza, stílusa, világa, története, OMFG TORIYAMA!!! Szóval azon kaptam magam, hogy mindegyik karaktert imádom, a rajzolásukért élek-halok, nézem a Kait is, mert IGÉNYLEM... és akkor ezek tetejébe még ott volt/van Vegeta és Bulma is, mint egyik legfontosabb kedvenc párosom (faltam ugye a fanfictionöket, fanartokat, doujinshiket is róluk)...

Így 2014-15-ben már a Kai nagy részét hétről hétre követtem a szezonban, és szintén ennek az állapotomnak köszönhetem, hogy imádattal vártam, hogy ennek itt most nem lesz vége, jönnek az új filmek, aztán az új sorozat, AZTA, IGEN, AKAROM! Etettek rendesen, és persze tudjuk, hogy a Super, annyira már nem szuperált, hogy finoman fogalmazzak (egyértelmű), de így is szeretem a mai napig a tényt, hogy a DB karaktereinek sztorija folytatódik, és itt vannak velem. Igen, ezt úgy értem, hogy még mindig követem havonta a DBS mangát, amiben most megint olyan szakasz van, ami számomra kifejezetten mókás és élvezetes...XD

Visszakanyarodva a Kaira, a sztorijáról ugyebár nincs mit kifejtenem, de tényleg gyengém ez a szakasz, mert annyira jó látni ezt az időugrást, ahogy a karakterek élnek, ahogy újabb viadal jönne, ahogy Goku visszatér a halálbólX'D, ahogy Buu megtrollkodja az egészet, és ahogy mindenki epic/mókás fightot vív vele, mindez hülye, végtelenségig nyújtott fillerepizódok nélkül! WOW, imádom még mindig! A zenéjét is, hiába váltották le, az új OP-ED-ek is máig nagy függéseim.

Szóval annyira imádtam, és annyira a 10-es években tette számomra meghatározóvá a DB-t a Kai (is), hogy úgy éreztem itt a helye, mindenképp meg kell említenem. Már csak azért is, mert ez volt az egyik legerősebb masszív fangirl függőségem az évtizedben.

----------------

Mindezek után, ha tényleg választanom kell egy 10. helyezettet, ami tényleg, teljes mértékben a 10-es évek terméke...... hát gondban vagyok... A fenti képről majdnem mindet egyformán jelölhetném ide (bár őszintén, még sok másikat is). Az objektívebb énem a Rakugót suttogja, mert szerintem a fentiek közül ez a legunikálisabb darab témájában, tálalásában, seiyuukben, kb. mindenben, hibái ellenére is. (Uhh, pedig az Utakoi is elég egyedi(en mesteri)). Az ACCA és a Hoozuki vagy a kirándulós-kempingezős lányok viszont nagyobb fanságra késztettek.

Végül talán azért az ACCA-t mondom most csak így gyorsan, mert bár a sztoriját elég gyengécske kis mesének tartom, de Ono Natsume (hmm, Ristorante is Saraiya adaptációk is milyen jók lettek korábban) annyira stílusosan írta meg ezt a relatable (elképesztő, mennyi nációra, politikai és melós slice of life-ra reflektáló) kis világot, amit a Madhouse tökéletes hangulattal hozott, hogy azt öröm nézni! A karaktertitkok, jellemek, kapcsolatok vitték a hátukon ezt a mesét, amihez a környezet 10/10-esen működik. És basszus, meg kéne néznem már a folytatás ovát!!!! :drop:

De így a poszt végén hangsúlyozom, az én választásom a 10. helyre, mint LEGJOBB cucc(!!!!XD), továbbra is a DRAGON BALL KAI 2014™ !!!!!!!!!!!! Frissen, ropogósan, élvezetesebbre vágva (és itt nem is cenzúráztak már annyiraXD, mint az első Kaiban), újraszinkronizálva!!!! (AWWW kb. mindenki vissza is tért a szerepében^^).

Ami pedig a movie-kat illet, úgy döntöttem, hogy TOP 5 lesz belőlük, mert bár egész sokat láttam, de ötöt tudok számomra igazán kedvesként kiemelni.
Avatar
Surci
Fanatikus
Fanatikus
Hozzászólások: 1879
Csatlakozott: 2004.03.05. 18:42
Tartózkodási hely: SkyEye Corporation

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Surci »

Én is elkezdem a kihívást, bár kicsit csalnom kellett hogy minden, számomra emlékezetes és/ vagy inkább meghatározó stuff felférjen erre a listára. Movie-lista nem lesz, mivel Hosoda Farkasgyermekeit leszámítva nem emlékszem ezen a téren túl sok említésre méltóra a dekádból.

10.

Kezdjük az évtizedben megkerülhetetlenné vált Nasuverzum számomra legmeghatározóbb tagjával. Nem fogjátok kitalálni hogy melyikről is van szó, úgyhogy segítek:

SPOILER
Kép
Kép
Kép
Kép

2013~ongoing (?)

Bezony, kedvenc loli-chanjaink kalandjai rendesen beszippantottak, méghozzá jó troll módon, :dirr: túl hosszú most nem leszek, mert regéltem már eleget róla itt a fórumon, úgyhogy nagyon nem mennék bele az újbóli részletezésébe, a topicja úgyis ott áll örök mementóként, milyen az amikor kellően kreténül ránt be egy CUCC.

Mondom ezt úgy hogy szinte az összes Típus-HOLD animeadaptációt láttam (azt az egyet amit meg nem, azt pótolni tervezem), de végre egy olyan SORS-izé ami nem akar beszarni a saját KOMOLYSÁGA alatt, mer és akar szórakoztató lenni, kifigurázni a saját multiverzumát. Messze ezt élveztem a legjobban, mert nincs idegesítő angst, komolynak beállított komolyanvehetetlen helyzetek, teljesen lightos és mindezt úgy hogy emellett ízig-vérig FATE/ marad, sőt a világa a NULLÁT leszámítva sokkal konzisztensebb mint a Nasuverzum többi tagjáé. A lollerfanszervízt meg nem részletezem, azt úgyis látni kell :dirr: Illyát minden létező vonalon rühellem, de itt egy irtó jófej kislány loli, Kuro for TEH WIN, illetve az uccsó évadban bejött SHOTA GIL, aki majdnem elszedte a pálmát a tanned leszbitől, mert messze a legelviselhetőbb, sőt szórakoztatóbb inkarnációja az az aranyhajú gyökérnek.

Kövi sorozat mikor?!?!?!?4444444

Illetve itt említeném meg amolyan kapcsolódó Type-MOON csalásként a Kara no Kyoukai Mirai Fukuin c. utolsó részét. A széria ugyan a 2000-es évek terméke, de ez az epizód már 2013-as, és az egyik nagy kedvencem is egyben, nemcsak a szerintem az önmagához képest eléggé konzisztens sztori miatt (Nasuról beszélünk, ezt ilyenkor ne felejtsük el :D) , hanem mert Shikinek van egy olyan dobása benne, ami a Mystic Eyes of death Perceptiont az egyik legdurvább képességgé emeli VALAHA.
今度こそ... 決着をつけてやる! - This time... I'll end it all!
-----------------------------------------------------------------
Kép
MAL
Avatar
Leara
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 573
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara »

Múlt héten végre megírtam, amit meg kellett, gondoltam majd hétvégén posztolom, de ha már így beindult a topic, akkor beszállok én is :D.

Nos, bár a szabályok világosak, de én állítottam még magamnak néhányat: kizártam a remake-eket, valamint az olyan sztorikat, amiket ismertem korábbról, mert pl. már 2010 előtt olvastam a mangát (nem mintha sok ilyen lett volna). Mindezt azért, mert igyekeztem tényleg olyan címeket összeszedni, amiket a 2010-es években ismertem meg. Mondjuk így is össz-vissz 1 olyan cím van, ami ezért esett ki a listáról, méghozzá (nem meglepő módon) a 2011-ben indult új Hunter x Hunter sorozat, aminek amúgy is egy fokkal jobban szeretem a régi feldolgozását, másrészt a manga is már jó régóta fut.
A mozikat végül különszedtem, mert továbbra is képtelen vagyok őket 1-1 sorozathoz mérni. Azokból mondjuk nem jött össze 10, egyelőre 6-7 címem van, de még van néhány, amit meg szeretnék nézni, szóval talán lesz 8-9 is… amint elérkezik az adott hónap, kezdem azt is :D. De egyelőre csak sorozatom van.

10. Inari, Konkon, Koi Iroha (2014)

A kor előrehaladtával mindig mondogatom, hogy egyre kevésbé fognak meg a shoujo cuccok, a legtöbb inkább már-már idegesít. Aztán mindig befut 1-2 cím, ami rámcáfol. Oké, a manga elvileg seinen magazinban futott, ezért oda illene besorolni, de nekem ez egy shoujo. Ami meglepő volt számomra, hogy két másik, szintén romantikus jelöltem volt még a 10. helyre, majd a végén azokról is megemlékeznék egy kicsit.
De hogy miért pont az Inarira esett a választásom? Mert amennyire egyszerű, annyira elbűvölő. Nagyon tetszett, ahogy indított, Inari problémái sokak számára ismerősek lehetnek. Mármint kivel ne fordult volna elő, hogy imponálni akart a kiszemeltjének, ehelyett végül jól beégette magát XD? Vagy kinek ne fordult volna meg a fejében, hogy szeretne azzá a fiúvá/lánnyá válni, akibe feltételezéseink szerint a kiszemeltünk szerelmes? Igen, ebből indul ki az egész sztori, Inari pont ezt kívánja, ezt meghallja egy isten, Uka-sama, aki teljesíti a kívánságát és átváltoztatja :D. Ez mondjuk csak az alap, szerencsére nem azzal telt az egész sorozat, hogy Inari másnak adja ki magát, sőt… pont arra ment ki, hogy rájöjjön, hogy azért szeret önmaga lenni és semmi szüksége mássá változnia.
Mivel romantikus sorozatról van szó, ezért fontos, hogy az ember tudjon szorítani a pároknak. Itt két főbb ship van: a főszereplő Inari és az osztálytársa, Tanbabashi; valamint az Inarit segítő istennő, Uka-sama és Inari bátyja, Touka. Bár ebben az estben elég jól kezelték a középsulis szerelmet, azért nekem mégis az utóbbi páros lett a kedvencem, mert eszméletlen cukik, pedig nem igazán vagyok oda az ilyen Touka-féle tsunderékért. Ráadásul Uka-sama is egy bűbáj, pedig mindig fenntartással kezelem a nagy mellű karaktereket, mert sokszor elviszik őket hülye fanservice irányba.
Ugyanakkor itt jön elő a sorozat legnagyobb hibája: mindössze 10 rész! Ez kb. semmire sem elég, szóval muszáj volt lenyomnom a mangát, ha valami kielégítő befejezésre vágytam. Nem mintha ezt megbántam volna, mert nagyon tetszett az enyhe yuri-szál is, ami megjelent a történetben (őszintén szólva már kicsit összefolyt a sztori, nem tudom biztosan, hogy az animébe ebből mennyi került bele).
Szóval ja, az Inari összességében tipikusan az a sorozat, ami nem nagy eresztés, de ha jókor kap el, akkor teljesen magába tud szippantani és elbűvölni, ezért került a listámra.

A másik kettő, ami még versengett a 10. helyért az Ore Monogatari!! (2015) és a Koi wa Ameagari You ni (2018). Előbbi szintén a bűbáj kategóriát erősíti, nem is tudom, részenként hányszor hagyta el a számat, hogy „awwwwww” + igazi felüdülés, hogy a főszereplő nem egy bishounen :D. Utóbbi egy fokkal komolyabb témát boncolgat, hisz a tinédzser főszereplő egy nála jóval idősebb férfibe lesz szerelmes. Kicsit tartottam ettől a témától, de szerencsére sikerült szépen hozzányúlniuk, van is benne néhány emlékezetes jelenet. De végül az Inari lett, mert annak a sztoriját ismerem végig és nagyon elégedett voltam a befejezéssel is.
Avatar
SaiyaGin
Profi
Profi
Hozzászólások: 230
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin »

10. ACCA (2017)

Történetünk egy kitalált világban, annak egy 13 autonóm körzetből álló királyságában játszódik. Az ország különféle állami szervezeteit az ACCA nevű hivatal fogja össze, és főszereplőnk, Jean, e szervezet egy magas rangú tisztviselője. Feladata ezen állami szervezetek ellenőrzése, az esetleges visszaélések feltárása, így munkája része, hogy időről-időre az összes körzetben látogatást tegyen. Utazásai közben tudomására jut, hogy egyes pletykák szerint az ACCA egyik vezetője államcsínyt tervez, de még mielőtt többet megtudhatna az ügyről, őt magát vádolják meg a hatalomátvétel szándékával. Miközben megpróbálja tisztázni magát és kideríteni az igazságot, a különböző körzetekben különböző kalandokba keveredik...

Az ACCA világa egy érdekes, fantáziadús világ, amelyben mind a 13 tagállam markánsan eltérő földrajzi, társadalmi – és egy esetben fejlettségi – jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a maguk módján mind érdekesek, önmagában már ez elég emlékezetessé tette a sorozatot. Az anime hangulata legalább annyira megfogott, mint a világ: nyugodt, érett (témája miatt szinte csak felnőttek szerepelnek benne), és esetünkben az érettség nem erőltetett drámát vagy vérfürdőt jelent. (Szomorú, de a sorozat nézésekor azt is pozitívumként kellett értékelnem benne, hogy Jean és húga kapcsolata teljesen normális, alighanem évek óta ez volt az első olyan animém, ahol a főszereplő húga nincs beleesve a főszereplőbe). A sztori (emlékeim szerint) jól összerakva haladt a végkifejlet felé, és a részeket annak ellenére sem éreztem unalmasnak, hogy hiába forog egy államcsíny körül minden, mégis elég kevés az akció. A végkifejlet némileg váratlan volt, egyesek talán csalódást keltőnek érezhetik, de azért illett a mű hangulatához.
Az openinget szintén említésre méltónak tartom.
Avatar
Titkos
Grafomán
Grafomán
Hozzászólások: 6174
Csatlakozott: 2003.04.20. 12:27
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Titkos »

Így elöljáróban annyit, hogy Dodgershez hasonlóan én sem tudom megígérni, hogy márpedig ez egy hajszálpontosan "legrosszabbtól a legjobbig" jellegű lista lesz, szóval mondhatnánk inkább úgy, hogy "a 2010-es évtized legjobb animéi szerintem" mindenféle rangsor nélkül. Persze próbáltam azért nagyjából tényleg úgy összerakni, hogy egyre inkább a jobbak felé haladjunk, ahogy telnek a hónapok, de főleg a TOP 1-5-nél már majdhogynem tetszés szerint fel lehetne cserélni a címeket, mert mindegyik sorozat rulez a maga módján. Na mindegy, csak gondoltam erről szólok előre, csapjunk akkor bele! :D

10. Star Driver (2010)

Körülbelül három évvel a Sunrise-os Code Geass és a Gainaxos Tengen Toppa Gurren Lagann sikerei után járunk, amikor a Bones stúdió úgy dönt, hogy "Hé, hát egy ilyet mi is tudnánk csinálni!" Össze is hívják a bandát, a készítők között olyan neveket találhatunk, akik korábban Fullmetal Alchemisten, Utenán, Soul Eateren dolgoztak, valamint a seiyuu gárda szempontból sem spóroltak a pénzen, férfiak közül felbukkan itt Miyano Mamoru, Fukuyama Jun vagy Ishida Akira, míg a hölgyek táborát többek között Tomatsu Haruka és Koshimizu Ami erősíti. (És ezek csak azok, akiknek a neve nekem is mond valamit, pedig említettem már párszor, hogy én sosem voltam az a nagy "seiyuus", ergo simán lehet, hogy háromszor ennyi "A-listás sztár" is van a stábban. XD) Az első, ami miatt impressziv volt ez a vállalkozás, hogy fenti "elődeihez" hasonlóan ez is teljesen original anime. Tehát nem volt manga, VN, LN, "a haverom forgatókönyve, akit minden másik stúdió kidobott, de én megígértem neki, hogy meganimálom", itt bizony teljesen saját kútfőből kellett kitalálni valamit, ráadásul nem is 12, hanem rögtön 25 részben. Az persze más kérdés, hogy gyakorlatilag pontosan meg lehetett mondani, hogy egyes trope-okat és karikat honnan emeltek át, szóval inkább volt ez egy nagyon ügyesen másoktól lenyúlt anyagokból összefércelt Frankenstein-szörny, mint mondjuk egy Madokához hasonlító full original élmény, viszont gyorsan azt is hozzá kell tennem, hogy bárcsak mindenki ennyire lopna ügyesen és főleg szórakoztató formában. :D Gyakorlatilag hiába tudja az ember, hogy "ez innen lett nyúlva, ez meg amonnan", annyira kellemes, szórakoztató, stb. amit lát, hogy hajlamos megbocsátani nekik minden lopásukat. XD Problémák persze így is akadtak vele, főleg a sorozat második felében, de nézzük először a pozitívumokat.

A sorozat alapja egy szokásos school life setting, fantasy és mecha elemekkel megbolondítva. Lesz vagy tizenvalahány szereplőnk, de főhőseink igazából a más hasonló animékből más ismerős "két fiú - egy lány" trió, nevezetesen Takuto, Sugata és Wako. (LOL: Yakko, Wakko és Dot... XDDD Bocs. XDD Mondjuk néha tényleg úgy viselkedtek hárman... XD) Ami már itt feltűnt (és később kb. a teljes szereplőgárdára igaz lesz), hogy sikerült úgy megírni a karikat, hogy bár nagyrészük klisé, ám mégsem idegesítő. Takuto a szokásos "genki boy", ezeket én nemtől függetlenül csípni szoktam (ugyanebben a karitípusban utazik a Goku-Luffy páros, vagy női karik közül a Keijós Nozomi), Wako meg szimplán halál cuki volt a legtöbb jelenetben, viszont ami pl. kellemesen üdítő színfolt volt, hogy a "coolboy" Sugata is valahogy úgy tudott menő lenni, hogy ezt nem seggfejkedéssel, illetve a másik két haverja folyamatos oltogatásával érte el, hanem inkább egyfajta kisugárzással érte el, hogy még a nézőben is tiszteletet ébresszen. Ezt kevés animében tudják jól elkapni, általában úgy próbálják az ilyen jellegű szereplők coolosságát bemutatni, hogy a fazon folyamatosan basztatja a teljes környezetét. (Oh, hi there, Sasuke, Bakugo, etc! :dirr:) Annak is örültem, hogy közte és a Takuto közötti szintén "kötelező" haver-rivális viszony sokkal normálisabb, hihetőbb formában bontakozott ki, valahogy természetesebben jöttek ki a nézeteltéréseik, pláne, hogy nem azzal indult kapásból a sorozat, hogy egymásra néztek és máris utálták a másikat. (Oké, a végén, meg talán 1-2 epizódban túl volt erőltetve a dolog, de azt változatlanul tudtam értékelni, hogy nagyrészt csapatként és barátokként működnek együtt hárman, pl. a szintén "meglepő módon" Wako és köztük szövődő szerelmi háromszög sem ment át olyan szintre, hogy "mostantól minden nap verekszünk a csajért". XD)

Na, a jófiúk tehát rendben voltak, de mi a helyzet az antagonistákkal? Szerintem remekül működtek ők is, sőt, sikerült rajtuk is csavarni egyet véleményem szerint: ugye láttunk már épp elég animét, ahol azt mutatták be, hogy "ó, hát XY olyan rendes, cuki, stb....MICSODA, ÚRISTEN, IGAZÁBÓL EGY PSZICHOPATA ÁLLAT???? HÁT EZT NEM LÁTTAM JÖNNI!!!!" (naná, hogy nem, mert jellemzően ilyenkor szarul vannak megírva a karik, semmi jel nem utal arra, hogy kattantak, csak úgy ad-hoc kiderül, hogy állatok... XDDD) Itt szerencsére pont mintha a dolog teljes fordítottja történne, ami nem feltétlenül tökéletes megoldás, viszont megint csak üdítő változatosság. XD Szóval van egy "Glittering Crux" (lol, már a név is... XD) nevű "gonosz szervezet", akikről csak a hülye (illetve főhőseink... XD) nem látják már első blikkre, hogy bizony mindegyikük a srácok osztálytársai közül kerülnek ki, "ördögi tervük" pedig az, hogy a szigeten lévő "ősi mechákat" sikeresen áthozzák a mi világunkba, mert akkor...hát, nem igazán derült ki a végén sem, hogy akkor mi lesz, bár gondolom természetesen világuralom. XD Úgyhogy már a tervük is elég "érdekes", aztán a dolog még meg van fejelve azzal, hogy a kb. minden epizódban bemutatott "gonoszok gyűlése" jelenetük is inkább emlékeztet valami alsó tagozatosok klubházára, mint bármiféle villain találkozóra, illetve ami még feltűnhet, hogy ezek nem hogy civilben a suliban, de úgy egymással "gonoszként" sem válnak igazán szemétté. Oké, húzzák egymás agyát, meg néha befigyel, az "XY, te kegyvesztett lettél, mostantól nincs helyed köztünk!"-húzás, de semmi komoly ölés, kínzás, vagy bármi szadistáskodás, sőt, igaz, hogy régen láttam, de nekem még a máshol untig rágott csont "höhö, X fúrja Y-t, hogy utóbbi hibázzon és akkor X feljebb kerül a ranglétrán!" szemétkedés sem nagyon rémlik tőlük. Tiszta "Yuru Villains" voltak (értitek... XD), ami tökéletesen passzolt az egész sorozat kellemesen lightos hangulatához. (Nem véletlen, hogy a mecha fightok sem úgy néztek ki, hogy törik a csont, folyik a vér, meg repülnek a csavarok és egyéb gépalkatrészek, hanem inkább egy fabulous összecsapást láthattunk, ahol Takuto mechája a legjobb műkorcsolyázókat is kenterbe verte sajátos mozgásával a csatatéren. XD) Szóval pl. a fazon, aki kb. dizájnra a Code Geass-es Orange-kun testvére lehetett volna és aki még a legelső részben elbukik, utána sem tűnik el, később civilben egy csomószor látjuk, csak már a "gonosz mechaklubban" nem tag. XD Úgyhogy ha leszámítjuk, hogy az elbukott karikat a vezetőség kirúgta a helyi "Skull & Bones" egyetemi klubból, attól még továbbra is haverok maradtak civilben, hát nem cukik? XD Úgyhogy annyira még rájuk sem tud haragudni az egyszeri néző, pláne azért sem, mert civilben nem egyszer tökre szerethető/aranyos pillanatokat produkáltak. (Örök kedvencem marad pl. a sulis dokinő, aki amikor épp nem mechát vezet, az egyik diákjával kavar, de olyan aranyosan, hogy kb. mindenki egy össznépi "awwwww :3"-val konstatálta kettőjük kapcsolatát, amikor az elején még csak utaltak rá, majd tíz rész múlva egy cukrászdában a szemfüles néző kiszúrta őket a háttérben az egyik asztalnál, amint már a randizási fázisban vannak. XD) Azért mindig érdekesebb, ha úgy nézel

Őket kell tehát hőseinknek megállítaniuk, ezen megállítás pedig szinte egészen a végéig epizodikus "mecha fight of the week" stílusban lesz bemutatva, kiderül ugyanis, hogy Takuto a Ginga Bishounen (mondtam már, hogy imádtam a sorozatban felbukkanó nevek/titulusok többségét? XD), vagyis az egyetlen olyan harcos a jók oldalán, aki nem "fagy bele az időbe", amikor a gonoszok részenként elszabadítják a szigeten a "Zero Time" nevű dimenziót, hanem továbbra is magánál van, sőt, saját személyes mecháját, a Tauburn-t hívja segítségül. (Ami dizájnra kb. egy riói karneválos nő és egy műkorcsolyás nászának szerelemgyermeke. XDDD) Ja és jézusom, hát a lényeget majdnem elfelejtettem: hősünk nem csak úgy beül a mechába aztán hadd szóljon, ő egy mahou shounen, ugyanis át is változik közben és az alapból vörös hajú srácból egy ketchup-mustár színvilágú, válldíszes "szuperhős" lesz, amin egyébként normál esetben mindenki betegre röhögné magát, dehát az egész cucc annyira fabulous módon epic ebből a szempontból, hogy kb. fanboy és fangirl egyszerre vágott ilyen fejet minden átváltozós jelenetnél: *______* (Arról nem is beszélve, hogy azért gonoszékat sem kell félteni, csak ők debil maszkokkal meg rúnákkal oldják meg ugyanezt és csak félig annyira fabulousök, mint hősünk. XDDD Viszont imádtam a "KIRABOSHI!!!444" nevű "szektaüdvözlésüket", mint valami elcseszett victory-jel, csak oldalasan mutatva, mert úgy biztos coolabb szerintük... XD Csillagra mondjuk szerintem totál nem hasonlít, de ők tudják... XD)

Látvány/zene tekintetében szintén eléggé odatette magát a Bones, egyszerűen jólesik nézni, kellemes a szemnek, szép a színvilág, stb. A zenékből talán a második OP volt a kedvencem, de igazából mindkét OP és ED páros teljesen jó volt. Ja! Srácok/lányok, végre azon kevés animék egyike, amikben volt "battle-music!" Ez ilyen személyes terminológiám azokra az animékre, amik rendszerint "enemy of the week" módszertanra épülnek és az adott fightot mindig valami jellegzetes zene vezeti fel. Digimonék pl. elég sok szezonon át alkalmazták ezt és rohadt epic volt, úgyhogy Star Driver is belekóstolt a témába, méghozzá a történetbe integrálva a dolgot: különböző mágikus papnők énekeivel lehet előhívni a "Zero Time"-ot és csak ott tudnak fightolni a mechákkal, így tehát még történetileg is próbáltak úgy-ahogy ürügyet találni rá, hogy miért kell énekes dalbetét minden fight előtt. (Amit akkor is mindenki megbocsátott volna nekik, ha nincs rá ürügy, mert egyszerűen gyönyörű volt! *_____* Kétféle is volt belőle egyébként, mert félúton "papnőt cseréltek", viszont kb. mindenkinek az első, az igazi, az egyetlen maradt meg. Amiből a sorozatban ugyan nem, de zenei CD-n még volt egy pörgősebb változat is.)

Poénok/fanservice fronton is teljesen rendben van egyébként. Többször sikerült jót röhögnöm a vicceiken, mint ahányszor nem, általában még az erőltetett húzásaik is jól sültek el (szerintem pl. a mai napig nem tudja egy néző sem, hogy Takutónál mik voltak ezek a "random engrish szavakat ordítok be", mint az "IT'S-A-PINCH!" vagy "IT'S-A-SAFE!", ellenben sikerült őket annyira emlékezetes hülyeségnek megírni, hogy még így tíz év távlatából is minimum elvigyorodom, ha eszembe jut. Ahogy 1-2 helyzetkomikum is, ugye említettem már a kikapós dokinőt, de hasonló klasszikus volt az osztályelnök csaj "csókolj meg az üvegen át" húzása (btw, Istennek hála, hogy belőle sem csináltak egy egopicsa maffiavezért, ugye sajnos ez a típusú karakter sokszor végzi így...), vagy az általában komoly meganekko "egyszer állok be karaokézni, akkor is pont sikerül jól leégetnem magam" nagyjelenete is. XD A fanservice-t sem vitték túlzásba, de azért a kötelező köröket lefutották: cuki csaj, enyhén domina osztályelnök, kapásból kétféle loli, a pukkancs, meg a Bake-Nadeko-szerű (nem tudom, ennek mi most a hivatalos terminológiája, "az onii-chanozó"? XDDD), a MILF dokinőt már méltattam eleget és persze a kötelező leszbipáros sem maradhat el. XD Fangirl fronton ott voltak a BL-áthallásos Takuto x Sugata jelenetek (pláne, amikor még maguk a sorozat csajai is ráerősítettek erre, mert volt ilyen epizód XD), valamint Ishida Akira bish megint hozza, amit általában Ishida Akira bishént hozni szokott. XD

És ugye akkor itt jönne a kérdés, hogy "De ha ez ekkora királyság, van benne minden, szerelmi szál, fanservice, mecha fight, látvány, zene, stb-stb.", akkor mit keres a tizedik helyen, miért nem fentebb, valahol a TOP 5 környékén?" Nos, az a helyzet, hogy Bones ugyan zseniálisan lepuskázott mindent a mellette ülő Sunrise és Gainax padtársaitól, amikor dogát írtak, még 1-2 új vagy szokatlan ötletet is bele tudott rakni, viszont ettől még önmagában sajnos nem áll meg a válasza, mert látszik, hogy mástól lopta és leírni még sikerült, ám a szóbelin nem nagyon tudta Titkos tanárbácsinak önállóan visszaadnia a bemagolt anyagot. Értsd: ez a cucc bár tök jó majdnem minden fronton, történetileg sajnos erős hiányosságai vannak, amik főleg a második felében kezdenek el kiütközni és a végére csak azért nem változik a finálé totális trainwreckké, mert ami nincs, vagy alig van jelen, azt elrontani sem lehet. Mondok pár spoileres példát:

-Mi a franc az a "Ginga Bishounen"? Nem, ez nem valami "van neki, mert magic", ez egy létező power, ugyanis egy egész külön epizód mutatja be Takuto életét EP 1 előtt, mielőtt a suliszigetre érkezett és amikor egy baleset után elkezd fényleni mellkasán a keresztcsillag, akkor a nagypapi ilyen Yoda mesteresen elvigyorodik, hogy "Ginga Bishounen!" Ugye, milyen jó lenne megtudni, hogy mit tudott az öreg, mi ez az erő, vajon kik voltak a korábbi "Star Driverek" stb.? Hát jó lenne, csak semmit nem tudunk meg róla, elő sem kerül többé ez a téma, írj róla fanficet, magyarázd meg magadnak. -__-

-Ishida Akiráról kiderül, hogy Takuto apja. Vajon hogyan? Milyen erőt használ, talán ő is Star Driver? Hogy-hogy legalább 30 éve 15-nek néz ki és ezáltal kb. egykorú a most kamaszodó fiával?

-Ki a rókás csaj? Takuto anyja? Milyen magic powerje és háttértudása van? Már megint nem tudjuk meg, pedig az utalgatás megy rá ezerrel.

-Ez már a fentiekhez képest apróság, de amúgy tényleg: a Glittering Crux mit akart volna? Feltörik mind a négy papnő-pecsétet, onnantól mecháik lesznek és leigázzák az egész világot? Mert ez sem lett túlmagyarázva.

-Sugata pálfordulása a végén totálisan ad-hoc hülyeség, lelesték Sunrise-tól a Lulu-Suzaku ellentétet és ők is gyorsan szembefordították egymással a két havert, csak éppen a 20 részen át tartó eltérő nézőpontok bemutatása, vagy bármi egyéb indok hiányzott ebből a "nagy fordulatból". (Most itt lehetne hülyéskedni, hogy a meganekkóval való ágyjelenet erős benyomást tett rá, de igazából úgy emlékszem, még az sem nagyon, szóval végképp nem értem... XD)

-Ahogy gonoszék is kb. a végén jönnek rá arra, amit a néző EP 1 óta tud: hogy rohadtul nem villainnak valók. XD Lenyomják a nagy fightot, ahol persze Takuto győz, ők meg szinte örülnek, hogy nem ők győztek, mert idegileg már kb. egy nap után sem bírják az igazi gonoszsággal járó stresszt...lol, WTF?? XDDD

-Btw, mi ez a papnő-seal-mecha rendszer? Ők így születtek, vagy "mecha-lakattá" tették őket? Itt is lenne jópár kérdés.

És a legrosszabb, hogy ezt az egészet mind meg lehetett volna magyarázni, idő bőven volt rá, ha mondjuk úgy a 15. résztől kezdve elkezdik összefüggőbbre írni az epizódokat és az "enemy of the week" formula helyett masszívabban ráfekszenek a történetre. (Ha már Sunrise, mondhatnám úgy is, hogy a Code Geass mellett a Mai HiME-ből is puskázniuk kellett volna, akkor talán jobb végeredményt kapunk.) Ugye itt üt vissza az, ami egyébként dicséretes, hogy original anime a cucc: ezúttal még azzal sem lehet védekezni, hogy "ott a 200+ órás játékidőnyi VN, azt játszd végig és abból minden kiderül", mert nincs ilyen, pedig a végére totál úgy érzi a néző, hogy akár lehetne is. (Összehasonlításképpen: a valóban sokórás játékidővel operáló VN-adaptáció Umineko anime csak alig volt zavarosabb, mint a Star Driver... XD) Van ugyan egy mozifilm, de az gyakorlatilag az anime recapje, leszámítva a kezdőjelenetét, ami kb. méltó a TV sorozathoz, mivel egy totálisan érthetetlen jelenetet látunk, ami minimum csak akkor működne, ha valami alternatív idővonal lenne a TV-hez képest, de nem kell aggódni, erről sem tudunk meg semmit. :dirr: Aztán persze lehet, hogy az író/rendező úr fejében ez az egész egy tökéletes és érthető összképet alkot, de ha ezt képtelen a nézőknek rendesen átadni, akkor sokat nem érünk vele. (Amúgy volt is anno valami "vagy igaz, vagy nem" típusú fankomment, miszerint állítólag Japánban kb. a sorozat megjelenésével egyidőben kiadtak valami hivatalos data bookot, amiben benne van minden, hogy ki kicsoda, mi a háttérsztorija, stb-stb., de ha így is van, ezt illene a sorozatba belerakni, nem mindenféle "vedd meg hozzá ezt a könyvet, meg olvasd el azt a képregényt" stílusban tálalni.)

Úgyhogy igen, a fentieket sajnálom, mert simán előrébb is lehetne ez a sorozat a listán, ugyanakkor a TOP 10-be még így is pont befért, mert egyszerűen akárhányszor eszembe jut, sokkal inkább a pozitívumai rémlenek fel, nem az, hogy végül sehová sem jutott a története, illetve tényleg volt az egésznek egy sajátos hangulata, ami önmagában is nézhetővé, szórakoztatóvá tette. :)
Kép
Avatar
pintergreg
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 431
Csatlakozott: 2017.04.11. 21:04
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: pintergreg »

Az a helyzet, hogy még közel sem láttam minden olyan animét az évtizedből amit meg akarok nézni, így konkrétan benne van a pakliban, hogy a kihívás második felében már módosítanám a lista végét. Emiatt arra jutottam, hogy kiválasztok 10 olyan animét az évtizedből, amit láttam és nagyon tetszett. Ez szép és jó, de még mindig előre össze kellene állítanom a listát, így bár van egy kupac címem, mégis inkább bedobok egyet, ami minden feltételnek eleget tesz, szívesen látom a listán (mástól nem is igazán várom), viszont nyer nekem 4 hetet ami alatt pótolok pár címet és rendszerem a többit.

Teljesen egyetértek Learával, hogy a filmlista külön legyen, így is teszek. A filmekkel jobban állok, az első 5-6 sziklaszilárdan megvan. Már mint a 3-5. helyezett közötti vitát még van időm lerendezni, a probléma onnantól kezdve jelenik meg. Számomra az első ötös annyira erős, hogy nem nagyon találok olyan címeket, amiket nyugodt szívvel tennék fel egy listára velük, emiatt a 10. helyzettel is bajban voltam. Akad még a sokaságban jó, de talán nem annyira, hogy évtized legjobbjai közé emeljem. Így a 10. helyezettet kihagyom (most), fenntartva magamnak azt a csalást, hogy esetleg később lesz (itt is van még pótolnivaló), de nem hiszem.

Saját szabályok tekintetében arra jutottam, hogy a short animéket kihagyom, viszont megemlítek esetleg különdíjasokat. Nem tudom, hogy hol kéne tennem, mert 2 max. 3 ilyenem van, talán a végén, így viszont elég orr-nehéz listám lesz. Emellett a film kategóriában nem jelölök olyat, ami egy TV animéhez kapcsolódik, csak önálló, egész estés alkotások kerülnek terítékre (amely szabályt rugalmasan is értelmezem majd év utolsó hónapjaiban az „egész estés” rész tekintetében, mert bár mozifilm, annyira azért nem is hosszú.)

10. Jinrui wa Suitai Shimashita
világa abszurd
humora sötét, mint az
elvérző kenyér
Igazából nem tudom miért vártam még két napot ezzel, főleg, hogy a befejezése után sikerült felülírnom a fájlt amibe írtam, és csak annak köszönhetően tudtam megmenteni a posztot, hogy ismerem a gép működését...
"If you immediately know the candlelight is fire, then the meal was cooked a long time ago." | MAL | Snitt
Kép
Avatar
Rui-chan
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1644
Csatlakozott: 2009.06.08. 13:10
Nem:
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Rui-chan »

Sokkal előbb terveztem ide írni, aztán majdnem kifutottam az időből. Szerencsére a twitterre összerakott 3x3-as listám miatt könnyebb dolgom volt. Ahogy azt már a kihívás indulás előtt írtam, lesz pár változás ahhoz képest, mert eleve bejön még egy cím, illetve kettőt simán kifelejtettem, pedig nagyobb létjogosultságuk lenne azon a bizonyos listán.
Tovább nehezítette, hogy nagyjából azért be tudtam lőni egy sorrendet, viszont pont a 10. és 9. helyezettel voltam bajban, melyiket vegyem hátrébb, vagy előrébb. Végül csak sikerült kiötlenem.

10. Psycho-Pass (2012-?)
Direkt tettem kérdőjelet a végére, mert ki tudja, bedobnak-e újabb évadot a jelenlegi 3 után, vagy itt tényleg vége szakad az egész cucc pályafutásának. A harmadik évadot ugyan még nem láttam, de igyekszem pótolni, amikor úgy lesz rá időm. Furcsának tűnhet, hogy sereghajtónak választottam, csakhogy ennek megvan a maga oka. Azért sem erőltettem a legújabb részeket, mert hiába áll több szezonból, mégis az elsőt emelném ki igazán. Hozzátenném, így a sorozaton gondolkodva esett le, még a movie-t se láttam. Igazából kétlem, sikerülne-e megugrani az első szezon színvonalát.
Képi és zenei világ szempontjából nagyon ott van, legjobban talán a második openingre kattantam rá.
Kezdeném a negatívumokkal, hogy aztán rátérjek, mégis miért fért bele egy ilyen "neves" listába ez a cím. Elég sokszor tolt felesleges filozófia dumákat, igyekezett nagyon mélynek és komolynak mutatkozni. Megértem, amiért sokan emiatt húzták a szájukat, objektíven nézve sok helyen bele lehetett kötni. Maximálisan jelen volt a hatásvadászat, csakhogy ez nem zavart, mindjárt rátérek, miért. Itt jönnek képbe a pozitívumok, amik miatt fanoltam a cuccot és el tudtam nézni a hibáit. Az első mindjárt a világ, szeretem a disztopikus jövőképeket, inkább ezeket tudom elképzelni a valóságban is, mint a csilivili utópiákat. Kicsit jobban kitérhettek volna bizonyos dolgokra, viszont ezen nem akadtam fenn. Aztán ott van maga Akane karaktere, na őt nagyon-nagyon kedveltem! (A 3. évadot talán azért is halogatom, mert az a srác jött be helyette főszereplőnek.) Nem hiába díszíti a polcomat a nendoroid. :D Sok esetben a főgonosztól kaparni szoktam a falat, mert annyira irritálnak, Makishima mégis valamilyen szinten kivétel. Persze, bele tudtam volna fojtani egy kanál vízbe, viszont ahogy kavarogtak körülötte az események, igencsak bejött. Sajnáltam, hogy a második évad megkapta azt a béna Kirito-kunt (lol) antagonistának.
Összegezve, minden hatásvadászata ellenére ráfüggtem, és valószínű ennek a posztnak a hatására előrébb hozom az S3 megtekintését, illetve pótolni fogom a filmeket is.

Egyébként hasonló témában még a Shinsekai Yori (2012) és a Jinrui wa Suitai Shimashita (2012) jöttek be nagyon. Az éveket megnézve tűnt fel, hogy mindhárom 2012-ben kezdődött. Hm, ez volt a sci-fi egyik aranyéve, legalább is számomra. ^^
Kép
Avatar
iskariotes
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1173
Csatlakozott: 2007.04.11. 10:37
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Springfild, Evergreen Terrace 742

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: iskariotes »

10. GitS Arise meg egyéb 2010-es GitS-es vackok
Ez a cucc csak és kizárólag azért tudd itt szerepelni mert szeretem magát a franchiset. Ennyi.

Jó azért ennél adok egy kicsit bővebb magyarázatot. Különös képen az Arise egy kicsit tovább tágította a világot és kaptunk egy-két magyarázatot is. Láthattuk, hogyan és miképpen született meg a kilences szekció, Motoko hogyan szedte össze fanboy csapatát. A grafika is szép volt amikor kijött.

Ennek a sorozatnak az a legnagyobb bibije, hogy teljesen értelmetlen vagy inkább olyan semmilyen. Elvileg előzmény, de minek az előzménye? Persze a GitS SAC-nak, csak akkor Motoko miért néz ki így? És valahogyan az egész sorozat ilyen semmilyen. Persze izgalmas a történt vannak benne jó pofa dumák, csak hát éppen a GitS mint univerzum teljesen hasznavehetetlen.

A különböző sorozatok, filmek stb. egyrészt elhatárolódnak egymástól másrészt persze érződik, hogy mindenki akar valamennyire építeni az előzőek letett vonalakra, irányokra. Így sajnos csak ténfereg az idő és tér tengelyében a GitS mint világ.

Persze ezzel el vettem egy helyet a 10-es listáról, de hát itt inkább az emóció volt a főszereplő semmint a racionalitás.
"A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg." /Madagaszkár pingvinjei - Kapitány/
"Semmit sem tenni könnyű - megbocsátani viszont nehéz." /Avatar az utolsó léghajlító - Aang/
Avatar
Yatagarasu
Újonc
Újonc
Hozzászólások: 21
Csatlakozott: 2019.11.03. 11:50
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Pawtuxet melletti kis farm

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Yatagarasu »

Eléggé elhúztam az időt a lista összerakásával, mivel többször kezdtem elölről, mert vagy nem voltam vele megelégedve vagy a felénél jutott eszembe, hogy ezt meg azt is bele kéne tenni, de végül sikerült összeraknom. Úgyhogy az e havit be is dobom a fórumba. Valamint az én listámra is igaz, hogy a rangsorolás nem feltétlenül a legrosszabbtól legjobbig rendszert követi, hanem inkább a személyes 10 legjobb 2010-es évek animéi random besorolásban. Na de ennyit magáról a listáról, most már a lényegre térek:

10. Yuru Camp (2018)

Már legelső címnél voltak kételyeim, mert sokáig Asobi Asobase volt erre a helyre beírva, mivel úgy gondoltam, hogy ez egy olyan anime amiről mindenképpen meg kell emlékezni (hogy MAL-os ismerősömet idézzem "ez a moe cuccok antitézise"), de végül inkább ezt a címet választottam.

Alapvetően nem egy világot megváltó mű, mivel egy egyszerű slice of life setting cuki lányokkal, ergo basic moe stuff, de volt benne három dolog ami miatt sikerült magát beküzdenie a top 10-es listába. Ezek pedig a táborozás, a japán tájak és a kaja.
Ha most meg kellene neveznem, hogy mik azok amiket a legjobban szeretek Japánban akkor a földrajza nagyon az élen járna. Sokszor nézegettem képeket a tájakról és bár tavaly nyáron sikerült egy hétre kijutnom Tokióba, a városon kívülre nem mentünk, úgyhogy azóta is megvan az a vágyam, hogy elmenjek egy hosszabb túrára és bejárjam a japán tájakat. És itt lép képbe ez a mű, mivel pont ezt a vágyamat elégítette ki valamelyest (de lehet, hogy inkább még jobban felerősítette), ugyanis a táborozásos részeknél beleképzeltem magamat, ahogy tábor felszereléssel expedícióra indulok Japán vidékein. Erre még rájött, hogy a főzős részek annyira megtették hatásukat, hogy a képernyőt bámulva is összefutott a nyál a számban.
Animáció terén semmi extrát nem nyújtott, de mivel itt egy moe SOL animéről beszélünk, igazából nem is vártam el sokat. Viszont a hátterekért nagyon nagy dicséret jár, mert számomra az volt a mű legnagyobb pozitívuma. Meg még talán annyi, hogy eddig csak ebben az animében jelent meg a hírhedt takaró titkos társaság.
Őszintén szólva nem nagyon tudok ettől többet írni róla. Ahogy írtam az elején ez egy egyszerű moe cucc, és történet terén sem tér el a normától, viszont relakszálásra kiváló és nagyon ajánlom azoknak is akik szeretnek kirándulgatni, kempingezni vagy egyszerűen csak szeretnek kint lenni a természetben, miközben gyönyörködnek a tájban.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Yatagarasu 2020.04.01. 17:18-kor.
Avatar
dresthar
Szakértő
Szakértő
Hozzászólások: 145
Csatlakozott: 2019.03.09. 16:22
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Miskolc
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: dresthar »

Nos, akkor én is becsatlakoznék ebbe a játékba a saját kedvenceimmel. Nem készítek filmes listát, mivel nem túl sok olyan van köztük, ami nem kapcsolódna szorosan egy sorozathoz. Az első kilenc helyezettben biztos voltam, viszont a tizedik kiválasztása eltartott egy darabig. Végül a tavalyi év fekete lovára (nem ismertem a mangát, szóval nekem az volt) esett a választásom:

Vinland Saga (2019)

Egy régebbi korban játszódó mű elkészítése, általában számos nehézségbe szokott ütközni. Nem elég, hogy az írónak alapos kutató munkát kell végeznie a választott témában, arra is rá kell éreznie, mennyit „csalhat”. Ha nem közelmúltbeli eseményről van szó, az információink néha hiányosak, vagy 5-10-20 elmélet verseng egymással történészi körökben, vagy szimplán a legvalószínűbb válasz túl unalmas. Az alkotónak viszont egy kerek történetet kell írnia, ami kellően szórakoztató is, ami „csalás” nélkül nem megy. Ezzel nincs is semmi baj addig, amíg csak néhány szőrszálhasogató számára zavaró (a netes böngészéseim alapján, valószínűleg nincs is olyan történelmi ihletettségű mű, amit nem kritizáltak a történelmietlensége miatt).
Ez a sorozat viszont vette ezeket az akadályokat, és egy kellően reális viking korabeli történetet kapunk. A ruhák, a fegyverek, páncélok, hadviselési módok, szokások, és a főbb történelmi események, ami a történet keretéül szolgál, mind stimmelnek, viszont a szereplők már inkább a mangaka szája íze szerintiek (így is sokkal történelemhűbb, mint jó pár vikinges mű). Utóbbinak köszönhetően kaptunk egy igazán emlékezetes főszereplőt, Askeladd-ot.
A Flokival való tárgyalásakor még csak egy talpraesett gazembernek tűnt, a Thors-al való viadalánál viszont megmutatta, hogy több van benne ennél. Utána pedig apránként adagolja az anime az ő karakterét, a hátterét, és ezzel együtt a céljait is. Egy érdekesebb anti hőssel van dolgunk: a motivációi érthetőek, viszont az eszközökben nem válogat, és mind ezek ellenére vannak pillanatai, amikor emberibb. Kifejezetten vártam, miket fog még ügyködni a dán királyi házban, és hová fog vezetni az egész.
SPOILER
Aztán, teljesen váratlanul sarokba szorítják, és meghal. Bár meg kell hagyni, elégé stílusos módját választotta. A Thorfinn-tól való búcsúzása pedig egy igen erős jelenet lett.
A többi szereplő között akadtak még érdekesek és/vagy szerethetőek, de most nem térnék ki rájuk. Szerintem a sorozat két leggyengébb szereplője Thorfinn, és a pap. Thorfinn, a harcait leszámítva, alig akadt pillanat, amikor nem volt rohadt idegesítő. (Igen, a helyzetet tekintve érthető, viszont ez még a tényen nem változtat). Apropó harc: a havas Thorfinn vs Thorkell harcot imádtam. A pap meg….szerintem Bjorn nem gombázott annyit, mint ő, és ezzel kb mindent elmondtam.XD
Ezeken kívül, csak apróbb hibák jutnak eszembe, mint a nyelvi problémák. Néha el kellett telnie néhány másodpercnek, mire leesett, hogy épp nyelvet váltottak. Idegesítő, de érthető: elégé sokba kerülne, ha nyelvészek segítségével, akkori nyelvi állapotok rekonstruálásával oldanák meg a szinkront (és feliratoznák japánul). Például az angol még csak el sem franciásodott, stb. Messze többe került volna a hús, mint a leves. Helyette viszont volt pénz a grafikára, meg animációra, és kaptunk egy pár látványos csatát is.
Avatar
Nightbird
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 96
Csatlakozott: 2019.04.17. 07:12
Nem: Férfi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Nightbird »

Én is csatlakozok a kihíváshoz, még mielőtt átlépnénk az áprilisi hónapra. Előre szólok, hogy lesznek nálam is itt összevisszaságok a művek között.

10. Senryuu Shoujo (2019)
Nos, hol is kezdjem? az előző évtizedből sok rövid részes animét láttam, ezek közül voltam borzalmasak (Pupa, Ragnastrike Angels, Teekyuu), viszonylag jók (Yama no susume, Inugami-san to Nekoyama-san) és volt olyan is amelyik kezdetben jól indult, de aztán ellaposodott (Aho girl). És itt van ez a mű, ami nekem egy kellemes meglepetés volt a tavalyi évből.

Az animéről nem sokat tudnék mondani. Adott egy lány, aki annyiban tér el más karaterektől, hogy a gondolatait seryuu versekkel fejezi ki. Ha nagyon őszinte lennék, akkor annyit tennék hozzá, hogy ugyanúgy jelen vannak sablon történeti és karakteri elemek, de nálam mégis egy szerethető anime volt.
Avatar
scineram
Fórummániás
Fórummániás
Hozzászólások: 1540
Csatlakozott: 2006.05.30. 13:43
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Green Hell
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: scineram »

Március sorozata nem más, mint a David Production emlékezetes bunyós fényregény adaptációja:

A Vadon farkastörvényea a harc a túlélésért. Az éhes Farkasok ádáz küzdelmet vívnak zsákmányukért. Az Erősek jóllaknak, a Gyengék koplalva somforognak haza, vagy talán egy rámenre telik nekik.
Ez a szupermarketek frissen csomagolt készételeket hűtő pultjai előtti tér világa, ahol a Leárazás Istenétől a nap végén féláras matricát kap minden megmaradt

Ben-to (2011).

Amikor pedig az Isten mögött becsukódik a raktár ajtaja, elszabadul a pokol. Csóró fiatalok verik bucira egymást a kevés megmaradt kevés finomságért. Ennyi. Erről szól az animu és tucatnyi kötetes fényregény. Hogy hogyan lehetséges egy ilyen csontsovány ötletből ennyire emlékezetes művet csinálni, annak titka a megvalósítás részleteiben rejlik.
Kulcsa egy végtelenül szórakoztató szereplőgárda, akiknek ugyan egyike sem mélyen kidolgozott karakter, de remek kémiájuk felhőtlen humor forrása. Főszereplőnk a teljesen átlagos Satou You, de mégsem tucatkarakter. Csóró, egy Saturnnal nyoma a koliban, megigézik a dekoltázsok és a libbenő szoknyák rejtekei. Nincs olyan srác, aki ne tudna vele valamennyire azonosulni. Ott van a karizmatikus Sen-pai, aki többnyire hű becenevéhez, de néha meglepően cuki pillanatai is vannak. A visszahúzódó Hana mai napig a legaranyosabb fujoshi karakter. Nem csoda, hogy Ume oda van érte. Shiraume Uméról pedig már lemondtam, miért a legütősebb agresszív leszbikus. A másik fénypont Satou kissé túlontúl intim kuzinja, és egyben rivális Shaga. Mellékszereplőkből kieMELLkedik Brunette, akinek arcát sosem látjuk, csak dekoltázsát. Végére maradtak az antagonista ikrek, Sawagi Kyou és Sawagi Kyou.
Mindezeket a karaktereket összehozza a sorozat azzal, hogy vérkomolyan veszi ezt a teljesen abszurd premisszát, és így generál idétlennél idétlenebb szituációkat. A Farkasokon túl megismerjük a Vaddisznót, a Kutyákat, a Disznókat. Az egészet fűszerezik még a zseniális Iwasaki Taku remek háttérzenéi, gyönyörűen megalapozva a sorozat hangulatát. Az ételért folytatott harcok néhol elég érdekesen koreografáltak, bár az animációjuk nem mindig a legszínvonalasabb. A végső összecsapás pedig trollkodással is felér. A főcímdalokból a fő opening zseniális, de a Shaga opening is felejthetetlen.

Március filmje pedig a Brains Base rövid manga adaptációja:

Hotarubi no Mori e (2011)

Midorikawa Yuki egyik korai művéből készült az eredetileg lemezre szánt film.

Az eltévedt hat éves Hotarut kivezeti az erdőből egy szellem. Ezt követően Hotaru rendszeresen meglátogatja Gint, és barátság szövődik köztük. Majd ahogy a lány egyre nagyobb lesz, változni kezdenek az érzéseik. De nem érhetnek egymáshoz, különben!
Egy végtelenül egyszerű és egyenes romantikus történet, és számomra pont ez adta a szépségét. Az imádnivaló párost nézve könnyen elmerül az ember ebben a gyönyörű világban. Majd jön a hirtelen katarzis, és többé nem felejti el ezt az élményt.
Jobban nem érdemes belemenni, akit érdekel, az megtalálja majd rá azt a 45 percet.
Kép
Akosss
Törzskommentelő
Törzskommentelő
Hozzászólások: 374
Csatlakozott: 2016.10.22. 00:54

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Akosss »

Well, április elseje lett, mire ezt posztolom, gomen gomen. Nem szándékoztam az utolsó pillanatig húzni a véleményezést, de csak sikerült – sajnos egy kicsit káosz volt nekem ez a március, karantén ide vagy oda. Szerencsére azért volt így is több időm animézni és a betervezett revaccsot is lenyomni, hogy írhassak.

A lista összeállítása nem volt túl nehéz, még februárban megvolt, mikről szeretnék majd írni. Az első 8 címet elég könnyen összeírtam, a 9. és a 10. volt nekem is egy kicsit nehezebb döntés. Sajnos Greghez hasonlóan nekem is bőven van pótolni való sorozatom az elmúlt évtizedből, de ha esetleg pótolnék is valami olyasmit az idén, ami felkerülhetne, úgy döntöttem, hogy nem fog. Elvégre igen, szeretném én is, hogy a listám pontosan reprezentálja az ízlésemet, de az a 10 cím, amit összegyűjtöttem így is meghatározta az évtizedemet, még akkor is, ha voltak náluk jobbak is (csak azokat nem láttam). Ha valamire idén vagy később függök rá, az már nem teljesen felel meg ennek a kritériumnak – persze ez nem a kihívás hivatalos szabálya, csak egy, amit magamnak hoztam. Szóval tl;dr, a változtatás jogát nem tartom fenn. XD (Viszont esetleg a decemberi postomban feldobok pár címet majd a kihívástól függetlenül, ha valóban változott valami.)

10. Lupin the Third: Mine Fujiko to Iu Onna (2012)

Egy kis háttérinformációval kezdeném, mielőtt belevágok. Amit érdemes tudni, hogy ezzel a sorozattal akkor találkoztam, mikor futott. Kb. másfél éve animéztem ekkor, 15 éves voltam és egy tucatnyi animén voltam csak túl, ez volt az első évem, amikor szezonos animéket is követtem már. Kiforrott ízlésem így ekkor még nem volt, az Anotherre és az Elfen Liedre is 10-est adtam, a nyaram legvártabb sorozata pedig a Sword Art Online volt. Persze ahogy az évek múltak és felnőttem, annál inkább kezdtem belátni ezen sorozatok hibáit. Értem, hogy anno miért tetszettek, egyébként most sem utálom őket, de ez most lényegtelen. Volt viszont egy maréknyi sorozat ebből a korszakból, amik szintén nagyon tetszettek akkoriban és semmit nem veszítettek számomra az értékükből, nagy hatást gyakoroltak rám, formálták az ízlésemet és kedves emlékként maradtak fenn, ilyen volt ez a cím is.

A Mine Fujiko to Iu Onna lényegében Yamamoto Sayo szerelmeslevele Mine Fujiko karakterének és a Lupin III franchisenak. Bár a sorozatot felkérésre és nem saját indíttatásból rendezte, erősen a saját szájíze szerint formálta a sorozatot, belevitte a saját stílusát és a tőle megszokott rendezői eszközöket, de mégis próbált hű maradni az eredetihez. Tetszett neki az eredeti Monkey Punch manga komorabb témái, sötétebb hangulata és az erotikussága, amik mind meglátszanak a sorozaton, viszont meghagyta a cucctól ismert mókás, humoros oldalát, goofy és szerethető karaktereit, retroságát és unrealisztikus EXTRAságát is – így nem lett az egészből egy nagyon SRS BSNS valami, de mégsem kaptunk egy teljesen ízig-vérig Lupin animét. Kaptunk egy új nézőpontot, ami új színt vitt a franchiseba.

Ami most feltűnt és kifejezetten tetszett, az pont az anime Sayo-ságai. Akkoriban nem is tudtam, ki ez a nő, de azóta láttam a két másik sorozatát, a Michiko to Hatchin-t és a Yuri on Ice-t (amiket szintén nagyon szeretek) és rögtön feltűntek azok az eszközei, amiket rendszeresen használ és ezeket külön öröm volt kiszúrni minden részben. :D Ezek egyike például a szexualitás, amit most Fujiko karakterén keresztül nagyon ki tudott élni, szóval volt itt cicimutogatás bőven, meztelenség, meg szex, csábítás. Ez most valakinek vagy pozitív, vagy negatív elem, én nagyon éltem, mert egyrészt nem a megszokott, ecchi animékre jellemző fanserviceről van itt szó, nekem legalábbis nem ilyen célt szolgált, másrészt nagyon illett Fujiko-hoz. Igen, ő egy szexuálisan túlfűtött nő, akinek az eszköze a teste, a szex, a csábítás és a férfiak kihasználása. Kit érdekel, hogy minden alkalommal a pofánkba tolják! Imádom!

Erős selling pointja még az animének a különleges és erős látványvilág, ami egyben retro és modern, a remek OST/zenék és ó, mennyire jó az OP és az ED!! A szinkronhangok szintén, még Kaji Yuuki is mennyire jól nyomta Oscarként! Technikai megvalósításban szóval csillagos ötös nálam.

Na most írtam ugye, hogy nem akar nagyon komolykodni, viszont a sorozat második fele mégiscsak notóriusan más vizekre evez, mint az eleje és talán ez a része a dealbreaker, hogy kinek jön be, meg kinek nem végül a sorozat. Megmondom őszintén én anno és most is imádtam az uccsó pár részt, viszont teljesen más szemszögből – ezért is volt nagyon jó ötlet a revaccs. Nem is voltam teljesen biztos benne, hogy második alkalommal is beránt-e majd, mert pontosan tudtam, hogy akkoriban miért tetszett a vége és azt is, hogy 8 évvel később nem fogja ugyanezt elérni nálam és igazam is volt. Hogy miről is beszélek én? Nos, aki látta, az tudja és képzelheti, miért imádtam én ezt 15 évesként, de akkor most ki is fejtem.

Az utolsó 5-6 részben áttérünk a lineáris történetvezetésre és arra, hogy hoppá, lehet, hogy ez eddig epizodikus volt, de mégis minden mindennel összefügg. Vagy mégsem? Igazi troll vége van és ezzel sikerült anno becsapnia. A 10. rész például főleg Perfect Blue-s/Inception-ös pszichedelikus-szürreális LSD-trip, ahol tényleg senki nem érti, hogy mégis mi a franc van most akkor. Aztán később a 12. részben már Madoka-szerű trippy vizuált nyomnak itt-ott, az utolsó rész meg főleg lol. De piszok szórakoztató! Nagyon élveztem! Most az, hogy mennyire álművészieskedő, mennyire hatásvadász, mennyire akar többnek látszani annál, ami és hogy túl komolyan veszi-e magát, az egyéntől függ. De az utolsó rész után teljesen átértékelődnek ezek a komolykodós részek, legalábbis nálam így volt és az ember rájön, mekkora nagy trollkodás is az egész. Viszont anno nekem ez nem nagyon esett le és akkor meg pont azért imádtam, mert juj mennyire komoly és beteg és érett és mély. A francokat, egyik sem! XD Nyilván akkor is értettem a legvégét, de túl zseniálisnak tartottam a felvezetését ahhoz képest, amilyen valójában, nyert a hatásvadászsága. Szóval örülök, hogy most sikerült máshogy látnom és annak is, hogy ettől függetlenül így is tetszett, bár most nem fogom annyira túldicsérni, mint akkor.

Ugyanis a Mine Fujiko nem egy tökéletes sorozat, megvannak a maga hibái, kezdve a legnagyobbal, hogy tulajdonképpen nincs egy kiemelkedő cselekmény mögötte. Bármennyire is szórakoztató a vége, nem az erős writing mintapéldája. Néhol kicsit el is van túlozva a vége. De talán nem is ez a lényeg egy Lupin sorozatnál. Az első fele is hullámzó volt, egy-két gyengébb epizód becsúszott. Érdekes módon Oscar karakterét utáltam akkoriban, viszont most teljesen átértékeltem a szerepét. Teljesen felesleges karakternek gondoltam, viszont Zenigata jellemét jól árnyékolta a kettejük viszonya. Plusz bár nem egy pozitív figura, de legalább egy különlegesebb canon LGBT reprezentáció, egy olyan animében, ami nem BL. De ez Sayo-tól várható.

Összességében azt kell mondanom, hogy ez a sorozat egy különleges élmény volt akkor is és most is. Akkor nagyon eldobtam az agyam tőle a korom miatt is, meg amiatt is, mert tapasztalatlanságom miatt először találkoztam egy olyan animével, ami merőben más, mint az átlag. Megmutatta nekem, hogy igen, az animék lehetnek ilyenek is. Évekkel később is időnként eszembejutott, mennyire nagy élmény volt és hogy újra kéne nézni. Mindenképpen ott a helye a számomra legmeghatározóbb animék között. Hogy mennyire lenne ott ténylegesen a legjobbak között? Dunno, de a top 20-ból azért biztosan nem túrnám ki így sem. Azért azt tudom azóta, hogy vannak ennél különlegesebb és furcsább animék is, de introdukciónak jó volt ez is és a revaccs azt is bizonyította, hogy még most is megállja a helyét nálam és nem csak a nosztalgia tartja ott.
Avatar
Ricz
Fórumfüggő
Fórumfüggő
Hozzászólások: 1158
Csatlakozott: 2016.12.24. 01:12
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: sajnos a Föld nevű bolygón
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Ricz »

Hát, akkor április.

--. Bungaku Shoujo ~Memoire~ OVA + mozifilm(2010))

Elöljáróban, anime formájában először volt a 2009-es Hatsukoi OVA, ami egy 15 perces rövid történet, amiben megismerjük a két főbb szereplőnket: a srácot, Inouét, aki az eredeti fényregényt is meséli, és Toukót, a szó szerint vehető könyvmolyt, aki imádja tépkedni a könyvek lapjait, majd megenni azokat. És így érez ízeket, attól függően milyen sztorit olvas, az írónak milyen a stilisztikai érzéke. Ez a dolog nem igazán kerül kifejtésre még az alapműben sem, de nem is ezen van a karakternél a hangsúly. A Hatsukoi felállásában a srácnak kell írnia egy történetet az irodalmi klub keretében, amit majd Touko megehet és kiértékel. Hogy miért van ez, arra nem kapunk még választ itt...

Viszont 2010-ben jött a mozifilm és 3 Memoire OVA. A mozifilm az 5. kötetnek durván a felét dolgozta fel, annak a lényegesebb részét, sok szálat az OVA-kra szervezett ki.
- Az első Memoire Touko előtörténete, hogy bukkan rá egy Inoue Miu műre egy pályázaton, tetszik meg neki és kezd el kardoskodni érte, hogy vegyék számításba. Ez indítja el a film előzményeinek fő bonyodalmát.
- A második OVA Inouéről és Miuról szól. Itt derül ki Miu családi háttere, lelki labilitása, motivációja, frusztrációja, kábé minden a karakteréről. Történt ugyanis, hogy volt az előbbi pályázat, amire mindketten neveztek. Ha már mesélgettek egymásnak, irkáltak történeteket, szerették az irodalmat, why not. Azonban a családi és egyéb problémák miatt a lánynál (Miunál) beált az alkotói válság, és elplagizálta egy az egyben a közös kedvencüket, Miyazawa Kenji "Egy éjszaka a csillagközi vasúton" (Ginga Tetsudou no Yoru) művét és emiatt kizárták a versenyből. Ellenben a srác Inoue Miu álnéven bekerült és elvitte a fődíjat. A regényt azt többször is adaptálták, japán bestseller lett, meg miegymás. Miunál itt borult a bili, és Inoue szeme láttára leugrott az iskola tetejéről. A srác pedig itt tört meg és csömörlött meg, tett le az írásról... amire majd Touko fogja rákényszeríteni.
- A harmadik OVA Kotobuki Nanasét veszi célba, aki eléggé mellékszereplője a filmnek és valamelyest a fényregénynek is. Az ő esetében semmi másról nincs szó, mint az érzelmeiről, gátlásairól, hogy nem mert Inoue elé állni, vallani és miért. Ebben Chia is segítségére van, aki szintén elég lapszéli jegyzetben létezik a filmben. (Egyébként meg az első fényregény központi alakja, és minden regényben más valaki kerül központi szerepbe, és az ő problémájához illő regénnyel irodalomterápiáznak.)

A mozifilmhez eléggé javasolt megnézni ezt a három Memoire-t, mert nem sok fog átjönni belőle. A bonyodalom is nagyjából a felénél-kétharmadánál üt be, mikor kiderül Inoue számára, hogy Miu nem halt meg, csak titkolták előle a puszta tényt, hogy az elmúlt két évet könnyű altatásban/"sekélykómában" töltötte és most lábadozik, épül fel. Miu első dolga pedig gyakorlatilag az, hogy Inouét abúzálja lelkileg. A srác eleve bűntudatot érez, és erre még a csaj rá is játszik, nem hagyja beforrni a sebeket, de ráadásul még meg is sózza azokat.
Mivel mozifilm és elég korlátozott a játékidő is, a második felében eléggé kutyafuttába vált át, így az irodalomterápiázás jelenete is meseszerűvé sikkad. Nagyon nem magyarázzák meg a Miyazawa Kenji művel kapcsolatos összefonódást, nagyon ráhagyják, hogy "ha Japán vagy, akkor tutira ismered". Ami viszont azt illeti, ha meg is nézed akár az 1985-ös, akár a 2006-os filmet a Ginga Tetsudou no Yoruból, nem fog semmi kiderülni. Ahhoz kell az Ihatov Gensou: Kenji no Haru életrajzi film is, de minimum egy japán modern irodalmi tanóra és műelemzés... Mindezt úgy, hogy amúgy a fényregény veszi a fáradtságot és beavat, "hátha neked kicsi Takaharu, Kyushu legeldugottabb rizsföldjének piciny isten háta mögötti falujában, ahonnan busz is csak hetente egyszer jön, sose mondták el oskolában". Ami kár, mert amúgy igen érdekes és jó a lélektani vonulata a Bungaku Shoujonak és többet mesél a fentebb vázolt témákról, mint más befogadhatóbb és fogyaszthatóbb mű. És a témál általában a fényregény szériában az öngyilkosság, a zárkózottság, depresszió, a fojtogató introvertáltság, bűntudat, önemésztés, alkotói válság... Ráadásul minden egyes könyvet kifejt, hogy miért releváns erre/arra a helyzetre, amit elővesznek.

Szóval a meghatározóság a részemről a témák mellett köszönhető az alapanyag iránti szeretetemnek, és annak is, hogy irodalomterápia se túl sűrűn jelenik meg animében. A film legnagyobb hibája tényleg csak annyi, hogy pont a lecsóba csapott bele, a legösszetettebb részébe a történetnek (és egyben a legtöbb és legsúlyosabb konfliktussal bíró felébe), amit magában nem tud elmondani időhiány okán, azokat ráhagyja 3 OVA-ra, hogy bontsa ki, alapozza meg, és nem veszi észre, hogy a második fele rohamtempója miatt mennyi lényeges dolgot hagy ki a feloldásból, lesoványítva az egészet. Amiért még megérheti rááldozni a figyelmet, az igazából a kellemes animáció, a jó zene, a szinkronhangok. De ha egy mód van rá, utána lehet előkapni a fényregény első 8 kötetét, ami gyakorlatilag a főtörténet, utána már csak novelláskötetek vannak és kiegészítések, melléktörténetek.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)
Avatar
Junchi
Koffein Kondenzátor
Koffein Kondenzátor
Hozzászólások: 2524
Csatlakozott: 2007.06.23. 14:28
Nem: Férfi
Tartózkodási hely: Azuchi

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Junchi »

9. Fate Zero (2011)

A Fate Stay Night volt anno az egyik első (egyik első... ennek van amúgy értelme? Mindegy.) olyan animém, amit letölt... szóval kikölcsönöztem és feliratosan követtem végig, úgyhogy a kapcsolatom ezzel a franchise-zal majdhogynem egyidős a bruttó weebségemmel. A fénye ugyan az évek haladtával igencsak megkopott, de azért maradtak benne emlékezetes momentumok vagy jobban kitalált sub-plotok, ami miatt a radaromon maradt a dolog, ezért sem kellett nagyon latolgatnom, hogy adjak-e esélyt a 2011-es FZ-nek vagy sem.

A Fate Zero az az anime, ami nagyon szeretné, hogy komolyan vegyék, és ez az esetek többségében össze is jön neki. Ugyan az első megtekintésekor egy kisebb csalódásnak könyveltem el rengeteg mindent (köztük magát az animét is), mégsem tudtam rá komolyabban haragudni, ugyanakkor lövésem sem volt, mennyit is ér az annyi-skálán, emiatt hosszú hónapokig úgy szerepelt a MAL-omon, mint az egyetlen le nem pontozott sorozat. Persze ez piszkálta a kis csőröm, úgyhogy muszáj volt mihamarabb a revaccsot megejteni, hogy meglegyen a rend és béke. Az újrázásra bevetettem minden elit egységet: 1080p (mivel ekkor már volt új laptopom is, ami már bírta), BD-rip, rendezői változat (merthogy volt egy-két hozzáadott jelenet), kicsit még a novelnek is utána olvastam, és rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy határozott, szolid, ingergazdag sorozat, ami kellően nagyívű és összetett ahhoz, hogy emlékezetes maradjon, akár hosszú távon is, az pedig, hogy ez a valaha készült legjobb Fate anime, afelől a mai napig semmi kétségem.

What is there not to like? - Tenném fel reflexből a kérdést, mert a Fate Zero tényleg mindent megtesz, hogy a maga módján egy szerethető sorozat legyen. Ugyan jópárszor erőlködésekkel túlfűtött, sportot űz a túlmagyarázásokból (bár ilyen szempontból sehol nincs a gyötrelmes UBW sorozatokhoz képest...), a dialógusokat pedig szeretné a világörökség részévé avanzsálni, amik miatt egy száraz önjutalmazási kényszerrel küzdő token-seinen. Egészét tekintve azért lemosható magáról ez a kosz, de csak éppen hogy (ez az, ami például egy Psycho-Passnak már nem is sikerült nálam).

A premissza az FSN-ből már ismert hét mester - hét szolga felállás, csak épp a divatos előzmény-kártyát dobja be, viszont minden, amit az FSN csinált, azt az FZ százszor jobban tette. Először is megszabadult az idealista, fájóan naiv és gyerekes, háremking Shirótól, hogy a helyét átvegye Kiritsugu, egy szintén idealista, de céljait és rációit tekintve jóval alaposabban kidolgozott, érdekesebb karakter, aki már a felnőtt brigádot erősíti. Témánál maradva a másik fontos egység a mérleg pro-serpenyőjében a javarészt felnőttekből álló cast, akik mondjuk nem mindig viselkedtek épp a koruknak megfelelően, de az esetek többségében így is átmentek a vizsgán, többnyire komolyan lehetett őket venni, még ha nem is mindegyiket dolgozták ki úgy, ahogy kellett volna.
A sorozat másik erős pontja a dialógusok, amik - ahogy említettem volt - helyenként kissé túlírt próbálkozások, amit nem is rest bazári majom mód mutogatni az író (az Uro Buccser), viszont ezek szinte kivétel nélkül mindig remekül megágyaztak az aktuálisan kibontakozó cselekménynek vagy harcoknak, mert az utóbbi (minden igyekezet ellenére) elkerülhetetlen volt, főleg ennyi egoista, ambiciózus mester jelenlétében.

A tétet tovább emelte a vizuális és audiális szegmens. Kajiura Yukiról tudjuk, hogy az esetek többségében kiválóan bánik a hangjegyekkel, a seiyuu-gárda csupa húzónévből áll, az Ufotable pedig okkal szerzett instant hírnevet, mert bár ott volt nekik korábban a Kara no Kyoukai, de azok a filmes formátum miatt mindig is nagyobb előnnyel indultak, mint egy tv sorozat. (Aztán később már nagyon átestek a ló túloldalára az irreális animációikkal, meg az agyoneffektezett harcaikkal, de az FZ esetében még pont tudták, mi merre hány méter, vagyis inkább frame.)

Anime-fronton sajnos nem nagyon lehet már engem meghatni, ha fantasyra kerül a sor (pláne az ilyen urban változatokkal), de a Fate Zero az a sorozat, amit mindenképp a műfaj egyik etalonjának tartok, minden hibája ellenére.
Avatar
Jucuky
Gyakorlott
Gyakorlott
Hozzászólások: 79
Csatlakozott: 2017.10.24. 11:56
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Jucuky »

9. Kimi to Boku (2011)

Annak, akivel követjük egymást twitteren, innen nem lesz meglepetés a listám, mivel az első 9 helyezettet már év vége táján lelőttem.

A Kimi to Boku című shounen, slice of life egy két évados sorozat volt J.C. Staff-től, így a dátum esetében jobban megállná a helyét a 2011-2012, mert ezt a két évet ölelte fel és mind a két évadnak helye van a személyes toplistámon.

A történet végtelenül egyszerű, még talán slice of life mércével mérve is, mert öt középiskolás fiú mindennapjaiba nyerünk bepillantást. Megismerjük a barátságukat, ami még óvodában kezdődött - bár az egyik résztvevő aztán évekre kiesett és csak középiskolásként találkoztak újra - emellett az első szerelmek keserédes emlékei is megszínesítik a történetet és még az egyik tanárukat valamint annak egy közeli barátját is bemutatja kicsit alaposabban.

Azt hiszem, így nem meglepő, hogy nem a bonyolult és sokrétű történet viszi el a hátán ezt a sorozatot, hanem a karakterek és a hangulat. A fiúk és lányok mind nagyon szerethető szereplők - bár Masaki-chan tsunderesége néha-néha átbillent a vállalható határon szerény véleményem szerint - és nagyon jó a kapcsolati dinamikájuk szerintem, legyen szó barátságról vagy szerelemről. Ami nagyon tetszett nekem, hogy megtalálta azt az egyensúlyt a sztori, ami nekem kellemes, és bár ott voltak az érdekes szerelmi szálak, inkább az öt srác barátsága volt a középpontban. Ez a nagybetűs cukiság , amit egyszerűen minden héten jó volt nézni és figyelemmel követni. Az ikrek meg külön jelenség voltak és a Kanamével való kapcsolatuk talán a sorozat legszórakoztatóbb eleme volt. Az én személyes kedvencem az ikreken kívül Azuma-sensei lett. Sajnos vagy nem, ő nem bukkant fel olyan gyakran, de egyike azoknak a tanárfiguráknak, akiket igazán kedvelek, mert tényleg tanította a gyerekeket a szó legjobb értelmében. Hasonlít talán az Amanchu! -ban szereplő tanárnőhöz, Mato Kaorihoz, akit szintén egy kiválóan megírt karakternek tartok.

A sorozat bájos, könnyed légkörét csak erősítette a rajzolás, a zenék és a seiyuuk. Ma már mindegyik elég nagy név a szakmában, hiszen Toyonaga Toshiyuki, Ono Yuuki, Kimura Ryohei, Uchiyama Kouki és Irino Miyu adta a fiúk hangját, de akkoriban, mikor ezt a sorozatot készítették, Miyut leszámítva mind kezdők és elég ismeretlenek voltak. Ezt sem ajánlanám mindenkinek, mert azt el kell mondanom, hogy igen lassan szövi a fiúk mindennapi életét, kicsit melankólikus hangulatban, de aki szereti az efféle slice of life-okat, szerintem nem csalódna benne.
Avatar
Catrin
Hikikomori
Hikikomori
Hozzászólások: 1260
Csatlakozott: 2008.08.12. 11:00
Nem:
Tartózkodási hely: Hualian egyik szentélyében
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Catrin »

9. Fune wo Amu (2016)

Először majdnem a 8. helyre raktam, végül azért jön most, mert a hátralévő cuccokból talán ez váltotta ki kevesebb százalékban belőlem a totális fangirl impaktot.

Rövid infó: 11 rész (szokásos noitaminás), kerek, egész történet Miura Shion regénye alapján (btw, az írónő Kaze ga tsuyoku.. művének anime adaptációja is az évtized (sőt!!) egyik legjobb sport animéje lett.)
Egy kellemes, komolyabb hangvételű slice of life és hivatás-tisztelgés egy japán szótár készítéséről.

Beleköthetnék ugyan a laposabb romantika részébe: hogy az elképesztően konzervatívnak kinéző és introvertált főhősnek milyen könnyen lesz egy jónője, kaphattunk volna többet a kémiájukból... De. De az igazság az, hogy nagyon illett a páros hangulata és ténye az egészbe, ezen kívül pedig minden mással teljesen elégedett vagyok, nem panaszkodom.

Szóval imádtam:
- a vizualitást, szimbolikus megoldásokat, és a száraznak tűnő, de mégis elképesztően élő, szépen bemutatott témáját.
- Majime (és a többiek) elhivatottságát, kitartását (és hogy nem is olyan életképtelen, mint amilyennek első ránézésre tűnt).
- Majime és Nishioka barátságát, barátnőiket, a kollégák közti interakciókat, az idős - fiatal jelenlét fontosságát, szóval a karakterkapcsolatokat.
- A masszívan japán és szolid HANGULATOT.
- Sakurai Takahiro, Kamiya Hiroshi, Sakamoto Maya és Saito Chiwa felnőtt, érett játékát és jól összeszokott dinamikáját.
- Munkahelyi és párkapcsolati slice of lifeot, külön tetszett a cégen belüli románc problémájának aprócska érintése.
- A 90-es éveket, majd a 13 éves időugrást. Imádtam, ahogy tanúi lehettünk a kor változásának, a munka utolsó fázisainak és ahogyan alakult a karakterek élete.
- Az elmúlás, az időskor prezentálását
- A chibi szótár infókat.

Kis érdekesség, hogy szezonban néztem, és egyszerre futott a YurionIceszal, ergo teljes elvakultságomban X'D is le tudott nyűgözni a Fune, és ment is egyből a kedvencek közé.

Szívmelengető alkotás.
Avatar
Leara
Sensei
Sensei
Hozzászólások: 573
Csatlakozott: 2017.02.11. 20:26
Nem:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: Leara »

9. Barakamon (2014)

Mondhatjuk, hogy szeretem azt az alapfelállást, amikor a városi ember bekerül vidéki környezetbe. Ebből indul ki a Barakamon is, amikor Handát azért „száműzik” vidékre, mert hülyeséget csinál és szüksége van némi környezetváltozásra.

Ez az a fajta sorozat, ami teljesen ki tud kapcsolni és bármikor szívesen leülök újranézni 1-1 részt. Leginkább a humora miatt szerettem, szinte az összes szereplő imádnivaló (kivéve Kousuket, aki kifejezetten idegesített, de ez simán lehet, hogy Yuki Kaji miatt van). A gyerekszereplőket egytől egyig imádtam, nagy arc mindegyik, de természetesen Naru rulez :D. És mennyire jó, hogy valóban gyerekek adták a hangjukat, azóta is várom, hogy halljam más főszerepben is Hara Suzukot, de eddig semmi :(. Rajtuk kívül még a fujoshi csajt, Tamát bírtam nagyon, aki élénk fantáziájának köszönhetően meglát olyasmiket is, amik nincsenek. A helyzetkomikumok is nagyon bejöttek (egyik kedvencem még mindig Handa és a tárcsázós telefon esete XD), nem elég, hogy Handának meg kell szoknia az új környezetet, de még magukat az embereket is, akik között nem egy fura fazon van… de pont ezért mozdul ki egyre jobban a komfortzónájából és elkezd rátalálni önmagára. Néha-néha befigyel némi dráma is, de sosem esnek túlzásba és mindig feloldják a hangulatot vagy valami poénnal, vagy valami pozitív hozadékkal.

Igazából nem nagyon tudok erről a sorozatról többet írni, mert tényleg kimerül abban, hogy feel good, jó a humora és szerethetők a szereplők. Na jó, azt azért még megemlíteném, hogy az előzménynek szánt Handa-kun sorozat szemétre való.

Amúgy még ez az a helyezett, ahol sokáig volt holtversenyben egy másik jelöltem is, méghozzá az Usagi Drop. Annyi hasonlóság mondjuk van a kettő között, hogy egy felnőtt életére nagy hatással van egy gyerek, de azért az UD sokkal komolyabb, hisz a gyereknevelést teszi a középpontba. Hiába animékről szól a lista, de a végső döntésemben az segített, hogy az Usagi Drop mangájának a vége rendkívül kiábrándító volt számomra (tipikusan az a fajta, ami az egész addigi élményt képes egy pillanat alatt hazavágni), míg a Barakamon végig hű maradt az alapjaihoz és elég szép ívet írt le a végére (bár némi hiányérzetem azért volt, de az már nem tartozik ide).
Avatar
SaiyaGin
Profi
Profi
Hozzászólások: 230
Csatlakozott: 2018.10.25. 19:50
Nem: Férfi
Kapcsolat:

Re: Kihívás - a 2010-es évek 10 legjobb animéje

Hozzászólás Szerző: SaiyaGin »

9. Angolmois: Genkou Kassenki (2018)

1274: egy mongol  hadsereg hajóra száll az általuk uralt Koreában, hogy elfoglalja Japánt. Elsőnek egy kis szigetet, a Korea és a főbb japán szigetek között fekvő Tsushimát veszi célba. A mongolok közeledése hírének elterjedésével egy időben köt ki Tsushimán egy japán hajó, fedélzetén szökött rabokkal és száműzöttekkel, köztük egy, felettese kegyéből kiesett egykori hadvezérrel, Kuchii Jinzaburou-val. A száműzöttek kénytelen-kelletlen összefognak a szigetlakókkal, hogy megpróbáljanak addig kitartani a masszív túlerőben lévő mongol sereg ellen, amíg megérkezik az ígért erősítés. Az anime a kis csoport kétségbeesett küzdelméről szól, amint a tapasztalt katona Jinzabourou, és a sziget urának lánya, Teruhi vezetésével hol menekülnek, hol üldözőiknek csapdát állítva harcolnak - miközben időről-időre a belső széthúzáson is úrrá kell lenniük.

A sorozat azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a 16-17. század történésein, ismert személyiségein alapuló anime nem ritkaság, a 13. század és az itt bemutatott téma viszont nem olyasmi, amit sokszor lát az ember rajzfilmen. Ha már felkeltette az érdeklődésemet, végig fenn is tartotta, egy izgalmas animét kaptam, és miután elkezdtem, az átlagos sorozatoknál jóval hamarabb végeztem vele. A történet alapvetően fikció, amely kitalált szereplők kalandjait mutatja be - mivel Tsushima egy nem túl jelentős sziget, távol Japán főbb szigeteitől, igen kevés történelmi forrás maradt fenn az 1274-es eseményekről, így az animén alapuló manga alkotója viszonylag szabad kezet kapott a történet megírásánál. Ennek ellenére amennyire meg tudtam ítélni, törekedett a korhűségre, mint az anyagi kultúrát illetően (Jinzaborou páncélzata pl. messze nem olyan fejlett, mint mondjuk a hadakozó fejedelemségek koráról szóló animékben látott páncélzatok), mind a szokásokat illetően. Külön örültem annak, hogy a támadó sereg nem arctalan barbár "masszaként" jelent meg, a történetben nem csak, hogy említésre került az a tény, hogy a mongol seregben a meghódított népekből származó katonák is harcoltak, hanem a nemzetiségek szerint felosztott seregtestek közötti kulturális és technológiai különbsége is szerepet kapott. Ha a mongol vezérek bemutatására nem is jutott annyi idő, mint a japán szereplőkére, annyit azért kaptak, hogy ne arctalan ellenségként, hanem személyiséggel bíró emberi lényekként tekinthessenek rájuk a nézők. A szereplőket illetően a hangsúly természetesen Tsushima védőire esett, Jinzaburou és Teruhi köré egy igen színes csapat gyűlt, különböző hátterű és motivációja emberek csoportja, ami segített elkerülni azt, hogy (a támadók minden brutális tette ellenére) a történet ne a minden pozitív emberi tulajdonságtól mentes idegenek és a tökéletes, makulátlan hazafiak konfliktusává legyen leegyszerűsítve.

Persze nem véletlen, hogy a sorozat a lista eleje helyett a 9. helyre került: említettem, hogy a források foghíjassága miatt az író meglehetősen szabad kezet kapott, és ez a sorozat vége felé ahhoz vezetett, hogy túlzásba vitte az egyértelműen fiktív elemeket, ami miatt csökkent a realizmus érzése, egyre kevésbé volt jelen az „akár így is történhetett” hangulat. A másik fő problémám az volt, hogy Teruhi egy ígéretesnek induló, nagy felelősséget magával cipelő fiatal nőből és bátor íjászból egyre inkább tsundere love interestté silányodott.

Számomra azonban Angolmois a fenti kifogások ellenére is az évtized egyik legemlékezetesebb sorozata volt, így méltán kerül fel a top 10 listámra.
Válasz küldése